G.
Gábry. 1776. évben G. Sándor s fiai Fülöp-László, József, Ferencz és Sándor primipilus székely nemessége Háromszék bizonyitványa alapján kihirdettetett. László 1791. évben Grassalkovich herczeg tisztje és bajai lakos volt. (1776. év 258. jkl. 1791. év 625. sz. 624. jkl.)
Gácsay. Csépán voltak birtokosok 1772. évben István és Gábor. (1772. év pp. 1002. et. 1. sz.)
Gachal másk. Eölvedy. Esztergommegyei birtokos nemes család. Czímerlevelet II. Mátyástól 1618. évi ápr. 11-én nyertek Gachal másk. Eölvedy János esztergomi alispán, neje Anna, gyermekei Katalin, Erzsébet, Ilona, Anna, továbbá unokatestvére Jakab a következő czímerrel: Kékben kettős halom felett koronázott aranygriff kardot tart; sisakdisz: két ökörszarv (jobbról kék-arany, balról ezüst-vörös) között a pajzsalak kiemelkedőn karddal, melynek hegyén levágott turbános törökfő; takarók: vörös-ezüst, kék-arany.
Kihirdette Esztergommegye, másolata a m. kir. orsz. levéltárban. (Act. Cott. Comar. Doc. nob. Nr. 119.)
1692. évben Jakab és András ölvedi lakosok Esztergommegyétől nemesi bizonyságlevelet nyertek, mely a Poroszlóra átszármazott András kérelmére itt ugyanazon évben kihirdettetett. 1693. évben szerepel itt még János is, az 1724. évi investigatió idején pedig András fia István. (1692. év 46. sz. 1693. év 99. sz. 184. jkl.)
A Gachal-ok ma is számosan élnek Poroszlón, Tiszafüreden, egyik közülök Sándor honvédőrnagy a honvédelmi minisztériumban, kinek nemességét a belügyminiszter 29594/1893. sz. alatt elismerte.
Gacsó. Szatmármegye G. Gergely részére 1792. évben testimoniálist adott, mely itt ugyanazon évben kihirdettetett. Testvére Mihály volt. (1792. év 294. jkl.)
Gajda lásd Bobor.
Gaál. Régi család, mely az 1433. évben Zsigmond királytól kiváltságlevelet nyert Gall Filisteus fia Imre de Felsőszentgyörgy leszármazottjaként tünk fel s mint ilyenek igazoltattak az 1724. évi investigatió előtt Mátyás gyöngyösi, János és András apczi lakosok.
A XVII. század közepétől való leszármazása a következő:
[családfa]
A fenti genealogia alapján a család több tagja 1826. évben nemesi bizonyságlevelet nyert. (1826. év 201. sz. 265. jkl.)
Ezen családhoz kell még számitanunk az 1764. évben Tiszavárkonyon élt Jakab fia János fia Jakabot és az 1832. évben Recsken szerepelt Istvánt, Pétert és Ferenczet, de ezeket adat hiányában a családfába beillesztenünk nem lehetett. (1764. év 174. jkl. 1832. év 1089. sz. 2299. jkl.)
Gaál. Barsmegyéből származott ide. Onnan hoztak nemesi bizonyságleveleket: 1751. évben Mihály fia Ferencz fia Gergely (1751. év 26. sz.), továbbá 1766. évben ennek fia Sándor gyöngyösi lakos (1767. év 197. sz. 151. jkl.), végre 1772. évben György atkári lakos s kihirdettették nemességüket. (1772. év 331. jkl.)
Mivel Barsmegyében a békésmegyei eredetű, Gyula városban Hunyadi Jánostól 2 udvartelket, 1553. és 1560. években királyi donatiókat, 1655. évben pedig III. Ferdinandtól megerősitő czímeres nemeslevelet nyert gyulai Gaál család szerepelt, nem alaptalan feltevésünk, hogy a fentiek szintén ezen család leszármazottjai. (Barsm. monogr. 534. Békésm. monogr. III. 55.)
Gáll (hilibi). Régi székely család. Antal hilibi származású füzesabonyi lakos Háromszék bizonyitványa alapján 1798. évben kihirdetteti nemességét és előnevét. (1798. év 11. sz. 18. jkl.)
A m. kir. orsz. levéltárban van egy Bocskay Istvántól 1606. márcz. 22. adományozott eredeti armális (Gyfjvári kápt. Cent. Gg. 28.), mely hilipi Gál János nevére szól, de erről kiderült, hogy hamisitvány. (U. N. J. III. 165.)
Gál. II. Ferdinand 1629. évi szept. 13-án G. György s testvérei Gerely és Benedek részére nemeslevelet adományozott a következő czímerrel: Kék pajzsban kardot tartó griff; sisakdisz: növekvő oroszlán; takarók: ezüst-vörös, arany-kék. Kihirdette 1630. évben Borsodmegye.
Ezt az armalist mutatta fel 1764 évben István mezőtúri lakos. Azon állitásának, hogy az apja György volt, nagyapja pedig a nemességszerző György, a vármegye nem adott hitelt, sőt bizonyos rosszhiszeműséget sejtett az igazolás körül s még azt is kétségbevonta, hogy a nemeslevélhez örökség útján jutott, azért azt tőle elkobozta s levéltárba helyeztette. (1629. év 3. sz. 1764. év 172. jkl.)
Gál. Czímerlevelet III. Ferdinandtól 1649. évi nov 20-án G. Gergely, György és István testvérek nyertek. Kihirdettetett 1657. évben. (1657. év 7. jkl.)
A nemességszerző Gergely unokája Gergely sarudi, majd 1744. év után poroszlói lakos volt, kitől igy származik le a család:
[családfa]
Igazoltatott: 1709. évben s az 1724. évi investigatio alkalmával György sarudi lakos (1709. év 486. jkl.); Bizonyságlevelet nyertek: 1827. évben József debreczeni timár, 1847. évben Mihály hódmezővásárhelyi csizmadia. (1828. év 654. sz. 754. jkl. 1845. év 973. sz. 1566. jkl. 1847. év 1685. sz.)
Az armalisnak a levéltárban levő másolata a czímert igy irja le: Vörös pajzsban 3 zöld halom felett kardot tartó párducz, a pajzs felső sarkaiban jobbról aranycsillag balról ezüst félhold; sisakdisz: növekvő oroszlán karddal; takarók: kék-arany, ezüst-vörös. ( 1828. év 654. sz.)
A család ev. ref. vallású.
Gáll. 1646. évi nov. 26-án nyert nemeslevelét Pozsonymegye hirdette ki. Ide 1809. évben János fia János jött Esztergommegyéből és Nyitramegye bizonyitványával igazolta nemességét. (1809. év 776. sz. 1235. jkl.). A czímerlevél másolata Nyitramegye levéltárában van.
Gál. Czímerlevelet III. Ferdinandtól 1652. évi jan. 26-án nyertek G. István, fivérei Mihály és János, továbbá Mihály neje Katalin s fiai István és Mihály. Kihirdetve 1658. évben Heves- és Nógrádmegyékben. (1658. év 22. jkl.)
Ezen családhoz tartoztak Márton krasznahorkai lakos fia György fiai Pál, Márton és András egri lakosok, kik Gömörmegye bizonyitványa alapján 1774. évben igazoltattak. Ezek utódait az alábbi tábla mutatja:
[családfa]
Imre és fiai 1844. évben nemesi bizonyitványt nyertek. (1774. év 276. jkl. 1844. év 175. sz. 275. jkl.)
Gál. A czímerlevelet 1676. márcz. 7-én nyerte a család s ugyanazon évben Hevesmegye hirdette ki. Czímerszerzők voltak G. János, neje Komlós Katalin, fia Mátyás, fivérei Boldizsár, Ardrás, Gergely, végre Boldizsár fia András.
Az 1699. évi összeirásban János fancsali (rózsaszentmártoni) birtokos. Későbbi időkben nincs többé emlités a családról.
Gáll. Pélyen, Kúnszentmártonban, az aradmegyei Szent Annán is éltek ilynevűek a XVIII. század másik felében, de ezekről nem tudjuk, hogy az itt felsorolt családok melyikéhez tartoztak. (1774. év 1. sz. 3. jkl.)
Gáll lásd Sándor.
Galambos. Nemességet 1666. évi május 26-án nyertek G. István, neje Csépány Katalin, gyermekei István, András, János, Katalin és Anna. Kihirdettetett 1670. évben. (1670. év 97. jkl.) Ezektől igy származott le a család:
[családfa]
A család több tagja a fenti genealogia alapján nemesi bizonyitványt nyert. (1709. év 486. jkl. 1821. év 1087. sz. 1841. év 1539. jkl. 1842. év 1496. sz. 1187. jkl.)
Czímer az armalismásolat hiányos szövege alapján: kék pajzsban fehér galamb csőrében (a szövegből hiányzik, hogy mit, de következtetjük, hogy) 1 vörös rózsát tart; sisakdisz: 3 vörös rózsát tartó növekvő medve; takarók: kék-arany, ezüst-vörös. (1842. év 1496. sz.)
Galambos. Eredetileg hevesi czímeres nemes család volt, de már maga a nemességszerző G. András, a ki nejével Bartók Erzsébettel, leányaival Katalinnal és Annával, fivérével Mihálylyal együtt Lipót királytól 1669. évi decz. 21-én czímerlevelet nyert, a megyebeli Átányról Gyömrőre költözött s régi lakhelyén utódokat nem hagyott hátra.
A család genealogiája:
[családfa]
Az 1670. évben Hevesben kihirdetett armalis másolatának igen hézagos szövege alapján a czímerből csak annyit tudunk meg, hogy úgy a pajzsalak, mint a sisakdisz griff, a takarók pedig arany-kék, ezüst-vörös szinüek. (1670. év 98. jkl. Külön perek 226. sz.)
Galgóczy lásd Pesztránszky.
Gálos. G. Mihály 1755. év táján Barsból Békésbe, innen pedig ennek fia István 1767. évben Dévaványára költözött s Békésmegye bizonyitványával igazolta nemességét. (1767. év 197. sz. 151. jkl.)
A súri előnevet használja. (Kőszeghy: Nem. cs. Pestm. 109. Békésm. tört. III. 227.)
Galvács. Ezen családról csupán az 1724. évi nemesi investigatio jegyzőkönyvéből szerzünk tudomást. Ekkor mutatta fel András átányi lakos a II. Ferdinand által 1631. évi jún. 26-án G. András, neje Búzás Dorottya, gyermekei János, Ilona, György, Péter, István, Márton, János, György, továbbá Balog István és Alföldy Gáspár részére adományozott s 1635. évben Szabolcsban kihirdetett armalist.
Gányi. 1700. és 1709. években G. István pásztói lakos igazolta nemességét. (1700. év 499. jkl. 1709. év 486. jkl.)
Garadnay. A XIX. század elején Horton, Ecséden lakott ilynevű család, de nemessége kihirdetve nem volt, kiváltságokat sem élvezett.
Borsodmegye levéltárában van egy armalis, melyet G. Pál s testvérei Márton és Mihály 1622. évi jún. 28-án nyertek s melyet Borsodmegye hirdetett ki, de a fentieknek ezen családból való származása semmivel sincs támogatva. (1805. év 962. sz. 623. jkl.)
Garai. Az 1725. évben Jászkúnmadarason élt G. András nemesséséről csupán tanuvallomásokból értesülünk. (1725. év 165. sz.)
Az egri káptalan levéltárában Garai armalis kettő is van, az egyik 1566., a másik 1653. évi keletű. (G. G. jk. 327. K. jk. 122.)
Gárdy. Nemességüket igazolták: 1676. évben János gyöngyösi, az 1724. évi investigatió alkalmával ugyancsak János gyöngyösi lakos.
A család armalisa 1618. évi april. 6-án kelt, Hevesben lett hirdetve s II. Mátyás által G. Ferencz s fivére György javára adományoztatott. (1676. év 193. jkl.)
Gáspár lásd Sóky.
Gáspárdy. Eredetileg nyitramegyei család, ott lett először hirdetve czímeres nemeslevele, melyet Lipót király 1659. évi okt. 14-én adott G. Lukács, neje Halasy Erzsébet, leánya Katalin, fivérei György és Mihály javára. Másolata feltalálható a nyitramegyei, a m. nemz. muzeumi s az esztergomi főkáptalani (Prot. 33., 360.) levéltárakban. - Vármegyénket érdeklő genealogiája:
[családfa]
Nyitramegye hatósága előtt 1784. évben productionalis pörrel igazolta a család nemességét.
Vármegyénkben Szatmár- és Nyitramegyék bizonyságlevelei alapján 1840. évben hirdettette ki nemességét Lajos szatmári, nagybányai, majd egri sótiszt. Az emlitett testimonialisokban Rudolf és István nevű testvérei is fel vannak tüntetve. (1840. év 432. sz. 153-161. jkl.)
Czímer: Kékben zöld alapon ágaskodó fehér lovon ülő, jobbról félholdtól, balról aranycsillagtól kisért vörös dolmányos, kék nadrágos, sárga csizmás magyar vitéz, fején nyusztkalpaggal s sólyomtollal, jobbjában kard, ennek hegyén törökfő; sisakdisz: görbe kardot tartó pánczélos kar, melynek könyök-hajlásánál arany kereszt látszik; takarók: vörös-arany, kék-ezüst.
Gecse. Gömörmegyéből származik, ott lett hirdetve 1629. évben azon czímeres nemeslevél, melyet II. Ferdinand 1628. évi nov. 7-én adományozott G. Antal, Péter és társai javára.
Márton fia Antal fiai Márton és Benedek figei származású mezőkövesdi, majd kompolti lakosok Gömörmegye bizonyitványa alapján 1724. évben kihirdettetnek. (1723. év 98. sz. 1724. év 684. jkl.) Ezek utódait a táblázat mutatja:
[családfa]
János és Mátyás monostori lakosok 1802. évben nemesi bizonyitványt nyertek. (1802. év 668., 704. sz. 239., 849. jkl.) Egy András nevű Sirokon lakott, ennek fia Antal 1773. évben miskolczi lakos. (1773. év 155. sz. 164. jkl.)
Géczy (kisgéczi és garamszegi). Ezen ősrégi, családtörténeti iróink szerint, a Geecz nemzetségből származó, nógrádmegyei családból a XVIII. század közepén csányi birtokos volt Miklós, 1830. évben pedig László fia János vári, majd gyulai, végre pásztói lakos. Ez utóbbi Békés- és Nógrádmegyék bizonyitványával igazolta nemességét. (1755. év pp. 559. sz. 1830. év 276. sz. 423. jkl. N. J. IV. 313.)
1688. évben egy Géczy István a szalatnai előnévvel fordul elő. (1688. év 222. jkl.)
Gellén (gellénfalvi, illetőleg losonczi). Eredetileg nyitrai család, onnan egy ág a nógrádmegyei Losonczra költözött s a losonczi előnevet viselte. Gergely neje, runyai Soldos Judit, révén birtokos volt a megyében Tenken, Szenterzsébeten, Füzesen, Felsőerdőteleken, Szentmárián. Füzesi részét G. Erzsébet 1741. évben 300 frtért átadta Okolicsányí Mátyásnak, az összes birtokokon pedig G. István és sógora Csoma Zsigmond 1763. évben megosztoztak. (1720. év 55. jkl. 1762. év pp. 724. sz. 1771. év pp. 947. sz. 1779. év pp. 2161. sz. 1780. év pp. 2203. sz.) Genealogiájuk:
[családfa]
Genge lásd Zay.
Gere. Eredetét, megnemesitése idejét nem ismerjük. Borsodmegye hatósága előtt 1744. évben István és János nagymihályi lakos testvérek, továbbá István fia István, János fia László, végre István gyöngyösi igazolták armalisuk elvesztét, nemességükről bizonyságlevelet nyertek s ezt itt 1751. évben kihirdettette István gyöngyösi lakos, kinek utódait a táblázat mutatja:
[családfa]
László, ennek fiai és unokája 1821. évben testimoniálist nyertek. (1744. év 227. sz. 162. jkl. 1819. év 1126. sz. 1165. jkl. 1821. év 40., 585. sz. 36., 593. jkl.)
Gergelyffy. 1678. évi máj. 25-én nyertek czímeres nemeslevelet G. Balázs, neje Balogh Judit, gyermekei Mihály, Sándor, Ferencz, Borbála, Klára és Szigethy Ferencz. Kihirdettetett 1679. évben. 1709. évben Balázs pásztói lakos. (1679. év 367. jkl. 1709. év 456. jkl.)
Gerhes lásd Birtok.
Gerse. 1691. évben G. András mezőturi lakost nemes embernek ismeri el a vármegye. (1691. év 142. jkl.)
Giczey. 1691. évben G. Gergely Komárommegye bizonyitványa alapján a nemesek sorába vétetett fel. (1691. év 62. jkl.)
Gillányi lásd Varga.
Glósz. Ezen Zólyommegyéből származó, de Komárom, Gömör, Bács, Nógrád, Pest, Turócz, Sáros, Zala és Szepesmegyékbe is elágazott család eredetileg Glosius, majd Glós, Glóz, ujabban pedig Glósz néven fordul elő.
Első izben I. Ferdinandtól 1563. évi decz. 4-én nyert czímeres nemeslevelet Glosius János mint mellékczímerszerző a Churhay, Bartholenovits, Gruob stb. családokkal együtt. Kihirdette 1565. évben Zólyommegye.
János fia volt Bálint - Nagy Iván szerint Boldizsár, - ezé pedig János zólyomi lakos, a ki nejével Érsek Rebekával együtt III. Ferdinandtól 1649. évi szept. 25-én megerősitő nemeslevelet és uj czímert nyert. Leszármazóiról nagy részletességgel emlékezik meg Nagy Iván munkája. (IV. 411.)
Testvére volt Lőrincz, ennek fia pedig Menyhért, a ki a jászságba, Jákóhalmára, vette lakását, utódai pedig Komárommegyébe származtak el. Innen jött Egerbe 1835. évben Ferencz-Antal-Imre s Komárommegye bizonyitványával igazolta nemességét.
A hevesi ág genealogiája:
[családfa]
Siebmacher munkája ugy az 1563. éven, mint az 1649. évben adományozott czímert közli s az előbbinél forrásul a m. kir. orsz. levéltárban levő királyi könyveket jelöli meg, holott Dr. Illéssy és Pettkó "Királyi Könyvek" czimü munkájában azon armalisról nincs emlités.
Az 1649. évi armalis átirata feltalálható: O. L. Htt. Nob. Szepes és Szepesi kápt. jk 1818. fol. 251.
Glöchsperg báró. Gl. Ditrich Henrik tábornok, neje Höllingen Janka részére 1698. okt. 1-én adott indigenatusi kiváltságlevél kihirdettetett 1699. évben. (1699. év 440. jkl.) Poroszlón, Hevesen, Császon, Pélyen, Kőteleken, Erdőkövesden, Átányon volt birtokos.
Gócza. Megyebeli és jászsági birtokos család, melynek nemessége productionalis pör utján 1820. évben legfelsőbb helyen is igazoltatott. (K. K. LXIV. 368.)
A czímerlevelet III. Ferdinandtól 1653. évi decz. 18-án nyerték G. Mihály, neje Pap Katalin, fia János, leányai Erzsébet, Borbála, testvére János s ennek neje Porosz Anna a következő czímerrel: Kékben zöld alapon kardot tartó oroszlán; sisakdisz: a pajzsalak növekvőn; takarók: arany-kék, ezüst-vörös.
Kihirdettetett 1670. évben, másolata a levéltárban. (1670. év 98. jkl. 1816. év pp. 30. sz.)
Ezen református család leszármazása ez:
[családfa]
János, Mihály, István, Pál, Gergely jászkiséri lakos testvérek 1821. évben nemesi bizonyitványt nyertek. (1819. év 1010. jkl. 1821. év 9. sz. 8. jkl.)
1699. évben birtokos volt a család Sarudon, Kürthön, Sülyön.
Goda. G. Gáspár, neje Szabó Erzsébet, gyermekeik István, Gergely és Erzsébet 1689. évi jul. 1-én czímerlevelet nyertek, mely ugyanazon évben ki is hirdettetett. (1689. év 348. jkl.) Az 1724. évi investigatió idején István és József gyöngyösi lakosok.
Gólyás lásd Brezovay.
Gólyi. Az 1724. évi investigatió alkalmával Mihály fancsali (rózsaszentmártoni) lakos Szatmármegye bizonyitványával igazolja nemességét s azt állitja, hogy az ő atyja Zsigmond nyert czímerlevelet, de ez tüz által elpusztult.
Gombkötő. G. Mihály, neje Balla Katalin, gyermekeik Mihály, Judit, Katalin részére 1683. évben adományozott czímeres nemeslevél kihirdettetett ugyanazon évben. (1683. év 237. jkl.)
Gombos lásd Soldos (runyai).
Gonda. G. János Szabó Jánossal, ennek nejével Pap Judittal és fivéreivel Szabó Mihálylyal és Jánossal együtt Lipót királytól 1692. évi nov. 8-án czímerlevelet nyert, mely 1693. évben Hontban lett kihirdetve. (1693. évi 5. sz.)
Nem bizonyos, hogy ezen családhoz tartozott-e azon János gyöngyösi lakos, ki 1724. évben a vármegye hatósága s a nemesi vizsgálóbizottság előtt Komárommegye bizonyitványával igazolta nemességét. (1724. év 706. jkl.)
Gonda lásd Békéssy.
Gondos (kézdiosdolai). Szepsi-, Kézdi- és Orbai székek bizonyitványával István fia István parádi lakos 1805. évben kihirdettetett. (1804. év 779. sz. 774. jkl. 1805. év 771. sz.)
Gorove (gattajai). Szamosujvári eredetü örmény család. G. Kristóf deési származásu tiszavarsányi bérlő bemutatván a Mária Terézia által 1760. évi jul. 28-án neki, továbbá anyjának özv. Gorove Lászlóné Papp Máriának és nővéreinek adományozott, Közép Szolnokban kihirdetett czímerlevelet 1786. évben igazolja nemességét (1786. év 796. jkl.); fiai pedig László táblabiró, Lajos, Károly esküdt és Lázár 1821. évben nemesi bizonyitványt nyernek. (1794. év 200. sz. 207. jkl. 1796. év 94. sz. 110. jkl. 1812. év 363. sz. 270. jkl.)
A gattajai előnevet az adományul nyert temesmegyei birtok után 1824. decz. 23-án nyerték Károly, László és Lajos. (K. K. LXV. 47.)
Ezen László ismert nevü történet iró volt, fia István pedig 1867. évben miniszter. Nagy Iván munkája mindkettőről emlitést tesz. (IV. 422.)
Czímer: Kékben két keresztbe fektetett s a keresztezési közökben aranycsillagoktól kisért nyilvessző; sisakdisz: könyöklő vértezett kar két nyillal; takarók: kék-arany, kék-ezüst. (Erd. K. K. X. 613.)
Gosztony (kövesszarvi és gosztonyi, illetőleg gosztonyi és krencsi). Vasmegyei eredetü régi előkelő család. Ismert első őse gyanánt a genealogusok azon Miklóst tekintik, a kit Miklós és Mihály nevü fiaival, Máté és Fülöp nevü testvéreivel együtt V. László király a nemesek sorába vett fel s Kövesszarvat adományozta nekik. A család azonban, mint az oklevél megjegyzi, már előbb is nemes, vagyis várjobbágy volt s csupán rágalom folytán jutott a várőrök sorába. (Fejér: Cod. Dipl. IV. III. 525.)
I. Mátyástól 1467. évi ápr. 24-én Kövesszarvi másk. Goszthoni Tamás mester pécsi kanonok, testvérei Miklós és Gáspár s rokona Orbán czímerlevelet; I. Ferdinandtól pedig 1559. évben Boldizsár a megnótázott Bornemissza Anna átányi, dévaványai, gyendai, pélyi, köteleki és fegyverneki birtokaira adománylevelet nyertek. Az 1467. évi czímerlevél átirata feltalálható a m. kir. orsz. levéltárban. (D. L. 16530. sz.)
A család később két ágra szakadt, az egyik a krencsi és gosztonyi Gosztonyi, a másik a kövesszarvi és gosztonyi Gosztony nevet viseli. Az előbbi Pestmegyében, az utóbbi Heves, Jász-Nagykun-Szolnok és Somogymegyékben birtokos.
A hevesi ágazatot István (1699.) jászkun kapitány alapitotta, kinek fia Pál (sz. 1740) nőül vevén szecsődi Tarródy Annát, családja számára megszerezte a Tarródyak detki, ludasi, karácsondi, vizslási, domoszlói, markazi, felsőnánai (kisnánai) birtokait.
Pálnak egyik fia Alajos kamarai táblabiró és királyi biztos 1839. évben Nagy-Kikindára távozott s ez alkalommal nemesi bizonyitványt nyert. (1839. év 1639. jkl.)
Ma is több tagja él a családnak s a megyében Boczonádon, Erken, Alatkán, Atkáron birtokos. Az élőnemzedék származási adatait s az 1467. évi czímert közölte a Magy. Nemz. Zsebk. (II. r. I. 236.)
A család levelesládája 1904. évben a magy. nemz. muzeum levéltárába jutott.
Góth. Czímeres nemeslevelet 1720. évi szept. 5-én nyertek G. Miklós, neje Szabó Anna, gyermekeik József, Mihály, Zsuzsanna, Magdolna. Kihirdettetett ugyanazon évben. (1722. év 461. jkl.) Eredetije Góth Tóbiás egri lakosnál.
A család leszármazása levéltári adatok (1817. év 1312. sz.) nyomán:
[családfa]
A nemességszerző Miklós besenyőteleki lakos volt. Nemesi bizonyságlevelet nyertek: 1798. évben Ferencz és fiai (1798. év 316. sz. 475. jkl.); 1804. évben Pál és fia Pál (1804. év 492. sz. 445. jkl.); 1809. évben Ferencz fia Benő (1809. év 192. sz. 397. jkl.); 1825. évben a Békésmegyébe távozott Gábor (1825. év 395. sz. 558. jkl.); 1838. évben László s fia Ágoston (1838. év 2273. sz. 1273. jkl.); 1843. évben Pál sebész s fiai Károly és Pál (1843. év 602. sz. 1082. jkl.); 1844. évben az 1804. évben igazolt Pál fiai János köblösi (Dobokam.) és Ferencz egri lakosok, továbbá az 1825. évben testimoniálist nyert Gábor megyei dijnok fiai Tóbiás-József és Ádám-Alajos. (1844. év 777., 801. sz. 1271., 1390. jkl.)
A család czímere: Kék pajzsban nádas tóban uszkáló hattyu; sisakdisz: szőlőfürtöt tartó vörösmezü könyöklő kar; takarók: arany-kék, ezüst-vörös. (K. K. XXXIII. 287.)
Gothár (lakosi). Nemességet II. Rudolf 1582. évi febr. 18-án adományozott lakosi Gothár Márton, neje Orsolya s fiai Tamás, János, Márton javára. Kihirdettetett ugyanazon évben.
1676. évben id. és ifj. János, Ambrus, István, János, Márton, Tamás, az 1724. évi investigatio alkalmával pedig Antal gyöngyösi lakosok igazoltattak. (1676. év 177., 188. jkl.)
Gothard. Eredeti czímeres nemeslevele, melyet II. Ferdinand 1630. évi máj. 17-én G. György, neje Tamassy Katalin, gyermekeik János, István, Zsuzsanna részére adományozott s ugyanazon évben Hevesmegye hirdetett ki, ismeretlen időben és módon a levéltárba került.
Mivel a megyei levéltárban 1653. évtől kezdődőleg semmi adatunk sincs e családról, joggal feltételezzük, hogy az kihalt.
Czímer: Vörös mezőben zöld alapon jobbról aranycsillagtól, balról ezüst félholdtól kisért szaladó fehér ló; sisakdisz: kiemelkedő oroszlán egyenes karddal, melynek hegyére levágott turbános törökfő van tüzve; takarók: arany-kék, ezüst-kék. (1730. év 1. et. A. sz.)
Gömrey. Azon G. János, kinek nemességét III. Károly 1723. évi jul. 8-án megerősitette s 1724. évben Hevesmegye kihirdette, mint egri lakos tünik fel az 1724. évi investigatio idején. (1708. év 384. jkl. 1724. év 684. jkl.) A gömöri előnevet viseli.
Czímere: Kékben hármas zöld halmon jobbjában görbe kardot, baljában hegyükkel lefelé irányitott 3 nyilvesszőt tartó kettős farku oroszlán; sisakdisz: növekvő pajzsalak; takarók: arany-kék, ezüst-vörös. (K. K. XXXIV. 354.)
Görög lásd Havas.
Grancz lásd Pappszász.
Grassalkovich (gyaraki) gróf és herczeg. Hogy ez a család - mint a hagyomány tartja - a Rudolftól 1584. évben uj armalist nyert Krisakov Gergelytől vette volna eredetét, okleveles adattal nem bizonyitható. Tulajdonképeni megalapitója az 1693. körül Ürményben született Antal, a pécsi ferenczrendiek kegyelméből tengődő diák volt, ki a legnagyobb nyomorból a legnagyobb polczra küzdötte fel magát s családja részére mesés vagyont gyüjtött össze a neoaquistica idején mint kincstári ügyész és ügyigazgató, 1731. személynök, 1732. báró, 1743. gróf, 1748. kincstári elnök, 1751. koronaőr, majd nógrádi, aradi főispán, főlovászmester, 1762. évben Mária Teréziától pallosjogot is nyert.
Ezen szédületes pályafutása alatt Gödöllőn, Hatvanban, Ivánkán, Debrőn, Alsó-Szőlősön, Isaszeghen, Besnyőn szerzett nagy kiterjedésü birtokokat.
Fia Antal cs. és kir. kamarás, kincstári tanácsos, titkos tanácsos s 1784. évben az elsőszülött fiakra szabályozva herczeg. Egyetlen fiugyermeke szintén Antal a Szent István rend nagykeresztese és Csongrádmegye főispánja volt. Vele 1841. évben kihalt a család. (1763. év 73. A. sz. K. K. XXXVI. 762. XXXIX. 408. N. I. IV. 446.)
Czímereit Siebmacher munkája ismerteti.
Guidi-Bagni. Honositott család. Guidi-Bagni Scipió ezredes indigenatusáról 1699. évi nov. 27-én kiállitott oklevelet Hevesmegye kihirdette 1700. évben. Ugyanazon évi összeirásban mint őrgróf és siroki birtokos szerepel. (1700. év 491. jkl. K. K. XXIV. 629.)
Gunda. Nemes-Jáczról származik. Nyitramegyétől 1756. évben János lévárdi (Pozsonym.) és Pál, Balassa Pál gróf podluzsányi gazdatisztje, nemesi bizonyitványt nyertek. Ez utóbbi később az Almásy család törökszentmiklósi tisztje lett s mint ilyen 1764. évben kihirdettette nemességét. (1764. év 89. sz. 227. jkl.)
Guricska lásd Lévay.
Gutsmittel. 1716. évben G. Zachariás Késmárk város bizonyitványával igazolta nemességét. (1716. év 811. jkl.) Bizonyára azon G. Sebestyén egyik leszármazottja volt, a ki II. Rudolftól 1588. évi jan. 8. nyert czímeres nemeslevelet. Kihirdette Szepesmegye 1610. évben, másolata az ottani levéltárban. Czímerét Siebmacher munkája is közli.
Gutthay. A megyei levéltár 1582. évi iratai közt egy eredeti armalis található, melyet II. Rudolf 1582. évi febr. 18-án adott G. Máténak, atyjának Andrásnak, fivéreinek Györgynek, Mihálynak és Gáspárnak a következő czímerrel: Kék pajzsban hármas zöld halom felett szaladó koson vörös ruhás, kardos, vörös török sapkás majom ül s mellső lábaival vörös zászlócskát tart; a zárt sisak disze: zöld halomból kinövő 3 fehér liliom; takarók: arany-kék, ezüst-vörös.
Kihirdette 1583. évben Nyitramegye.
A fent közölt s heraldikailag guny-czímernek minősitett, czímert Csoma József ismertette. (Turul 1890. év 46.)
Gyalogh. Czimerlevelet 1685. évi jan. 15. nyertek Gy. Mihály, neje Hevessy Erzsébet s fia Mihály. Kihirdettetett 1686. évben. (1686. év 54. jkl.) Az 1724. évi investigatió idején Mihály fia Mihály gyöngyösi lakos. Későbbi adataink nincsenek a családról.
Gyáni. Gy. György fia Mihály sályi származásu dévaványai lakos 1727. évben Szatmármegye bizonyitványával igazolta nemességét. (1725. év 165. sz. 1727. év 133. sz.)
Tudomásunk van egy bihari eredetü Gyáni családról, mely Báthory Gábor fejedelemtől 1608. évi jun. 20-án nyert armalist a váradi előnévvel. Ezen nemeslevél másolata a m. kir. orsz. levéltárban is feltalálható. (Gyfvári kápt. lib. reg. V. 188.) A fentiek bizonyára ezen családhoz tartoztak.
Gyaraky. 1754. élnek Mezőturon Ferencz fiai István és András. Előbb Jászkiséren laktak s a borsodmegyei Bábolnáról származtak. Nemességüket csupán egy tanu vallomása támogatja. (1754. év 221. sz.)
Gyárffás lásd Járffás.
Gyarmaty. Az 1724. évi investigatió alkalmából István apczi lakos ezen néven igazolta nemességét s bemutatta a II. Ferdinand által 1635. évi márcz. 22-én Füzes Gyarmaty másk. Együd János, neje Fekete Ilona, fiuk István, továbbá Együd István, András, Mihály részére adományozott s Nógrádban még azon évben kihirdetett nemeslevelet s az 1696. évben az ő apja András részére kiállitott bizonyságlevelet.
Már 1699. évben birtokos volt Apczon és Gyetrefalván.
Czímer: Kékben zöld alapon kardot tartó griff; sisakdisz: a pajzsalak növekvőn: takarók: arany-kék, ezüst-vörös.
Az eredeti czímerlevél Nógrádmegye levéltárában van.
Gyenes. Lipót király 1693. évi jun. 28-án Gyenes János, fivérei György, Lukács, Péter, továbbá a Böjtös család részére czímeres nemeslevelet adott, mely ugyazon évben szabályszerüen kihirdettetett. (1693. év 98. sz. 182. jkl.) Az emlitett Péter gyöngyösi lakostól származott Dénes, ettől Benedek és Ferencz gysolymosi lakos. Benedek fia volt Márton, Ferenczé Ferencz.
Czímer az armalis másolata szerint: Kék pajzsban lángokból kiemelkedő, kezében koronát tartó mezitelen gyermek; sisakdisz: fehér galamb csőrében 3 buzakalászszal; takarók: arany-kék, ezüst-vörös. (1769. év 270. et. A. sz. 253. jkl. 1778. év 320., 465. et. 6. sz. 6., 255. jkl. 1802. év 758. A. sz. 1836. év 1259. A. sz. 1418., 2246. jkl.)
Egy Gyenes Márton az 1699. évben leleszi birtokos.
Gyenge vagy Genge lásd Zay.
Gyorgyevics (luorgiewith) lásd Györgyövics.
Gyömrey lásd Gömrey.
Gyöngyösy. Bizonyitékok hiányában az ismert Gyöngyösi családok egyikéhez sem sorozhatjuk. Egyik tagja István 1644. évtől kezdődőleg vagy 30 éven át szolgabiró, 1653. évben leleszi birtokos. Ennek leszármazottja volt János abrudbányai lakos, a ki a megyétől 1758. évben bizonyságlevelet nyert. (1758. év 80. sz.)
Gyöngyösi lásd Joó.
Gyöngyösi lásd Pethes.
Gyöngyösi lásd Fuder.
Győrffy (telekesi). Vasmegyei család. Innen hozott bizonyságlevelet 1774. évben András fia József rempehollósi származásu szolnoki lakos s kihirdettette nemességét és előnevét. (1774. év 235. sz. 274. jkl.)
Ennek egyik fia, József, a kir. kamaránál szolgált több mint negyven évig, legnagyobb részt Budán, utóbbi időben Kassán, mint kamarai tanácsos ment nyugalomba s ekkor Egerbe tette át lakását. Ugy ő, mint fiai István-József-Ferencz főhadnagy, utóbb egri sótiszt és táblabiró és János-Dániel katonatiszt nemesi bizonyságlevelet nyertek 1838. évben (1838. év 412. sz.)
Másik fiáról, Pálról, megemlitjük, hogy két neje volt, az első Magócsy Anna, a másik fájkürthy Kürthy Erzsébet. Fia Ignácz ezen utóbbi feleségétől származott, sőt valószinü, hogy a táblázaton feltüntetett leányai is. (1801. év pp. 3110. sz. 1829. év pp. 27. sz.)
Leszármazás:
[családfa]
Pál felesége, Kürthy Erzsébet, utóbb Sohár János nejévé lett.
György. Armalisáról a Forgon családnál van említés téve. 1699. évben Gy. Sándor bekölczei birtokos.
Györgyövics. II. Rudolftól 1580. évi ápril 12-én nyertek czímerlevelet luorgiewith máskép Kozonyth István, gyermekei György és Katalin, unokatestvérei Mihály, Tamás és Szaniszló. Kihirdette 1591. évben Mosonymegye, feltalálható a m. kir. orsz. levéltárban. (Htt. Nob. Poson.)
Az armalisban emlitett Györgytől származott György, ettől Pál, ettől Pál, ettől pedig Ignácz, a ki Burszentgyörgyről Nagy-Károlyba, majd Szolnokra költözött s 1826. évben mint a poroszlói sóház mázsamestere Pozsonymegye bizonyitványával igazolta nemességét. Fia volt Ignácz-Imre. (1826. év 960., 1175. sz. 1024. jkl.)
Györky. Czímerlevelet 1652. évi szept. 2-án nyertek Györky György, neje Bakay Anna, fia Ferencz. Kihirdette 1654. évben Hontmegye. Ezen megye bizonyitványát mutatta fel György czímerszerző fia Zsigmond fia László besenyőteleki lakos 1728. évben. (1725. év 184. sz. 891. jkl. 1728. év 98. sz.)
A hevesi ág leszármazása:
[családfa]
Az 1728. évben igazolt Lászlónak a táblázaton feltüntetett unokái és szépunokái 1826. évben nemesi bizonyságlevelet nyertek. (1826. év 247. sz. 378. jkl.)
Gyulay. Az 1699. évi összeirás szerint Ferencz gyöngyöstarjáni birtokos.
Gyulay. Megyebeli armalista. Nemeslevelet 1718. évi május 15-én nyertek Gy. János gyöngyösi lakos, neje Biczó Erzsébet, gyermekeik János és Erzsébet. Kihirdettetett ugyanazon évben. (1718. év 1035. jkl.) Az 1724. évi investigatió alkalmával a nemességszerző János s fia József igazoltattak. Késöbbi adataink e családról nincsenek.
Czímer: Kékben zöld alapon könyöklő pánczélos kar hadvezéri pálczát tart; sisakdisz: a pajzsalak markolatán felül görbe kardot fog; takarók: arany-kék, ezüst-vörös. (K. K. XXXII. 47.)
Eredeti czímerlevél Székesfejérvár város levéltárában van.
Gyurcsánszky másk. Zsák vagy Diák. Trencsénmegyéből költözött a jászságba. Gy. András és Riban Anna fia András (sz. 1765. Rajeczen) gyurcsányi, majd jászberényi lakos Trencsénmegye bizonyitványával 1816. évben igazolta birtokos nemességét. (1816. év 491. sz. 778. jkl.)
Gyüre. Szabolcsmegye hirdette ki azon czímerlevelet, melyet Lipót király 1659. évi aug. 23-án Gyüre Mihály és Szeglegethy György javára adományozott. (1731. év 137. sz.)
A nemességszerző Mihály fia volt István, ezé István szelei, ezé pedig Mihály és István csépai lakosok. Ez utóbbbiak Pestmegye bizonyitványa alapján 1770. évben kihirdettetnek. (1766. év 181. sz. 1770. év 1. bb. sz. 610. jkl.)
Az armalis másolatát Pestmegye levéltára őrzi.
Gyürgyék. Nógrádmegye bizonyitványával igazolta nemességét 1778. évben Gy. János fia Mihály. (1778. év 65. sz. 71. jkl)
Gyürky (gyürki). Ezen ősrégi hontmegyei család már a XIII. században birtokos volt Gyürki községben, honnan előnevét vette. 1332. évben Pál orszagbirótól a nevezett helységet illetőleg bizonyos kiváltságokat nyert s 1396. évben Pál de Gyürky - Kechend fia - Pászthóy János (Domokos fia) országbiró előtt igazolja, hogy azok nem csak Jánost, Pétert és Márkot - Dénes fiait, - hanem őt is megilletik. (1805. év pp. 3295. sz.)
Hevesmegyében 1723. évben Gáspár és György, nagybátonyi s 1808. évben az 1754/5. évi összeirásban szereplő István fia János fia Adám gyöngyösi lakosok tünnek fel. (1723. év 100. sz. 1724. évi invest. 1808. év 485. sz. 755. jkl. N. I. IV. 497.)
Gyürky (losonczi). Törzsökös nógrádmegyei birtokos nemes család. Alapitója István, Forgách Ádám gróftól egy házat kapott ajándékba Losonczon s ennek birtokába királyi beleegyezés mellett 1634. évben beiktattatott.
Czímerlevelet 1652. évben nyert Gy. György. Kihirdette 1656. évben Nógrádmegye (N. I. IV. 501.)
Megyénkben György és Gáspár 1668. évben apczi, 1699. évben Ferencz mátramintszenti, szuhai, nagyrédei, nádujfalui, ivánkai, németmezői, István pedig szücsii és nagyrédei birtokosok.
A nagyrédei jószágot 1638. évben Gy. István zálogba vette Viczmándy Erzsébettől, viszont István, Borbála - Szeleczky Jánosné - és Ferencz 1714. évben 300 frtért zálogba adták Bulyovszky Dánielnek és nejének Ráday Zsófiának. (1803. év pp. 3135. sz.)
Gyüttő. Hevesi armalista család, melylyel az 1724. évi investigatio alkalmával Dévaványán találkozunk utoljára. Az 1654. évi márcz. 25-én Gy. Mihály, neje Katona Katalin, gyermekeik Gáspár, János, Ilona, Anna, ez utóbbi Somody János neje, részére adományozott nemeslevél kihirdettetett 1655. évben. (1655. év 28. jkl.)