I.
Ibrány. Czímerlevelet a XVII. század végén I. Mihály és János nyertek. Ez utóbbi Kishontmegye bizonyitványa alapján 1702. évben kihirdettette nemességét. (1702. év 81. sz. 933. jkl.)
Igó. Eredetét nem ismerjük. András 1699. évben szárazbői birtokos. Az 1724. évi investigatió idején János átányi lakossal találkozunk, ki azt állitja, hogy családjuk nemeslevele akkor pusztult el, midőn a törökök Heves községből kivonultak. A nemesi jogok régebbi gyakorlása alapján azonban mégis igazoltattak: a nevezett János, továbbá András és másik János s ez utóbbinak fiai István, Mihály, András és János. Most emlitett Jánostól és Balogh Sárától származott György, a ki 1772. évben mint bodrogkereszturi lakos nemesi bizonyitványt nyert. (1725. év 162. sz. 1772. év 469., 486. jkl.)
Illyés. Lipót királytól 1658. évi decz. 27-én nemességet nyertek I. Pál, neje Thótth Anna, fiai János és Illés. Kihirdettetett 1660. évben, másolata a levéltárban. (1658. év 4. sz. 1660. év 53. jkl.)
Az 1724. évi investigatió idején Ferencz fia Máté erdőkövesdi lakos.
Czímer: Kék pajzsban zöld alapon vörös ruhás, sárga csizmás, vörös kalpagos, kardos férfi; sisakdisz: növekvőn a pajzsalak; takarók: arany-kék, ezüst-vörös.
Illésy. Czímerlevelet 1670. évi szept. 20-án nyertek I. György, neje Tóth Erzsébet, fiai István és Máté, fivére Gáspár, ennek neje Keczeges Erzsébet, gyermekei János és Mihály. Kihirdettetett 1672. évben. János 1709. évben mezöturi lakos. (1672. év 127. jkl. 1709. év 486. jkl.)
Imre. A nemeslevelet Lipót királytól 1663. évi márcz. 9-én nyerték I. János s fiai János, György, Mihály és Bálint. Kihirdettetett 1669. évben Gönczön; a levéltárban levő másolata szerint a czímer: Kék pajzsban zöld alapon fehér lovon ülő, baljában a kantárszárat, jobbjában véres kardot tartó férfi; sisakdisz: növekvő vörös ruhás férfi balkezét csipőjére teszi, jobbjában pedig kardot tart, melynek hegyén levágott törökfő van; takarók: kék-arany, ezüst-vörös.
Leszármazás:
[családfa]
Kihirdettetett Abaujmegye bizonyitványa alapján 1757. évben János jászói származásu egri lakos, nemesi bizonyitványt nyertek 1808. évben fia József s ennek fia József. (1757. év 106. sz. 86. jkl. 1808. év 711. sz. 1100. jkl.)
A családnak Debrődön volt birtoka. Lakott Szepsiben és Jászón.
Imre-Szabó lásd Szabó-Imre.
Imrech (szigeti). Vasmegyéből származó birtokos család. II. Mátyástól 1611. évi febr. 12-én nyertek I. Mátyás és társai donatiót Sziget helységre.
Mátyás fia János fia György fiai György, János, József, Zsigmond, Ferencz Vasmegyétől 1733. évben nemesi bizonyságlevelet nyertek, mely Hevesben hosszú idő mulva, 1772. évben lett kihirdetve. (1733. év 138. sz. 1772. év 171. sz. 389. jkl.)
Mátyáson kivül birtokszerzők voltak még Zsigmond és Ferencz is; 1746. évben József ezek utódaiként igazoltatott. (1746. év 172. jkl.)
Józseftől és Brezovszky Erzsébettől született 1754. évben Egerben Sámuel, ki 1792. évben mint miskolczi orvos nemesi bizonyságlevelet nyert. (1792. év 807. sz. 1818. év 96. sz. 1744. év pp. 275. sz. 1776. év pp. 2051. sz.)
Institoris lásd Mosóczy.
Ipolyi lásd Stummer.
Iramos. I. Mihály gyöngyösi lakos, neje Bornemissza Anna, gyermekeik Ferencz, Ignácz, Katalin 1671. évi jul. 29-én nyertek czímerlevelet, mely ugyanazon évben ki is hirdettetett. (1671. év 80. jkl. 1676. év 177. jkl.)
Isaák (kisdobronyi). A Bereg-, Szatmár-, Zemplén-, Szabolcs-, Heves- és Nógrádmegyékben szerepelt Isaák nevűek mindnyájan a beregmegyei eredetű kisdobronyi Isaák családból származtak. Eddig ismert legrégibb ősük azon István, a ki 1589. évben az egri várban levő lovasság hadnagya volt. (Hevesm. monogr. II. 274.)
Czímeres nemeslevelet II. Mátyástól 1617. évi szept. 22-én nyertek Isaák Gáspár a ki agilisnek, vagyis nemes anyától származottnak, van jelezve, neje Katalin s fiaik Simon, Mihály és Benedek.
Kihirdettetett 1618. évben Beregmegyében s másolata feltalálható Zemplénmegye (1731. év 383-394. jkl.) és Szatmármegye levéltáraiban.
Czímer: Kék pajzs alján levő sziklából kiemelkedő farkas; sisakdisz: fél griff; takarók: ezüst-kék, arany-vörös.
1731. évi május 21-én Zemplénmegye, 1773. évi aug. 30-án Szatmármegye által kiállitott nemesi bizonyságlevelek s az itteni levéltár adatai (1743. év pp. 255. sz. 1754. év pp. 531. sz. 1755. év pp. 551. sz. 1822. év pp. 43. sz. 1804. év 353. sz. 337. jkl. 1799. év pp. 674. sz. 788., 832. jkl. 1800. év 54. sz. 75., 108., 340., 341. jkl. 1801. év 249., 482., 664., 766. sz. 237., 621., 832., 954. jkl.) alapján a család genealogiáját a következőképen állithatjuk össze:
[családfa]
Birtokos volt a család Hetén és Gulácson, 1729. évben pedig a Palaticz családtól István a leleszi konvent előtt felvett okirattal megszerezte a kis- és nagyráskai birtokokat s ezekre 1730. évben nádori adományt is nyert. Erzsébet és Katalin nevű nővéreivel együtt 1740. évben Kisdobronyban lakott.
Egyik fia István Losonczra, majd Nagyrédére származott s nőül vévén Tussay Esztert, T. György és Ráday Ilona leányát, Ráday jusson nagyrédei birtokossá lett s megalapitotta a család hevesi ágazatát. (1746. év 105. sz. 1754. év 121. sz.)
Istók. Borsodból származik. Itt a megyében 1786. évben tünt fel. (1786. év 849., 934. jkl.)
Istráb. Czímerlevelet 1694. évi febr. 10-én nyertek I. János, neje Gadhard Zsuzsi, fia János, veje Kis Pál, ennek neje Istráb Anna. Kihirdettetett ugyanazon évben. (1694. év 295. jkl.) Előfordul Literáty néven is. (1703. év 1072. jkl.)
Az 1724. évi investigatio alkalmával igazoltattak János gyöngyösi lakos s fiai Ignácz és Tádé.
Iszkay lásd Bernáth.
Iszkra lásd Scultéty.
Ivády (ivádi). Nevét a hevesmegyei Ivád községtől vette, hol régi időktől fogva mai napig birtokos.
Két tagja, Zsigmond és János, 1456. évben a Dormánházi családnak adományozott birtokok beiktatásánál már mint királyi ember (homo regius) szerepel s igy a család eredete, nemessége a korábbi időkbe is visszanyulik.
Igaz ugyan, hogy a II. Ferdinand által 1635. évi márcz. 22-én adományozott s Hevesmegyében ugyanazon évben kihirdetett czímeres nemeslevél szerint Ivagy György, neje Kofa Dorottya, fia Tamás, leánya Anna, testvérei János és Gergely e conditione ignobili, vagyis parasztsorból emeltetnek nemesi rangra, eme kitételnek azonban semmi jelentősége nincsen, hiszen majdnem minden armalisban előfordul. (1635. év 3. sz.)
A család régebbi nemessége mellett szól azon körülmény, hogy Ivády Imre 1617. évben Ivádról, mint ősi birtokról végrendelkezik; továbbá az is, hogy Wesselényi Ferencz nádor Ivagy puszát 1655. évben mint olyat adományozza Ivágy Gergelynek és Tamásnak, mely "az ő elődeiké volt már ősidőktől, de okmányaik a háborús időkben elvesztek." (1754. év 223. jkl.)
Az 1724. évi investigatió alkalmával igazoltattak Gergely, László, Dávid és János pétervásári lakosok.
Az ivádi előnevet egy 1748. évi oklevélben találjuk először, azóta állandóan használta a család. (1763 év pp. 735. sz. 1790. év 555. sz. 1793. év 718. A. sz. 1794. év 571. sz. 1776. év pp. 2057. sz.)
Az 1635. évben adományozott czímer a levéltárban levő (1635. év 3. sz.) armalis-másolat alapján: Kék pajzsban zöld alapon kiterjesztett szárnyú felér galamb; sisakdisz: a pajzsalak; takarók: arany-kék, ezüst-vörös.
Ivád birtokosai ma is csaknem kizárólag Ivády-akból állanak s igy könnyen érthető, hogy róluk teljes genealogiát adni lehetetlenség. Az alábbi táblázaton tehát csupán a kiválóbb, a közéletben szereplő családtagokat tüntetjük fel:
[családfa]
Az élőnemzedék pontos származási adatait a M. Nemz. Zsebkönyvben (II. r. I. 294.) találhatjuk fel.
Ivanych. Czímeres nemeslevelet a Kalapáty családdal együtt III. Ferdinandtól 1656. évi jan. 20-án nyertek Ivanych János, neje Kalapáti Anna, fia Albert. Kihirdettetett ugyanazon évben. Czímeréről a Kalapáty családnál van emlités téve. - (1656. év 2. sz.)
Nemességüket igazolták, illetőleg nemesi bizonyságlevelet nyertek: az 1724. évi investigatiókor János, György, Gergely s ennek fiai János és Tamás; 1801. évben Márton fia József szajoli lakos (1801. év 397. sz.); 1811. évben János és Kőházy Anna gyermekei János és György s ezek gyermekei (1808. év 395. jkl.); továbbá az 1776., 1817. és 1821. években az alábbi táblázaton feltüntetettek közül igen számosan. (1776. év 194. A. sz. 219., 258. jkl. 1777. év 157. sz. 292. jkl. 1785. év 886. jkl. 1817. év 72. sz. 106. jkl.)
Levéltári adatok (1797. év 60. sz. 1821. év 597. sz. 622., 1248. jkl.) alapján a család genealogiája:
[családfa]
Jelenleg Gyöngyösön és Gyöngyöspüspökiben él a család.
Ivánkovics. Az 1724. évi investigatió alkalmával I. Sándor rózsaszentmártoni lakos a II. Ferdinand által 1635. évi jan. 22-én Ivánkovics János és Soprony László részére adományozott s ugyanazon évben Sopronban kihirdetett armalist mutatta fel. Utasitva lett, hogy származási helyéről testimonialist szerezzen.
Ivócs (kisregályi). A XVII. század közepén Fogacson, Boczonádon birtokos. István szolgabiró.
Izold. 1685. nyert czímerlevelet I. István. Kihirdette Hontmegye. Fia volt András, unokái pedig István, Mihály és János tiszaabádi lakosok, kik Barsmegye bizonyitványa alapján 1762. évben kihirdettetnek. (1762. év 245. sz.) A következő évben Márton, István és Mihály tiszaszalóki lakosok bizonyságlevelet nyernek. (1763. év 90. A. sz.) Czímer: K. K. XVIII. 249.
Izsák lásd Isaák.