Z. Zs.
Záborszky (zábori). Liptóvármegyéből ered, IV. Bélától 1263-ban kapott donátiót Záborra. Majd elterjedt Túrócz-, Sáros-, Szepesmegyékben is, 1732-ben pedig István fia János Roskoványból Kompoltra költözött s Sárosmegye bizonyságlevelét mutatta fel. 1766-ban István domoszlói lakos. (1732. év 161. sz. 1766. év 243. sz. 1768. év 219. sz.)
Zábráczky (szadai). II. Lipóttól 1790. évi decz. 13-án Z. József vegliai püspök s testvérei István egri tanácsos, János karczagi tanácsos s István fiai Ferencz, József és István s János fia Elek czímeres nemeslevelet nyernek, 1800. évi jan. 3-án pedig a szadai előnevet kapják; 1802. évi okt. 8-án pedig Ignácz és Antal gyöngyösi lakosok - ugyancsak József vegliai püspök testvérei - nyernek a szadai előnévvel armalist.
Mindkettőt vármegyénk hirdette s mindkettő a következő czímert mutatja: Ezüsttel és zölddel vásott pajzsban hármas halom felett jobbjában kardot, baljában irótollat tartó zöld-ezüst oroszlán; sisakdisz: 2 ezüst-zöld elefánt-ormány közt kiemelkedőn a pajzsalak; foszlányok: ezüst-zöld. (1791. év 335. sz. 409. jkl. 1803. év 102. sz. 118. jkl.)
Zachariás János alsósebesi birtokos, előbb eperjesi, utóbb gyöngyösi lakos 1717. évben Sárosmegye alispánjának és szolgabirájának bizonyitványával igazolja nemességét. Budai Annával való házasságából 1724-ben származott Ádám, a ki 1780-ban nádudvari birtokos volt. (1717. év 110. sz. 965. jkl. 1780. év 200. A. sz.)
Zay (csömöri). A Woya nemzetségből származik. 1550-ben Ferencz egri kapitány, 1552-ben szolnoki főispán. 1552-ben Kinizsy Pál magvaszakadtával Saas és Kewrth, 1559-ben a Vesenyi család magvaszakadtával Hegyesbor, Szurdokpüspöki és Nagyréde birtokokat nyeri. (O. L. Lymbus. O. L. Bécsi K. K. III. 22., 23. 1750. év pp. 418. sz.)
Zay eredetileg Genge. A nemeslevelet II. Ferdinandtól 1625. évi okt. 19-én Genge Benedek, neje Baly Ilona, fia Imre, testvérei Balázs, Albert, Mihály, Jakab, Ádám, és Péter, Balázs neje Bartók Margit s fia János, végre Péter leányai Ilona és Margit kapták s a következő évben vármegyénk hirdette ki.
Mivel már a nemességszerzők a Zay nevet vették fel s utódaik állandóan ezt használták, e helyütt kellett a családról megemlékeznünk. (1627. év 2. sz.)
1699-ben Lukács, az 1724. évi investigatió idején Imre, Lőrincz és Menyhért - a nemeslevélben megnevezett Imrének fia - bükkszenterzsébeti birtokosok. Menyhért fia Mátyás jászkún ügyész 1748-ban nádori adomány is nyert itt egy kúriára. (1775. év pp. 1071. Q. sz.)
Nemességükről bizonyságlevelet kaptak: 1820. évben István fia Ambrus, a ki előbb Kálba, majd a bácsmegyei Adára költözött (1820. év 1215. sz.); 1822. évben ennek Barász Annával való házasságából Kálban született fiai József (1789.), János (1799.), Mátyás (1803.), Mihály (1805.) (1822. év 268. sz. 242. jkl.); 1829. évben Ignácz ügyész testvérének Antalnak fia Mihály pesti orvosnövendék. (1829. év 338. sz. 523., 1791. jkl.)
Az armalis meglevő másolata szerint a czímer: Kékben zöld halmon vörös ruhás, sárga csizmás vörös kucsmás magyar harczos karddal, melynek hegyén levágott törökfő van; sisakdisz: növekvőn a pajzsalak; takarók: arany-kék, ezüst-vörös. (1625. év 3. sz.)
Zaák lásd Szentál.
Zákai Balázs szarvaskői várnagy I. Ferdinandtól 1553-ban Alattyánban, Burán nyer birtokrészeket. (O. L. Bécsi K. K. III. 116.)
Zákány (szendrői). III. Ferdinandtól 1647. évi máj 7-én Zákány András Szentpéteri Imre deákkal együtt egész Szentimrét és Szentgyörgyöt kapja s ezekbe az egri káptalan 1648-ban Jakabházy Gáspár és neje Patkó Zsuzsanna ellenmondása mellett beiktatja. (O. L. Ügyv. ir. 121 : 14. Sréter levélt.)
Zámfér lásd Kozma.
Zarnóczi lásd Zsarnóczy.
Závodszky. 1762-ben Z. Jakab fia Mihály závodjei származású kékkői, majd csépai lakos Trencsénmegye bizonyságlevelével igazolta nemességét. Ettől származott az 1785. körül Topolyára költözött János, kinek Tóth Judittal való házasságából született fiai János (1771.), István (1776.), Pál (1781.) és Lukács (1784.) nemességükről 1828-ban testimonialist kaptak. (1762. év. 219. sz. 1828. év 1136. sz. 1429. jkl.)
Zbinyovszky András Vág Beszterczéről 1748-ban költözött be megyénkbe s Trencsénmegye bizonyságlevelét mutatta fel. (1748. év 165. jkl.)
Zbiskó (kolacsini). A trencsénmegyei Kiskolacsinból származó birtokos család. Innen András 1736-ban a borsodmegyei Alsóábrányba, ennek Rafael nevű fiától való Imre nevű unokája s ennek Imre, György és Károly nevű fiai pedig 1794-ben Visontán telepedtek meg s Borsodmegye bizonyságlevele alapján igazoltattak. (1794. év 274. sz. 309. jkl. Borsodm. lev. Pr. 22. f. 1315.) Más ágból származtak Mihály fia Imre vezekényi és György fia János szolnoki lakosok. Az előbbi 1799-ben Bácsmegyétől, az utóbbi 1806-ban Trencsénmegyétől mutatott fel testimonialist. (1799. év 51. sz. 62. jkl. 1806. év 233. sz. 362. jkl.)
Zegy (zerecheni). II. Rudolftól 1592. évi apr. 3-án Zegy de Zerechen Gergely, neje Sárkán Zsófia, gyermekei János, Márton, nővére Margit s ennek néhai férjétől Wr Györgytől, származott Mihály, István, György és Erzsébet nevű gyermekei nyertek nemeslevelet a következő czímerrel: Ezüst jobbharánt gerenda által osztott pajzs, melynek felső része kék, alsó része arany, a pajzsban zöld alapon vörös ruhás, viola nadrágos, jobbjában szerecsenfőt tartó férfi; a zárt sisak disze: a pajzsalak kiemelkedőn; takarók: vörös-ezüst, arany-kék. Kihirdette még azon évben Győrmegye. Az eredeti jelenleg a vármegyei levéltárban van, 1809-ben Hamar János várm. levéltárnok szolgáltatta be. (1809. év 766. sz. 1212. jkl.)
Zékely lásd Székely.
Zelenay Sámuel és Miklós, kik még kiskorukban kerültek Hevesbe, 1742-ben kérik a megyét, eszközöljön ki nekik származási helyüktől - Trencsénmegyétől - bizonyságlevelet. (1742. év 184. sz.)
Zél lásd Szél.
Zilay lásd Szabó (zilahi).
Zoboky. A nemességet Lipót királytól 1659. évi okt. 1-én Z. István, János és Mihály testvérek nyerték s Nógrádban hirdettették ki. Mihály fiai voltak György szegedi lakos és Tamás (+ 1715.), ez utóbbiéi Márton és Miklós, kik 1721-ben Tarcsán, 1724-től kezdődőleg Tiszavárkonyban laktak s 1746-ban megyénktől bizonyságlevelet kaptak. (1721. év 102. sz. 1730. év 169. sz. 1731. év 134. sz. 1746. év 107. sz. 150. jkl.). Armálisa található: O. L. Htt. Nob. Pest és Pestm. levéltár.
Zombory. Az 1724. évi nemességvizsgáló bizottság előtt Z. Béla előbb gyöngyösi, majd vámosgyörki lakos bemutatja a Lipót király által 1675. évi nov. 2-án Kis György és István testvérek, továbbá Zombory Albert és fia István részére adományozott, Hontban hirdetett nemeslevelet, vármegyénknek az ő részére 1715-ben kiállitott testimonialisát s beigazolja úgy a saját, mint Béla, István, Gergely és János nevű fiai nemességét. (1715. év 709. jkl.)
Zorkóczy (zorkóczi). Zorkóczról származó adományos birtokos család. 1832. évben Zsigmond pásztói kereskedő s Longauer Annától való fiai Lajos-Zsigmond (sz. 1827.), Zsigmond-Imre (sz. 1829.) és Károly-Ágost (sz. 1831.) Túróczmegye testimonialisás mutatták be. (1832. év 390. sz. 787. jkl.)
Zörögh. Az investigatiónalis iratok szerint 1625. (vagy 1655. ?) évi febr. 12-én Z. Mihály, testvére Benedek, ennek fiai Mihály és Márton, végre Miklós nyerték az armalist s Nyitramegye hirdette ki.
1709-ben Mihály karácsondi az 1724. évi investigatió idején Imre, János, Gergely, György gyöngyösi lakosok, 1751-ben Benedek fia Mihály fia Pál fia Imre fia János ugocsamegyei aljegyző. (1709. év 486. jkl. 1725. év 155. sz. 1751. év 681. jkl.)
Zrupka (zábori). Túróczi család. Megyénket érdeklő leszármazása:
[családfa]
József gyöngyösi lakos Pest- és Túróczmegyék bizonyitványával 1798-ban igazolja birtokos nemességét, előnevét. (1798. év 560. sz. 901. jkl.)
Zsák lásd Kvassay.
Zsák lásd. Gyurcsánszky.
Zsák lásd. Szentál.
Zsarnóczy. Előfordul Zarnóczy és Sarnóczy néven is. Az armalist 1694. évi júl. 19-én Zarnóczy András, neje Megyeri Sára, leánya Rozál nyerték s 1695-ben vármegyénk hirdette ki. (1695. év 308 jkl.)
Zsiger. A nyitramegyei Parucza községből János fia Pál 1791-ben jött megyénkbe. Fogarassy Annától Hatvanban született fia Ferencz (1777.), Esterházy Miklós gróf pápai uradalmában hajdú, 1822. évben bizonyságlevelet nyer. (1791. év 731. sz. 709. jkl. 1822. év 269. sz. 244. jkl.)
Zsigmondfy lásd Sigmondfy.
Zsigó (trencséni). Vármegyénk levéltárában egy német nyelvű eredeti armalis található, melyet Mária Teréziától 1773. évi május 15-én Zsigó Sámuel ny. huszárkapitány kapott a következő czímerrel: Kékkel és aranynyal vágott pajzsban pallost tartó arany-kék oroszlán; sisakdisz: a pajzsalak kiemelkedőn; takarók: mindkét részen arany-kék. Nem tudjuk, hogyan került ide. (Letét 1. sz.)
Zsigó lásd Szadeczky.
Zsoldos lásd Soldos.
Zsoltvay lásd Fóris.
Zsuffa lásd Balázsovich.