|| TARTALOM || VISSZA || TOVÁBB ||

Orosz Ernő: Heves és a volt Külső-Szolnok egyesült vármegyék nemes családjai
[A. - B. - C. - D. - E. - F. - G. - H. - I. - J. - K. - L. - M. - N. - P. - R. - S. - Sz. - T. - U. - V. - Z. Zs.]



O.

     Odeschalchi herczeg. O. Liviusz birodalmi herczeg indigenatusára és a szerémi herczegi czímére vonatkozó kiváltságlevél kihirdettetett 1699. évben. (1699. év 442. jkl.)

     Okolicsányi (okolicsnói). IV. Béla idején már szerepet játszó, I. Lajos királytól 1379. évben I. János személyében Akalicsna helységre új adományt nyert s a századok folyamán számos felvidéki megyében elterjedt ezen ősrégi liptómegyei család vázlatos története Nagy Iván művéből (VIII. 204.), czímere pedig Siebmacher czímerkönyvéből (462.) eléggé ismeretes lévén e munka keretében csak a helyi vonatkozású adatokat soroljuk fel.
     A hevesi ág leszármazása I. Serafiltól I. Mátyásig Nagy Iván müve alapján, I. Mátyástól kezdődőleg pedig levéltári oklevelek (1737. év pp. 173. sz. 1752. év pp. 450. sz. 1754. év pp. 529. I. sz. 1754. év 128. sz. 1762. év pp. 719. B. sz. 1771. év pp. 947. sz. 1774. év pp. 1071. sz. 1792. év pp. 2419. sz. 1801. év pp. 3115. sz. 1803. év pp. 3155. B.), anyakönyvi és egyéb hitelt érdemlő adatok alapján a következő:

[családfa]

     Ez a genealogia azonban nem teljes. Nem tudjuk rajta elhelyezni József és Antal testvéreket, kik a XVIII. század közepén Orczy Sándor söptei birtokos leányait vették nőül és pedig József Zsuzsannát, Antal Katalint. Ez utóbbiak leánya Anna Radics Mihály hevesmegyei lakos neje vott. József 1785. évben kamarai tanácsos volt (+ 1793. körül) s nejével Orczy Zsuzsannával együtt az egri Foglárintézet pénztárából 8000 frt kölcsönt vettek fel s erre lekötötték gyöngyösvárosi, gyöngyöshalászi és egyéb hevesmegyei birtokaikat. Állandó lakásuk, úgy látszik, a nógrádmegyei Berzenczén volt. (1792. év pp. 2408. sz.)
     Mivel ezen József egy helyütt (1810. év pp. 3365. sz.) II. Mátyás testvéreként fordul elő, jogos a következtetésünk, hogy úgy ő, mint Antal szintén I. Mátyás gyermekei voltak. Anyjuk azonban nem lehetett Vattay Anna, mert a Vattay javakban nem osztoztak.
     Nem tudjuk továbbá, ki volt azon György, kinek Széky Jankával való házasságából: Ida (sz. 1847.), Irma (sz. 1849.), Erzsébet (sz. 1852. Gencsy Lászlóné) és Gizella (sz. 1856. Mocsáry lmréné) származtak, valamint azt sem, ki volt azon Sándor, kinek Ágoston nevű fia, József főherczeg ezredbeli kadét, 1820. évben nemességi bizonyitványt nyert. (1820. év 1135. sz. 1268. jkl.)
     Mint a fenti táblázatból is látjuk, I. Mátyás volt az, a ki megyénkbe került s itt neje Vattay Anna - Dorogfy Mária leánya - révén birtokába jutottak a kihalt Dorogfy család javai. Hogy ezen jószágok milyen óriási vagyont képviseltek, erről némi fogalmat alkothatunk azon osztályos egyezségből, melylyel gyermekei a nőtlenül elhalt Pál testvérük részét maguk közt felosztották. Az oklevél szavai szerint felosztásra került ugyanis "Dorogházán 6 1/2 házhely ahhoz tartozó dorogi és zsivaji pusztáknak 1/4 részével, Csehiben 3 1/2 fundus, mellette levő ördögfalvi pusztának 1/4 részével, Maczonkán 2 fundus a szomszédságban való bodonházi pusztáknak hasonfelével, Szuhán 1 házhely, monosbéli pusztában 1/4 rész: az több portiókat pedig, a melyek akár itt, úgy mint T. Heves vármegyében, akár pedig Borsodban találtatnak" nem osztották fel, hanem azokat, mint a fiúágat egyedül illetőket, II. Mátyás tartotta meg. (1810. év pp. 3365. sz.)
     II. Mátyás szerezte meg a Gellén családtól a füzesi pusztát. Két neje volt, az első Beniczky Mária (1762. év pp. 724. sz.), ki azonban magtalanul halt el, a második pedig az egri születésű Tiszányi Ágnes. Ez utóbbitól származott gyermekei 1784. évben a következőképen osztoztak: Antal kapta a füzesi házat és birtokot, Pál leleszi lakos a csehii és hamvai birtokrészeket, Julianna a mónosbéli pusztabeli részt és a szuhai örökös házhelyet, János és Terézia a kis- és nagybátori jószágokat, Anna és Mária a dorogházi és zsiva-pusztabeli részeket. A még zálogban levő maczonkai, szuhai és szentmártoni jószágok osztatlanul maradtak. (1785. év 200. sz.)

     Olácsy. Olácsy György 1715. évben származott Dévaványára s Borsodmegye bizonyitványával igazolta nemességét. (1715. év 623. jkl.)
     Leszármazói:

[családfa]

     Nemességi bizonyitványt nyertek: 1716. évben az 1715. évben kihirdetett György (1716. év 13. sz.), 1796. évben pedig András és Mihály testvérek s unokatestvérük György szentesi lakos. (1793. év 93. sz. 94., 542. jkl. 1796. év 93. sz.)

     Oláh. Mária Teréziától 1742. évi május 16-án Oláh István, neje Kaszab Erzsébet, fiai Gergely, István és Antal 1655. évben nyert régi nemességük megerősitése mellett következő czímert nyerik: Kékben zöld alapon jobbjában kardot, baljában 3 vörös rózsát tartó kettős farkú oroszlán; sisakdisz: a pajzsalak kiemelkedőn; takarók: arany-kék, ezüst-vörös. Kihirdettetett 1742. évben. Az egyik fiu neve a megyegyűlési jegyzőkönyvben Gergely helyett György. (1742. év 407. jkl.)

     Oláh. 1781. évben O. András fia András fia Pál mezőtúri lakos Szabolcsmegye bizonyitványa alapján igazolja nemességét. (1781. év 109. sz. 97. jkl.) 1819. évben Dániel, Mihály és Sámuel nagyváradi lakosok. (1819. év 1091. sz.) A család eredetét, úgylátszik, Zemplémben kell keresnünk.
     Nem tudjuk biztosan, ezen családot érdekli-e a Szabolcsmegye levéltárában található azon armalis, melyet II. Ferdinandtól 1636. évi nov. 8-án Oláh Ádám, neje Korláth Dorottya s testvére Tamás nyertek.

     Olcsvay. Nyitramegyei család, melynek megyénkben való szerepléséről nincsenek adataink s épen azért nincs megmagyarázva az sem, hogy József mezőnyárádi kasznár, Pál diósgyőri uradalmi hajdú, András miskolczi és János mályi lakosok miféle okból kivánták 1836. évben nemességüket itt kihirdettetni. (1836. év 195. sz. 296. jkl.)

     Olláry. A XVII. század végén Halasról költözött megyénkbe Balázs fia György fia György gyöngyösi lakos s Pestmegye bizonyitványával 1695. évben igazolta nemességét. (1695. év 50. sz. 328. jkl.)
     Családfája:

[családfa]

     A győrmegyei ág, nevezetesen György fiai Péter és György s István fiai János és István 1793. évben nemességigazoló pört inditottak megyénk ügyésze ellen, mely 1795. évben javukra dőlt el. (1793. év 758. NB. sz. 88. jkl. 1794. év 12. sz. 968. jkl. K. K. LVIII. 791.)
     1822. évben Bertalan fia Márton fia Bertalan nagyfügedi lakos kért nemességi bizonyitványt, de sem ő, sem pedig János és György fegyverneki lakosok nem igazoltattak, mert úgy a közéletben, mint az anyakönyvekben Molnár néven szerepeltek. (1822. év 1003. sz. 995. jkl. 1826. év 223. sz.)
     Az Olláry név már korábban is ismeretes volt. 1520. évben Olláry Mátyás és Gergely, Lada Imre, Jánossy Bernát, Keserü Gergely a pallosjogot s az orbátszentgyörgyi birtokot kapták adományba II. Lajos királytól. (1520. év 1. sz.)

     Ollé (csattejedi vagy ollétejedi). Pozsonymegye Ollétejed (azelőtt Csat-Tejed) helységében 1273. évtől kezdődőleg mainapig birtokos, idők folyamán Nyitra-, Esztergom-, Nógrád- Somogymegyékbe is elágazott család. Megyénkben István fia István telepedett meg s mint tiszabeői lakos Pozsonymegye bizonyitványával 1746. évben hirdettette ki nemességét. (1746. év 182. jkl. 1732. év 155. sz. 1736. év 155. sz.) Tőle származott István, ettől pedig István, Sándor, János és Ferencz, kik 1793. évben nemességükről bizonyságlevelet nyertek. (1793. év 668. sz. 1761. év 275. b. sz. 146. jkl.)

     Orbán. A Maklárról Tiszanánára költözött Mihály 1696. évben nemesi bizonyitványt nyert. (1696. év 28. sz. 31. jkl.) Az 1724. évi investigatió idején is Tiszanánán lakott.

     Orczy (orczi, nemes és báró). Somogymegye törzsökös családja, mely a XVIII. századig Arczi, Arczill, Orczill néven fordul elő. Első nyomát 1428-ban találjuk. 1591-ben már a vasmegyei Söptén szerepel, innen jött megyénkbe Gyöngyöshalászra István fia János fia Zsigmond fia Sándor s 1744. évben Vasmegye bizonyitványával ki is hirdettette nemességét. (1743. év 234. sz. 1744. év 42. jkl. Balogh Gy. Vasm. nem. csal. 107. lap.) Fia Sándor volt, kinek leányait két Okolicsányi testvér vette nőül.
     A bárói ágat István fia János fia György fia István - tehát a fenti Sándornak másodunokatestvére - alapitotta. Ezen István Telekessy egri püspök jószágigazgatója, Hevesmegye 1707. évi követe az ónodi országgyűlésen, 1710 -16. években vármegyénk alispánja, majd jászkún kapitány, a kir. tábla érseki birája, alországbiró volt. Felesége, Petrovay Zsuzsanna, révén osztályosa lett a Nyáry család javainak. 1731. évben birtokába jutott a terpesi praedium is, melyet nagybesenyői Bessenyey Mihály a Turcsányi családnak zálogba adott. (1714. év 48. sz. 568. jkl. 1718. év 1074. jkl. 1731. év pp. 127. sz.) 1736. évi júl. 5-én Lőrincz és Anna nevű gyermekeivel együtt bárói rangot nyert. (K. K. XXXVII. 526.) Lőrincz nevű tábornok fia szerepel az 1764. évi főnemesi összeirásban.
     A család történetét megirta Petrovay György. (Turul. 1887. év 21. és 60.) A jelenlegi nemzedék származási adatait s czímereit a M. Nemz. Zsebkönyv közli. (I. r. 384. II. r. I. 478.)

     Orlandiny. II. Lipóttól 1790. évben decz. 20. O. Antal, Tamás, Antalné Trojer Krisztina, Tamásné Preuser Annától született Anna-Borbála, Erzsébet-Eszter, Czeczilia és Karolina nevű gyermekek a nemességgel a következő czímert nyerték: Vörös pajzsfőben 3 fehér liliom, a hasitott pajzsban elül kék mezőben hármas zöld halom felett balra fordult ezüst egyszarvú, hátul arany-feketével vágott mezőben kardot tartó fekete-arany griff; sisakdisz: arany-fekete nyilt sasszárny között a pajzsbeli griff; takarók: ezüst-kék, arany-fekete. Kihirdettetett 1791. évben. A czímerlevél másolata megyénk levéltárában. (1791. év 877. sz. 920. jkl. K. K. LV. 288.)

     Oros vagy Orosz (balásfalvi). Pozsony vármegye régi birtokos nemes családja. Levéltárunkban egy testimonialis található, melyet Pozsonymegye állitott ki 1730. évben. (1732. év 155. sz.)

     Orosz lásd Simon.

     Országh (gúthi). Genealogusaink ezen történelmi nevezetességű, a XVI. század derekán kihalt családot a Guthkeled nembeli Guthy családból származtatják. Eme nemzetség czimerének motivumait látjuk Guthy Gáspár fia gúthi Országh Mihály nádor (+ 1482.) pecsétjeiben. (N. J. VIII. 282. Siebm. 467. Nyitram. monogr. 699.)
     A Guthyak már 1403. évben szerepelnek megyénk történelmében. Ezen évben kaptak ugyanis Zsigmond királytól adománylevelet Gúthi Pál és Boldizsár a hütlen Zalowk Domokos fiai István és László Zalowk (Szalók) és Thyza Zalowk (Tiszaszalók) possessióira. (O. L. N. r. a. 13 : 4. . 3. DL. 8928.)
     1428. évben Gúthi Mihály fia Boldizsár és Gúthi Gáspár fia János tüntek fel. (O. L. N. r. a. 397 : 22. és 402 : 8. DL. 12015., 11933.)
     1482. évben Mátyás király a székesfejérvári keresztesek konventje által beiktattatta Országh Mihályt és Lászlót fiági örökösödéssel a Hollókő várához tartozott Gyöngyös város felébe, továbbá Patha, Tarján, Alcsi, Fokoró, Szent Iván, Szazberek birtokokba. (O. L. N. r. a. 13 : 1.) Ezen birtokokat, melyeket nevezettek Zecheny László halála folytán kaptak (O. L. N. r. a. 13 : 4. . 12. DL. 8928.), Mihály és fia László 1489. évben eladták Nagylucsei Orbán egri püspöknek. (O. L. N. r. a. 402 : 9. DL. 19544.)
     1510. évi márcz. 23-án kölcsönös örökösödési szerződés jött létre egyrészről gúthi Országh László és Maróthi Ilona gyermekei Mihály, Ferencz, János, Imre, másrészről Kompolti János gyermekei között. (O. L. N. r. a. 434 : 18. és 28. DL. 22011., 22012.)
     1523. évi apr. 10-én gúthi Országh Mihály fiai Ferencz, Imre, János és Mihály, másrészt gyarmathi Balassa Ferencz és ennek fiai egyezséget kötöttek, mely szerint utóbbiak átengedik Ványa alsó részét, Szent Jakab, Vámosgyörk, Küreő (Kürü), Karácsond falukat és Fegyvernek felét az Országhoknak, ezek viszont Viszneket s a nógrádmegyei birtokrészeket a Balassáknak. (O. L. N. r. a. 397. N. 3. DL. 23735.)
     I. Ferdinand 1528. évi jan. 20-án a Zápolyával való szövetkezés miatt hütlenségbe esett apanagyfalvi Apafy Ferencz birtokait gúthi Országh Imre országbirónak adományozta. (O. L. Bécsi K. K. I. 113.)
     1549. évben O. László fia Mihály fia László fia Kristóf, 1561. évben Mihály fia László fia Imre és Homonnay Ágnes leánya Magdolna, Bánffy István neje, szerepelnek. (O. L. N. r. a. 15 : 4. 397 : 4.)
     I. Ferdinandtól 1560. évben gúthi Országh Kristóf új adományként kapta a többi közt a következő birtokokat: Nána, Sirok, Oroszlánkő, Tar, Heves, Fegyvernek, Ványa városokat, Saár, Roff falukat, Patha, Tarján, Szazberek városok felét, Gyöngyösön, Fokorón, Szent Ivánon bizonyos birtokrészeket. (O. L. N. r. a. 402 : 31.)
     Ezen Kristóf országbiró 1567. évben meghalt s mivel nejétől Zrinyi Ilonától, a szigetvári hős nővérétől, gyermekei nem származtak, vele a család sirba szállt. Birtokai Borbála nevű nővérére szállottak át, mint ezt a Nyáry családról irt közleményben olvashatjuk.

     Országh. I. Lipót királytól 1688. évi márcz. 10-én Országh Pál, leánya Borbála, fivére Márton, ennek leánya Rozália, továbbá Kada János, neje Országh Katalin s gyermekei Pál és Katalin nyertek czímeres nemeslevelet, mely még azon évben ki is hirdettetett. (1688. év 246. jkl.)
     Leszármazás:

[családfa]

     Detrich Erzsébet első férje Nagy Miklós volt, kitől származtak Nagy Katalin, a ki mostoha testvérének, Országh Józsefnek nejévé lett és Nagy Judit előbb Sütő Jánosné, majd Veres Andrásné. (1761. év pp. 683. NB. sz. 1772. év 597. jkl. 1768. év 223. sz. 385. jkl. 1738. év pp. 191. sz.)
     1755. évben György fia Pál jászberényi lakos fiai Mihály Jászberényben, Gergely pedig Tarnamérán élnek, de ők nem ezen családból származtak. A nemességszerzők állitólag nagyatyjuk György s ennek testvérei Pál és János voltak. Nemességükről közelebbi adatok hiányzanak. (1755. év 149. sz.)

     Országh. Czímeres nemeslevelet 1793. évi okt. 28-án O. János, neje Kovacsics Borbála, gyermekeik János és Borbála, János neje Mogyoróssi Anna s gyermekeik János, Mária, Erzsébet és Anna nyertek. Kihirdettetett Máramarosban, majd 1838. évben János zemplénmegyei táblabiró, tiszatokaji, majd szolnoki lakos, kir. kamarai tisztviselő kérelmére megyénkben is.
     Czímer a meglevő armalis-másolat nyomán: Vörös pajzsban hármas zöld halom középsőjéből zöld ág emelkedik ki, ennek tetején jobbról csillagtól, balról félholdtól kisért fülemile fölfelé irányitott pallost tart; 2 sisak, a jobboldali disze termékeny szőlőtőke, a baloldalié pallost tartó fülemile; takarók: arany-kék, ezüst-vörös. (1838. év 384. sz. 273. jkl.)
     Nagy Iván (VIII. 288.) és Siebmacher munkái (467.) fülemile helyett tévesen galambot jeleznek.

     Orthó másk. Molnár. II. Ferdinandtól 1628. évi nov. 7-én nyert armalisát 1629. évben Gömörmegye hirdette ki. Nemességszerzők Orthó másk. Molnár Mihály, neje Török Erzsébet, testvére Jakab voltak.
     A megyénk levéltárában levő armalis-másolat szerint a czímer: Vörös pajzsban zöld halmon kiterjesztett szárnyú sólyom; sisakdisz: ugyanaz; takarók: kék-fekete, vörös-ezüst. (1628. év 2. sz.)
     Az 1699. évi összeirásban László fedémesi birtokos. 1715. évben János fia János Hétfaluból Fedémesre költözött s Gömörmegyétől nemességéről bizonyitványt nyert. (1715. év 79. sz.) Az 1724. évi investigatió alkalmával Illés és János bükkszenterzsébeti lakosok igazoltattak. 1823. évben Mihály fia Mihály fia Antal kevermesi lakos nyert bizonyságlevelet. (1823. év 1060. sz. 1654. jkl.)

     Ölvedy lásd Gachal.

     Őry lásd Eőry.

     Ősz lásd Eősz.

     Ötvös lásd Eötvös.

[Tovább]