|| TARTALOM || VISSZA || TOVÁBB ||

Orosz Ernő: Heves és a volt Külső-Szolnok egyesült vármegyék nemes családjai
[A. - B. - C. - D. - E. - F. - G. - H. - I. - J. - K. - L. - M. - N. - O. - P. - S. - Sz. - T. - U. - V. - Z. Zs.]



R.

     Rab másk. Andrásy (lövetei). Udvarhelyszék bizonyitványa alapján 1778. évben kihirdettetett József tiszavárkonyi lakos. (1778. év 247. jkl.) Fia Gábor Székesfejérvárra költözött s 1810. évben nemességi bizonyitványt kapott. (1810. év 537. sz. 745. jkl.)

     Rábaközy. Nemesleveléről a Légrády családnál van szó. Az 1724. évi investigatió idején István szerepel.

     Rabovszky lásd Hrabovszky.

     Rách Miklós nemeslevele kihirdettetett 1691. évben. (1691. év 103. jkl.)

     Rácz. A nyitramegyei Dicskéról származott megyénkbe. A nemességet II. Ferdinandtól 1623. évi aug. 9-én Rácz Pál, neje Nyro Ilona, fia András, fivérei János és Mátyás nyerték. A nemeslevelet kihirdették 1624. és 1732. években Verebélyen, 1769. évben Nyitrában és Hevesben, 1801. évben Zemplénben és Szatmárban.
     Az 1890. évben még Rácz Pál nagybányai prépost tulajdonában levő eredeti armalis szerint a czímer: Kék mezőben lovas alak zászlóval; sisakdisz: jobbról arany, balról vörös sasszárny, a baloldaliból egyenes kardot tartó pánczélos kar nyúlik ki; takarók: vörös-ezüst, kék-arany. (Turul 1890. év 93.)
     A megnemesitett Pálnak fiai voltak még János, Pál és György. Eme Györgytől származott Mihály, ettől pedig János hatvani lakos, a ki Nyitramegye bizonyitványa alapján 1769. évben hirdettette ki nemességét. (1769. év 269. sz. 298. jkl.)

     Rácz. A nemeslevelet I. Lipót király 1689. évben adta Rácz István és Mihály testvéreknek, továbbá István nejének Ilonának s 1692. évben Szabolcsmegye hirdette ki.
     Szabolcsmegye 1806. évben bizonyságlevelet adott a családnak, melyből az alábbi családfa állitható össze:

[családfa]

     György mezőtúri lakos kihirdettetett 1809. évben (1809. év 430. jkl.), Pál egri lakos pedig 1828. évben bizonyságlevelet nyert. (1828. év 1087. sz. 1294. jkl.)

     Rácz. Baranyamegyéből származó család. A nemességet 1696. évi febr. 14-én nyerte. A nemességszerzők egyikétől, Adámtól, származott János, ettől származtak Sámuel és József. Sámuel 1792. évben bölcsészet és orvostudor, egyetemi tanár volt, egyik fia József Egerben folytatta tanulmányait s ez alkalommal igazolta nemességét, a másik pedig Ignácz volt s Pesten végezte iskoláit. (1792. év 472. sz. 455. jkl.) A nemeslevél Pestmegye levéltárában van.

     Rácz. 1642. István szolgabiró. Mihály 1692. évben igazolja nemességét. (1692. év 76. jkl.) István nagyfügedi és monostori, Péter tiszafüredi birtokosok 1699. évben.

     Ráday (rádai). A Rathold nemzetségből származik. Lipót királytól 1709. évben Ráday Gáspár Réde, Apcz, Méra, Csány, és Igar falukra adományt nyert. (1767. év pp. 852. A. sz. 1755. év pp. 551. sz.)

     Radics. Törzsökös hevesmegyei család. Nemességet III. Ferdinandtól 1652. évi szept 4-én Radics Gáspár, neje Hajdú Ilona, gyermekeik István, Tamás, Péter, György, Jakab, Anna, Ilona nyertek. Kihirdettetett 1653. évben.
     Az 1724. évi investigatió idején Tarnaőrsön laktak a czímerszerző Péter fia Jakab, továbbá a nemeslevélben megnevezett István fiai Pál, Gáspár és Mihály, most nevezett Gáspár fiai Gáspár, Jakab és Tamás, végre az emlitett Mihály fiai Gáspár, Mihály, István és Gergely.
     A később Tiszavárkonyra költözött eme Gergelytől igy származott le a család:

[családfa]

     Eme táblázat élén levő Gergely unokái és szépunokái, tiszavárkonyi lakosok, 1816. évben (1816. év 705. sz. 1087., 1095., 1595. jkl.), az Óbecsére költözött Gergely 1799. évben (1799. év 193. sz. 314. jkl. 1798. év 592. sz. 1034. jkl.) nemességi bizonyitványokat kaptak.
     Egy másik ága a családnak Kálban gyökeresedett meg. Közülök igen számosan nyertek bizonyságlevelet 1845. évben. (1845. év 608. sz. 905. jkl. 1844. év 2704. jkl.)

     Rády (ivachnofalvi). Liptómegye bizonyitványa alapján Imre fia Károly fia János, Forgách Alajos gróf gyöngyöspatai tiszttartója és gyermekei Ferencz, András és János 1829. évben kihirdettettek. (1829. év,716. sz. 1080. jkl.)
     Bár az összefüggést nem ismerjük, meg kell emlitenünk, hogy 1677. évi jún. 24. egy Rády Pál czímerlevelet nyert, melyet Hontmegye hirdetett ki. Fia András Pestmegyétől 1727. évben bizonyságlevelet nyert. Csépán volt birtokos 1760. évben. (1727. év 144. sz. 1762. év pp. 703. sz.)

     Raffanides lásd Pankotay.

     Ragó. Besenyőteleken ma is virágzó törzsökös hevesi család. Nemeslevelet 1714. évi márcz. 4-én Ragó János, fia Benedek, ennek neje Molnár Judit, gyermekeik János, Erzsébet, Judit, továbbá Mátyás s ennek fia György besenyőteleki lakosok nyertek a következő czímerrel: Kékben vörös szivből kiemelkedő nyilt sasszárny; sisakdisz: nyilt sasszárny, a jobboldali félholddal, baloldali csillaggal megrakva; takarók: arany-kék, ezüst-vörös. (1714. év 561. jkl. K. K. XXX. 249.) Kihirdettetett ugyanazon évben.
     Anyakönyvi adatok alapján a család leszármazása:

[családfa]

     1843. évben számosan nemességi bizonyitványt nyertek. (1843. év 998. sz. 307., 1966. jkl. 1722. év 461. jkl. 1833. év 1384. sz.)

     Rajczy másk. Benedicti. A nemességet III. Ferdinandtól 1655. évi máj. 27-én Benedicti másk. Raychi István, neje Dubraviczky Dorottya, fiai András, János, Menyhért, továbbá János neje Schujánszki Judit nyerték s ugyanazon évben Barsmegye hirdette ki. Egyik utódjuk Rajczy Sámuel 1760. évben Rajeczről Gyöngyösre költözött s Trencsénmegye bizonyitványával igazolta nemességét. (1760. év 177. A. sz. 209. A. sz. 348. jkl.)
     Czímer a levéltárunkban levő armalis-másolat alapján: Kékben zöld alapon két sasszárny közt egyik oldalról karddal, másik oldalról irótollal átszúrt lángoló sziv, a pajzs alsó részében innen félhold, onnan sugárzó nap; sisakdisz: a pajzsbeli sziv, fölötte zárt szárnyú, csőrében olaj- és babérágat tartó fehér galamb; takarók: kék-arany, ezüst-vörös.

     Rainhard. Pozsonymegyéből származik, mert 1662. évi júl. 18-án nyert czímerlevelét először ott hirdették ki. Később Nyitramegyében tünt fel György, ennek fia István pedig 1790. körül Zsolnafalváról a pestmegyei Irsára költözött. Ezen Istvántól származott az Irsán 1835. évben a kath. vallásra tért István egri borbély, a ki Pál és János-Ferdinand nevű fiaival együtt Nyitramegye bizonyitványa alapján 1839. évben kihirdettetett. (1839. év 1661. sz. 963. jkl.)

     Rainprecht. Sopronmegye hirdette ki ama nemeslevelet, melyet 1628. évi okt. 14-én R. Pál és Rupert testvérek s Pál neje Orsolya nyertek s mely Pestmegye levéltárában s a m. kir. orsz. levéltárban (Htt. Nob. Komárom, Pest) feltalálható.
     Ruperttől származott György, ettől András, ettől is András, ettől Antal, ettől szintén Antal, az 1795. évben Sopronmegye bizonyitványa alapján kihirdetett gyöngyösi lakos. (1795. év 165. sz. 175. jkl.)

     Rákóczy. A nógrádmegyei 1754/5. évi nemesi összeirásban megnevezett Istvánnak hasonnevű fia, szentiváni származású szolnoki lakos, Nógrádmegye bizonyitványa alapján kihirdettetett 1809. évben. (1809. év 34. A. sz. 76. jkl.)

     Rakovszky (nagyrákói és kelemenfalvi). A Jeszen törzsből származó egyik legrégibb családja Liptómegyének, mely ma is több megyében virágzik. Nemességét III. László erősitette meg; újitott s ma is használt czímerét pedig I. Ferdinandtól 1561. évben nyerte. Leszármazása az 1410-1496. közt élt Mátyástól vezethető le.
     Megyénkben Nyáry jusson lett birtokossá. Nyáry Miklós és Károlyi Judit leányának Máriának regőczi Huszár Imrével kötött házasságából származott ugyanis Klára, a ki Rakovszky Menyhért árvai alispánhoz ment feleségül.
     A család hevesi ágának leszármazása:

[családfa]

     Néhai György ügyész gyermekei 1787. évben osztoznak tari, sámsonházi, almási, nagybarkányi és csontfalvi javaikon. (1804. év pp. 3337. F. sz. 1806. év 726. sz.)
     Fia Antal Taron 1796. évben végrendelkezik. Özvegye Miklósy Mária utóbb Paulikovics Ferencz neje lett. (1796. év pp. 2484. L. sz. 1775. év pp. 2015. B. sz. 1776. év pp. 2043. sz. 1778. év pp. 2096. sz. 1823. év 1035. sz.)
     Még egy másik Rakovszky ág is élt Egerben. Tanuvallomások szerint János fia Mátyás 1740. körül Rákóról Mezőtárkányba költözött, majd Füzesabonyba, ismét vissza Mezőtárkányba vette lakását és Egerben 1775. évben meghalt. Nejétől Nagy Katalintól származott Mátyás, ennek Podareczky Veronával való házasságából születtek András egri fogházőr, Mihály és János. Ezek az 1823-43. évek közt ismételten megkisérelték igazolni a fenti családból való származásukat, ügyük a helytartótanács előtt is megfordult, de sikert nem értek el. (1823. év 1035. sz. 1564. jkl. 1838. év 1940., 2462. jkl. 1842. év 1074. jkl. 1843. év 1065. sz. 1922. jkl.)

     Raksányi (raksai). Ősrégi túróczi család. Megyénkben 1799. évben Pál és Simon (sz. 1765.) raksai származású egri lakosok hirdették ki nemességüket. (1799. év 49. sz. 62. jkl.)

     Raphanides lásd Pankotay.

     Ravasz. Nyitramegyében kihirdetett armalisát II. Rudolftól 1598. évi márcz. 12-én nyerte a család. A nemességszerzőket név szerint nem ismerjük. Pál fia Pál fiai Mihály egri, István és Pál halimbai, végre András adonyi lakos testvérek részére Veszprémmegye által 1797. évben kiadott bizonyságlevél kihirdettetett 1798. évben. (1798. év 56. sz.)

     Ravusz másk. Hornyay. A nyitrai káptalannak Ravusz m. Hornyay András kérelmére 1699. évben kelt kiadványából tudjuk meg, hogy a nemeslevelet II. Ferdinandtól 1632. évi júl. 25-én R. m. H. Miklós, Mihály és István testvérek nyerték s Nyitramegye hirdette ki. (1699. év 125. sz.) Tanuvallomásaink vannak arról, hogy az 1732. évben Besenyőteleken lakott Ferencz, kinek apja Ardrás (talán a fenti), nagyapja Mihály Dezsérről származott nemes ember volt. (1732. év 33. sz.)

     Raychi lásd Rajczy.

     Recsky (recski és derecskei). A családnak nevet adó Recsk helységnek már a XIV. század derekán birtokában voltak R. László fia Miklós comes, Marczel fia Farkas és Mihály fia András. 1427. évben R. Tamás - ki előzőleg már Utason, Sároson, Eperjesen és Dobfenéken is földesúr volt - és fiai Pál, Miklós és Tamás zálogba vették figei Csathó László fia Miklós péterfalvi és domaházi birtokrészeit. Az emlitett Miklós 1447. évben vármegyénk követe volt azon országgyülésen, mely Hunyadi Jánost a kormányzói méltóságba ültette, ugyanő 1469-ben Thari György és Verebélyi Simon peres ügyében, 1478-ban pedig Tamás nevű testvérével együtt gúthi Országh Mihály és nánai Kompolti János beiktatásán királyi ember. E két testvér 1474. évben Thari György özvegyét kielégitette néhai férje birtokából. (Turul. 1905. év 13., 127.)
     1456. évben a család a Dormánházi, Abafalvi, Szentmártoni családokkal együtt új adományt nyert Mákegyháza és Vilyó pusztákra. (Csánki Magyarorsz. tört. földr. I. 77.)
     1490. évben szerepel R. István, kinek neje Anna - előbb Nagy Ambrusné - zálogba veszi Megyery László fia Lászlótól s ennek csáthi Keczer Borbálától való Zsófia revű leányától ezek csáthi részbirtokát. (Szabolcsm. lev. Fasc. 1 1490. N. 10.) Minden bizonnyal azonos azzal az Istvánnal, a ki 1492-ben Borsodmegye alispánja, 1505-ben követe volt.
     A családnak azon őse, kitől a leszármazás ízenként levezethető, Demeter (1513.) volt, kinek Zsigmond és György nevű fiai I. Ferdinandtól 1561. évi márcz. 30-án az alattyáni, burai, körei, jánoshidai birtokrészekre új adományt nyertek. (O. L. Bécsi lib. reg. III. 697. Hevesm. tört. II. 306.) György 1562. évben Széky Péterrel együtt a sápi pusztába is beiktatást nyert, majd 1582-ben, midőn vármegyénk alispánja volt, Rédei Pállal együtt 1582-ben Radeczius István egri püspöktől és kir. helytartótól Farkas János fia Boldizsár magvaszakadtával a csanádmegyei Zekegyház falut kapta adományba. (Nemz. muz. Rhédey lev. 1582.) 1584. évben Egerben végrendelkezett magyar nyelven javairól, ezek közt a Bozitay Horváth Jánossal együtt szerzett Nemti faluról, melyeket névszerint meg nem nevezett feleségének, fiainak és leányának hagyományozott. Testvére Zsigmond ekkor már nem élt. (ugyanott. 1584.)
     György özvegye Tegzes Klára, fiai István, László és János, leánya Katalin (Bay Gáspárné), továbbá Zsigmond leányai Anna (Both Istvánné), Margit (mikófalvi Bekény Farkasné, utóbb Szentpéteri Andrásné) és Katalin 1588-ban osztoztak meg alattyáni, burai, körei, recski, derecskei, jánoshidai, utasi, péterfalvi, sárosi, kökényesi, dobfenéki, domaházi ősi birtokaikon. (O. L. Ügyv. ir. fasc: 59. N. 76.)
     György fiai közül, úgy látszik, csak Istvánnak voltak gyermekei, névszerint Borbála (Daróczy Györgyné), István és György. Ez utóbbi nőül vévén szendrői Török Katalint állandóan Szendrőn lakott. Ugy György, mint neje Török Katalin 1654. előtt haltak el, mert gyermekeik György, István, Miklós, Zsigmond, János és Katalin (utóbb Tahy Ferenczné) ezen évi non. 12-én osztoztak meg a szülőik után maradt javaikon. Szendrőn a Gecse-utczában levő atyai házat a még kiskorú s György bátyja gyámsága alatt levő János kapta, a hozzátartozó réteket, földeket, kerteket, szőlőket egyenlő arányban szétosztották, az ősi birtokokat pedig osztatlanul hagyták.
     Az ősi birtokok különben ekkor már elhagyatottak voltak, mert a törökök miatt kénytelen volt a család a felsőbb vidékeken levő birtokaira vonulni. Ha tehát hasznát nem igen vehették, értékesitették úgy, a hogy tudták. 1654. évben felszabaditották Kalapáty Andrást és fiait s Alattyánban házhelyet engedtek át nekik, 1659. évben pedig a telekszállási pusztát zálogba adták Széky Péter szendrői alkapitánynak és feleségének Tercsi Zsuzsinak.
     Telekszállás zálogba adásának előzménye különben az, hogy a testvérek egyikét, a magát szendrőinek nevező Istvánt, 1658-ban, midőn bényei házából Szendrőre igyekezett s útközben lováról leszállt, 3 török hirtelenül megragadta s Egerbe hurczolta. A váltságdija 3000 tallér, tizenkét pár nyuszt, 2 vég angol posztó és egy török rab volt. A pénz egyrészét Széky Pétertől szerezték meg, Hatvani szendrői főkapitány pedig Hozman török rabot ajánlotta fel. (1775. év pp. 1073. A. A. sz. 1796. év pp. 2487. A. sz. 1825. év pp. 25. sz.)
     Adataink szerint az élőnemzedék ettől az Istvántól származik le, nem pedig - mint az ismert családfákon (Turul 1905. év 130. N. J. IX. 667. M. Nemz. Zsebk I. r. I. 534.) látjuk - Zsigmondtól, ki György nevű testvérével együtt fiutódok nélkül maradt. Ezen István fia volt János, kitől származtak: 1. György, kinek Teréz nevű leánya Sipos Mihály házastársa volt, 2. Mária Peregi Miklósné, 3. István, kinek Barabás Borbálától 2 gyermeke volt: Klára (1. f. szomolyai Nagy Imre, 2. f. Balog János) és István.
     Most nevezett Istvánnak, úgy látszik, 3 felesége is volt, az 1. huszti Molnár Zsuzsi, a 2. mezőmadarasi Madarassy Zsófia, a 3. Thomka Teréz. Négy gyermekét ismerjük: Istvánt (sz. 1762. körül), Jánost (+ 1809. előtt. n. Dobsa Kati), Zsuzsi. (Farkas Andrásrét) és Lászlót (sz. 1779. körül.).
     Ez utóbbi Istvántól és Széky Katalintól származtak: Károly (1793-1864.), Borbála (Désy Sámuelné), Judit (Dapsy Dánielné), Krisztina (Gyulay Pálné), Benedek (n. Hamvay Júlia) és Zsófia (Fazekas Gedeonné). (1792. év pp. 2414. B. sz. 1808. év pp. 3277. 3359. sz. 1813. év pp. 3368. sz. 1803. év pp. 3154. sz.)
     Az 1654. évben osztozó másik testvér, Miklós, leszármazóit illetőleg, az adatok ellenmondók lévén mint bizonyosat csak azt jelezhetjük, hogy ezen ágnak magvaszakadt. Györgynek - kiről nem tudjuk, vajjon Miklósnak fia, vagy pedig ennek hasonnevű fiától való unokája volt-e - Teréz (Szathmáriné) és Zsuzsi (Balogné) nevű leányai ez ágon az utolsók, kikről tudomásunk van. (1808. év pp. 3279. sz. 1797. év pp. 3340. A. sz.)
     Az 1654. évi osztály idején még kiskorú s magát telekszállásinak nevező Jánostól származtak Erzsébet (Lenkey Mártonné) és Zsigmond (+ 1785. előtt), ettől István varbóczi lakos, ettől és Szeghő Katalintól János, István, Zsigmond, Zsuzsi, Katalin és Klára.
     István varbóczi lakos 1769-ben az egri káptalan előtt recski, derecskei, belezéri, utasi, dobfenéki, péterfalvi, sárosi, kökényesi, répási, domaházi, alattyáni javait átengedte Sipos Mihályné R. Teréznek, továbbá R. Istvánnak s huszti Molnár Zsuzsitól való gyermekeinek. (1797. év pp. 2490. sz.)
     A család által használt czímert, melyet 1415. évben tulajdonképen Keszői Pál fia Jakab és társai, nem pedig a Recskyek, nyertek, a tiszaburai családi levéltárban levő eredeti armalis alapján legutóbb a Turul ismertette. (Turul 1905. év 127. lap.)

     Recsky lásd Somoskőy.

     Rhédey (kisrhédei nemes és gróf). Az Aba nemzetségből származó, történelmi nevezetességű egyik legrégibb, legelőkelőbb családja megyénknek, mely nevét Nagyréde helységtől vette. Leszármazása szakadatlan sorozatban a XIV. század elején élt Miklóstól (Mikon de Réde de gen. Aba) vezethető le. Czímert Mátyás király adott 1466. évben a családnak, melynek eredetije a családi levelesládában van. A család fényét Ferencz nagyváradi kapitány alapitotta meg, kinek fiát, az 1659. évben grófi rangra emelt Ferenczet, Erdély fejedelmi székében találjuk. (K. K. XII. 225.) Ezen ág azonban a fejedelem László fiában kihalt. Ferencz nagyváradi kapitánynak Pál nevű testvérétől származtak János és István, előbbi az erdélyi ág, utóbbi a magyarországi ág megalapitója volt. Ez utóbbiból Lajos 1808. évben (K. K. LXII. 1099.), az előbbiből József, László, János, Mihály, Pál, Zsigmond grófi rangot nyertek. A grófi ág 1897. évben Gáborral kihalt.
     A Rhédey levéltárban levő legbecsesebb oklevelek - a Turulban (1884. év 47.) ismertetett 1466. évi czímerlevél kivételével - a vármegye monographiájának okmánytárában (I. 195.) már közölve lettek s azok egy része - bár egyszerü másolatban - megyénk levéltárában is feltalálható. (1761. év pp. 681. sz. 1767. év pp. 860. sz.)
     A család történetével, leszármazásával Dr. Komáromy Andrásnak, a magyar nemzeti muzeumban elhelyezett Rhédey levéltár rendezőjének, eredeti oklevelek alapján készitett és Nagy Iván (IX. 742.) sok tévedését helyreigazitó kiválóan becses családtani tanulmánya (Turul 1883. év 119.) ismertet meg bennünket.
     Ennek kiegészitéseképen csupán két oklevélről tehetünk emlitést és pedig előbb III. Károlynak 1730. évben kiadott okleveléről, melyben Rhédey Ádámnak és már elhalt László testvére és Keresztes Mária névszerint meg nem nevezett gyermekeinek a XIV. század elején élt Mikontól való fokozatos leszármazását igazoltnak jelenti ki s őket az új szerzeményi bizottság határozata alapján rédei javaikban megerősiti. (1767. év pp. 852. A. sz.)
     A másik oklevél szerint Patha fiának, Demeternek, özvegye Demeter és Olivér nevű fiai nevében 1339. évben a király ellenében jogot tart Szurdok-Püspöki helységhez, de ezt eléggé igazolni nem birván Pál országbiró a királynak itélte oda, a ki viszont 1340-ben Miklósnak, Peteuch ajtónálló fiának, adományozta. (1752. év pp. 461. sz.)
     A család történetére, czímerére vonatkozó dolgozatok: Deák Farkas: A nemes és gróf Rhédei családnak egyik czímere. (Turul 1886. év 83. lap). Luby Károly: A kisrhédei Rhédey család nemesi ága. (Turul 1886. év 151.) Siebmacher 542. Magy. Nemz. Zsebk. I. r. I. 204. Hevesm. monogr. II. 306.
     Az emlitett 1730. évi oklevél szerint igy alakul a leszármazás:

[családfa]

     Reinprecht lásd Rainprecht.

     Remenyik. Eredetileg trencséni család, ott lett 1661-ben kihirdetve azon czímeres nemeslevél, melyet I. Lipóttól 1659. okt. 20-án Remeniky Mátyás, fiai Miklós, János, Dániel s testvérei Jakab, János, András, Tamás, továbbá Jakab fia Jakab s János fiai Jakab, Mátyás, András és István nyertek.
     Trencsénből a gömörmegyei Csetnekre és Oláhpatakra költözött a család, innen pedig János fia István fia Zsigmond Egerben telepedett meg s Gömörmegyétől 1754-ben nyert bizonyságlevelet. Ennek kihirdetéséről ugyan nincsen adatunk, az azonban tény, hogy Zsigmond testvérének, Mátyásnak, fia József aradi szolgabiró 1764. évben (1761. év 23. sz. 1762. év 243. sz. 480. jkl. 1764. év 39. sz. 189. jkl.), az emlitett Zsigmondnak László fiától született Ferencz nevű unokája s ennek István és József nevű fiai pedig 1801. évben megyénktől nemesi bizonyitványokat kaptak. (1801. év 222. sz. 212. jkl. 1814. év 274. sz. 273. jkl.)
     A hevesi ág leszármazása ez:

[családfa]

     R. Kálmán takarékpénzt. igazgató tulajdonában levő armalis-másolat szerint a czímer: Jobbharánt hasitott pajzs alsó vörös mezejében fiókáit vérével tápláló pelikán, felső kék mezőben az osztási vonalon felfelé lépő oroszlán; sisakdisz: a pajzsbeli pelikán; takarók: arany-kék, ezüst-vörös.

     Repeczky. 1699. évben Gyöngyösön, Taron, Patán, Verpeléten, Tarjánban, Visontán, Szajlán, Detken, Domoszlón, Karácsondon, Fegyverneken, Pélyen, Örsön, Kürüben, Gyandán, Abádon, Tarnóczán volt birtokos.

     Reseő lásd Ensel.

     Révay (szklabinai és blatniczai nemes, báró és gróf). A XIII. századbeli Jakab comestől leszármazó, 1521. évben czímerújitást, 1527. évben Szklabina, 1559. évben Hort, 1560. évben Blatnicza helységekre donatiót nyert, 1635. évben bárói, 1804. évben grófi rangra emelt eme szerémségi családból László báró szerepel az 1764. évi főnemesi összeirásban.

     Reviczky (revisnyei). 1776. évben Simon fia Gábor fia Gáspár ügyész, gyöngyösi lakos költözött megyénkbe s Árvamegye bizonyitványával igazolta régi birtokos nemességét. (1775. év 187. jkl.)

     Richvaldszky lásd Rilovszky.

     Rilovszky másk. Richvaldszky. Megnemesitésének idejét nem tudjuk, a nemességszerző János volt. Ennek fia volt Lőrincz, ezé Mihály káli, majd tarnabodi lakos, ezé pedig a Szepesmegye bizonyitványa alapján 1776-ban kihirdetett Ferencz szolnoki lakos. (1776. év 67. jkl.)

     Rohár lásd Kovács-Pásztély.

     Romhányi lásd Akkomer.

     Rósa. Mária Terézia 1756. évi ápr. 17-én Rósa Istvánnak, nejének Baró Annának, fiának Istvánnak a nemességgel a következő czímert adta: Négyelt pajzs, 1. és 4. mező vörössel és aranynyal haránt metszve, benne középen arany-vörös rózsa, a 2. és 3. kék mezőben ezüst egyszarvú; sisakdisz: vörös-arany, illetve arany-vörös zárt szárny váltakozó szinű rózsával megrakva; takarók: arany-kék, ezüst-vörös.
     Az armalist kihirdették 1756. évben Borsod- és Heves, 1760. évben Szabolcsmegyék. (1756. év 168. sz. 241. jkl.) Másolata levéltárunkban van.
     István gör. kel. vallású egri lakos volt. Fia Konstantin 1811. évben bizonyságlevelet nyert. (1811. év 191. jkl. 1778. év 203. jkl.)

     Róth (királyfalvi). 1699. évben Pásztón, Apczon, Csányon birtokos, 1701. évben pedig János Inokán. (1701. év 744. jkl.)

     Rottenstein (erdőkövesdi). Indigena család. Az 1687. évi XXVIII. tczikkel Rottensan Frigyes nyert honfiusitást. Ennek egyik utóda Antal, Egerváros birája, közvetlenül a kurucz idők után birtokot szerzett Erdőkövesden, Ferencz és Ignácz nevű fiai pedig Mária Teréziától 1756. évi ápr. 2-án nemeslevelet nyertek a következő czímerrel: Kékben kettős farkú kardot tartó oroszlán; sisakdisz: égő máglyából kiemelkedő ezüst főnix madár; takarók: arany-kék. (K. K. XLIV. 90.)
     A család leszármazása (1763. év pp. 735. sz. 1765. év pp. 789. sz.) igy alakul:

[családfa]

     Mihály konziliarius 1774. évben felsőpulyai Bük Zsigmondtól és nejétől koloni Subich Teréziától 4000 frt kölcsönt vesz fel s ennek ellenében leköti sajóőrösi, alsógagyi és bátori javait. (1774. év 374. O. sz.)
     Nem tudtuk a táblázaton elhelyezni Rottenstein Juliannát, ki 1782. évben Subich György özvegye volt. (1782. év pp. 2263. sz. 1773. év pp. 1025. sz. 1775. év pp. 1081. B. sz. 1792. év pp. 2406. sz.)

     Rozan. R. János, Babocsay ezredbeli kapitány, 1714. évi febr. 15-én nyert czímerlevele kihirdettetett ugyanazon évben. (1714. év 560. jkl.) Czímer: Vörössel és ezüsttel hasitott pajzsban zöld halmon arany korona felett kiterjesztett szárnyú sas jobb lábával kardot tart, baljával zöld olajágat tapos, csőrében pedig 3 vörös rózsa van; sisakdisz: a pajzsalak; takarók: arany-kék, ezüst-vörös. (K. K. XXX. 236.)

     Rozmisz másk. Viczen. Trencsénmegyei család, ott lett 1634. évben kihirdetve azon nemeslevél, melyet II. Ferdinandtól 1633. évi decz. 30-án Rozmisz másk. Viczen Miklós s fiai István, Miklós és Ferencz nyertek. Ezen ifjabb Miklós a Tököly háborúk idején Valcza mellett elesett, fia János pedig a nyitramegyei Szőcsre, majd Nógrádmegyébe, végre Csépára költözött. János fiai László és István csépai lakosok Trencsénmegye bizonyságlevele alapján 1764. évben hirdettették ki nemességüket. (1764. év 91. sz. 229. jkl.) Volt egy harmadik testvérük is, névszerint Sándor, kinek fiai Pál, János és István, valamint az 1764. évben kihirdetett István fiai Mihály, János és László 1771. évben nemességi bizonyitványt kaptak. (1771. év 240. N. sz. 188. jkl.)

     Rózsa lásd Rósa.

     Rucska lásd Rudy.

     Rudy másk. Rucska vagy Manyik. Gömörmegye bizonyitványa alapján kihirdettettek: 1798. évben József és Gábor rozsnyói származású egri lakosok (1798. év 306. sz. 440. jkl.); 1801. évben György rozsnyói lakos fiai György és József szintén egri lakosok. (1801. év 339. sz. 378. jkl.) Most nevezett József fia Mihály egri polgár s ennek fiai Ferencz és Mihály 1840. évben bizonyságlevelet kaptak. (1840. év 2210. sz. 1093. jkl.)

     Ruttkay-Dankó (ruttkai). Emez ősrégi túróczmegyei családból János fia György fia János 1804. évben Ruttkáról Hatvanba költözött s Túróczmegye bizonyitványával kihirdettette saját és József (sz. 1786.), Imre (sz. 1789.), János (sz. 1795.) és Mihály (sz. 1803.) nevű fiai nemességét. József 1807. évben Borsodmegyébe tette át lakását. (1804. év 172. sz. 175. jkl. 1807. év 349. sz. 514. jkl. 1823. év pp. 15. sz.)

[Tovább]