P.
Paczolay. Nyitramegyéből származik. 1796. évben Sándor a somogymegyei Kónyiba költözött s ott prédikátor volt. Fia Sándor előbb csurgói gazdatiszt, majd Orczy György báró százbereki ispánja volt s mint ilyen Somogymegye bizonyitványával 1840. évben hirdettette megyénkben nemességét. (1840. év 2209. sz. 1089. jkl. 1843. év 801. sz. 1401. jkl.)
Paksi (Paxi) István 1699. évben bükkszéki birtokos.
Páll (felsőeőri). II. Mátyástól 1611. évben nyert adományt Felsőeörre. Vasmegyéből Fejér-, Veszprémmegyékbe is elágazott. Megyénkben 1807. évben hirdettetett ki Vasmegye bizonyitványa alapján Ferencz egri lakos. (1807. év 172. sz. 208. jkl.)
Pál. Megyénkben 1718. évben lett kihirdetve armalisuk, melyet ugyanazon évi május 15-én Pál József gyöngyösi lakos, neje Szakács Erzsébet s fiuk János nyertek. (1718. év 1036. jkl.) Az 1724. évi investigatió alkalmával igazoltattak a fenti József s a nemeslevél kelte után született fia István.
Palásthy (palásthi és keszihóczi). Hontmegye régi birtokos családja. Első őse Bors vitéz, a ki a keresztes hadjáratban tanusitott vitézségeért II. Andrástól 1217. évben Palást földjét nyerte. (Nyitram. monogr. 699.) 1421. évben Gergely czímerlevelet, 1745. pedig Ferencz czímerbővitést nyert. (K. K. XL. 175.) Egy ág későbben Nyitramegyébe költözött, Alsó-Kereskényben lett birtokossá, majd onnan Liptómegyébe is átszármazott. Ez a keszi és alsókereskényi előneveket viselte.
Liptómegyéből István fiai András és István királylehotai származású bükkszenterzsébeti lakosok, továbbá Pál fia István fia Pál csépai lakos s fia János telepedtek meg megyénkben s az előbbiek 1758. évben, az utóbbiak 1768. évben hirdettették ki nemességüket. (1758. év 363. jkl. 1768. év 1. et. A. sz. 223. jkl.)
Hontmegye bizonyitványa alapján igazoltattak 1767. évben István és Dubraviczky Zsuzsi fia János és Gácsi Anna fia András fia Ferencz hatvani lakos s ennek fia János. (1768. év 1. et. A. sz.)
A Nagy Iván művében (IX. 21.) közölt genealogián ezek egyike sem fordul elő.
Pál-Deák lásd Deák (mihályi).
Páldy. A családot P. Mihály, gyermekei János, István és Erzsébet, fivére Máté s ennek gyermekei István, Mihály és Katalin alapitották. 1715. évi febr. 28-án nyerték ugyanazon évben megyénkben kihirdetett nemeslevelüket. (1715. év 622. jkl.)
Az 1724. évi investigatió idején János csányi, Máté pedig farmosi lakos volt. Ugyanekkor egy másik János Erdőkövesden lakott. 1727. évben Mihály fia István nemességi bizonyitványt nyert. (1727. év 142. sz.) Bizonyára ezen István (+ 1782. előtt) gyermekei voltak: Anna Brezovay Imréné, Borbála Várkonyi Lászlóné, Rozália Gosztony Antalné, továbbá Mária és Rozália. (1782. év pp. 2267. sz. Külön perek 297. sz.)
Pálffy. Az 1724. évi investigatiókor János martonfalvi származású tiszafüredi birtokos Gömörmegye bizonyitványával igazolta nemességét. A következő évben János erdőkövesdi lakos s fiai Mátyás, Sándor, János, György, Miklós nyertek megyénktől bizonyságlevelet. Armalisuk elpusztult. Vezekényen volt valami birtokrészük. (1725. év 166. sz. 1726. év 126. sz.) Mivel a nemeslevél keltéről sehol sem történik emlités, nem tudjuk megállapitani, ezen családra vonatkozik-e azon armalis-másolat, mely az egri kápt. levéltárában (A. N. jk. 201. lap) található.
Palik. A nemességvizsgáló bizottság előtt 1724. évben Ferencz, György és Ignácz, továbbá Ferencz fia Ferencz, György fia József és Ignácz fia János bemutatják az I. Lipót király által 1659. évi febr. 22-én P. Ferencz, neje Badony Anna, gyermekei Ferencz és Ilona, testvérei Márton és András, továbbá Márton neje György Anna, gyermekei Miklós és Dorottya, nemkülönben András fia István, végre György, János és Gergely részére adományozott, ugyanazon évben megyénkben kihirdetett czímerlevelet s igazolják nemességüket.
Palla. III. Ferdinandtól 1647. évi jún. 15-én P. György (egy helyütt Gergely van irva) és István nyertek czimeres nemeslevelet, mely 1649. évben lett megyénk közgyülése előtt kihirdetve.
A nemességszerző Györgytől származtak Gergely, I. András pásztói lakos és II. György. Gergely fiai voltak I. Mihály, I. János (+ 1740.) és III. György.
I. Jánostól származtak: 1) II. János, ettől V. István és VI. György; 2) II. Ferencz; 3) II. István (+ 1793.), ettől II. Mihály, Márton, III. András, VI. István, Pál és III. János. Mindnyájan Jászárokszálláson laktak.
III. György fiai voltak: 1) II. András, ezé III. István; 2) I. Ferencz, ezé Mátyás erki lakos; 3) IV. György; 4) I. István, ezéi IV. István, V. György és József. (1769. év 245. jkl. 1780. év 442. jkl. 1805. év 92. sz. 124. jkl. 1818. év 1332. sz. 1459. jkl.)
A család, mint látjuk, leginkább Jászárokszálláson terjedt el. 1821. évben közülök számosan nemességi bizonyitványt nyertek. (1821. év 28. sz. 28., 109., 1169. jkl. 1824. év 133. sz. 180. jkl.) Innen György Kisfaludra, majd Martonfalvára költözött s 1754. évben a jászkún kerületektől (Jászkún ker. 1754. év 505. jkl.), 1759. évben pedig megyénktől bizonyságlevelet nyert. (1759. év 56. jkl.)
Armalis-másolat található: Egri kápt. S. S. jk. 188. és 304. sz.
Palojtay. 1742. évben Palojtay Mátyás a Csúsz, Piry, Kanyó, Tarcsány és Sárközy családokkal együtt nádori adományt nyert Csépa helységre, hol 1731. évben már az ebeczki származású s a hontmegyei Palojtán is birtokos János fia Lőrincz fia György is szerepelt. (1764. év 99. sz. 1764. év pp. 760. R. sz. 1731. év 146. sz.)
Egy másik ág genealogiája a következő:
[családfa]
Nógrádmegye bizonyitványa alapján 1777. évben kihirdettettek János fia György fiai Mátyás, Gábor és János (1762. év 219. sz. 1777. év 248. jkl.); megyénktől nemességi bizonyitványt nyertek: 1784. évben a fentiek negyedik testvérének, a Károly fehérváron elhalt Istvánnak, fiai Antal nagybecskereki és István szomolyai lakosok (1784. év 233. sz. 207. jkl.) és 1825. évben az 1777. kihirdetett Gábornak fiai: György, Mihály és Gábor, végre ezen Mihály fiai: József, Mátyás és Antal kevermesi lakosok. (1823. év 991. jkl. 1824. év 271. sz. 367. jkl. 1825. év 1330. sz. 2071. jkl.)
Palovics. Az 1654. évi okt. 25-én P. Mihály, fivére Antal s fiai András és Mihály részére adományozott czímerlevél kihirdettetett 1657. évben. (1657. év 7. jkl.)
Paluska (maróthi). Az 1701. évben nemeslevelet, 1719. évben a maróthi előnevet nyert s ma már kihalt ezen barsmegyei családból Keresztély báró szerepelt megyénk 1764. évi főnemesi összeirásában. (K. K. XXV. 443. XXXIII. 54.)
Palya. 1714. évben András gyöngyösi lakos Túróczmegye bizonyitványával igazolta nemességét. (1714. év 465. jkl.)
Panda lásd Komáromy.
Panker. A nemeslevelet III. Károlytól 1717. évi okt. 28-án Bachich György, Panker Sebestyén, Fórián György, Bachichné Kuzma Éva s gyermekei István, Mátyás, Katalin, Zsuzsanna, Pankerné Novák Márta s gyermekei Ferencz, István, Judit, Ilona, Zsuzsanna, nyerték.
Sebestyén fiától Jánostól született Ferencz kusztanóczi származású gyöngyösi lakos, a ki Vasmegye bizonyitványa alapján 1778. évben hirdettetett ki. (1778. év 320. jkl.) Ferencztől és Súri Annától származtak: Károly tarnaleleszi birtokos, János gyöngyöspüspökii érseki kasznár, Gábor Orczy László báró tarnaörsi gazdatisztje, Imre esküdt és József (sz. 1786.), Almásy István tiszttartója Zemplénmegyében. Ezen József és Kádár Rozál fiai voltak: Ferencz (sz. 1816.) és Alajos (sz. 1822.). (1827. év 25. sz. 59. jkl.)
Czímer: Kékben zöld alapon fehér lovon ülő vörös ruhás, kucsmás, jobbjában kardot, baljában vörös zászlót tartó vitéz; sisakdisz: követ tartó daru; takarók: vörös-ezüst, kék-arany. (K. K. XXXI. 418.)
Pankotay (tiszafüredi). Eredeti neve váradi Pankotay volt, mely 1654. évtől a tiszafüredi Pankotay, majd a XVIII. század végétől Pankotay másként Jósa, végre Pankotay Jósa és tiszafüredi Jósa nevekre változott át. A család utolsó férfisarját, a kalandos tréfáiról országszerte ismert Józsa Gyurit, Cziráky országbiró 1838. évi parancsában "Pankotay de Füred alias Pankotay Józsa dictus" néven emliti. (1806. év pp. 3360. sz.) Családtörténeti iróink tehát tévedtek, midőn a Pankotay és tiszafüredi Jósa családot két különböző családnak vélték.
Története a tiszafüredi és pusztakócsi birtokkal van szoros összefüggésben, mely az alpári Szemere családról származott át reá. Ezeket ugyanis János királytól Szemere Sebestyén nyerte, mint ezt 1583. évben kelt, magyar nyelven írt, végrendeletéből megtudjuk. Fia Zsigmond volt, kit ugyancsak 1583. évbev Báthory Zsigmond fejedelem füredi birtoka után a tized fizetése alól felmentett. Ezen Zsigmond leánya Anna volt, ki a reá szállott füredi és kócsi birtokot a váradi káptalan előtt 1618. évben 2000 frttért férjére, váradi Pankotay Jánosra, ruházta át, első férjétől, csanádi Szél Istvántól, való István és Ferencz nevű fiainak pedig kárpótlásul Magyar- és Oláh-Hodost adta át.
Pankotay Jánosnak két neje volt, az első az emlitett Szemere Anna, kitől György és László származtak, a második Csókásy Judit, kitől Erzsébet született. Ezen három testvér nyert III. Ferdinandtól 1654. évi nov. 8-án új adományt Füred községre és Kócs pusztára. Az adománylevél már a füredi előnévvel emliti őket. A beiktatást a leleszi káptalan a törökök miatt nem a helyszinén, hanem Ónod várában teljesitette.
Csókásy Judit leányának, Pankotay Erzsébetnek, Sombolyon és Borosteleken is volt adományos részbirtoka. Ezen javakra ugyanis Rákóczi György fejedelemtől 1651. évben Csókásy Márton 5 leánya nyert adományt és pedig 1. Erzsébet előbb Szilágyi Andrásné, utóbb borosjenői Benyeczky Mihályné, 2. Anna Újhelyi Mihályné, 3. Katalin lungai Mogha Jánosné, 4. Zsuzsi borosjenői Bornemissza Pálné, illetőleg ezek leánya Anna és 5. Judit Pankotay Jánosné, illetőleg ezek leánya Erzsébet. (1793. év pp. 3329. B. sz.)
A család genealogiája:
[családfa]
Midőn a törökök Nagyváradot elfoglalták, az akkor még ott lakott adományszerző György kapitány és nővére Erzsébet Erdélybe menekültek. Ez kedvező alkalom volt Barakonyi Ferencznek arra, hogy a Pankotayak jószágára nádori donatiót szerezzen. Tényleges birtokába azonban nem jutott az adományozott javaknak.
1830. évben ugyan az emlitett Barakonyi Ferencz maradékai, nevezetesen marosnémeti Gyu!ay Ignácz horvát bán, Pogonyi Ferencz, Vitarius János és Barakonyi János megkisérelték, hogy az 1663. évi donatiónak érvényt szerezzenek s Pankotay Jósa György ellen inditott perükben azt vitatták, hogy a Pankotay család tulajdonképen már az 1654. évben donatiót nyert Györgyben kihalt s az ő ősük az ő magvaszakadása folytán nyerte az adományt. De mind hasztalan, czélt nem értek, mert Pankotay Jósa György hitelesen beigazolta, hogy ő egyenes leszármazottja az adományszerző Györgynek. A bizonyitás oly meggyőző volt, hogy a Barakonyi örökösök is belátták tévedésüket s a további perlekedéstől elálltak. (1830. év 47. sz. 65. jkl.)
A kócsi pusztára Raffanidesz János is nyert donatiót, statuáltatta is magát, de a Pankotayak tiltakozása miatt nem vehette azt birtokába. (1738. év 20. sz.)
Egyéb adataink a családról:
1780. évben András és Imre testvérek, iklódi lakosok. Mint ezeknek egyszerű állitását emlitjük fel, hogy váradi Pankotay Jánosnak - Szemere Anna férjének - az apja Gergely volt. (1748. év 70. sz. 1780. év 437. jkl.) 1756. évben Pankotay Sámuel, István, Mihály és László osztoznak. (1761. év pp. 676. sz.)
1701. évben Pankotay Krisztina gyermekei Szeghalmi János és Tamás 2100 frtért eladják Füred felét és egész Kócs pusztát a tiszafüredi lakosoknak. (1750. év pp. 424. sz.)
1775. évben Pankotay Jósa Zsuzsi Pappszász István özvegye. (1775. év pp. 2002. sz.)
1784. évben élnek Sámuel (neje Muraközi Katalin), Gábor és László táblabirák. (1784. év pp. 2345. sz.)
1794. évben Jósa Klára Bizony Pál tiszafüredi tiszttartó özvegye. (1794. év pp. 2450. A. sz.)
1795. évben P. István és Gellén Mária gyermekei: Gábor, Klára - tassi Végh Istvánné - és Judit - Fáy Mihályné - osztoznak javaikon s a füredi és kócsi birtokot Gábor kapja, a tenki, szentmáriai és disznóshorváti jószágokat valamennyien egyenlő irányban. (1814. év pp. 3403. sz.)
1806. évben Tiszafüreden élnek P. Jósa Károly és öccse Ábrahám. (1808. év pp. 3286. sz.)
1807. évben Pankotay Borbála Csilléry László neje. (1807. év pp. 3250. sz.)
Az 1809. évi tiszafüredi insurrectionális összeirásban szerepelnek: I. Károly 43 éves, Gábor 53 éves, ennek fia György 20 éves, Ábrahám 26 éves, P. György 42 éves.
A család leányági leszármazóiról a megyei levéltárban több genealogiai táblázat (1793. év pp. 3329. B. sz. 1759. év pp. 650. sz. 1806. év pp. 3360. sz.), a m. kir. országos levéltárban pedig (Gyfvári kápt. 3. L. Reg. 9.) egy 1606. évi keletű s a váradi Pankotay családnak adományozott armalis található. Ezt azonban Bocskay Istvántól Várady Pankotay Mátyás és Nádudvary Tamás bihari prédikátor fia János nyerték egészen más czímerrel, mint a milyet a füredi Pankotayak pecsétjei mutatnak.
Pányoki. Az ungmegyei Mogyorós és Botfa községekben volt birtokos. 1760. évben Mihály szerepel a megyében, lakhelyét azonban nem tudjuk. (1762. év 52. sz. 23. jkl.)
Pap. Az 1654. évi aug. 19-én P. Ambrus, fivére Lőrincz, gyermekei Máté, Mihály, János, Ilona és Katalin javára adományozott nemeslevél kihirdettetett 1655. évben. (1555. év 28. jkl.)
Pap. I. Lipót királytól 1666. évi nov. 28-án P. Albert, neje Tóth Ilona, gyermekei Mihály és Zsófia, fivérei Mátyás, Márton és Péter nyertek czímerlevelet. Mihály Ivánkáról Szemerére, ennek fia Péter pedig innen Besenyőtelekre költözött s megyénkben 1759. évben igazolta nemességét. (1759. év 35. sz. 19., 30. jkl.) Ugyanezen évi keletű armalis-másolat az egri kápt. levéltárában. (F. F. jk. 241. sz.)
Pap. 1667. évi júl. 16-án nyert armalisa ugyanazon évben megyénk közgyülésén lett kihirdetve. Nemességszerzők voltak: P. János kúnhegyesi lakos, neje Kis Borbála, gyermekei Mihály, Ilona és Katalin, továbbá Sámuel s neje Kis Anna, Bálint és neje Nagy Katalin, György és neje ugyancsak Kis Anna, továbbá Pál és Mihály testvérek. (1667. év 156. jkl.)
Sámueltól igy származik le a család:
[családfa]
Nemességi bizonyitványt nyertek: 1778. évben Mihály és István tiszavárkonyi lakos testvérek (1778. év 320. sz. 60., 258. jkl.); 1829. évben Mihály és János testvérek s ezek fiai. (1829. év 713. sz. 1058. jkl.)
Pap. I. Lipót király 1693. évi május 12-én nemesitette meg P. Lászlót, nejét Kerekes Katalint, leányát Erzsébetet, fivéreit Mihályt és Istvánt. Az armalist bemutatták a vármegyének, de a földesúr közbevetett felebbezése folytán kihirdetést nem nyerhetett. Az 1724. évi investigatió jegyzőkönyvéből legalább ezt olvassuk ki. A nemességszerző Pálnak hasonnevű fia 1724. évben Gyöngyöspatán lakott. Az eredeti nemeslevél 14. sz. alatt a jászói konvent levéltárában van.
Pap. Nemességet 1696. évi aug. 18-án P. Sámuel, neje Csizmadia Anna, gyermekei János, István, György, Mihály, Katalin, Erzsébet nyertek. Nemeslevelük 1697. évben lett kihirdetve. (1697. év 294. jkl.) A nemésségszerző Sámuel 1699. évben sarudi, abádi és tomaji birtokosként szerepel. Az 1724. évben a következő fiai igazoltattak: Mihály abádi, János szalóki lakosok, Gergely, György, István és Sámuel, a ki 1732. évben Tiszaszőllősön lakott. (1732. év 110. sz.)
A nemeslevélben is emlitett Istvánnak fia volt Gergely, ezéi pedig Dávid és Mihály szoboszlói lakosok, kik 1792. évben nemességi bizonyitványt nyertek. Ez időben egyes családtagokat Tiszaroffon találunk. (1792. év 759. sz. 1816. év 965. sz. 1393. jkl.)
Pap. Esztergommegyéből Komárommegyébe, innen pedig megyénkbe költözött család. Az Esztergommegyében kihirdetett s az orsz. levéltár helytartótanácsi osztályában feltalálható nemeslevelet III. Károlytól 1715. évi máj. 30-án P. István előbb mocsi, majd neszmélyi lakos, neje Gazdagh Éva, gyermekei István, Mihály, Sámuel, Péter, Imre, Sára és Katalin nyerték. Mihály gyöngyösi lakos 1721. évben, majd az 1724. évi nemességvizsgáló bizottság előtt Komárommegye bizonyitványával igazolta nemességét. (1721. év 89. sz.)
Papp. Abauji család, ősi lakhelye, úgylátszik, Gönczön volt, de szerepelt Felső Dobszán és Tornyos Németiben is. 1746. évben Gönczön lakott János fia János fia János, kinek András nevű fiától származott ugyancsak János nevű unokája tiszafüredi ügyvéd volt s 1843. évben hirdette ki nemességét. (1843. év 500. sz. 899. jkl.)
Pap. 1792. évi tanuvallomások szerint Dévaványán él István fia István, kit másként Szitásnak, vagy Losonczynak is neveztek. A Szitás név állitólag azért maradt rajta, mert apja Szitás János veje volt, a Losonczy pedig azért, mert nagyapja Losonczon prédikátori tisztet viselt. (1792. év 759. sz.) Lásd még a Szitás családról irt közleményt.
Papp lásd Bóka-Papp.
Papp lásd Dolinay.
Pap lásd Hrabóczky.
Pap lásd Kazay.
Pap lásd Kiss. (1634.)
Pap lásd Murányi.
Pápay lásd Szilágyi.
Pappszász. Gömörmegyéből ered, ott lett kihirdetve 1630. évben azon czímeres nemeslevél, melyet 1628. évben Szász alias Mády György, fiai Mihály, János, István, Péter, továbbá Szabó Méraj Pál, Grancz Pál és fia András nyertek.
Egy másik armalisa is van a családnak, melyet II. Ferdinand Bécsben 1632. évi ápril. 20-án Zas alias Mády Györgynek, nejének Szabó Annának, gyermekeinek Istvánnak, Jánosnak és Annának adományozott a következő czímerrel: Kék pajzsban zöld alapon 3 fiókáját vérével tápláló pelikán; sisakdisz: keresztbe tett két pálmaág fölött kiterjesztett szárnyú fehér galamb; takarók: mindkét részen ezüst-vörös.
A Pappszász család ma is ezt a czimert használja s az ezen czímer adományozásáról szóló 1632. évi eredeti nemeslevél, melyen a czímerfestmény helye üres s a kihirdetési záradék hiányzik, Pappszász Lajos pusztatenki birtokos tulajdonát képezi.
A nemességszerzők egyik utóda, István, Miskolczra származott át. Ennek fia volt György, a ki felesége Némethy Mária, Széky Katalin leánya, révén a Széky család javainak osztályosává lett. III. Károly 1734. évi oklevele az újszerzeményi bizottság határozata alapján megitéli a családnak az igari, szárazbeői és széki részbirtokokat s a Pap aliter Száz néven emliti azt. A Pappszász nevet csak későbben kezdte használatba venni a család s ugyanekkor a Mády név előnévvé változott át.
A család genealogiája a megyei levéltárnak (1772. év pp. 981. sz. 1769. év pp. 902. sz. 1781. év pp. 2225. sz.) s a Széky család levéltárának oklevelei s az újabb nemzedéket illetőleg családi közlés alapján a következő:
[családfa]
Parázsó. 1764. évben Mihály és Márton dobii származású abádi lakosok. (1764. év 113. A. sz.) 1770. évben Zemplénmegye bizonyitványa alapján kihirdettetett János, több testvére és unokatestvére. (1770. év 1. A. A. sz.)
Párvy. E családról már 1490. évben történik emlités, midőn Dóczy Imre és Horváth István Beatrix királynétól adományt nyertek a Párvy Mátyástól zálogban birt birtokokra. Leginkább Nyitramegyében Szakolczán és Galgóczon székelt, de elágazott Fejér-, Trencsén-, Gömör- és Krassómegyékbe is. Nyitramegye előtt 1754. évben investigáltattak János, György és István galgóczi lakosok, majd 1759. évben nemességi bizonyitványt is nyertek, melynek alapján az alábbi genealogia állitható össze:
[családfa]
Megyénkben a család nemessége ugyan kihirdetve nem volt, több tanu vallomása szerint azonban a Galgóczról Gyöngyösre költözött János nemes családból származott. Ezen János leszármazói:
[családfa]
A Gyöngyösön megtelepedett s a régi Bene utczában, a Gosztony ház közelében, lakott János, a kort tekintve, azonos lehetett a Nyitramegyétől 1759. évben nemességi bizonyitványt nyert Jánossal. (1846. év 2544. sz. 2543. jkl. Nyitram. levélt. Opus invest. Proc. Vágujh. 1754. év 384. lap. Prod. sub litt. E.)
Pászthóy (pásztói és hasznosi). Hevesmegye ősrégi családja a Rathold (Rátót) nemzetségből. Mivel még a XVI. század végén kihalt, megyénk levéltárában alig néhány oklevélben maradt fenn emlékezete. Nagy Iván (IX. 132.) és Siebmacher (483.) tudomással birtak e család létezéséről, czímerét is közlik, de történetéről2, leszármazásáról nagyon keveset mondanak. A család őse Domokos tárnokmester fia a Rathold nembelí István, a királyné főlovászmestere és trencséni ispán volt, a ki 1265. évben Ágas várát és a pásztói monostor kegyúri jogát nyerte adományul. Fiai voltak az 1270-1320. években szerepelt Domokos tárnokmester és nádor, a Pászthóy család törzse, László (Laczk), a Tary család és Kakas a Kazai Kakas család megalapitói.
1395. évben János országbiró volt. Mivel ez egy 1396. évi oklevélen mint Domokos fia szerepel, megdől Nagy Ivánnak azon feltevése, hogy ezen Domokos János országbiró testvére volt. (1805. év pp. 3295. sz.)
A XV. századból, 1406. évből, csak P. Imrét ismerjük, kinek neje Domoszlói Margit volt. XVI. századbeli adatok alapján pedig az alábbi genealogia volt összeállitható:
[családfa]
1539. évben György fia Ferencz ecsegi, kenderesi és beői birtokát elcseréli a Pálosok tabajdi birtokával, ez utóbbit illetőleg rakai Korniss János ellenmondása mellett. (1753. év pp. 491. sz.)
1588. évben Homonnay István zempléni és ungi főispán és neje enyingi Török Fruzsina P. Gergelytől 500 frt ára bort vettek s ennek fejében zálogba adták neki Átányt és Kürüt.
1592. évben az egri káptalan előtt egyrészről Pászthóy Gergely, másrészről pedig nővérei Klára, Orsolya, Margit és Annától (Szénássy lstvánnétól) származott Szénássy Judit, továbbá Pászthóy János leánya Borbála, végre Pászthóy Zsigmond leányától P. Katalintól (Alaghy Jánosnétól) származott Alaghy Juditnak (Mágócsy Andrásnénak, utóbb Rákóczi Zsigmondnénak) gyermekei Mágócsy Gáspár, Ferencz és Erzsébet szerződést kötöttek, mely szerint utóbb nevezettek a sok viszálynak végét szakitandók Pászthóy Gergely és esetleges fiúmaradékai javára teljesen lemondanak Hasznos, Pászthó, Sóshartyán, Bárkány, Csepketeleke birtokokról oly kikötéssel azonban, hogy ha ő fiúutódok nélkül maradna, a jelzett birtokok reájuk visszaszállanak; viszont Gergely a vadnai birtoknak felét, az úgynevezett "Pászthóy Ferencz részt" nővéreinek és ezek maradékainak, a másik felét pedig, vagyis az úgynevezett "Pászthóy Zsigmond részt" az ezen Zsigmondtól leszármazott Alaghy Judit utódainak engedi át. Ezen egyezséget 1593. évben II. Rudolf király is megerősitette.
Mivel Zsigmond ágából csak Borbála szerepelt e szerződés megkötésekor, fitestvérei, István és Zsigmond, bizonyára korábban elhaltak. (1744. év pp. 263. sz. 1805. év pp. 3295. sz. Szederkényi: Hevesm. monogr. II. 265.)
Pászthóy Gergely 1598. évben Kassán Beniczky Márton házában lakott s Hasznoson levő malomhelyét Csépe Demeter, Péter és Gáspár nevű jobbágyainak engedte át használatra. Mivel súlyos beteg volt, az egri káptalan két tagja a lakására ment s ott vette ki tőle e vallomást. (1767. év pp. 860. sz.) A következő évi april 15-én pedig már mint gyöngyösi lakos állitott ki kötelező levelet arról, hogy Kis Réde falubeli részét gyöngyösi Pap Istvánnak adja zálogba. (M. Nemz. Muz. Rhédey levélt.)
Patay. 1811. évben László fia István fia József alsószuhai származású hevesi lakos s gyermekei József, Éva és Borbála Gömörmegye bizonyitványa alapján kihirdettetnek. József testvérei közül ez időtájt Jakabot Debreczenben, Istvánt és Lászlót Rimaszombatban találjuk. (1811. év 302. sz. 389. jkl.) Lehetséges, hogy nevezettek az 1685. évben megnemesitett nógrádi eredetű családból származtak. (Gömörm. monogr. 654.)
Patay lásd Timár.
Pataky. 1823. évben Gyöngyöspüspökiben lakik István és Pap Anna fia Pataky Mihály. Állitólag abauji eredetű volt. Nemessége kihirdetve nem volt. (1823. év 1034. sz. 1563. jkl.)
Patkós. Az 1724. évi nemesi investigatiókor István a II. Ferdinand által 1634. évi febr. 4-én Patkós István és János részére adományozott s Tornamegyében kihirdetett armalis bemutatásával igazolja nemességét s azt, hogy ő az emlitett Jánosnak egyik leszármazottja. Ugyancsak ő 1725. évben Tornamegye bizonyitványa alapján kihirdettetett. (1725. év 810. jkl.) Tiszanánán, Dévaványán és Mezőtúron élt a család. 1764. évben István, János és Benedek bizonyságlevelet nyertek. (1764. év 18. A. sz. 1769. év 247. jkl. 1773. év 68. jkl.)
A levéltárban levő armalis-másolat szerint a czímer: Kék pajzsban zöld halom felett fiókáit vérével tápláló pelikán; sisakdisz: kardot tartó vörös ruhás kar; takarók: arany-kék, ezüst-vörös. (1770. év 18. A. sz.)
Pauer lásd Petheő. (1655.)
Paulovics. 1839. évben János szolnoki sótiszt Nyitramegye bizonyitványával igazolja nemességét. (1839. év 1717. sz. 1038. jkl. 1842. év 982. sz. 716. jkl.) Ezen testimonialis genealogiai adatai:
[családfa]
Pázmán. Ezen komárommegyei családot laki Pázmán néven ismerik genealogusaink. 1518. évben Lakszakállasra nyert királyi adományt. Megyénkben János fia Tamás fia Gergely laki lakosnak fiai: Tamás és Simon mezőtúri lakosok telepedtek meg s 1826. évben Komárommegye bizonyitványával igazolták nemességüket. (1826. év 197. sz. 243. jkl.)
Pázsit vagy Pazsi. A pozsonymegyei Nemesszegről (Dunaszerdahelyről) Mihály előbb a borsodmegyei Vattára, utóbb Tiszafüredre költözött s itt fiúutódok nélkül 1777. év körül meghalt. (1777. év 162. A. sz. 323. jkl.)
Péchy (péchújfalusi). Ezen erdélyi eredetű család első őse az I. Ferdinand király idejében élt Gáspár gyulai kapitány, a ki 1555. évben nyert czímerlevelet. A család története, leszármazása, czímere a szakirodalomból eléggé ismeretes. (N. I. IX. 176. Siebm. 488. M. Nemz. Zsebk. II. r. I. 491.) Az 1724. évi investigatió idején Imre szerepelt megyénkben, a hol - mint a függelékből látható - a család több tagja hivatalt is viselt. Antal 1783. évben maklári plébános volt. (1783. év pp. 2305. U. sz.)
Péchy (Andréffy). I. Ferdinandtól Péchy (Andréffy) János és testvére Ferencz 1559. évben nemeslevelet nyertek a következő czímerrel: Aranynyal és kékkel vágott pajzsban alul 3 arany liliom s felettük fehér galamb (lábai és farka az alsó mezőben) áll s csőrében bogyókkal megrakott olajágat tart; sisakdisz: a pajzsbeli galamb; takarók: mindkét részen arany-ezüst-kék.
Az eredeti armalis, melyen kihirdetési záradék nincsen, Tapolcsányi László egri ügyvédnél maradt zálogban s úgy került 1807. évben megyénk levéltárába.
P. János pécsi származású volt s a nemességet irodalmi tevékenységeért, Verancsics Antal egri püspök oldala mellett teljesitett kiváló politikai érdemeiért, nagy tudományáért, tiszta életéért kapta. Az Andréffy nem előnév, hanem megkülönböztető melléknév (cognomen), melyet mint András utóda nyert. (1807. év 476. A. sz.)
Pecz. III. Ferdinandtól 1646. évi okt. 12-én Pecz János nyert nemeslevelet, melyet 1647. évben Veszprémmegye, 1680. évben pedig ennek Gyöngyösre költözött Pál és János nevű fiai kérelmére Hevesmegye hirdetett ki. (1680. év 98. sz.) Az 1724. évi nemesi vizsgálat alkalmával János s fia János, István s fia János gyöngyösi lakosok igazoltattak. Genealogiájat, czímerét Nagy Iván művében (IX. 189.) találjuk.
Pecze. 1701. évben Farkas nemességi bizonyitványt nyer. (1701. év 744. jkl.)
Péczely. 1819. évben Ung- és Abaujmegyék bizonyitványa alapján Péczely István egri molnár legény nemessége kihirdettetvén megyénktől bizonyságlevelet nyert. (1819. év 340. jkl.) Ezen testimoniális azonban 1830. évben meg lett semmisitve, mert kiderült, hogy csalárd úton jutott hozzá. Azon bizonyságlevél ugyanis, melynek alapján nevezett megyénkben kihirdettetett, nem az ő nevére, hanem egy másik Péczely István hernád-szent-andrási lakos nevére szólt. Aradmegye is megsemmisitette János nevű fia, kroknai lakos, részére kiállitott bizonyitványát. (1830. év 752. sz. 1085. jkl. 1831. év 184. A. sz. 296. jkl.)
Pellionis lásd Szűcs.
Péntek. A nemeslevelet II. Ferdinandtól 1631. évi jún. 18-án Péntek Demeter, neje Tóth Katalin, gyermekei Péter, Anna és Ilona, továbbá testvérei Lőrincz és Katalin nyerték s ugyanazon évben Borsodmegye hirdette ki. (Borsodm. lev. Pr. 5. f. 41.) 1699. évben Benedek, István, id. és ifj. András sarudi birtokosok voltak s 1709. évben igazolták nemességüket. (1709. év 486. jkl.) Az 1724. évi investigatió idején János, Demeter, Benedek, Lőrincz tiszaderzsi lakosok voltak, későbben pedig egyesek Kisújszállásra, Kúnhegyesre, Madarasra is elágaztak. (1773. év 309. C. sz.)
Az eredeti armalist a család őrzi Tiszaderzsen.
Penz. Honfiusitott család. Az 1697. évi márcz. 9-én Penz Kristóf egri kamarai prefektus, neje Kettner Mária Terézia, gyermekei Ferencz-József, János-Antal, Johanna-Erzsébet és Borbála-Terézia javára adományozott indigenatusi kiváltságlevél kihirdettetett 1698. évben. Feltalálható Pestmegye levéltárában. (1698. év 74. jkl.) 1698. évben János egerbaktai, jánoshidai, alattyáni, jenői, pázmándi birtokos. Czímer: K. K. XXIV. 256., 320.
Pénzes (vásárhelyi). Báthory Gábor 1608. évi júl. 17-én nemesitette meg Pénzes Jánost és a vásárhelyi előnevet adományozta neki. A nemeslevelet Biharmegye hirdette ki. Feltalálható a m. kir. orsz. levéltárban. (Gyfvári kápt. 5. L. Reg. 186.)
Zemplénmegyétől nemességi bizonyitványt nyertek: 1736. évben János sátoraljaújhelyi és György gertselyi lakos testvérek és ezek fiai nevezetesen Jánoséi István, János, György, Pál és Imre, Györgyéi pedig Ádám, József, István, György; 1768. évben pedig a fenti János sátoraljaújhelyi lakosnak fia György s ennek fiai György és Imre tiszaszentimrei lakosok. De mivel ez utóbbiban a nemességszerzőkkel való összeköttetés feltüntetve nem volt, György és Imre tiszaszentimrei lakosok nemességét nem hirdette ki a vármegye, hanem őket bővebb igazolásra utasitotta. (1768. év 219. sz. 361. jkl.) A következő évben újabb bizonyságlevelet mutattak fel s bár leszármazásuk ebben sem volt kifejezve, ezt a vármegye kihirdette. (1769. év 221. sz. 225. jkl.)
Perlaky másk. Horváth (perlaki). Eredetét biztosan nem tudván csak fentartással közölhetjük ama családi hagyományt, hogy a zalamegyei Perlakyakkal közös törzsből származott. Megyénkben Perlaky István (sz. 1762.) telepedett meg, Egerben jogtanár volt s 1802. évben Sopronmegye bizonyitványával igazolta saját és Károly és Flórián nevű fiai nemességét. Eme bizonyságlevél szerint a család neve azelőtt perlaki Horváth volt. (1802. év 694. sz. 685. jkl.)
Az emlitett Károly barsmegyei aljegyző, majd Makay Antal püspök nagybátyjának jószágigazgatója, azután a szentgyörgyi Horváth család prefektusa, végre közalapitványi prefektus. Nemességi bizonyitványt nyert 1827. évben. (1827. év 874. sz. 1108. jkl.) Meghalt Domoszlón 1877. évben. Fia Zénó domoszlói birtokos.
Flórián táblabiró és aradmutinai kamarai ügyész volt s Lőrincz nevű fiával együtt nemességi bizonyitványt kapott 1838. évben. (1838. év 2272. sz. 1268. jkl.)
A család levelesládája, értesülésünk szerint, a szabadságharczban Temesvár ostroma alkalmával pusztult el.
Mivel Sopronmegye bizonyitványában czimerlevélre hivatkozás nincsen, nem tudjuk biztosan megállapitani, ezen családra vonatkozik-e a II. Mátyás által 1613. évi márcz. 14-én a perlaki Horváthok részére adományozott s Fejérmegye levéltárában levő eredeti armalis. (1819. év 896. sz. 822. jkl.)
Pestini lásd Kulin (jászberényi).
Pesztránszky másk. Galgóczy. Az 1724. évi nemességvizsgáló bizottság előtt István dévaványai lakos Biharmegye szolgabirájának és esküdtjének bizonyitványával igyekszik nemességét igazolni. (1725. év 33., 160. sz. 809. jkl.)
Péter. P. Balázs és János gyöngyösi lakosok igazoltatnak 1676. évben. (1676. év 193. jkl.)
Péter másk. Szarka. Az 1776. évben Borsodból Kis-Kálnára, majd Bajkára költözött Mihálynak egyik fia volt András mezőtúri jegyző, a ki Mészáros Annától 1817. évben született Károly nevű fiával együtt Barsmegye bizonyitványa alapján 1825. évben nemességét kihirdettette. (1825. év 555. sz. 834. jkl.)
Petermányi. Mária Terézia 1760. évi nov. 25-én nemesitette meg a családot. Nemességszerzők: P. Mihály és Ádám testvérek, Mihály neje Karlony Teréz, fiai Mihály és Ignácz, leányai Teréz és Erzsébet, Ádám neje Radler Katalin, fiai Imre, János, leányai Julianna és Jozefa voltak. Kihirdették 1761. évben Vas- és Hevesmegyék. Eredetije megyénk levéltárában van.
Czímer: Vágott pajzs, az alsó kék mezőben a vele szembe jövő farkast mellső jobblábával megragadó futó oroszlán, a felső, ezüsttel és vörössel hasitott, rész ezüst mezejében csonka fatörzs, melynek jobb felől kinyúló ága le van vágva, balfelől pedig egy élőág alatt levő oduból méhraj repül ki s lepi el az egész mezőt, a vörös mezőben csőrében arany irótollat tartó fehér galamb; sisakdisz: a pajzsbeli galamb; takarók: arany-kék, ezüst-vörös. (1761. év 139. sz. 89. jkl.)
Pethes (kecskeméti). A czímeres nemeslevelet II. Ferdinand adta 1625. évben kecskeméti Pethes Mihály és Balázs testvéreknek. A leszármazást az alábbi táblázaton csak azon Tamástól tudjuk levezetni, ki a XVIII. század közepén a komárommegyei Kamocsa községben élt.
[családfa]
Antal fiai közül Imre dekretatis főhadnagy, póstamester Jászárokszálláson, Mihály jászkúnkerületi adószedő, Antal dekretalis főhadnagy, póstamester Félegyházán, József táblabiró, szentiváni lakos; János fiai közül: József kir. táblai jegyző jászberényi lakos, Pál jászkúnkerületi jegyző, János tanuló. Nemességük Komárommegye bizonyitványa alapján 1838. évben lett kihirdetve. (1838. év 1690. sz.)
Czímerlevél: O. L. Htt. Nob. Komárom.
Pethes másk. Gyöngyösy. Az 1724. évi nemességvizsgáló bizottság jegyzőkönyvéből tudjuk meg, hogy III. Ferdinand 1655. évi febr. 15-én nemesitette meg a családot s a Pethes másk. Gyöngyösy János, neje Kapitány Anna, Pethes András, neje Csór Dorottya s gyermekei Pál és Anna részére adományozott czímerlevelet 1656-ban megyénk hirdette ki. 1724. évben Gyöngyösön laktak Ferencz és János s az előbbinek Pál nevű fia és András, Mátyás nevű unokái, az utóbbinak, Jánosnak, csak leányai voltak, névszerint: Julianna, Klára, Erzsébet, Borbála. 1676. évben András és Márton igazolták nemességüket. (1676. év 177. jkl.) Az 1809. évi insurrectionalis összeirásban Ignácz 41 éves nyug. lovaskapitány egri lakos szerepel.
Pethő. III. Ferdinandtól 1637. évi aug. 21-én P. Gáspár s fiai Gáspár és Lázár nyertek nemeslevelet, melyet 1638. évben Nógrádmegye hirdetett ki.
Megyénkben Gáspár fia István fia Boldizsár jármii származású tiszafüredi lakos telepedett meg s 1773. évben Szatmármegye bizonyitványával igazolta nemességét. (1773. év 263. jkl.)
Ezen testimonialis szerint a leszármazás ez:
[családfa]
Pethő András szolgabiró 1653.
Petheő. 1655. évi máj. 1-én nyertek czímeres nemeslevelet Pethő János, nővére Katalin, ennek férje Pauer Dániel s ezek leánya Dorottya. Kihirdettetett 1656. évben.
Petheő (gyöngyösi). I. Lipót királytól 1667. évi júl. 1-én Petheő János és neje Tukinszky Éva a gyöngyösi előnévvel az ághói és szentimrei birtokokat kapták adományba Ághó Kelemen és Sándor Pál fia Miklós magvaszakadása folytán. A leleszi konvent be is iktatta őket a birtokba, azonban 1670. évben már eladták 1000 frtért Jászberény és Szentimre lakosainak. Az adományszerző János azután Gyöngyösre, majd Abasárra költözött s itt halt meg.
Egyenes leszármazottjai:
[családfa]
Nemességi bizonyitványokat nyertek: 1757. és 1770. évben János és Ignácz testvérek, a kik, illetve utódaik Zemplén-, Gömör-, Borsod- és Pestmegyékben is kihirdettettek (1757. év 192. jkl. 1770. év 200. A. sz. 632. jkl. 1758. év 244. sz. 1806. év 226. sz. 353. jkl.); 1771. évben pedig Lőrincz és Ferencz testvérek. (1771. év 200. A. sz. 217. jkl. 1797. év 334. sz.)
Ama János, kinek neje Rottenstein Borbála volt, örökös perpatvarban állott sógorával Rottenstein Mihály konziliáriussal. Ez utóbbi még a nemességét is kétségbe vonta, de teljesen alaptalanul. (1775. év pp. 1099. sz. 1777. év pp. 2078. sz.)
Czímeres nemeslevelet 1694. évi nov. 12-én Petheő Pál, neje Vágó Zsuzsi, fiai Ardrás, Ferencz, Gergely és András leánya Ilona nyertek. Kihirdettetett 1696. évben. Az eredeti Petheő Miklós budapesti lakos, szt.-rókuskórházi gondnok, birtokában van. (1696. év 30. jkl.)
Hogy az adotmányszerző János és a czímerszerző Pál vérségi viszonyban voltak egymással, több mint valószinü. De mivel Jánosnak csupán egyetlen, Ferencz nevű, fia volt, igy csak oldalági rokona lehetett neki Pál, a kinek utódai - bár az előnév adományozása reájok nem vonatkozott - szintén felvették a gyöngyösi előnevet s maig is használják. (1829. év pp. 29. sz. 1830. év pp. 13. sz. 1834. év pp. 13. sz. 1834. év 808. sz.)
A czímerszerző Páltól levéltári iratok (1755. év 51. sz. 1809. insurr. összeirás. 1832. év 888. sz. 1765. év pp. 802. sz.) és a monostori anyakönyvek szerint a család leszármazása ez:
[családfa]
Valószinüleg Pál és Kürthy Krisztina fia volt még azon Károly is, kinek Thassy Erzsébettel kötött házasságából származtak Pál (1802.), Teréz (1803.) Kovács Jánosné, József (1804.), Imre (1806.), János (1812.)
A czímerszerző András neje Thassy Anna (utóbb Urbanovszky Miklósné) egyike volt azoknak a Thassyaknak, kik 1698. évben miskei és monostori adományos birtokukra királyi megerősitést nyertek.
Az 1724. évi investigatiókor Ferencz, Gergely és Ignácz még gyöngyösi lakosok voltak. Nemességi bizonyitványt nyertek 1832. évben Ágoston és András csányi lakos testvérek. (1832. év 888. sz.)
1792. évben János fia László zászlótartó a Gyulay ezredben. (1792. év 820. sz.)
Petheő (ontopai). Előnevét tekintve komárommegyei eredetünek látszó ezen családnak magánértesülésünk szerint II. Rudolftól van armalisa. Megyénkben József jászárokszállási és János hevesi lakos testvérek telepedtek meg s Barsmegye bizonyitványával 1834. évben igazolták nemességüket. Ezek atyja János, nagyatyja a Barsmegyében 1709. évben igazolt és Hontmegyében és kihirdetett Antal volt. (1834. év 374. A. sz. 785. jkl.)
A megyénkben igazolt Jánosnak utódait családi közlés szerint az alábbi táblázat mutatja:
[családfa]
P. János neje Palya Ilona 1832. évben végrendelkezik. P. József neje Pap Jozefa utóbb Kovács Pálné lett. (1835. év pp. 8. sz.)
Pethő. 1715. évben Gáspár, András, István Szabolcsmegyétől bizonyságlevelet kaptak. (1715. év 77. sz.)
Petrák másk. Kovács. 1703. évben Mihály és fiai András, Márton, István Borsodmegye bizonyitványa alapján kihirdettetnek. (1703. év 1069. jkl.) 1709. évben Péter átányi lakos igazolja nemességét. (1709. év 486. jkl.)
Petravich másk. Szabó. Horvát eredetű család, melynek egyik tagja Márk Zágrábmegyéből 1718. év táján az esztergommegyei Bajnára költözött, József fiától származott Béla, József és Antal unokái pedig megyénkben telepedtek meg s Zágrábmegye bizonyitványával 1784. évben igazolták nemességüket. (1784. év 397. jkk.)
Antalnak Imrech Erzsébettől született gyermekei Imre, Ignácz (1787.) és Antal 1818. évben, ez utóbbi Antalnak fiai Ferencz, Elek és Flórián 1843. évben nemességi bizonyitványt nyertek. (1818. év 96. sz. 214. jkl. 1843. év 206. sz. 278. jkl.)
A Nagy Iván közölte genealogia (IX. 282.) annyiban téves, hogy az Egerben most is élő nemzedék nem az 1780. évben született Antaltól, a ki kis korában meghalt, hanem az 1795. évben született hasonnevű testvérétől származott le.
Petrényi. 1676. évben János gyöngyösi lakos igazoltatik. (1676. év 193. jkl.)
Petri. II. Ferdinandtól 1634. évi decz. 29-én P. Benedek, fia Bálint, testvérei Péter, ennek fia Albert, továbbá Márton, ennek fiai Orbán, Gergely és Jakab, végre unokatestvérei János, Gergely és István nemeslevelet kaptak a következő czímerrel: Kékben zöld alapon kardot tarló oroszlán; sisakdisz: növekvőn a pajzsalak; takarók: ezüst-vörös mindkét részen. Kihirdettetett 1635. évben megyénkben, másolata az itteni levéltárban. (1634. év 6. sz.) A nemességszerző Bálintnak Máté fiától való Gergely nevű unokája az 1724. évi investigatió idején bükkszenterzsébeti lakos volt.
Petrovay (dolhai és petrovai). Bár a család nemessége megyénkben kihirdetve nem volt, mégis megemlékezünk róla, mert a XVII. század végétől kezdve Nyáry jusson birtokos volt itt. Története leszármazása és czímere a szakirodalomból elégé ismeretes. (Turul 1897. év 58., 114., 171. M. N. Zsebk. II. r. I. 482.)
Petrovszky másk. Keszegh. I. Lipót királytól 1666. évi febr. 12-én Petrovszky másk. Keszegh János, neje Kelemen Borbála és testvére Miklós nemeslevelet kaptak ezen czímerrel: Kék pajzsban zöld alapon fiókáit vérével tápláló pelikán; sisakdisz: 2 szarvasagancs közt 3 vörös rózsa; takarók: arany-kék, ezüst-vörös. Kihirdettetett 1666. évben, másolata a levéltárban. (1666. év 7. sz. 106. jkl.) Az 1724. évi investigatió idején szerepeltek a nemességszerző János fiai Keszegh Sándor és János pétervásári lakosok s ezek fiai és pedig Jánosé Ferencz s Sándoré János. (1725. év 150. sz.)
Pettyén másk. Szabó. 1649. évben Márton szerzett armalist, melyet megyénk hirdetett ki. 1844. évben Istán mezőtúri kántor. (1844. év 509. sz. 729. jkl.)
Petykó. Csak tanuvallomásokból szerzünk róla tudomást. Pál 1765. évben Irsán lakott, az apja István pásztói lakos, nagyapja pedig zólyommegyei származású volt. (1765. év 101. sz. 93. jkl.) András fia László 1745. évben Nógrádmegyétől testimonialist nyert. (1745. év 190. sz.)
Philep lásd Pók.
Pintér másk. Kovács. A nyitramegyei Ürményben birt földesúri joggal, itt élt Simon, kinek ugyancsak Simon nevű fia a nógrádmegyei Nemtibe költözött. Ez utóbbitól származott Illés, ki már megyénkben lakott, ettől pedig Ferencz nagykürüi lakos. Ferencznek Gattay Teréziával való házasságából 1799. évben született István. Emez István és Bodor Katalintól való gyermekei: Illés (1824.), Antal (1832.), Ferencz (1834.) és István (1835.) Nyitramegye bizonyitványa alapján kihirdettettek 1835. évben. (1835. év 885. sz. 1350. jkl.)
Piry lásd Kanyó.
Pyerker (felsőőri). Egyike Vasmegye azon családjainak, melyek Felsőőrre adományt nyertek. Csupán azért teszünk róla emlitést, mert ebből származott János-László, a ki lilienfeldi cziszterczita apátból 1818. évben szepesi püspökké, 1821. évben velenczei patriarchává, 1827. évben egri érsekké és hevesi főispánná lett. Ő vetette meg alapját az egri székesegyháznak.
Placsintár. Ezen szamosújvári származású örmény család 1739. évi aug. 23-án nyerte czímeres nemeslevelét. Nemességszerzők voltak: Pl. Lukács és Bogdán; Lukács neje Jakobovics Róza, gyermekeik Jakab, Lázár, János, András, Mária, Anna; Bogdán neje Modrul Mária s gyermekeik Dávid, Joakim, Kristóf, Anna és Katalin. Joakimtól és Verzár Máriától 1779. évben származott Dávid túrpásztói bérlő, a ki Gráczián-János, Bogdán-Lőrincz, Péter-Lukács, István-Ferencz és Joakim-Kajetán nevű gyermekeivel együtt kihirdettetett 1828. évben.
A levéltárban levő armalis-másolat szerint a czímer: Arany pajzsban zöld alapon fehér lovon ülő kék ruhás, vörös kalpagos, görbe kardos vitéz; sisakdisz: meztelen kar görbe karddal, melynek hegyén levágott törökfő. A takaró szinei nincsenek meghatározva. (1828. év 1136. A. sz. 1435. jkl. E. K. K. VIII. 680. Lásd N. I. IX. 308.)
Pócs. Eme pozsonymegyei birtokos családból bennünket csak az 1773. évben igazolt Gáspár csenkeszéthei lakosnak fia János érdekel, ki Egerben telepedett meg, itt ügyvédi gyakorlatot folytatott, nemességét azonban ki nem hirdettette. Ennek fia Sámuel aligha lakott megyénkben, unokájáról Ágostonról pedig tudjuk, hogy a borsodmegyei Nyéken volt lakása. Ezen Ágoston fiaival Lajossal, Pállal, Imrével, Gáspárral és Jánossal együtt megyénkben 1844. évben lett kihirdetve. (1844. év 147. sz. 194. jkl. 1732. év 155. sz.)
Pótska (pótskai). L. Levin, neje Jung Mária Terézia részére 1696. évi jún. 18-án adományozott nemeslevél kihirdettetett ugyanazon évben. (1696. év 205. jkl.) 1699. évben Farmoson volt birtokos. Czímer: K. K. XXIV. 105.
Póczik (monaki) másk Csiszár. A nemeslevelet II. Ferdinandtól Póczik János és András testvérek nyerték 1624. évi jún. 28-án s 1625. évben Eperjesen lett kihirdetve.
A család leszármazása:
[családfa]
Jakab Gyöngyösön lakott, fiai közül Mihály Beszterczén iskolamester, Ferencz pedig az Almásy család tarnazsadányi tiszttartója volt. Az 1689. évben Zsérczen szereplő István előzőleg, úgy látszik, Egerlövőn lakott, hova Maklárról költözött. (1767. év 216. B. sz. 1773. év 225. sz. 255. jkl.)
Ennek fiai és unokái részére Borsodmegye nemességi bizonylatot adott, melyet megyénk 1779. évben hirdetett ki. (1779. év 144., 229. jkl. Borsodm. lev. Pr. 40. f. 427.)
Ezen családból származott az 1810. évben elhunyt Pál egri kanonok. (1810. év 123. A. sz. 210. jkl.)
A család czímere a borsodmegyei levéltárban (Act. nob. 897.) levő armalis-másolat nyomán: Kék pajzsban meredek sziklán kiterjesztett szárnyú sólyom, a felső sarkakban 1-1 csillag; sisakdisz: 3 stucztoll (vörös-fehér-fekete); takarók: vörös-ezüst, fekete-arany.
A Csiszár név csupán ragadványnév.
Podhorecz lásd Cselkó.
Podhradszky (nemes-podhragyi). Régi trencsénmegyei család, Nemes-Podragyon, Bolessón stb. volt birtokos. A XIX. század elején András fiaival Mihálylyal (sz. 1766.), Pállal és Károlylyal Vágújhelyre költözött. Mihály később megyénkben telepedett meg, az egri érsek adószedője lett s 1818. évben Trencsénmegye bizonyitványával igazolta nemességét, előnevét. (1818. év 78. sz. 169. jkl.)
1827. évi tanuvallomások alapján (1827. év 1248. C. sz. 1656. jkl.) az alábbi genealogiát mutathatjuk be:
[családfa]
Károly utódairól Nagy Iván is emlitést tesz. (IX. 330.)
Pogány (csebi). Zalamegyei eredetű, első őse Herczeg (nobilis de Enyereh) nevű volt. 1326. évben nyert czímerlevelet. A Pogány nevet a XIV. század végén élt István vette fel. Idővel több vármegyébe is elágazott a család. Bennünket csupán a mármarosi ág, különösen pedig azon Imre érdekel, a ki Mármarosban levő adományos birtokát eladván Ádám nevű fiával Ungmegyébe költözött. Ádám fiai Ádám és István voltak s Eőrön laktak. Ez utóbbi később mint ügyvéd Egerben telepedett meg s Ungmegye bizonyitványa alapján 1784. évben kihirdettette nemességét, előnevét. (1784. év 67. jkl.)
Pogrányi. A XVII. század közepén Tiszaföldváron birtokos.
Pohrancz. Nemesleveléről, czímeréről a Ficsor családnál van emlités téve. Porhancz néven is szerepel. Az 1724. évi investigatió idején Pál erdőteleki lakos. (1725. év 159. sz.) 1774. évben Nógrádmegye bizonyságlevele alapján kihirdettetett István fia András fia Pál tiszavárkonyi lakos. (1774. év 98. jkl.)
Pók. Nemeslevelet II. Ferdinandtól 1636 évi jan. 24-én Philep Balázs, továbbá Pók Gergely, János, András, Lukács nyertek s ugyanazon évben Gömörmegye hirdette ki.
Az 1724. évi investigatiókor János, István, Boldizsár, György Egerben laktak. Ezen István fia volt József senator, ezéi pedig Jakab, Pál és Ignácz.
Nemességi bizonyitványokat kaptak: 1782. évben a most emlitett Jakab (1782. év 185. A. sz. 269. jkl.); 1798. évben a fenti Pálnak és Szabó Rozáliának fiai József és Mihály (sz. 1779.) (1798. év 317. sz.); 1836. évben a fent megnevezett Jakabnak és Páczán Rozálnak fia Imre (sz. 1803.), volt tiszti alügyész, a csanádi püspökség, jószágigazgatója, makói lakos s ennek Lonovics Erzsébettel való házasságából 1832. évben származott fia Károly-István. (1836. év 682. sz. 1034. jkl. 1828. év 411. sz. 457. jkl. 1829. év 476. sz. 699. jkl. 1830. év 243., 934. sz. 336., 1268. jkl.)
1804. évben György, Miklós, Balázs Mezőtárkányon tüntek fel. (1804. év 827. sz. 876. jkl. 1805. év 944. sz. 1629. jkl.)
A nemeslevélben megnevezett Philep Balázs magtalanul halt meg.
Póka másk. Kovács. Czímeres nemeslevelet 1697. évi jún. 22-én Póka Béla, fia György, ennek neje Koczka Katalin, unokatestvérei János nejével Molnár Annával és Mihály nejével Kozák Erzsébettel nyertek. Kihirdettetett 1698. évben, feltalálható a kalocsai főkáptalan levéltárában. (1698. év 84. jkl.) Az 1724. évi investigatió alkalmával már a Kovács nevet is viseli a család, mely nagyobbára Egerfarmoson lakott, de azután elterjedt Besenyőteleken, Egerben és Vécsen is.
János és Molnár Anna leszármazóiról sehol sincs emlités. Béla és Mihály utódait az alábbi táblázatok mutatják:
[családfa]
Nemességi bizonyitványt nyertek ezek közül: 1794. évben János egri lakos fia János, továbbá István egerfarmosi lakos. (1794. év 637. sz. 853., 874. jkl. 1795. év 554. sz.), 1835. évben pedig ezen most emlitett Istvántól származott Albert, Németh János kapitány bánházi ispánja és érkeserüi közbirtokos, valamint 2. nejétől Ferenczi Juliától való József és 3. nejétől Radácsi Máriától való Károly nevű fiai. (1835. év 219. sz. 337. jkl. 1834. év 1103. sz. 2583. jkl.)
[családfa]
1822. évben György fia Mihály szabadkai ügyész nemességi bizonyitványt nyert. (1822. év 11., 855. sz. 12., 740. jkl. 1821. év 22., 585. sz. 16., 593., 1091. jkl. 1819. év 1093. sz. 1078. jkl.)
Czímer: Arany pajzsban zöld halmon csőrében zöld ágat tartó fehér galamb; sisakdisz: kék ruhás kardos kar; takarók: ezüst-vörös, arany-kék.
Pókaházi Póka családra már 1476. évben bukkanunk. Ekkor ugyanis László és Sandrin zálogjogon csépai birtokosok voltak. A fenti családhoz való viszonyát nem ismerjük. (Szabolcsm. lev. Fasc. 1° 1476. Nr. 9.)
Polereczky (polerekai). A túróczmegyei Poleriekáról származik s innen vette előnevét is. 1765. évben András fia György fia János fiai: Antal gyöngyösi és Ignácz egri lakosok Túróczmegye bizonyitványával igazolták nemességüket. (1766. év 1. et. b. sz. 372. jkl.)
1846. évben ugyancsak Gyöngyösön élt a privigyei származású József (sz. 1804.), kinek szülői Antal (sz. 1753.) és Pravesánszky Júlia, nagyszülői József (sz. 1729.) és Simor Róza, szépszülői György és Skopecz Judit voltak.
Nevezett József Nyitramegye előtt nemességigazoló pört is inditott, de mielőtt ügye végleg eldőlt volna, a rendi alkotmányt eltörölték s a pör tárgytalanná vált. (Nyitram. lev. 1830. év 807. sz. 1150. jkl. 1834. év 950., 772. sz. 1470., 1998. jkl. 1846. év 2486. sz.)
A család 1617. évi czímerlevele Túróczmegye levéltárában van.
Polgár. Az 1724. évi investigationalis jegyzőkönyv adatai szerint II. Ferdinandtól 1625. évi nov. 8-án Polgár János, fiai Márton és János nyertek nemeslevelet, melyet megyénk a következő évben hirdetett ki. 1724. évben István, András és János, kiknek a nemességszerzőktől való mikénti leszármazását nem ismerjük, mezőtúri lakosok voltak.
Az itt feltüntetett leszármazási adatok alapján a család számos tagja bizonyságlevelet nyert 1832. évben. (1832. év 2304. jkl. 1831. év 407. sz. 521., 829. jkl. 1830. év 1381. sz. 2433. jkl. 1829. év 1397. sz. 2367. jkl.)
Nem tudjuk biztosan, vajjon az 1699. évben egerfarmosi és erdőkövesdi, 1709. évben pedig mezőtúri birtokos István, az 1699. évben dormándi birtokos Gergely s az 1714. évben ugyancsak dormándi birtokos Boldizsár ehhez, vagy pedig az alábbi Polgáry családhoz tartoztak-e. (1709. év 486. jkl. 1714. év 520. jkl.)
Nemzedékrendje:
[családfa]
Polgáry. II. Ferdinandtól 1630. évi jan. 3-án P. Ambrus, Imre és Lukács nyerték a nemeslevelet, melyet 1633. évben Gömörmegye hirdetett ki. Lukács fia Gáspár 1709. évben egerfarmosi birtokos volt, az 1724. évi investigatió is ott találta s 1727. évben János nevű fiával együtt nemességi bizonyitványt nyert. Elvétve Polgár néven is előfordul. (1709. év 486. jkl. 1727. év 128. sz.)
Polner. 1812. évben Polner János fenyitő pör alatt állott. Ez alkalommal felmutatta a nemességéről Pestmegye által kiállitott, de megyénkben még ki nem hirdetett bizonyságlevelet s az ügyész utasitást nyert, hogy a pört ellene, mint nemes személy ellen, folytassa. (1812. év 668. jkl.)
Poltz lásd Joó.
Polyák. III. Ferdinandtól nyert czímerlevelét Hontmegye hirdette ki. Az egyik nemességszerzőtől, Jánostól, származott Imre, ettől Gábor és János turai, apczi, majd hatvani lakos. Gábor fia volt Gábor, Jánoséi pedig József gyöngyösi lakos és János a Batthány grófi család horti tiszttartója. Józseftől származtak Antal, Csanádmegyében a Marczibányi nemzetség jószágigazgatója, József gyöngyösi csendbiztos és János tardoskeddi lakos. (1819. év 171. sz. 178. jkl.) Az emlitett János horti tiszttartótól és Agatin Borbálától még Gyöngyösön 1759. évben született János érkeserüi birtokos, a ki 1828. évben nemességi bizonyítványt nyert. (1828. év 1086. sz. 1274. jkl. 1839. év 1417. sz. 737. jkl.) A család nemessége 1818. évben lett legfelsőbb helyen igazolva. (K. K. LXIV. 737.)
A közéletben és az anyakönyvekben elvétve Lengyel néven is előfordul.
Porhancz lásd Pohrancz.
Poroszlay. A kassai felsőmagyarországi muzeum egy eredeti újitott czímeres nemeslevelet őriz, melyet II. Rudolftól 1581. évben Poroszlói Pál és Mihály nyertek s melyet Pest- és Hevesmegyék hirdettek ki. Az egri káptalan levéltárában pedig (L. jk. 197. sz.) a Poroszlay családnak adományozott 1659. évi armalisa található.
Hogy e két család közül melyikhez tartozott az 1699. évben Bocson birtokos Lőrincz, meg nem állapitható.
Posgay. Gömörmegye bizonyitványa alapján 1815. évben János fia Ignácz, parádi jegyző s ennek fiai Ignácz, Ferencz és Mihály, továbbá János nevű testvérétől származott István kihirdettettek. (1815. év 40. jkl.)
Poshatt. Az 1658. évi nov. 3-án Poshatt Mihály átányi lakos, neje Bartus Dorottya, fia István, fivérei Pál és Benedek javára adományozott nemeslevél kihirdettetett 1659. évben. (1659. év 35. jkl.) Nemességüket igazolták: 1709. évben András átányi lakos (1709. év 486. jkl.), az 1724. évi investigatió alkalmával András és Péter átányi, másik András lövői (Borsodm.) lakosok. (1753. év 36. sz.)
Pósta. A czímeres nemeslevelet I. Lipóttól 1701. évben Pósta György, Szilágyi Mihály és Székely János kapták s Biharmegye hirdette ki. Az eredeti a leleszi konvent, másolata megyénk levéltárában található.
A nemességszerző Pósta Györgytől származott István bihardiószegi lakos, ettől János, ettől József, ettől pedig Ferencz kecskeméti születésű táblabiró, Buttler János gróf erdőteleki jószágkormányzója, a ki Csongrádmegye bizonyitványával 1833. évben nemességét megyénkben kihirdettette. (1833. év 263. sz. 482. jkl.)
Czímer: Négyelt pajzs, az 1. és 4. kék mezőben arany korona felett póstakürtöt tartó befelé fordult kettős farkú oroszlán, a 2. és 3. vörös mezőben vértezett kar karddal: sisakdisz: kiemelkedő oroszlán véres karddal, tőle jobbról dárda, melyre törökfő van szegezve, balról pedig vörös zászló; takarók: kék-arany, ezüst-vörös. (1833. év 263. sz. 482. jkl.)
Póta. Nemességet II. Ferdinandtól 1629. évi jún. 1-én Póta Mátyás, neje Dorottya, testvérei János, György és Albert nyertek e következő czímerrel: Kék pajzsban zöld alapon könyöklő kar karddal, a pajzs felső sarkaiban jobbról csillag, balról félhold; sisakdisz: nyilt sasszárny; takarók: kék-fekete, ezüst-vörös. A nemeslevél kihirdettetett 1629. évben; másolata megyénk levéltárában. (1629. év 2. sz.) 1699. évben Mátyás tarnaleleszi birtokos volt. Ezentúl nincs nyoma családnak.
Potoczky (pataki). 1755. éven tünt fel megyénkben János fia András, a ki Egerbe jött a jogot tanulni és felmutatta Liptómegye bizonyságlevelét. (1755. év 178. A. sz.)
Potor András 1654. évben táblabiró.
Prényi. Ezen állitólag szatmármegyei eredetű család nemességét csak tanuvallomások támogatják. 1743. évben Kenderesen élt János. (1743. év 206. sz.)
Priska lásd Besze (megyeri).
Prieszol másk. Trombitás. I. Lipót királytól 1662. évi szept. 14-én nyert nemeslevelet Prieszol másk. Trombitás János; kihirdette Nógrádmegye. György bujáki lakosnak fia András Gyöngyösre költözött s 1755. évben hirdettette nemességét. (1755. év 224. sz. 122. jkl.)
Prónai lásd Tóth.
Prusinszky (prusinai). Trencsénmegyei czímeres nemes család. Ferencz fia József bácsmegyei származású csányi lakos Trencsénmegye bizonyitványa alapján kihirdettetett 1769. évben. (1769. év 290. A. sz. 298. jkl.)
Puchon lásd Krámer.
Puky (bizáki). Régi abaúji család, mely a Győrmegyében megtelepedett Pok vagy Puk nemzetségtől veszi eredetét, Borsod-, Nógrád- és Zemplénmegyékben s újabban megyénkben is elterjedt s jelenleg is virágzik. Megyénkben ugyan kihirdetve nem volt, birtoklás czimén azonban nemesi jogokat gyakorolt. 1848. évben Miklós a vármegye alispánja volt, gyermekei Miklós szárazbeői lakos és Amália (+) Malatinszky György országgyülési képviselő neje. Története, leszármazása, czímere a szakirodalomból eléggé ismeretes. (Csoma J. Abaújm. nem. csal. 446. N. I. IX. 502. Magy. Nemz. Zsebk. II. r. I. 520.) Az 1837. októberben született Miklósnak és Tamasy Máriának gyermekei: Árpád (sz. 1877.), Pál (sz. 1879.), Mariska Mercz Pálné (sz. 1880.), Kálmán (sz. 1881.), Miklós (sz. 1883.), Rózsika, István, Gábor és Sarolta.
Pundor. A czímeres nemeslevelet III. Károlytól 1716. évi okt. 13-án Pundor Simon komáromi polgár, neje Szamaróczy Éva s fia József nyerték s Komárommegye hirdette ki. Feltalálható a m. kir. orsz. levéltár helytartótanácsi osztályában.
A nemeslevélben megnevezett I. Józseftől származtak II. József és János. Eme János fiai voltak Kristóf és Ferencz. II. József fia volt Ferencz gyöngyösi lakos, a ki Komárommegye bizonyitványával 1798. évben hirdette ki nemességét. (1798. év 12. sz. 21. jkl.)
Czímer: Kékben zöld alapon kardot tartó könyöklő pánczélos kar, felette jobbról félhold, balról arany csillag; sisakdisz: nyilt sasszárny között a pajzsalak; takarók: arany-kék, ezüst-vörös. (K. K. XXXI. 249.)
Püspöky. Mária Teréziától 1756. évi ápr. 2-án nyertek czímerlevelet Püspöky Ferencz és Béla testvérek s Ferencz fiai Ferencz és István. Kihirdettetett 1756. évben, másolata a levéltárban. (1756. év 167. sz. 241. jkl.) Czímer: K. K. XLIV. 142.