A.
Ablonczy. Régi adományos birtokos család a gömörmegyei Alsó-Szuháról. István átányi, Boldizsár czeglédi lakosok Gömörmegyétől 1754-ben nemesi bizonyitványt nyernek. (1754. év 62. sz.)
Abrahám másk. Bagossy. A biharmegyei Bagosról származik, innen maradt rajta a Bagossy név. 1747. évben Kenderesen lakik András fia Pál, kinek nemesi voltáról egyetlen tanu tanuskodik. (1747. év 112. sz.)
Ackomer lásd Akkomer.
Ács. Báthory Gábor erdélyi fejedelem 1609. évi május 4-én Ács Benedek és Mihály részére nemeslevelet adott, melyet Biharmegye hirdetett s melynek másolatát ma is feltaláljuk azon megye levéltárában. Benedektől származott Ferencz, ettől Benedek, ettől ismét Benedek, ettől István és Mihály tiszaörsi lakosok, kik Biharmegye bizonyítványával 1750. évben igazolják nemességüket. (1749. év 105. sz. 1750. év 515. jkl.)
Czímerét a Siebmacher-féle czímerkönyv is közli.
Ács. Ács Gergely, fia István, fivére Mihály, ennek neje Timár Anna, leánya Anna, másik fivére Gergely, ennek neje Gomba Anna 1699. évi febr. 27-én czímeres nemeslevelet nyernek, melyet a vármegye ugyanazon évben kihirdet. 1724. évben Mátyás gyöngyösi lakos. (1699. év 326. jkl.)
Czímere a Siebmacher czímerkönyvéből ismeretes.
Ádám. Ádám György mezőtúri lakos felmutatja 1724. évben a nemességet vizsgáló bizottság előtt a III. Ferdinand által 1642. évi jun. 28-án Ádám Mihály, neje Boda Katalin, fivére György részére adományozott czímeres levelet. A család állitólag Biharból származott, nemessége azonban elegendő bizonyiték hiányában nem lett igazolva. (1724. évi invest. jk.)
Ádám. lásd Kiss. (1634.)
Adorján. A vármegyei levéltár hiteles átiratban őrzi azon armalist, melyet a megyeri Besze családdal együtt Adorján Mihály és Benedek III. Ferdinandtól 1649. év május 18-án nyertek, s melyet 1651. évben Nyitramegye hirdetett ki. (1675. évi 28. sz.) Benedek gyöngyösi lakos 1677. évben (199. jkl.), József ugyanottani lakos pedig 1820. évben (234 jkl.) Nógrádmegye bizonyságlevelével igazolják nemességüket. Czímer a Besze családnál.
Agatin. Lipót király 1689. év jul. 10-én Agatin Györgynek, nejének Novák Katalinnak, gyermekeinek lstvánnak, Andrásnak, Györgynek, Évának armalist ad, melyet 1689. évben Nyitramegye hirdetett ki. 1723. évben György gyöngyösi lakos igazolja nemességét. (1723. év 572. jkl. 1724. Invest. jk.)
A czímer leirása a vármegyei levéltárba került eredeti nemeslevél (1813. év 890. sz. 1814. év 4. sz.) alapján a következő:
Kékben zöld mezőn álló medve, első jobb lábában 3 vörös rózsát tart; sisakdísz: csőrében olajágat tartó kiterjesztett szárnyú fehér galamb; takarók: arany-kék, ezüst-vörös.
Agneta lásd Bachó.
Ágoston. 1643. évben nyert czímerlevelet Ágoston Tamás. Kihirdette ezen megye hatósága. A czímerszerző fiának, Mihálynak fia István I724. évben a nemesi investigatio előtt mint poroszlói lakos igazolja nemességét. 1777. évben pedig Pál fia János poroszlói, majd tiszafüredi azután vásárhelyi, később törökszentmiklósi, végre tiszaföldvári lakos nyer nemesi bizonyitványt. (1766. év 283. sz. 1767. év 216. C. 1774. év 112. sz. 166. jkl. 1777. év 148. jkl.)
A család leszármazási táblája (1839. év 745. sz. 371. jkl.) ez:
[családfa]
Ágoston. Ágoston Elek a pesti egyetemen orvos-tanár, neje Motsy Teréz, gyermekei: Adolf, Sándor és Alojzia 1808. év okt. 16. nemességet nyernek. Czímerlevelüket 1834. évben hirdettették megyénkben.
A czímerszerző atyja Érsekujvár tanácsosa és birája volt. Fia Elek a magyar tengerparton elharapódzott ragályos szembetegség gyógyitásával szerzett kiváló érdemeket.
Czímer a levéltárban levő armalis-másolat alapján: Balharánt vonallal osztott pajzs, felül vörös mezőben Eskulap-pálcza, alul kék mezőben arany oroszlán mellső jobb lábával szemhályog eltávolitására szolgáló műszert, baljával égő fáklyát tart; sisakdisz: jobbról ezüst-lila, balról kék-arany sasszárny közt kiemelkedö oroszlán; takarók: ezüst-vörös, arany-kék. (1834. év 803. sz. 1595. jkl.)
Ágotha. (székelyudvarhelyi). Antal tiszabői plébános Udvarhelyszék bizonyitványa alapján igazolja 1778. évben nemességét és előnevét. A nemességet Rákóczi György 1660. év jan. 30. adta a családnak. (1778. év 64. sz. 68 jkl.)
Ajtay (vajasdi). Erdélyből származó adományos birtokos család. Lajos (szül. 1792. évben László váradolaszii lakos és Janczik Krisztina szülőktől) előbb a nagyváradi latin püspök számtartója, utóbb csépai lakos László és János nevü fiai nevében is 1837. évben felmutatja Bihar- és Középszolnokmegyék bizonyságlevelét. (1837. év 568. sz.)
Ajtich-Horváth (bohutai). József táblabirónak fia Farkas esküdt, monostori lakos Nógrádmegyétől nyert nemesi bizonyitványát kihirdetteti 1795. évben (1799. év 190. sz. 312. jkl.) Barnabás monostori lakos 1829. évben a bohutai előnévvel szerepel. (1829. év pp. 29. sz.)
Armalisa a váczi kápt. levélt. Q. 533.
Ackomer másk. Romhányi. Ackomer másk. Romhányi Márton s fiai István, József, Antal részére 1722. év szept. 20. adományozott nemeslevél kihirdettetett 1723. évben. (1723. év 478. jkl.)
A nemesi investigatio idején Gyöngyösön lakott a család.
Czímere: Kékben halastó, úszkáló hattyuval, a pajzs felső sarkaiban jobbról hold, balról 4 csillag; sisakdisz: kardot tartó pánczélos kar, a kard hegyén véres törökfő; takarók: kék-arany, veres-ezüst. (K. K. XXXIV. 68.)
Alattyány. János 1748. évben testimonialist nyer. (1748. év 150. jkl.)
Alaxay. Mária Terézia 1790. év nov. 18-án nemesitette meg Alaxay Józsefet, nejét Tritz Viktóriát, gyermekeit: György-Józsefet, Mária-Anna-Klárát, Mária-Jozefa-Franciskát. A nemeslevél kihirdetve 1792. évben. (1792. év 613. sz. 643. jkl.)
A levéltárban őrzött armalis-másolat a czímert igy irja le: Kékkel és vörössel jobb haránt vágott pajzsban 3 szikla, melyen az egész pajzsot elfoglaló arany griff áll s felemelt jobb lábával ezüst irótollat tart; sisakdisz: a pajzs-alak növekvően; takarók: arany-vörös, arany-kék.
Lásd még: K. K. LV. 313.
Alberth. Pozsonymegyei adományos birtokos család, mely Lipót királytól 1657. év jun. 22-én nyer donátiót a csallóközi Dienesd falura. Ennek fia volt Ferencz, ezé Zsigmond, a ki a pozsonymegyei Jókáról Borsodba, majd 1748. évben ide Hevesbe költözik s Pozsonymegye bizonyságlevelével kihirdetteti nemességét. (1748. év 164 jkl.)
Alberth. Gömörmegye bizonyitványai alapján lett kihirdetve a család és pedig 1751. évben Gergelynek fiai Pál és András (1751. év 66. sz.), 1827. évben pedig György gesztetei, majd felsőhangonyi lakosnak és Homonnay Dorottyának fia János egri lakos s ennek fiai Mihály és György. (1827. év 169. sz. 256. jkl.)
Alberth másk. Négyesy. Mátyás átányi lakos a birtokos nemesek sorába vétetik fel 1733. évben. (1733. év 338. jkl.)
Alföldy lásd Galvács.
Almásy (zsadányi és törökszentmiklósi). Honnan ered a család, megmondani nem tudjuk. Hirtelen tünt fel, hirtelen lett nagygyá. Első felismerhető alakja Almásy János, a kir. tábla jegyzője (később vármegyénk alispánja) Lipót királytól 1677. évi aug. 11-én nyert czímerlevelet. Társszerzők: fivére György, ennek neje Szabó Margit s gyermekeik Márton, Ferencz és Erzsébet voltak, ezek azonban csakhamar Békésmegyébe költöztek át. (Békésm. monogr. III. 167.)
Emez armalist, mely megyénk közgyülésén - ámbár az akkori egri püspök, Bársony György ellenmondása mellett - 1677. évben lett kihirdetve (1677. évi 301. jkl.) inkább czímeradományozásnak, mint nemeslevélnek kell tekintenünk. Nincsen benne szó a parasztsorból való kiemelésről. Ez oklevélben a király nem róla, hanem hozzá beszél s a legnagyobb dicséretekkel halmozza el őt. (Ugyanilyen az 1559. évi Péchy armalis.)
A czímerszerző - nagy vagyonszerző is volt. 1698-ban megvette Bessenyey András sülyi, vécsi, gyandai, kőteleki, továbbá Nyáry Mihály kisfügedi, nagyfügedi, czinéri, tarcsai, domaházi, gelyei, négyesi, vattai birtokait, 1699-ben zálogjogot nyert Vezekényen s megszerezte Darvas János fogacsi és mérai, 1700-ban pedig a hütlenségbe esett Bekény Gábor és Szuhay Mátyás nagyfügedi, mikófalvi, recski, tiszaszeghi birtokait, 1701-ben feleségével, mihályi Deák Pál ezredesel, Deák Judittal együtt megvásárolta Zsadány és Cselőháza pusztákat és Zaránk falut.
S mindeme javakra sietett a királyi megerősitéseket is kieszközölni. Az egri káptalan az 1700-1701. években sürün kapta a királytól a beiktatási parancsokat. A birtokbavezetés valóban meg is történt valamennyire, csupán Tarcsa pusztát illetőleg hiusult meg Majzik Simon tiltakozása miatt. (1760. év pp. 665. sz.)
1700-ban a férfiivadékra királyi adománylevelet szerzett Törökszentmiklós, Tiszatenyő, Szenttamás és Csépa helységekre, illetve pusztákra, s ezen javakba a káptalan be is iktatta, de a jászság akkori földesura, a német lovagrend, mint 1704. évben irt végrendeletéből olvassuk, szüntelenül háborgatván őt a birtoklásban, kénytelen volt ujabb adománylevélért folyamodni, melyet azonban már csak fia, II. János kapott meg III. Károlytól 1716-ban.
[családfa]
A gyöngyösi ház, gyöngyöspüspökii és gyöngyöshalászii birtokok megszerzésében, ugy látszik, testvérbátyja András, gyöngyösi plébános, majd egri kanonok is segitségére volt. A család székhelyéül Gyöngyös várost választotta, a gyöngyösi Ferencz-rendiek sirboltja lett a nemesi ág halottainak temetkező helye. A szerzet házi naplója állandóan kegyelettel emlékszik meg a halottakról.
Nejétől, mihályi Deák Judittól (+ 1716. körül) való gyermekei: Ágnes, előbb Deák Pálné, majd Steöszel Kristófné, az atyafiaival folyton pörösködő s 1755. évben Tiszabeő, Gacsa és Domaháza fele részére királyi adományt nyert Apollónia, előbb Detrich Istvánné, majd Hellebronth Jánosné és II. János. (1755. év pp. 542. A. sz.)
A mit az apa megkezdett, folytatta a fia. II. János a szellemi téren felülmulta atyját. 1728-ban követ, 1732-ben helytartósági főjegyző, 1744-ben táblai ülnök, 1749. septemvir, 1756. nádori jászkun főkapitány, 1756. kir. tanácsos.
Az anyagiakban sem maradt atyja mögött. Igyekezett egyrészt per utján, másrészt ujabb adománylevél szerzése által öröklött birtokait megtartani s ezenfelül - mint 1765. évi végrendeletéből megtudjuk - Miskolczon házat vett, Boczonádra, 1750. évben pedig Mátraverebélyre királyi adományt nyert, a halamaji Komjáthy-féle birtokrészt magához váltotta, zálogba vette a mohii és csüllői birtokokat. Neje, Borsy Anna révén Borsodban és egyebütt is birtokossá lett, igy Darócz, Oszlár, Sály, Kondó, Sikátor, Nádasd, Geszt, Nagymihály, Dorogma, Pusztatelkács, Váralja, Leányfalva, Fejéregyháza, Pély, Paraszt Bik helységekben s zálogjogon a diósgyőri uradalom egy részében.
Gyermekei, a Lengyelországban harczoló s az idősebb grófi ágat alapitó I. Ignácz-József és a már elhalt III. János kivételével valamennyien 1772. évben - vagyis anyjuk halála után - osztoztak meg örökségükön. Gacsa pusztát Krisztina és Ágnes nyerték, közös osztályra ment Tarnaméra, Tarnazsadány és Cselőháza, a többit a fiuk kapták. (1777. év pp. 2084. sz.)
Közülök a legidősebb I. Pál 1746-ban a vármegye követe, táblabirája, 1756. kir. tanácsos, majd nádori jászkun főkapitány, a hétszemélyes tábla ülnöke. 1759. évben Szabó Andrásné hügyei Farkas Erzsébettől zálogba vette 3200 frtért ennek csányi birtokát. Meghalt 1804. évi nov. 21-én Gyöngyösön. Neje kvassói Kvassay Francziska volt, gyermekei pedig II. Pál, az 1815-ben grófi rangra emelt II. Ignácz, I. István és Anna, Eötvös Gábor báró neje. (1759. év pp. 648. sz. 1798. év pp. 2499. B. sz.)
I. Mihályról csak azt tudjuk, hogy nőül vevén Okolicsányi János garanyi birtokos leányát, Zsuzsannát, a garanyi uradalom birtokosává lett, de mivel ugy ő, mint öcscse III. János Gyöngyösön utódok nélkül haltak el, az előbbi 1786-ban, az utóbbi 1761-ben, birtokaikat testvéreik örökölték. (1773. év pp. 1007. sz.)
I. Antal zászlótartó, 1768-ban Forgách-ezredbeli kapitány, később a Pálffy-ezred alezredese s a schweideni vár parancsnoka. Neje Vécsey Anna bárónő, kitől IV. János, II. Ferencz, II. Antal, II. Mihály és Francziska származtak, utóbb Delamotte Antal házastársává lett. (1775. év pp. 1087. sz.)
A legfiatalabb fiutestvér I József insurgens hadnagy, majd Borsodmegye alispánja. Első nejétől, Palásthy Konstancziától származtak: V. János, II. József, I. Károly; a másodiktól dormándházi Sághy Magdától pedig a kis korában elhalt Ágoston. Halála 1791. előtt történt, mert ezen évben Sághy Magdolna, mint özvegye, 1795-től pedig már mint Keglevich Károly gróf neje szerepel az Okolicsányi József és Orczy Zsuzsi fia József ellen folytatott adóssági perében. (1792. év 2416. sz. 1795. év pp. 2464. sz.
II. Pál a család legkiválóbb tagjainak egyike. 1776. kamarás, táblabiró, 1783-87. táján fiumei kormányzó, 1790-ig Pest-, Heves-, Nórád-, Borsod-, Fejérmegyék főnöke, majd hétszemélynök, aradi főispán, koronaőr, főlovászmester. Meghalt 1821. évben, Gyöngyösön van eltemetve. Nejétől, kapivári Kapy Annától származtak: az utód nélkül maradt III. Ferencz, Magda (Széchenyi Károly gróf neje), III. József, Jozefa (temerini Széchen Károly neje) és Antonia (Bedekovics Lajosné). III. József és Berzeviczy Zsófia gyermekei: Gabriella (Gerotin grófné), Zsófia (Boxberg Károly gróf neje) és
III. Pál. Született 1818. Gyöngyösön. 1836. tb. aljegyző, 1838. ügyvéd, 1844. követ, még ez évben első alispán, 1848-ban a képviselőház alelnöke, csakhamar elnöke. A szabadságharcz idején várfogságra, majd halálra itéltetett. Meghalt 1882. nov. 1-én Budapesten, s a kerepesi uti temetőben van eltemetve. A vármegye 1883. évi jan. 22-iki közgyülésén örökitette meg érdemeit. Az erre vonatkozó alispáni jelentés valóságos emlékbeszéd. Arczképe a vármegyeház kistermében látható. Mivel csak egy fia volt, V. József, de ez fiatalon elhunyt, s mivel I. Istvánnak fiai, Zsigmond és az 1847. évben nemesi bizonyságlevelet nyert Vincze (1847. év 1049. sz. 1212. jkl.) nőtlenek maradtak, igy csak I. Antal és I. József utódaiban él a család nemesi ága. Ez utóbbinak fiáról, II. Józsefről, feljegyezzük, hogy 1805-ben, tehát alig 32 éves korában, vármegyénk alispánja, 1822-24. években főispáni helytartója, majd gömöri főispán és titkos tanácsos volt.
I. Antal utódai közül a mezőcsáthi hitbizományt alapitó II. Mihály cs. és kir. kamarás fia I. Gedeon, a tiribesi hitbizományi birtok alapitója, továbbá IV. János fiai Manó és Lőrincz, illetőleg ennek fia Felix, egervárosi tanácsos, amannak pedig Lászfó fiától való unokája Géza, hevesi szolgabiró, majd jásznagykunszolnokmegyei főispán érdeklik közelebbről vármegyénket.
I. Gedeon, mint a függelékből látjuk, a vármegye alispánja, 1841-44-ben pedig főispáni helytartója volt. Kristóf gróftól megvette a pásztói birtokot. Két izben végrendelkezett: az 1852. évi végrendeletében - Felix, Sándor és László kizárásával - Edmundot, ennek férfi ágon való kihalása esetére Gyulát, illetve II. Edét, az 1862. évi, közvetlenül halála előtt irt végrendeletében pedig Albert gróf fiát, II. Gedeont, az ő keresztfiát, tette általános örökösévé. Ez utóbbi végrendeletet azonban Edmund pörrel támadta meg s a pört meg is nyerte. Mindkét végrendelet a megyei levéltárban van. (Letét 89. sz.)
[családfa]
Törzse Ignácz-József katonaember volt, a hétéves háboruban huszárezredes, majd a Mária Terézia-rend tulajdonosa, lovassági tábornok és ezredtulajdonos. 1771. évi nov. 8-án grófi rangot nyert. (K. K. XLIX. 133.) Meghalt 1804-ben s Tarnazsadányon van eltemetve. Második házasságából származtak Illés, Enoch ikertestvérek és Kristóf. Ma már csupán Kristófnak Ernő-Bódogtól való Tarnazsadányon lakos Tasziló nevü unokájában él ezen ág.
[családfa]
Alapitója II. Ignácz fényes pályát futott be. Atyjának utódja 1779-ben a nádori jászkun főkapitányi méltóságban, 1786. kir. táblai biró, 1789. a hétszemélyes tábla ülnöke, 1790. megyénk követe, 1795. Barsmegye főispánja, 1796. a nemes fölkelő sereg brigadérosa, 1806. v. b. t. tanácsos, 1811. az udvari kamara elnöke, 1812. temesi főispán, 1815. aug. 11-én a grófi ranggal a "Sarkad örökös ura" czimet nyerte (K. K. LXIII. 775.), 1822-ben alkanczellárrá lett. Megvette a Péchy örökösök pásztói részbirtokát, a kincstártól pedig a kétegyházi és sarkadi uradalmakat s ez utóbbiakra Ferencz királytól 1799-ben adománylevelet is szerezvén, Gyulavárral együtt hitbizománynyá alakitotta. Meghalt 1840-ben, a Bécs melletti Enzersdorf községben. Ezen ág székhelye a békésmegyei Kétegyháza, feje s a hitbizomány tulajdonosa II. Dénes.
E két grófi ágat illetőleg a bővebb ismertetéstől felment bennünket a M. Nemz. Zsebk. (l. r. I.) közleménye s az Almásy Dénes gróf által - bár csak kéziratként - kiadott diszes családi monographia.
Nemesi czímer: alulról felfelé nyuló, befelé hajló ék által 3 részre osztott pajzs alsó kék mezejében zöld alapon aranykorona felett csőrében zöld olajágat tartó fehér galamb, a két külső vörös mezőben az osztási vonalon egymással szemben felfutó s az ék hegyénél levő babérkoszorut megragadni akaró két ezüst egyszarvú; sisakdisz: a pajzsbeli galamb; takarók: kék-arany, ezüst-vörös.
A grófi czímer mindkét oklevélben: kék mezőben ékbe futó két aranygerenda, melynek külső részén egy-egy felfelé futó ezüst egyszarvú van, a gerendák alatt koronás zöld hármas halmon csőrében zöld ágat tartó fehér galamb. Sisakdisz az 1771. évi oklevél szerint: a pajzsbeli galamb három halmon, takarók pedig: arany-kék, ezüst-kék. Az 1815. évi diplomában sem a sisakdiszről, sem a takarókról nincsen emlités.
Almásy. ll. Rákóczi Ferencz által 1707. évi okt. 28-án Almásy Mihály gyöngyösi lakos és neje Benke Klára részére adományozott czímerlevél 1708. évben kihirdettetett. (1708. év 5. sz. 256. jkl.) Ugyancsak ő 1712 évben III. Károlytól is kért és nyert armalist. (1712. év 243. jkl.) Minden bizonnyal utód nélkül maradt.
Alsófalusi másk. Kalmár. Czímerlevelet nyertek Alsófalusi másk. Kalmár János, fia István, testvérei György, Péter, másik György és Péter 1654. márcz. 21. Kihirdetve 1655. évben. (1655. év 29. jkl.)
Ambrosovszky. Mária Terézia 1760. év. febr. 11-én Ambrosovszky Ferencz, János, István részére czímerlevelet ad s ebben megerősiti a család régebbi, III. Ferdinandtól adományozott nemességét.
A meglevő armalis-másolat a következő czímert tünteti föl: Kék pajzsban 3 fehér szikla, rajta aranygriff, mely hátsó jobb lábával a középső magasabb, bal lábával a baloldali alacsonyabb sziklára lép s mellső jobb lábában kardot, baljában hegyével felfelé irányitott 3 nyilat tart; sisakdisz: a griff kiemelkedőn; takarók: arany-kék, ezüst-kék. (1760. év 256. sz. 423. jkl.)
Lásd még K. K. XLV. 272.
Ambrus. A nemességet Rákóczi György fejedelem 1648. év jul. 12. adta Ambrus György és Mátyás számára. A származás néhány ízen:
[családfa]
János ügyvéd, Dániel komádi és Mihály szeghalmi lakosok Biharmegyétől 1791. évben bizonyságlevelet nyernek. (1791. év 770. sz. 763., 765. jkl.)
Ambrus másk. Bertók. János gyöngyösi nemes 1719. évben. (1719. év 1198. jkl.)
Anczikovánszky. (anczikováni). Anczikovánszky Miklós és András testvérek, kik már hosszabb idő óta Hevesmegyében laknak s Anczikovánban ősi birtokuk van, Liptómegyétől nemesi bizonyitványt nyernek 1699. évben. (1698. év 81. sz. 1699. év 73. sz.) Miklós fia volt Mihály, Andrásé János. (1725. év 153. sz.)
A nemesi investigatio előtt Anicska János hatvani lakos azt állitja, hogy ezen családból származik, ezt azonban igazolni nem tudja. Fiai: Ferencz és György 1746. évben ezen megyétől nemességükről testimonialist nyernek. (1746. év 17. sz. 72. jkl.)
Andaházy (andaházi). Andaházy Mihálynak fia Pál szentandrási lakos Liptómegyétől nyert bizonyságlevelét itt 1719. évben kihirdetteti s a nemesi investigatio alkalmából mint visontai lakos igazolja nemességét. (1718. év 103. sz. 1719. év 1139. jkl. 1724. évi invest. jk.)
Czímere ismeretes Siebmacher müvéből.
Andrási. Erdélyi család, az armalist 1721. febr. 10. nyerte Andrási Ferencz. Ennek unokái lehettek Péter és Albert, ez utóbbi fia József, ezé Ferencz kászonjakabfalvi származásu törökszentmiklósi lakos, községi jegyző, a ki Csik-Gyergyó és Kászonszékek bizonyitványával 1816. kihirdetteti nemességét (1816. év 443. sz. 691. jkl.)
Czímert lásd: Erd. K. K. VII. 182.
Andrási. (lövetei) lásd Rab.
Anicska lásd Anczikovánszky.
Anka Mihály viski, János bátyúi lakos testvérek az 1631. évi május 29-én Anka János, neje Csipák Dorottya, fiai András és Béla, fivére András részére adományozott s Hontban kihirdetett czímerlevélre való hivatkozással 1725. évben Hontmegyétől nemesi bizonyságlevelet nyernek. A család ősi fészke a hontmegyei Deménd. (1725. év 158. sz.)
Antal. Pozsonymegyében már 1379-ben mint birtokos nemes család szerepel, s 1434. évben Zsigmond királytól Csatt-tejed (közönségesen Ollétejed) és Mol-tejed birtokokra adománylevelet nyer. Pozsonymegyétől nyert bizonyitványaikat itt kihirdettetik: Ádámnak fia Ferencz s ennek fiai Adám és Péter tiszabői lakosok 1732. évben (1732. év 155., 156. sz.), s ez utóbbiak ismételten 1761. évben. (1761. év 275. A. sz. 156. jkl.)
Apostol. Czímereslevelet 1694. év nov. 19. nyert András 5 fiával együtt. Kihirdetve Abaujban. Nemzedékrendje:
[családfa]
János maklári lakos 1814. évben, majd ujból 1818. évben Borsod- és Abaujmegyék bizonyitványaival igazolja nemességét. (1814. év 557. sz. 571. jkl. 1818. év 1198. sz. 1148. jkl.)
Nincsenek a táblázaton Tamás (Mihálynak fia, Jakabnak unokája) s ennek fia Máté, kik 1732., illetve 1744. években (1732. év 166. sz. 1744. év 218. sz.), továbbá Péter, András és Pál, mindnyájan maklári lakosok, kik 1829. évben igazolják nemesi voltukat (1829. év 237. sz. 239. jkl.)
Abaujban ma is él a család.
Asbóth. A nemességet III. Károly 1715. május 13-án adta Asbóth Gergely, neje Koronkay Erzsébet, fiai István, György, Mihály, János, Benedek részére.
Györgytől származott János, ettől János-Gotfrid csoói prédikátor, ettől András Metternich herczeg daruvári uradalmának administratora és János-Gotfried bábolnai jószágigazgató. András és ennek Mihálkovics Alojziától való fiai: 1) Móricz (sz. 1804. Abasár), 2) Adolf (sz. 1805. Abasár), 3) Albert (sz. 1811. Martonvásár) Krassó- és Sopronmegyék bizonyitványai alapján 1819. évben kihirdettetnek. (1819. év 298. sz.)
Czímer: Kék pajzsban zöld alapon biborruhás, zöld öves, jobbra néző vitéz balját csipőjére támasztja, jobbjával kardot tart két csillag és hold kiséretében, feje fölött repülő sasfióka, háta mögött buzakéve; sisakdisz: kardot tartó vörös ruhás vitéz növekvőn; takarók: ezüst-vörös, arany-kék. (K. K. XXXI. 10.)
Az élő nemzedék leszármazását a Magy. Nemz. Zsebk. közli. (I. 7.)
Aspermont gróf. Eredetét a családtörténeti irók az olaszországi Este házból származtatják. Gróf 1203. óta, amblisci herczeg 1323. óta, Pfalz grófja 1357. óta.
Ferdinand-Gobert gr. indigenatust nyert 1694. nov. 29. (K. K. XXIII. 358.), János-Gobert hunfiusittatott az 1764 5. évi 47. t.-cz. alapján.
A magyar történelemben különösen a Rákóczi házba való beházasodásától kezdve szerepel a család, midőn Ferdinand-Gobert nőül vette Rákóczi Juliát. Ezek 1699. évben mint káli és roffi birtokosok tűnnek fel. Leányuk Johanna-Gobertina 1721-ik évben Bécsbe távozván, túri és tiszavarsányi 1/4-rész birtokát zálogba adja 2000 frtért Országh Mártonnak, 1735-ben pedig auctió mellett Paluska Antalnak (1753. év pp. 476. sz. 1762. év pp. 718. sz.).
A család magyar ága Gobertben 1819. szeptember 19-én kihalt.
Astris. (kozinai). Bihar, Zemplén és Pestmegyében ismert család, mely Lipót királytól 1693. év május 7-én nyerte Biharmegyében ugyanazon évben kihirdetett armalisát. Czímerszerzők: Asztriz de Kozina Demeter, neje Chiona, fiai: György, Asztris, leánya: Trigona, testvére: Vazul.
Mihály pesti kereskedőnek fia György nagykúnmadarasi, majd gyöngyösi lakos Mihály és Szilárd nevű fiaival együtt Pestmegye bizonyítványa alapján 1825. évben kihirdettetnek (1825. év 767. sz. 1113., 1729., 1731. jkl. 1842. év 1875. sz., 1545. jkl).
Czímerlevél: O. L. Htt. Oszt.
Aszalay lásd Battik.
Asztalos Gerely gyöngyösi nemes ellen az egri püspök decimalis pört folytat 1719. évben (1719. év 1198. jkl.).
Átányi lásd Kovács.
Atkáry lásd Szalay.