V.
Vachot (vachotfalvi). Zólyommegye bizonyságlevele alapján Sándor zólyomi lakos fia Imre, Esterházy Miklós herczeg bujáki uradalmának ügyésze, 1815. évben kihirdetteti nemességét. (1815. év 573. jkl.)
Váczy. A nemeslevelet II. Ferdinandtól 1636. évi febr. 1-én V. Mátyás, neje Gyöngyösi Ilona, fiai György és István, unokatestvére Péter, ennek neje Jászberényi Piroska kapták s Füleken tartott közgyülésében vármegyénk hirdette ki.
Ács, Fokorú Szászberek pusztákban volt valami birtokrésze. Mátyás Százbereken lakott, György és István nevű fiai pedig, mint a táblán látható, már Jászalsószentgyörgyön laktak.
[családfa]
Nemességükről bizonyságlevelet nyertek: 1780. évben Mihály s fiai Mihály és András, 1817. évben Pál és József zentai lakos testvérek.
Ezen családhoz tartoztak még az 1777. év körül élt János czeglédi és Gáspár alattyáni, majd szelefarmosi lakosok.
A család czímere a levéltárban levő armalis-másolat szerint: Kékben zöld alapon oroszlán kivont karddal; sisakdisz: kardos kar; takarók: arany-kék, ezüst-vörös. (1780. év 300. B. sz. 436., 445. jkl. 1817. év 880. sz. 892. jkl. 1826. év 225. sz. 341. jkl.)
Vad Miklós fia Gergely fiai István tiszaföldvári és Gergely tiszaszőllősi lakosok Borsodmegye bizonyitványa alapján 1765. évben igazoltatnak. A család Igricziben volt birtokos, egyes tagjai pedig ez időtájban Békés- és Zarándmegyékben éltek. (1765. év 1. et. A. sz. 213. jkl.)
Vad lásd Lévay.
Vadász (gyöngyöshalászi). A czímeres nemeslevelet II. Mátyástól 1610. évi márcz. 8-án V. Orbán és György testvérek nyerték s Ungmegye hirdette ki. Szatmár-, Ung-, Bereg- és Szabolcsmegyékben szerepelt s hogy Heveshez is szoros - bizonyára birtokviszonyból eredő - kötelék füzte, a nemeslevélben kitüntetett gyöngyöshalászi előnévből bizonyosnak látszik.
Leszármazásáról az alábbi hiányos adataink vannak:
[családfa]
János jászkiséri jegyző és ügyvéd Szatmármegye bizonyságlevele alapján kihirdettetett 1839. évben. Atyjáról, Pálról, megemlitjük, hogy Szatmárban 1778-ban igazolta nemességét s testimonialist nyert azon alkalomból, hogy külföldi egyetemekre ment tanulmányait folytatni. Innen hazatérvén előbb kiskunhalasi rektorrá, majd nagyabonyi prédikátorrá lett. (1839. év 747. sz. 382. jkl.)
Eredeti nemeslevél Károly túrkevei birtokos tulajdonában van. A beregmegyei levéltárban levő másolata szerint a czímer: Kék pajzsban zöld mezőn fedetlen fejű, viola ruhás, vörös csizmás és öves magyar ifjú jobbjában kivont kardot, baljában 3 liliom közé tett ezűst keresztet tart; sisakdisz: két fekete sasszárny között a pajzsalak fején arany kereszttel, jobbjában napot, baljában holdat tart; takarók: vörös-ezüst, ezüst-arany. (U. N. I. III. 101.)
Vadász Ferencz gyöngyösi lakos, anyja Magyar Zsófia, fivérei István, János és Márton részére 1680. nov. 5-én adományozott armalis kihirdettetett 1682. évben. 1699-ben Márton birtokos nemes. (1682. év 158. jkl.)
Vágó. Zemplénmegyéből Ferencz, János, Antal és Ignácz kapitány Jászapátiba költöztek s 1846. évben igazolták nemességüket. Ignácztól és Antal Teréziától születtek: Gellért-Mihály (1842.) és Eszter-Krisztina (1844.). (1846. év 1404. sz. 2048. jkl.)
Vay (vajai és laskodi) nemes, báró, gróf. Szabolcsmegye előkelő, régi s ma is mindhárom ágon virágzó családja, melynek első ismert őse, Dénes de Vaja, 1380. táján szerepelt. Czimerlevelet s a pallosjog adományozásáról szóló kiváltságlevelet Zsigmond királytól 1418. évben Wayai Miklós fiai Ábrahám és István, továbbá Benedek fiai Tamás és István, végre László fia György nyertek. Az eredeti armalis a család berkeszi levéltárában, a pallosjogról szóló kiváltságlevélnek a XVIII. század közepéről való hiteles másolata pedig vármegyénk levéltárában (1757. év 267. sz.) található. Az ekkor adományozott czímert II. Ulászló 1507-ben kibővitette. Dániel és Miklós 1783., László és gyermekei 1799. években bárói rangot, Ábrahám 1817. évben czímerbővitést, 1830. évben grófi rangot nyernek. (N. I. XII. 91. Siebm. 704. Szabolcsm. monogr. 536. Turul 1896. év 151. l. K. K. LII. 392. LX. 40. LXIII. 1027. LXV. 666. M. Nemz. Zsebk. I. r. 435.) 1671-ben Ábrahám pásztói, 1699-ben Ádám gyöngyösi, abasári, gyöngyöstarjáni, gyöngyöspatai, csányi, recski, mátraderecskei, szentdomonkosi, visontai, örsi, vámosgyörki nánai, markazi, László pásztói, maczonkai, apczi, hasznosi birtokosok. Ezen jószágok egyrészét a kihalt Pászthóy családtól örökölte a család. Az 1700. évben élt Vay Ábrahám feleségének, Ibrányi Annának, ugyanis az anyja Ibrányi Ferenczné Barius Katalin, nagyapja Barius Demeter (neje melléthei Barna Katalin), szépanyja pedig Barius Andrásné Pászthoy Orsolya volt. (1781. év pp. 2218. sz.)
Vay György 1757-ben bemutatta a vármegyének a pallosjogról szóló fenti oklevelet azon czélból, hogy kiváltságos jogát csányi birtokán is gyakorolhassa. Az ügyész ellenezte ezt egyrészt azért, mert szerinte az a jog nem személyhez, hanem a birtokhoz kötött, már pedig annak idején Csány nem volt a család birtokában, másrészt pedig azért, mert nem az eredeti oklevelet, hanem ennek csak másolatát mutatta be. Az ügy megvizsgálására kiküldött bizottság azonban az ellenkező állásponton volt s a pallosjog gyakorlását megengedhetőnek tartotta. (1757. év 267. sz.)
Vajay István halimbai származású gyöngyöstarjáni lakos, Brudern József báró tiszttartója, Veszprémmegye bizonyitványával igazolja nemességét 1808. évben. (1808. év 172. sz.)
Vajda. III. Ferdinandtól 1639. évi márcz. 24-én nyernek nemeslevelet V. János, fia Gergely, továbbá Egeressi István és Vass Pál a következő czímerrel: Kék pajzsban zöld mezőn fehér lovon ülő vörös ruhás, sárga csizmás, párduczbőr kaczagányos, fekete kalpagos, könnyü fegyverzetü fiatal katona balkezével a kantárt tartja, jobb kezében pedig kard s ennek hegyén törökfő van; sisakdisz: vörös ruhás kar, dárdás zászlóval; takarók: arany-kék, ezüst-vörös. Kihirdette Tornamegye másolata vármegyénk levéltárában.
A nemeslevélben emlitett Gergelynek - a ki, úgylátszik, Tiszabőn élt s Ferencz nevű fia volt - Pál és András nevű testvérei is voltak.
Páltól származtak Mária és I. István, ettől pedig II. István, Mihály és IV. János.
Andrástól született II. János, a ki Egerbe jött lakni, ettől származtak III. István és III. János, ez utóbbitól IV. István, Klára és Apollónia.
Nemességi bizonyitványt nyertek: 1753-ban Pál kenderesi lakos (1753. év 177. sz. 159. jkl.); 1757-ben Pál fia István abrudbányai lakos (1757. év 177. sz. 137. jkl.); 1772. évben a fentemlitett III. István és III. János testvérek s ennek gyermekei. (1772. év 1. et C., 283. A. sz. 465., 486. jkl.)
Vajda. A nemeslevelet III. Ferdinandtól 1654. évi okt. 25-én V. János, neje Szányi Katalin, fia János nyerték s Hevesmegye hirdette ki.
Ezen ifjabb Jánosnak, a ki Vaján, majd 1695-ben s az 1724. évi nemesi investigatió idején Tiszanánán lakott s elvétve a Vida nevet viselte, három fiát ismerjük: III. Jánost, I. Istvánt és I. Andrást, III. János fia volt az utód nélkül maradt IV. János, I. Istváné II. István tiszanánai lakos. (1695. év 306. jkl.)
Ezen II. István fiai voltak: 1. IV. István (sz. 1765.), ezéi Gulyás Zsuzsitól a) VIII. István (sz. 1788.), b) VIII. János (sz. 1798.), c) II. József (sz. 1803.), d) II. Sámuel (sz. 1805.); 2. VI. János (sz. 1768.), ezé XI. István (sz. 1798.) tiszaszalóki lakos; 3. I. Mihály (sz. 1773.), ezé II. Mihály (sz. 1805.); 4. I. József (1778.).
I. Andrástól származtak: 1. III. István, ettől V. István (sz. 1769.), ettől X. István (sz. 1796.) és III. Gergely (sz. 1801.); 2. II. András; 3. V. János, ettől VII. János (sz. 1772.) és VII. István (sz. 1781.); 4. Mihály, ettől II. Gergely (sz. 1780.) és IX. István (sz. 1792.); 5. I. Gergely, ettől VI. István (sz. 1784.) és I. Sámuel (sz. 1799.).
A család számos tagja 1807. évben bizonyságlevelet nyert.
Czímer az armalis másolata szerint: Kék pajzsban koronából könyöktől kiemelkedő s 3 fehér liliomot tartó vértezett kar; sisakdisz: a pajzsalak; takarók: arany-kék, ezüst-vörös. (1807. év 794. sz. 1137., 1294. jkl. 1806. év 760. sz. 1499. jkl.)
Vályi másk. Fazekas. 1768. évben Márton fia György fia János sztarnai származású tiszaigari, majd tiszafüredi lakos Gömörmegye bizonyitványával igazolja nemességét. (1768. év 219. sz. 360. jkl.)
Vámossy (kürthi). 1653-ban István alispán. Neje Aszalay Erzsébet, utóbb iványi Fekete László nejévé lett. Ugyanekkor Erzsébet Fügedy Mihály özvegye. A család a XVII. század közepén kihalt. (1653. év 3. jkl.)
Ványai Mátyás, Szőke Márton s ennek neje Göncző Katalin, végre Nagy Máté részére 1654. évi okt. 28-án adományozott armalis kihirdettetett 1655. évben. (1655. év 26. jkl.)
Várady. Jól ismert nyitrai család, melyet tüzetesen tárgyal Nagy Iván munkája is. (XII. 37.) A nemeslevelet III. Ferdinand-tól 1640. évi márcz. 21-én V. Ferencz, Pál és Mihály testvérek nyerték s ugyanazon évben Nyitramegye hirdette ki. Az emlitett Mihálytól és Besse Margittól származtak Ferencz dicskei és Mihály kishindi lakosok. Ez utóbbinak Szakálos Katalintól való fiai voltak Ferencz és István, ez utóbbié Mihály, ezé András zsitvagyarmati, ezé végre József egri lakos, a ki Barsmegye bizonyságlevele alapján 1784-ben kihirdettetett.
Mihály és Besse Margit 1648-ban Sárovics Mihálytól és Ferencztől Malomszegen birtokrészt szereztek, de csakhamar eladták Barmos Istvánnak és Tóth Jánosnak. (1784. év 408. jkl.)
Várady. Egy másik Várady család is élt megyénkben. A XVIII. század elején már Dévaványán lakott Pál. Bizonyára ennek fia volt az 1754/5. évi összeirásban előforduló György s talán az utód nélkül maradt ama Zsigmond is, aki Decsey Ráchel nevű felesége jogán Tiszafüreden és Pusztakócson volt birtokos. Az emlitett Györgytől származott Demeter (sz. 1752.), ettől és Kémeri Annától István (n. Fekete Rebeka), Bálint és Mihály (sz. 1785. + 1851. Tiszafüred), ez utóbbinak Nagy Borbálával való házasságából Tiszafüreden 1819-ben született Menyhért, a vármegye esküdtje, ettől és Csomra Veronikától (esk. 1858.) Endre és Ede (sz. 1859.) szegedi csendőrörnagy. (1724. év 159. sz. 1750. év pp. 424. sz. 1752. év pp. 452. sz. 1769. év 137. jkl. 1845. évi nem. össz.)
Várady másk. Kardos lásd Bernáth.
Varga másk. Ludányi János és társai javára adományozott armalis kihirdettetett 1695. évben. (1695. év 17. jkl.). Az 1724. évi investigatió idején György és Benedek gyöngyösi lakosok.
Varga. Armalisa, melyet III. Károlytól 1715. évi jan. 20-án V. Gergely, fiai András és János, fivérei Márton és Tamás nyertek s Nógrádmegye hirdetett ki, Pestmegye levéltárában van. Az 1724. évi investigatió Gergelyt, Mártont és Tamást Tiszavárkonyban találta. (1716. év 111. sz.)
Varga. Kolonits érsektől V. István, Gillányi Imre, Mészáros Miklós, Vass Miklós, Szakállos János és Ferencz, Hajnal István 1702. évben Ákos és Gyárfás pusztákra új adományt nyertek. András verebélyi származású tiszaörsi lakos az esztergomi érsektől nyert bizonyitványát kihirdetteti 1767. évben. Fiai voltak István, András és János. (1702. év 84. sz. 1767. év 196. sz. 151. jkl.)
Varga. Szatmármegyei család, melynek nemessége 1793. évben lett legfelsőbb helyen igazolva. (K. K. LVII. 313.) A nemességszerző Mihálytól származtak II. Mihály és I. János.
II. Mihály fiai voltak: 1. III. Mihály, ezéi I. Ádám tokaji lakos és V. Mihály nagykárolyi lakos, ez utóbbiéi pedig VII. Mihály és III. János; 2. I. Ferencz, ezé István tokaji lakos, ezéi VIII. Mihály és II. Ádám; 3. I. István, ezéi a) Mátyás ráczfejértói lakos, ezé II. György, b) II. János, ezé IV. János.
I. János fia volt IV. Mihály ezéi: 1. I. György sámsoni lakos, ezéi a) V. János, ezéi VII. János és X. Mihály, b) I. János, ezé VI. István, c) IV. István, d) IX. Mihály, 2. VI. Mihály tiszafüredi lakos, ezéi V. István VI. János, III. György, II. Ferencz és II. András; 3. III. István tiszafüredi lakos, ezéi V. János és III. András.
VI. Mihály és III. István tiszafüredi lakos testvérek s ezek fiai Szatmármegye bizonyságlevele alapján igazoltattak 1794. évben. (1794. év 198. sz. 205. jkl.)
Vargha. 1754. évben - megelőzőleg pedig Átányban és Kiskörén - élt György, kinek testvére András nádudvari lakos András és György nevü fiaival együtt Szabolcsmegyétől 1746-ban bizonyságlevelet nyert. Nagy- és Kisbágyonban és Szöcskődön volt adományos birtokuk. (1754. év 182. sz.)
Varga. 1800. évi tanuvallomás szerint nemzedékrendje néhány ízen:
[családfa]
Egy más adat szerint az 1794. évben Nagyréven élt János Ónodról származott. (1794. év 675. sz. 1017. jkl. 1795. év 559. sz. 820. jkl. 1800. év 478. sz. 657. jkl.)
Vargha lásd Bittera.
Varga lásd Janoviczky.
Varjasy János fia János fia András csépai lakos Hontmegyétől 1755-ben bizonyságlevelet nyer. A család Szirákon volt birtokos. (1755. év 32. sz.)
Varjú. Debreczen város és Sass község V. László kabai lakos nemességéről 1701-ben bizonyitványt adtak, melyet ő a következő évben mint dévaványai lakos hirdettetett ki (1701. év 94., 95. sz. 1702. év 804. jkl.)
Várkonyi másk. Sánta. III. Ferdinandtól 1650. évi szept. 28-án V. Gergely s testvérei Imre, Tamás, András nyertek nemeslevelet a következő czímerrel: Kékben nyilt sasszárny közt szív, fölötte 3 arany csillag; sisakdisz: kardra szúrt törökfő; takarók: arany-kék, ezüst-vörös. Kihirdettetett 1654. évben, másolata a levéltárban. (1650. év 2. sz. 1654. év 17. jkl.) 1699-ben András erki birtokos a Sánta családnévvel fordul elő.
Az 1725. évben igazolt Mihály leszármazói:
[családfa]
Ezek közül bizonyságlevelet nyertek: 1725. évben Mihály s fiai Imre és Mihály (1725. év 810., 825., 890. jkl.); 1803. évben Imre-Tamás nagyzeréndi lakos (1803. év 216. sz. 227. jkl.); 1807. évben János atkári lakos s fiai és unokái. (1807. év 205. sz. 310. jkl.)
1727. évben ifj. Mátyás, továbbá János fia János, végre id. Mátyás s ennek Mihály, András, Klára, Sándor nevű gyermekei, mindnyájan erki lakosok, igazoltattak. (1727. év 141. sz.) Az emlitett János utódai:
[családfa]
Ezen ágból számosan bizonyságlevelet nyertek 1817. évben. (1817. év 71. sz. 87., 1265. jkl. 1815. év 1042. sz. 1042. jkl.)
Eme családhoz tartoztak még az 1776-ban Csányon lakott István (1776. év 179. jkl.); továbbá László és Páldy Borbála árvái: Anna, Klára, Rozál, Mária, kik atkári birtokrészüket illetőleg 1791-ben perelnek Batthyány Józsefné grófné Illésházy Francziska ellen. (1782. év pp. 2267. sz.)
Várkonyi lásd Mátyás.
Varlandy Ferencz s gyermekei 1790. évi nov. 16-án kaptak armalist, melyet Pozsonymegye hirdetett ki. Fia János Egerbe jött s 1816-ban úgy a saját, mint Polereczky Annától való Antal (sz. 1814.) és Amália (sz. 1811.) nevű gyermekei nemességét igazolta. (1816. év 35. sz. 36. jkl.)
Vass (keresztszegi vagy nagybesenyői). Az 1732. évi nemesi vizsgálat idején Dévaványán él V. Demeter fia István fia András s bemutatja Biharmegye 1725. évi bizonyságlevelét, mely szerint 1369-ben Károly, majd Ulászló és Zsigmond királyok megerősitették az ő őseit sápi, domvári, veresdobi, kochai, tompavalkányi, hegyesvalkányi és véghvalkányi birtokaikban. (1754. év 133. sz.) 1785-ben András, Mihály, Péter és Miklós ugyancsak dévaványai lakosok Biharmegye 1785. évi bizonyságlevelével igazolják nemességüket. Ebben a család vancsodi lakhelyére, nagybesenyői előnevére, 1626. évi armalisára s a nemességnek II. József által való megerősitésére történik hivatkozás. A m. kir. orsz. levéltárban (Htt. Nob. Bihar) 1628. évi armalis van elhelyezve s igy a fenti kelet téves. (1785. év 846. jkl. K. K. LIII. 230.)
Vass. Nyitramegyéből származik. III. Ferdinandtól 1650. évi aug. 23-án nyertek nemeslevelet Vass György s neje Edy Zsófia a következő czímerrel: Kék pajzsban zöld mező felett márványoszlop, tetején karika (abroncs), mellette jobbra fordult vörös ruhás, sárga csizmás, fedetlen fejü férfi baljával a karikát, jobbjával kardot tart; sisakdisz: növekvő egyszarvú. A takarók szinei az armalis hiányos másolatában nincsenek leirva.
A család Laposgyarmat, Nagyemőke, Pán községekben élt, majd egy ága Ürményben, egy pedig Verebélyen és Nemesmiliticsen telepedett meg. 1755-ben vajki Vass Mihály és Miklós Csáky esztergomi érsektől Verebélyen egy nemesi kúriára, továbbá a nyitramegyei Széplak s a barsmegyei Kistéld egész pusztákra adományt is nyertek.
Megyénkben ugyan kihirdetve nem volt, de már az 1820-as években itt Egerben élt János. A nyitramegyei levéltár s dr. Vass János várm. aljegyző iratai szerint a nemzedékrendnek bennünket érdeklő része:
[családfa]
Vass másk. Kocsis. A család 1678. évi armalisáról a Nagy családnál emlékeztünk meg. Pál 1724-ben gyöngyösi lakos. Később Kocsis néven is előfordul a család. (1679. év 70. sz. 1756. év 69. sz.) Bizonyára ide tartoztak V. Mihály és Muslay Ilona fiai György, János és Mihály s ez utóbbinak fiai György, Mihály pásztói lakos, Dániel, József és István, kik Muslay jusson Musla pusztán voltak birtokosok a XVIII. század közepén. (1767. év pp. 861. T. sz. 1777. év 2092. sz.)
Vass. Borsodmegye 1737. évi bizonyságlevele alapján 1745. évben igazoltattak I. Péter fia Máté egri lakos s I. András fia II. Péter szihalomi lakosnak Tuza Annától való fiai: I. József, I. István és III. Péter besenyőteleki lakosok. (1737. év 155. sz. 1745. év 168. jkl.)
I. Józseftől származtak az 1791-ben bizonyságlevelet nyert Mátyás esztergomi lakos, Tamás és II. András. Ez utóbbitól és Bocsy Zsuzsitól: 1. III. Mátyás (sz. 1769.), ettől és Ragó Teréztől a) IV. József (sz. 1793.), ettől és Bozsik Teréztől V. József (sz. 1819.) és Károly (sz. 1838.), b) III. András (sz. 1793.), ettől és Magda Katalintól III. Pál (sz. 1823.); 2. II. István (sz. 1771.), ettől és Tóth Erzsébettől a) I. Ferencz (sz. 1799.), ettől és Ivánkovics Klárától III. János (sz. 1827.), IV. András (sz. 1830.), Sándor (sz. 1834.), II. Albert (sz. 1837.) és II. Ferencz (sz. 1840.), b) I. Pál (sz. 1809.), ettől és Csathó Máriától Barnabás (sz. 1809.).
I. István és Szabó Ilona fiai: 1. II. József, ezé és Makai Júliáé I. János (sz. 1789.), ezéi Harmos Borbálától II. János (sz. 1821.), IV. Pál (sz. 1833.), V. András (sz. 1832.) és III. István (sz. 1835.); 2) II. Mátyás +; 3. IV. Péter (sz. 1750.), ezé Kocsis Erzsébettől V. Péter (sz. 1780.), ezé Bozsik Erzsébettől I. Albert (sz. 1815.), ezéi Mlinkó Annától Dániel (sz. 1837.), Mihály (sz. 1839.) és Vilmos (sz. 1843.).
III. Pétertől származtak Ignácz (+) és Balázs, ettől és Rausz Katalintól III. József (sz. 1783.), ettől és Uhry Katalintól II. Pál (sz. 1819.).
Ezek mindannyian Besenyőteleken laktak s 1845-ben közülük számosan bizonyságlevelet nyertek. (1791. év 898. sz. 962. jkl. 1846. év 548. sz. 910. jkl.)
Vass (oroszhegyi). János egri lakos Udvarhelyszék bizonyitványával 1760-ban igazolta nemességét; fiai György és Ferencz 1773. évben, ez utóbbitól és Gyöngyösy Júliától való Ferencz (sz. 1771.), Márton (sz. 1775.) és Antal (sz. 1784.) nevű unokái pedig 1808. évben testimonialist kaptak. (1760. év 210. A. sz. 348. jkl. 1773. év 226. sz. 255. jkl. 1808. év 709. sz. 1097. jkl.)
Vass Mihály, neje Kámán Teréz javára 1740. évi decz. 1-én adományozott armalis kihirdettetett 1741-ben (1741. év 274. jkl.) Czímer: K. K. XXXIX. 27.
Vass lásd Vajda.
Vass lásd Varga.
Vasadi másk. Kovács. Apaffytól 1665. évi május 21-én nyert armalist György, kitől Mihály, kitől Ferencz és János származtak. E két testvér egyikének fiai voltak Ferencz, István és a Szatmármegye bizonyságlevele alapján 1767-ben kihirdetett Miklós túnyogi származású roffi lakos, ezéi Miklós ottományi lakos és Pál. (1767. év 164. sz. 137. jkl.)
Vassalics A nemességet I. Lipóttól 1659. évi aug 20-án V. György, Péter Mátyás, János nyerték s Tornamegye hirdette ki. Az emlitett Péter fia volt János, ezé is János, ezéi pedig György pelejtei, majd szentistváni plébános, János és Ferencz, kik Jászóról származtak s 1750. évben hirdették ki nemességüket. (1749. év 14. sz. 1750. év 490. jkl.) Czímer: Csoma J. Abaújm. nem. cs. 633.
Vásárhelyi (kézdivásárhelyi) másk. Kisdy. Ősrégi székely család ama kézdi székelyek (siculi de Kyzd) törzséből, kik IV. Lászlótól 1289-ben az Aranyos várához tartozó birtokokat kapták, mert a kún lázadást elnyomták s a tatárok ellen hősiesen harczolván, ezek fogságából több mint 1000 foglyot kiszabaditottak. Ezt az adományt 1291-ben III. András, 1394-ben Zsigmond királyok is megerősitették.
A XVI-XVII. századokban Szabolcs-, Gömör-, Mármaros-, Ugocsa-, Bereg- és Szatmármegyékben is elterjedt a család, melynek egyik jeles tagja, Kisdy Benedek, előbb erdélyi plébános, fehérvári kanonok, majd szerémi, váradi, végre az 1648-60. években egri püspök. A török hódoltság idején Kassán székelt s 1657-ben megalapitotta a kassai főiskolát.
A család nemessége 1835. évben vármegyénkben is ki lett ugyan hirdetve, de kizárólag csak azon okból, mert Józsefet, a ki egyébként szatmármegyei ügyész és batizi birtokos volt, táblabirájává választotta a vármegye, egyébként sem őt, sem pedig a vele együtt kihirdetett atyjafiait semmi kapocs sem fűzte ide.
Történetére, leszármazására sok adatom van már együtt, de ezekről más helyen fogok beszámolni. (7835. év 894. sz. 1386. jkl.)
Vasas (debreczeni). Az újitott nemeslevelet Bethlen Gábor 1611. évi apr. 23-án adta V. de Debreczen Tamás, neje Kovács Katalin, gyermekei György, Miklós, Anna és Erzsébet, testvérei Mihály és Miklós javára a következő czímerrel: Kék pajzsban 2 griff mellső lábuk karmai közt sisakot tart; sisakdisz: 2 fehér liliom. Kihirdette Biharmegye 1612. évben, másolata a m. kir. orsz. és a hevesmegyei levéltárakban. (1796. év 379. sz. O. L. Htt. Nob. Bihar.)
Bihar-, Hajdú-, Szabolcs-, Szatmár- és Beregmegyékben elterjedt s Nádudvaron, Kenderesen és Tiszafüreden is birtokos volt. Itt élt 1792-ben Gábor. A reform. vallásról a kath. vallásra áttért Istvánnak fiai István, András, György és János 1802-ben Egerben laktak. (1792. év 521. E. sz. 528. jkl. 1794. év 451. A., 456. sz. 608. jkl. 1802. év 669. A. sz. 797. jkl. 1803. év 814. sz. 576., 756. jkl. 1807. év 381. sz. 563. jkl.)
Vasvári másk. Nagy. II. Mátyástól 1609. évi szept. 8-án nyerték a nemeslevelet N. m. V. János, neje Horváth Magdolna, fia György, fivére Benedek s 1610-ben Pozsonymegye hirdette ki. 1729. évben István és János - Ferencz fiai, a nemességszerző János unokái, - továbbá Dávid egri lakos - Jánosnak fia, a nemeslevélben megnevezett Benedeknek unokája - Pozsonymegye bizonyságlevele alapján kihirdettetnek. (1729. év 79. sz.) Armalis átirva: Egri kápt. A. M. jk. 6. lap 4. sz.
Vászon másk. Herbály István és János mezőtúri lakosok 1713. évben igazolják nemességüket Mihály poroszlói lakos 1766-ban bizonyságlevelet nyer. (1713. év 315. jkl. 1754. év 233. sz. 1766. év 272. sz. 390. jkl. 1844. év 1995., 1997. jkl.)
Vécsey. 1699-ben pásztói birtokos.
Vecsey. Régi veszprémi család, mely 1479-ben lett beiktatva böröllyői birtokába. A XVIII. század első felében Mihály testvéreivel együtt a vasmegyei Isákfalvára költözött. Ennek fiai László, a kir. tábla jegyzője és Sándor Vasmegye bizonyságlevele alapján kihirdettettek 1772. évben. (1772. év 227. sz. 453. jkl.)
Végh. II. Miksa 1572. évi jan. 30-án adott nemeslevelet a nemes anyától származott (agilis) Weég János s fivérei Pál és György részére s János sajógömöri lakóházát, valamint a hozzátartozó javakat minden adózás alól felmentette. Ezen János a törökök elleni háborúban személyes bátorságával tünt ki. Zoltay István szendrői várkapitány helyettese volt s az armalist is az ő kérelmére nyerte. Fia volt András, ezé Lukács, ezé Benedek, kitől származott Borbála, 1705. évben sztarnai Nagy Ferencz özvegye.
A meglevő armalis-másolat szerint a czímer: Kékben bárdot tartó vörös ruhás kar; sisakdisz: ugyanaz; takarók: vörös-ezüst, kék-arany. (1754. év 95. sz. Egri kápt. I. I. jk. 237. sz.)
Végh. Az 1724. évi nemesi investigatió alkalmával János tiszafüredi lakos felmutatja a Lipót király által 1663. évi 23-án V. Mihály és Tamás, továbbá Csongrády Ferencz, ennek neje Olasz Anna, leánya Klára részére adományozott s Borsodban kihirdetett armalist. Azt állitja, hogy ő Tamásnak a fia, de hitelt érdemlő bizonyitékot nem hoz fel. 1742. évi tanúvallomások szerint a nemességszerző Mihálytól származtak János és István, az előbbitől István átányi, az utóbbitól szintén István szendrői lakosok. István átányi lakos fiai voltak István és János. (1742. év 151. sz.)
Végh (tassi). Régi pestmegyei család, melynek két tagja, György és István testvérek, érdeklik főleg vármegyénket. Mindkettő felesége jussán lett birtokossá Tiszafüreden, Tiszaörsön, Szentimrén. Az 1770. év táján Tiszafüreden lakott György neje volt váradi Veres Borbála, gyermekei pedig Ráchel (czéczei Csilléry Jánosné), Borbála (Kubinyi Józsefné), Janka (Dömjén Ferenczné) és Angelika (Fekete Lászlóné). István neje Pankotay-Jósa Klára (+ 1798.) volt, gyermekei pedig Károly (sz. 1769.), Antal és Eszter (Pappszász Györgyné). Károly és Antal testvérek Pestmegye bizonyságlevele alapján kihirdettettek 1803. évben. (1801. év 1106., 1112. sz. 1315., 1333. jkl. 1803. év 782. sz. 718. jkl. 1806. év pp. 3360. sz. 1814. év pp. 3403. sz. 1783. év pp. 2311. A. sz. Kőszeghi Nem. cs. Pestm. 425. N. I. XII. 123.)
Végh lásd Katona (1654.).
Végh lásd Kis-Benedek.
Végh lásd Lakos.
Végess (bánóczi). A nemeslevelet III. Ferdinandtól 1656. évi nov. 10-én V. Gergely, fia Mihály, testvérei András, György, János kapták s 1659-ben Zemplénmegye hirdette ki. 1759. évben János fia János Bánóczról Egerbe költözött s Zemplénmegye bizonyitványával igazolta nemességét. Fivére Imre a katonai pályán működött s nyugalmaztatása után Miskolczon alapitott családot. (1759. év 220. sz. 139. jkl.) János egri lakostól származtak József (sz. 1760.), megyei alügyész és János (sz. 1761.) csendbiztos. József alügyész fiai József (sz. 1788.), István (sz. 1790.) és Ignácz 1813. évben; János csendbiztosnak Miklós (sz. 1788.), Károly (sz. 1789.), János és Ernő nevű fiai pedig 1810. évben bizonyságlevelet kaptak. (1813. év 905. jkl. 1810. év 104. sz. 163. jkl.)
Az armalis meglevő másolata szerint a czímer: Kékben zöld alapon kardos griff; sisakdisz: növekvő griff: takarók: arany-kék, ezüst-vörös. (1656. év 1. sz.)
Verbay lásd Hlatky.
Veréb János abasári lakos, neje Filesz Ilona, gyermekeik György, János, Ádám, Éva, Dorottya 1714. évi márcz. 4-én nyertek armalist ezen czímerrel Kék pajzsban sziklán álló holló csőrében arany gyűrűvel; sisakdisz: a holló; takarók: arany-kék, ezüst-vörös. Kihirdettetett ugyanazon évben. (1714. év 562. jkl. K. K. XXX. 243.)
Leszármazás:
[családfa]
Midőn 1745. évben Szent-Ivány György, János és Simon Szent-Ivány Juditnak - Imre leányának - magvaszakadtával Visontán 2 telekre nádori adományt nyertek, Veréb György és fia József kivont karddal mondtak ellen a beiktatásnak. Az ellenmondás alapja az volt, hogy az adományozott jószágban benne volt az a rész is, melyet V. János és neje Filesz (másk. Füresi) Ilona 1719-ben hamvai Sándor Máriától Posgay István házastársától, mint a Szent-Iványak osztályosától 500 frtért megvettek. (1798. év pp. 3052. sz. 1784. év pp. 2356. sz.)
Verebélyi. A XVII. század elején Farmoson, Bodon, Alattyánban birtokos.
Verebessy György tiszaörsi lakos - András igriczii lakosnak fia, az 1650. évi nov. 20-án megnemesitett Andrásnak unokája - Borsodmegye bizonyitványával 1767-ben igazolja nemességét. A család Kúnhegyesen és Mezőkeresztesen is előfordult. (1767. év 196. sz. 151. jkl.)
Veres (váradi). Eredetileg Nagyváradon székelt a család s midőn a törökök a várat elfoglalták, többen Nagyszebenbe menekültek, majd Tordán tüntek fel, a XVIII. század közepén pedig László innen Tiszafüredre, Pankotay Erzsébet nevű nagyanyja után örökölt birtokára, jött lakni.
Leszármazása:
[családfa]
László 1740. évben még mint tordai lakos Szeghalmi János örökösei füredi és kócsi birtokára 400 frt kölcsönt adott, majd 1759-ben füredi és kócsi saját birtokrészét zálogba adta roffi Borbély Sámuelnek, 1776-ban pedig 10.000 frttért Sáyhy Mihálynak és Jósa Krisztinának. Ugyanezen évben Biharmegyében járt és N. Kereki község vendégfogadójában hirtelenül meghalt. (1747. év 55. sz. 1776. év 193. A. sz. 1759. év pp. 650 sz. 1793. év pp. 3329. B. sz. 1806. év pp. 3360. sz.)
Nagy Iván is (XII. 150.) közöl genealogiát a családról s Keczeli Jánosné V. Máriát tévesen Sámuel leányának irja.
Veres. Nyitramegyéből ered, az armalist II. Rudolftól 1590. évben V. Ambrus szerezte. Onnan hozott bizonyságlevelet János perki lakos fia Imre abádi lakos s 1766-ban igazolta nemességét. (1766. év 94. sz. 285. jkl.)
Veres (csikszentsimonyi). Erdélyi család, mely Rákóczi Györgytől 1640. évi máj. 11-én nyert armalist. A nemességszerzők V. Mihály s fiai István, János, Péter; Pál voltak. Eme Pétertől származtak Mihály és István; Mihály fia volt János, ezé András; Istvántól született Péter, ettől pedig Ferencz egri lakos, a ki az erdélyi kormányszék bizonyságlevelével 1762. évben igazolta nemességét. (1758. év 314. jkl. 1762. év 122. sz. 363. jkl.) Armalis átirata: Egri kápt. K. K. jk. 56. lap. A család nemessége legfelsőbb helyen igazoltatott 1784. évben. (K. K. LIII. 94.)
Veres Mihály, fivére András, fiai Márton, Péter, István, neje Koza Erzsébet javára 1654. év aug. 18-án adományozott armalis kihirdettetett 1663. és 1666. években. (1663. év 123. jkl. 1666. év 222. jkl.) A pestmegyei levéltárban van.
Veres lásd Magyar
Veres lásd Vörös.
Veresmarty lásd Vörösmarty.
Vermes (budafalvi). Régi pozsonymegyei birtokos család, mely I. Lajostól 1356. évben nyert adományt Budafalvára. Megyénkben a bajai származású Mihály, a Grassalkovich család hatvani és debrői uradalmának ügyésze, Pozsonymegye bizonyitványával 1815-ben igazolta nemességét. (1815. év 606. sz. 570. jkl.)
Vesenyi (martonosi). Vármegyénk régi kihalt családja, 1384. évben László főasztalnok, 1460. évben egy másik László marsall Mátyás király udvarában. 1472. évben szerepelnek néhai Demeter fiai János és Péter, továbbá néhai László leányai Hedvig, Júlia és Fruzsina s tiltakoznak a váczi káptalan előtt abonyi, paladicsi, tószegi, vezsenyi, bekenyei, sasi, kürti, kerekegyházi stb. javaiknak Soldos András és Kinizsi Pál által való elfoglalása miatt. (O. L. N. r. a. 481. : 9. DL. 17360.) Midőn a család utolsó férfitagjai, András és János, a XVI. század közepén elhaltak, Hegyesbor, Szurdokpüspöki stb. javaikat a másolatban meglevő oklevél szerint I. Ferdinand 1559. évben csömöri Zay Ferencznek, Liszty Jánosnak, Viczmándy Mátyásnak és homonnai Drugeth Miklósnak adományozta. A beiktatásnak V. Gergelynek özvegye Paksi Anna mondott ellen. (1750. év pp. 418. sz.)
Wesselényi (hadadi, gróf) Ferencz 1654. évben farmosi birtokos.
Viczen lásd Rozmisz.
Viczián. III. Károlytól 1714. évi okt. 21-én V. István s fiai István, András, Mátyás, György és János nyertek nemeslevelet, melyet 1715-ben Nógrádmegye hirdetett ki. Az 1724. évi investigatió Györgyöt és Andrást Tiszavárkonyban találta. A család leszármazása:
[családfa]
Mátyás és János tápiószelei lakos testvérek fiai és unokái 1807. évben bizonyságlevelet kaptak. (1807. év 795. sz. 308., 785., 1298. jkl. 1715. év 76. sz.)
Czímerlevele Pestmegye levéltárában van. Az élő nemzedék származási adatait a Magy. Nemz. Zsebk. közli. (l. 627.)
Viczmándy (buthkai). A Gutkeled nemzetségből származtatott eme zempléni család ugyan nem lakott megyénkben, de birtokos volt itt 1559. óta. Viczmándy Tamás kővári kapitány fia Mátyás ugyanis egyike volt azoknak, kik a kihalt Vesenyi család hegyesbori, szurdokpüspökii és nagyrédei birtokaira királyi adományt nyertek. Ugyanő az előző évben I. Ferdinandtól czímerbővitést is kapott. Az ő fia Miklós volt, ezéi pedig Lóránd Orsolyától Mátyás és Kristóf. Mátyás a XVII. század elején Morvaországban tartózkodott s midőn onnan 1610. évben hazatért, buthkai, marki zelepkai birtokait elzálogositotta, még pedig idegeneknek. Testvére Kristóf, hogy ezeket a jószágokat magához válthassa, első feleségétől, Perbes Katától, származott Miklós, Pál és András, második nejétől, Széky Margittól, származott Kristóf, Lajos, Erzsébet és Katalin nevű gyermekei arany és ezüstnemüit Nagybányán pénzzé verette.
A család eddig ismert nemzedékrendjének kiegészitéseképen megemlitjük, hogy V. Kristófnak második felesége nem Székely Margit, hanem mint fentebb láttuk - Széky Margit volt; továbbá hogy ezek fiának, Kristófnak, Bors Erzsébettől Pál nevű fia is származott, kinek Borbála nevű leánya ikácsi Péterffy Sámuel feleségévé lett; végre hogy V. Lászlónak és fighei Csathó Erzsébetnek Mátyáson, Lászlón és Józsefen kivül - kitől ma is élő nemzedék származik - még István nevű fia is ismeretes az oklevelekből. (1750. év pp. 418. sz. 1803. év pp. 3135. sz. 1743. év 181. sz. Turul 1893. év 146. l. 1894. év 114. l. N. I. XII. 176. Zemplénm. mon. 544.)
Vida. Lipót királytól 1668. évi szept. 27-én V. István, neje Szabó Anna, fia Benedek, fivére Miklós, ennek neje Polyvás Anna, végre V. Boldizsár és János nyertek nemeslevelet, melyet Szabolcsmegye hirdetett ki. Miklós tiszaszőllősi lakos kihirdettetett 1771. évben. (1771. év 159. A. sz. 175. jkl.)
Vida Ignácz armalisa kihirdettetett 1712. évben. Az 1724. évi investigatió idején Gyöngyösön lakott. (1715. év 243. jkl.)
Vida lásd Vajda.
Viktor. Kishontmegye bizonyitványával 1766. évben igazoltatott Pál egri lakos. Gyöngyösre költözött testvérétől, Gergelytől, származtak János, Ferencz és József. (1751. év 13. sz. 1766. év 1. et. A. sz. 373. jkl. 1805. év 943. sz. 1623. jkl.)
Vilcsek lásd Bukovinszky.
Vincze. II. Ferdinandtól 1633. júl. 26-án Wincze Pál, neje Lukách Anna, fiai István, János, leányai Ilona, Erzsébet, testvére Albert nejével Ilonával nemességet kaptak a következő czímerrel: Kék pajzsban zöld halmon jobbra fordult lépő szarvas, szarvai közt kis fekete madár (avicula nigra); sisakdisz: kiemelkedőn a pajzsalak; takarók: arany-vörös, fekete-ezüst. Kihirdettetett 1634. évben, másolata a megyei levéltárban. (1633. év 3. sz.)
Nemességüket igazolták: 1668. évben Márk kőrösi lakos (1668. év 6. jkl.); 1695-ben András (1695. év 17. jkl.); az 1724. évi investigatió alkalmával István, György leleszi, János egri lakos testvérek - Jánosnak fiai, a nemességszerző Pálnak unokái.
Bizonyságlevelet nyertek: 1713. évben András egri lakos (1713. év 316. jkl.); 1770. évben Pál és András füzesabonyi lakosok (1769. év 262. jkl. 1770. év 1. et. C. C., 68. sz. 581. jkl.); 1813. évben Gáspár - Gáspárnak fia, Jánosnak unokája - leleszi származású szentesi lakos (1813. év 682., 1076. sz. 570., 1020. jkl.); 1823. évben Lajos (sz. 1770.) kevermesi lakos, Pál (sz. 1780.) battonyai lakos és Gáspár (sz. 1783.) testvérek - Gáspár leleszi lakosnak és Kovács Erzsébetnek fiai, Jánosnak unokái, - továbbá Lajostól és Szabó Teréztől származott József (sz. 1796.), István (sz. 1806.) és Gáspár (sz. 1811.), Páltól és Kovács Erzsébettől származott Mihály (sz. 1811.), János (sz. 1813.) és Gáspár-József (sz. 1815.) (1823. év 612. sz. 571., 894. jkl. 1826. év 67., 198. sz. 102., 248., 249. jkl.); 1831. évben János fia János szentesi lakos. (1831. év 193. sz 324., 3213. jkl.)
Vincze. 1770. évben György fia Ádám gyöngyösi lakos Nyitramegye bizonyítványával igazolja nemességét, valamint azt, hogy a nemeslevelet III. Ferdinánd 1638. évi márcz. 15-én adta V. Zsigmond, János és György testvéreknek s Pozsonymegye hirdette ki. Nyitramegyében Kunyón és Szakolczán lakott a család. (1770. év 68. sz. 455. jkl.)
Vincze. Vármegyénk 1721. évben hirdette ki amaz armálist, melyet III. Károlytól az előző évi szept. 3-án V. Jónás és György, ez utóbbinak József és Antal nevű fiai kaptak. Úgy György, mint fiai József és Béla az 1724. évi investigatió idején Apczon laktak. (1721. év 333. jkl.) Czímer: K. K. XXXIII. 289.
Vincze. Az 1724. évi nemességvizsgáló bizottság előtt Pál, István és László gyöngyösi lakosok - István fiai - Gömörmegye bizonyitványával igazolták nemességüket.
Vincze lásd Botka.
Vincze lásd Kis-Vincze.
Vipacher. Csehországból vagy Lengyelországból költözött be hazánkba. 1713. évben János-Henrik modori tanácsos, Sámuel tarnabodi lakos. (1713. év 103. sz.)
Virág István 1657. évi armalisát Sopronmegye hirdette ki s Pestmegye levéltára őrzi. Fia volt Mihály, ezéi Ferencz, Mihály és János. A három testvér egyikétől - Nagy Iván szerint Ferencztől - származott Ádám szécsényi lakos, ettől Ferencz, ettől pedig származtak Ferencz mérnök és János tari lakos, a ki Burik Erzsébettől való József és János (sz. 1805.) nevű fiaival együtt Nógrádmegye bizonyságlevele alapján 1832. évben igazoltatott. (1832. év 427., 887. sz. 456., 942. jkl.)
Virág lásd Maróthi.
Virágh lásd Vizy.
Visky. Zólyommegyéből származik. Nemességet 1659. évi aug. 4-én V. Mihály, neje Sánta Judit, fia Balázs, fivérei Mihály, Albert és János szereztek. A főszerzőnek utólag született fia, István, a hontmegyei Deménden tünt fel, ennek fia András pedig Apczra költözött s Hontmegye bizonyitványával 1760. évben igazolta nemességét. (1760. év 72. sz.)
Vitalis (vitalisfalvi). József fia András Sztósházáról jött megyénkbe s Liptómegye bizonyitványával 1793. évben hirdettette donatarius nemességét, előnevét. (1793. év 265. sz. 282. jkl.)
Vitaris Pál gyarmati lakos a békésmegyei nemesség összeirására kiküldött Slovenicz Mihálytól és Dalmata Jánostól nemesi bizonyitványt nyert. (1720. év 126. sz.)
Viza. III. Károlytól 1715. évi máj. 13-án V. Pál, neje Szőllősi Magda kaptak armalist a következő czímerrel: Kék pajzsban zöld alapon álló s jobbjában 3 búzakalászt tartó medve; sisakdisz: seregély, csőrében zöld galylyal; takarók: arany-kék, ezüst-vörös. Kihirdettetett 1716. évben. Az eredeti nemeslevél a megyei levéltárban van. (1716. év 16. sz. 789. jkl.)
Vizy. Esztergommegye hirdette ki ama czímeres nemeslevelet, melyet III. Ferdinandtól 1652. évi máj. 31-én V. Pál, István és Péter testvérek nyertek. Páltól származott I. János, ettől II. Pál, ettől II. János nagyóhaji, majd ludasi, végre abasári lakos, a Tarródy család gazdatisztje, ettől és Kaszap Annától született 1803-ban Ludason Ferencz, az Almásy család tarnamérai tisztje, ettől és Puhl Francziskáról Tarnamérán születtek György (1835.) és Zsigmond (1840.). II. János fiával és unokáival együtt Barsmegye bizonyságlevele alapján 1842. évben igazoltatott.
A meglevő armalis-másolat szerint a család czímere: Kék pajzsban zöld alapon arany korona felett könyöklő kardos kar; sisakdisz: ugyanaz; takarók: arany-kék, ezüst-vörös. (1843. év 489. sz. 841. jkl.)
Vizy. A nemességet 1667. évi május 10-én V. Miklós gyöngyösi lakos, neje Bán Anna, fivére János, ennek neje Földváry Anna, nővére Anna, ennek gyermekei Virágh Mátyás és György nyerték s még azon évben megyénk hatósága hirdette ki. (1667. év 166. jkl.) A nemességszerző Miklósnak három fiáról van tudomásunk: II. Jánosról, az utód nélkül maradt Györgyről és I. Andrásról.
II. Jánostól származtak: 1. III. János mezőkövesdi lakos, 2. I. Ferencz, 3. I. József, ettől a) József besenyőteleki lakos, ettől III. József (sz. 1767.) szalontai lakos, ettől IV. József (sz. 1808.), b) Mihály darmai lakos, c) III. Ferencz (sz. 1751.) sátoraljaújhelyi lakos, ettől Péter.
I. András fiai voltak: II. András, II. Ferencz (+) és II. Miklós, ez utolsóé IV. János.
Nemességüket igazolták, illetve bizonyságlevelet nyertek: 1676-ban Miklós (1676. év 177. jkl.); az 1724. évi investigatió alkalmával I. András, II. János s ezek fiai II. András, II. Ferencz és II. Miklós, illetve I. Ferencz és I. József; 1760-ban III. János mezőkövesdi lakos (1760. év 56 jkl.); 1772. évben Mihály (1772. év 403. jkl. 1803. év 824. jkl.); 1808. évben III. Ferencz s fia Péter (1808. év 714. sz. 1106., 1107. jkl.); 1810. évben III. József (1810. év 13. sz. 31. jkl.).
A levéltárában levő armalis-másolat szerint a czímer: Kékben hármas zöld halom felett fiókáit vérével tápláló pelikán; sisakdisz: szőlőfürtöt tartó kar; takarók: arany-kék, ezüst-vörös (1772. év 279. A. sz.)
Vizsolyi lásd Thúri.
Vladár (nagycsepcsényi). Túróczmegye ősrégi családja, mely 1263-ban nyert királyi adományt Muthnára. Idővel Hont-, Gömör-, Szabolcs- és Zemplénvármegyékbe is elágazott. Megyénkben VI. Mihály fia János 1765-ben Egerszóláton, VI. Gasparovics Imre fia György fia Márton fia István 1791. évben Egerben tűntek fel. Az előbbi Hontmegyétől, az utóbbi Túróczmegyétől hozott testimonialist. (1765. év 90. sz. 86. jkl. 1791. év 1038. sz. 1111. jkl.) Megyénktől bizonyságlevelet nyertek: 1799. évben István és György egri lakosok, kikről azt hisszük, hogy az 1791. évben kihirdetett István fiai voltak (1799. év 144. sz. 223. jkl. 1798. év 574. sz. 924. jkl.); 1816-ban János egerszóláti lakosnak Tamás fiától való György nevű unokája gyöngyösi lakos. (1816. év 60., 871., 1049. sz. 160., 1282., 1454. jkl. 1817. év 7., 800. sz. 7., 744. jkl.)
Vörös. 1657. évi decz. 23-án V. Márton, neje Gődér Erzsébet, továbbá Imre és Mátyás, ennek neje Rácz Katalin, fia György, nemkülönben V. Balázs, ennek neje Bartha Erzsébet, végre V. Pál, Benedek, István és Péter nyerték a nemességet s Borsodmegye hirdette ki. (1657. év 6. sz.)
A Tiszavárkonyban, Besenyőteleken, Kálban, Egerben, Dormándon, Egerfarmoson lakott hevesi ágat a nemeslevélben megnevezett Pálnak Tiszavárkonyban lakott Tamás nevű fia alapitotta, kinek Galambos Erzsébettel való házasságából származtak Pál (1700.), Albert és György (sz. 1712.). Pál utódait nem ismerjük. Albertnek Szőllősy Erzsébettől, Györgynek Vincze Judittól való leszármazóit az alábbiakban közöljük:
Alberttől és Szőllősy Erzsébettől származtak: 1. István (sz. 1737.), ettől és Dallos Borbálától a) Mihály (sz. 1762.), b) Tamás (sz. 1768.), ettől és Biró Erzsébettől Mihály (sz. 1797.), c) István (sz. 1774.), d) Albert (sz. 1778.), ettől és Fejes Erzsébettől János (sz. 1814.); 2. Mihály (sz. 1744. Kál); 3. József (sz. 1751 ), ettől és Nagy Zsuzsitól a) József (sz. 1776.), ettől és Keresztény Katától János (sz. 1806.) és Mihály (sz. 1814.), b) Albert (sz. 1782.), ettől és Vas Erzsébettől János (sz. 1805. Kompolt) és Albert (sz. 1814. Kompolt), c) Pál (sz. 1784.), d) István (sz. 1794.); 4. Pál; 5. Albert (sz. 1756.), ettől és Tompa Borbálától a) Albert (sz. 1784.), ettől és Fabók Ilonától Albert (sz. 1813.), b) Mihály (sz. 1786.), ettől és Zubkó Júliától Mihály (sz. 1814.), c) István (sz. 1789.), ettől és Ficsor Apollótól István, d) János (sz. 1796.), c) József (sz. 1799.), f) Pál (sz. 1805.), g) György (sz. 1808.).
György és Vincze Judit Besenyőteleken született fiai voltak: 1. János (sz. 1748.), a) István (sz. 1775.), ezéi Szabó Erzsébettől József (sz. 1812.) és István (sz. 1814.), b) János, ezéi János, József és Ignácz, c) András (sz. 1780.), ezéi Farkas Teréztől József (sz. 1804.), István (sz. 1806.) és Gáspár (sz. 1815.), d) Pál, ezéi Vajmár Magdától Ambrus (sz. 1812.), István (sz. 1817.) és János (sz. 1824.), c) Mihály (sz. 1789.), ezé Magda Klárától Pál; 2. Albert (sz. 1751.), ezéi Szabó Erzsébettől a) Márton, ezéi Góth Annától Pál (sz. 1810.) és Ferencz (sz. 1813.), b) György, c) József (sz. 1787.); 3. Mihály (sz. 1753.), ezéi Imre Klárától Mihály (sz. 1793.) és Gábor (sz. 1796.); 4. Pál (sz. 1756.), ezéi Forgács Katalintól Pál, János (sz. 1792.) és József (sz. 1806.); 5. Tamás (sz. 1761.); 6. Mátyás (sz. 1763.), ezéi Bocsi Rozáltól Albert (sz. 1796.), István (sz. 1797.), József (sz. 1794.) és György (sz. 1804.); 7. József (sz. 1767.), ezéi Szabó Erzsébettől Antal (sz. 1795.), Márton (sz. 1799.), József (sz. 1809.), Ferencz (sz. 1802.) és György (sz. 1812.).
A család számos tagja - a fenti származási adatok alapján - 1846. évben bizonyságlevelet nyert. (1818. év 83. sz. 1833. év 475. sz. 963., 1442. jkl. 1834. év 658. sz. 1260. jkl. 1846. év 1450. sz. 2179. jkl. 1818. év 83. sz.)
Vörös lásd Veres.
Vörösmarty. Fejérmegye bizonyságlevele alapján József baracskai lakos fia János pátkai lakos fia János tiszaroffi gazdatiszt 1846-ban igazolta nemességét. (1846. év 723. sz. 1124. jkl. U. N. I. I. 23. 226.)
Vrablánszky. Az investigatiónális jegyzőkönyvek szerint I. Lipóttól 1676. évi márcz. 20-án Vr. György, fivére János, továbbá Gáspár és János kapták a nemességet s Trencsénmegye hirdette ki. 1748-ban György Gyöngyösön lakott, testvére Miklós pedig ugyanakkor mint tokaji lakos nyert testimonialist. (1748. év 288. jkl.)
Vrana István - György fia, András unokája - kasszai származású tiszanánai lakos, a község jegyzője, Trencsénmegye bizonyságlevelével 1822. évben igazolja nemességét. (1822. év 254. sz. 204 jkl.).
Vratarics (pápai). Adományos birtokos család, mely - mint előneve mutatja - Veszprémmegyéből szármázott, a XVIII. század elejétől kezdve azonban vármegyénk lett, úgy látszik, kizárólagos székhelyévé.
Lipót királytól 1667. évi nov. 19-én Vr. Péter, János és Mihály s Péter neje Baxafalvy Anna adományt nyertek a tolnamegyei Eőssi falura, Pápán egy kőházra, a zalamegyei Örvenicsen és a veszprémmegyei Igaron egy-egy malomrészre, a zalamegyei Aszófőn (másként Kövesmálon) és a somogymegyei Szántón több rendbeli szőlőre. Ezek a birtokok előzőleg szárszói Somogyi Jánoséi voltak, az ő magszakadása folytán pedig a kincstárra szállottak.
Volt a családnak czímeres nemeslevele is, de ez a XVIII. század elején akkor kallódott el, midőn Heister generális Pápa várát pusztitotta.
Az adománylevélben emlitett 3 testvér közül Mihály Győrbe tette lakását. Péter fia Farkas Bécsben az udvari kanczelláriánál agens volt s Sopronmegyétől nemességéről 1708. évben bizonyságlevelet kapott. Azért Sopronmegyétől, mert Veszprémben a törökök hatalmaskodtak s megbénitották a vármegyei hatóság müködését. A harmadik testvérnek, Jánosnak, fia János ugyanezen időben mint nemes ember és esküdt vármegyénkben tűnt fel, 1714. évben pedig feleségével, Vincze Annával Dormánd 1/8 részét birta s a birtokos nemesek közé soroztatott. (1710. év 115. sz. 1714. év 574. jkl. 1721. év 119. sz. 1754. év 32., 127. sz. 1717. év pp. 49. sz.)
Fia Farkas nőül vévén Haás Anna Máriát Vezekénynek is birtokába jutott. (1754. év 127. sz.).
Mint a függelékből látjuk, a család több tagja nemesi tisztséget is viselt. A közéletben legjelentékenyebb szerepet Károly játszott. Ez eleinte katonának készült, a nemes testőrségbe akart belépni, sőt a vármegye ajánlata folytán 1801. évben már fel is vétetett, csupán az volt csak hátra, hogy Bécsbe menjen és bemutatkozzék. Ekkor meggondolta a dolgot, megmaradt a polgári pályán, 1808-ban ügyvédi oklevelet szerzett s dicséretes buzgalommal egész életét vármegyéjének szentelte. (1801. év 601., 953. sz. 1808. év 773. jkl.)
Nemességükről bizonyságlevelet nyertek: 1754. évben Farkas, 1826-ban pedig unokái Károly és Lajos s az előbbinek fia József. (1754. év 294. jkl. 1826. év 919. sz. 935. jkl.)
Levéltári oklevelek (1766. év pp. 851. sz. 1768. év pp. 880. sz. 1769. év pp. 906. sz. 1815. év pp. 3399. sz. stb.) és a dormándi, vezekényi, besenyőteleki, egri anyakönyvek adatai szerint a nemzedékrendje ez:
[családfa]
A család czímere: Kékben fiókáit vérével tápláló pelikán, a pajzs felső sarkaiban 1-1 arany csillag; sisakdisz: nyilt sasszárny között követ tartó daru; takarók: arany-kék, ezüst-vörös.
Vukovich lásd Hegedüs.