M.
Machula. 1786. évben Túróczmegyéből költözött ide, ekkor hirdettette ki birtokos nemességét Gáspár fia János fia György ábrahámfalvi származású tiszaföldvári lakos. Ennek fiai voltak János csongrádmegyei és László békésmegyei lakosok. (1786. év 151., 249., 553., 853., 961. jkl.)
Ilynevű családot érdeklő 1687. évi armalis eredetije Turóczmegye, átirata a beszterczebányai káptalan levéltárában van.
Macza. Lipót király által 1694. évi nov. 22-én megnemesített nógrádi család. A nemességszerző András volt, a fia pedig azon János, ki itt a megyében 1726. évben hirdettetett ki. (1726. év 155. sz.)
Madarassy. Az 1825. évi febr. 25-én M. Ferencz ansari püspök és unokaöccse János részére adományozott nemeslevél kihirdettetett ugyanazon évben.
Dr. Illéssy és Pettkó "Királyi Könyvek" cz. munkájában jelezve van, hogy a "gojzeszti" előnév is adományoztatott. A vármegyei jegyzőkönyvbe szószerint beiktatott armalis szövegében az előnévről nincsen említés.
A nemességszerző Ferencz 1814-27. egri kanonok, majd pozsonyi prépost, septemvir, kanczelláriai tanácsos volt. Meghalt 1838. évben. Unokaöccse János egri jogtanár, majd helytartósági tanácsos. Ennek fiai Pál és Móricz.
Czímer: Kék pajzsban zöld mező felett jobbról arany csillagtól, balról jobbra fordult félholdtól kisért zöld pálmafa; sisakdisz: jobbjában 2 nyilat tartó, balját csípőjén nyugtató kiemelkedő vértezett férfi; takarók: ezüst-kék, arany-vörös. (1825. év 535. jkl.)
Madarász. Sárosmegyei család, ott hirdették ki 1638. évben azon czímeres nemeslevelet, melyet 1637. évi decz 3-án Madarász Pál s fiai Pál, István és Mihály, továbbá Tóth István szereztek. Kiskörén, Tiszaroffon, Átányban és Kerecsenden lakott a család, de elágazott Nádudvarra és Váradpüspökibe is. (1724. invest. jk. 1737. év 60. sz. 1747. év 137. sz. 34. jkl. 1748. év 288. jkl.)
A megyénket érdeklő leszármazást az alábbi táblázat mutatja:
[családfa]
A család több tagja 1794. és 1820. években nemesi bizonyságlevelet nyert. (1794. év 671. sz. 959. jkl. 1797. év 244. NB. sz. 103., 570. jkl. 1816. év 1535. jkl. 1819. év 1074. jkl. 1820. év 81. sz. 70. jkl.)
Madarász lásd Dobrossy.
Mády másk. Szász lásd Pappszász.
Magócsy. Czímerlevelet 1694. évi jún. 10-én Magócsy György, anyja Marha Katalin, neje Király Margit, leánya Katalin, testvérei Mihály és Anna kaptak. Kihirdettetett ugyanazon évben. (1694. év 295. jkl.)
Magyar. Az 1724. évi investigatió idején György abádi lakos bemutatja a III. Ferdinand által 1654. évi szept. 10-én Magyar György, fivére Márton, nővére Erzsébet, gyermekei Pál, Mátyás, György, Katalin, Borbála, továbbá Márton neje Erzsébet s gyermekeik András, István, Judit, Anna, Erzsébet, végre Veress Mátyás és Anna részére adományozott s Biharmegyében 1655. évben kihirdetett nemeslevelet. Leszármazásának igazolása végett Biharmegyéhez utasittatott.
Az 1754/5. évi összeirásban György abádi lakos tévesen Magy néven szerepel. Az utolsó két betü a leiró tollában maradt. Ezen György testvére István volt, ennek fia pedig István földesi lakos, a ki 1773. évben nemesi bizonyságlevelet nyert. (1769. év 258. jkl. 1773. év 145. E. sz. 152. jkl.)
A XIX. század elején Hevesen lakott Magyar Pál, Orczy Lőrincz báró ispánja, kinek leszármazói ezek:
[családfa]
Ignácz abádi lakos és fiai 1812., József hevesi lakos és fiai pedig 1813. évben kaptak testimonialist. (1810. év 1044. jkl. 1811. év 1156. jkl. 1812. év 338., 885. sz. 247., 666. jkl. 1813. év 888. sz. 706. jkl.)
Major. 1800. évben Tiszaföldváron és Nagyréven laknak ilynevűek. (1800. év 477. sz. 657. jkl.)
Majthényi. 1676. évben György gyöngyösi lakos igazolja nemességét. (1676. év 177. jkl. 1677. év 239. jkl.) 1699. évben György rédei birtokos.
Majzik (tarcsai). Törzsökös hevesi birtokos nemes család. III. Ferdinandtól 1639. évi augusztus 18-án Majzik András, neje Krisztina, fiai György és Mihály, György neje Ilona s gyermekeik Miklós és Erzsébet nyertek nemességet a következő czímerrel: Kék pajzsban zöld alapon vörös ruhás, sárga csizmás, fekete kalpagos férfi jobbjában kardot, baljában levágott vérző törökfőt tart; a nyilt sisak koronája felett vértezett, jobbjában kardot, baljában levágott vérző törökfőt tartó harczos; takarók: arany-kék, ezüst-vörös.
A nemeslevelet a vármegye 1640. évi június 27-én Fülek várában tartott közgyülésén hirdette ki. Az eredeti jelenleg Majzik János alsószentgyörgyi, a másolata pedig Majzik Viktor hevesi alispán és Majzik János kir. számellenőr egri lakosok birtokában van.
Az 1724. évi nemesi investigatió előtt igazolták nemességüket: András, Ignácz, Mihály, másik Mihály, György, János, továbbá András fia István és Ignácz fiai András és József, de sem azelőtt, sem azután a család nemességét kétségbe nem vonta senki s annak dokumentálását csak akkor kérték, ha más hatóság előtt kellett nemesi voltukat bizonyitaniok. Igy 1782. évben az Árokszállásra átköltözött Mihály, majd 1796. évben ennek fia István kér nemesi bizonylatot. A vármegye által 1796. évi decz. 5-én kiadott testimonialisból megtudjuk, hogy Istvánnak Árokszálláson született 6 fia volt, kik közül kettő, Mihály és István kuczorai lakosok, János a magyar lovasságnál szoljált, Pál pedig Gyöngyösön lakott. (1782. év 180. A. sz. 1796. év 716. jkl.)
1830. évben pedig a Nagy-Csalomián lakó Orbán s ennek fiai Sándor és Antal nyertek bizonyságlevelet, melynek szövegéből kitűnik, hogy Orbánnak atyja Sándor, nagyatyja pedig az 1724. évi nemesi investigatió alkalmával igazolt II. András volt. (1830. év 42. sz.)
Adományos ősi birtokát, melytől előnevét is vette, a megyebeli Nagyfüged községhez tartozó Tarcsa-puszta képezi s ennek megszerzése és megtartása körül folytatott küzdelmek domborítják ki általános vonásokban a család történetét.
Már I. György tarnazsadányi lakos zálogba birta egész Tarcsa-pusztát, melynek egyik részét Dorogffy István Török Katától, Bocskai István nejétől kapta, a másik része pedig a Széky családé volt. Nevezett György a másolatban meglevő záloglevél tanúsága szerint 1656. évben Széky Pétertől és nejétől Tercsi Zsuzsannától 360 magyar forintért oly kikötéssel vette át a birtokot, hogy ők és jogutódaik kötelesek a Majzik családot, illetve Györgyöt és fiait Miklóst, Mihályt, Simont, Benedeket és Jánost a birtok élvezetében saját költségükön megvédeni s ha a birtoklásban mégis háborgattatnának, a Majzik család jogositva lesz a Székyekkel szemben a zálogösszeg és a felmerülendő költségek erejéig magát kárpótolni. (1738. év pp. 206. sz.)
Nemsokára alkalom kinálkozott reá, hogy a Székyek a tarcsai birtokhoz való jogukat igazolják, mert 1664. évben ugyanezen javakra buzafalvi Szentpétery István nyert nádori donatiót. (1664. év 164., 193., 202., 204. jkl.) Majzik Miklós felhivására a Széky család ezuttal igazolta valahogy jogait, de nem tudta megvédelmezni jussát 1726. évben, midőn a neoaquistica commissio az egész birtokot a kincstárnak ítélte oda. (1738. év pp. 206. sz. 1828. év pp. 38. sz.) A Széky család 400 forint kárpótlást fizetett ezért M. Ignácznak és Andrásnak, kik azonban továbbra is használták a birtokot. (1743. év pp. 251. sz.)
1733. évben I. Ignácz és II. András a megyehatóságtól ajánlólevelet nyertek Tarcsa-pusztának "neoaquisitio" czímen leendő megszerzésére és hiteles okmányok vannak arról, hogy nevezettek az óhajtott királyi donatiót 1735. évi január hó 7-én elnyerték. Az adománylevél nincs ugyan meg, de ennek tartalmát sejteti Reviczky János direktornak Pozsonyban 1735. évi márczius 10-én kelt rendelete, melyben felszólitja Andrást és Ignáczot, hogy az Ő felsége által nekik adományozott Tarcsa egyik feléért 701, a másik feléért - melyre Almásy János is igényt tartott - 300 frtot a budai kamara pénztárába fizessenek be. Ennek megtörténte után Névedi Gáspár kincstári tiszttartó 1735. április 3-án birtokba vezette őket.
A birtokszerzők Gyöngyösön 1737. évi november 4-én a tarcsai jószágot egymás között barátságosan felosztották, de 1739-ben és 1743-ban a család tagjai ismét perben állottak egymással, mig végre 1747. évben augusztus hó 7-én I. István, III. András és I. József egyenlő arányban uj adományozást kértek és nyertek a nevezett pusztára. (1828. évi pp. 38. sz.) Ez újabb kérelemnek az a magyarázata, hogy Almásy János jogot formált Tarcsa azon részéhez, melyet II. András Ignácz híre és tudta nélkül neki eladott. Mivel adománylevelük elveszett s tulajdonjogukat kellően igazolni nem tudták, új adományozásért folyamodtak. Ezúttal azonban csak a puszta felét, melyet 1735. évben 701 forintért nyertek, kapták vissza, a másik fele pedig tényleg az Almásy család tulajdonába ment át.
De az új adomány sem szüntette meg a további perpatvart és 1773-ban újabb viszály tört ki I. József és II. György között. (1773. év 105. sz.) József ugyanis, kinek János nevű pap fián kivül örököse nem volt, tarcsai javait 1000 aranyért el akarta adni bethlenfalvi Erős József óbesternek, ebbeli szándéka azonban meghiusult, mert György hathatósan tiltakozott az elidegenités ellen s igazolta, hogy a tarcsai birtokot - mely a férfiágat illeti csupán - az eleik által 1737. évben kötött szerződés értelmében sem eladni, sem elidegeniteni, sőt még elzálogosítani sem szabad. Ha tehát el nem adhatta, elzálogosította mégis nevezett ezredesnek a tarcsai részét 5300 frtért, melyből 3900 forintot felvett, 1400 frtnak pedig kamatait élvezte.
Erős óbester Zsákai László és Somodi László nagyfügedi lakosoknak adta át a zálogba birt tarcsai részt, ezektől pedig János tiszabeői (majd kúnszentmártoni) plébánosnak - ki nagybátyjával s ennek fiával Imrével mindig feszült viszonyban volt - beleegyezésével 1790. évben I. Sándornak, illetve fiainak kezei közé került, kiktől azonban az 1821. évben megindított és sok huzavona után 1832. évben végződött pör alapján I. Imre főadószedő és táblabiró visszaszerezte. Sándor fiai, nevezetesen András, Mihály, János, István, György és Orbán 1832. évi augusztus 6-án irták alá a barátságos egyezséget, mely szerint a mag nélkül meghalt János tarcsai birtokát Imrének, mint törvényes örökösnek, átengedik nem a tényleges zálogteher, vagyis 5300 frt, hanem az ismeretes 1737. évi szerződés értelmében jogos összeg, vagyis 116 frt 50 kr. ellenében.
Az ősi adományos birtokon kivül sok öröklött és zálogos birtokuk volt a Majzikoknak, igy: Kompolton, Alatkán, Sülyön, Tarnazsadányban, Domaházán, Nagyúton, Zaránkon, Nagyfügeden, sőt az újabb időkben Mikófalván, Tarnaleleszen, Disznósdon, Arlón, Csányon.
Áttérve ezek után az egyes ősökre s ezek genealogiájára I. Simonról csak anynyit emlitünk meg, hogy 1679-1707. években mint kompolti birtokos és a vármegyei zsoldos katonaság tisztje, 1710. évben mint Csáky Mihály ezredebeli főhadnagy, 1714. évben mint esküdt szerepelt. Tarcsai javait zálogba adta Bozsik Pálnak, a zsadányit pedig eladta Steöszel Kristófnak. Nejétől Fábián Katalintól Gyöngyösön 1719. évi szept. 17-én született Mihály nevű fia, ki Árokszállásra költözött el s kinek maradékairól csak annyit lehet tudnunk, a mennyit az 1830. évi bizonyságlevél sejtet.
A megyében élő családtagok I. Miklóstól és I. Jánostól származnak le, a mint ezt a levéltári oklevelekből és anyakönyvi kivonatokból összeállitott hiteles genealogiai táblázat mutatja.
[családfa]
I. Miklós ágazata.
I. Miklós tarnazsadányi lakosnak Mihály nevű testvérével együtt Kompolton és Alatkán is volt birtokuk. Fia volt:
II. András tarnazsadányi lakos. Egy időben élt III. Andrással, Ignácz fiával, de ennél idősebb volt s ezért mindenütt "öregebb" jelzővel szerepel. 1717-ben eladta Ignácz tudta nélkül a zsadányi birtokot Deák Juditnak, Almásy János nejének 100 frttért és 4 lóért, később pedig részben a tarcsai birtokot is Almásy Jánosnak 300 frttért. Nejétől Papp Erzsébettől született:
I. István, ki már Csányon lakott. Nemessége 1724. évben igazoltatott. Az 1747. évi adománylevélben ő az egyik birtokszerző s mint ilyennek fél Tarcsa 1/3-ában volt része. 1737. évben nővérével Ágnessel, Büky Ferencz nejével, együtt pörbe fogták ghymesi Forgách János özvegyét, Cziráky Margit grófnőt, mert néhai férje 1728-ban minden törvényes eljárás mellőzésével elfoglalta Gyöngyöspatán azon residentionalis házat, mely anyai nagyapjuké, Pap Lászlóé volt. Csányon birt egy sessióját Vay József szülőitől 800 frton szerezte. Neje Nagy Klára volt, fia pedig IV. János és
I. Sándor (sz. 1738. Karácsond) nagyfügedi lakos, kinek nejétől Várkonyi Erzsébettől 6 fia született: IV. András, V. Mihály, V. János, IV. István, III. György és Orbán. Ő volt az, a ki Zsákai Lászlótól és Somody Lászlótól János kúnszentmártoni esperes tarcsai birtokát zálogba átvette.
IV. János a legcsendesebb természetű ember volt a családban s ha érdekeit kellett megvédeni, mindig testvérére bizta azt; midőn Csányon 1798. évben meghalt, nejétől Csima Ágnestől született gyermekei: VI. János, VI. Mihály és Klára, Malatinszky János neje, örökségükön minden perpatvar nélkül megosztoztak.
I. Sándornak Nagyfügeden született fiai voltak:
a) IV. András szül. 1762. Táblabiróvá lett 1822. évben. Berkó Klárától, Simon Pál nejétől 1826. évben bizonyos javakat vett zálogba. Meghalt Csányon 1844. nov. 16-án. Neje Gétzy Zsuzsanna volt, a kitől születtek: I. Gergely és V. András.
b) V. Mihály szül. 1772, meghalt 1852. év jul. 26. Nagyfügeden. Neje Pap Teréz volt, fiai pedig II. József és I. Ferencz.
c) V. János szül. 1775., nőül vette Majzik Annát, meghalt Nagyfügeden 1842. évi jan. 27-én. Nejének és neje nővérének Klárának, Kutasi Bakó József hitvesének, anyjuk után Tarnazsadányban volt birtokuk. Fiai II. Sándor, VII. János és Albert.
d) IV. Istvánnak (sz. 1778.) Balogh Janka nevű nejétől két fia származott: Károly és I. Alajos.
e) III. György (sz. 1781.), meghalt Nagyfügeden, Balogh Dorottyával 1829. évi máj. 5-én kötött házasságából származtak I. Flórián, IV. György és László.
f) Orbán (sz. 1783.) Nagy-Csalomiára költözött.
VI. János szül. 1776., meghalt Csányon 1832. évi aug. 13-án. Halála után özvegye Gétzy Erzsébet átadta fiának, VIII. Jánosnak, a tarcsai birtok 1/6 részét azon kikötéssel, hogy ő a birtokon levő 1400 frt teher egy tizedrészét kifizetni tartozik. Az átadásba Tamás is beleegyezett.
VI. Mihály szül. 1783., nőül vette Bárány Teréziát, a kitől II. Ignácz és II. Alajos nevű fiai születtek. Meghalt 1859. évi febr. 28-án.
I. Gergelyről az van feljegyezve, hogy 1824-ben kadét volt Knezevits ezredében. Született 1794. évben, meghalt Csányon 1879. évi decz. 24-én. Neje Tóth Margit volt, kitől született Leo.
V. Andrásról semmi adat sincsen.
II. József szül. 1802. évben, első nejével Majzik Rozáliával (M. Mihály és Bárány Teréz leányával) Csányon 1835. évi okt. 19-én, második nejével Pap Máriával (P. János és Sárközy Mária leányával) Nagyfügeden 1838. évi febr. 12-én esküdött. Meghalt Nagyfügeden 1881. évi apr. 9-én. Második nejétől származott gyermekei II. Miklós és I. Kálmán.
II. Sándor szül. 1799., főszolgabiró és csendbiztos volt, meghalt Nagyfügeden 1870. évi nov. 30-án. Nejétől, váradi Veress Juliától született IX. János.
VII. János Csányon lakott, szül. 1801-ben, meghalt 1872. decz. 13-án; neje Thassy Francziska volt, gyermekei pedig: Ernő, Rudolf és I. Vilmos.
I. Alajos, szül. 1815-ben, meghalt Nagyfügeden 1883. jun. 8-án nőtlen állapotban.
I. Ferencz, Albert, Károly, I. Flórián, László, III. Sándor, Antal, VIII. János, II. Flórián és III. József leszármazóiról közelebbi adatok nem voltak beszerezhetők.
II. Ignácz, szül. 1806-ban, egri káplán, majd nagyfügedi plébános volt. Meghalt Csányon 1886. év apr. 18-án.
IV. György nagyfügedi lakos, szül 1806-ban, nőül vette ott 1830. év febr. 11-én Fodor Jankát, kitől V. György nevű fia született.
II. Tamás, csányi lakos, szül. 1814-ben, házasságot kötött ugyanott 1839. év okt. 24-én Radics Rózával, R. János és Karniczky Jozefa leányával. Fiai X. János, III. Ferencz, II. Béla és Gyula.
II. Ferencz, csányi lakos, szül. 1815., nőül vette 1847. nov. 9-én Huszka Emert, H. András és Majzik Margit leányát, kitől Móricz, Lajos és V. István származtak.
IV. Sándor, csányi lakos, szül. 1820. évben s házasságra lépett 1845. jan. 30-án Huszka Erzsébettel, H. János és Majzik Margit leányával. Fiai Gábor és III. Miklós.
II. Alajos szül. Csányon 1810-ben, házasságot kötött 1836. évi decz. 12-én Hamar Vilhelminával, H. József és Okolicsányi Erzsébet leányával. Alajos meghalt Csányon 1849. ápr. 3-án. Fiai II. Kálmán és Ödön.
Leo, ki Egerben lakott, szül. Csányon 1816-ban, nőül vette 1867. évi nov. 25-én Várkonyi Alojziát, V. András és Huszka Margit leányát. Fiai: a) Simon szül. Csányon 1868. okt. 27. Meghalt 1880. évben. b) I. Péter szül. Csányon 1870. máj. 19-én. Meghalt 1896-ban mint lócz- és hollókői körjegyző. c) I. Béla, szül. Csányon 1872. ápr. 24. d) XII. János, szül. Csányon 1876. május 15-én. e) V. Sándor, szül. Csányon 1878. máj. 16-án. f) III. Simon, szül. Csányon 1880. aug. 1-én. g) II. Gergely, szül. Csányon 1882. júl. 9-én. h) VI. József, szül. Egerben 1886. júl. 8-án.
II. Miklós csendbiztos, majd megyei útbiztos, szül. Nagyfügeden 1848. nov. 27-én, nőül vette 1866. évi aug. 14-én ugyanott Mátyás Gabriellát, M. József és Makay Julia leányát. Fiai:
IV. Miklós debreczeni lakos, kataszteri mérnök, szül. Nagyfügeden 1868. febr. 20-án.
I. Kálmán, szül. Nagyfügeden 1841. szept. 2-án nejétől Széchy Máriától szül. Nagyfügeden 1873. szept. 25-én VII. Mihály.
IX. János egri lakos, tarcsai és tarnazsadányi birtokos, virilis megyebizottsági tag, kir. számellenőr, szül. Nagyfügeden 1853. máj. 19-én, házasságot kötött 1875. nov. 16-án bikkszögi Gotthard Flórával, kitől származott gyermekei: Iván-Sándor-Károly (sz. 1885. jan. 9-én), Jolán és Sarolta.
Rudolf nagyfügedi lakos, szül. Tarnamérán 1837. ápr. 17-én, nejétől Árvay Nagy Jusztinától született gyermekei: a) II. Imre, szül. Nagyfügeden 1860. decz. 10-én, b) XI. János, szül. Nagyfügeden 1863. szept. 27-én.
I. Vilmos, szül. Tarnamérán 1843. máj. 29-én, megesküdött 1870. nov. 8-án Juhász Rózával, J. György és Várkonyi Mária leányával. Fiai:
II. Vilmos, szül. Tarnamérán 1880. ápr. 2-án.
V. György, szül. Nagyfügeden 1833. okt. 28-án.
X. János, szül. Csányon 1840. júl. 3-án, nőül vette ugyanott 1866. febr. 6-án Burián Emmát, B. János és Tamaskovits Antónia leányát. Fiai: a) II. Gyula-János, szül. Csányon 1873. febr. 12-én, b) VI. Sándor, szül. Csányon 1878. márcz. 18-án, c) XIII. János, szül. Csányon 1886. nov. 4-én.
III. Ferencz, szül. Csányon 1845. decz. 2-án, házasságot kötött ugyanott Mosótzy Rózával, M. Antal és Gétzy Viktória leányával 1872. febr. 13-án, fia: Aladár, szül. Csányon 1872. nov. 12-én.
I. Gyula leszármazóit nem ismerjük.
Móricz, szül. Hatvanban 1850. jan. 28-án, nejétől Básthy Arankától származtak a) VI. György, b) Dezső, szül. Verpeléten 1881. május 8-án.
Lajos, szül. Csányon 1851. aug. 17-én, neje Hurta Mária, fiai: a) IV. Ferencz, b) III. Béla, szül. Verpeléten 1884. máj. 4-én.
V. István, szül. Csányon 1853. okt. 12-én.
Gábor, szül. Csányon 1847. nov. 7-én.
II. Kálmán, szül. Csányon 1840. nov. 1-én, nőül vette 1863. máj. 17-én ugyanott Majzik Emmát, M. Tamás és Radics Róza leányát.
Ödön, szül. Csányon 1838. jan. 14-én.
Ezen ágon hiányos a leszármazási táblázat, mert a családnak több élő tagja is van, de ezek adatait beszerezni nem lehetett.
I. János ágazata.
I. János, tarnazsadányi lakos volt. 1724. évben igazolta saját és fia Ignácz, valamint ennek fiai András és I. József nemességét; pert viselt 1695-ben Nyáry Mihálylyal birtokháboritás miatt, viszont ő ellene pereskedett Urbán György, Majzik Erzsébet fia, mert Kompolton és Tarcsán levő anyai javainak birtoklásától őt eltiltani törekedett. Fia volt:
I. Ignácz, a ki már Gyöngyösön lakott (meghalt 1740-43. közt), az 1735. évi donatióban az egyik birtokszerző volt. Két évig szakadatlanul fáradozott Tarcsának királyi donatió útján leendő megszerzésében. A donatió megszerzése után olyképen osztoztak meg I. Ignácz és II. András, hogy II. András, mert csak egy fia volt, az 1/3 részt, I. Ignácz, mert két fia volt, a 2/3 részt kapta. 1740. évben kompolti birtokrészét azon kikötéssel adta zálogba Horváth Jánosnak, hogy - a mennyiben ő is csak zálogban birja - a Nyáry családnak a zálogösszeg ellenében bármikor átadni köteles. Első neje volt Farkas Anna, kitől származott III. András, a második neje volt Fűz Katalin s ettől született I. József.
I. József gyöngyösi lakos az 1747. évi donatió alapján birta fél Tarcsának 1/3 részét, melyet azután Erős óbesternek zálogba adott. 1771-ben Gyöngyösön a Solymos utczában házat építtetett. Neje Csima Zsuzsi volt, egyetlen fia pedig III. János tiszabeői, majd kúnszentmártoni esperes-plébános, végre egri kanonok. Meghalt 1812-ben, mielőtt stallumát elfoglalhatta volna. I. József sarjának ekként magva szakadt.
III. Andrásnak az 1747. évi adománylevél szerint fél Tarcsa 1/3-ában volt része. Meghalt Gyöngyösön 1754. évi júl. 6-án 58. éves korában. Neje Borbély Klára volt, fia pedig:
II. György tarnamérai lakos, szül. Gyöngyösön 1749. évi ápr. 19-én, 1775-ben tiszteletbeli esküdt, 1784-ben szolgabiró, 1785-ben adószedő. Neje Országh Anna, O. Pál szolgabiró és benedekfalvi Detrich Erzsébet leánya volt. Meghalt Tarnamérán 1813. év júl. 25-én. Neje, továbbá Veress András, Nagy Katalin, Országh Julianna, mint Detrich Erzsébet örökösei, a sülyi pusztának 1/4 részét birták. György leányait a táblázaton feltüntetett férjeik révén ismerjük. Fia volt:
I. Imre, szül. Tarnamérán 1777. évi okt. 28-án, 1800-ban insurgens alhadnagy, 1803-ban tiszteletbeli aljegyző, 1805-ben táblabiró, 1809-ben insurgens kapitány, 1815-ben adószedő, 1824. évben főadószedő. Klasszikus műveltségű és nagy befolyású férfiú volt, ki a közpályán való szereplése mellett kiváló zenésznek, költőnek és amateurfestőnek is bizonyult. Költeményei "Kisded Múzsa Majzik Imre által" Budán 1805. évben jelentek meg. Festményeiből egy példány unokájánál, Majzik Viktor hevesi alispánnál, ma is látható. Nagy buzgalommal foglalkozott a családtörténettel is s ezért nem lehet eléggé sajnálni, hogy magánlevéltára elpusztult. Házasságra lépett Egerben Josephy Jozefával, J. György osztrák nemes, volt katonatiszt leányával. Fiai voltak:
a) Felix 1848/9. évi honvédszázados a 26. zászlóaljnál; meghalt 1850. évben.
b) I. Viktor, szül. Egerben 1825. febr. 16-án, 1844. évben tiszteletbeli aljegyző, 1847-ben szolgabiró, 1861., 1867. főszolbabiró, 1875-81-ben a tiszanánai, újabb elnevezés szerint a poroszlói választókerület országgyülési képviselője, 1881. évben Hevesvármegye alispánja. Első neje Völgyi Mária, V. Lajos és sikátori Lukács Auguszta leánya volt, kitől született II. Viktor; második neje pedig ontopai Pethő Antónia s ettől Budapesten 1875. okt. 25-én született Gizella, jelenleg kiskarándi Nánásy Mihály m. kir. h. huszárszázados neje.
II. Viktor, egri lakos, Hevesvármegye alispánja, virilis megyebizottsági tag, szolgálaton kivüli honvédhuszár hadnagy, szül. Tarnamérán 1866. évi augusztus 9-én. Házasságot kötött lipovnoki Lipovniczky Irénnel, L. Kálmán és ontopai Petheő Ilona leányával; fiuk:
III. Viktor, szül. Gyöngyösön 1891. nov. 25-én.
Egy Majzik János 1667. évben Borsodvármegye alispánja volt, de hogy miféle rokonság fűzte a tarcsai Majzik családhoz, ki nem deríthető.
Maka. Nemességet 1666. évi apr. 7-én nyertek M. Lukács gyöngyöspatai lakos s fiai Miklós, Albert, Balázs és Pál. Kihirdettetett ugyanazon évben. (1666. év 93. jkl.)
Az 1724. évi investigatiókor igazolták nemességüket Balázs fia Ferencz s fiai Gergely, Balázs és Albert s ezen Gergely gyermekei Ferencz, Pál, Anna és Erzsébet. A család leszármazása:
[családfa]
János petrovoszellai lakos 1810. évben nemesi bizonyságlevelet nyert, melynek kiadását felsőbb helyen nem találták eléggé indokoltnak. Ennek folytán új bizonyitási eljárás vált szükségessé, melynek eredményét azonban nem ismerjük. (1810. év 108., 113. jkl. 1813. év 45., 889., 1002. sz. 60., 708., 887. jkl. 1814. év 490. sz.)
Makay (makói és geleji). Egyik tagja, Makay Dezső m. kir. közigazgatási biró, a családjáról irt kimeritő tanulmányában a Csanád nemzetségből származtatja le. (Turul 1896. év 27., 75.) Újitott czímert és nemességmegerősitést II. Rudolf király 1581. évi apr. 15-én adott M. György, Ferencz, János és Anna testvérek s György neje Katalin és leányaik Anna és Erzsébet részére. Kihirdették 1586-ban Biharmegye és 1606. évben Zemplénmegye. A czímerszerző György 1582. évi máj. 10-én Makón egy nemesi kúriát kapott Rudolf királytól, innen a makói előnév; fia volt György, ezé András, ezé pedig azon János, a ki 1722. évben megszerezte a geleji birtokrészt, erre a nádortól 1723. évben megerősitő oklevelet nyert, - innen a geleji előnév. (1752. év 171. sz. Zemplénm. lev. 109. sz. jk. 815. 1. Fasc. 5. N. 656. Egri kápt. A. M. jk. 285. A. L. jk. 302.)
A hevesi ágat az 1581. évi czímert szerző György fia János fia István pásztói lakos s az emlitett János fia Ferencz fia János tiszafüredi lakos alapitották.
Nemességüket Zemplénmegye bizonyitványával 1792. évben igazolták István fia László fiai: József és Ferencz besenyőteleki és János hejczei lakosok. (1783. év 134. jkl. 1792. év 246. jkl.) Ez utóbbi később már mint Hevesvármegye főadószedője és táblabirája szerepelt, Dessewffy Rozállal való házasságából származtak Bertalan, Ágoston, Antal és Lajos, kik 1810. évben nemesi bizonyságlevelet nyertek. (1810. év 10. sz. 23. jkl.)
Az 1581. évi armalis hiteles másolata Zemplénmegye levéltárában van.
Az élőnemzedék származási adatait a M. Nemz. Zsebkönyvben találjuk. (II. r. I. 426.)
Makai (váradi) másk. Szűcs. A Biharmegyében kihirdetett armalist I. Rákóczi György 1631. jun. 12-én adta Szücs másk. Makay de Várad György részére.
1791. évben Tiszaigaron élt András, ugyanakkor a szabolcsmegyei Tetétlenen István, Mihály, János és Ferencz szerepeltek.
A család nemessége megyénkben kihirdetve nem volt. (1791. év 991., 1134. jkl.)
Makó. 1804. évben M. Lőrincz jászapátii lakos (sz. 1777.), jászsági alkapitány és Dósa Annától való Lőrincz és Pál nevű fiai Gömörmegye bizonyitványa alapján kihirdettetnek. (1804. év 764. sz. 747. jkl. 1807. év 1180. jkl. 1816. év 1090. sz. 1590. jkl.)
Más családból származhattak az 1831. évben kihirdetett János parádi molnár és Pál parádi csizmadia. A kihirdetés alapjául szolgáló nógrádmegyei bizonylatban nyitrai eredetükre történik hivatkozás. (1831. év 190. sz. 306., 678., 3204. jkl.)
Malatinszky (felsőmalatinai). Liptómegyéből származik, de elágazott Abauj-, Gömör-, Zemplén-, Sáros-, Vas-, Hont- és Nógrádmegyékbe is. Nemeslevelet 1561. évi július 16-án nyert Malatinszky Mihály, ezt azonban Vasmegye hirdette ki. Eredetije Malatinszky Elek pozsonyi épitésznél, másolata M. Ferencz zalacsányi birtokosnál van.
A hevesmegyei Pásztóra költözött Máté, előbb a község jegyzője, utóbb a Török család tiszttartója, 1718. évben Kishontmegye bizonyitványával igazolta a saját, az 1724. évi investigatió előtt pedig Ferencz, József, János és Máté nevű fiai nemességét. (1718. év 1072. jkl.)
Nemességi bizonyitványokat nyertek: 1783. évben János fia János lőrinczii lakos s fiai László és Ferencz (1783. év 272. jkl.); 1793. évben József farkasdi lakosnak fiai Sándor és József farkasdi lakosok és János erdélyi kanczelláriai kanczellista (1793. év 703. sz. 776. jkl.); 1808. évben Máté pásztói lakosnak fia, a Temesmegyébe távozó János (1807. év 1151. jkl. 1808. év 586. sz. 382., 915. jkl.); 1811. évben Ferencz fia László fia Antal atkári lakos (1810. év 718. sz. 835., 1083. jkl.); végre 1824. évben Ferencz lesenczetomaji ispán. (1824. év 652. sz. 697., 727. jkl.)
A hevesi ág leszármazása:
[családfa]
Ezen családfa helyességét a fent felsoroltakon kivül számos levéltári adat bizonyítja. (1794. év pp. 2457. B. sz. 1796. év pp. 2484. L. sz. 1084. év pp. 3337. F. sz. 1809. év pp. 3348. sz. 1810. év pp. 3307. sz. 1815. év pp. 3404. sz. 1834. év 808. sz.)
Ferencz lesencze-tomaji ispán leszármazóit s a család czímerét a Magy. Nemz. Zsebkönyv közli. (I. 434.)
Malik. A XVIII. század közepén Kisnánán élt ily nevű család, nemessége azonban kihirdetve nem lett. Állitólag Rimaszombatból szakadt a megyébe. (1752. év 147. sz.)
Mándy (mándi). Eredetileg szatmármegyei család, ott lett kihirdetve a II. Ferdinand által Mándy Pál részére adományozott czímeres nemeslevél. Ennek fia László fiával Jánossal a Rákóczi időkben a zemplénmegyei Maádra költözött. János 1721. évben Szatmármegyétől nemességi bizonyitványt is nyert. (1721. év 103. sz.)
Ily nevű család 1635. évi keletű armalisának átirata az egri káptalani levéltárban van. (M. M. jk. 1. lap 5. sz.)
Mangó másk. Szentpétery. Nemeslevelet II. Ferdinandtól 1626. évi május 16-án nyertek Mangó másk. Szentpétery Mihály, fia István, fivére István, továbbá Fodor György, Szivák Demeter, Miklós és György. Kihirdette 1632. évben Zemplénmegye. István gyöngyösi lakos az 1724. évi investigatio alkalmával Borsodmegye 1712. évi bizonyságlevelével igazolta nemességét. (1712. év 118. sz.)
Manyik lásd Rudy.
Marczenovszky lásd Nedeczey.
Marczis. Alsó-Hricsóról költözött Gyöngyösre András fia János s Trencsénmegye bizonyitványával 1743. évben igazolta nemességét. (1743. év 55. sz. 416. jkl.)
Talán ennek fia volt István, előbb solymosi nótárius, majd kökényesi lakos, az Orczy család tisztje. Ennek Dubovszky Klára nevű nejétől származott fiai voltak: Antal gyöngyösi, később méhalai és János sárosdi lakos. Az előbbi 1796. évben, az utóbbi 1799. évben nemességi bizonylatot nyert. (1790. év 323. sz. 356. jkl. 1796. év 1. sz. 9. jkl. 1799. év 499. sz. 593. jkl.)
Ilynevű család 1625. évi armalisa a m. kir. orsz. levéltárban található. (Htt. Nob. Trencsén).
Marjay. A családot Lipót király 1694. évi nov. 25-én nemesítette meg. A Szabolcsmegyében kihirdetett nemeslevelet Marjay Ferencz, neje Bagics Erzsébet, gyermekeik Miklós, Ilona és Erzsébet nyerték. Miklóstól származott István, ettől József tiszaroffi lakos, a ki István, János, József és Julia nevű gyermekeivel együtt Szabolcsmegye bizonyitványával igazolta nemességét 1804. évben. (1804. év 718. sz. 658. jkl.)
Márk. Ádám 1794. évben Kiskunmajsán jegyzőséget viselt. Apja Ádám Jászapátiban tanácsos volt. Nagyapja György Szegedről Veszprémbe sót akarván szállitani a haramiák martalékává lett. Nemességükről csupán tanuvallomásokból szerzünk tudomást. (1794. év 642. sz. 882. jkl.)
Márki. 1803. évi tanuvallomások szerint a szabolcsmegyei Berczelről Poroszlóra költözött Istvánnak fiai voltak György, Péter és István. Györgytől származott Mihály, ettől András. A család nemessége kihirdetve nem lett. (1803. év 914. sz. 907. jkl. 1805. év 961. sz.)
Markhót. Nyitramegyében jól ismert család s ott több helyütt ma is birtokos. Nemességet 1635. évben M. György, fia Mihály, fivére János s ennek fia Mihály nyertek. A nemeslevelet Pozsonyvármegye hirdette ki. Az említett Jánosnak fia volt János, ezé szintén János, ezé pedig Ferencz egri lakos, orvos, aki Nyitramegye bizonyitványával 1766. évben igazolta nemességét. (1766. év 1. et. C. sz. 379. jkl.) Pintér Filippina nevű nejétől származott az 1804. évben nemesi bizonyságlevelet nyert Ferencz kamarai tisztviselő. (1804. év 537. sz. 507. jkl.)
Maróthi másk. Virág. Ha a tanuk vallomásának hitelt adunk, úgy e család Tatáról származott Vámosgyörkre. M. Péter és András 1772. évben a Virág néven is neveztetnek. Mivel anyjuk Virág Jutka volt, nem lehetetlen, hogy törvénytelenek voltak s így nem is illette őket a Maróthi név és az állitólagos nemesség. (1772. év 118. sz.)
Marsó (verebélyi). Eredetileg a nyitramegyei Verbón lakott. A nemeslevelet I. Lipót királytól 1665. évi jan. 19-én nyerték M. György és fiai Pál és György, továbbá testvérei István, Mihály, János, Miklós és Simon.
György - kiről nem tudjuk, vajjon armalisban megnevezett ifj. György volt-e - 1733. évben már Trencsénben tünt fel, mint a vármegye esküdtje és pénztárnoka. Ennek fiai, a beczkói származású György és Miklós, Maczonkára költöztek s 1755. évben igazolták nemességüket. Ez utóbbi 1767. évben nemességi bizonyitványt is nyert. (1755. év 160. sz. 78. jkl. 1767. év 38. sz. 44. jkl.)
A hevesi ág leszármazása:
[családfa]
A Nyitramegyében maradt ág 1795. és 1811. években productionalis pör utján igazolta nemességét. Az előnév viselésének jogosultságát a belügyminiszter 1894. évben elismerte. (K. K. LVIII. 797. LXIII. 86. Orsz. lev. 1988/795. és 8969/811. kancz.)
Czímer: Kékben zöld alapon kardot tartó oroszlán; sisakdisz: növekvőn a pajzsalak; takarók: kék-arany, ezüst-vörös. (U. N. J. I. 111.)
Marsovszky (marsófalvi). Már a XIV. században feltünt trencsénmegyei család, mely Nyáry jusson lett birtokossá e megyében Verpeléten, Hevesen, Pélyen, Kőteleken, Kürüben, Átányon, Sirokban, Szent Ivánon, Fegyverneken. Marsovszky Gábor nógrádi esküdt ugyanis nőül vette Rakovszky Magdolnát, R. Menyhért és regőczi Huszár Klára - Huszár Imre és Nyáry Mária leánya - leányát. (1778. év pp. 2096. sz. 1783. év pp. 2306. sz. 1815. év pp. 3395. sz.)
Adatainkból az alábbi származási töredék állitható össze:
[családfa]
Nemességükről 1773. évben bizonyitványt nyertek János és Gábor azon czélból, hogy tanulmányaik folytathatása végett a váczi, vagy nagyszombati intézetben nemesi alapitványi helyet nyerjenek. (1773. év 59. jkl.)
Mártony. Szatmármegyei régi adományos birtokos család, mely 1590. évben nyert - bizonyára újitott - donatiót Zarolyán helységre.
Ezen családból 1808. évben József tiszaföldvári és 1811. évben Sámuel monori származású jászkiséri lakosok tüntek fel a megyében, az előbbi Szatmármegye bizonyitványával, az utóbbi pedig, valamint Biczó Évától származott gyermekei: Ferencz (1795.), Lajos (1800.), László (1807.), Ádám (1809.), Mária (1798.) és Teréz (1803.) Pestmegye bizonyitványával igazolták nemességüket. (1808. év 173. sz. 289. jkl. 1811. év 195. sz. 233. jkl. 1825. év 397. sz. 570. jkl.)
Mártonffy (csikszentgyörgyi). Lófő székely család, mely Csikszentgyörgyön volt birtokos s innen vette előnevét is. Eredeti neve Márton volt s Márton Mátyás fia Mihály vette fel a Mártonffy nevet. Ezen Mihály a XVIII. század közepén a zemplénmegyei Monokra származott. Utódait az alábbi táblázat mutatja:
[családfa]
A család nemessége Borsod- és Háromszék bizonyitványai alapján megyénkben 1805. évben lett kihirdetve. (1805. év 758. sz. 1263. jkl. 1821. év 126. sz. 137. jkl.)
Mártoni. Manapság Márton és Mártony néven ismeretes. Nemességet III. Ferdinandtól 1649. évi decz. 9-én Mártoni Mátyás, neje Borbás Anna, testvérei Miklós, András, Jakab és Imre nyertek a következő czímerrel: Kék pajzsban zöld mező felett koronából kiemelkedő, félholdtól, illetve arany csillagtól kisért egyszarvú; sisakdisz: nyilt sasszárny között a pajzsalak; takarók: arany-kék, arany-ezüst.
Kihirdettetett 1651. évben. A nemeslevél másolata az itteni levéltárban. (1649. év 5. sz.)
Az 1724. évi investigatió idején a nemeslevélben megnevezett János fia András tarnaleleszi lakos volt s III. Károly megerősítette őt leleszi birtokában. (1728. év 115. sz.)
Mártonyi. Ismert család Túrócz-, Nyitra- és Nógrádmegyékben. Eredetéről csak annyit tudunk, hogy Lipót királytól M. Szaniszló kapta a nemességet. 1761. évben János nagyfügedi lakos Nógrádmegyétől nemességi bizonyitványt nyert. (1761. év 271. sz. 362. jkl.)
Marton (meszlényi). Vasmegye bizonyitványával igazolták birtokos nemességüket 1768. évben M. Mihály és László. (1768. év 362. jkl.)
1781. évben Szelevényen birtak: Dávid, Károly, László, Viktória (Lipics Imréné), Éva (Thassy Györgyné), Anna (Tomcsányi Györgyné) és Júlia (Bogyay Istvánné). (1781. év pp. 2239. sz. 1791. év pp. 3003. sz. 1818. év pp. 29. sz.)
Matitsik. Barsból származó Liptó és Zemplénmegyékbe is elágazott család, melynek leszármazása:
[családfa]
Antal fia István, az Almásy család girincsi tiszttartója és unokatestvérje Antal ugyanazon család harkányi kasznárja 1836. évben Zemplén- és Barsmegyék bizonyitványával igazolták nemességüket. (1836. év 194. sz. 281. jkl.)
Mattos másk. Trangos. Itt. m. Tr. János valaszkai származású gyöngyösi lakos s ennek hat fia Orbán, János, Antal, Ferencz pesti, András gyöngyösi, Ferencz egri lakosok Zólyommegye bizonyítványa alapján kihirdettettek 1795. évben. Az elülnevezett János Mihálytól, ez Pétertől, ez pedig az 1669. évi febr. 27-én megnemesített Dánieltől származott. (1795. év 301. sz. 326. jkl.) A család nemessége legfelsőbb helyen is igazoltatott 1794. és 1844. években. (K. K. LVlll. 377. LXVII. 424.)
Mátyás (kézdialmási). Ezen székely család 1628. évben nyert armalist, mely a m. kir. orsz. levéltárban található. (Gyfvári kápt. Cist. Kraszna fasc. III. 31.)
Almásról, ősi fészkükből, Hevesmegyébe költöztek s Háromszék bizonyitványával 1828. évben igazolták nemességüket: Ferencz tiszabeői jegyző, György és Elek ispán. Ferencz fiai voltak József, János és László, Eleké pedig Lajos, József és János. (1828. év 655. sz. 758. jkl.)
Mátyás másk. Várkonyi. Az 1724. évi investigatió alkalmával Négyesy Albert a II. Ferdinand által 1630. évi aug. 22-én Mátyás másk. Várkonyi Mátyás s fivérei Gergely, Demeter és Albert részére adományozott s Hevesben 1632. évben kihirdetett nemeslevelet mutatta fel, melynek alapján nemessége igazoltatott. Arra azonban nincsen adat, hogy miként világositotta fel a családnévben való eltérést. (1724. invest. jk.)
Máttyássy. Czímeres nemeslevelet Lipót királytól 1667. jún. 29-én M. György s neje, valamint János, István és Mihály nevű gyermekei, Miklós nevű fivére, továbbá Szekeres Gergely, ennek fia István, végre Szabó Lukács nyertek. Kihirdette 1667. évben Borsodmegye, másolata Hevesmegye levéltárában.
Hiteles okmányokkal beigazolt családfája:
[családfa]
Czímer: Kék pajzsban zöld alapon buzakéve; sisakdisz: 3 buzakalászt tartó kiemelkedő oroszlán; takarók: arany-kék, ezüst-vörös. (Külön perek 201. sz.)
Mattyasovszky (alsó- és felső-mátyásfalvi). Már a XIII. században szerepelt törzsökös liptómegyei donatarius nemes család, melynek egyik tagja, József fia Tamás 1799. évben Egerbe költözött s Liptómegye bizonyitványával igazolta birtokos nemességét. (1799. év 50. sz. 62. jkl.)
A Magy. Nemz. Zsebk. (I. 441.) is foglalkozik a családdal, de csak a szepesi ágat közli, melyből Kálmán tiszanánai plébános és Miklós nyug. itélőtáblai biró s ennek gyermekei származtak.
Mátyus. Sárosmegyéből eredő, Borsod- és Pestmegyékbe is elágazott család, melyről Nagy Iván munkája is emlitést tesz. (VII. 373.)
1603. évben Sárosmegye hirdette ki ama czímeres nemeslevelet, melyet II. Rudolftól 1598. évi márcz. 12-én M. Antal, neje Hevessy Ilona, fia Ambrus, unokatestvére Lukács s ennek fia Miklós nyertek.
Az 1724. évi investigatió idején István, ki Borsodmegyéből származott, Tiszaszentimrén lakott. Fia István elvégezvén a debreczeni kollégiumot, Böszörményben iskolamester, majd Nagy-Károlyban, végre 1778. Börbe helységben prédikátor volt. (1780. év 295. N, sz.)
Más ágazatot tüntethet fel az alábbi, 1802. évi tanuvallomások alapján (1802. év 690. sz. 837. jkl. 1800. pp. 3065. sz.) összeállitott genealogiai töredék:
[családfa]
Armalis található: Egri kápt. N. N. jk. 546. sz.
Mayerfy. Mayer Ferencz budai serfőző, neje Viemer Teréz, gyermekeik József, Ferencz, Alajos, Károly, Szer. Ferencz, Teréz és Marianna 1796. évi júl. 1-én czímeres nemeslevelet s a Mayerfy nevet nyerik. Az emlitett Károly 1826. évben kihirdetve. (1826. év 920. sz. 940. jkl.)
Armalis-másolat található a pestmegyei levéltárban. Czímer: K. K. LIX. 106.
Mednyánszky (miglészi). A vármegyében szerepelt s ma is szereplő Mednyánszkyak a zemplénmegyei Miglészről származott azon Mihály utódai voltak, ki Miglész helységre királyi donatiót nyert. Azon családi hagyományt, hogy ezen Mihály a jól ismert mednei és medgyesi Mednyánszky családból szakadt ki, minden utánjárás mellett sem tudjuk okleveles adattal igazolni, de mégis hivatkozunk reá, mert egy genealogiai munka (Nyitram. monogr. 698. l.) ezen családból eredezteti s mert leszármazói régtől fogva ma is ezen család ősi czímerét használják.
Ezen Mihály leszármazói:
[családfa]
A táblázaton feltüntett III. Mihály vécsi, majd sajóládi lakos 1752. évben Tőketerebesen nőül vette Bessenyey Júliát.
Fia Antal 1783. évben Budán végezte bölcsészeti tanulmányait, majd Egerbe jött s itt alapitott családot. (1822. év 746. jkl.)
Fiai közül Sándor (sz. 1816. Budán) kadét, majd karlói harminczados volt. A szabadságharczban ezredessé küzdötte fel magát s 1849. évben Klapkával együtt hagyta el a komáromi várat s Londonba menekülvén itt nőül vette Birekbeck Margitot, egy előkelő londoni orvos leányát, ki azonban 1862. évben magtalanul meghalt. A kiegyezés után hazajött s a szigetvári kerület Kossuth ajánlatára képviselővé választotta. Közben ujból nősült, elvette Fialka Piroskát, Bélik László özvegyét, de gyermeke ettől sem származott. Meghalt 1875. évben Budapesten. Ugy ő, mint testvérei 1835. évben nyertek nemességükről bizonyságlevelet. (1835. év 992. sz. 1615. jkl.)
II. Sándor jelenleg Hevesvármegye főügyésze. Első neje heőbábai Bay Irma (esk. 1883. + 1891.), Bay Bertalan borsodi alispán és Vadnay Mária leánya volt s gyermektelen maradt. Második neje Brand Gizella, Brand István államvasuti felügyelő leánya.
Még egy Mednyánszky Jánosról van tudomásunk, ki 1821. évben Zerdahelyi János abasári, majd 1829. évben báró Brudern József gyöngyöshalászii kasznárja volt. Ez, úgylátszik, alsómalontai származású volt. (1821. év 1067. A. sz. 1825. év 1174. sz. 1712. jkl. 1829. év 1264. sz. 1990. jkl.) Végül megemlitjük, hogy Mednyánszky Pál, Bory György, Dióssy András, Vukovich Miklós adományt nyertek Szajol helységre, mely azonban a XVII. század közepe táján a Hegedűs, Fejér, Trombitás és Török családokra szállott át. (1808. év 800. sz.)
Medveczky (medveczei). Árvamegye legrégibb és legelterjedtebb családjai közé tartozik.
Árvamegye bizonyitványai alapján megyénkben kihirdettettek: 1766. évben János recski lakos négy fia és pedig János recski, György ugrai, Ádám ugrai és József kápolnai lakosok, továbbá János fiai János és György, a fenti György fiai Mátyás, András, György, János és István, Ádám fiai Mihály és János, József fia Pál (1766. év 194. sz. 354. jkl.); 1767. évben András fia János kisnánai lakos. (1767. év 13. sz. 21. jkl.); 1804. évben Imre, Gáspár, György, Mihály és József gyöngyösi lakosok. (1804. év 61. sz. 57. jkl.)
Megyery. Czímeres nemeslevelet I. Lipót királytól 1701. évben nyert a család. M. János kallói lakosnak fia József, az Almásy család mátraverebélyi uradalmának tiribesi tiszttartója, 1833. évben Nógrádmegye bizonyitványával igazolta nemességét. 1833. év 21. sz. 35. jkl.)
Melczer. 1699. évben László Pásztó és Hasznos helységekben birtokos.
Melegh. Nemességet Lipót királytól 1667. évi márcz. 21-én nyertek Melegh István bocsi lakos, neje Vas Erzsébet, fiai Gergely, Béla, testvére Béla s ennek fiai István, Boldizsár és Mátyás, unokatestvérei Mihály és Béla.
Kihirdettetett ugyanazon évben. Az armalisnak a levéltárban levő másolata szerint a czímer: Kék pajzsban zöld alapon égő máglya lángjai felett emberi sziv; sisakdisz: 3 fiókáját vérével tápláló pelikán; takarók: kék-arany, ezüst-vörös. (1667. év 7. sz. 166. jkl.)
1699. évben Máté, az 1724. évi investigatió idején Gergely és Béla bocsi birtokosok. A XIX. században több családtagot Pusztamonostoron és Jászárokszálláson találunk. (1833. év 1088. sz. 2203. jkl.)
Melegh. Ezen család egyik tagja, Mátyás fia András, a liptómegyei Felső-Pásztoháról költözött Tiszanánára s 1764. évben hirdettette ki nemességét. (1764. év 8. sz. 90., 186., 228. jkl.) Fia András 1791. évben Nagyváradra tette át lakását s ez alkalommal nemességi bizonyságlevelet nyert. (1791. év 1053. sz. 1136. jkl.)
Nagy Iván (VII. 410.) emlitést tesz egy Melegh Andrásról, ki 1637. évben több társával együtt Tiszanána helység birtokába beiktattatott.
Mercz. Szepesmegyéből származott megyénkbe. György fia György 1760. évben hirdettette ki nemességét. (1760. év 314. A. sz. 426. jkl.) Egerben a Vereskút-utczában lakott a saját házában, később Esterházy püspök épitési szerszámfelügyelője lett. Fiától Jánostól (+ 1810. körül) és Haás Borbálától 1798. évben született Mihály gyöngyöshalászi, majd detki gazdatiszt, később pedig Károlyi György gróf nagykárolyi uradalmának tiszttartója. Mint ilyen, nemességéről bizonyságlevelet nyert 1845. évben. (1844. év 1083. sz. 1275., 1954., 2743. jkl. 1845. év 241. sz. 316. jkl.)
Mészáros. A család czímeres nemeslevele 1649. évben kelt s Sopronmegyében lett kihirdetve. Az egyik nemességszerző Pál volt s Mihályházán lakott. Ennek fia volt István, ezé Pál pápai lakos, kitől származtak: József dunakeszii jegyző, Pál baranyai szolgabiró, György veszprémi esküdt, végre Gábor pápai lakos, orvos. József és fiai Lőrincz, József, Károly, Mihály, Ferencz és Sándor Pest- és Veszprémvármegyék bizonyitványa alapján kihirdettettek 1822. évben. (1822. év 157. jkl.)
Talán ezen armalis található: Győri kápt. Prot. 22. fol. 171/a.
Mészáros. Az 1654. évi febr. 14-én M. Benedek, neje Vajda Erzsébet, gyermekeik András, János, Katalin, Anna javára adományozott armalis kihirdettetett 1655. évben. (1655. év 24. jkl. Egri kápt. L. jk. 222. sz.)
Mészáros. Lipót királytól 1675. évi május 28-án nyertek nemeslevelet M. István és testvére János, melyet Abaujmegye hirdetett ki.
A nemességszerző István Búzafalváról Beregszászra költözött s innen elvétve Beregszászy néven is nevezték őt. Fia András Szatmáron, Debreczenben iskolázván, a jogot pedig Pesten végezvén Mezőtúr jegyzőjévé lett. Az ő fiai voltak: András (sz. 1755.), Sámuel (sz. 1760.) és Dániel (sz. 1765.). Most nevezett Andrástól és Papp Judittól származtak: Lajos (sz. 1799.) és András (sz. 1800.). Az előbbinek neje volt Nagy Mária, fia pedig Lajos (sz. 1824.), az utóbbinak neje Tóth Zsuzsi s fia András (sz. 1825.).
A család nemessége Beregmegye bizonyitványa alapján 1792. évben lett kihirdetve.
Az armalisnak a levéltárban levő másolata szerint a czímer: Kék pajzsban zöld alapon karddal, pisztolylyal, baltával és egyéb katonai fegyverekkel felszerelt farkasbőr kaczagányos, vörös kalpagos teljes lovas katona; sisakdisz: a pajzsalak kiemelkedőn ló nélkül; takarók: arany-kék, ezüst-vörös. (1792. év 383. sz. 365. jkl. 1827. év 865. sz. 1071. jkl.)
Mészáros. A szabolcsmegyei Dadán szerepelt szoboszlói Mészáros családból is laktak egyesek megyénkben, nevezetesen az 1724. évi investigatio idején János és András, későbben András tiszaszalóki lakos, ki 1760. évben hirdette ki nemességét. (1715. év 77. sz. 1716. év 112. sz. 1758. év 226. sz. 1759. év 271. sz. 183. jkl. N. I. VII. 452. K. K. LVIII. 239.)
Mészáros. Megyebeli czímeres nemes család. M. György, neje Becse Anna, fiai és fivére Pál I. Lipót királytól 1674. évi júl. 26-án a nemességgel a következő czímert nyerték: Vörös pajzsban kettős zöld halom felett teljes párducz jobbjában kardot, baljában levágott törökfőt tart; sisakdisz: a pajzsalak; takarók: arany-kék, ezüst-vörös.
Kihirdettetett 1677. évben, armalis-másolata a vármegyei levéltárban. (1677. év 135., 227. jkl. 1764. év 8. et. A. sz.)
Az 1724. évi investigatió idején András gyöngyösi, 1764. évben György fia András tiszaszőllősi lakos.
Mészáros lásd Borhy.
Mészáros lásd Varga.
Mezey. II. Ferdinand 1634. évi decz. 23-án nemesitette meg a családot. A M. Márton, neje Orsolya, fiai Tamás, Bálint, Péter és János részére adományozott nemeslevelet Gömörmegye hirdette ki. Tamásnak fiai voltak Tamás és András. Ez utóbbi a borsodmegyei Szomolyáról Mezőtárkányba költözött s fiai voltak Béla és Mihály. 1772. évben György, Ignácz és Mihály egri lakosok nemességükről bizonyságlevelet nyertek. (1772. év 1. et. A. sz. 470., 486., 581. jkl. 1773. év 121. et. C. 160. et. A. sz. 9., 97., 121., 198. jkl.)
Mezeő lásd Kóczik.
Michalek. A család 1661. évi czímerleveléről a Mósik családnál van emlités. Michalek János 1699. évben birtokos Apczon és Gyetrefalván. (1663. év 1. sz.)
Michna. Nagy Iván szerint (VII. 462.) III. Ferdinandtól 1655. évi május 13-án nyert nemeslevelet, melyet Liptómegye hirdetett ki s a beszterczebányai káptalan levéltára őriz. 1838. évben István, Luzsénszky Károly báró kisterennei számtartója, Nógrádmegye bizonyitványával igazolta nemességét. (1838. év 385. sz. 287. jkl.)
Mihálkovics. A család alapitója M. József jászkúnkerületi jegyző, ki Szekeres Erzsébet nevű nejével s Julia-Zsuzsanna nevű leányával együtt 1834. évi jan. 23-án nyert nemességet s vele a következő czímert: Kék pajzsban 3 halom fölött csőrében arany pecsétgyűrűt tartó kiterjesztett szárnyú sas; sisakdisz: Lehel-kürt; takarók kék-arany.
Ezen armalist a nemességszerző 1837. évben már mint kiskún kapitány hirdettette ki. (1837. év 570. sz. K. K. LXVI. 107.)
Mihály. II. Ferdinand 1632. évi május 26-án nemesitette meg Mihály Jánost, nejét Zabó Annát és Hangody Benedeket. A nemeslevelet Szabolcsmegye hirdette ki. (1632. év 1. sz.) 1732. évben István csegei, majd kenderesi lakos részére Szabolcsmegye nemességi bizonyitványt adott. (1732. év 180. sz.)
Mihályi. Gömörmegye bizonyitványa alapján 1824. évben kihirdettettek: László fia István balogfalvi származású derecskei lakos, a község jegyzője és Erős Erzsébettől származott fiai: István (sz. 1812.), Károly (sz. 1817.), Pál (sz. 1820.) és László (sz. 1822.). (1824. év 278. sz. 383. jkl. 1831. év 197., 198. sz. 361. jkl. 1832. év 877. sz. 1755. jkl. 1834. év 386. sz. 386. jkl.)
Mihók lásd Hamar.
Miklósy vagy Miklós. Eredetét nem ismerjük. Régi családnak kell lennie, mert az oklevelek "antiquissima prosapia" jelzéssel emlitik. Az előtt Miklós volt a családnév s csak Ferencz egri nagyprépost, a későbbi nagyváradi püspök, a ki Győr-, Fejér- és Borsodmegyék bizonyitványával 1784. évben igazolta nemességét, vette fel a Miklósy nevet. Ferencznek testvére volt Pál, ennek fiai József, Kienmayer ezredbeli kapitány és Ferencz nagyváradi lakos. Az előbbi 1814. évben, az utóbbi 1820. évben kapott nemességéről bizonyságlevelet. (1784. év 480. jkl. 1814. év 558. sz. 575. jkl. 1820. év 80. sz. 64. jkl.)
Miklovits. 1699. évben István hasznosi birtokos.
Mikos. Pozsonymegyéből származó armalista család, mely M. András és társai személyében 1678. évben nyert nemességet. Jogos a feltevésünk, hogy ezen András fiai voltak azon János és Gerely, kiktől a család igy származik le:
[családfa]
Péter verpeléti lakos Komárommegye 1799. évi bizonyitványa alapján kihirdettetett 1801. évben. (1801. év 200. sz. 193. jkl.)
Milassin. II. Lipót 1791. évi márcz. 7-én nemesitette meg a családot. Nemességszerzők: M. Miklós fejérvári megyés püspök és társai voltak. Az armalist 1791. évben Fejér- és Bácsmegyék hirdették ki. Másolata az itteni levéltárban is feltalálható s az adományozott czímert igy irja le: Középen vizirányos vörös és ezüst pólyától áttört pajzs, felső arany mezejében kiterjesztett szárnyú koronás sas, alsó kék mezejében zöld hármas halom felett 3 arany csillag; sisakdisz: 3 strucztoll (vörös-fehér-kék); takarók: vörös-ezüst, arany-kék.
1826. évben M. Máté volt szabadkai lakos - ki a nemeslevélben is megnevezett Bertalantól, Pál fiától, származott - valamint József és Lajos-Zsigmond nevű fiai Bácsmegye bizonyitványa alapján Hevesmegye nemesei sorába felvétettek. (1826. év 935. sz. 983. jkl. K. K. LV. 574.)
Milesz. Czímeres nemeslevelet 1669. évben M János, Dániel és Illés nyertek. Kihirdette Beregmegye. Dániel fia volt Mihály, ezé Zsigmond, ezé József kecskeméti, majd debreczeni orvos és tanár, ki Beregmegyétől 1773. évben nemességi bizonyságlevelet nyert, ennek fia volt József szerepi Kelemen László alkalmazottja, majd tiszaföldvári, végre törökszentmiklósi jegyző, a ki Biharmegye bizonyitványa alapján 1826. évben igazolta nemességét. (1826. év 947. sz. 322., 1008. jkl.)
Miller. M. György, neje Szuchodolszki Judit, fiai József, János és Vincze 1741. okt. 28-án nyertek nemességet a következő czímerrel: Vágott pajzs, balharánt ezüst pólyával metszett felső kék mezejében felül sugárzó nap, alul ezüst horgony, az alsó vörös mezőben hármas zöld halom mindegyikéből kinövő 1-1 buzakalász; sisakdisz: kékmezű könyöklő kardos kar; takarók: ezüst-kék, arany-vörös. Kihirdettetett 1742. évben. (1742. év 346. jkl. K. K. XXXIX. 165.)
Miskey. 1654. évben István gyöngyösi lakos.
Miskolczy másk Szabó. M. m. Sz. István Abaujmegye bizonyitványa alapján kihirdetve 1712. évben. Az 1724. évi investigatió idején gyöngyösi lakos volt. (1712. év 222. jkl. 1755. év 209. sz.) Lásd a Béky családot is.
Missaly. Lipót királytól 1660. évi ápr. 11-én nyert armalist M. János a következő czímerrel: Kék pajzsban zöld alapon nyilt sasszárny között arany koronán kardot tartó pánczélos kar könyököl; sisakdisz: kardot tartó növekvő oroszlán; takarók: arany-kék, ezüst-vörös. Kihirdette 1661. évben Zemplénmegye. Ezen család nem szerepelt megyénkben s csak az eredeti, Kovács János csavargótól elkobozott, armalisa került a levéltárba. (1774. év 2. et. A. sz. 127. jkl.)
Miticzky lásd Jakobey.
Mlinkó. Igen kiterjedt család, mely, ugylátszik, a borsodmegyei Szihalomról költözött megyénkbe s Egerben, Mezőtárkányban, legnagyobb részben pedig Besenyőteleken telepedett meg.
A nemeslevelet Lipót királytól 1698. évi szept. 5-én nyerték M. Mátyás, fia Mátyás, fivérei János és Mihály, ezen János fia Márton és ezen Mihály fia Mihály. Kihirdette Borsodmegye.
A család egyes tagjai 1772., 1805. és 1826. években nyertek nemességükről bizonyságlevelet. (1766. év 10. sz. 233. jkl. 1770. év 130. sz. 517. jkl. 1772. sz. 214. A. sz. 517. jkl. 1804. év 836. sz. 896. jkl. 1805. év 973. sz. 1825. év 766., 1176., 1177. sz. 728., 1092., 1714., 2090. jkl. 1826. év 922. sz. 944. jkl.)
A család hevesmegyei ága Jánostól és Mihálytól ekképen származik le:
[családfa]
Mocsáry (bocsári). Már a XIV. század elején szerepelt nógrádmegyei eredetű család, mely nevét Bocsár helységtől vette. Vázlatos történetét és leszármazását Nagy Iván munkája (VII. 519.) alapján már ismerjük, azért e helyütt csupán a megyénket érdeklő 1580. évi donatióról teszünk emlitést. Ezen évben ugyanis II. Rudolftól Mocháry de eadem Mochar György és testvére Gergely egyéb másmegyebeli birtokokon kivül adományba kapja az akkor Hevesmegyéhez tartozott Andornak helységet, hol a család ma is birtokos s az itteni családi levéltárban az eredeti adománylevél ma is feltalálható.
1817. évben Pál andornaki birtokos a megyétől nemességének igazolását kéri s beterjeszt egy kamarási ősfát, melyen a saját családján kivül a bernátfalvi Földváry, váradi Várady, vajai Vay, szmrecsányi Szmrecsányi, felsőkubini Kubinyi, medgyesi Mednyánszky, káromi és szulovi Szulyovszky, szemerei Szemere, ilosvai Ilosvay, Tibay másk. nagymihályi Ördög, mokcsai Mokcsay, csicseri Jobbos, tolcsvai Bónis, körösnadányi Nadányi családok szerepelnek.
Ezen Pálnak egyenes ágon való leszármazása a következő:
[családfa]
A XVII. század elején Ivádon is birtokos volt a család. (1630. év 1. sz. 1817. év 604. sz. 599. jkl. 1763. év pp. 735. sz.)
A jelenkori nemzedék származási adatait a M. Nemz. Zsebkönyv közli. (II. r. I. 457.)
Mohácsi. Tanuvallomások szerint 1823. évben Gyöngyösön lakott ilynevű család. Nemességére hitelt érdemlő adataink nincsenek, megyénkben kihirdetést nem nyert. (1823. év 1052. sz. 1637., 1660. jkl.)
Molnár. A borsodmegyei Tiszatarjánból költözött Törökszentmiklósra. A nemeslevelet III. Ferdinandtól 1649. évi nov. 8-án M. Pál, neje Ágota, nővére Erzsébet, fia Mihály, leánya Katalin, fivérei György és Mátyás nyerték és Borsodmegye hirdette ki.
Megyénkben Borsodmegye bizonyitványa alapján 1772. évben István fia Péter fiai István és György igazoltattak. A harmadik testvér János volt. (1768. év 101. sz. 284. jkl. 1772. év 274. sz. 517. jkl.)
Molnár. A nemesi vizsgálati iratok közt átiratát találjuk azon czímeres nemeslevélnek, melyet III. Ferdinandtól 1650. évi decz. 6-án a Szép és Nagy családokkal együtt Molnár Mihály s fiai Márton és Gergely nyertek. Czímer a Szép családnál van közölve. 1725. évben Márton tiszahalászi (most Ujlőrinczfalva) lakos Borsodmegye bizonyitványával igazolta nemességét. (1724. év 149. sz. 1725. év 810. jkl. 1764. év 182. jkl.)
Molnár. Az 1659. évben Molnár Mihály és társai javára adományozott armalisról a Forgon családnál van emlités téve. 1699. évben János és Balázs erdőkövesdi birtokosok. (1663. év 123. jkl.)
Molnár. Az 1724. évi investigatiókor M. András tiszaroffi lakos bemutatja a Lipót király által 1698. évi april 8-án M. András, neje Antal Ilona s fia Péter részére adományozott, 1699. évben Borsodban kihirdetett nemeslevelet s igazolja, hogy ő a czímerszerző Andrásnak a fia.
Molnár. Szintén borsodmegyei eredetű család, mely 1715. évi szept 1-én nyert nemességet M. János, neje Zsófia, fivérei Márton, István, Gergely és Tamás, továbbá Márton neje Erzsébet s fia András személyében. Az emlitett István Miskolczról Átányra költözött s 1716. évben Borsodmegye bizonyitványával igazolta nemességét. (1716. év 125. sz.)
A fenti armalis alapján igazoltattak az 1724. évi investigatió alkalmával Csizmadia István, Mihály, András és György. A családnévben való eltérés azonban nincs felderitve.
M. István átányi lakos fia András 1797. évben mint váradolaszii lakos nyert nemességi bizonylatot. (1797. év 96. et. A. sz. 177. jkl.)
Egyeseket Jászkiséren és Nádudvaron találunk. (1799. év 174. sz. 294. jkl. 1800. év 501. sz. 709. jkl.)
Molnár. M. István vasmegyei esküdt fia János fia István meszleni származású gyöngyösi lakos Vasmegye bizonyitványával 1755. évben igazolta birtokos nemességét. (1755. év 54. sz: 123. jkl.)
Molnár. M. Ferencz Nagy-Kesziben lakott. Az ő fia szintén Ferencz, ezé István, ezéi pedig József kir. táblai jegyző és László, a szatmári püspökség ügyésze, a kik Komárommegye bizonyitványa alapján 1805. évben hirdettették ki nemességüket. (1805. év 58. sz. 81. jkl.)
Molnár lásd Balogh (1718.).
Molnár lásd Huszt.
Molnár lásd Koós.
Molnár lásd Orthó.
Molnár lásd Sáffár.
Móra. 1802. évben M. Mátyás, Ferencz és Mihály szolnoki lakosok Csongrádmegye bizonyitványa alapján kihirdettetnek. (1802. év 737. sz. 736., 374., 919. jkl.)
Móricz (sövényházi). II. Rudolftól 1570. évi aug. 30-án M. Lőrincz és Balázs adományt nyernek Sövényháza, Mindszent, Csépa helységekre s az apori praediumra. 1732. évben M. István özvegye Tóth Katalin, 3 fia és 2 leánya itt éltek valahol Hevesmegyében nagy szegénységben, lakóhelyüket azonban nem tudjuk. (1732. év 167. sz.)
Moró. M. János fia József kozárdi származású pásztói lakos Nógrádmegye bizonyítványa alapján kihirdettetik 1801. évben. (1801. év 816. sz. 990. jkl.)
Mórocz. Veszprémmegye bizonyitványa alapján igazoltatott 1761. évben István fia István fia Mihály gyöngyösi lakos (1761. év 234. A. sz. 119. jkl.), kinek Támár Ágnestől való gyermekei voltak Mihály (sz. 1763.), István (sz. 1778.), Pál-Antal (sz. 1783.). (1794. év 458. sz. 610. jkl.)
Morvay másk. Darab. A czímeres nemeslevelet 1646. évi okt. 29-én M. János és fia János nyerték s 1648. évben Szatmármegye hirdette ki.
Mártonnak - kiről nem tudjuk, miként származott le a nemességszerzőktől - fia volt János gencsi, ezé József eszlári, ezé pedig János losonczi, majd gyöngyösi lakos, a ki hermányi Petheő Borbálától született Alajos (1818.) és József (1825.) nevű fiaival együtt Szatmármegye bizonyitványa alapján kihirdettetett 1831. évben. (1831. év 1653. sz. 3425. jkl. 1832. év 877. A. sz. 1760. jkl.)
Mósik. 1661. évi jún. 8-án I. Lipóttól nyerték nemességüket Mósik János, neje Tolvay Zsuzsanna, fivérei István nejével Thúri Erzsébettel és Mihálylyal, nemkülönben Michalek János és Sáry Péter. A nemeslevelet 1662. évben Borsodmegye hirdette ki. (1663. év 1. sz. Borsodm. lev. Prot. 7. f. 717.) Az 1724. évi investigatió idején János abádi lakos volt.
Mosóczy másk. Institoris. Megyénkben a Mosóczy elnevezéssel fordul elő, bár a valódi családnév Institoris. 1602. évben nyert nemeslevelet, mely Túróczmegye levéltárában feltalálható. Túróczmegyéből Mátyás fiai Gábor és Mátyás Gyöngyösre jöttek s 1773. évben hirdettették ki nemességüket. (1754. év 166. sz. 1765. év 213. jkl. 1773. év 69. jkl. Jászói konv. 10° fol. 160.)
Motyovay lásd Balog (1718.).
Munkácsy lásd Barkassy.
Murányi. Czímeres nemeslevelet 1666. évi július 8-án Murányi János, fivére György, Pap Mihály, Csizmadia János, Csiszár Benedek s fia Mihály és Lukács László nyerte. Kihirdette ugyanazon évben Borsodmegye, átirata az egri kápt. levéltárában van. (F. F. jk. 241. lap). A nemességszerző János utódai voltak István és András egri, Lőrincz kövesdi és János tibolddaróczi lakosok, kik Borsodmegyétől 1728. évben nemességi bizonyitványt nyertek. (1728. év 101. sz.) Az emlitett Istvánnak neje volt búlyi Krajnik Julia, gyermekei pedig József és Charitas. (1774. év pp. 1056. sz.)