F.
Fábián. Az 1724. évi nemesi investigatio alkalmával F. Béla gyöngyösi lakos bemutatja a III. Ferdinánd által 1652. évi márcz. 16-án F. János, neje Pani Dorottya, gyermekei Tamás és Katalin részére adományozott s Hevesben kihirdettetett czímerlevelet.
Fábián. Hontmegyei család. Lipót királytól 1666. évi decz. 22-én nyertek czímeres nemeslevelet F. János, neje Erzsébet és fia János. Kihirdette Hontmegye s másolatát az itteni, eredetijét a hontmegyei levéltár őrzi.
Ignácz - 1801. évben verpeléti, majd demjéni kántor - leszármazása a következő:
[családfa]
Czímer: Kék pajzsban zöld alapon két egymásfelé fordult oroszlán buzakévét tart, a pajzs felső sarkában jobbról félhold, balról csillag; sisakdisz: növekvőn a pajzsalak; takarók: arany-kék, ezüst-vörös. (1801. év 1121. sz. 1365. jkl. 1803. év 837. A. sz. 1806. év 761. sz. 1499. jkl.)
Siebmacher czimerkönyve griffet emlit oroszlán helyett.
Fábián lásd Kancsó.
Fabriczius. Zólyommegyei család. II. Ferdinandtól 1621. évi decz. 22-én nyertek újitott czímerlevelet F. György és Boldizsár.
A czímerszerző György fia Márton fia Mátyás fia Mátyás zólyomlipcsei tanácsos fiai Jakab és Ábrahám gyöngyösi lakosok 1719. évben kihirdettetnek. (1718. év 100. sz. 1719. év 1171. jkl.)
A czímerét közlő Siebmacher-féle mű a lipcsei előnévvel emliti.
Fáy (fái). Okleveles adatokkal igazolható legrégibb magyar családok egyike. A gyászos tatárdúlás idején a sajói ütközet után Rugach fiai, Don és Barnabás, önfeláldozó hősiességről tettek tanuságot, midőn saját lovukat engedték át a királynak és életük koczkáztatásával elősegitették menekülését. Ezért IV. Béla "Fáy" földére donatiót adott nekik 1243. évben. Innen származik a családnév.
Történetét, leszármazását, czímerét Nagy Iván (IV. 125.) és Csoma József (Abaujm. monogr. 190.) munkáiból ismerjük. Erre tehát nem terjeszkedünk ki s az alábbi genealogiai töredéket is csak azért közöljük, mert az eddig ismert családfákon hiányzik s mert megtudjuk belőle, hogy ezen ág Barcsay Zsófia révén a Pászthóy család nőági leszármazottja volt.
[családfa]
Kancsó Tamásné Fáy Erzsébet 1750. évben 1/8. résznyi tarnamérai jószágát zálogba adja Sütő József kapitánynak, ugyanennek adja át Fáy Antal - szerzetesi nevén Rafael - premontrei kanonok is a maga részét. (1765. év pp. 797. sz.)
Gábor 1654. évben Egerfarmoson, Pásztón, Mezőtárkányban, Ferencz 1699. évben Leleszen, Hasznoson, Pásztón, Átányban, István (neje Tussay Anna) á XVIII. század közepén Nagyrédén és Tiszaigaron, László 1701. évben Átányon, Sándor 1724. évben Tarnamérán birtokosok. (1805. év pp. 3295. sz. 1743. év pp. 263. sz. 1755. év pp. 551. sz.)
1701. évben Gyöngyösön - majd Almáson - lakott Fáy György özvegye Klobusiczky Anna, kiknek fiuk István volt. (1796. év pp. 2487. AA. sz.)
Fayth. Ezen itt egyáltalán nem szerepelt családról csak azért emlékezünk meg, mert eredeti armalisa, melyet 1579. évi jún 24-én F. Gáspár, neje Mártha, leányai Margit és Krisztina nyertek és 1580. évben Pozsonymegye hirdetett ki, ismeretlen úton-módon a megyei levéltárba került.
Czímer: Vörösben zöld alapon gyümölcscsel megrakott fa s erre jobbról medve, balról oroszlán kapaszkodik; sisakdisz: vörös turbán (tekercs) fölött növekvő koronás oroszlán zöld pálmaágat tart; takarók: arany-kék, ezüst-vörös. (1579. év 1. sz.)
Farkas (cserefalvi). Marosszékből származott a megyébe. Dániel seborvos mezőtúri lakos s Nagy Annától származott Károly nevű fia (sz. 1829.) 1839. évben kihirdettetnek. (1839. év 746. sz. 378. jkl.)
Farkas (hügyei). Az investigationalis iratok mint régi királyi adományos családot emlitik. Nagy Iván szerint (IV. 118.) Pozsonymegyéből ered, de Komárommegyében is el volt terjedve.
Itt 1718-39. évek körül birtokos volt Szuhán, Németmezőn, Csányon s később Egerszóláton. Szereplő tagjai: Mihály és István s ez utóbbinak Berthóty Erzsébettől való gyermekei: Katalin Csernus Istvánné, Erzsébet Szabó Andrásné, Johanna előbb Cziglédy Mózesné, utóbb Kiss Györgyné, Mária Luka Györgyné, Teréz Vöröss Andrásné. (1718. év 1077. jkl. 1762. év pp. 706. sz. 1768. év pp. 875. sz. 1784. év pp. 2329. sz.)
Farkas (ivánkai). F György és Pál a kakati praediumra 1655. évben nádori donatiót nyertek. A beiktatásnak Dúl Mihály megbizásából Pápay János ellenmondott. (1656. év 35. jkl.) Egyéb adatunk nincs e családról.
Farkas (szkárosi). A Hamva nemzetségből eredő, nagyobbára Gömörben szerepelt család. A XVII. század közepén Gyöngyösön is birtokos volt.
Farkas (losonczi). Ismert nógrádi család. 1624. évben nyert armalisa Komárom-, Pest-, Nógrád- és Borsodmegyékben lett hirdetve.
János 1718. évben szuhai és németmezői birtokos. (1718. év 1077. jkl.)
Czímere Siebmacher művében van emlitve.
Farkas. Czímerlevelet 1663. évi május 28-án nyertek F. János, neje Simon Anna, fivérei István, Benedek, Mátyás, Mihály, továbbá Boros István, Tejfeles Zakariás s ennek fiai András, István és János. Kihirdette 1664. évben Borsodmegye. Átirata az egri káptalan levéltárában (E. E. jk. 308.) van.
Különböző korbeli oklevelek alapján az alábbi genealogiát állithatjuk össze a nemeslevélbe bejegyzett Benedektől:
[családfa]
Nemességüket kihirdettették, illetve nemesi bizonyságlevelet nyertek: 1700. évben Péter besenyőteleki, 1769. évben István fia Péter kadét a Haller ezredben, 1796. évben Péter, István, Balázs, János és Antal bessenyőteleki, Fülöp abasári, Mátyás, Pál, Imre és János egri lakosok, 1827. évben József tarczali lakos és fiai András, József és Imre. (1700. év 491. jkl. 1769. év 266. jkl. 1770. év 120. A. sz. 517. jkl. 1772. év 24. sz. 1793. év 94. jkl. 1796. év 93. sz. 1822. év 1034. A. sz. 1059. jkl. 1835. év 435. sz. 1590. 2527. 2537. jkl. 1827. év 435. sz. 558. jkl. 1797. év 11. sz.)
Farkas (kődi). Középszolnokmegyei család. Az armalist a kődi előnévvel Apaffy fejedelemtől nyerte; feltalálható a m. kir. orsz. levéltárban. (Kmonost. conv. arm. F. 11.)
György fia Gergely Középszolnokmegye bizonyitványával 1764-ben igazolja nemességét. (1763. év 168. sz. 1764. év 252. jkl.)
Nagy Iván (IV. 122.) részletesen foglalkozik a családdal.
Farkas. Barsmegyei család. Az 1687. évben czímerlevelet nyert Pétertől a leszármazás ez:
[családfa]
Péter jászberényi lakos és fiai Barsmegye bizonyitványa alapján 1792. évben kihirdettetnek. (1792. év 114. jkl.) A románfalvi előnevet viseli.
Helyes czímere bizonyára az, melyet Barsmegye monographiájában (534. l.) olvasunk, nem pedig az, melyet Nagy Iván és Siebmacher közölnek.
Farkas (csetneki). 1694. évi febr. 28-án F. György csetneki lakos, neje Vernyiker Katalin, gyermekei Pál és Ágnes, fivérei János és Mihály, ennek leánya Anna, amannak neje Csapó Erzsébet, fia Ferencz és unokája István nemeslevelet nyertek, mely itt ugyanazon évben kihirdettetett. (1694. év 255. jkl.)
Az 1724. évi investigatió alkalmával Mihály gyöngyösi lakos igazolta nemességét, az idegenben lakó s Hancsok nevet is viselő György igazolása pedig függőben maradt.
1784. évben Mihály fia János alszolgabiró s ennek fiai Mihály, János és Ignácz bizonyságlevelet nyertek. (1784. év 111. jkl.)
A csetneki előnevet József gyöngyösi lakos fia Mihály csongrádmegyei lakos kezdi 1797. évben használni. (1797. év 210. A. sz. 364. jkl.)
Farkas. Czímerlevelet 1697. évi febr. 1-én nyertek F. György, neje Török Dorottya, F. István, ennek neje Szelid Ilona, F. János, neje Scholdár Dorottya s ezek leányai Erzsébet, Katalin, Anna. Kihirdettetett 1698. évben. Többet e családról nem tudunk.
Farkas másk. Kis. III. Károlytól 1714. év márcz. 4-én kaptak nemeslevelet F. Gergely és István s Gergely neje Köntes Katalin, fiuk Péter. Kihirdettetett 1715. évben.
Czímer a levéltárban elhelyezett eredeti armalis szerint: Kékben zöld alapon ágaskodó fehér agár szájában szőlőfürtöt tart; sisakdisz: vértezett könyöklő kar fehér-vörös zászlót lobogtat: takarók: arany-kék, ezüst-vörös. (1714. év 97. sz. 562. jkl.)
Az 1724. évi nemesi investigatio idején Gergely tiszaszalóki lakos.
Farkas. 1715. évi jan. 7-én F. Mihály javára adományozott armalis kihirdettetett ugyanazon évben. (1715. év 623. jkl.)
Az 1724. évi investigatio alkalmával Mihály csányi lakos igazolta nemességét.
Farkas. Nógrádmegyei armalista család. Nemeslevelet III. Károlytól 1715. évi márcz. 31-én nyertek F. Mihály, András, István, továbbá Mihály neje Vájga Anna, András neje Horpácsy Katalin. Kihirdette Nógrádmegye ugyanazon évben. (1715. év 82. sz.)
Az 1724. évi investigatio idején Mihály, András, István tiszavárkonyi lakosok igazoltattak.
Farkas. F. István bucsui (vasm.) származásu - az 1724. investionális jegyzőkönyv szerint - gyöngyösi lakos földesurának, Esterházy Dániel grófnak, bizonyitványával 1714. évben kihirdettette nemessségét. (1714. év 466. jkl.)
Farkas. Külön kell megemlékeznünk az alább felsorolt Farkas nevüekről, mert közelebbi adatok hiányában nem tudjuk meghatározni, vajjon az itt tárgyalt családok valamelyikéhez tartoztak-e vagy sem.
1. F. János 1783. évben nemesi bizonyságlevelet nyert. (1744. év 226. sz. 1745. év 168. jkl. 1783. év 26. jkl.)
2. F. János fia János Gömörmegyétől testimoniális kap 1791. évben. (1791. év 715. sz. 686. jkl.)
3. István sajónémeti származásu mezőtárkányi lakos és fiai István és János Borsodmegye bizonyítványa alapján 1817. évben kihirdettetnek. (1817. év 848. sz. 816. jkl. 1821. év 1053. sz. 1162. jkl.) Genealogiájuk:
[családfa]
Farkas lásd Jászberényi.
Farkas lásd Nagy. (1681.)
Farkas lásd Nánásy (kiskarándi).
Fazekas. Sarudon, Jászkiséren, Tiszaderzsen lakott armalista család. Nemeslevelet II. Ferdinandtól 1631. évi jul. 16-án nyertek F. András, neje Katalin, fia Máté, fivére Gáspár; kihirdette 1631. évben Borsod, 1632. évben Hevesmegye. A levéltárban levő másolat szerint a czímer: Vörös pajzsban zöld alapon ágaskodó farkas jobbjában 3 strucztollal; sisakdisz: 3 strucztoll; takarók: mindkét részről arany-kék.
A nemességszerző András sarudi lakos utódai Jászkisérrre, Gáspáréi Tiszaderzsre származtak el az alábbi táblázat szerint:
[családfa]
Péter fia András, András fiai András, Péter és János, György fiai János, Máté és György nemességüknek legfelsőbb helyen való igazolása után bizonyságlevelet nyertek 1794. évben. (1794. év 571. sz. 716., 913. jkl. 1699. év 284. jkl. 1709. év 486. jkl. K. K. LVIII. 793.)
Fazekas. Az 1733. körüli évekből származó egyik investigationális jegyzőkönyv megemliti, hogy Gergely - kinek testvére Gödöllőn él - bemutatta a II. Ferdinand által 1637. évben F. Ambrus, Gergely, István, Imre, Mátyás, Mihály, Balázs részére adományozott s 1639. évben állitólag Hevesben, 1696-ban Komáromban kihirdetett czímerlevelet. (1733. év 135. sz.)
Fazekas lásd Bernáth.
Fazekas lásd Vályi.
Fejér (szajoli). A volt külső szolnokmegyei Szajol községben már a XVII. század elején birtokos volt. Három izben is nyert donatiot eme helységre és pedig 1601. évben Kutassy János esztergomi érsektől F. Mihály, 1669. évben a nádortól Trombitás Mátyással, Teörök Andrással, Hegedüs Demeterrel együtt F. Mihály és végre 1750. évben ugyancsak a nádortól F. János. (1808. év 800. sz.)
Czímerlevelet II. Ferdinandtól 1632. évi okt. 5-én nyertek F. Lénárt, neje Mészáros Anna, gyermekeik Demeter, Miklós, Borbála és Katalin s Lénártnak anyai testvérei Kiss István és Uj István. Kihirdette 1633. évben Abauj, - 1669. évben Borsodmegye.
Az armalisban emlitett Miklós fia István Gyöngyösre költözött s mint insurgens nemesember Bécs alatt harczolt.
István fiai Ferencz és János s Ferencz fiai Gábor és Antal tanuvallomásokkal igazolták ugyan, hogy ők az 1632. évben armalist nyert Lénárt egyenes leszármazottjai, eredeti czímerlevelüket azonban nem tudták felmutatni, mert az Uj másként Borbély István gyöngyösi lakosnak, a társszerző Uj István utódjának, kezére került. Mivel ezen armalist - mely őket, mint a főczímerszerző utódait, inkább illette volna - visszaszerezniök nem sikerült, ujat kértek és nyertek III. Károlytól 1740. évi márcz. 15-én. Ezen nemességujitó-levél - mely megerősitette az 1632. évben adományozott nemességet és czímert - Hevesmegye 1740. évi november 15-én tartott közgyülésében lett kihirdetve. (1740. év 242. jkl. 1761. év pp. 684. sz. 1773. év pp. 1028. sz.)
Talán ezen családhoz tartoztak azon Ferencz gyöngyösi és György gyöngyöspatai lakosok, kik 1728. évben testimoniálist nyertek. (1728. év 69. sz.)
A család czímere: Ezüsttel és kékkel vágott pajzsban hármas zöld halmon álló, kardot tartó, vörössel és aranynyal vágott griff; sisakdisz: kardot tartó vörös griff növekvőn; takarók: ezüst-vörös, arany-kék. (K. K. XXXVIII. 314.)
Történetét és genealogiáját Dr. Komáromy András (U. N. I. II. 28.) és a Magy. Nemz. Zsebk. (II. r. I. 210.) közölték.
Fehér (Fejér). Nemeslevelet III Ferdinandtól 1648. év febr. 6-án nyertek F. György, Péter, András és Mátyás, továbbá Unghy Péter. Kihirdette Nógrádmegye.
A család hevesi ágának a nemességszerzőkkel való közvetlen összeköttetését nem ismerjük, csak azt tudjuk, hogy Antal, Gáspár, Ferencz, Gergely karácsondi, János kompolti, Imre gyöngyösi lakosok, kik 1773. évben Nógrádmegye bizonyitványa alapján igazoltattak, Mátyás utódai voltak. (1773. év 6., 133. sz. 7., 125., 256. jkl.) Ezek közül is csupán Antal alábbi leszármazóiról van tudomásunk:
[családfa]
A család több tagja 1801. és 1807. évben nemesi bizonyságlevelet nyert. (1801. év 609. sz. 772. jkl. 1807. év 382. sz. 564. jkl.)
Czímere Siebmacher czímerkönyvében.
Fejér (haralyi). Erdélyi család, nemességet Rákóczi György fejedelemtől 1656. év ápr. 19-én nyert F. Miklós, kitől a hevesi ág következőkép származott le:
[családfa]
János és Mihály fiai Háromszék bizonyitványa alapján 1783. évben kihirdettetnek, Lőrincz fiai pedig 1807. évben testimoniálist nyernek. (1783. év 265. jkl. 1807. év 737. sz.)
F. József nemessége legfelsőbb helyen igazoltatott 1786. évben. (K. K. LIII. 482. Nr. 86.)
Fejér. F. János törökszentmiklósi provisor, neje Zsiviczky Mária, gyermekei Imre, Anna, Erzsébet 1801. évi jan. 23-án nyertek nemeslevelet a következő czimerrel: Négyelt pajzs, az 1. és 4. kék mezőben arany egyszarvu, a 2. és 3. vörös mezőben 3 ezüst sáv (gerenda), melynek középsőjére kigyó csavarodik; sisakdisz: 1-1 fehér liliommal megrakott nyilt fekete szárny közt növekvő oroszlán görbe karddal; takarók: kék-arany, ezüst-vörös. (1801. év 474. sz. 612. jkl. K. K. LX. 376.)
Fehér. Vasmegyei eredetü. F. János (József szentesi l. fia, Ferencz nemesdömölki lakos unokája) tiszaföldvári prédikátor Csongrádmegye bizonyitványa alapján 1826. évben kihirdettetik. (1826. év 903. jkl.)
Fejérpataky. 1699. évben Fancsalon (most Rózsaszentmárton) birtokos.
Fejes lásd Nagyfejeő.
Fekete (iváni). Történetét, leszármazását eléggé ismerjük Mocsáry István tanulmányából. (Turul 1901. év 122. l.) A XVII. század közepén F. László füleki várkapitány, ki a vármegyei életben is tevékeny részt vett, Gyöngyöspatán volt birtokos.
Fekete. A család nemeslevele 1631. évben kelt s Pozsonymegyében lett kihirdetve. Nemességszerzők voltak Pál és István. A czímerlevél feltalálható: O. L. Htt. Nob. Poson.
1795. évben Ádám nagyfödémesi származásu nagykőrösi, majd szolnoki lakos Pozsonymegye bizonyítványa alapján kihirdettetik. (1795. év 473. sz. 635. jkl.)
Fekete. Eredetileg borsodi család, de már az 1724. évi investigatió idején János, György és ifj. János a megyebeli Tiszaszőllősön tüntek fel. A XIX. század elején egy ág Tiszafűreden lakott. Ekkor került a levéltárba eredeti nemeslevelük is, melyet III. Ferdinand 1642. évi máj. 10. adott F. Miklós, neje Solymos Erzsébet, fiai Ferencz, István, János. Miklós, Gáspár részére s 1649. évben Borsodmegye hirdetett ki. (1649. év 3. sz. 1829. évi iratok.) Az adományozott czímer: Kék pajzsban zöld alapon álló farkas; sisakdisz: 2 ökörszarv közt kiemelkedő bárány; takarók: kék-fekete, ezüst-vörös.
Márton makói lakos - kinek származását az alábbi táblázat mutatja - 1808. évben nemesi bizonyságlevelet nyert.
[családfa]
Sámuel 1829. évben tiszafüredi seborvos. (1752. év 117. sz. 1808. év 331., 527. sz. 675., 841. jkl.)
Fekete. Szintén Borsodmegyéből származik, ott lett hirdetve azon czímeres nemeslevél, melyet III. Ferdinandtól 1656. év decz. 6-án Szép György, Mihály, Péter, István, Pál, Miklós, Demeter, továbbá Fekete Benedek, fia János, nemkülönben Molnár Mihály, fiai Márton és Gergely, végre Nagy Mihály nyertek. Másolata az itteni nemesi vizsgálati iratok közt.
1758-64. körül F. István mezőturi lakos. Nemessége azonban kihirdetve nem lett. (1758. év 30. sz. 1764. év 182. jkl.)
Fekete lásd Kulcsár.
Feöldös lásd Herczeg.
Ferenczffy. Czímerlevelet III. Károlytól 1716. évi aug 19-én nyertek F. András és neje Neszindelka Anna-Mária. Kihirdette Zalamegye s 1731. évben Hevesmegye. (1716. év 135. sz. 1731. év 277. jkl.)
A nemességszerző 1765. évben mag nélkül elhalálozván, eredeti nemeslevele a levéltárba lett helyezve. (1765. év 71. jkl.)
Czímer: Kék pajzsban zöld halmon vörös mezü könyöklő kar görbe karddal; sisakdísz: a pajzsalak; takarók: arany-kék, ezüst-vörös.
Ferenczy (cselei és nagybesenyői). II. Miksától 1573. évben nagybesenyői Ferenczy István uj adományt kapott ujhelyi (Zemplénm.) nemesi kuriájára. Neje volt Cseley Anna, a ki Ilona - Zováthy Benedekné, - Julianna - Berenchy Pálné - nevü nővéreivel és fivéreivel együtt II. Rudolftól 1582. évben uj adományt nyert a csellei javakra. Bizonyára innen ered a cselei előnév.
1844. évben Antal, az egri főkáptalan jószágigazgatója, Szabolcsmegye bizonyitványa alapján kihirdetteti nemességét s az adományos Istvántól való alábbi leszármazását.
[családfa]
Ezen családból származott Imre egri prépostkanonok, ki 1903. évben 97 éves korában meghalt.
Czímere: Siebmacher czímerkünyvében és Szabolcsmegye monographiájában. (517. l.)
Ferenczy. Az oklevelek azt sejtetik velünk, hogy a F. Mihály, neje Anna, testvérei Márton és Benedek, leányai Anna és Erzsébet részére adományozott nemeslevelet 1632. évben Hevesmegye hirdette ki.
Benedektől származott Pál pásztói iskolamester, ettől Pál szintén pásztói iskolamester, ettől pedig Mihály 1747. évben pásztói lakos és Ferencz, a ki 1760. körül a pozsonymegyei Nagy-Pakára költözött. (1747. év 98. jkl. 1760. év 70. sz.)
Ferenczy. Veszprémmegyéből származott. Mihály fia Mihály fia József csabai ref. pap Pestmegye előtt igazolta nemességét s 1791. évben ő és fiai György, Benő és József, ez utolsó gyöngyösi lakos, nemességi bizonyitványt nyertek.
A családnak II. Ferdinandtól van donatiója. (1791. év 714. sz. 684., 687. jkl.)
Ferenczy. A nemeslevelet III. Ferdinand 1654. év szept. 5-én adta F. Miklós s fia István részére. Kihirdette Hontmegye.
A család hevesi ágának leszármazását az alábbi táblázat mutatja:
[családfa - 1.]
[családfa - 2.]
Nagy Iván e családot a vizkeleti előnévvel emliti s azon Vinczétől származtatja, ki 1414. évben Zsigmond királytól uj adományt nyert. (1780. év 425. jkl. N. J. IV. 156. Kőszeghy: N. csal. Pestm. 100.)
Ferenczy. Gegesi eredetü székely család. András tiszafüredi lakos és testvérei Gömörtől nyert bizonyitványuk alapján 1783. évben kihirdettetnek. (1783. év 305. A. sz. 263. jkl.) Leszármazás:
[családfa]
Ficsor. Czímerlevelet Lipót királytól 1668. évi jul. 11-én Ficsor Pál és rokona Pohrancz Pál nyertek a következő czímerrel: Kék pajzsban zöld alapon arany korona fölött nyilt fekete sasszárnytól körülvett arany csillag; sisakdisz: kardot tartó növekvő griff; takarók: arany-kék, ezüst-vörös.
Kihirdette 1668. évben Nógrádmegye, másolata az itteni levéltárban. (1722. év 79. sz.)
Az 1724. évi nemesi investigatió idején György, Pál és János erdőtelki lakosok s ezek fiai, és pedig Györgyéi András, György, Ferencz, János és Pál, Jánoséi Gergely, János és Mátyás, Páléi Gergely, Márton, Pál, József és Boldizsár Nógrádmegye bizonyitványával igazolták nemességüket.
Nógrádmegye 1753. évi, Hevesmegye 1819. évi bizonyitványai és tanuvallomások alapján (1753. év 127. sz. 1817. év 1251. sz. 1267., 1323. jkl. 1819. év 179. sz. 202. jkl.) csupán János leszármazóit tünteti fel az alábbi táblázat:
[családfa]
Ficsor másk. Csaba. 1690. évben kihirdettetik a F. m. Cs. György, fia István és F. János részére adományozott armalis. (1690. év 366. jkl.)
Filep (myklai). Filep de Mykla Demeter, az egri gyalogság kapitánya, Dobron Benedek özvegyétől, Anasztáziától és Stretheny András özvegyétől, Almásy másk. Berky Margittól, 1562. évben megveszi ezek kisrédei birtokát és almási kúriáját, királyi donatiót szerez reájuk, beiktattatja magát, a beiktatásnak azonban Rhédey Pál egri katona, továbbá Rhédey Magdolna és György ellenmondanak. (1767. év pp. 852. A. sz.)
Filep lásd Philep.
Filó. Ezen családból József gyöngyösi orvos telepedett meg 1809. évben a megyében s 1822. évben Túróczmegye bizonyitványával kihirdettette nemességét. De ezen bizonyságlevél utóbb megsemmisittetett, mert kiderült, hogy az a genealogusok előtt jól ismert Dávid János, túróczmegyei jegyző, hirhedt oklevélhamisitó, egyik hamisitványa volt, melyet ő kerek 1000 frtért készitett.
Ekkor Filó József uj czímerlevél adományozásáért folyamodott, de - sikertelenül. Felvette tehát ujból a fonalat, hogy régi nemességét beigazolja s ebbeli törekvése ezúttal eredményes volt. 1841. évben ugyanis kétséget kizárólag bebizonyitotta Nyitramegye bizonyságlevelével, hogy ő a nyitramegyei Nagyőrvistyén székelő Filó családból a következőképen származott le:
[családfa]
Ez nem azonos azzal a trencsénmegyei Filó családdal, melynek Jakab és Antal nevű tagjai 1716. évi jul. 16-án nyertek czímerlevelet. (1825. év 62., 539. sz. 104. 807. jkl. 1839. év 201. jkl. 1841. év 1258. sz. 981. jkl. Nyitram. lev. IV. 238.)
Fischer (nagyszalatnai) báró. Nagy Iván (IV. 180.) és Siebmacher közleményeire való hivatkozás mellett csak azt emlitjük fel róla, hogy egyik tagja István szatmári püspök, majd az 1807-22. években egri érsek volt.
Fischer. Czímerlevelet 1741. évi okt. 28-án nyertek F. Pál, neje Hotta Éva, gyermekei János, Antal, Mária, Anna, Veronika. Kihirdettetett 1742. évben. (1742. év 346. jkl.)
Czímer: Arany pajzsfőben 2 vörös csillag, a kék szinű pajzsban 3 zöld halom felett követ tartó daru; sisakdisz: ezüst-vörös és kék-arany szinű zárt sasszárny; takarók: arany-kék, ezüst-vörös. (K. K. XXXIX. 163.)
Fodor. Nemeslevelet F. János, neje Kanyó Katalin, gyermekei Anna és Katalin, fivére Gáspár, neje Fa Anna 1666. évi febr. 7-én nyertek; kihirdettetett ugyanazon évben. (1666. év 107. jkl.)
1713. évben Kis másk. Fodor András - Gáspár fia - egri lakos nemesi bizonyitványt nyert, az 1724. évi investigatió alkalmával pedig úgy ő, mint Lukács nevű fia igazoltattak. (1713. év 316.)
Fodor. A nyitramegyei Kopcsányból Márton Szegzádra költözött, ennek fia József helytartósági titkár volt, ezé pedig János hevesi lakos, a ki 1816. évben kihirdettette nemességét. (1816. év 920. jkl.)
Fodor lásd Dobos.
Fodor lásd Mangó és Szivák.
Foglár (tésai). Emez 1583. évben megnemesitett hontmegyei család itt kihirdetve nem volt. Csak annyit jegyzünk fel róla, hogy egyik tagja, György, 1711-54. években egri kanonok a róla elnevezett Foglár intézetet alapitotta. (N. J. IV. 189.)
Folkusházi-Lacsny (folkusfalvi). A család túróczmegyei eredetű, egyik ága előbb Orosházára, majd Hevesbe származott. János fia Pál fiai József hevesmegyei kanczellista és András testvérek Túróczmegye bizonyitványa alapján 1808. évben kihirdettettek. (1808. év 708. sz. 1094. jkl.)
Fora. Az 1642. évi jún. 7-én F. Pál, fiai András, György, István és János részére adományozott czímerlevél kihirdettetett 1643. évben. 1709. évben András átányi lakos, az 1724. évi investigatio alkalmával pedig János, György átányi és István egerlövői lakosok igazolták nemességüket. Ezek közől István a czímerszerző Györgynek a fia volt. (1709. év 486. jkl. 1761. év 110. sz.)
Fora. Ezen család pedig 1666. évi márcz. 27-én nyerte 1669. évben ugyancsak Hevesben kihirdetett armalisát. Nemességszerzők voltak: F. Tamás, neje Piroska Erzsébet, leányuk Katalin, fivérei Antal, Pál, János és György, végre Antal fiai András és Mihály. (1669. év 86. jkl.)
Forgách (ghymesi és gácsi) gróf. A Hunt Pázmány nemzetségből származik. Első ismert őse Ivánch vagy Ivánka Comesnek a fia András Comes de Bánya volt s a XIII. század közepén szerepelt.
Történetét, leszármazását, czímereit a genealogiai és heraldikai irodalomból már eléggé ismerjük. (N. J. IV. 197. Turul 1897. év 3.)
A megyei levéltár másolatát őrzi a régi czímer megerősitéséről s a pallosjogról szóló ama kiváltságlevélnek, melyet Lajos király 1525. évben F. Ferencz, László, Sebestyén, Miklós és Zsigmond részére adományozott. (1525. év 1. sz.)
Az 1699. évi összeirásban Simon gróf gyöngyösi, tiszaföldvári, kengyeli birtokos.
Forgó. 1699. évben Mátyás szenterzsébeti birtokos.
Forgó. Ballán, Vécsen élnek 1793. évben ily nevűek. Borsodból származtatják magukat, de nemességük itt kihirdetve nem lett. (1793. év 723. sz. 823. jkl.)
Forgon. Nemességet 1659. évi aug. 20-án nyertek F. Lukács, fivére Jakab és György Sámuel, ennek neje Takács Katalin, végre Molnár Mihály. Kihirdettetett 1663. évben, másolata az egri káptalan levéltárában H. H. jk. 984. sz. alatt. (1663. év 123. jkl.)
Az 1724. évi investigatiókor Lukács fia Mátyás szenterzsébeti lakos.
1768. évben István fia Ferencz szolnoki lakos Gömörmegye bizonyitványa alapján kihirdettetik. Mihályfalván volt birtokos. (1768. év 219. sz. 359. jkl.)
Fórián lásd Panker.
Fóris másk. Lakatos. Esterházy herczegprimás 1736. évben F. m. L. István és János testvéreknek, Zsoltvay Miklós fiának, Mátyásnak, a barsmegyei Néveren egy kis birtokrészt adományozott. Fóris István fia János s testvérének, Jánosnak, fiai Imre és József Heves- és Borsodmegyékbe származtak. (1736. év 157. sz.)
Forray. Az 1733. évi 135. sz. investigatiónális iratok szerint F. István, fia Balázs, fivérei Lőrincz és János, unokatestvérei György, Balázs és Demeter 1622. évi május 27-én czimerlevelet nyertek, melyet 1622. évben Gömör, 1623. évben Hevesmegye hirdettek ki.
A nemeslevélben feltüntetett egyik Balázstól - valószinüleg István fiától - származott János, ettől pedig származtak Ignácz, András, György. A két első 1716. évben igazolta nemességét s az 1724. évi investigatió idején Gyöngyősön lakott. (1716. év 84. sz.)
Forray (soborsini) nemes báró és gróf. Czímeres nemeslevelet 1714. évi febr. 4-én nyertek Sárközy János és Forray Márton unokatestvérek. Kihirdettetett 1714. évben. (1714. év 561. jkl.)
A czímerszerző Márton - talán mert anyja és emlitett unokatestvére Sárközy nevüek voltak - néhol a Sárközy néven fordul elő, igy az 1724. évi investigationalis jegyzőkönyvben is. Két fia volt, András ki Aradmegyébe költözött és Márton. Ez utóbbinak Almásy Teréz nevü nejétől való gyermekei József, aki 1762. évben a magyar testőrségbe akarta magát felvétetni s ez alkalommal nemesi bizonyitványt nyert és Erzsébet, Turcsányi János kapitány neje. A család nemesi ága Józseffel kihalt. (1762. év 421. jkl.)
Az Aradmegyébe költözött András, a gyöngyösi születésü köznemes fiu, igen tekintélyes állást vivott ki magának. 1747. évben Aradmegye aljegyzője volt s mint ilyen tarnabodi birtokrészét, melyet Haller Sámuel bárótól szerzett, zálogba adta Tóth Gergelynek s helyette a lakhelyéhez közelebb szerzett nagyobb kiterjedésü birtokokat. 1760. évben már a megye alispáni székében találjuk; mint ilyen a soborsini előnevet nyerte 1760. évi nov. 4-én. (1760. év pp. 666. sz. 1766. év pp. 802. K. K. XLV. 526.)
Egyetlen fia Ignácz 1789. évi febr. 16-án bárói rangot kapott. Ettől származott András csanádi főispán, kinek fiában, az 1847. évi jul 16-án grófi rangra emelt Jánosban, a család ezen másik ága is sirba szállt. (K. K. LIV. 173. LXVII. 753.)
A család genealogiáját a fent hivatkozott levéltári oklevelek és Nagy Iván munkája alapján (IV. 220.) az alábbi táblázat mutatja:
[családfa]
A nemesi czímer: Kék pajzsban zöld alapon két egymás felé fordult griff, közösen egy czölöpösen helyezett lándsát tart, melynek hegyén bajuszos, turbános törökfő; sisakdisz: nyilt fekete sasszárny közt a pajzsbeli lándsa; takarók: vörös-ezüst, kék-arany.
Ettől a bárói és grófi czímer - Siebmacher szerint - annyiban tér el, hogy a griffek buzogányt tartanak s 3 sisak van a pajzs felett, a középsőjén nyilt fekete szárny közt lándsa, a két szélsőn egymás felé fordult teljes griff; takarók: kék-arany, kék-ezüst.
Fótossy lásd Kyss. (1659.)
Földesy. Egyik investigationalis jegyzőkönyv szerint F. Tamás volt a nemességszerző és Rákóczi György fejedelemtől nyerte 1638. évben Biharmegyében kihirdetett armalisát. (1733. év 135. sz.) Nagy-Bajomból egy ág a békésmegyei Berénybe, másik ág Dévaványára szakadt. Itt élnek 1730. évben János, 1792. évben István fia ugyancsak János. (1730. év 61. sz. 1792. év 759. sz.)
Czímere Siebmacher munkájában.
Földös lásd Herczeg.
Földy. 1750. évben F. Sámuel, András, Bálint, István, Péter tiszavárkonyi lakosok Barsmegyétől nemesi bizonyitványt nyertek. András fia András 1801. évben Nagy-Kőrösre távozott. Pál és György 1771. évben tari lakosok. (1750. év 102. sz. 1771. év 128. jkl. 1799. év 453. sz. 548., 848., 876. jkl. 1801. év 396. sz. 500. jkl.)
Földváry (bernátfalvi). Törzsökös pestmegyei család. Feöldwaary Mátyás 1573. évben nyert Miksa királytól - állitólag ujitott - czímerlevelet. Hihetőleg ennek fia volt az 1589. évben szerepelt azon Mihály, ki nőül vevén bernátfalvi Bernáth Zsófiát, ekként utódjait a bernátfalvi Bernáth család birtokainak egyik osztályosává tette. Innen ered előneve is.
A XVII. század közepén János Gyöngyösorosziban, 1699. évben pedig a család több tagja Sárszögön, Csanádon, Andornakon, Szücsiben, Szentimrén, Czibakházán és Jenő pusztában volt birtokos. A gyöngyösoroszii és szücsii javakra Mária Teréziától nyert adományt.
Hevesmegyét főlef F. Mihálynak és Bossányi Évának az alábbi táblázaton feltüntetett leszármazói érdeklik:
[családfa]
Nagy Iván (IV. 226.) téves genealogiát közöl a családról, mert György és Sréter Janka gyermekeiként tünteti fel ezek egyik fiától, Györgytől és Balázsovich másk. Zsuffa Borbálától született gyermekeket, vagyis egy nemzedéket elmellőz. (1654. év 13. jkl. 1656. év 37. jkl. 1785. év 127. sz. 1794. év pp. 3021. sz. 1796. év pp. 2470. M. sz. 1809. insurr. összeirás).
Czímerét Siebmacher munkája közli.
Frajzazen. Turóczmegyei család. A czímerlevelet 1650. évben Fr. Keresztély nyerte s tőle a Hevesmegyei ágazat ekképen származik le:
[családfa]
A táblázaton levő Nándor neje regőczi Huszár Krisztina, H. Imre és Nyáry Mária leánya volt, s igy a Frajzazen család is Nyáry jusson lett birtokossá a megyében és pedig Karácsondon, Taron és Viszneken. (1791. év 1009. sz. 1071. jkl. 1773. év pp. 1015. sz. 1775. év pp. 2075. sz. 1778. év pp. 2096. sz. 1780. év pp. 2164., 2181. sz. 1783. év pp. 2298. Ab. sz. 1827. év pp. 10. sz.)
A család czímerét közlő Siebmacher-féle mü a sonnenfelsi előnévvel emliti, ez előnévnek azonban az itteni levéltár okleveleiben nyoma nincsen.
László és Antal Turóczmegye bizonyitványával 1791. évben hirdettették ki nemességüket.
Frater (ippi, érkeserüi és bélmezei). A Dobra nemzetségbeli Marczeltól származtatja magát, kinek Márton és Kelemen nevü fiait, a bácsi vár jobbágyait, V. István király 1265. évben nemességre emelte s 1273. évben uj adományképen Kezy földjét adta nekik. Márton fiai voltak Balázs és Demeter.
Balázs dédunokája, Gergely, Horvátországba költözvén megalapitotta az Utjesenich családot s nőül vevén Martinuzzi Annát életet adott az egyszerü Pálos barátból Nagyvárad biboros püspökévé, Zápolya mindenható ministerévé, kora legnagyobb államférfiává emelkedett Györgynek, ki anyja után a Martinuzzi nevet vette fel, de a kit mi a történelemből közönségesen Frater György (1551.) néven ismerünk.
Az 1265. évben megnemesitett Demeter fia Mihály, ezé László deák (1400.), ezé Mátyás (1466.), ezé Pál (+ 1510.), ezé pedig György volt, ki a mohácsi sikon esett el s Pál nevü fiut hagyott hátra.
Ezen Pál neje nagyatyjának, ippi Bydeskuthy Bertalannak, magvaszakadtával Báthory Istvántól az ippi birtokrészt, Nagy-Szelind és Asszonyvására birtokokat, majd 1582. évben régi nemességének megerősitését nyerte s igy mintegy második alapitójává lett a családnak.
Hevesben a család akként vált ismeretessé, hogy ezen Pálnak István fiától való unokája, ugyancsak Pál, hajdukerületi főkapitány, a fejedelmi vérből származott Barcsay Anna nevü neje révén birtokába jutott a kihalt Pászthóy család pásztói jószágának.
Pál és Barcsay Anna 1653. évben pásztói, barkányi, hartyáni, almási, garabi, tepkei, puszta-teleki, hasznosi, apczi, muzslai, tótalmási, kókai, szentmártonkátai, czeglédi; gyurgyei, megyeri részjavaikat a Csorgály János bujáki várkapitánytól felvett 1000 imperialis tallérral terhelték meg. Fiaik pedig - György és István - pásztói és hasznosi javaikat 400 tallérért 1668. évben eladták Battik János füleki lakosnak. (1754. év pp. 533. sz. 1765. év pp. 797. sz. 1783. év pp. 2306. sz. 1790. év 192. sz. 1792. év pp. 2420. sz.)
Nagy Iván beható részletességgel közli a család történetét, genealogiáját. (IV. 251.)
Fratrik. Trencsénmegye Zabudni helységéből költözött Gyöngyösre és Hatvanba. János fia Mihály Trencsénmegye bizonyitványa alapján kihirdettetett 1801. évben. (1798. év 573. sz. 923. jkl. 1801. év 831. sz. 999. jkl.)
Frecska. Czímerlevelet 1702. évi márcz. 10 nyert Fr. Márton; ettől származott Márton, ettől pedig András, a Teleki család ügyésze és Pál, kik 1811. évben Nógrádmegye bizonyitványa alapján kihirdettettek. András fia volt Sándor. (1811. év 482. sz. N. I. IV. 267.)
Fridericzy. Czímerlevelet 1712. Ferencz, nemesi bizonyitványt pedig 1756. évben ennek fia Gergely nyertek. (1712. év 243. jkl. 1756. év 185. jkl.)
Frivaldszky. Ismert Trencsénmegyei birtokos nemes család, mely idők folyamán Zemplén-, Pest-, Csongrádmegyékbe is elágazott.
1786. évben Miklós frivaldi származásu szolnoki lakos Trencsénmegye, 1836. évben pedig György és Méhes Anna fia Ádám (sz. 1806.) hódmezővásárhelyi származásu egri lakos Csongrádmegye bizonyitványai alapján kihirdettetnek. (1786. év 1. A. sz. 886. jkl. 1836. év 307. sz.)
Fuder másk. Gyöngyösi. Az állitólag Nógrádban kihirdetett - ismeretlen keletü - armalist F. Pál, Gergely és Mihály nyerték s egyideig Gergely borsodi szolgabiró őrizte, de azután elveszett. 1748. évben Gergely átányi lakos ezen megyétől bizonyságlevelet kapott. (1745. év 199. sz. 1748. év 156. sz. 289. jkl.)
Furthiny. A III. Ferdinánd által F. Mátyás, fia Mátyás és testvére Dániel részére adományozott nemeslevelet 1655. évben Zólyommegye hirdette ki. Leszármazása:
[családfa]
A család evangélikus volt, Márton lett katholikussá; ennek egyik fia János-Ignácz 1751. évben Gyöngyösre költözött s kihirdettette nemességét. 69 éves korában született fia, Imre, pécsi lakossá lett s 1792. évben nemesi bizonyságlevelet nyert. (1751. év 30. sz. 1792. év 695. sz.)
Gyanitjuk, hogy János-Ignácz fiai voltak még Nándor és András gyöngyöspüspöki-i lakosok. Ez utóbbinak fia József nógrádludányi lakos, Ráday Gedeon gróf számtartója, gyermekeivel Istvánnal, Józseffel, Pállal, Annával együtt 1812. évben testimoniálist kapott. (1772. év 122. sz. 339. jkl. 1812. év 71. sz. 73. jkl.)
Fülöp. A nemességet Lipót király 1702. évi május 5-én adományozta F. Mátyás s gyermekei Imre, János, György, Judit részére.
Imre fia volt István szolnoki lakos, a ki Imre nevü fiával együtt Pestmegye bizonyitványa alapján 1779. évben kihirdettetett. (1779. év 43. jkl. 1799. év 209. sz. 1805. év 877. sz. 1192., 1486. jkl.)
Törökszentmiklóson is éltek 1815. körül ily nevüek, de nem állapithatjuk meg, vajjon ezen családhoz tartoztak-e. (1815. év 1866. sz. 1078. jkl.)
Fülöp lásd Philep.
Für. Eredeti armalisa, melyet III. Ferdinandtól 1654. évi okt. 20-án F. Bálint, neje Erzsébet, fiai Lukács és Gáspár nyertek s 1656. évben lett kihirdetve, a család kihalta folytán kerülhetett a levéltárba. József 1778. évben pétervásári plébános.
Czímer: Kék pajzsban zöld halmon kettős farku oroszlán jobbjában - szőlőhöz való - metsző kést, baljában 3 buzakalászt tart; sisakdisz: 3 buzakalász; takarók: arany-kék, ezüst-vörös. (1655. év 1. sz. 1778. év pp. 2116. sz.)
Füsz. Az 1628. évi nov. 14-én F. András, neje Nyiró Zsuzsanna, gyermekei Mátyás, Péter, Pál és Zsuzsanna részére adományozott nemeslevél kihirdettetett 1655. évben. (1655. év 28. jkl.)
Füzes Gyarmaty lásd Gyarmaty.