S.
Saáry lásd Mósik.
Sáffár másk. Molnár. III. Ferdinandtól 1653. évi decz. 18-án Sáffár István, Demeter és Péter nyertek nemeslevelet, melyet 1656. évben Borsodmegye hirdetett ki. Istvánnak utóda - talán fia - volt János, ennek fia pedig István, a ki Abádon telepedett meg s Borsodmegye bizonyitványával 1749. évben igazolta nemességét. (1749. év 416. jkl.)
1828. évi tanuvallomások (1828. év 1353. sz. 1971. jkl.) szerint a család genealogiája:
[családfa]
Sághy (dormándházi nemes és báró). Törzsökös hevesi család, melynek nemesi ága ma is él és birtokos Dormándon, honnan előnevét vette. (1764. év 6. sz.)
A czímeres nemeslevelet, mely Sághy Pál dormándi lakos tulajdonában van, 1694. évi június 6-án a török háborúkban vitézkedett s több izben fogságot is szenvedett S. Pá!, neje Horváth Borbála s fiai Mihály és Ferencz nyerték ezen czimerrel: Kékben zöld mezőn fehér lovon ülő vörös magyar ruhás, sárga csizmás, prémkalpagos, tigrisbőr kaczagányos, jogart tartó vitéz; sisakdisz: 2 pálmaág közt vörös ruhás, keztyűs kar kardot tart, melynek hegyén levágott törökfő van; takarók: arany-kék, ezüst-vörös. Kihirdettetett 1694. évben. (1694. év 272. jkl.)
Az emlitett Mihálynak Debreczeny Sárától csak egy leánya volt, Júlia, Balajthy Mátyásné. (1725. év 102. sz. 1732. év 132. sz 367. jkl.). A fenti Ferencznek két fiát ismerjük, Farkast, a ki az 1724. évi investigatió alkalmával igazoltatott és Lászlót, kitől e család ma is élő nemesi ága származik. (1736. év 71. sz. 1741. év 57. sz. 1743. év 141. sz.)
A család nevét Farkas fia Mihály tette fényessé. 1756. évben alispán, 1768. évben országbirói itélőmester, 1770. évben táblai ülnök, a szent István-rend vitéze, 1787. évben a hétszemélyes tábla ülnöke volt, 1790. évi nov. 18-án pedig a saját személyére a bárói rangot nyerte a következő czímerrel: Pajzs, mint a nemesi czímeré; 3 sisak, a középső felett két borostyángaly között vértezett, könyöklő, kardot tartó kar, a jobboldalin vörös ruhás, jogart tartó, kiemelkedő férfi, a baloldalin növekvő fehér ló; takarók: arany-kék, ezüst-vörös. (K. K. LV. 315.)
Ezen Mihálynak németszügyéni Jósa Krisztinától való gyermekeit az alábbi táblázat mutatja:
[családfa]
Nem tudjuk elhelyezni a táblázaton az 1776. évben végrendelkező Zsófiát, Némethy András özvegyét. (1777. év pp. 2090. sz. 1748. év pp. 385. sz.)
1760. évben bellusi Baross Józsefné Török Zsófia fegyverneki, szentiváni, rozsnoki, kőtelki, nagyberki részjavait és Kürün levő telkét zálogba adja Sághy Mihálynak és Jósa Krisztinának 5000 frtért. (1806. év pp. 3358. sz. 1769. év pp. 910. sz. 1778. év pp. 2097. sz. 1778. év 465. et. 5. sz. 1813. év pp. 3366. O. sz.)
Ezt a családot érdekli-e az esztergomi primási levéltárban (Prot. L. Pag. 772.) levő armalis, nem tudjuk.
Say. 1699. évben Péter birtokos, valószinüleg Pétervásáron.
Salacz. 1839. évi máj 10-én Gábor őrnagy a nemességgel eme czímert nyerte: Kék pajzsban alul viz, fölötte kőkid, ezen jobbról ezüst, balról arany oroszlán kivont karddal, egymás ellen küzd, a pajzs felső részén középen 8 ágú csillag; sisakdisz: kardot tartó vörös ruhás kar; takarók: kék-arany, ezüst-vörös. Kihirdettetett 1839. évben.
A nemességszerző 1796. évtől katonai pályán működött, részt vett a marengói ütközetben s egy hidnál hősies küzdelmet fejtett ki. Innen a czímer motivuma. (1839. év 1786. sz. 1130. jkl.)
Sallay. Sallay Pál 1708. évben pekrovinai Pekry Lőrincz gróf bizonyságlevelével kihirdetteti nemességét s igazolja, hogy a nemeslevelet ő szerezte és Alsófehérmegye hirdette ki. (1708. év 384. jkl.)
Samassa lásd Sz. betü alatt.
Sándor. I. Lipót királytól Gál Mihály, neje Tóth Ilona, ennek első férjétől való gyermekei Sándor András és Ilona 1690. évi márcz. 12-én nyerték a nemességet s a következő czímert: Kékben zöld alapon arany oroszlán; sisakdisz: nyilt sasszárny közt kardot tartó vörös ruhás könyöklő kar; takarók: arany-kék, ezüst-vörös.
Kihirdettetett 1690. évben, eredetije a levéltárban (1690. év 1. sz.) van.
Eme Tar községbeli család genealogiája:
[családfa]
Eme hiteles adatokon nyugvó leszármazás III. Mihály pesti lakos és érdektársai által 1797. évben inditott és 1807. évben befejezett nemességigazoló per irataiból ismeretes. Ezen per folyamán a család nemessége legfelsőbb helyen is igazoltatván 1807. évben III. Mihály, Ignácz és VIII. István pesti, V. András és VII. János gyöngyöshalászi, II. István szecsői, IV. István szántovai, II. Ferencz újszászi és József domoszlói lakosok nemesi bizonyságlevelet nyertek. (1797. év pp. 3341. sz. 1807. év 327. sz. 1827. év pp. 16. sz.
Érdekes megemliteni, hogy a családban sok gazdatiszt volt. I. Mihály 1709. évben Deák Judit tisztje, II. Mihály a Haller család ispánja volt, ennek fia II. Ferencz Újszászra történt távozása előtt a Brudern család tari gazdaságát vezette, IV. István kamarai diurnista 1799. évben szántovai ispánná lett kinevezve, József Domoszlón a Malatinszky család ispánja volt, végre Antal Kömlőn kasznárságot viselt.
1811. évben József tiszapüspökii lakos is inditott nemességigazoló pört a vármegye ügyésze ellen, de ez befejezést nem nyert, sőt maga a per is hiányzik, mert azt nevezett 1834. évben helytartótanácsi rendeletre kivette a levéltárból s vissza nem helyezte. (1811. év 1000. sz. 1811. év pp. 3367. sz.)
Ezen családból származtak az 1822. évben Mátraverebélyen élt János és György testvérek, Imre fiai, András unokái. (1822. év 999., 1066. sz. 989., 1188. jkl.)
Sándor másk. Török. Székely család Zetelak és Keményfalva községekből. A zetelaki előnevet viselő Antal, a szatmári püspökség kömlői kasznárja s Kilián Jankától származott gyermekei Antal, József, Janka, Anna, Rozália és Francziska Udvarhelyszék bizonyitványa alapján kihirdettettek 1835. évben. (1835. év 217. sz. 318. jkl.)
Sándor (hanvai). 1723. évben Ferencz bekölczei birtokos. (1723. év 53. sz.)
Sánta. Az 1652. évi nov. 2-án Sánta István, fiai Mihály és Máté s Mihály fia Gergely nyertek nemeslevelet, melyet 1653. évben Zólyommegye hirdetett ki. A hontmegyei Deméndről József s fia József 1725. évben, Mihály pedig 1749. évben Tiszavárkonyba jöttek s Hontmegye bizonyitványával igazolták nemesi származásukat. (1725. év 152. sz. 1749. év 60. sz. 413. jkl.)
Sántha lásd Besze.
Sánta lásd Várkonyi.
Sáry másk. Havas. II. Ferdinandtól 1634. évi febr. 11-én Sáry András, neje Thassy Ilona, fivérei Sánta másk. Havas Pál és István, mostoha fia Németh István nyertek czímerlevelet. Kihirdette 1636. évben Zemplén megye. (1728. év 85. sz.)
Hihetőleg ezen család lakott Tokajban s ebből származtak egyesek a XVIII. század végén a megyénkbeli Hevesaranyosra. (1794. év 658. sz. 923. jkl.)
Sáry lásd Mósik.
Sárkány. II. Rudolftól 1578. évi júl. 5-én Sárkány László kapott nemeslevelet, mely 1579. évben lett kihirdetve. Dévaványa volt a lakóhelye. Lászlótól származott Pál, a ki Kérszigetet birta, ettől is Pál, ettől Miklós és István. Miklós fia volt Tamás, unokája az 1774. évben élt Miklós. István fia volt János, unokái pedig László, János, István, Péter 1776. évben dévaványai lakosok. (1774. év 374. BB. sz. 1776. év 35. et. A. sz. 79. jkl.)
Tanuvallomások szerint a fentemlitett id. Pálnak János nevű fia is volt, kitől származott István, ettől pedig a kurucz idők hányattatásai közben Nagy-Bajomra költözött s 1754. évben ott élt János. (1755. év 239. sz.)
Sárközy (nagybóchai) A II. Ferdinand által 1628. évi szept. 10-én S. Mihály neje Mikolay Katalin, gyermekei Mihály, Anna és Zsuzsanna részére adományozott, Hontmegyében kihirdetett nemeslevél a pestmegyei és a m. kir. orsz. levéltárban (Htt. Nob. Pest.) található. A nemeslevélben megnevezett ifj. Mihálytól származott János, ettől Pál, ettől pedig Mihály, a ki Pestmegye bizonyitványával 1773. évben igazolta nemességét. (1773. év 266. sz. 1776. év 110. sz.)
Sárközy. Sárközy János és Forray Márton 1714. évi armalisáról a Forray családnál már megemlékeztünk. Az 1724. évi investigatió idején János Gyöngyösön lakott. 1826. évben Sárközy Antal kivánta nemességét igazoltatni azt állitván, hogy a nemességszerző Jánostól származott Pál, ettől is Pál, ettől pedig ő. A vármegye nem találta eléggé igazoltnak e leszármazást. (1826. év 911. sz.)
Pestmegye levéltárában bővebb adatok is vannak a családról.
Sárközy. Nógrádmegye 1722. évben bizonyságlevelet adott Andrásnak, a ki Ferenczczel együtt csépai lakos volt az 1724. évi investigatió idején. (1722. év 87. sz.) Ugyanezen Ferencz 1742. évben a Csusz, Piry, Palojtay, Kanyó, és Tarcsány családokkal együtt nádori donatiót nyert Csépa helységre. (1764. év 99. sz. 1760. év pp. 661. sz.)
Sárközy lásd Barta.
Sarnóczy lásd Zsarnóczy.
Sáróy lásd Szabó (1698.)
Sasváry lásd Nagy. (1714).
Schatling lásd Ulrich.
Scheidl. A nemeslevelet 1809. évi febr. 17-én Scheidl János alezredes, neje Adda Anna, gyermekeik Adolf-József-Kálmán és Amália-Francziska-Feliczitász nyerték s 1817. évben Sáros, 1823. évben pedig Hevesmegye hirdették ki.
A nemességszerző fényes katonai pályát futott be. 1776-1806. közt kadétból alezredessé lett s ez idő alatt 12 csatában vett részt s különösen kitüntette magát 1795. évben Olaszországban.
A meglevő armalis-másolat szerint a czímer: Vörös pajzsban zöld mező felett jobbjában kardot, baljában koszorút tartó oroszlán; sisakdisz: növekvőn a pajzsalak; takarók: arany-vörös. (1823. év 576. jkl. K. K. LXIII. 913.)
Sclávi lásd Sklávy.
Scultéti lásd Skultéti.
Sebestyén másk. Kocsy. Az első, a kit e családból ismerünk, András volt s a XVIII. század elején Veszprémmegyében lakott. Tőle származtak Ferencz és az 1741. évben Veszprémmegyétól bizonyságlevelet nyert György. Ferencz fia István Peremártonból a komárommegyei Kocsra - innen a Kocsy név - majd tanulmányainak folytatása végett Sárospatakra, innen Miskolczra, innen pedig kántori minőségben Mezőtúrra költözött s itt is halt meg. Ennek fia Sándor szintén Mezőtúron lakott s 1789. évben 57 éves korában halt meg. Sándor fiai voltak István debreczeni tanár, majd kecskeméti prédikátor, aki Veszprémmegye bizonyitványával 1813. évben hirdettette ki nemességét (1813. év 966. sz.), továbbá Sándor, Mihály és János. Ez utóbbi három testvér s ezek fiai, nevezetesen Sándoréi és Dobi Sáráéi János (sz. 1814.) és Sándor (sz. 1811.), Jánoséi és Rácz Erzsiéi pedig János (sz. 1808.) és Sándor (sz. 1812.), mindnyájan mezőtúri lakosok, nemességük igazolása végett Veszprémmegyéhez lettek utasitva. (1812. év 882., 882. A. sz. 897. jkl.)
Sebestyén (nagytályai) II. Mátyás nemesitette meg nagytályai Sebestyén Lőrinczet s ezen czímert adta neki: Kékben zöld alapon kardot tartó férfi; sisakdisz: növekvőn a pajzsalak; takarók: arany-kék mindkét részen.
A Borsodmegyében hirdetett eredeti armalist Eötvös Ferencz egri tanácsos egy Sebestyén nevű egri polgárnak adta, kitől a vármegye elkobozta és levéltárba helyeztette.
Az egész oklevél le van öntve barna festékkel. Szerencse, hogy a rongálás előtt az egri káptalan átirta s ezen átiratból (T. T. jk. 101. sz.) tudjuk meg, hogy II. Mátyás 1609. évben adományozta azt. (1801. év 643. sz. 295. jkl.)
Sebők. Pál éthei származású gyöngyösi lakos Pozsonymegye bizonyitványa alapján kihirdettetett 1793. évben. (1793. év 597. sz. 655. jkl.) József 1836. évben nagyrédei lakos. (1836. év 1070. sz. 1792. jkl.)
Sebők. Az 1724. évi investigatió idején András abádi lakos bemutatja Abaujmegyének Sebők András javára kiállitott bizonyságlevelét. Leszármazásának igazolása végett származási helyére lett utasitva. Lásd Csoma J.: Abaujmegye nem. csal. 496. lap.
Séllyey. 1669. évi aug. 28-án Sélyey István, neje Kis Anna, fiai Mihály, János és Gergely lettek megnemesitve. Nemeslevelüket megyénkben 1672. évben hirdettették. (1672. év 16. sz. 106. jkl.) Az 1724. évi investigatió idején a nemességszerző István fia György fia János Dévaványán élt. 1794. évben András nagyváradi lakos volt (1794. év 965. jkl. 1754. év 232. sz.)
Semsey. Régi család, melynek történetét szakmunkákból eléggé ismerjük. (N. I. X. 135. Csoma J.: Abaujm. nem. cs. 496.) 1444. évben László és Rudolf - Frank de Zempse fiai - birtokosok voltak Alattyánban. (1816. év pp. 29. sz.) Pál 1673. évben Pétervásáron birt s 1686. évben a Tököly felkelésben való részvétele miatt elvesztett javait, köztük Nene és Szanda pusztákat, Lipót király az ő testvéreinek Ardrásnak, Jánosnak, Péternek, Zsigmondnak és Lászlónak adományozta. (Egri kápt. Pr. T. pag. 326.)
Seper lásd Dénes.
Seres. A nemeslevelet III. Ferdinandtól 1655. évi márcz. 20-án S. István, neje Nagy Anna, gyermekei István és Katalin nyerték a következő czímerrel: Kék pajzs alján elterülő vizből kiemelkedő szikla tetején kiterjesztett szárnyú fehér galamb; sisakdisz: vörös ruhás kar karddal, melynek közepén koszorú, hegyénél csillag van; takarók: kék-arany, ezüst-vörös. Kihirdettetett Komáromban, másolata megyénk levéltárában. (1826. év 1167. sz. 258., 640., 1312. jkl.)
A hevesi ág leszármazása:
[családfa]
Ferencz tari jegyző s fia Ferencz szeghalomi gazdatiszt Barsmegye bizonyitványa alapján igazoltatván 1828. évben bizonyságlevelet nyernek. (1828. év 1088. sz. 1303. jkl. 1822. év 999. sz. 989. jkl. 1823. év 660. sz. 1017. jkl.)
Nem tudtuk a táblán elhelyezni a Barsmegye bizonyítványa alapján 1777. évben kihirdetett János fia Antal káli lakost. (1777. év 132. sz. 252. jkl.)
Setét. 1670. évi ápr. 9-én S. Mihály, neje Bezy Erzsébet, gyermekei Mihály és Erzsébet, fivére Demeter, ennek neje Katona Erzsébet, leányai Erzsébet és Ilona kaptak nemeslevelet, mely 1679. évben lett kihirdetve. (1679. év 380. jkl.)
Leszármazása:
[családfa]
István, Péter és Mihály nagyrévi, Mihály és Péter nemessége 1807. évben legfelsőbb helyen igazoltatván nevezettek 1809. évben bizonyságlevelet nyertek.
Az armalis másolata szerint a czimer: Kék pajzsban zöld mező felett fehér lovon ülő vasba öltözött vitéz dárdával, melynek hegyén törökfő van; sisakdisz: vértezett könyöklő kar a pajzsbeli dárdával; takarók: arany-kék, ezüst-vörös. (1809. év 36. sz. 117. jkl. 1808. év 28. sz. 110. jkl. K. K. LXII. 127.)
Sextius. Zólyomban lakott család. 1699. évben Dániel ott esküdt volt. Ennek testvérétől Mihálytól született János, ettől pedig a Zólyommegyétől 1738. évben bizonyságlevelet nyert László. (1738. év 163. sz.) Megyénkben való kihirdetéséről nincs adatunk; 1792. évben végrendelkezik János gyöngyösi lakos, kinek 1. neje Kelemen Katalin, ettől származott gyermekei Katalin Pap Lászlóné és Júlia, 2. neje pedig Sajósy Erzsébet. (1793. év pp. 2442. C. sz.)
Sigmondfy (lemhényi). Erdély-Háromszékből Kelemen Egerbe tette át lakását s 1780. évben hirdettette nemességét. Szülői Mihály és Bögözi Anna, nagyszülői István és Benő Katalin voltak. (1780. év 380. jkl.) Kelemen 1825. évben mint 86. év körüli aggastyán még élt, 1829-ben már nem. Gyermekei: Anna Subich Jánosné és Mária Kovács Pál szolgabiró neje. (1829. év pp. 30. sz.)
Ezek minden bizonnyal abból a lemhényi Sigmond családból származtak, melynek nemessége 1798. évben nyert legfelsőbb helyen megerősitést. (E. K. K. XIII. 160.)
Sillák. A megye közgyülése 1660. évben hirdette ki ama nemeslevelet, melyet Lipót királytól 1654. évi aug. 20-án S. Mátyás, neje Balog Anna, fia András, testvérei György, Demeter, István, Lőrincz, Jakab és János nyertek a megyei levéltárban levő másolat szerint ezen czímerrel: Kék pajzsban műveletlen szántóföld közepéből kinövő lombos tölgyfa; sisakdisz: ökör; takarók: arany-kék, ezüst-vörös. (1659. év 8. sz. 1660. év 55. jkl.)
Az 1699. évben Szilák Albert bükkszenterzsébeti birtokos. Itt lakott az 1724. évi investigatió idején fia György is. Albert apja a nemeslevélben megnevezett István volt.
Az investigatiónalis iratok közt egy aláirás nélküli 1764. évi fogalmazványon ilyen táblázat van:
[családfa]
Simay. Eredetileg szatmári család, ott hirdették ki 1629. évben azon czímerlevelet, melyet azon évi nov. 1-én II. Ferdinandtól Simay János s fiai Gábor, István, Péter, György és Sándor nyertek. Megyénkben az emlitett megye bizonyságlevele alapján Péter fiai János, Péter, István, Mihály, Ferencz kenderesi lakos 1768. évben lettek kihirdetve. (1768. év 219. sz. 360. jkl. 1822. év 779. jkl. 1823. év 613. sz. 897. jkl.)
Egy XIX. századbeli per (1818. év pp. 15.) az alábbi táblázatot mutatja:
[családfa]
Simai. Mária Terézia 1700. évi okt. 7-én nemesitette meg Simai Tódor, Márton, Izsák és Salamon szamosújvári kereskedőket és anyjukat özv. Simai Gergelyné Frankhút Katalint. A nemeslevelet 1763. évben Csanádmegye, 1764. évben pedig Márton kérelmére Hevesmegye hirdette ki. (1764. év 65. et A. sz. 227. jkl.)
Czímer: E. K. K. X. 653.
Simay. Károly Anna, kereszegi Simay Mátyás özvegye s fia Ferencz a nagyváradi káptalan előtt 1639. évben kötött szerződéssel eladják Sima községbeli birtokukat balai Kerekes Jánosnak és Istvánnak. (1639. év 2 sz.)
Simon. II. Ferdinandtól 1626. évi máj. 20-án Simon István, neje Szabó Katalin, fiai István és János, végre Orosz János nyertek nemeslevelet, melyet 1628. évben Gömörmegye hirdetett ki s melynek megyénk levéltárában levő másolata szerint az adományozott czímer ez: Kék pajzsban zöld halmon 3 nyilat tartó oroszlán; sisakdisz: a pajzsalak növekvőn; takarók: arany-kék, ezüst-vörös. (1629. év 1. sz.)
A nemeslevélben megnevezett Jánostól származott György, ettől János, a ki az 1724. évi investigatió idején György, János és István nevű fiaival együtt Alattyánban lakott. Eme Györgynek és Laczkó Annának fia volt György (sz. 1740.), a ki Makóra költözött s 1769. évben nemesi bizonyitványt kapott (1769. év 121. sz. 138. jkl.), ezen legutóbb nevezett Györgytől és Kalmár Katalintól 1778. évben született Joakim-József zombori és makói lakos, aki 1821. évben kapott bizonyságlevelet. (1821. év 115. sz. 115. jkl. 1786. év 40., 211., 379., 678., 874., 938., 1077. jkl. 1807. év 179. sz. 224. jkl. 1808. év 836. jkl. 1809. év 66. sz. 203. jkl. 1818. év 116. jkl.)
Simon. III. Ferdinand 1655. évi márcz. 20-án Simon András, János, Péter, Mihály testvéreket megnemesitette s a következő czímert adta nekik: Kék pajzsban zöld alapon jobbra fordult ugró szarvas; sisakdísz: növekvő egyszarvú; takarók: arany-kék, ezüst-vörös.
Az eredeti armalist, melyen a kihirdetési záradék hiányzik, 1813. évben Eger város szolgáltatta be a levéltárba. (1814. év 4. sz. 1813. év 899. sz.)
A családról egyébként nincsenek adataink.
Simon. A nemeslevelet 1656. évi jan. 20-án S. János és Máté testvérek; Jánosné Keczeghi Margit s fiaik János, Máté és Lukács; Máténé Gajdács Margit és fiaik János és István; végre Lukácsné Tóth Ilona s fiuk Mihály nyerték s még azon évben megyénk közgyülése hirdette ki. (1656. év 38. jkl.) 1659. évben a nemességszerzők újból kihirdetés alá bocsájtották armalisukat, annak azonban ezuttal Dósa Ádám ellenmondott, a következő évben pedig megadta reá az engedelmet. (1659. év 41. jkl. 1660. év 41. jkl.) Az 1724. évi investigatió idején János, Lőrincz és Mihály kompolti lakosok voltak.
Simon. Simon György, neje Oláh Erzsébet, leánya Anna, anyja Király Margit, testvérei Jeremiás és Mihály 1656. évi febr. 8-án kaptak czímerlevelet, melyet megyénk még azon évben kihirdetett. (1656. év 37. jkl.)
Simon. A megyei közgyülés 1668. évben hirdette ki az azon évi júl. 11-én S. Mihály, Gergely és Pál s ezek gyermekei, nevezetesen Mihály kiskátai lakoséi Péter, Katalin és Mária, Gergelyéi János, István és Gáspár, Páléi Ferencz és Ilona részére adományozott armalist. (1668. év 52. jkl. 1826. év 228. sz.)
Simon. Zalamegyéből ered. A hevesi ág leszármazása:
[családfa - 1.]
[családfa - 2.]
Pál tiszaroffi lakos Zalamegye bizonyságlevele alapján kihirdettetett 1828. évben. (1828. év 1135. sz. 1421. jkl.)
Simon. Túrkevén 1821. év körül sok ily nevű egyén lakott, kiknek nemességét csak tanuvallomások támogatják. (1821. év 1072. sz. 1228. jkl.)
Sinka. Régi család, melynek II. Mátyás 1610. évi febr. 4-én adott újitott czímerlevelet Sinka György, neje Anna, gyermekei Mihály és Katalin s fivérei János és András kérelmére. Kihirdette 1614. évben Verebélyen Nógrádmegye Ezen családból 1727. évben Mihály és György nagymihályi, András és György poroszlói, János pedig tiszaföldvári lakosok voltak. E három utóbbi Borsodmegye bizonyitványával igazoltatott. (1726. év 149. sz.)
Sinkovics. 1817. évben Ágoston törökszentmiklósi kovács; állitólag túróczi eredetű volt; nemessége kihirdetve nem lett. (1817. év 1277. sz. 243. jkl.)
Sipos. Eme trencsénmegyei családból való József fia József csépai lakos Nógrádmegye bizonyitványával 1768. évben igazolta nemességét. (1768. év 219. sz. 362. jkl.)
Sklávi másk. Kindernai. Németmezőre nyert királyi adományt. János fia Mátyás németfalvi származású egri lakos Zólyommegye bizonyitványa alapján kihirdettetett 1770. évben. (1770. év 1. et. d. d. sz. 610. jkl.)
Skopecz (öttömösi). Skopecz József aranymisés pap, egri prépostkanonok, Gáspár privigyei tanácsos és István egri polgár, továbbá Gáspárné Polereczky Máriától született János, 2Anna-Petronella, Erzsébet és Ágnes, végre Istvánné Kutriba Katalintól született Alajos, József és Mária 1840. évi szept. 24-én az öttömösi előnévvel a nemességet és a következő czímert nyerték: Vágott pajzs, a felső rész vörössel és kékkel hasitva, a jobboldali vörös mezőben hegyével lefelé forditott szarufát alkotó 7 hatágú csillag, a baloldali kék mezőben a felhők közűl felkelő sugárzó nap, az alsó zöld mezőben czikázó villámot tartó vértezett kar; sisakdisz: kék gömböt tartó kiemelkedő griff; takarók: arany-kék, arany-vörös. Kihirdettetett ugyanazon évben, másolata megyénk levéltárában. (1840. év 2721. sz. 1360. jkl. K. K. LXVI. 934., 937.) A megnemesités előtt Érsekujvár és Privigye volt a család lakóhelye.
Skultéty másk. Iszkra. Zólyommegye bizonyitványa alapján kihirdettettek: 1780. évben Mátyás alsólehotai származású nagyfügedi lakos (1780. év 382. jkl.), 1806. évben pedig János. (1806. év 657. sz. 1226. jkl. 1807. év 479. sz. 730. jkl.)
Slachta (felsőzadjelai). Nemességüket Liptómegye bizonyitványával igazolták: 1689. évben Ferencz fia Márton (1687. év 12. sz. 1689. év 309. jkl.); 1746. évben János fia Ádám gyöngyösi lakos (1746. év 218. sz. 71. jkl.); 1765. évben György fia Sándor egri lakos. (1765. év 126. sz. 120. jkl.) Nemességi bizonyitványt nyert 1793. évben Ferencz gyöngyösi lakos fia Gábor jenői lakos. (1793. év 90. sz. 82., 97. jkl.) 1830. évben János, kinek neje Murányi Erzsébet, a Haller család hevesi méhésze volt. (1830. év 1216. sz. 1948., 1970. jkl. 1834. év 1093. sz. 2254., 2567. jkl.)
Slovenicz. 1702. évben Mihály bizonyságlevelet kap. (1702. év 801. jkl.)
Smeltzer. II. Ferdinandtól 1631. évi nov. 22-én Sm. János, anyja Brikczin Mária, neje Erzsébet, fivére Tóbiás a nemességgel eme czímert kapták: Kék pajzsban zöld alapon sötétkék ruhás főnélküli férfi-harczos jobbtérdén térdel, jobb kezében görbe, balkezében egyenes kardot tart, melle vörös zászlós dárdával van átszúrva, levágott feje pedig a bal alsó sarokban van; sisakdisz: vértezett könyöklő kar pallossal, melynek markolatánál arany korona van; takarók: arany-kék, ezüst-vörös.
A Sárosmegyében 1632. évben kihirdetett emez eredeti armalis János egri kanonok őrizete alatt volt, 1777. évben történt halála után pedig megyénk levéltárába került. Volt ugyan neki egy József nevű agg testvére, de ez nem tartott igényt a nemeslevélre, mert gyermektelen volt. (1777. év 2. et. A. sz. 239. jkl.)
Schmidt. A nemességet 1721. évi máj. 18-án Schm. Domokos kapta ezen czímerrel: Vágott pajzs, felső vörös mezőben tulipán, alsó kék mezőben két hullámos ezüst sáv fölött 2 arany csillag; sisakdisz: vörös ruhás könyöklő kar vörös köves arany gyürüt tart; takarók: ezüst-kék, arany-vörös.
Kihirdettetett 1721. évben. (1721. év 338. jkl.) Az 1724. évi investigatió idején Egerben lakott.
Schneé. Mária Teréziától 1741. évi okt. 28-án Schneé Bernát, neje Luchner Teréz, gyermekeik János és Márta nyerték a nemességet s a következő czimert: Kékben hármas szikla középsőjén jobbról-balról arany csillagtól kisért, kardot tartó teljes griff; sisakdisz: kék atillás, arany öves, vörös nadrágos, prémkalpagos, kardot tartó kiemelkedő férfi; takarók: kék-ezüst, kék-arany. (K. K. XXXIX. 158.)
Az emlitett Jánosnak fia László Veszprémmegye bizonyitványával 1799. évben igazolta nemességét. (1799. év 312. jkl.) László neje Rakovszky Teréz volt, gyermekeik közül csak Teréziát, felsőeőri Rába Istvánnét és Máriát, Beniczky Flórián nejét ismerjük. (1796. év pp. 2484. L. sz. 1804. év pp. 3337. F. sz.)
Sohár. Vas- és Zalamegyékben elterjedt család. A nemességet II. Ferdinandtól 1625. évi okt. 29-én nyerte. 1828. évben a Nagyabonyban lakott Ferencz megyénk közgyülésén is kihirdettette nemességét, mert nőül vévén fájkürthy Kürthy Erzsébetet ennek monostori jószágán gyakran és hosszasabban tartózkodott. (1828. év 16. A. sz. 25. jkl.)
Sóky másk. Gáspár. II. Ferdinand 1625. évi nov. 5-én nemesitette meg Gáspár másk. Sóky Ferenczet, fivéreit Gergelyt, Demetert, Jánost és a következő czímert adta nekik: Kék pajzsban hármas szikla felett kardot tartó teljes oroszlán; sisakdisz: a pajzsalak növekvőn; takarók: ezüst-vörös, arany-kék.
Az armalist, melynek másolata megyénk levéltárában is megvan, 1627. évben Nyitramegye hirdette ki. (1708. év 114. sz.)
Zsigmond gyöngyösi lakos igazolta a nemességét 1708., 1720. években s az 1724. évi investigatió alkalmával. (1708. év 277. jkl. 1720. év 264. jkl.)
Soldos (runyai). A Hervay családdal közös eredetű eme régi gömöri családból levéltárunkban elsőnek azon ifj. runyai Soldos István van emlitve, a ki Gombos Györgygyel és Trombitás Istvánnal együtt a férfiágra s ennek kihalása esetén a női ágra is a nádortól 1662. évben adományt nyert Püly, Peczer, Ságh, Nagy-Szelind zarándmegyei, Galla békésmegyei birtokokra. (1662. év 2. sz.)
1667. évben ugyancsak nádori adományozás folytán beiktatja az egri káptalan S. Istvánt és Miklóst s Makay Györgyöt Tisza-Szőllősön és Igaron 7-7 jobbágytelekbe és Tiszaörs felébe, melyeket nevezettek Balika Mátyás magvaszakadtával nyertek. (Egri kápt. Pr. Q. pag. 320.)
1755. évben Poroszlón élt Mihályról csak annyit tudunk, hogy János fia volt. (1755. év 71. sz. 14. jkl.)
Az 1782. évben Császon lakott András és ürményi Nagy Mária gyermekei voltak Eszter, Imre, Júlia, András, Károly, Mária, Pál. (1819. év pp. 29. sz. 1771. év pp. 947. sz. 1782. év pp. 2264. sz.)
Soltész. Az 1724. évi investigatió alkalmával Mihály erdőkövesdi lakos volt. Ulászló által adományozott s 1638. év folyamán állitólag Hevesben is kihirdetett nemeslevelére hivatkozva igyekezett nemességét igazolni.
Soltész. III. Ferdinandtól 1655. évi nov. 15-én S. András, neje Szabó Erzsébet, testvére András kapták a nemeslevelet, melyet Tornamegye hirdetett ki. A megyénk levéltárában levő másolat szerint az adományozott czímer: Kék pajzsban kardot tartó oroszlán; sisakdisz: csőrében arany gyürüt tartó szarka; takarók: arany-kék, ezüst-vörös. Ezen armalist az egri káptalan is átirta. (N. jk. 152.)
Megyénkben Mátramindszenten volt birtokos, itt élt 1724. évben Mihály. Innen Gergely Egyekre, Jakab Csongrádra költöztek. Ez utóbbinak utódai, Ferencz, Károly és Márton handházi lakos testvérek, 1848. évben nemességigazoló pert inditottak, de azt a nemesi kiváltságok eltörlése folytán csakhamar beszüntették. (Külön pp. 248. sz.)
Solymosy. A Kompolthiakkal rokon régi hevesi család, mely 1430. táján Lászlóval kihalt. A gyöngyössolymosi templom tornyán látható czímere leveles koronából kiemelkedő balra fordult sas, tehát azonos az Aba nemzetség czímerével. (Fejér Cod. Dipl. X. 7., 277.)
Solymossy. S. János, neje Peregi Zsuzsi, fia Mihály részére 1700. évi szept. 17-én adományozott czímerlevél kihirdettetett ugyanazon évben. (1700. év 550. jkl.)
Sólyom. 1829. évben Károly bükkszéki lakos Győrmegye bizonyitványát mutatta fel, a közgyűlés azonban nem fogadta el a kihirdetés alapjául, mert átszármazását nem világitotta meg. (1829. év 1079. jkl.)
Somody. Komárommegye 1739. évben János révkomáromi származású tarnaőrsi, erki, árokszállási, simontornyai lakos s testvérei György és István részére bizonyságlevelet adott. (1739. év 181. sz.) János fiai voltak László erki lakos és János. László és fiai László, István és Pál 1764. évben (1764. év 1. et. C. sz. 179. jkl. 1763. év 103. sz. 103. jkl.), János és Balogh Ilona fiai pedig János (sz. 1773.), István (sz. 1777.), Pál (sz. 1779.), Elek (sz. 1789.), László (sz. 1794.) 1813. évben nemesi bizonyságlevelet kaptak. (1813. év 63. sz. 77., 470. jkl.)
Somogyi. I. Lipóttól 1668. évi aug. 1-én S. Mátyás, György és Balázs testvérek kapták a nemességet. A nemességszerző György fia János fiai István és János, továbbá ugyancsak György fia Balázs fiai Péter és György, mind a négyen dobi származású poroszlói lakosok, Szabolcsmegye bizonyitványa alapján kihirdettettek 1767. évben. (1767. év 164. sz. 136. jkl. 1752. év 120. sz.)
Somoskőy másk. Recsky. I. Lipót király által Somoskőy Máté és társa részére adományozott armalis kihirdettetett 1696. évben. (1696. év 255. jkl.)
Máté Somoskőről Gyöngyösre költözött s itt is halt meg. Fia András egyideig Recsken lakott, innen maradt rajta a Recsky név, majd visszament Somoskőre.
Nagy Iván (X. 294.) családi közlés alapján a család leszármazását is bemutatja. A táblázatán levők közől csupán Máté fia András fiai: István és Márton utódaira vannak hiteles adataink. Nevezetesen az emlitett Mártonnak fiai: Tamás ecsédi lakos, István, Ferencz kisteleki, Mihály lapujtői, András kántor bujáki lakosok, vére Mátyás katona 1782. és 1784. évben (1782. év 268. jkl. 1784. év 261. NB. NB. sz. 242. jkl.); testvérének, az 1779. évben testimonialist nyert (1779. év 142. jkl. 1778. év 320. sz. 260. jkl.) Istvánnak fia Ferencz zabroni lakos s ennek fiai Ferencz és Lajos 1815. évben nyertek megyénktől bizonyságlevelet. (1815. év 248. jkl.)
1819. évben Ferencz fiai Péter és András Bácsmegyében laktak. (1819. év 573., 701. sz. 613., 693. jkl.)
Soprony lásd Ivánkovics.
Sörös. S. András, neje Udvarhelyi Klára, fia Mátyás, fivére Mátyás részére adományozott armalis kihirdettetett 1694. évben. (1694. év 295. jkl.) Az 1724. évi investigatió idején Gyöngyösön éltek Mátyás és Mihály fia György.
Sőtér. A nemességet 1659. évi jan. 25-én Sőtér Ferencz, neje Pap Orsolya, mostoha fia Szeredy Ferencz, ennek neje Répássy Katalin, fivére Sőtér Mihály, neje Eördögh Orsolya, ennek fiai Tamás, János, Ferencz, Benedek nyertek. Kihirdette még azon évben Hevesmegye. (1659. év 38. jkl.) 1676. évben Mihály Gyöngyösön lakott. (1676. év 177. jkl.) 1699. évben birtokos volt a család Gyöngyös városban, Abasár, Gyöngyöspata, Visonta, Karácsond, Nagyfüged, Vámosgyörk, Verpelét, Ugra, Gyöngyöshalász községekben.
A beregmegyei levéltárban levő armalis szerint a család czímere ez: Vágott pajzs, alsó vörös mezőben 3 fehér liliom, felső kék mezőben kettős farkú oroszlán karddal; sisakdisz: követ tartó daru; takarók: arany-kék, ezüst-vörös.
Spanich lásd Lieszkovszky.
Specz. 1833. évi aug. 29-én Specz József egri gyógyszerész, neje Renold Katalin, fiai József, Rudolf-Sándor bécsi Terézianumban a vegytan tanára, Antal és Károly nemeslevelet kaptak, melyet 1833. évben Borsodmegye, 1834. évben pedig Hevesmegye hirdetett ki s jegyzőkönyvébe is beiktatott. (1834. év 508. jkl.) Czímer K. K. LXVI. 35.
Spurger. Spurger János-Lőrincz Gömörben kihirdetett eredeti nemeslevele bemutatásával igazolja nemességét 1700. évben. (1700. év 491. jkl.)
Sréter (szandai.) Idegen származású család, melynek eredeti neve Schretter vagy Schrötter volt. Ezen néven emlittetnek János, Gáspár és Menyhért testvérek, kik Miksa királytól a beszterczei előnévvel 1569. évben nyerték Nyitramegyében kihirdettetett nemeslevelüket. Gáspár és Menyhért utódokat nem hagyván hátra, János terjesztette tovább a legnagyobb részt Nógrádban szerepelt családot. A szandai előnevet 1701. év óta, vagyis azóta viseli, mióta csereképen megszerezte a Lónyayak szandavári birtokát.
Megyénkben tiszaszentimrei birtoka révén lett ismeretessé. 1769. évben osztoztak itteni javaikon néhai György gyermekei János, Zsuzsanna (Sándor Pálné) és Erzsébet. (1769. év 219. sz.) Jánosnak és Bezzegh Évának (előbb Thassy Ferencznének) 1770. évben élő gyermekei Pál, István, János, Mihály, Zsuzsi és Erzsébet. (1771. év pp. 948. sz.)
Jelenleg a m. kir. orsz. levéltárban van a család levelesládája, melynek oklevelei alapján Nagy Iván (X. 342.) behatóan foglalkozott történetével.
Stahrenberg gróf. Az 1723. évi CXXIII. t.-cz. alapján lett honfiusitva. Hatvanban volt birtokos.
Stek (zolnai). Ábrahám fiai Ferencz, János és József Zólyommegyétől 1733. évben bizonyságlevelet nyernek. (1733. év 141. sz.)
Steöszel (rapini). Az investigationalis iratok szerint II. Ferdinandtól nyert nemeslevelet, tehát minden bizonnyal azt az armalist kapta, melyet az emlitett uralkodó 1627. évben adományozott s 1628. évben Abaujmegye Garadnán hirdetett ki. (Csoma J. Abaujm. nem. cs. 664.)
Megyénkben Kristóf tünt fel először a XVIII. század elején. Kiváló tehetségű és szorgalmú ember volt, csaknem három évtizeden át méltó alispánja a vármegyének. Lipót királytól adományt nyert Sas és Kürth birtokokra (1735. év 111. sz. 487. jkl.), 1740. évben pedig ugyancsak királyi adományozással megszerezte Nagyrédén a Rákóczi-Aspermont-féle birtokrészt. (1746. év 105. sz. 1713. év 103. sz. 1740. év 202. sz.) Első neje volt zsadányi és törökszentmiklósi Almásy Ágnes, kitől László nevű fia született, második neje pedig özv. Csala Sándorné Perényi Klára bárónő (+ 1764.), ettől pedig Ágnes nevű leánya, Balassa László báró neje, származott. Meghalt Gyöngyösön 1754. évi jún 18-án. (1754. év pp. 542. A. sz.)
László (+ 1777. táján) neje Motesiczky Anna volt, fia pedig József kir. tanácsos, 1798-1815. években nádorispáni főkapitány. Ennek székhelyi Majláth Katalinnal való házasságából származtak: Mária Luby Imre altárnokmester neje, Mária Tige Lajos gróf és cs. és kir. kamarás neje és a magnélkül elhalt József, kinek neje komor Bedekovics Mária volt. (1782. év pp. sz. nélkül. 1752. év 721. jkl. Szolnoki perek 35. sz.)
A család czímerében eltérések vannak. Nevezetesen Siebmacher könyve (598.) várfalból kiemelkedő mórt jelez, Steöszel Kristófnak a megyei levéltárban levő pecsétei pedig folyóból kiemelkedő mórt mutatnak. A gyöngyösi Ferenczrendiek albumában levő czímer pedig ez: fehér mezőben fekete szerecsentörzs, csípőre tett kezekkel; sisakdisz: a pajzsalak; takarók: kék-sárga. (Turul 1888. év 178.)
Stiber lásd Szőllősi.
Stremenszky. Pozsonymegye által János domoszlói jegyző részére kiadott bizonyságlevél kihirdetve 1735. évben. (1735. év 444. jkl.) 1653. évből való armalisa található: O. L. Htt. Nob. Poson.
Stummer. Nemeslevelet Mária Terézia 1741. évi okt. 28-án adott Stummer Györgynek. Kihirdette Hontmegye. Tőle származott 1733-ban János s ennek benedekfalvi Luby Juliannától való fiai Antal, Ignácz és János terjesztették tovább a családot. Ezek közül az első a hevesi, második az ipolykeszi, a harmadik a békésmegyei terényi ágat alapitotta. Az ipolykeszi ág, melyből néhai Ipolyi Arnold váradi püspök és történetiró is származott, az Ipolyi nevet, a terényi ág a Tevényi nevet viseli jelenleg. Genealogiájukat a M. Nemz. Zsebkönyvben (II. r. I. 292.) találjuk.
Antal részt vett a franczia hadjáratban s ez időben nőül vette a franczia származású Bourgeois Júliát, kitát születtek: Apollonia Stéger János hontmegyei főorvos neje, Janka ivachnófalvi Rády Ferenczné, Terézia Guba Antalné, Antal huszártiszt és Ignácz előbb katonatiszt, majd Baldácsy Antal báró domoszlói kasznárja és gyöngyöspatai birtokos. Ezen Ignácz Hontmegye bizonyitványával 1844. évben hirdettette ki nemességét. (1844. év 145. sz. 181. jkl. N. I. X. 382.)
Czímer: Kékben három jobbfelé repülő vörös rigóval megrakott tört ezüst szarufa, felette középen arany csillag, alatta vizirányosan helyezett, hegyével jobbra forditott kard; sisakdisz: vörös-kék zárt szárny a pajzsbeli csillaggal; takarók: arany-kék, ezüst-vörös. (K. K. XXXIX. 220.)
Stúr. Nemességet 1792. évi júl. 26-án Stúr János-József kir. tanácsos, budapesti egyetemi jogtanár, neje Karger Jozefa, fiai Lipót, József és Károly-Lipót nyertek. Eme Károly-Lipót Hevesbe költözött, Keglevich Károly gróf titkárja lett s 1816. évben kihirdettette nemességét. (1816. év 494. sz. 791. jkl.) Czímer: K. K. LVI. 442.
Sturman. Gömörmegyéből ered, ott lett kihirdetve azon armalis, melyet Lipót királytól St. György, János és András testvérek nyertek. Györgytől származott János, ettől is János miskolczi, majd polgári lakos, ettől pedig Ferencz és Imre egri lakosok, kik Szabolcsmegye bizonyságlevele alapján 1801. évben hirdettették nemességüket. (1801. év 115. sz. 124. jkl.)
Subich (koloni). A Subics név nem ismeretlen történelmünkben, igy nevezték II. Endre idején a Breberi grófokat, a Zrinyiek őseit. (Dr. Wertner: Délszláv uralkodók. Salamon F.: Az első Zrinyiek.)
A koloni vagy nagykoloni Subich család eredetét nem ismerjük. II. Mátyás 1609. évben Subych Tamásnak nemességmegerősitő és czímerújiutó levelet adott s ebben világosan kijelentette, hogy az ő ősei már régtől mint valóságos nemesek szerepeltek.
Ezen Tamástól származott Pál, a ki 1652. évben nádori donatiót nyert a magtalanul elhunyt Verebélyi Mihály farmosi, bodi, alattyáni és szőllősi birtokaira. Eme javakban Verebélyi Mihály testvérének, Péternek, gyermekei Ferencz és Katalin háborgatták az adományszerzőt, ki a további zaklatást elkerülendő 100 forinttal elégitette ki őket. (1652. év 2. sz. 1723. év 118. sz. 1753. év 264. sz. 1654. év 11. jkl.)
A család leszármazása a vármegyei levéltárban (1722. év 58. sz. 454., 456., 460. jkl. 1725. év 135. sz. 1743. év 250. sz. 1751. év 27. sz. 1753. év 141. sz. 1759. év 113. sz. 1782. év pp. 2263. sz. 1801. év pp. 3098. sz. 1802. év pp. 3343. sz. 1810. év pp. 3316. sz. 1813. év pp. 3371. sz. 1829. év pp. 30. sz. 1334. év pp. 13. sz. 1839. év pp. 16. sz.) és Subich György hevesmegyei várnagy családi levéltárában levő különböző korbeli oklevelek adataiból következőleg volt összeállitható:
[családfa]
Pál és Murányi Rebeka gyermekei közül Ferencz a testőrségbe történt ajánlása alkalmával 1760. évben, a többiek pedig 1768. évben nyertek nemességükről előnevük feltüntetése mellett bizonyságlevelet. (1760. év 2. sz. 1768. év 220. sz. 382. jkl.) Eme testvérek közül Ferencznek és Imrének két nőtestvér volt a felesége, az előbbié Thyr Apolló később férjhez ment dezséri Bachó János krassói főispánhoz.
Az 1609. évi - Nyitramegyében 1610. évben kihirdetett - czímerlevél elkallódván a család czímere csak pecsétlenyomatokból állapitható meg.
Suhajda. A nemeslevelet I. Lipót király adta 1701. évi aug. 12-én S. János, fiai János, Mátyás és Pál s fivére István részére és előbb Nógrádmegye, majd 1720-ban Békésmegye hirdették ki. Eredetileg Legénden lakott a család, innen Pál Gömörbe, ifj. János Békésbe, majd megyénkbe költözött.
A hevesi ág leszármazása:
[családfa]
Nemességi bizonyitványt nyertek 1816. évben István egri és Gáspár veszprémi lakos testvérek (1816. év 706. sz. 1098. jkl.); 1822. évben a másik két testvér, vagyis Ádám nyug. kapitány és Imre a seminarium kulcsára, váczi lakosok (1822. év 209., 1112. jkl.); 1824. évben újólag ezek közűl István, Ádám és Imre. (1824. év 86. sz. 145. jkl.)
1816. évi testimonialisban János is szerepel, kinek apja állitólag György, nagyapja a megyénkbe költözött János volt. Erről azonban kiderült, hogy nem tartozott a családhoz s tulajdonképen Suhai volt a neve. Ő maga bevallotta, hogy Gáspár veszprémi lakos adta neki jó pénzért a tanácsot, hogy csalárd úton szerezzen magának nemesi bizonyitványt. A csalásért Suhai Jánost 14 napi börtönre itélték s nevét a nemesek közől törőlték. (1823. év 1678. jkl.)
Egy másik Suhajda Gáspár a XVIII. század közepén legéndi tanitó volt. Perbe fogatván nemességét nem tudta igazolni. (O. L. Táblai p. 4-1911.)
Sujánszky. S. János és Szmatana Anna fia János sujai születésű gyöngyösi lakos Trencsénmegye bizonyitványa alapján kihirdettetett 1845. évben. (1845. év 936. sz. 1478. jkl.) Nagy Iván szerint (X. 398.) 1631. évi apr. 29-én nyerte nemességét.
Sütő. Ilynevű család már 1614. évben birtokos volt Egercsehiben. Közelebbi adataink nincsenek róla. Az alábbi táblázatot Sütő József nyiregyházi ügyvéd iratai nyomán közöljük:
[családfa]
Sütő. S. György, fia László-Márton részére 1727. évi május 13-ára adományozott armalis kihirdettetett 1728. évben. (1728. év 53. jkl.) Czímer: K. K. XXXVI. 98.
Sütő. Mária Teréziától 1756. évi szept 18-án S. János kapitány, neje Nagy Judit, fia József nemességet nyertek a következő czímerrel: Hasitott, hátul vörössel és kékkel vágott pajzs, elül ezüst mezőben zöld alapon pánczélos, 3 vörös strucztollal diszitett, sisakos vitéz oldalán pallossal, jobbjában vörös zászló rúdját tartja, balját csipőjén nyugtatja, hátul fent a vörös mezőben levágott törökfőt tartó növekvő griff, lent a kék mezőben jobbra dült ezüst horgony; sisakdisz: a pajzsbeli horgonynyal megrakott zárt kék szárny; takarók: vörös-arany, ezüst-kék. Kihirdettetett ugyanazon évben.
A nemeslevélben emlitett József pestmegyei táblabiró, izsáki lakos volt, Horváth Annától származott István nevű fia tarnamérai lakos, ki Thassy Francziskával kötött házasságot. Nagy Judit utóbb Veres András nejévé lett. (1756. év 300. jkl. 1761. év pp. 683. NB. sz. K. K. XLIV. 220.)
Sváby (svabóczi). Ezen régi szepesmegyei családból a XVIII. század közepén Károly és neje Andreánszky Klára szerepeltek megyénkben. 1761. évben zálogba vették bellusi Baross Józsefné szendrői Török Zsófia hevesi, pélyi, átányi, siroki, bodi, verpeléti, sári részjavait. (1761. év pp. 690. sz. 1756. év pp. 583., 588. sz.)