T.
Tahy (tahvári és tarkeői). Pestvármegye régi nevezetes birtokos családja, mely nevét Tahi pusztától vette. Tahi másk. Talócz nevet viseltek már 1442-ben János auranai perjel és testvére Máté, Dalmáczia bánja, a kik Ulászló alatt a várnai csatában estek el. Ezek utóda Tahi Márton a maga és Balázs, Miklós, Magdolna, Angela és Márta nevű gyermekei nevében tahi javait és házát 1513-ban 60 aranyért, félegyházi jószágát pedig 1516-ban 100 aranyért eladta Tahi Jánosnak. Az izenként való leszármazás ezen Jánostól vezethető le, nevezetesen tőle származott István (neje Dessewffy Dorottya), ettől a Zápolyával való szövetkezés miatt megnótázott Tárczay György tárkői és egyéb javaira I. Ferdinandtól 1558-ban donatiót nyert István (neje Raszlaviczky Borbála), ettől Ferencz (n. Szilvás-Újfalussy Anna), ettől is Ferencz (n. Recsky Katalin), ettől szintén Ferencz (n. Dessewffy Klára), ettől András (n. Draveczky Róza), ettől pedig Zsigmond kinek Tahy Annával való házasságából származtak László eperjesi lakoson és Ferenczen kivül György és Gáspár.
György főleg azért érdekel bennünket, mert alattyáni birtokos és vármegyénk táblabirája volt; ő kezelte a család levelesládáját, mely 1835. előtt történt halála után leányai: Francziska (Flödnik Károly báró neje), Honorata (Kovács Károly kapitány neje), Mária (Hafner Ferencz főhadnagy neje) és Margit kezébe került. Nagybátyjuk Gáspár monostori lakos, az ő halála után pedig legidősebb fia Emanuel táblabiró pör utján követelték tőlük vissza a férfiágat illető s a becsatolt elenchusban részletesen felsorolt 1442-1627. évi családi okleveleket. (1795. év pp. 3334. sz. 1796. év pp. 2487. A. sz. 1830. év pp. 25. sz. 1835. év pp. 29. sz. N. I. XI. 6.)
Tajty. Származáshelye Gömörmegye, ott lett 1649-ben kihirdetve az azon évi május 18-án III. Ferdinand király által Tajthy Balázs és társai javára adományozott czímeres nemeslevél; Gömörmegye bizonyitványával igazolta nemességét 1713-ban Ferencz egri lakos. (1713. év 333. jkl.) Az 1724. évi investigatió idején János egri, Ferencz és András jászapátii, János, András, Jakab, András, Mihály és Gábor szentmártoni lakosok voltak.
Czímer: Kékben zöld alapon kardot tartó griff; sisakdisz: a pajzsalak; takarók vörös-arany, kék-ezüst.
Az eredeti armalis Jászapátiban van a családnál.
Takács. A XVIII. század elején Dévaványán élt ily nevű család. Armalisa állitólag a török időkben pusztult el. (1725. év 165. sz. 1754. év 133. sz.)
Takács lásd. Kiss (kürthi).
Thalabér Ádám fia József fia József egri sótárnok s fiai Lajos, Felix, János és Móricz Sopronmegye bizonyitványa alapján kihirdettettek 1844. évben. (1844. év 512. sz. 828. jkl.) A család 1638-ban kapott armalist.
Tamásy. Az 1724. évi investigatió idején Imre és János s ennek fia János gyöngyösi lakosok bemutatván a II. Rudolf által 1603. évi márcz. 24-én T. István, neje Kuna Margit, fiai János és Miklós, fivére János részére adományozott, 1612-ben Gömörben kihirdetett nemeslevelet igazolják nemességüket. 1676-ban Mihály szintén gyöngyösi lakos. (1676. év 177. jkl.)
Az armalis-másolat a m. kir. orsz. levéltárban (1164/1848. év m. udv. kancz.) s az egri káptalan levéltárában található. (N. N. jk. 729. lap.)
Tamássy. Felvidéki. 1681-ben megnemesitett család. A nemességszerző Miklóstól származott Miklós, ettől János (sz. 1690.), ettől és Majthán Zsuzsitól szintén János (sz. 1708.), kinek két felesége volt, az első Sztranyovszky Zsófia, a második Tomcsányi Anna, ez utóbbitól származott József (sz. 1739.) zsolnai, homonnai, bártfai, lőrinczii lakos. Ennek szintén két felesége volt, az első a magtalanul elhunyt Csépány Eleonora, a másik Szokolovics Mária, kitől származott Károly (1787.), ennek Jünek Máriával való házasságából pedig születtek Károly (1813.) és József (1817.). Károly 1844-ben Egerbe költözött s Trencsénmegye bizonyitványával igazolta nemességét. (1844. év 511. sz. 734. jkl.)
A nemeslevél eredetije Árvamegye másolata a jászói konvent levéltárában (19° f. 232.) s a m. kir. orsz. levéltárban található. (Htt. Nob. Trencsén).
Tamaskovics. III. Károlytól 1719. évi szept. 21-én T. Márton, neje Bánóczy Mária, fia Ferencz-Antal kaptak nemeslevelet. Kihirdettetett 1720. évi ápril. 6-án. (1720. év 86. jkl.) Czímer: K. K. XXXIII. 70.
Tarcsányi (tarcsányi). Nagy Iván az általa átvizsgált oklevelek nyomán Hontmegye régi családjai közé sorozza s leszármazását a XVI. elején szerepelt Györgytől ekképen vezeti le: ezen Györgytől származott Imre, ettől Mátyás, ettől is Mátyás (1575.), ettől és Gyulai Katalintól Imre (1584., 1614.), ettől és Kéry Erzsébettől János, ettől és Tihanyi Judittól Tamás, ettől pedig az Ebeczkről Csépára költözött János (N. I. XI. 36.), ki 1722-ben Nógrádmegyétől bizonyságlevelet nyert. Eme bizonyitványban a Tarcsányi nevet valaki tudatlanságból vagy rosszakaratból Turcsányira javitotta ki. (1722. év 86. sz.)
Ezen Jánostól, a ki 1742-ben a Csúsz, Piry, Palojtai, Kanyó és Sárközy családokkal Csépa helységre nádori donatiót is nyert, igy származik le a hevesi ágazat:
[családfa]
A kik neve mellett az 1830. évszám van, azok nemességét Nógrádmegye bizonyitványa alapján 1830. évben ismerte el vármegyénk hatósága. (1830. év 28. sz. 32. jkl. 1820. év 1186. sz. 1443. jkl. 1764. év 99. sz. 1760. év pp. 661. sz. 1765. év pp. 787. sz.)
Tarhos. Benedek fia István fia Pál Jászberény és Szeged városok bizonyitványával 1712-ben igazolta nemességét s a kihirdetés után azonnal esküdtté lett. (1712. év 133. jkl.)
Tary. Balla Mihály gyöngyösi lakos, neje Ocsovay Zsuzsanna s ennek első férjétől Tary Gergelytől való gyermekei Antal és Anna 1714. évi május 23-án kaptak nemeslevelet. Kihirdettetett még azon évben. Az 1724. évi investigatió idején Antal Gyöngyösön élt. (1714. év 560. jkl.)
Czímer: Kék pajzsban zöld mezőn szőlőfürtöt tartó párducz; sisakdisz: vörös ruhás kar kardot tart, melynek hegyén fehér tekercses, turbános törökfő van; takarók: arany-kék, ezüst-vörös. (K. K. XXX. 305.)
Tariczky. Ilynevű családból András gyöngyösi lakos Túróczmegye bizonyitványával 1824. évben hirdettette ki nemességét. Ez a bizonyságlevél azonban a következő évben megsemmisittetett, nevezett a nemesek sorából töröltetett, mert kiderült, hogy azt Dávid János, a hirhedt túróczmegyei jegyző, hamisitotta 67 akó borért és 300 frt készpénzért. (1824. év 640. sz. 697. jkl. 1825. év 62. sz. 104. jkl.)
Tariczky lásd Sztariczky.
Tarjáni másk. Demeter vagy Nagy. II. Mátyástól 1609. évi nov. 23-án Tarjáni Demeter kapta a nemeslevelet, melyet 1609-ben Hevesmegye, 1613-ban Abaújmegye hirdetett ki. Utódai közül Demeter fiai Márton és István Alatkán, majd Boczonádon laktak, Márton utóbb Tószögre tette át lakását s nemességükről 1709-ben bizonyságlevelet nyertek. Az előbbi mostoha apja után a Nagy, utóbbi apja utóneve után a Demeter család nevet vette fel. Az 1724. évi investigatió idején János Jászladányban tünt fel.
Az emlitett István fiai I. Pál, I. János, I. Mihály és II. István félegyházi lakosok voltak, kik nemességükről 1776-ban bizonyságlevelet kaptak. (1776. év A. 39. sz. 79. jkl. 1709. év 487. jkl. 1743. év 132. sz. 125., 130. jkl.)
I. Pál és Szabó Borbálai fiai: II. Pál, II. Mihály (1753.), I. József (1755.), IV. János (1763.) és IV. István.
I. Jánostól és Szabó Zsuzsitól született II. János.
I. Mihálytól származtak: III. Pál (1761.), III. János (1762.), III. Mihály (1771.)
II. István fiai voltak: III. István (1763.) és V. János (1768.).
II. Pál és Bottka Erzsébet fiai: IV. Pál (1768.), VI. János (1775.), Ágoston (1783.) és V. István (1788).
II. Mihálytól és Kristóf Apollóniától születtek: VII. János (1783.), V. Mihály (1793.), III. József (1796.), és III. György (1799.).
I. Józsefnek Kristóf Ágnessel való házasságából II. József (1793.) és III. László (1796.) származtak.
IV. Jánosnak felesége volt Rozsnyák Anna, fiai pedig IV. Mihály (1789.), IX. János (1798.), III. Antal (1802.).
IV. István és Csáki Anna fiai: VI. István (1789.), I. Antal (1791.), II. László (1795.)
II. János és Muhoray Klára fiai: I. László (1773.), II. Demeter (1775.), Ignácz (1781.) és Sándor (1791.).
III. Pálnak Dobos Annától csak egy fia volt I. György (1789.).
III. Jánostól és Kis Rozáltól származtak: II. Antal (1791.), II. György (1795.), Ferencz (1803.).
III. Mihály és Nagy Rozál házasságából születtek: Imre (1794.), Bálint (1799.), Gábor (1801.) és IV. Antal (1803.).
III. István és Ficsur Judit egyetlen fia X. János (1798.) volt.
V. János Kürtössi Rozállal lépett házasságra s ebből származtak: VIII. János (1795.) és IV. József (1800.).
VI. Jánostól és Dósai Rózától származott XI. János (1802.); II. Demetertől pedig XII. János.
Mindezeknek 1807-ben adott a vármegye bizonyságlevelet. (1807. év 198. sz. 275. jkl. 1806. év 676. sz. 1274., 1495., 1574. jkl. 1801. év 235. sz. 224. jkl.)
Tárkány és Seres családok 1625. évben lettek megnemesitve. A vármegyénkben kihirdetett nemeslevél jelenleg Nógrádmegye levéltárában van. (1807. év 126., 273. sz. 124., 244., 389. jkl.)
Tarnóczy. Nyitrából jött megyénkbe. 1838-ban Ignácz táblabiró és Szabó Polixena fiai Ignácz és Sándor bizonyságlevelet nyertek. (1838. év 3133. sz.)
Tarródy (németszecsődi). Vasmegyéből ered, 1456-ban nyert új adományt Tarródfalvára. Vármegyénkbe István a XVIII. század elején származhatott át. Úgy őt, mint József nevü fiát, a ki 1751-ben Alatka, Karácsond, Ludas helységekre donatiót is nyert, vármegyénk alispáni székében találjuk. A család hevesi ága a XIX. század elején Bertalannal kihalt. (1724. év pp. 73. sz. 1738. év pp. 188. sz. 1739. év pp. 208. sz. 1748. év pp 367. sz. 1761. év pp. 690. sz. 1782. év pp. 2269. sz. 1793. év pp. 2436. sz. 1831. év pp. 10. sz. Turul 1900. év 186.)
Tarsoly Biharmegye bizonyságlevele alapján Lukács armalisszerző fia Péter fiai Péter és Mihály homoroki származású dévaványai lakosok 1732-ben igazoltattak. (1732. év 184. sz.) Gyanitanunk lehet, hogy őseik a Rákóczitól 1632-ben több bihari birtokra adományt nyert komádi Tarsoly Gergely, István és János voltak.
Tassy lásd Thassy.
Taxer. 1724. évben János bükkszenterzsébeti lakos.
Tejfeles lásd Boros.
Telek. A nemeslevelet 1717. évi aprilis 22-én György szolnoki lakos, fiai István és Tamás, testvére Tamás nyerték s vármegyénk közgyülése még azon évben ki is hirdette. (1717. év 965. jkl.) A főszerző az 1724. évi nemességvizsgálat idején már Szentivánon lakott, Tamás nevű fia pedig Debreczenben és Kisecséden lett birtokossá. (1739. év 52. jkl.)
Czímer: Kékben zöld alapon 3 nyilat tartó kettős farkú oroszlán; sisakdisz: nyilt fekete sasszárny között vörös atillás, zöld öves, kócsagtollal diszitett kalpagos kardot tartó, kinövő magyar vitéz; takarók: ezüst-vörös, arany-kék. (K. K. XXXI. 381.)
Telekessy. Már a XIII. században virágzott eme vasmegyei kihalt birtokos családot vármegyénkben István győri kanonok, majd csanádi, végre 1699-1715. évben egri püspök tette ismertté. A Rákóczi időkben nevezetes szerepet játszott. Ő alapitotta az egri papnevelő intézetet.
Teleky (széki gróf). 1764. évi főnemesi összeirásbán Ádám.
Teleky (nagythúri). Első ismert őse Pál túri lakos 1530-ban királyi beleegyezés mellett megvette hogykai Török László perkedi (Szabolcs) birtokát, 1552-ben pedig e donatiót fiára Lőrinczre ruházta át. Eme Lőrincz a nagythúri előnévvel czímerlevelet nyelt II. Rudolftól 1582. évi ápril. 4-én s ezt megyénkben. 1583-ban ki is hirdettette.
Pál 1751-ben Szabolcsmegyétől bizonyságlevelet nyert, melyet fia Pál olaszpataki lakos s a táblázaton feltüntetett unokái 1772-ben a leleszi konventben helyeztek el. Vármegyénktől az 1807-ben született Lajos túri főbiró és az 1815-ben született Károly kaptak nemesi bizonyitványt 1846-ban. (1749. év 108. sz. 1846. év 768. sz. 1245. jkl. 1754. év 144., 222. sz. 296. jkl. Turul 1895. év 142. l. 1897. év 66. l.)
A család leszármazása:
[családfa]
Tenturich lásd Szalatnay.
Terényi lásd Stummer.
Terpesi lásd Therpesi.
Tersztyánszky. Trsztyánszky András fia Mátyás gácsváraljai származású pásztói lakos, a ki bizonyára az ismert trencsénmegyei család sarja volt, Nógrádmegye bizonyitványával 1777. évben igazolta nemesi voltát. (1777. év 63. jkl. 1773. év 1. sz.)
Thar lásd Hamar.
Thassy (boczonádi, illetve miskei és monostori). Vármegyénk eme törzsökös birtokos családját okleveles adatok hiányában nem azonosithatjuk ugyan a Nagy Iván (XI. 138.) emlitette azon Thassy családdal, melynek Kálmán nevű tagja 1472-ben hatalmaskodás miatt Báthory István országbiró elé volt idézve, annyit azonban mégis tudunk, hogy az alább emlitett armális elnyerése előtt is nemesnek kellett lennie, mert 1572-ben Pál egri lakos már mint ilyen szerepelt. (Hevesm. tört. II. 354.)
A czimeres nemeslevelet a parasztsorból történt kiemelésre való hivatkozással II. Mátyástól 1618. évi márcz. 16-án Thassy György, neje Dékány Borbála, fivérei Mihály (n. Maka Zsófia) és Benedek, továbbá unokatestvérei András (neje Jászberényi Zsófia) és György (n. Vámossy Katalin), fia Mihály, apósa Dékány János (n. Iványi Anna) s ennek leánya D. Zsuzsi nyerték s Füleken tartott közgyülésén vármegyénk hirdette ki. Az oklevélben a társszerző György neve mellett a boczonádi előnév olvasható. (1618. év 1. sz.)
A főszerző György 1619-ben Heberdánszky Kristóf magvaszakadtával Monostorra, fivérei Mihály és Benedek pedig 1625. nov. 6-án Miskey Lázár magvaszakadtával Miskére nádori donatiót nyertek. A monostori birtokot Keczer András, a jászkúnok birája, erőhatalommal elfoglalta ugyan, de a nádor 1633-ban Benedeknek itélte vissza. Eme két birtoktól vette a család jelenleg is használt előnevét. (1811. év pp. 3319. sz.)
Mindkét adományozásra I. Lipót 1698. márcz. 14-én Mihály és Maka Zsófia fia György fia György gyermekeinek Rozáliának - Rácz Istvánnénak - Istvánnak, Andrásnak és Annának - Pethő Andrásnénak - királyi megerősitést (jus regium) adott s ennek alapján a jászói konvent május 10-12-én ellenmondás nélkül birtokba vezette őket. (O. L. Lib. don. XV. 242.)
[családfa]
A család élőnemzedéke, mint az orsz. és a várm. levéltár, úgy a gyöngyösi, monostori anyakönyvek adatai alapján készült táblázatból láthatjuk, Mihálytól és Maka Zsófiától származik le. A többiekről, kik a nemeslevélben megnevezve vannak, nem tudhatjuk, voltak-e utódaik. (O. L. Befejezetlen táblai perek Th. György és társainak Th. Benedeknek és József ellen.)
Az 1724. évi investigatió idején Gyöngyösön éltek Farkas, Ferencz, László és Mihály, továbbá Farkas fia Farkas, László fiai László és István. Ferencz 1733. előtt Vasmegyébe költözött át, ott alapitott családot s 1744-ben már vármegyei főügyész volt. (1733. év 6. sz. 346. jkl.)
1765-ben Györgynek szépunokái György és nővére Katalin (Csima Lászlóné), továbbá István és Antal testvérek, valamint leányának Annának - Pethő Andrásnénak - utódai a miskei javakat illetőleg egyezségre lépnek (1765. év pp. 802. sz.); utóbb emlitett Györgynek és meszlényi Marton Évának (+ 1808. előtt) gyermekei pedig, nevezetesen Viktória - Okolicsányi Jánosné, - Éva - Thassy Benedekné, - Amália - Tahy Gáspárné, - Nepomuczena - bohutai Horváth Bertalanné - 1825-ben osztoznak a szülőiktől s Francziska nővérüktől öröklött birtokaikon. (1795. év pp. 2470. Q. sz. 1825. év pp. 19., 51., 52. sz.)
Az 1809. évi insurrectionalis összeirásban Monostoron találjuk a következőket: Benedek 41 éves, Ignácz 41 éves, Mihály 52 éves, ennek fiai Mihály 22 éves, Gábor 19 éves.
Nem tudtuk a családfába beilleszteni László (talán azonos az 1724-ben szerepelt ifj. Lászlóval) és Molnár Anna gyermekeit: Gáspárt (1749.), Erzsébetet (1751.), Lászlót (1754.), Ferenczet (1756.), Jánost és Istvánt (1758.); továbbá Jánosnak János, Borbála, Ferencz, Teréz, Mária és Anna nevű gyermekeit; végre a családnak a dunántúli megyékben - Vas, Zala, Somogy, Baranya - elterjedt ágazatát. (Balogh. Gy. Vasvárm. nem. cs. 148.)
A család czímere: Kékben fiókáit tápláló pelikán; sisakdisz: jobb lábával 3 fehér, liliomot tartó pelikán; takarók: arany-kék, ezüst-vörös.
Az armalis eredetije Pusztamonostoron van a családnál, másolata pedig a m. kir. orsz. levéltárban található. (Ügyv. ir. 46 : 61.)
A nemesthassi Thassy és Thassy másk. Dékány néven ismert családokról, bár talán szintén az itt leirt család törzséből erednek, külön emlékezünk meg.
Thassy (nemesthassi). A nemesthassi előnevet viselte Mihály, 1671-ben vármegyénk alispánja. 1699-ben özvegye szentdomonkosi birtokos. Ugyanekkor Ferencz özvegyének Szentimrén és Szolnokon, később pedig Jászszentgyörgyön voltak birtokai. Ferencznek fia lehetett ama Ferencz, kinek neje Bezzegh Éva, fogadott fia pedig Barinay Ferencz volt. 1747. évi végrendeletében örökösei közt találjuk néhai Thassy Imre és Zsell Katalin névszerint meg nem nevezett gyermekeit. (1753. év pp. 501. sz.)
Mihály alispán 1673. évi pecsétjében úgy a pajzsalak, mint a sisakdisz lombos gyümölcsfa, melyre kigyó tekerőzik. (1673. év 15. sz.) Ugyanezt a czímert találjuk a gyöngyösi Ferenczrendiek czímeres albumában is.
Thassy másk. Dékány. 1677. évi febr. 17-én kaptak armalist Th. m. D. Mihály, neje Nagy Katalin, gyermekeik Ferencz és István, továbbá Nagy György. Kihirdettettett ugyanazon évben. Mivel nevezettek a nemesthassi előnevet akarták viselni, a kihirdetésnek nemesthassi Thassy Mihály alispán ellenmondott. (1677. év 222. jkl.)
Therpesi. Kihalt ősrégi birtokos család, mely nevét Terpes falutól vette. 1455-ben Miklós és nagybessenyői Bessenyey Mihály alnádor kölcsönös örökösödési szerződést kötöttek a terpesi és széki javakat illetőleg, melyekre aztán 1461-ben ez utóbbi királyi donatiót nyert. (Turul 1889. év 3., 6. l. 1890. év 145. l.) 1489-ben szerepelnek ivádi Therpes János és Mihály. (O. L. DL. 25399.)
Thorma Ferencz, Békésmegye ügyésze, Veszprémmegye bizonyságlevelével igazolja nemességét 1793-ban. Atyja József veszprémi esküdt, majd békési szolgabiró, nagyatyja István Veszprémi táblabiró, nagybátyja László a kúriai levéltár igazgatója volt. A kihirdetés okát nem ismerjük. (1793. év 66. jkl.) A csopaki előnevet viseli. (1828. év pp. 47. sz.)
Thúry. II. Mátyástól kapták a nemességet 1618. évi april 10-én Th. Pál, neje Anna, fia Pál, unokája István a következő czímerrel: Kékben hármas zöld halmon arany egyszarvú; sisakdisz: a pajzsalak; takarók: arany-kék. Kihirdette 1622-ben Szabolcsmegye; másolata ismeretlen úton-módon levéltárunkba került. (1618. év 2. sz.)
Thúri. Th. Pál fia Pál gyöngyösi lakostól 1761-ben mint hamisitott lett elkobozva a II. Ferdinand által 1635. évi febr. 7-én adományozott s Abaújban 1642. évi apr. 28-án kihirdetett eredeti nemeslevél. Az oklevélben ugyan a Thúri Pál, neje Pápay Anna, fiai István és András neveket olvassuk, de hogy kik voltak a valódi nemességszerzők, ezt a kérdést függőben kellett hagynunk.
Abaújmegye alispánjának 7954/904. sz. közlése szerint ugyanis az 1635. febr. 7-én kelt, 1642. apr. 28-án hirdetett armalist Vizsolyi András, neje Benicy Zsuzsi, fiai István és András nyerték; az oklevélből pedig arra lehet következtetni, hogy a Thúri szóból csupán a két utolsó betű (ri) s az István (Stephanu) név hamisitott, mig Pápay Anna neve érintetlen.
Az armalis czímere: Kékben tóból kiemelkedő szikla tetején csőrében olajágat tartó fehér galamb; sisakdisz: vörös ruhás könyöklő kar kezében babérkoszorúval; takarók: arany-kék, vörös-ezüst. (1635. év 1. sz. 1764. év 170. jkl.)
Thúry. 1665. évi armalisáról a Nagy családnál már megemlékeztünk. 1700-ban János fia Pál gyöngyöspüspökii lakos bizonyságlevelet nyert. (1666. év 69. jkl. 1700. év 118. sz. 456. jkl. 1725. év 168. sz. 810. jkl. 1799. év 195. sz.)
Timár A nemeslevelet III. Ferdinand 1654. évi júl. 8-án adta T. Márton, neje Zsuzsi, gyermekei János, Pál, Zsuzsi, Anna, fivére Márton részére s 1655-ben vármegyénk hirdette ki.
Az armalis másolata szerint a czímer: Kékben zöld alapon kardos griff; sisakdisz: kiemelkedőn a pajzsalak; takarók: arany-kék, ezüst-vörös. Márton és Pál 1676-ban mint gyöngyösi lakosok igazoltattak. (1655. év 26. jkl. 1676. év 177. jkl.)
Jánostól származott Mihály (1678. Gyöngyös) csabai, majd endrődi lakos, ettől Gergely (sz. 1740. Endrőd) és II. Mihály (sz. 1750. Endrőd).
Gergely és Gáll Ilona Endrődön született gyermekei voltak: Mátyás (1761.), János (1765.), György (1771.), Gergely (1773.) és Mihály (1781.).
II. Mihálynak két felesége volt, az elsőtől, Lados Annától, származott István (1787.) mérnök, a másodiktól, Lizitskay Annától, Mátyás (1799.) pesti lakos.
Ezek nemességigazoló pört inditottak az ügyész ellen, mely azonban befejezetlen maradt. (Külön pp. 165. sz.) Pestmegyében is volt egy ágazata; ez a Patay nevet viselte. (Kőszeghi Nem. csal. Pestm. 397.)
Timon. Trencsénmegyei csalód, I. Lipóttól 1694. évi decz. 31-én kaptak magyar nemességet Timon a Schmerrhoff János, Sámuel jezsuita és István testvérek személyében. A kurucz időkben Lukács hadnagy megyénkben telepedett meg. Tőle származott Gergely, ettől születtek István és József, kik a XVIII. század végén Egerben laktak. Józsettől (+ 1847. Eger) és Kovács Katalintól Verpeléten születtek: László-János (1808.), Bertalan-Mihály (1810.), Mária-Ludovika (1812.), Zsigmond (1817.) és Nándor (1824.) honvédezredes.
Bertalan-Mihály 1848/49. honvédszázados, megyei főmérnök és Dombrády Mária fiai Ákos (1850. Eger) ministeri tanácsos, egyetemi tanár, Béla-Antal (1852. Eger) kápt. főmérnök és Zoltán (1857. Tiszabő) aradi tanár.
Zsigmond 1848/49. honvédhuszárőrnagytól, a Keglevich grófok főszámvevőjétől és Dombay Annától származtak Tibor-László (1863. Pétervásár) főhadnagy, postafőnök, Tihamér-György (1866.) okl. jegyző és Zsigmond (1873. Szilvás) felnémeti plébános. (1792. év 759. sz. U. N. J. II. 264.)
Titos Imre nagybátonyi lakos 1724. évben a nemesi investigatió alkalmával Barsmegye bizonyitványával igazolta nemesi voltát.
Toka István, neje Péntek Ágnes, fiai István, Tamás, András, János részére 1653. évi apr. 21-én adományozott armalis kihirdettetett 1654-ben. (1654. év 6. jkl.)
Toldy. Pestmegyéből, hol az 1700. év folyamán I. István, I. András és Kristóf kihirdettettek, költözött át megyénkbe.
I. István fiai I. György és I. János 1721-ben mutatták be Pestmegye bizonyságlevelét; ugyanők, valamint I. György fiai III. György és I. Mihály, I. János fiai II. György és II. István az 1724. évi investigatió idején Gyöngyösön laktak. (1721. év 94. sz.)
I. András fia volt II. János, ezé Tamás tari lakos, kinek Csépe Sárával való házasságából származtak: I. Pál, II. Mihály, III. István, III. János, Ferencz, IV. György (1733.) és II. András (1740.), az utód nélkül maradt tari, majd félegyházi lakos.
I. Pál és Sándor Ilona fiai: III. Mihály (1744.) és Imre (1752.).
II. Mihály és Bazsó Anna fiai: Gergely (1746.), III. András (1759.), Jakab (1761.) és V. Mihály (1769.).
III. István félegyházi lakos és Pinzi Erzsébet fiai: I. József (1752.) és IV. Mihály (1758.).
III. János félegyházi lakos és Nagy Ágnes fiai: V. János (1786.), III. Pál (1790.) és IV. István (1803.).
Ferencz félegyházi lakos és Molnár Anna fiai: II. Pál (1782.) és IV. János (1784.)
IV. György és Bagó Erzsébet fia: Mátyás (1774.).
Gergelytől és Molnár Ilonától 1789-ben II. József és 1793-ban V. István születtek. (1802. év 758. A. sz.)
Nemességükről bizonyságlevelet nyertek: 1778-ban I. Pál, IV. György (1778. év 320. sz. 256. jkl.); 1806-ban II. Mihály III. István, III. János, Ferencz és II. András. (1806. év 252., 747. sz. 457., 1388. jkl.)
Hévizen, Kürtösön, Csantavéren és Nagykállóban is lakott a család, melynek leszármazásáról a pestmegyei levéltárban bővebb adatokat is találunk. (1737. év 152. sz.)
Tolmásy. I. Lipóttól 1692. évi júl. 2-án nyert armalisát 1693. apr. 27-én Nógrádmegye hirdette ki. Nemésségszerzők voltak: János, neje Kancsó Dorottya, gyermekei Ferencz, Gábor, László és Dorottya. Az emlitett Ferencznek József fiától való unokája János pásztói lakos Nógrádmegye bizonyitványával 1822-ben igazolta nemességét. (1822. év 856. sz. 747. jkl.)
Tolnay másk. Literáty. Az 1724. évi investigatió alkalmával István egri lakos a II. Mátyás által 1610. aug. 8-án L. m. T. Imre, neje Gombos Anna, fivére T. János, végre T. Gergely javára adományozott, 1612-ben Borsodban, 1715-ben Pestmegyében kihirdetett armalissal igazolván nemességét 1725-ben bizonyságlevelet nyert. (1725. év 173. sz.) 1727. évben Sámuel Zemplénmegyében lakott. (1727. év 55. sz.)
Tolvay. A nemeslevelet I. Lipóttól 1666. márcz. 30-án T. Demeter és Gáspár testvérek, továbbá Demeter fia Márton, ennek neje Kischáthy Borbála, gyermekei Péter, Anna, Katalin és Dorottya; Gáspár neje Berenthey Anna, fiai Ferencz és Miklós, ennek neje Kiss Anna s fiai Benedek és János ennek neje Fekete Katalin s fiai János, György, István és Demeter nyertek s 1669-ben Heves, majd Borsodmegyék hirdették ki. A nemességszerzők magas korára vall, hogy az armalisban unokáik, illetve szépunokáik is meg vannak nevezve. (1669. év 75. jkl.)
1724-ben bizonyságlevelet nyertek István - István fia, Demeter unokája - poroszlói, Benedek, id. és ifj. Demeter tiszaszőllősi, Ferencz és István igriczi lakosok. (1724. év 18. sz. 1733. év 34. sz.)
1752-ben a család több tagja Borsodban lakik s igazolja, hogy nemeslevelük Fülek várában elpusztult. (Borsodm. lev. Pr. 24. f. 1085.)
Tomcsányi (tomcsányi). A család túróczmegyei ősi fészkéből Pál és Zathureczky Eufrozina fia János 1705-ben Zboróra költözött. Ettől származtak János zborói, István nagyzalacskai és I. Pál szintén zborói lakosok.
János zborói lakos fiai voltak Fülöp és a Sárosmegye bizonyitványa alapján 1760-ban megyénkben kihirdetett János erki lakos.
István nagyzalacskai lakostól származtak: János, István és Pál.
Pái zborói lakos fiai voltak: István, Márton és Pál. (1760. év 260. sz. 428. jkl. 1759. év 198. sz. 139. jkl.)
Talán János erki lakos fia volt azon István (1754-1834.), kinek Császár Katalinnal való házasságából származtak: Gábor (1. n. Melegh Mária, 2. n. Melegh Anasztázia), Anna (1811.), Katalin (1815.), Ágota (1824. 1. f. Homonnay János, 2. f. Balás Gergely), Ágnes (f. Melegh István), Ferencz, András (n. Majzik Ágnes s lánya Ida, Thassy Antalné).
Tompa. 1665. évi armalisáról a Tóth családnál teszünk emlitést. 1716-ban György aldebrői, az 1724. évi investigatiókor János tarnabodi, György kompolti lakosok. (1716. év 794. jkl.) János fia Farkas 1754-ben Békésbe költözik s bizonyságlevelet nyer. (1754. év 174. sz.)
Torkos. A nemeslevelet II. Rudolftól 1587. decz. 22-én T. János; fivérei István, András, unokái Péter, János, Mihály nyerték s 1590-ben Győrmegye hirdette ki. Péter győri szolgabirótól (1612.) és Kapornaky Krisztinától szármázott Péter, ettől és Zákányi Annától János, ettől István, András és Imre, kinek Zsigmond nevű fia, az Esterházy ezred kapitánya, Győrmegye bizonyságlevele alapján kihirdettetett 1771-ben. (1765. év 116. sz. 1771. év 75. jkl.)
Torma. lásd Thorma.
Tornyos. Nagy Iván szerint III. Ferdinand 1651-ben nemesitette meg Mátyást, kinek Pál nevű fiától való Pál nevű unokája Nógrádtól 1721-ben bizonyságlevelet nyert. Pestmegyében is előfordul. (1721. év 96. sz. 1725. év 161. sz. 1823. év 1087. sz. 1748. jk. N. I. 263. Községi Nem. cs. Pestm. 400.) Armalisa a m. kir. orsz. levéltárban van.
Tóth. Ezen 1636-ban megnemesitett családból János méhi, majd kompolti lakos az 1724. évi investigatiókor Gömörmegye bizonyitványával igazolta nemességét. (1725. év 19. sz.) Nem tudjuk, azonos-e az 1732-ben Mezőtárkányban lakott ama Jánossal, kinek apja Ferencz, nagyapja György volt. (1732. év 190. sz.)
Tóth-Kabay József madarasi és Sámuel tiszaszalóki lakosok, az előbbinek fiai József, Sándor, Dániel, Lajos és Gábor, az utóbbié, vagyis Sámuelé, Sándor Szabolcsmegye bizonyságlevele alapján kihirdettetnek 1803. évben. (1803. év 480. jkl.) Ugy lehet, hogy a Rákóczi által 1645. decz. 24-én megnemesitett T. de Kaba Mihály és János utódai voltak.
Tóth másk. Korbely Jakab, János, Máté testvérek részére 1653. év ápr. 1-én adományozott armalis kihirdettetett 1654-ben s Borsodmegye levéltárában található. (1654. év 17. jkl. Turul 1897. év 87.)
Tóth másk. Szigethy vagy Hajdú-Tóth Az 1654. évi jún. 4-én T. m. Sz. Mihály dévaványai lakos, neje Csarnay Erzsébet, János s neje Katalin javára adományozott armalis kihirdettetett 1658-ban. (1658. év 20. jkl.) Az 1724. évi investigatiókor igazoltattak a fenti Mihály fiai I. Gergely, II. János, II. Mihály, egy másik Gergely, ki bizonyára az armalisban levő I. Jánostól származott.
A Karczagra költözött II. János fiai voltak: az 1755-ben Békésben megtelepedett III. Gergely és III. Mihály. Ez utóbbitól származott ama IV. Mihály, a ki V. Mihály, Péter és III. János nevű fiaival együtt 1829-ben bizonyságlevelet nyert. Ezek a Hajdú-Tóth nevet viselték. (1829. év 709. sz. 328., 519., 1041. jkl. 1830. év 962. sz. 1235., 1378. jkl. Békésm. tört. III. 255.)
Össze nem tévesztendő az 1611-ben donatiót nyert vasmegyei családdal.
Tóth. Az armalist I. Lipóttól Prónai György, fiai István és András, testvére Tamás, Nagy András, János és István, Tóth Mihály és László kapták és 1660-ban Tornamegye hirdette ki. Az abaújmegyei 1754/5. évi összeirásban szereplő János fia János átányi jegyző Abaújmegye bizonyitványa alapján kihirdettetett 1794. decz. 9-én. (1794. év 600. B. sz.)
Tóth György, fia István, fivérei István, András és Miklós, Tompa István és János s ennek fia Mihály részére 1665-ben adományozott armalist kihirdette Borsodmegye 1668-ban. András 1699-ben sarudi birtokos. (1668. év 2. sz.) Czímerlevél található: O. L. Htt. Nob. Poson.
Tóth. Borsodmegye hirdette ki ama nemeslevelet, melyet 1677. ápr. 29-én T. Gergely, neje Szarba Anna, fiai Mihály, István, György, Márton és András, továbbá fivérei Albert, János és Péter kaptak.
Az emlitett Albert fia volt I. János, ezé I. Márton zsérczi lakos, ezéi II. Márton, II. János és I. Ferencz tiszaföldvári lakosok.
II. Mártonnak úgy első feleségétől, Molnár Katalintól, mint a másodiktól, Kovács Ilonától, 3-3 fia volt és pedig: 1) I. Mihály (1783.), kinek Köntzi Katalintól való fiai: Sándor (1810.), II. Gábor (1813.), Bálint (1815.) és III. Mihály (1818); 2) III. János (1785.), ennek Somogyi Annától való fia VI. János (1817.); 3.) III. Márton (1793.), ennek és Varga Évának fiai: III. Ferencz (1817.) és Károly (1825.); 4) I. István (1796.); ennek fia Gulyás Sárától II. István (1819.); 5) József (1803.); 6. András (1805.)
II. János fiai I. András (1766), kinek utódait nem ismerjük és IV. János (1769.), ennek fiai Farkas Évától I. Gábor és V. János.
I. Ferencz és Paksi Ilona fia volt Lőrincz, ezéi pedig Pap Máriától: II. Mihály (1812), II. Ferencz (1815.), VII. János (1817.) és Gáspár (1822.).
Nemességüket 1828-ban hirdette ki a vármegye. (1828. év 1133. sz. 1410., 2177. jkl. 1826. év 1100. sz. 1151. jkl.) Az armalisban megnevezett Pétertől a cserépfalvi és csáthi ág származott.
Tóth. III. Károly 1714. évi márcz. 4-én nemesitette meg T. Györgyöt, Bélát és Istvánt, továbbá György nejét Hegedüs Ilonát s fiait Mátyást és Mártont, Béla nejét Farkas Ilonát s fiait Gergelyt és Jánost. A nemeslevelet még azon évben vármegyénkben hirdettették ki. (1714. év 43. sz. 561. jkl.) Az 1724. évben füzesabonyi lakosok voltak.
I. Györgynek és Hegedüs Ilonának az armalisban megnevezett s utódok nélkül elhalt Mátyáson és Mártonon kivül még egy fiuk volt, II. György (sz. 1716.), kitől és Kovács Ilonától származott I. Mihály (1753. Dormánd), ennek fia volt Bodó Erzsébettől III. György (sz. 1782.), ezéi pedig Kovács Annától II. Mihály (1816.) és László (1823.).
Az Egerben és Tiszafüreden birtokos és néhol Albertnek nevezett Bélától és Farkas Ilonától származtak: 1. Gergely, ennek neje Csomortányi Anna, leánya pedig Apollónia (Petheő Károlyné); 2. I. János füzesabonyi lakos; 3. Albert; 4. II. István; 5. Erzsébet, Koczka István neje.
I. János és Sághy Zsuzsi fiai: Imre egri kanonok és Péter (sz. 1746.); ezéi Szabó Katalintól. II. János (1778. Besenyőtelek) és II. Péter; ezéi Mlinkó Erzsébettől III. János (1800.) és II. Márton.
Nemességükről bizonyságlevelet nyertek: 1825-ben III. János és II. Márton besenyőteleki, 1843-ban II. Mihály és László dormándi lakosok. (1825. év 63. sz. 115. jkl. 1843. év 636. sz. 1795. év 302. sz. 331. jkl. 1759. év pp. 653. Q. sz.)
Czímer az armalis másolata alapján: Kékben hármas zöld halom felett 3 buzakalászt tartó vörös mezü kar; sisakdisz: a pajzsalak karddal; takarók: arany-kék, ezüst-vörös. (1843. év 636. sz. K. K. XXX. 240.)
Tóth János és György, ez utóbbi neje Nigg Erzsébet, gyermekei Károly, János, Ernő, Márton, Rajmund-György, Miklós-József, Erzsébet és Tóth János kapitány részére 1793. évi jan. 21-én adományozott armalist még azon évben Pestmegye, 1796-ban Hevesmegye hirdették ki. (1796. év 361. sz. 424. jkl.) Czímer: K. K. LVII. 14.
Tóth. 1816-ban Imre és Antal szolnoki lakos testvérek s ezek fiai kihirdettetnek A kihirdetés alapjául szolgáló s a győrmegyeit is magában foglaló bizonyságlevélben az alábbi genealogiai adatok vannak:
[családfa]
Nemességének eredetére nincsenek adataink. (1816. év 703. sz. 1077. jkl.)
Tóth. 1807. évi tanuvallomások szerint Péter csetneki lakostól és Hőlye Katalintól születtek István és Mihály egri lakosok, ez utóbbitól és Papp Katalintól Ignácz, Antal és Mihály. Nemességük kihirdetve nem lett. (1807. év 778. sz. 1235. jkl.)
Tóth másk. Szabó Gergely törökszentmiklósi lakos 1776-ban Szabolcsmegye bizonyságlevelét mutatja fel, de ezt a vármegye kihirdetés alapjául el nem fogadja. (1776. év 260. jkl.)
Tóth másk. Czere András gyöngyösi lakos Veszprém- és Komárommegyék bizonyságlevele alapján kihirdettetik 1721-ben. (1721. év 93. sz.)
Tóth (fejérgyarmati) István, Károly és Lajos - Andrásnak fiai, Andrásnak unokái - érszentmihályi származású kúnszentmártoni lakosok Középszolnok bizonyságlevele alapján kihirdettetnek 1847. évben. (1847. év 1727. sz. 1948. jkl. N. I. XI. 277.)
Tóth lásd Balla.
Tóth lásd Bereczky.
Tóth lásd Hotta.
Tóth lásd Keresztessy.
Tóth lásd Madarász.
Tóth lásd Szabó.
Tótfalusy. III. Ferdinandtól 1649. apr. 20-án nyert nemeslevelét 1650-ben Szatmármegye hirdette ki. 1729-ben János gyöngyösi és Sámuel margittai lakosok Biharmegyétől bizonyságlevelet nyernek. (1729. év 75. sz.): Az armalis átirata található: O. L. Htt. Oszt.; Váradi kápt. lev. VI. 320., 123.
Tőkéssy lásd Dóczy.
Tölszeky lásd Újváry.
Törey. Eredeti armalisa, melyet Lipót királytól 1676. évi márcz. 7-én Törey András szerzett s még azon évben Barsmegye hirdetett, vármegyénk levéltárában van. Czímer: Kékben zöld alapon vörös ruhás, sárga csizmás magyar vitéz pallost tart; sisakdisz: kettős farkú növekvő oroszlán pallossal; takarók: arany-kék, vörös-ezüst. (1676. év 47. sz.)
Törő (túri) András, neje Cziffy Erzsébet, fivére Mátyás és Szemerey Péter javára 1656. aug. 12-én adományozott armalis kihirdettetett 1657. évben. (1657. év 17. jkl.) Mezőtúron laktak: 1709-ben András, az 1724. évi investigatiókor András, Demeter és Mátyás testvérek. (1709. év 17. jkl.)
Török (enyingi). Szakmunkákban többszörösen tárgyalt történelmi nevezetességű család, mely I. Mátyástól 1481. évi nov. 26-án Enyingi Török Ambrus, fiai Imre és Benedek, továbbá Bakonoki Török Péter fia András és László fia László személyében nyert czimerlevelet. Ambrus soproni főispán és szörényi bán, fia Imre belgrádi bán volt; ettől származott Bálint szintén belgrádi bán, ettől Ferencz, a ki nejével, gúthi Országh Borbálával és István, Fruzsina, Zsuzsanna, Ilona nevű gyermekeivel együtt Miksa királytól 1569-ben adományt nyert a magtalanul elhunyt gúthi Országh Kristóf terjedelmes javaira. (1748. év pp. 397. sz. Turul 1897. év 33. 1892. év 28. 1893. év 22. l. N. I. XI. 290. Siebm. 680. Hevesm. tört. II. 251.)
Az adományozott birtokok közül Szentjakabot, Gyandát, Ványát és Fegyverneket István 1608-ban 3000 frtért elzálogositotta Dósa Tamásnak. (O. L. Ügyv. ir. fasc. 49. N. 30.) Ezen István pápai várkapitánynak 1618-ban bekövetkezett halásával a család sírba szállt s birtokait az emlitett Török Zsuzsanna, Nyáry Pálné, révén a Nyáry család örökölte.
Török (szendrői nemes és gróf). Első ismert őse Bálint a XVI. század közepén az egri, majd a szendrői vár kapitánya volt. Fia II. Bálint (1554-1630.) egri kapitány; ennek első nejétől, Boza Katalintól, való egyik fia III. Bálint tornai alispán. III. Bálintnak I. Ferencz fiától való unokái II. András nógrádi és II. Ferencz tornai alispánok terjesztették tovább a családot s az előbbi a most is virágzó nógrádi és gömöri nemesi ágaknak, az utóbbi pedig az 1774. évben grófi rangra emelt I. József nevű fia révén a grófi ágnak lett alapitójává.
Vármegyénkben II. András felesége, regőczi Huszár Júlia - Imre és Nyáry Mária leánya - jussán a Nyáry javakban, II. Ferencz pedig a kihalt Pászthóy család pásztói jószágában birtak földesúri joggal. II. Andrásnak Imre fiától és garamszegi Géczy Júliától való unokái: András, Klára - galánthai Balogh Jánosné - és Zsófia - bellusi Baross Józsefné - 1755-ben osztoznak atyjuk után maradt örökségükön. A pásztói birtokot II. Ferencz fia I. József 1740. évben 25 évre 30000 frtért zálogba adta a pásztói apátságnak. (1778. év pp. 2096. sz. 1806. év pp. 3348. sz. 1769. év pp. 916. sz. 1805. év pp. 3295. sz. N. I. XI. 298. Turul 1892. év 35. l. Siebm. 681. M. Nemz. Zsebk. I. r. I. 255. K. K. L. 134.)
Török. Csoma József Abaújvárm. nemes családjai cz. munkájának 665. lapján emlitést tesz egy T. családról, melynek II. Rudolf által 1578. aug. 24-én adott armalisát 1580-ban vármegyénk hirdettette ki s mely az abaújmegyei Szentandráson lakott. Nekünk nincsenek adataink a családról. Kétséges, hogy ezen családból származtak-e az 1699. évi összeirásban szereplő Ferencz örvényi, kiskörei és burai, Pál verpeléti lakosok.
Török. III. Ferdinandtól 1650. évi szept. 17-én T. István, nejé Phyleöp Erzsébet, fivére Mihály, ennek neje Mártonffy Dorottya s leányai Katalin és Erzsébet nyerték a nemességet az armalis másolata szerint eme czímerrel: Vörös pajzsban nyakán nyillal átlőtt, követ tartó daru; sisakdisz: vértezett könyöklő kar karddal, melynek hegyén levágott törökfő van; takarók: arany-kék, ezüst-vörös.
Győrmegyében 1725-ben igazolta nemességét Mihály, ettől származott József seborvos győri, komáromi és szolnoki lakos, ettől születtek János szolnokabonyi és Sándor szolnoki lakosok, a kik fiaikkal együtt, nevezetesen az előbbi Jánossal és Zsigmonddal, az utóbbi pedig Imrével Győrmegye bizonyitványa alapján 1839-ben kihirdettetnek. (1890. év 2861. sz. 1704. jkl.)
Török. A Lipót király által 1658. évi aug. 1-én T. János s fia Péter javára adományozott armalisra való hivatkozással Borsodmegye bizonyságlevele alapján 1760-ban kihirdettetik János fia István gyöngyösi lakos. (1760. év 208. A. sz. 347. jkl.)
Török. Nemeslevelét, melyet I. Lipót 1663. évi május 6-án adott T. István, testvére András s ennek gyermekei Zsigmond és László részére, Abaújmegye hirdette. Ezek egyik leszármazottja Sámuel a berni egyetemet elvégezvén előbb soltrai, majd átányi ref. lelkész volt s Abaújmegye bizonyságlevelével 1805-ben igazolta nemesi voltát. Ennek jakabházi Koszorús Máriától való fia Lajos született 1805. évben. (1805. év 511. sz. 1826. év 946. sz. 1004. jkl.)
Török István tarnamérai lakos, neje Tissin Anna-Mária, gyermekei József, Imre, Katalin és Francziska 1718. aug. 24-én nyertek nemeslevelet, mely még azon évben kihirdettetett. (1718. év 1071. jkl.) Czímer K. K. XXXII. 109.
Török (almási). Komárommegyéből István 1720-ban Nógrádmegyébe költözött; fia Sándor Halászon lakott, unokája József (neje szentandrási Andreánszky Klára) hevesi birtokos volt s Nógrádmegye bizonyságlevelével 1772-ben igazolta nemességét. (1772. év 331. jkl. 1777. év pp. 2078. sz. 1778. év pp. 2102. sz. 1772. év pp. 970. sz.)
Török lásd Hegedűs.
Török lásd Lestár.
Török lásd Sándor.
Tőrös. III. Ferdinandtól 1655. évi márczius 15-én T. Gergely, neje Katalin, fiai István, János, Pál, Mátyás nemeslevelet nyertek a következő czímerrel: Vörösben zöld alapon kardot tartó oroszlán; sisakdisz: felnyuló vértezett kar karddal: takarók: kék-arany, ezüst-kék. Kihirdette 1655-ben Hevesmegye Füleken tartott közgyülésén. (1655. év 24. jkl.)
János fia István az 1724. évi investigatió idején Kiskörén lakott, majd Tiszaburára, 1752-ben pedig Nádudvarra költözött s ez alkalomból bizonyságlevelet nyert. (1752. év 78. sz. 26. jkl.)
A biharmegyei ágazatból Pál fia Pál, Mihály fiai Mihály, Mátyás és Sámuel 1815-ben Biharmegye törvényszéke előtt nemességigazoló pört inditottak s ezt 1820-ban meg is nyerték. A helytartótanács azonban a hozott itéletet - hatáskör hiánya miatt -megsemmisitette s nevezetteket Hevesmegyéhez utasitotta. 1825. évtől 1847. évig húzódott a pör s azzal végződött, hagy nemességük itt is elismertetett. A helytartótanácsnak ez ügyben való végleges döntése azonban, úgy látszik, elmaradt. (1842. év 1002., 1859. jkl. Külön pp. 164. sz.)
Nemzedékrendje:
[családfa]
Tősér István fia János sikabonyi származású mocsai lakos s ennek fiai András, Pál, János és István Pozsonymegyétől 1766-ban bizonyságlevelet nyertek. Ezek közül András megyénkbe költözött s 1791-ben igazolta nemességét. (1791. év 1007. sz. 1064. jkl.)
Trangos lásd Mattos.
Trásy. Mária Terézia 1753. évi júl. 2-án nemesitette meg Tr. Imrét, nejét Kozáry Borbálát, gyermekeit Jánost, Pált, Katalint, Júliát s az 1753-ban Nógrádban, 1754-ben Hevesben kihirdetett armalis másolata szerint eme czímert adta nekik: Kékben zöld alapon lépő bárány; sisakdisz: növekvő fekete egyszarvú; takarók: mindkét részen ezüst-kék. (1754. év 14. sz. 203. jkl. K. K. XLIII. 131.)
Az armalisban megnevezett I. Jánostól és Vona Erzsébettől származtak 1. I. György (sz. 1756.), ettől és Fejes Erzsébettől II. György (sz. 1781.); 2. II. János (sz. 1759.), ettől és Privel Teréztől IV. János és Viktor; 3. I. István (sz. 1765.), ettől és Pruckner Erzsébettől II. József (sz. 1785.) és II. István (sz. 1798.); 4. Lőrincz (sz. 1768.); 5. I. József.
Lőrincztől és Urbány Katától születtek: III. János (sz. 1793.), II. Pál (sz. 1797.), Mátyás (sz. 1812.) és III. István (sz. 1814.).
III. István és Fejes Katalin Egerben született gyermekei: III. György (sz. 1819., ennek Nagy Zsuzsival való házasságából 1841-ben született (IV. György), Antal (sz. 1830.), Alajos (sz. 1836.), IV. István (sz. 1839.), III. József (sz. 1841.).
Nemességükről bizonyságlevelet nyertek: 1766-ban Pál, Károlyi ezredbeli kadét; 1840-ben II. János, Apponyi Antal gróf volt pozsonyi jószágigazgatójának, továbbá I. Istvánnak és Lőrincznek fiai, kik közül Ferencz egri lakos volt, a többiek pedig Nagyivánon laktak; 1845-ben végre III. Istvánnak fiai és unokája. (1766. év 253. sz. 385. jkl. 1840. év 1919. sz. 1480. jkl. 1845. év 600. sz. 838. jkl. 1773. év 292. jkl.)
Trnovszky (kelemenfalvi). A liptómegyei Kelemenfalváról származik. Márton Nógrád megyének - a Liptómegye által 1755-ben János, Pál, Márton, Mihály és Erzsébet romhányi lakosok javára kiadott testimonialist is magában foglaló - bizonyságlevelével kihirdetteti nemességét 1776. évben. (1776. év 1. et A. sz. 59. jkl.)
Trombitás lásd Hegedüs.
Trombitás lásd Prieszol.
Trsztyánszky lásd Tersztyánszky.
Tunkl Lásd Homályosy.
Turcsányi. I. Lipót király 1659. évi aug. 20-án nemesitette meg T. Illést, nejét Kriszton Zsófiát, fiait Jánost, Andrást, Mártont, Mátyást, testvéreit Jánost, Györgyöt, Illést s a következő czímert adta nekik: Kék pajzsban fiókáit vérével tápláló pelikán; sisakdisz: növekvő ezüst egyszarvú; takarók: arany-kék, ezüst-vörös. A Gömörmegye 1663. évi egyik közgyülésén kihirdetett armalis másolatát levéltárunkban találjuk. (1659. év 9. sz.)
1699. évben János árokszállási és leleszi birtokos. Az 1724. évi nemesi vizsgálatok idején György fiai Márton és Mihály, Illés fia Mátyás, Tóbiás fia György szentdomonkosi lakosok. Márton 1727-ben már Árokszálláson tűnt fel és Mátyás, János fiaival együtt bizonyságlevelet nyert. (1727. év 139. sz.)
Nem tudjuk, ezen családhoz sorozzuk-e azon Györgyöt és Mihályt kik 1794. táján Csányon, majd Törökszentmiklóson laktak. (1794. év 676. sz. 1018. jkl.)
Túróczy lásd Bernáth.
Túróczy. A nemeslevelet I. Lipót 1659. évi nov. 30-án adta Túróczy György, ennek rokona Botka másk. Szijgyártó János részére és 1660. évben Hontmegye hirdette ki. Az emlitett Györgytől származott Mátyás, ennek fiai voltak János és András, ez utóbbié pedig a Pestmegye bizonyságlevele alapján 1783-ban kihirdetett András hevesi lakos és Imre zsidói lakos. A család egyrésze Szarvason lakott. Czímerlevele Pestmegye levéltárában található. (1783. év 221. O. sz. 198. jkl.)
Tussay (tussai). A XVIII. százan közepén Ráday jusson Nagyrédén birtokos.
Tuz lásd Csúsz.
Tzucz lásd Csúsz.