Sz.
Szabados lásd Kaszap.
Szabó. Az 1724. évi nemességvizsgáló bizottság előtt Mihály felmutatja a II. Ferdinand által 1629. évi jún. 14-én Sz. Máté, neje Darabos Katalin, fiai János és Pál részére adományozott, 1630. évben Szabolcsban kihirdetett nemeslevelet s igazolja hogy ő a nevezett Pálnak Máté nevű fiától származott. (1725. év 809. jkl.)
A debreczeni ref. kollégium könyvtárában levő eredeti szerint a czímer: Kékben zöld alapon zöld ruhás, fehér nadrágos, fekete kalpagos férfi pallossal a kezében; sisakdisz: növekvő ezüst egyszarvú; takarók: kék-arany, vörös-ezüst.
Szabó. II. Ferdinand 1634. évi máj. 20-án adott nemeslevelet Szabó Mihálynak. Kihirdette Beregmegye, másolata az ottani levéltárban. (U. N. J. III. 100.) E családnak megyénkben történt kihirdetéséről nincsen tudomásunk s igy nem tudjuk okát adni, mi módon került levéltárunkba azon bizonyságlevél, melyet Péter homoki lakos Ungmegyétől 1725. évben kapott. (1725. év 187. sz.)
Szabó. Eredetéről csak annyit tudunk, hogy III. Ferdinandtól 1637. évben nyerte nemeslevelét. A nemességszerzőket névszerint nem ismervén, nem állapithatjuk meg, vajjon ezen család armalisa-e az, mely Vasmegye levéltárában van. (Balogh. Gy. Vasv. nem. csal. 242.)
János tamásii lakos Vasmegye 1766. évi bizonyságlevele alapján kihirdettetett Sopronmegyében 1768. évben. Fia volt György, kitől származtak János, György, Ferencz tamásii, Sándor erdőkövesdi lakosok. Ez utolsó, valamint Fekete Erzsébettől való Ferencz (sz. 1817.), Mihály (sz. 1822.) és János (sz. 1819.) nevű fiai Sopronmegye bizonyitványa alapján kihirdettettek 1823. évben. (1823. év 357. sz. 572. jkl.)
Szabó (csáthi). A borsodmegyei levéltár adatai szerint az 1640. évben kihirdetett armalist 1639. évi máj. 3-án János nyerte. (Pr. 26. f. 138.) 1712. évben több más családdal együtt donatiót szerzett Csáthra. Az adományszerző Gergelynek fia volt a Csáthról Debreczenbe költözött István, kinek gyermekei Mihály, István, János, György, Sámuel és Péter (helyesen Gergely). Mihály, miután huzamosabb ideig lakott Debreczenben s itt Mihály, János, István, Gergely, György és Sámuel nevű fiai származtak, e három utóbbival visszatért Csáthra. A Debreczenben maradt Mihály fiai József egri, János poroszlói lakosok az orvosi pályán müködtek s Borsodmegye bizonyitványával 1824. évben igazolták nemességüket. (1824. év 798. sz. 974. jkl. 1823. év 1569. jkl.)
Szabó (besenyői). Eredetileg a borsodmegyei Szihalom községben lakott s 1640. évben nyert Máté személyében czímerlevelet. Borsodmegyének a kihirdetésre vonatkozó bizonyságlevelét az 1724. évi investigatió alkalmával György besenyőteleki lakos mutatta fel. Ez az egyetlen hivatkozás a czímeres levélre, ezentúl a nemességigazolásoknál mindig csak az adománylevélről történik emlités.
A családnak előnevet adó Besenyő (most Besenyőtelek) községet és a hozzá tartozó Tepély-pusztát 1663. évben Szihalmon lakó Szabó Tamás, András, Péter és Mihály zálogba vették a szabolcsmegyei Berczelen lakó Bessenyey Istvántól, 1698. évben pedig Bessenyey Zsigmondnak és nejének Lővey Klárának adott újabb kölcsön (anctió) ellenében az emlitett id. András, neje Illés Anna, István, János és Ferencz nevű unokaöccsei tulajdonjogot és Lipót királytól királyi megerősitést (jus regium) nyertek azokra. (1752. év pp. 443. sz. 1780. év pp. 2187. sz.)
A család leszármazása levéltári oklevelek (1756. év pp. 571., 577. sz. 1775. év pp. 2013. sz. 1781. év 334. A. sz. 1820. év 1205. sz. 1832. év pp. 36. sz. s az alább idézettek) alapján:
[családfa]
A család már a XVIII. század elején is számos tagból állott, jelenleg pedig Besenyőtelek lakosainak jelentékeny része ezen családból ered, a fenti táblázat tehát korántsem teljes. (1714. év 581. jkl.)
1756. évben Zsigmond, kinek neje Káldy Teréz, végrendeletet tesz gyermekei: Katalin előbb Brezovay Mihályné, majd Subich Antalné, Anna Balásovich Mihályné és az 1768. évben utód nélkül elhalt János javára. Ezen János özvegye Országh Júlia utóbb Csányi Lajos nejévé lett. (1783. év pp. 2298. Ab. sz.)
1756. évben János fia Miklós, 1775. évben pedig ennek özvegye Illovay Judit végrendelkeznek s javaikat gyermekeikre: Katalinra (Vasalicz Jánosné), Borbálára (Szalay Lászlóné), Juditra (Györky Istvánné), és Farkasra hagyják. Farkas 1788. táján elhalálozván az ő része Antal, Pál, Teréz (Szabó Gergelyné) és Anna (Subich Ferenczné) nevű gyermekeikre szállott át. (1817. év pp. 27. sz.)
Sándor fia Mátyás 1790. évben kelt végrendelete alapján Besenyőn és Tepélyen levő öröklött javait László és András, a szerzeményieket István és Anna (Pázsit Gáborné) testvéreinek hagyományozza. A szerzeményi javakat illetőleg András és László leánya Katalin (Tóth Péterné) pört inditanak a többi testvér ellen. (1794. év pp. 2450. sz.)
Nemességi bizonyitványokat kaptak: 1769. évben György besenyőteleki lakos (1769. év 233. sz. 252. jkl.); 1791. évben János fia Antal jászapátii, 1807. évben pedig ennek testvére Gergely pesti lakos zálogházi pénztáros Gergely, József és Magdolna nevű gyermekeivel együtt (1791. év 521. A. sz. 1807. év 204. A. sz. 310. jkl. 1806. év 725. sz. 780. jkl.); 1822. évben az 1751. évben született Gáspár egri lakos s ennek gyermekei és unokái (1822. év 270., 998. sz. 246., 987. jkl.); 1832. évben pedig Sándor pákozdi ispán s Krchnyák Annától való Sándor nevű fia. (1832. év 327. sz. 522. jkl.)
Emlitést érdemel, hogy a család levéltára a besenyőteleki templom egyik fülkéjében van elhelyezve és három családtag őrizete alatt áll.
Szabó. Tornamegye a III. Ferdinand által 1650. évi okt. 29-én Szabó másk. Tóth Mihály és János javára adományozott armalisra való hivatkozással Szabó Mihály nemességéről bizonyságlevelet adott 1653. évben. Miféle okból került e testimonialis levéltárunkba, nem tudjuk. (1653. év 2. sz.)
Szabó. A III. Ferdinandtól 1651. évi aug. 18-án Sz. István, Péter, György, Miklós, Márton és Pál testvérek részére adományozott s 1655. évben Borsodban kihirdetett armalis alapján megyénkben kihirdettettek: 1831. évben Ignácz fia Ignácz egri lakos és Vass Rozáliától való fiai: György (sz. 1818.), Ignácz-Alajos (sz. 1815.), Pál (sz. 1813.), István (sz. 1808.), János (sz. 1805.) Gömörmegye bizonyitványával (1831. év 864. sz. 1717. jkl.); 1834. évben Sámuel fia Ignácz szintén egri lakos s fiai Ignácz, János, Mihály és István Gömör- és Borsodmegyék bizonyságlevelével. (1834. év 821. sz. 1639. jkl.)
Jolsvaynak is nevezték a családot.
Szabó (szántói). Ezen 1652. évben armalist nyert abaúji családból Zsigmond 1738. évben birtokos Hevesen. (1738. év 141. sz. N. I. X. 437. Csoma: Abaújm. nem. csal. 523.)
Szabó (bártfai), III. Ferdinandtól 1652. évi máj. 22-én nyert armalisát Tornamegye hirdette ki.
Dávid feldebrői lakos Zemplénmegye bizonyítványa alapján kihirdettetett 1794. évben. (1794. év 206. NB. sz. 205. jkl.) Nemességi bizonyságleveleket nyertek: 1844. évben János fia András fia György hanusfalvi származású egri lakos (1844. év 783. sz. 856., 1310., 2462. jkl. 1843. év 1388. sz. 2745., 2770. jkl.), 1847. évben pedig ennek fia János hanusfalvi lakos. (1847. év 1729. sz. 1960. jkl.) Ez volt az utolsó testimonialis, a melyet a nemesi kiváltságok eltörlése előtt a vármegye kiadott. Czímer: Siebm. 610.
A nemességszerző Ádámtól a család hevesi ága igy alakul:
[családfa]
Szabó másk. Szoboszlay. III. Ferdinandtól 1654. évben Szabó Péter s fiai Gáspár, István, Mihály, János, András és Ferencz nyertek nemeslevelet, melyet 1657. évben Szabolcsmegye, később Biharmegye hirdetett ki.
Szabolcsmegye 1794. évben bizonyságlevelet adott a család több tagja részére. (1794. év 594. sz.) Ebből az alábbi családfa állitható össze:
[családfa]
Megyénkben 1839. évben István és fiai József és István tiszaderzsi lakosok nyertek bizonyságlevelet. Emez Istvánnak, ki már a Szoboszlay nevet is viselte, apja József, nagyapja István, szépatyja a fenti táblázaton levő valamelyik István volt. (1839. év 2458. sz. 1470. jkl.)
Szabó másk. Kelemen. Eredetileg hontmegyei család, ott lett először hirdetve ama nemeslevél, melyet 1663. évi aprilis 10-én Szabó másk. Kelemen András, neje Bad Erzsébet, gyermekei András, Ilona, Anna, Zsuzsi, testvére Kelemen Gál s ennek fia Márton nyertek. András Balassagyarmatra költözött, Gál fia Márton pedig Gyöngyösön telepedett meg s 1693. évben igazolta nemességét. (1693. év 123. jkl. 1692. év 70. sz.) Nemességi bizonyságlevelet nyertek: 1749. évben Gál fia Pál pásztói lakos fiai István és János (1749. év 414. jkl.), 1807. évben pedig most nevezett János fia Ignácz fia József (sz. 1765.), Orczy József báró örököseinek gyöngyösi számtartója. (1807. év 366. sz. 531. jkl.)
Az armalis másolata Nyitramegye levéltárában található.
Szabó (báttaszéki). János hevesi birtokos az alábbi családfát mutatta fel:
[családfa]
Azt ugyan nem tudta igazolni, hogy nagyapja a nemeslevélben is megnevezett András volt, mert a nagyoroszii anyakönyvek a Rákóczi háborúk idején elpusztultak, mindazonáltal a nemesi jogoknak 60 évet meghaladó gyakorlata s az eredeti armalis bemutatása folytán megkapta a kivánt bizonyságlevelet 1844. évben. (1844. év 781., 1091. sz. 1298., 2001. jkl.)
Szabó másk. Sáróy. I. Lipóttól 1698. évi jan. 14-én Szabó András, István, Mihály testvérek nyertek czimerlevelet, mely Borsodban lett kihirdetve. András Bajkán, István Debreczenben lakott. Ennek fiai voltak István, Sámuel és Mihály. Most nevezett Istvántól származott Gábor, kinek József, Gábor, László és Lajos nevű fiai s József fia József, Gábor fia Dániel Szabolcsmegye bizonyitványa alapján kihirdettettek 1820. évben. (1820. év 481. sz. 610. jkl.) A Sáróy név újabban előnévvé változott.
Szabó másk. Kovács. 1709. évben András pásztói lakos. (1709. év 486. jkl.)
Szabó. 1735. évben Gergely egri lakos az erdélyi kormányszék bizonyitványával igazolta nemességét. (1735. év 471. jkl.) Négy fiát ismerjük, a Monokra költözött Istvánt (sz. 1731.), a Besenyőteleken meghalt Benedeket, Antalt és Jánost. István fia Bertalan (sz. 1779.) 1804. évben, Antal fia Antal és János fia Mátyás egri lakosok pedig 1807. évben nemességükről bizonyitványt kaptak. (1804. év 794. sz. 807., 899. jkl. 1807. év 204. sz. 307. jkl.)
Szabó. 1714. évi márcz. 4-én Szabó György, gyermekei György, Ilona és Katalin kaptak nemességet. Az 1724. évi investigatió idején Kristóf és György s ennek fiai György, Mátyás és András Abasáron laktak.
Szabó (mohai). Zsigmond bürkösi származású pusztakócsi lakos, Bernáth István gazdatisztje, Felsőfehérmegye bizonyságlevele alapján kihirdettetett 1846. évben. (1846. év 1467. sz. 2232. jkl.)
Szabó (zetelaki). János tiszafüredi birtokos Udvarhelyszék bizonyitványa alapján kihirdettetett 1757. évben. Felesége Csomortányi Borbála (1757. év 183. jkl.), fia István 1806. évben a helytartótanácsnál számvevő volt. (1806. év 396. sz. 722. jkl.)
Szabó (zilahi). 1724. évben Márton fia József költözött megyénkbe, Gyöngyösön telepedett meg s Krasznamegye bizonyitványával igazolta nemességét. (1724. év 143. sz. 707. jkl.) Később a Szabó nevet elhagyta s a Zilay nevet vette fel. Az emlitett Józseftől Gyöngyösön született János, ettől pedig 1798. évben József, a ki 1840. évben bizonyságlevelet kapott. (1840. év 2236. sz.)
Szabó. 1729. évben Nyitramegye bizonyitványa alapján kihirdettettek István, Márton és János. (1729. év 115. jkl.) Márton 1731-43. években a vármegye ügyésze volt. Tőle származott az 1785. évben bizonyságlevelet nyert János mónosbéli lakos (1785. év 61. sz. 47. jkl.), ettől János, ettől pedig származtak János, Keglevich Miklós gróf gazdatisztje, Pál és Miklós. E három testvér 1838. évben bizonyságlevelet kapott (1838. év 969. sz.)
Szabó. Nem tudjuk, melyik Szabó családhoz tartozott András táblabiró, kinek hasonnevű fia 1827. évben kadét volt a József főherczeg ezredben s nemességéről bizonyitványt kapott. (1820. év 1136. sz. 1269. jkl.)
Szabó lásd Becz.
Szabó lásd Beleky.
Szabó lásd Dobóczky.
Szabó lásd Gonda.
Szabó lásd Horváth.
Szabó lásd Károlyi.
Szabó lásd Katona.
Szabó lásd Keresztszegi.
Szabó lásd Kulin (jászberényi).
Szabó lásd Lukácsy.
Szabó lásd Máttyássy.
Szabó lásd Miskolczy.
Szabó lásd Nánásy (kiskarándi).
Szabó lásd Petravich.
Szabó lásd Pettyén.
Szabó lásd Szabó-Imre.
Szabó lásd Szécsényi-Szabó.
Szabó lásd Szőllősi.
Szabó lásd Tóth.
Szabó lásd Zabó.
Szabó Méraj lásd Pappszász.
Szabóczky. Megyénk közgyülése 1661. évben hirdette ki ama nemeslevelet, melyet I. Lipóttól 1659. évi máj. 28-án Sz. István, neje Ilona, gyermekeik Pál, Imre, Márton és Jakab kaptak. (1661. év 67. jkl. 1666. év 93. jkl.) Az emlitett Márton fiát Mártont az 1724. évi investigatió Jászapátiban találta. Ennek fiai Pál nemesmiliticsi, Jakab, István topolyai lakosok, valamint Jakab leánya Ilona Kiss Istvánné nemességükről 1773. évben bizonyitványt kaptak.
A család czímere a levéltárban levő czímerlevél másolata szerint: Kékben zöld mezőn jobbjában 3 buzakalászt tartó oroszlán; sisakdisz: a pajzsalak növekvőn; takarók: arany-kék, ezüst-vörös. (1773. év 146. A. sz. 155. jkl.)
Szabódy lásd Császáry.
Szabó-Imre (losonczi), vagy Imre-Szabó. Törzsökös hevesi család, mely hol Szabó-Imre, hol Imre-Szabó, hol pedig egyszerűen csak Szabó néven szerepel.
Megyénk közgyülése 1694. évben hirdette ki az I. Lipót által 1693. évi okt. 9-én adományozott, jelenleg az itteni levéltárban őrzött amaz eredeti armalist, melylyel Szabó-Imre András, neje Szél Katalin, leánya Sára, fivérei Mihály és István a következő czímert nyerték: Kék pajzsban zöld alapon futó farkas; sisakdisz: 3 buzakalászt tartó, kék mezű könyöklő kar; takarók: arany-kék, ezüst-vörös. (1693. év 133. sz. 1694. év 229. jkl.)
A nemeslevélben megnevezett András és fia Imre az 1724. évi investigatió idején gyöngyösi lakosok voltak.
Nemességükről bizonyitványt nyertek az 1764. évben igazolt Pál tiszanánai lakosnak a táblázaton feltüntetett fiai és unokái 1806. évben (1764. év 186. jkl. 1806. év 722. sz. 1379., 1516. jkl. 1758. év 221. sz. 1762. év 39. sz. 1805. év 955. sz. 1705. jkl.), József fia György szikszói lakos pedig 1808. évben. (1808. év 210. A. sz. 429. jkl. 1824. év 629. sz. 52., 692. jkl.)
A társszerző Istvántól igy származik le a család:
[családfa]
Szadeczky másk. Zsigó vagy Uher. A trencsénmegyei Szadecsne községből eredő régi birtokos család. Nemességüket igazolták: Trencsénmegye bizonyitványával 1818. évben János, 1819. évben Miklós fia Antal szadecsnei származású gyöngyösi lakos (1818. év 116. jkl. 1819. év 187. jkl.), Nógrádmegye bizonyitványával 1843. évben a Nógrádban 1760. év folyamán igazolt János burjáki, majd szentmiklósi lakosnak, egyideig gödöllői uradalmi iródeáknak fia Mihály, Hatvan község jegyzője s ennek gyermekei János, Ferencz, József és Károly. (1843. év 971. sz. 1578. jkl.)
Mihály hatvani jegyzőnek két testvérét ismerjük. Az egyik András (sz. 1793.), a hatvani uraság malombérlője volt s Veszelovszky Annától származott Antal (sz. 1822.), János (sz. 1824.) és Pál (sz. 1827.) nevű gyermekeivel együtt 1845. évben bizonyságlevelet nyert. (1845. év 591. sz. 814. jkl.) A másik testvér János (sz. 1781.) Szabadkán lakott. Ennek Kailpach Annától való gyermekei: János (sz. 1806.), Ferencz-Ágost (sz. 1808.), József-Mihály (sz. 1813.) voltak. (1846. év 1446., 2866. sz. 2156. jkl. 1845. év 1448. sz. 2483. jkl.)
Szakács másk. Csomortányi (csomortányi). Csikszék 1713. évben István fiai: Balázs, András, Ferencz és István részére bizonyságlevelet adott. (1713. év 31. sz.)
Szakál. Tornamegyéből Ferencz fia György Sziliczéről Tiszaburára költözött s 1762. évben igazolta saját és János, Márton, Péter nevű fiai nemességét. (1753. év 50. sz. 83. jkl. 1762. év 477. jkl.)
Szakállos. Nyitramegye bizonyitványával Ferencz istenmezejei lakos 1766. évben hirdettette ki nemességét. (1766. év 93. sz. 285., 320. jkl.)
Szakállos lásd Varga.
Szakolczay lásd Dosztál.
Szalay. III. Ferdinandtól 1649. évi apr. 20-án nyertek nemeslevelet Szalay Mátyás, Pál, András és István. Kihirdettetett Füleken még azon évben. (1660. év 54. jkl.) Az 1699. évben Pál pásztói, hasznosi, terebesi, György, Albert, Imre és Gáspár özvegye fancsali (rózsaszentmártoni), 1714. évben Benedek, György, Albert, Gáspár és Imre özvegye fancsali, az 1724. évi investigatió idején Márton, Albert, Gergely, Mihály, Mátyás, János fancsali birtokosok voltak. (1714. év 580. jkl. 1725. év 172. sz.)
Nemességükről bizonyitványt nyertek: az 1806. évben az 1725. évben igazolt Mártonnak a táblázaton feltüntetett unokái és szépunokái (1806. év 677. sz. 1278. jkl.); 1844. évben József és Vasas Borbála fiai János és István, valamint Lajos fia György. (1844. év 810. sz. 1427. jkl. 1824. év 1219. sz. 367., 1543. jkl. 1826. év 226. sz.)
A nemességszerző Andrástól a család igy származik le:
[családfa]
Szalay másk. Atkáry. Borsodmegyéből ered. Az 1701. évi jún. 24-én Lipót király által Atkáry másk. Szalay Mihály s gyermekei István és Anna részére adományozott nemeslevél is azon megye levéltárában van. A nemességszerző Mihály 1709. évben Egerfarmoson telepedett meg. Neje Polgáry Katalin volt, az 1724. évi investigatió idején szereplő fiai pedig a már emlitett István és József. (1709. év 147. sz. 486. jkl.) István 1835. évben pécskai lakos. (1835. év 531. sz. 912. jkl. 1834. év 387. sz. 841. jkl.) József 1837. évben egri ügyvéd. (1837. év 1062. sz.)
Szalay. Pestmegye hirdette ki először a család ama nemeslevelét, melyet I. Lipóttól 1702. évi febr. 21-én Sz. János és György s János gyermekei Gergely, István, Katalin és Zsuzsanna nyertek. Az emlitett Istvánnak fiai József, Pál, Gergely, István, Sámuel és János voltak. A három első Vezsenyre tette át lakását s 1763. évben hirdettette ki nemességét. (1763. év 211. sz. 131. jkl.)
Szalay (kiskámoni) Károly, Esterházy ezredbeli alhadnagy s egri verbung-parancsnok, Vasmegye bizonyitványával 1831. évben igazolta nemességét. Atyja József Poósfáról Bécsbe költözött s ott is halt meg. (1831. év 1371. sz. 2553. jkl.)
Szalatnay. I. Lipóttól 1693. évi jan. 20-án kaptak nemeslevelet Szalatnay másk. Sztakó András, neje Kiss Anna, gyermekei István nejével Nógrády Katalinnal, András és Pál. Kihirdette Nógrádmegye ugyanazon évben.
A nemeslevélben megnevezett ifj. Andrásnak és Adorján Katalinnak gyermekei voltak: Katalin Csörgő Bálintné és III. András, a ki megyénkben 1731. évben igazoltatott. Ennek két fia volt IV. András és I. József. Ez utóbbinak Marusy Évától való gyermekei: II. József, V. András, I. István, János, Katalin Boldizsár Istvánné, Erzsébet Szabó Jánosné, Anna Patay Józsefné és Éva. V. Andrástól és Boldizsár Erzsébettől Hevesen születtek VI. András (1789.), II. István (1798.), László (1800.) és III. József (1796.), ezek nemességükről 1823. évben bizonyságlevelet kaptak. (1823. év 51. sz. 91., 1488. jkl. 1781. év pp. 2207. sz. 1810. év pp. 3351. sz.)
IV. Andrásnak (+ 1775.) két neje volt, az első Furthiny Katalin, Balogh György özvegye, kivel 1760. körül kelt egybe, a második Haller Ágotha, kit 1772. év körül vett nőül. Eme második felesége a férjétől reá maradt hevesi házhelyét eladta Haller Sámuel báró tábornoknak. (1780. év pp. 2170. A. sz.)
II. Józsefnek már emlitett gyermekei, illetve a már elhalt III. Józsefnek és Hauzer Annának fia Ignácz 1802. évben 1851 frtért zálogba adták hevesi kuriájukat a hozzátartozó birtokkal együtt Somody Istvánnak és nejének Lukács Apollóniának. (1816. év pp. 11., 19. sz. 1811. év pp. 3354. sz.)
Tudomásunk van még egy Szalatnay Györgyről, a kit Krecsith Györgygyel és Tenturich Istvánnal együtt az egri káptalan 1657. évben beiktatott a magtalanul elhunyt Nagy Balázs zombori, palotai, csomahalmai, kecskési, ladányi, dali stb. és túrpásztói javaiba. (Egri kápt. Prot. AD. fol. 469.)
Lásd még: U. N. I. I. 226.
Szalgháry (szalgári). Nemeslevelet 1687. évi decz. 5-én szalgari Szalgháry Péter, neje Medenecz Erzsébet, gyermekeik Antal, József, János, Jakab, Ferencz, Lőrincz, Bertalan, Bernát, Ignácz, Mária és Borbála, fivérei Jakab és Antal nyertek. Kihirdette 1689-ben Komárommegye.
A nemeslevélben megnevezett József fia Péter 1733-ban Pestmegyétől bizonyságlevelet nyert, azután megyénkbe költözött s Vezekényen lett részbirtokos. 1735. évi végrendeletéből megtudjuk, hogy felesége Szokolóczy Éva (utóbb Ziska Gáspárné), fia pedig azon János vezekényi lakos (sz. 1733.) volt, a ki nemességéről 1753-ban bizonyitványt nyert. (1712. év 138. sz. 1763. év pp. 747. sz.)
Az időt és kort tekintve eme Jánosnak és Kozma Máriának fiai lehettek József (sz. 1754.), Antal (sz. 1762.) és Bertalan. József vezekényi lakostól és Pogány Polexinától születtek: Károly (1788.), Francziska (Földváry Györgyné) és Polexina (Makay Ágostonné). Antal egri lakostól és Vratarics Annától származtak Keresztély (1791.) és Nándor (1793.). Bertalan neje Bóta Zsuzsi volt. (1772. év pp. 992. sz. 1810. év pp. 3345. sz. 1832. év pp. 2., 20. sz. 1834. év pp 15., 16. sz. 1809. insurr, összeirás.)
Nem tudjuk, kinek leányai voltak Anna (1793-ban csikmindszenti Czikó János szabolcsi táblabiró neje) és Róza (1847-ben Gáspárdy Lajos neje). (1793. év pp. 3009. sz. Külön p. 118. sz.)
A nemességszerző Péter résztvett a szentgotthardi ütközetben, Bécs és Esztergom védelmében s a párkányi csatában.
Czímer az armalis meglevő másolata szerint: Négyelt pajzs, az 1. vörös mezőben zöld alapon korona felett két sasszárny között arany-?, a 2. kék mezőben kardot tartó teljes griff; a 3. kék mezőben arany szarufa felett kiemelkedő griff, a 4. mező aranynyal, violával öt részre hasitott; sisakdisz: kardot tartó növekvő griff; takarók kék-arany, ezüst-vörös (1733. év 140. sz.)
Szalontay. 1699-ben János erki birtokos.
Samassa (gesztőczi). Barsmegyéből származik s vármegyénkben 1873. évben vagyis akkor telepedett meg, midőn egyik kimagasló tagja, a nemrég bibornoki méltóságra emelt József, az egri érseki széket elfoglalta. Ma már jogosan hevesinek tekinthetjük a családot, mely állandóan vezető szerepet játszik vármegyénk közéletében.
A czímeres nemeslevelet I. Ferencz József királytól 1899. évi szent Iván hava 11. napján Samassa János, a bibornok érsek testvéröccse, az érseki uradalmak igazgatója s első nejétől Edliczberger Jozefától született Tivadar és Ottilia, második nejétől, mártonfalvi Süteő Adalbertától született János nevű gyermekei, továbbá néhai fivérének Adolfnak Adolf és Aurél nevű fiai s Berta nevű leánya, végre utóbb nevezett Adolfnak Désy Annával való házasságából származott Margit nevű leánya nyerték a gesztőczi előnévvel s a következő czímerrel:
Álló kék pajzsban zöld mezőn álló jobbra fordult oroszlán, jobb előlábában felfelé álló arany makkot két zöld levéllel, bal előlábában pedig zöld leveles lecsüngő szőlőfürtöt tart. A pajzs fölött koronázott nyilt lovagsisak nyugszik, jobbról kék-arany, balról vörös-ezüst foszlányokkal. A sisak koronáján pánczélos kar könyököl, markában 5 arany búzakalászt tartva.
A nemességet Hevesvármegye törvényhatósága 1900. évi okt. 16-án tartott közgyülésén 1021. sz. határozatával hirdette ki.
A család genealogiája:
[családfa]
Szana. II. Ferdinand 1631. évi okt. 20-án nemesitette meg Szana Mihályt, nejét Ilonát, gyermekeit Jánost, Mihályt, Istvánt, Katalint, Erzsébetet s a következő czímert adta nekik: Kékben zöld mezőn nyakán nyillal átlőtt egyszarvú; sisakdisz: növekvőn a pajzsalak; takarók: arany-kék, ezüst-vörös.
Ezen armalist, melynek eredetijét Szana Tamás ismert iró és kritikus, a család utolsó férfisarja őrzi, másolata pedig Pestmegye levéltárában van, vármegyénk 1635. évben hirdette ki.
Mihálynak mindhárom fia mag nélkül halt meg. A társszerző István Kecskeméten lakott, fiai voltak: I. Pál, a mag nélkül meghalt III. István és II. János. I. Páltól származtak II. Pál, III. Mihály és IV. István. III. Mihály mag nélkül halt meg. IV. István fiai közül V. István és III. János szintén utód nélkül maradtak, Gergely losonczi lakosnak pedig csak egy leánya volt: Zsuzsanna, Balajthy Ferenczné.
Igy tehát egyedül II. Pál fia III. Pál losonczi és komáromi lakos terjesztette tovább a családot. Bonta Zsuzsannával 1768-ban kötött házasságából származott azon IV. Pál (sz. 1784.), a ki neje Deme Zsuzsanna jogán a poói pusztán birtokossá lévén Tiszaigarra költözött s Pestmegye bizonyitványával 1835. évben igazolta nemességét. (1835. évi 215. sz. 307. jkl. 1782. év 96. jkl. 1783. év 280. jkl.)
IV. Pál gyermekei: Dániel (sz. 1807.), V. Pál (sz. 1814.), Zsigmond (sz. 1816.), Zsuzsi (sz. 1818.), Mihály (sz. 1823.)
Dánieltől és Mező Krisztinától származtak: Mária Szana Zsigmondné és Krisztina Gulácsy Zsigmondné.
V. Pál a szolnoki törvényszék elnöke, majd hevesi alispán volt. Meghalt 1878-ban Budapesten. Neje nagyoroszi Farkas Terézia, fia Tamás (sz. 1844. Tiszafüred), a Petőfi-társaság titkára. (U. N. J. I. 283.)
Szaniszló. Tenken, Kálban, Tarnamérán, Jászdósán, Hevesen, Jászapátiban lakott. I. Lipóttól 1672. évi febr. 16-án Szaniszló Mátyás, neje Cseh Anna, fivérei György nejével Zeke Ilonával, Albert nejével Horváth Peczkovich Katalinnal és István nejével Szabó Annával kapták a nemeslevelet s a következő czímert: Kék pajzsban zöld alapon jobbjában ekevasat tartó griff; sisakdisz: 3 nyilat tartó kettős farkú oroszlán; takarók: arany-kék, ezüst-vörös.
A Hevesben 1672. év folyamán kihirdetett eredeti armalis vármegyénk levéltárában van. (1672. év 17. sz. 134. jkl. 1769. év 261. jkl.)
Szántó. 1780-ban Farkas Csépán a nemesek hadnagya. (1780. év pp. 2201. sz.)
Szappanos. 1689. évi decz. 4-én Szappanos Miklós, neje Mária, fivérei János és Jób nemeslevelet nyertek a következő czímerrel: Vágott pajzs, az alsó arany mezőben 3 vörös rózsa, a felső kék mezőben sugárzó nap; sisakdisz: követ tartó daru; takarók: arany-kék, ezüst-vörös. Kihirdettetett 1692. évben, másolata a levéltárban. (1692. év 8. jkl. 1756. év 86. sz. 167. jkl.)
Az 1724. évi investigatió idején a fenti János Egerben lakott. Tanuvallomások szerint ennek gyermekei voltak: Mihály, János, Julianna, Mária és a Szegedre költözött Kristóf. (1755. év 66. sz. 264. jkl. 1810. év 134. sz. 208., 415. jkl.)
Szarka. A Dévaványán lakott Gergely 1732-ben igazolta nemességét. (1719. év 1194. jkl. 1732. év 27. sz.) György és fia András a Dékány családdal együtt nádori adományt nyertek Kérszigetre. (1757. év 261. sz. 1758. év 313. jkl. 1759. év 150. sz. 102. jkl. 1806. év pp. 3236. A. sz.)
Szarka lásd Péter.
Szarvas. III Ferdinandtól 1655. évi decz. 25-én nyerte Nógrádban 1656-ban kihirdetett nemeslevelét. Az egyik nemességszerző János volt, ettől származott Benedek, ettől pedig János herédi, Mátyás bujáki és Benedek gyöngyösi lakosok 1762-ben. (1762. év 220. sz. 459. jkl.)
Szász másk. Mády lásd Pappszász.
Szatka. Lipót királytól 1661-ben András nyerte a nemességet, fia András Tornamegyétől 1692-ben bizonyságlevelet kapott. (1692. év 47. sz.) 1699-ben Márton Gyöngyös város jegyzője volt s a jászói konvent bizonyitványával igazolta nemességét. (1699. év 321. jkl.) András fia János az 1724. évi investigatió idején egri lakos.
Széchényi-Szabó. A nemességet Széchényi-Szabó György, neje Rósa Ágota s gyermekei Márton, Gáspár, György és Katalin nyerték a vármegyénkben 1669-ben kihirdetett, jelenleg pedig Nógrádmegye levéltárában levő eredeti armalis szerint a következő czímerrel: Vörössel és kékkel hasitott pajzsban elül a baloldalból kinyúló könyöklő kék mezű kar ezüst kettős kereszttel, hátul középen turbános, bajuszos levágott törökfő, felette jobbról ezüst félhold, balról arany csillag; sisakdisz: jobbjában kardot, baljában zöld galyat tartó növekvő griff; takarók: kék-arany, vörös-ezüst. (1669. év 90. jkl. 1827. év 456. sz. 590. jkl.) 1676-ban György még gyöngyösi lakos volt, azontúl nincs nyoma a családnak. Valószinüleg már a nemességszerzők elszármaztak Becskére. (1676. év 177. jkl. N. I. X. 439.)
Széchy. Azt tudjuk a családról, hogy III. Ferdinandtól 1642. évi april. 7-én Széchy János, Orbán és Márton nyerték a nemességet, de hogy nemeslevelük hol lett kihirdetve, arról nincs adatunk. Az 1724. évi nemességvizsgáló bizottság előtt Orbán kapitány és Gáspár abasári, István karácsondi, Ferencz mihályteleki lakosok sem tudtak ez iránt felvilágositást adni. (1725. év 810. jkl.) György Karácsondról Monostorra költözött s itt 1774-ben 60 éves korában meghalt. Fiai voltak Szaniszló és János; Szaniszlótól származott Albert tápiógyörgyei lakos, a kinek Molnár Teréztől való fiai Antal (sz. 1803.) és Béla (sz. 1806.); János fiai voltak János, Orbán, Péter és János. Ezek 1807. évben bizonyságlevelet kaptak. (1807. év 364. sz. 528. jkl. 1806. év 785. sz. 1565. jkl.) 1799-ben Pélyen laktak György, József és Mátyás. Egyes családtagokat Vámosgyörkön és Detken is találunk. (1799. év 199. sz. 321. jkl. 1768. év 69. sz.)
Czímere a levéltárban levő armalis-másolat szerint: Kék pajzsban hármas zöld halom felett jobbjában arany rózsát tartó párducz; sisakdisz: a pajzsalak növekvőn; takarók: arany-kék, ezüst-vörös. (1642. év 1. sz.)
Szecskó. Lipót királytól 1681. évi július 9-én Szecskó Albert, neje Czelédi Anna, fiai Gáspár és György, testvérei Máté, Miklós, Mátyás, Pál, István nyerték a nemeslevelet s a következő czímert: Kék pajzsban zöld alapon fekete csizmás, fekete kalpagos földmivelő balkezét csipőjére támasztja, jobbjával kaszát emel vállára; sisakdisz: buzakéve; takarók: arany-kék, ezüst-vörös. Kihirdette 1682. Hevesmegye, másolata az itteni levéltárban. (1681. év 88. sz. 1682. év 143. jkl.)
Eredeti lakóhelye Bocs volt, innen Bocsi néven is nevezték őket. 1699. évben Máté, Gáspár, Mátyás, az 1724. évi investigatió idején György, János, István, másik István bocsi birtokosok.
A nemességszerző Albertnek Gáspáron és Györgyön kivül János nevű fia is volt. Gáspár utódait nem ismerjük. György füzesabonyi lakos fia volt György; János ugyanottani lakosnak, az egri püspökség ispánjának és a vármegye hadnagyának, pedig Mátyás hídmester (1764. év 6. sz.)
Nemességükről bizonyságlevelet nyeltek: 1763-ban Pál szentesi lakos (1763. év 48. jkl. 1766. év 270. Q. sz.), 1805-ben pedig András fiai Máté (sz. 1765.) és Pál (sz. 1771.) kiskállói lakosok. (1805. év 316. sz. 220., 536. jkl.)
Szegedy. Az 1669. évi júl. 9-én Szegedy István, neje Mellith Anna, gyermekei István, Ferencz és Ágnes részére adományozott nemeslevél kihirdettetett ugyanazon évben. Egyéb adatunk nincsen a családról. (1669. év 90. jkl.)
Szeghalmi. 1626-ban megnemesitett tordai székely család, mely a XVIII. század elején Tiszafüreden és a kócsi pusztán Pankotay Krisztina jogán lett birtokossá. (1759. év pp. 650. sz. 1750. év pp. 424. sz. 1825. év pp. 58. sz.) Ezen ág leszármazása:
[családfa]
Szeghy. Az 1656. évi okt. 17-én Szeghy Péter javára adott armalist a következő évben Esztergommegye. 1662-ben pedig Nógrádmegye hirdette ki. István nevű fiától való unokája István pásztói lakos 1719-ben s a nemesi investigatiókor 1724-ben igazolta nemességét. (1719. év 1139. jkl.)
Szeglegethy lásd Gyüre.
Szegő. Eredetileg Sárosmegyében lakott, ott lett kihirdetve azon armalis, melyet II. Ferdinandtól 1631. évi május 23-án Szegő János, Jakab és Mátyás testvérek nyertek. 1724-ben a borsodmegyei Csáthon tünt fel Mátyás mint adományos nemes. Ennek fia Mátyás már Tiszafüreden halt meg ugyancsak Mátyás nevű fiút hagyván hátra, a ki János nevű fiával 1793-ban hirdettette ki nemességét. (1793. év 609. jkl. 1792. év pp. 2414. C. sz.)
Szeghő. Más családból származott Szeghő Ferencz és Jona Judit fia, a Tornamegye bizonyitványa alapján 1749-ben kihirdetett János. (1749. év 308. jkl.) Nemesleveléről ugyan nincsen emlités, de azért gyanitanunk lehet, hogy III. Ferdinandtól 1639. máj. 29-én kapta, mert ez lett 1641-ben Garadnán kihirdetve. (Csoma: Abaújm. nem. cs. 664.)
Székely. A hontmegyei Deméndről származott Tiszaföldvárra. A nemeslevelet 1649-ben nyerte Albert, ennek fia volt István, ezé Farkas, ezé pedig András, a ki Hontmegye bizonyitványa alapján 1765-ben hirdettette nemességét. (1765. év 219. sz. 213. jkl.)
Székely lásd Pósta.
Székely (theleki) Lásd Balogh.
Szekeres. Nemeslevele a Mátyássy családnál van ismertetve. Szekeres Pál és Gergely 1657-ben zálogba vették Bessenyey István sülyi birtokrészét. (O. L. N. r. a. 1777 : 15 : 2.) Inkább Borsodban s talán Szabolcsban és Sárosban is, szerepelt.
Szekerka. Túróczmegye régi családja. Annak bizonyitványa alapján igazoltattak 1801. évben Mihály poroszlói lakos s fiai János, Gábor, József és Mihály. Reformátusok voltak s a ruttkai előnevet viselték. (1801. év 604. sz. 1815. év pp. 3401. sz.)
Széky (széki) Vármegyénk ezen tekintélyes birtokos családjának emlékét Széky Mihályig (Michael de Zeek) tudjuk felvinni, a ki 1445-ben mint hevesi szolgabiró müködött közre annál a beiktatásnál, melyet a budai káptalan Visontán és Karácsondon nánai Kompolt János javára teljesitett. (O. L. D. L. 24534.) Egyik utódát pedig, Mártont, II. Ulászló király Zwch (Szúcs) birtok határjárását illetőleg kiadott oklevelében királyi emberként nevezi meg. (Haz. okmt. 443. l.)
A XVI. század első felében egyáltalán nem találunk emlitést a családról, annál több adatunk van a század második felétől kezdődőleg. Ezek felsorolásában - ha a kútfőt külön nem idézzük - a Széky Péter tiszaigari birtokos tulajdonában levő családi levelesláda okleveleire hivatkozunk.
1551. évben Farkas György, Erdélyi Tamás, Székely György és néhai Széky Lukács özvegye gencsi Bodor Anna a leleszi káptalan előtt egyezséget kötnek néhai Széky Balázs és Máté és gencsi Székely György gencsi birtokát illetőleg. Bodor Anna bizonyára lemondott erről a birtokról, mert ezentúl nincs többé a Székyek kezén. (Leleszi konv. Pr. 7. Fol. 134.)
1554. évben György szolgabiró.
A család vagyonosodásának alapját a néhány év mulva feltünt Péter vetette meg, a ki 1558-ban a leleszi káptalan előtt 2000 frtért megszerezte Viczmándy Ferencz és társai Heves-, Nógrád-, Békés-, Csongrád-, Csanád-, Pilis- és Zarándmegyékben levő birtokait s ezekbe, majd 1562. évben Recsky Györgygyel együtt a sápi pusztába is beiktatást nyert. (Turul 1905. év 129. l.) Felesége Bekény Zsófia (utóbb Fügedy Jánosné) volt, gyermekei pedig Péter és Margit, kire férje, Viczmándy Kristóf, 1617-ben átiratta zemplénmegyei birtokait.
Kortársai - bizonyára testvérei - voltak neki a táblázaton feltüntetett leányokon kivül Pál, a ki vele együtt az egri nemesek 1578. évi lajstromában is előfordul és az oklevelekben idősebbnek nevezett Gáspár, a ki a család ma már kihalt abaujmegyei ágát alapitotta. (Hevesm. tört. II. 352., 354. l. Csoma J. Abaujm. nem. cs. 532.)
Gáspár, a kit Kőmüvesnek is neveztek, 1597-ben nejével Czeke Zsófiával együtt megszerezte Bor Sára czekeházi birtokát (Jászói konv. 1597. N. 189.) s neje jussán Gibárton is földesúr lett. Második neje 1615-ben Bihari Katalin. Gyermekeit a táblázat mutatja. Közülök Gáspár 1609-ben borsodi assessor, 1. nejének, Varsády Borbálának (+ 1612. előtt) hangácsi birtokán lakott, de midőn ettől származott egyetlen gyermeke, Ferencz, 1627-ben meghalt, Becz Gáspár és társai megintették őt, hogy a hangácsi birtokról hurczolkodjék el. (Borsodm. lev. Sp. XI. fasc. 111. fr. 112.) Gáspár másik fia Mihály Nagy Pederen lakott. Ez a birtok Bory Mihályné és Réghy Kataliné volt, kik 1626-ban megengedték, hogy Magda nevű leányuk férjével ott lakhassék.
Az emlitett Pál 1589-ben az egri várban hadnagy volt s 4 lovassal vett részt Eger vára védelmében, 1591-ben pedig Külső Szolnokmegye alispáni székében ült. (Hevesm. tört. II. 274. O. L. N. r. a. 1033 : 16.) Ő szerezte meg Szék, Csehi falukat és Kürth pusztát, melyeket Radeczius egri püspök és helytartó 1586-ban kürthi Kürthy Balázs magvaszakadtával adományozott neki, de a mely birtokok közül Szék, mint a család nevéből következtetni lehet, régebben bizonyára a Székyeké volt. Hogy nagy vagyongyűjtő volt, bizonyitja azon körülmény, hogy 1600. év körül bekövetkezett halála után az adományos javakon kivül Bátor, Keresztúr, Tiszaszőllős, lgar, Ders, Ludas, Tarnaméra, Nyék, Szilesztye, Lökösháza maradt utódaira, nevezetesen Derzsy Ilonától való Ferencz fiára s Sára (Ujfalussy Istvánné) és Borbála (Miletics Györgyné) leányaira. Borbálának Egerben is volt háza, melyet 1581-ben visszakövetelt Rédei Páltól. Özvegye Derzsy Ilona, az egri káptatan előtt 1601. évben végrendelkezett s összes birtokokat - Ferencz és Borbála mellőzésével - Sára leányának hagyományozta. (Egri kápt. A. jk. 251. B. jk. 66.)
Ezen feltűnő intézkedésnek, mely a család nevét fentartó egyetlen fiút az akkori jogszabályok ellenére az örökségből kizárni akarta, két rúgója volt: az egyik az a befolyás, melyet Ujfalussy István anyósára gyakorolt, a másik pedig Ferencz egyénisége, a ki tékozló életmódjával valóban rászolgált anyja haragjára.
Ujfalussy István azonban nem tudott érvényt szerezni anyósa végrendeletének, mert az apai jusstól a fiúörököst még sem lehetett elütni. Ezeket tehát Ferencz birtokba vette, de aztán egész életében egyebet sem tett, mint zálogositotta, kölcsönökkel terhelte. Igy már 1601. évben az egri káptalan előtt zálogba adta Széket Bay Ferencznek, ennek neje Surány Katalin pedig néhai Széky Péter gyermekeinek, Péternek és Margitnak engedte át (Egri kápt. B. jk. 122.); 1604-ben feleségével Bor Zsófiával az alsó keresztúri részjavakat átvallotta Gecsey Jánosnak (Jászói konv. Pr. N. 486.); 1616-ban Sára nővérével együtt Szőllőst, Igart, Derset zálogositotta el az egri kápt. előtt Kállay Vinczének (Egri kápt. C. jk. 431., 442., 503.); 1625-ben ugyanezeket 1000 frtért Szoboszló városnak (Egri kápt. D. jk. 491. E. jk. 88.); 1626. és 1628. években már a ludasi, tarcsai, mérai birtokokra került a sor; 1631-ben ismételten Széket és Csehit adta zálogba Kádas Mihálynak és Baghy Ilonának, a szárazbői pusztát Igó Balázsnak; végre 1640. évben újólag Igart, Szőllőst, Derset 1000 frt ellenében Balku Pálnak.
Pedig ugyancsak jól kellett volna gazdálkodnia, mert Bor Zsófiától 6 gyermeke volt. Pénzműveleteibe eleintén elsőszülött fiát, Pált is belevonta, de később már ez is megsokalta ezt a dolgot s egyre-másra tiltakozott saját és testvérei nevében a zálogügyletek ellen.
Ferencz fiai közül Péter Szendrő várának kapitánya érdekel bennünket közelebbről, mert ettől származik le a megyénkben ma is élő nemzedék. A többieknek, úgylátszik, nem voltak utódaik.
Ezen Péter igyekezett helyrehozni apja hibáit azzal, hogy egyrészt visszaváltogatta ősi javait, másrészt újakat is szerzett. 1643-ban Sziny Jánosné Viczmándy Erzsébettől zálogba vette ennek lőrinczfalvi és bánrévei jussát, 1659-ben pedig Recsky Istvántól a telekszállási pusztát (1796. év pp. 2487. A. sz.), majd még ezen évben Homokszállásra és Félegyházára, 1661-ben pedig több csanádmegyei birtokra nádori adományt nyert, melyekbe őt a jászói konvent be is iktatta. Homokszállást és Félegyházát azonban csakhamar átvallotta Semsey Györgynek. Ő adta át a Majzik családnak Tarcsát, melyet az a mai napig bir. (Jászói konv. F. jk. 2., 45.)
Midőn 1662. év táján meghalt, Dapsy Máriától való György, János és Katalin (Szirmay Györgyné), Tercsi Zsuzsannától való Péter és Judit nevű gyermekei a következő birtokokon osztoztak: Szendrő, Gerse, Szallona, Nemes Bikk, Bánréve, Pogony, Lőrinczfalva, Kengyelfalva, Kétegyház, Jenő, Fokorú, Kerekegyház, Szentgyörgy, Martfű, Ács, Komlós, Pitvaros, Kis- és Nagypoó. (Borsodm. lev. Sp. III. 1662. f. 1. fr. 11.)
A lőrinczfalvi részt a következő évben György, Katalin és János zálogba adták Tar Gáspár napragyi lakosnak, 1666-ban pedig mérai és ludasi részüket 1000 aranyért örökáron eladták Dorogffy Istvánnak és nejének Mocsáry Annának. (Jászói konv. DD. fasc. 1. N. 13.)
A testvérek közül György volt az, aki tovább terjesztette a családot. Róla azt jegyezhetjük fel, hogy 1676-ban poói birtokát zálogba, illetve bérbe adta Mezőtúr városnak, mely bérlet 1813. évig tartott s midőn a puszta újból visszakerült a család használatába, akkor már a Pappszász család is, mint a Székyeknek Némethy Katalin (Széky Katalin leánya) révén leányági leszármazottja, részbirtokos volt benne.
György Sebeő Erzsébettel kötött házasságot s bizonyára általa jutott az őrösi pusztához, melyet azonban 1697-ben özvegye, mint Gáspár, György, Katalin és Judit nevű gyermekeinek gyámja, Úsz Ferenczre és Mocsáry Katalinra ruházott át. (Jászói konv. U. fasc. 1° N. 8.)
[családfa]
Ez utóbbi György nőül vévén Lenkey Annát neje jogán birtokos lett Napragyon, Csernelyen, Ózdon s Szendrőről Napragyra tette át lakását. Az ő nevéhez fűződik Igar és Szék 3/4 részének és egész Szárazbőnek visszaszerzése. Ezeket ugyanis fegyverjog (jus armorum) czimén elvesztette a család s az új szerzeményi bizottság határozata alapján III. Károly 1734-ben itélte vissza Széky Györgynek és Pappszász Györgynek.
Bár Lenkey Annától 5 fiúgyermeke volt, csupán Zsigmondnak négyesi Szepessy Máriával való házasságából származott fiutód.
Ezentúl - mint a hiteles adatok alapján készült családfa mutatja - 3 nemzedéken át csupán egy-egy fiúgyermekben élt a család.
A család ősi czímerét teljes bizonyossággal meghatározni nem tudjuk. A XVIII. századtól kezdődőleg használt pecsétek a következő czímert tüntetik föl: Vörösben a pajzs jobboldalán levő jobbharánt kék gerenda felé fordult kardos oroszlán; sisakdisz: kinövő oroszlán karddal.
Szél. Az 1666. évi okt. 9-én Szél Pál gyöngyösi lakos, neje Kovács Ilona, fivérei György és Ferencz, nőtestvérei Zsuzsanna és Ilona javára adott nemeslevél kihirdettetett 1667-ben. (1667. év 138. jkl. 1676. év 188. jkl.) A nemeslevélben megnevezett Györgygyel találkozunk még az 1699. évi birtokos összeirásban s az 1724. évi investigatió jegyzőkönyvében, ezentúl nincs nyoma a családnak.
Szeleczky (szeleczi és boczonádi nemes és báró). Első ismert őse csarnovai Wajszko Mátyás a XV. század elején a bodrogmegyei Vajszka községből a zólyommegyei Szeleczre költözött, ott birtokokat szerzett s azokra Hunyadi Jánostól megerősitő levelet is nyert. Egyik későbbi utóda Tamás 1560-ban királyi megerősités mellett nádori donatióval nemesi udvartelket kapott Szeleczen s felvette a Szeleczky nevet. (N. J. X. 577. Gömörm. monogr. 657. Siebm. 624.) 1727. okt. 22. Márton nejével Sokoray Erzsébet-Magdolnával bárói rangot nyert. (K. K. XXXVI. 397.) Előzőleg katonatiszt volt, résztvett Szatmár vára védelmében, 1697-ben a vármegye aljegyzője, 1698-ban követe. 1715-ben Alberti helységre nyert adományt, ekkor ott telepedett meg s rövid idő mulva Pestmegye alispánjává lett. Megyénkben Poroszlón, Tiszafüreden, Pélyen, Kőteleken volt birtokos. Második neje Kiszely Judit. (1731. év 115., 116. sz. 1753. év pp. 476. sz. 1749. év pp. 405. sz. 1738. év 172. sz. 1765. év 161. sz.) A XVIII. század közepén már birtokossá lett a család Boczonádon is. (1755. év 37. jkl.)
Az 1819. előtt elhalt nemes Sz. Márton és Czobell Viktória gyermekei Apollonia, Julianna, Antal, Pál. (1824. év pp. 5. sz.)
Szemere (alpári) lásd Pankotay.
Szemerey lásd Törő (túri).
Szentál másk. Zaák. A trencsénmegyei Drietomáról István mészáros mester 1736-ban Gyöngyössolymosra jött s felmutatta Trencsénmegye bizonyitványát, melyben emlités van a II. Mátyás által 1616. évi febr. 10-én Szentál másk. Zaák Ádám, anyja Sztamák Katalin, testvérei Tóbiás, István, András, Anna, Borbála részére adományozott nemeslevélről. Ez az armalis a m. kir. orsz. levéltárban található fel. (Htt. Nob. Trencsén.)
Szentgyörgyi. Vármegyénk közgyülése 1715. évben hirdette ki az azon évi apr. 12-én id. Sz. István gyöngyösi lakos s neje Gomba Erzsébet, ifj. István egri lakos s neje Antal Erzsébet részére adományozott nemeslevelet. (1715. év 668. jkl.)
Id. István Jászberénybe távozott, mig fiai közül Imre Gyöngyösön maradt, Sándor Zemplénben az Almásy család tisztje lett, a harmadik fiu Farkas utód nélkül halt meg. Imrétől származtak Antal és Imre, ez utóbbitól szintén Imre és József. Sándor fiai: Lajos, István, Sándor és a Miskolczon lakott Sámuel; ezéi pedig Sámuel, József, János és László voltak. (1773. év 146. sz. 154. jkl. 1807. év 781. jkl.)
Ifj. István egri lakos 1747-ben végrendelkezett s János, Mihály, Katicza (Szeles Mihályné) és Erzsébet (Kaszap Mátyásné) közt felosztotta Egerben levő házát, pinczéjét, szőlejét. Gábor (sz. 1732.) nevű fia is volt, de ez bizonyára kiskorában meghalt, ugyancsak utód nélkül maradt János (sz. 1712.) vármegyénk adószedője is. Mihálynak (sz. 1729.) és kishindi Bunyik Annának fiai: Ferencz (sz. 1750.), József (sz. 1768.), Mihály és Lázár. Józseftől származtak: János, József, István, Pál és az 1832-ben bizonyságlevelet nyert Ferencz. (1747. év 11. sz. 1829. év 1378. sz. 2342. jkl. 1832. év 311. sz. 473. jkl. 1831. év 3204. jkl. 1811. év 497. sz. 605. jkl. 1812. év 73., 85., 310., 823., 883. sz. 74., 93., 219., 574., 660. jkl. 1822. év 1087. sz. 773., 1339. jkl. 1823. év 610. sz. 891. jkl.)
Az armalis meglevő másolata szerint az adományozott czímer: Kékben zöld mezőn korona felett nyakán nyillal átlőtt fekete sas; sisakdisz: kiemelkedő ezüst egyszarvú; takarók: arany-kék, ezüst-vörös. (1773. év 146. sz.)
Szent-Ivány (liptószentiváni). Liptómegye egyik legrégibb, ma is nagyon virágzó csalódja, mely családtörténeti iróink szerint a II. Endre idején hazánkba költözött s IV. László által 1286-ban a magyar nemesek közé sorozott cseh nemesektől vészi eredetét. Első ismert őse Lőrincz mester (1241., 1263.) volt, közös törzse a Szent-Ivány, Szmrecsányi, nádasdi Baán, szentmiklósi Pongrácz és Pottornyay családoknak. (N. I. IX. 401. X. 623. Siebm. 629. Gömörm. mon. 657.)
Vármegyénkben Imrével és Antallal találkozunk. Az előbbi nejével Pongrácz Magdolnával együtt 1719-ben visontai 1/5 birtokrészét eladta Szabó Györgynek és Bartha Annának. (1760. év pp. 658. sz.) Antal gyöngyösi lakos pedig 1826-ban Liptómegye bizonyitványával igazolta donatarius nemességét s az alábbi tábla szerinti származását (1826. év 191. sz. 254. jkl.)
[családfa]
A nagyon kiterjedt újabb nemzedékek származási adatait, czímerét a M. Nemz. Zsebkönyvben találjuk fel. (II. r. I. 572.)
Szentlászlóy lásd Béky.
Szentmártoni. Abaujmegyei család, lakóhelye Nádasd, Szkáros és Zsadány Az Abaujban 1726., 1732. években igazolt Lászlótól származtak Mihály és István, Mihálytól György, András és Péter; Istvántól Ferencz, Károly és a vármegyénkben 1824-ben kihirdetett József (sz. 1792.) zsadányi származású gyöngyösi ügyvéd. Abaujmegye 1802. évi bizonyságlevele szerint a Gönczön hirdetett armalist 1610-ben Péter és László nyerték. Csoma József munkája pedig 1609-re teszi annak keletét. (1824. év 733. sz. 836. jkl. Abaujm. nem. cs. 557.)
Szentmiklósy másk. Nagy János 1713-ban Jászberényből Gyöngyösre költözvén igazolja nemességét. Az 1724. évi investigatió idején fiai Mihály és János szentiváni lakosok Nagy néven fordulnak elő. (1713. év 40. sz. 309. jkl.)
Szentmiklósy (primóczi). A XVIII. század elején István tiszaigari birtokos. (1715. év 66. sz. 724. jkl.)
Szentpétery. Zemplénmegyéből származik, ott lett 1648-ban hirdetve a II. Ferdinand által 1630. évi júl. 10-én Sz. János és András testvérek javára adományozott armalis s ott igazoltattak 1724-ben Mihály királyhelmeczi lakos, 1732-ben pedig János. Ezen János testvérétől Zsigmondtól származtak a Szabolcsmegyétől 1768-ban bizonyságlevelet nyert János, István és Zsigmond. Most nevezett János Mezőtúrra költözött s József, János és István nevű fiaival együtt 1768-ban hirdettette ki nemességét: (1768. év 28. A. sz. 223. jkl. 1764. év 175. sz.) A család armalisa a m. kir. orsz. levéltárban van. (Htt. Htt. Nob. Szabolcs.)
Szentpétery lásd Mangó
Szeőkő lásd Szőkő.
Szép. III. Ferdinandtól 1656. évi decz. 6-án nyerte 1657-ben Borsodban kihirdettet armalisát. A czímerszerzők Szép György, Mihály, Péter, István, Pál, Miklós és Demeter, továbbá Fekete Benedek, fia János, nemkülönben Molnár Mihály, fiai Márton és Gergely, végre Nagy Mihály voltak.
A XVII. század közepén Apczon volt birtokos, a XVIII. század második felében pedig Tiszafüreden, Tiszahalászon (Újlőrinczfalva) és Tiszaszőllősön tünt fel.
A nemes!evélben megnevezett Mihálytól származott Péter, ettől pedig szintén Péter tiszaszőllősi lakos, a ki Mihály nevű fiával, Péter és Mihály nevű unokáival együtt Borsodmegye bizonyságlevele alapján 1780-ban igazolta nemességét.
Czímer az armalis másolata alapján: Kékben zöld alapon kettős farkú, kardot tartó oroszlán; sisakdisz: nyilt sasszárny között kiemelkedő kardos oroszlán; takarók: arany-kék, ezüst-vörös. (1780. év 209. jkl. 1653. év 3. jkl. 1764. év 183. jkl. 1773. év 134. sz. 125. jkl.)
Szeredy. 1659. évi armalisáról a Sőtér családnál tettünk emlitést 1699-ben Ferencz gyöngyösi birtokos.
Szerelem. Rövid életü nemes család, mely 1829. évi jún. 26-án Sz. Antal őrnagy személyében nyerte 1830-ban kihirdetett armalisát. Nejétől ragyolczi Csoma Mária Magdolnától származtak Antonia Svabenau Ferdinand lovag neje, Mária Radics Miklósné, Hermin, Géza, Alfréd. (1830. év 994. sz. 1432. jkl. Siebm. 132. Supl.) Czímer: K. K. LXV. 553.
Szerémy helyesen Kis. Eredeti neve Kis volt s a Szerémy nevet Kis Tamás és Szerémy Erzsébet fia Lukács vette fel. Ezen Lukács 1653-ban mint pétervásári és vezekényi birtokos szerepelt. 1656-ban Erzsébet nevű nővérével együtt nádori adományt nyert Demjénen, Bocson, Kis-Bátorban, Egerszalókon, Felső-Szóláthon, Felső-Szalókon, Kisbesenyőn. (1743. év pp. 262. sz. 1753. év pp. 478. sz. 1803. év pp. 3155. B. sz.) Lukács neje Balogh Erzsébet, kitől Anna és Erzsébet származtak, utóbb Berthóty István házastársává lett.
Szevötes. A Borsodmegyében 1632. év folyamán kihirdetett nemeslevelet II. Ferdinandtól 1631. évi decz. 7-én Szevötes Gergely, neje Major Margit, fivérei Péter, Mihály, ennek neje Czika Anna s gyermekei Máté, Mihály, István, János kapták a következő czímerrel: Kékben zöld alapon vörös ruhás, sárga csizmás, 3 darutollal diszitett kalpagos fiatal harczos két kezében lövésre kifeszitett ijjal; sisakdisz: a pajzsalak; takarók: vörös-kék mindkét részen.
Az eredeti armalis Péchy Gábor alispán hátrahagyott irásai közt volt s onnan 1814-ben megyénk levéltárába került. (1814. év 267. C. sz. 280. jkl.)
Az 1724. évi investigatio idején Tiszafüreden laktak a társszerző id. Mihály fiai György és István s György fia János, István fia István.
Leszármazás:
[családfa]
A család számos tagja 1796-ban nemességéről bizonyságlevelet nyert. Ez időben már a Szövetes néven fordultak elő. (1796. év 470. sz. 630., 678. jkl. 1732. év 123. sz. 1837. év 1114. sz. 1654. jkl.)
Szigety. Az 1724. évi investigatió idején János sarudi lakos bemutatta a III. Ferdinand által 1653. évi decz. 18-án Sz. András, neje Toldi Erzsébet, fiai Miklós, István, János, András, Gáspár és Péter részére adományozott, 1654-be Tornamegyében kihirdetett armalist, azon állitását azonban, hogy ő János fiának Demeternek a fia, hitelt érdemlőleg igazolni nem tudta. Az armalis másolata Nyitramegye s a jászói konvent levéltárában (N. 89.) található.
Szigethy. Ezen családról csupa azon testimonialis van levéltárunkban, melyet Nógrádmegye 1767-ben György fia Mihály fia Imre nyitramegyebeli récsényi lakos részére kiállitott. Eme bizonyságlevélnek megyénkben történt kihirdetéséről nincsenek adataink. (1768. év 64. sz.)
Szigethy lásd Gergelyffy.
Szigethy lásd Tóth. (1656.)
Szijgyártó másk. Botka lásd Túróczy.
Szijjártó. 1699-ben István rédei és kömlői birtokos.
Szikszay másk. Doma. 1709-ben István gyöngyösi lakos igazolta nemességét. (1709. év 486. jkl.)
Szilágyi másk. Pápay. Sopronmegyéből ered, de elterjedt Pestmegyében is, innen pedig György fia György fia Ádám fia István Egerbe jött s vármegyénk levéltárosává lett. Pestmegye bizonyitványával 1792-ben igazolta nemességét. (1792. év 61. jkl.)
Szilágyi (székelyudvarhelyi). Udvarhelyszéki adományos birtokos család, mely Rákóczi György fejedelemtől 1633. évi ápr. 13-án udvarhelyi Szilágyi István szemében nyerte a nemességet.
A biharmegyei Érkeserűn lakott ágazatból István nagyszántói protestáns papnak a fia Sámuel fiaival Józseffel, Mihálylyal Istvánnal és Lászlóval Dévaványán telepedett meg s 1774. évben hirdettette ki nemességét. (1774. év 226. jkl.) 1777. előtt Egerben élt Miklós, kinek fia József Udvarhelyszék bizonyitványával 1778-ban igazoltatott. Eme József azonban csakhamar Pestre tette át lakását. (1777. év 65. A. sz. 1778. év 73. sz. 84. jkl.)
A család armalisa Pestmegye levéltárában van.
Szilágyi lásd Bertalan.
Szilágyi lásd Pósta.
Szilák lásd Sillák.
Szilvássy. 1665. évi armalisáról a Nagy családnál tettünk emlitést. 1676-ban Pál gyöngyösi lakos igazolta nemességét. (1676. év 193. jkl.)
Szinnyey. 1670-ben László tari birtokos.
Szirmay. 1699-ben Péter ecsédi birtokos.
Szitányi (szitányi) azelőtt Ullmann. Nemességet 1825. évi decz. 2-án Ullmann Mór pesti polgár, fiái Frigyes, Izidor, Adolf, Vilmos, Sámuel és Gábor nyertek. A nemeslevelet vármegyénk közgyűlése 1826-ban hirdette ki s jegyzőkönyvébe szószerint beiktatta. (1826. év 273. jkl.) 1826-ban a szitányi előnevet nyerték (K. K. LXV. 238.), 1867-ben pedig László, Bernát, Sámuel, Izidor, Adolf idegen hangzású nevüket "Szitányi"-ra változtatták. (K. K. LXVII. 945.)
Czímer: K. K. LXV. 113.
Szitás. Megnemesitése idejét nem ismerjük. 1725. év körül Dévaványán élt János, kinek fiai voltak Mihály, az 1731-iki pestisben elhalt János és György. Mihálytól és Busi Zsuzsitól származtak György (1749.), Mihály (1753.) és Márton (1755.). Most nevezett Mihály Jászkisérre költözött s Mihály (sz. 1778.) és János (sz. 1780.) nevű fiaival együtt nemességéről bizonyságlevelet nyert 1807-ben. (1725. év 165. sz. 1806. év 804. sz. 1807. év 730. sz. 815., 1106. jkl. 1808. év 495. sz. 787. jkl. 1810. év 71., 294. sz. 112., 114., 479. jkl.)
Lásd a Pap családról irt közleményt is.
Szivák. II. Ferdinandtól 1626. május 16-án a Mangó vagy Szentpétery és Fodor családokkal együtt Szivák Demeter, Miklós és György kapták a Zemplénben 1632. évben kihirdetett nemeslevelet. (1712. év 118. sz.)
Hogy megyénkben mikor telepedett meg, nem tudjuk. A leszármazás csak azon Istvántól vezethető le, a ki Tiszaabádon 1771-ben 57 éves korában meghalt. Ennek fiai voltak: I. György (+ 1779.), II. István (+ 1811-ben 60. éves), az utód nélkül elhalt I. Miklós és I. Demeter. (sz. 1757.).
I. György és Varga Kati volt azon II. Miklós (sz. 1774.) kenderesi lakos, kinek Bana Sárával való házasságából származtak IV. István (1804.), Sándor (1809.) és IV. Miklós.
II. István és Szücs Mária fia György (sz. 1780.) tiszaabádi lakos volt; ennek nejétől, Ágoston Racheltől születtek: Lajos (18O8.) és V. István (1816.)
I. Demeternek két felesége volt. Az elsőtől, Nagy Klárától, született Demeter (1787.) nádudvari lakos; a másodiktól, Imre Sárától, pedig származtak: III. István (1799.), III. Miklós (1804.)
Nemességükről 1822. évben nyertek bizonyságlevelet. (1822. év 16. sz. 15. jkl. 1821. év 1088. sz. 1247. jkl.)
Szivák lásd Lukács (1667.).
Szoboszlay lásd Szabó.
Szombathelyi. Győrmegyéből származik, ott hirdették ki 1646-ban ama czímeres nemeslevelet, melyet III. Ferdinandtól 1644. évi júl. 1-én Sz. János, Péter és Mihály testvérek kaptak.
Hogy a család hevesi ágát ki alapitotta, biztosan nem tudjuk ugyan, gyanitanunk azonban lehet, hogy ama János, ki az 1754/5. évi összeirásban szerepel. A kort tekintve ennek fiai lehettek Gábor, Ferencz és János, kitől ezen ágazat igy származik le:
[családfa]
Gábor és Ferencz testvérek a Bercsényi ezredben kapitányok voltak s e minőségükben több éven át Francziaországban szolgáltak s az utóbbi ott is halt meg.
Nemességükről bizonyitványt kaptak: 1778-ban Gábor kapitány (1778. év 279. sz. 216. jkl.), 1801-ben Ferencz fia Mátyás (1801. év 843. sz. 1014. jkl.), 1832-ben a Békésmegyébe költözött József s fia Antal körösladányi lakos, a füzesgyarmati uradalom ügyésze, Békésmegye későbbi alispánja (1832. év 328. sz. 526. jkl. Békésm. monogr. III. 199.), végre 1843-ban Ferencz fiai István-Sándor és János tetétleni lakosok. (1843. év 484. sz. 822., 2493. jkl.)
Szomolyai-Nagy lásd Nagy (szomolyai).
Szonda. 1773-ban Gáspár, kinek apja, nagyapja szintén ezen nevet viselte, mezőtúri lakos. Nemessége csak tanuvallomásokból ismeretes. (1773. év 329. A. sz.)
Szondy. A nemeslevelet Brandenburgi Katalin adta 1630-ban Sz. Mártonnak, fiának Lászlónak és Zarándmegye hirdette ki. 1801. évben István fia Sámuel Mezőtúron telepedett meg s Szatmármegye bizonyitványával igazolta saját és István, Sámuel, József nevű fiai nemességét. (1801. év 882. sz. 1050. jkl.)
Szóráth. Az abaujmegyei Rásonyban szerepelt eme családot III. Ferdinand 1647-ben nemesitette meg. Abaújmegyétől hoztak 1835-ben bizonyságlevelet Pál, Péter, Dániel és Lajos, de mivel az átszármazás nem volt benne megvilágitva, kihirdetés alapjául nem fogadta el Hevesmegye. (1835. év 1386. jkl.) A következő évben Péter andornaki, majd egerszóláti közbirtokos Abaújmegye újabb, az átszármazást is megjelölő, bizonyitványa alapján igazoltatott. (1836. év 308. sz.)
Szőcs Vincze 1668-ban bizonyságlevelet nyert. (1668. év 15. jkl.)
Szőcs lásd Kelemen.
Szőke lásd Ványai.
Szökő. I. Lipót 1669. évi nov. 16-án nemesitette meg Szeökő Mihályt, nejét Kún Orsolyát, gyermekeit Ambrust, Bálintot és Annát, fivéreit Pált nejével Borobás Ilonával s fiaival Mátyással és Pállal, Jánost nejével Beöső Ilonával, Jakabot nejével Széchy Annával s a következő czímert adta nekik: Kékben hármas zöld halmon korona felett könyöklő kardos kar; sisakdisz: korona felett követ tartó daru; takarók: arany-kék, ezüst-vörös.
Kihirdettetett 1670. évben, másolata levéltárunkban van.
A család leszármazása:
[családfa]
Pál egri püspökségi ügyész s fia József plébános nemességükről 1799-ben bizonyságlevelet nyertek. (1670. év 98. jkl. 1799. év 118. sz. 80., 151. jkl. 1784. év 233. sz. 1801. év 295. jkl.)
Szőllősi. Nem szerepelt megyénkben, de meg kell emlékeznünk róla, mert Ujvávy nevű egri polgártól elkobzott eredeti nemeslevele 1784-ben levéltárunkba jutott.
Ezt az armalist II Ferdinand 1628. évi decz. 19-én Szőllősi Andrásnak, Szabó Bálintnak és Stiber Istvánnak adta a következő czímerrel: Kékben zöld mezőn felfelé irányitott nyilat tartó oroszlán; sisakdisz: növekvőn a pajzsalak; takarók: arany-kék, mindkét részen.
Az oklevél chablonos szövegében azonban a főszerző utónevét illetőleg hamisitás van. Kétszer Benedek van irva, harmadszor pedig helyesen András. A hamisitónak nyilván a Benedek névre volt szüksége, az András nevet tehát törölte, hogy helyébe Benedek nevet irjon. Helyszüke miatt azonban a latin szövegnek megfelelő "Benedicti", illetve "Benedictum" szó, úgylátszik, el nem férvén egyszerüen a magyar "Benedek" szót irta oda. A harmadik helyen már elfeledte a hamisitást keresztülvezetni s meghagyta az eredeti András nevet.
Hogy valóban Szőllősi András (nem pedig Benedek) volt a főszerző, szerzett értesülésünk szerint kitünik Szabolcsmegyének a fenti armalis kihirdetését igazoló 1659. évi jegyzőkönyvéből is. (1629. év 2. sz. 1904. év 7867/a. sz.)
Szövetes lásd Szevötes.
Sztáray. Az 1699. összeirásban Ferencz szuhai, ballai, maczonkai, kisbátonyi birtokos.
Sztariczky. Szt. Tamás s fia Gábor részére 1722. évi nov. 27-én adományozott nemeslevél kihirdettetett 1723. évben. (1723. év 514. jkl.) Az 1724. évi investigatió jegyzőkönyvében Tamás nemességszerző egri lakos Tariczky néven fordul elő.
Srtarnay lásd Nagy. (1610.)
Szúcsi. Ferencz 1699-ben erdőkövesdi birtokos.
Szucsich. A helytartótanács 1817-ben értesitette a törvényhatóságokat, hogy a Szucsich család 1651. évi nemeslevele Pozsegamegye levéltárában van. Erről tudomást szerezvén az ezidőtájban Demjén, majd Kerecsend községben lakó Szucsich nevűek nyomban jogot formáltak az armalishoz. Czéljukat azonban el nem érhették, mert bejelentett tanuiknak vajmi kevés értesülésük volt róluk. Származási helyüket csupán "a messzi külföldnek" jelezték, leszármazásukat illetőleg pedig azt vallották, hogy Károly demjéni, majd kerecsendi lakostól származtak: Jakab, György, Márton egri lakos, Gergely (+), József; Jakabtól pedig: István, János, András és Jakab. Nemességük igazolása végett Mosonmegyéhez utasitotta őket a vármegye, mert az 1651. évi nemeslevél ott lett kihirdetve. (1817. év 1136. sz. 1127. jkl. 1818. év 560., 872., 1047. sz. 662., 862., 925., 1015. jkl. 1819. év 1080. sz. 124. jkl.)
Szunyogh. Gáspár 1699-ben Ballán birtokos.
Szücs helyesén Pellionis. Eredetileg Pelsüczön lakott. 1648. évben Pellionis néven nyerte nemességét, de a megyénkbeli Tiszaigarra költözött s Gömörmegye bizonyitványa alapján 1767-ben kihirdetett Mihály már a Szűcs nevet viselte. (1767. év 36. sz. 43. jkl.) Ezen Mihály később Mezőtúrra ment lakni, itt született Mihály nevű fia, a ki Szalatnay Évától való Ferencz (sz. 1773.), István (sz. 1775.) miskolczi ügyéd, Mihály (sz. 1777.), Máté (sz. 1783.), Lukács, András és György (sz. 1793.) nevű fiaival együtt 1802. évben nemesi bizonyságlevelet kapott. (1802. év 733. sz. 759. jkl. 1803. év 582. sz. 553. jkl.)
Szűcs (szentandrási). I Lipót 1666. évi decz. 1-én nemesitette meg szentandrási Szücs Jánost, apját Balázst, nejét Szűcs másk. Kyss Annát, fiait Jánost és Istvánt s a következő czímert adta nekik: Vágott pajzs felső kék mezejében kardot tartó, balkezét csipőjén nyugtató, térdtől kiemelkedő harczos, alsó vörös mezejében hármas zöld halmon 3 fehér rózsa; sisakdisz: 3 lándsa; takarók: arany-kék, ezüst-vörös.
A Nógrádban 1667. évben kihirdetett nemeslevél eredetije Biharmegye, másolata Hevesmegye levéltárában van. (1666. év 5. sz. 1817. év 98. sz. 150. jkl.)
Megyénkben Várasszón lakott a család, itt élt az 1724. évi investigatió idején István.
A nemességszerző Jánosnak az armalisba is beiktatott János fiától származtak Pál, István és Mihály; Pálnak János fiától pedig Pál és János zabari lakosok, a kik most nevezett Jánosnak Imre és István nevü fiaival együtt nemességükről 1780-ban bizonyságlevelet kaptak. (1780. év 438., 445. jkl.)
Szűcs lásd Horváth.
Szűcs lásd Szőcs.
Szvezeni. Nemességéről biztos adataink nincsenek. Egyetlen tanu vallomása szerint a családnak volt ugyan armalisa, de a Rákóczi időkben nem nyilt alkalma reá, hogy kihirdettesse. 1736-ban György fia János fia János gyöngyösi lakos. (1736. év 58. sz.)
Szvoboda másk. Borbély. 1712. évi febr. 22-én nyert nemességét Szv. m. B. Frigyes, neje Herl Mária, fiai István, Frigyes és Mátyás személyében. (1742. év 280. sz.) Birtokos nemességét vármegyénk 1745-ben ismerte el. (1745. év 44. sz.) Nemeslevele Pestmegye levéltárában van.
Czímer: Kékben zöld alapon arany korona felett jobbról félholdtól, balról arany csillagtól kisért pánczélos könyöklő kar karddal; sisakdisz: a pajzsalak; takarók: arany-kék, ezüst-vörös. (K. K. XXIX. 162.)
Csépán is volt ilynevű család, de ez aligha azonos a fentivel. (1781. év pp. 2224. sz.)