C.
Christon lásd Kriston.
Constantinovics lásd Belgrády.
Csaba lásd Ficsor.
Csáby másk. Kelemen. 1719. évben Cs. m. K. Márton gyöngyösi nemes ellen az egri püspök decimalis pört folytat. (1719. év 1198. jkl.)
Csáky. Ujitott czímerlevelet II. Rudolftól 1579. évi aug. 25-én nyertek Cs. Gáspár, György, András, Imre. Kihirdette Barsmegye. Az ott 1724. évben szerepelt György fia Ignácz fia Pál gyöngyösi lakos 1805. évben igazolja nemességét. (1805. év 459. sz. 721. jkl.) A család nemessége legfelsőbb helyen 1802. évben lett megerősitve. (K. K. LX. 849. 913.)
Csáky. Az erdélyi főkormányszék által Cs. István részére kiadott bizonyságlevél kihirdettetik 1760. évben. (1759-60. év 53. jkl.)
Csáky. Cs. Gergely, neje Szijártó Anna, fiai József és Antal a Jenei családdal együtt 1715. april 30-án nemeslevelet nyertek, melyet itt ugyanazon évben kihirdettettek. 1724. évben Gergely gyöngyösi lakos. (1715. évi 668. jkl.)
Csala. Cs. Gergely, neje Osvárth Anna, fiai Gergely és Sándor, fivére György 1675. évi april 20. czímerlevelet nyertek, melyet ezen megye hirdetett ki. (1675. év 36. jkl.) Másolata Pestmegye levéltárában van. 1699. évben Gergely özvegye - született Kemenczey - császi és verpeléti birtokos. 1724. évben a nemesi investigatio alkalmával György fiai Antal gyöngyösi és Ferencz kecskeméti lakosok igazoltatnak. 1796. évben József fia Pál Lengyelországba költözik s nemesi bizonyitványt nyer. (1796. év 444. sz. 599. jkl.)
Csaláry. Cs. György özvegye hatvani lakos 1724. évben a nemesi investigatio alkalmával bemutatja az 1675. évi jul. 24-én Juhász Mátyás, neje Csaláry Dorottya, fiai András és István, továbbá Csaláry György és Erzsébet részére adományozott s Nógrádban kihirdetett czímerlevelet. (1724. invest. jk.)
Csallák. lásd Király.
Csanády. 1699. évben István tiszabői birtokrészét nővére Judit, Buza Jánosné - előbb Latrán Jánosné - ellenmondása mellett elzálogositja Almásy Jánosnak. Ugy látszik igy jutott az Almásy család s általa a Hellebronth család Tiszabő birtokába. (Jászói konv. Pr. Y. fasc. A. 1701. sub N. 27.)
Csányi. Cs. Lőrincz és István, ennek fia András, továbbá András 1674. évi jul. 20-án czímerlevelet nyertek, mely 1675. évben lett kihirdetve. 1709. évben, majd az investigatio alkalmával 1724. évben István pásztói lakos igazolja nemességét (1709. év 486. neje), ennek Mihály nevü fiától (sz. 1758.) származott unokája Mihály, ki Sátára költözik, 1799. évben bizonyságlevelet nyer. (1799. év 498. sz. 592. jkl.)
A család egyes tagjairól hézagos adataink:
Lajos 1769. évben házasságot kötött Országh Juliával, besenyői Szabó János özvegyével. (1783. év pp. 2298. Ab. sz.)
1774. évben él Lőrincz és neje Domsics Borbála, ezek gyermekei pedig Alajos László, Lőrincz és Anna (Ludányi Ferenczné) 1819. évben szerepelnek s Pásztón és Szentjakabon voltak birtokosok. 1778. évben István és János testvérek pásztói lakosok. (1819. év pp. 26. sz.)
János 1816. évben végrendelkezik pásztói, muzslai, szentjakabi javairól; gyermekei János és Teréz, Nagy Jánosné. (1822. év pp. 31., 32. sz.)
Chapó. Ezen családról nincsenek adataink, csak az eredeti armalisa került ismeretlen módon és időben a levéltárba. A nemességet III. Ferdinand adományozta 1650. jul. 30. Chapó Lukács, neje Márkus Ilona, leányai Erzsébet és Katalin részére s 1651. évben itt lett kihirdetve. Czímere: Kék pajzsban zöld 3 halom felett jobbjában kék-arany zászlót tartó álló farkas; sisakdisz: a pajzsalak; takarók: arany-kék, ezüst-vörös. (1650. év 1. sz.)
Csapó. Cs. István gyöngyösi lakos, neje Für Sára, leánya Rozál, ennek férje Lukácsi Ambrus 1717. év okt. 28-án czímerlevelet nyertek, melyet ugyanezen évben kihirdettettek. (1717. év 964. jkl.) István 1724. évben a nemesi investigatiókor igazolta nemességét.
Czímere: Kékkel és aranynyal sávozott pajzs zöld mezején vörös ruhás, sárga csizmás, kalpagos magyar férfi áll s a földre szegezett botot tart; sisakdisz: csőrében 2 zöldleveles galyon csüngő szőlőfürtöt tartó seregély; takarók: vörös-ezüst, kék-arany. (K. K. XXXI. 391.)
Csarnovics. Az eszéki származású Ádám fia József-Gábor csányi lakos, a Pálffy ezred volt hadnagya, Bácsmegye bizonyitványával 1776. évben kihirdetteti nemességét. (1776. év 62. jkl.)
Császár (füzesabonyi). Ezen család tagjai a nyitramegyei Bori községben tekintélyes birtokosok voltak, de egyesek közűlök a kurucz idők hányattatásai közben a gömörmegyei Jólészen, majd Ungvárott tüntek fel, később pedig az egyik ág a komárommegyei Várbogyára, a másik ág ide származott. A várbogyaiak ága ma is virágzik s Császár István most is őrzi az 1662. évben kelt adománylevelet, mely Várbogya, Alsó- és Felsőgellér birtokokról szól. Ezen ágról egyébként bővebb értesüléseink nincsenek.
II. Ferdinand 1636. évi febr. 1-én Császár Péter, neje Horváth Katalin, fia Mihály, s neje Szegedy Erzsébet, másik fia János, leányai Erzsébet, Anna, Katalin részére czímerlevelet adott, melyet 1642. évben Nyitramegye hirdetett ki.
A megyében 1727. évben hirdették ki nemességüket I. Ferencz, I. Imre, Ignácz és I. István tarnabodi birtokosok s I. Ferencz fia II. Mihály. (1727. év 143. sz.) Az 1724. évi, 1734-36. évi nemesi vizsgálati jegyzőkönyv, I. István tarnabodi birtokosnak 1783. évben kelt végrendelete (1786. év 308. A. sz.) és anyakönyvi adatok alapján összeállitott családfa a következő:
[családfa]
II. István leszármazottjai Füzesabonyban, III. Mihályéi Felsőtárkányban és Fedémesen, Mártonéi Andornakon, II. Györgyéi Egerben, a többiek, kiknél a származáshely feltüntetve nincsen, Tarnabodon születtek.
Császár Géza honvédalezredes Hevesvármegye alispánjától 1901. évi 21/a. szám alatt nemességi bizonyitványt kapott. Ő Felségétől pedig 1904. év január 1-én a füzesabonyi előnevet nyerte.
Czímer: Kék pajzsban zöld alapon jobbra fordult ugró szarvas, balszarván kalászkoszorú; sisakdisz: növekvőn a pajzsalak; takarók: ezüst-vörös, arany-vörös.
Siebmacher czímerkönyve egy állitólagos másolatra hivatkozva tévesen vörös pajzsot tüntet fel, a kalászkoszorút pedig elhagyja.
Igaz ugyan, hogy a Császár Géza alezredes birtokában levő eredeti armalis szövegének legnagyobb része olvashatatlan s csak az aranybetűs nevek épek, tehát az eredeti szövegből a czímert megállapitani nem lehet, de pontosan meghatározható az az eredeti czímerlevélen levő festményből, melyen a pajzs kékszinű s a kalászkoszoruk is láthatók, másrészt az armalisnak ugyancsak nevezett alezredes tulajdonában levő egy régebbi másolatából, melynek szövegében a czímer - a pajzs szinét jelző szavak kivételével - pontosan le van irva.
Császár lásd Dobos.
Császár lásd Horváth.
Császáry. Az 1724. évi nemesi investigatió idején Császáry Ferencz váczi lakos felmutatván a mag nélkül elhalt Szabódy Pál s az ő részére 1712. évi június 30-án adományozott s ugyanezen évben kihirdetett czimerlevelet, igazolja nemességét.
Csathó. A család származáshelyét és megnemesitésének idejét nem ismerjük. A megyében 1752. évben lett igazolva. (1752. év 21. jkl.)
1846. évben négy ágazatra oszlott, az első Ivánkán, a második a borsodmegyei Tardon, a harmadik Besenyőteleken s a negyedik Gyöngyösön lakott. Az akkor élt családtagok nemességi bizonyitványt nyertek. (1846. év 1449. 1450. sz. 2188. jkl.) A vonatkozó oklevelekből az alábbi genealogiai adatokat nyerjük:
[családfa - 1.]
[családfa - 2.]
Cseh. Gömöri család. Czímerlevelet nyertek 1699. év jan. 24-én Cs. András, neje Inczédy Erzsébet, fia András. Ez utóbbi 1713. évben kihirdetteti s 1724. évben a nemesi investigatió idején mint gyöngyösi lakos igazolja nemességét. (1713. év 94. sz. 1733. év 2. sz. 136. jkl.)
Cseh. Birtokos család Alsó- és Felső-Kereskényben és Mikófalván. (Nyitra m.) Innen származott Törökszentmiklósra János s 1762. kihirdette nemességét. (1763. év 49. sz. 23. jkl.)
Cseh (dabronyi). Mihály és János Abauj- és Pestmegyék bizonyitványai alapján kihirdettetnek. (1771. év 265. jkl. Pestm. lev. N. L. I. 78.)
Cselkó másk. Podhorecz (cselkólehotai). Trencsénvármegyei birtokos nemes család, mely I. Ferdinandtól 1559. évben nyert új adományt Cselkó-Lehotára. Tamás és Mihály 1779. évben (1779. év 226. jkl.), Márton fia József gyöngyösi lakos 1794. évben (1794. év 569. A. sz.), György fia István egri lakos 1809. évben Trencsénmegye bizonyitványával kihirdettetik nemességüket. (1809. év 61. A. sz. 162. jkl.)
Dr. Komáromy András családtörténeti közleményében ezek nincsenek emlitve. (U. N. J. III. 26.)
Csemniczky (csemniczi). A liptómegyei Csemniczéről származik. Péter fia Gáspár gyöngyösi lakos 1719. évben, majd az 1724. évi investigatio alkalmával igazolja nemességét, előnevét. (1719. év. 90. sz. 1721. év 100. sz.) Pestmegyében is szerepelt. (Kőszeghi N. Cs. Pestm. 66. l.)
Csépán. Megyebeli czímeres nemes család, mely Átányon és Egerben lakott. Cs. Balázs, neje Vörös Anna, gyermekei János és István részére 1669. decz. 21. adományozott czímerlevél 1670. évben lett kihirdetve. (1670. év 98. jkl.). 1709. évben István átányi lakos. (1709. év 486. jkl.) Az egriek hézagos leszármazását (1834. év 1048. sz. 2351. jkl. 1835. év 1127. sz. 2087. jkl. 1838. év 708. sz. 1839. év 300. jkl.) az alábbi táblázat mutatja:
[családfa]
Csépányi (kiscsepcsényi). Túróczmegyei donatarius család, mely itt 1760. évben hirdette ki nemességét. (1757. év 144. sz.) Genealogiája:
[családfa]
Mátyás fiai s ezeknek a táblázaton feltüntetett leszármazottjai 1804. évben nemességi bizonyitványt nyertek. (1804. év 410. sz. 382. jkl.)
Csepreghy. A levéltárban őrzött eredeti armalist II. Mátyás adta Chiepreghi Jakab és Imre testvérek részére. Dátuma, záradéka olvashatatlan, felső része hiányzik s a festett czímer is le van vágva. A vármegye gyanusnak találta s a levéltárba tétette. Imre fia András fia György nagybátonyi, majd 1762. évben csépai lakos. Czímer: Kék pajzsban 3 zöld halom felett 3 fehér liliomot tartó oroszlán.; sisakdisz: növekvő vörös ruhás magyar férfi zöld pálmaággal kezében; takarók: arany-vörös, arany-kék. (1762. év 75. sz.. 289. jkl.)
Cser Pál 1725. évben dévaványai lakos. Nemességét csak tanuk bizonyitják, kiknek egyike a család czímerlevelét állitólag hosszabb ideig őrizte. (1725. év 165. sz.)
Cséri lásd Kovács (1649.).
Cserna lásd Udvardy.
Cherney. III. Ferdinandtól 1654. év jan. 5-én Ch. András, neje Kecskés Piroska, fivére István nyertek nemeslevelet, mely 1657. évben lett kihirdetve s melynek czímere: Vörös pajzsban zöld alapon szügyében nyillal átszúrt ágaskodó fehér ló; sisakdisz: a pajzsalak növekvőn; takarók: arany-kék, ezüst-vörös.
1724. évben a nemesi investigatiokor János gyöngyösi lakos igazolta nemességét. 1780. évben több családtag kért bizonyságlevelet, de mivel itt csak az emlitett János szerepelt, ez pedig mag nélkül maradt, a vármegye gyanusnak találta a dolgot s az eredeti armalist tőlük elbobozta. (1657. év 2. A. sz. 3. jkl. 1780. év 441. jkl.) 1802. évben István és János bogácsi, József és András arlói, másik József disznósdi, Albert egercsehii, Pál tarnaleleszi lakosok nemességvitató (productionalis) pert inditanak a vármegye ügyésze ellen s az alábbi genealogiát terjesztik be:
[családfa]
A helytartótanács előtt is megfordult per befejezetlen maradt különösen azért, mert nem tudták okát adni, miért estek el a nemesi jogok gyakorlatától. (1794. év 90. sz. 94. jkl. 1802. év 361. 808. jkl. 1804. év 324. sz. 310. jkl.)
Csernel lásd Czernel.
Cserny lásd Kormos.
Csernus (kőkeszi). A hontmegyei Kőkesziből ered, honnan előnevét vette. A nemeslevelet 1652. évi febr. 14-én nyerték Cs. György, fiai András és István, fivérei Bálint és János. Kihirdette Hontmegye.1652. évi junius 5-én. (1721. év 151. sz.)
1771. évben Farkas és János csépai, 1780. évben István egerszóláti lakos és fiai kihirdettetnek. (1771. év 126. jkl. 1780. év 125. jkl.) A csépaiak genealogiája (1805. év 534. sz. 865. jkl. 1839. év 2454. sz. 1459. jkl.):
[családfa]
Az egerszólátiak nemzedékrendje (1824. év pp. 32. sz. 1829. év pp. 24. sz.):
[családfa]
A család czímere a pestmegyei levéltárban "Cs. 7." alatt levő armalis alapján kékben zöld dombon könyöklő vörös ruhás kar kivont karddal; sisakdisz: ugyanaz; takarók: nincsenek.
Nagy Iván és Siebmacher munkája szerint Cs. István I. Lipóttól 1662. év febr. 4-én nyert armalist, melyet Hontmegye 1662. év junius 5-én hirdetett ki s melynek czímere: Kék pajzsban 3 zöld halmon korona, rajta félholdtól és csillagtól kisért, kardot tartó vértezett könyöklő kar. Jogos a feltevésünk, hogy ez nem valamely ujabb armalis, hanem téves hivatkozás a fentire.
Csernyánszky (csernai). A trencsénmegyei Cserna községben birt földesuri joggal, innen az előneve is. 1793. évben György fia András és fiai József és András kőteleki lakosok, 1809. évben pedig Pál gyöngyösi lakos kihirdettetnek. (1793. év 161. jkl. 1809. év 61. B. sz. 167. jkl.) Ez utóbbi leszármazása:
[családfa]
Czímere Siebmacher munkájában.
Csernyus lásd Csernus.
Csiba másk. Kecskeméty. Nógrádmegye Csiba János kérelmére 1697. évben bizonyitványt ad arról, hogy az I. Lipót király által 1697. évi febr. 5-én Kecskeméty m. Csiba Pál, neje Zalukai Voxith másk. Horváth Katalin, gyermekei Ferencz és Ilona, továbbá Csiba Mihály, ennek fia Mihály, végre Csiba János részére adományozott czímerlevél ott kihirdetve lett. Nevezett János gyöngyösi lakos 1712. évben igazolja nemességét. (1712. év 23. 115. sz. 133. 143. jkl.)
Az 1724. évi nemesi investigátió szerint fiai voltak: István, József, Istvánnak fia pedig János. - A család nemessége 1808. évben legfelsőbb helyen megerősitést nyert. (K. K. LVII. 291.)
Chiepreghy lásd Csepreghy.
Csiky (csikzsögödi). Mint csikzsögödi származásu lófőszékely nemesek Gáspár egri káptalani számvevő s fivére János káptalani ispán s Gáspár fia Ferencz Csik, Gyergyó és Kászonszékek bizonyságlevele alapján 1805. évben kihirdettetnek s a kétségtelen nemesek sorába felvétetnek. (1805. év 510. sz. 822. jkl.)
Nemesi jogaik gyakorlásában azonban később zavaró körülmények állottak be. 1842. évben ugyanis Ferencz fia Sándor táblabiró felszólitást kapott, hogy nemességét igazolja. Hozott is 1842. évben Csikszéktől bizonyságlevelet, melyet 1843. évben a vármegye ellenmondás nélkül kihirdetett. (1843. év 352. sz. 244 jkl.)
1845. évben váratlanul rendelet érkezett a helytartótanácstól, melyben ez a király parancsára való hivatkozással szigoruan utasitja a vármegyét, hogy Csiky Sándortól a törvénytelenül szerzett nemesi bizonyitványt kobozza el és őt nemesi jogainak gyakorlásától függessze fel.
A vármegye a felsőbb rendelet teljesitését megtagadta azon megokolással, hogy senkit már szerzett jogától peren kivül megfosztani nem lehet s hogy a bizonyságlevél kiadása értesülése szerint szabályszerü volt. Junius 18-iki kögyüléséből ilyen értelemben feliratot is intézett a királyhoz s ebben az elkövetett alkotmánysértés felett sulyos hazafiui aggodalmának adott kifejezést. (1845. év 791. jkl.)
A bécsi udvari kanczellária és a helytartótanács ujabb rendelete ellenére a szeptember 22-iki közgyülésben a vármegye ismét tagadó álláspontra helyezkedett s ujólag felirt a királyhoz. (1845. év 1409. jkl.)
A deczember 17-iki közgyülésben olvastatott fel az udvari kanczellária válasza, melyben meghagyja, hogy a király parancsa előtt hódoljon meg, "a feliratnak nemcsak a mérséklés határán tul hágó, hanem a hódoló tisztelettől való vétkes eltérést mutató kifejezésekért" pedig a vármegyének rosszalását nyilvánitja. A kinos ügynek Csiky Sándor ugy vetett véget, hogy a sokat emlitett bizonyitványt Csikszéknek önként visszaküldte azzal, hogy helyette "minden formaellenes hiba nélküli" ujabbat adjon. (1845. év 1843. jkl.)
Ezen szigoru és szokatlan eljárást bizonyára személyes boszu idézte elő, a nemesi bizonyitványnak sokat hangoztatott szabályszerütlensége pedig valamely - a dolog lényegét nem is érintő - alakiságból eredhetett, talán abból, hogy nem volt ellátva az erdélyi főkormányszék hitelesitési záradékával.
Csiky Sándor kiváló képességü egyén volt s a vármegyei életben mint bizottsági tag, az országházban pedig mint Eger város képviselője igen figyelemreméltó tevékenységet fejtett ki. Leszármazása:
[családfa]
Csilkó (Chilkó). III. Károly 1726. junius 23-án megerősitette Ch. András régi nemességét és czímerét. Az oklevelet Nyitramegye hirdette ki. Privigyéről Gyöngyösre, majd Maklárra származott a család s a megyében 1817. évben lett kihirdetve. (1817. év 67. sz. 80. jkl. 1842. év 1493. sz. 1177. jkl.)
Czímere: kék pajzsfő alatt - melyben egy arany nap, két hatágu arany csillag közt ragyog - veresben 3 fehér halmon zöld leveles fehér rózsa felett ugró ezüst egyszarvu; sisakdisz: czölöpös kékruhás kar egyenes karddal, melyen törökfő látható; takarók: vörös-ezüst, arany-kék. (K. K. XXXV. 376.)
Leszármazási táblázata pedig:
[családfa]
Csima. A nemesi investigatio alkalmával 1724. évben János és Márton gyöngyösi lakosok felmutatják az I. Lipót király által 1666. évi márcz. 17-én Cs. Gergely, neje Cseres Anna, gyermekei Mihály, István, János és Erzsébet részére adományozott s Nógrádban kihirdetett czímeres levelet s igazolják nemességüket. Leszármazásuk (1769. év pp. 903. sz.):
[családfa]
János 1699. évben erki, szuhai, csányi birtokos. Ugyanekkor Gergely komárommegyei szőnyi lakos nemesi bizonyitványt kapott. (1699. év 322. jkl.)
Csirbesz. Mátyás fia Ferencz csetneki származásu gyöngyösi lakos, Gömörmegye bizonyitványával 1772. évben kihirdetteti nemességét (1771. év 296. sz. 306. jkl.), fiai József és János pedig 1796. évben bizonyságlevelet nyernek. (1796. év 434. sz. 574. jkl.)
Csirke. János és András gyöngyösi lakosok 1676. évben igazoltatnak. (1676. év 193. jkl.)
Csiszár lásd Murányi.
Csiszár lásd Póczik.
Csizmadia. 1699. évben Mihály sarudi, Béla erki birtokos.
Csizmadia. 1777. évben István dorogmai származásu tiszaföldvári lakos Borsodmegye bizonyitványával kihirdettetik. (1777. év 110. 248. jkl.) Armalisa, ugylátszik, 1661. évből való.
Csizmadia lásd Juhász.
Csizmadia lásd Károly.
Csizmadia lásd Kisvárday.
Csizmadia lásd Lévay.
Csizmadia lásd Molnár. (1715.)
Csizmadia lásd Murányi.
Csobánka. Az Aba nemzetségből származott. Őse Chubanka, nevét a vármegyénkben létezett Chobanka várától vette. Fiai Péter és János comes voltak, ez utóbbi az egri káptalan által 1275-ben felvett egyik határjárási oklevélben emlittetik. János comes fiai László, Sámuel és Dávid megosztoztak villa Gyungyus (Gyöngyös), Aruk, Halász, Sodan (Zsadány). Paar (Bánhalma), Noguch, Jenő birtokon. (Anjou kori okm. I. 6.) Ugyanezek, valamint Péter fia Pál mester 1304-ben Veresmarton bizonyos földrészt adtak a Pálosoknak, hogy ott megtelepedhessenek, kolostort épithessenek. Ezt a donatiót 1369-ben Lajos király is megerősitette. (1762. év pp. 719. B. sz.) Az emlitett Pál mester 1323-ban a király ellen fellázadván s Csák Mátéhoz pártolván elvesztette Visonta, Karácsond, Adács, Zsadány, Kürth, Halász, Csobánka helységekben levő birtokait s ezek tartozékait, melyeket Károly király még azon évben Kompolthy Imrének adományozott. (1694. év 247. jkl. Fejér Cod. Dipl. VIII. II. 399.)
Bennük kihalt e három nemzedékre terjedő család.
Csohány. Származáshelyét, nemességének eredetét nem ismerjük. Nemességi bizonyitványt nyertek: 1727. évben Ferencz egri, Márton pásztói lakos s ennek fia József (1727. év 140. sz. 577. jkl.), 1747. évben Gergely gyöngyösi lakos s fiai Ferencz és József, leányai Erzsébet és Rozál (1747. év 137. sz. 34. jkl.), 1834. évben ezen Ferencz fiai Antal-László váczi és Mihály-Ferencz szegedi lakos. (1834. év 657. sz. 1256. jkl.) Genealogiájuk:
[családfa]
Mint látjuk, a táblázaton szerepel azon György is, a ki 1799. évben márcz. 22-én nejével és gyermekeivel együtt uj armalist szerzett, mert a helytartótanácsot az általa folytatott productionalis pör folyamán nem tudta eléggé meggyőzni kétségtelen nemességéről. (1797. év 257. sz. 1798. év 588. jkl. 1799. év 191. sz. 312. jkl.) Ezen armálisnak meglevő másolata a következő czímert tünteti fel: 32 - váltakozva fekete-arany szinű - koczkára osztott pajzsban vértezett alak egyik kezében kard, másikban buzogány; sisakdisz: 2 fekete sasszárny között vértezett felnyuló kar görbe karddal; takarók: arany-fekete, ezüst-vörös. (K. K. LX. 23.)
Csóka Pál 1719. gyöngyösi nemes. (1719. és 1198. jkl.)
Csókás. Úgylátszik, a hontmegyei Drégelyről származott a megyébe. Nemesi bizonyságlevelet nyertek: 1753. évben Cs. János vezekényi lakos s Haáz Teréziától született gyermekei: Ferencz, László, Teréz, Janka, 1804. évben pedig János fia István fia János rózsaszentmártoni (fancsali) és István fia Antal fia György gyöngyösi lakosok. A család armalisa 1583. évből való. (1712. év 138. sz. 1735. év 135. sz. 1804. év 141. sz. 140. jkl.)
Csoma (ragyolczi). Erdélyből származó régi birtokos nemes család. Magyarországon már 1544. évben szerepelt tolcsvai Csoma Imre. Később a család czímerlevelet is nyert, melyet Abaujmegye hirdetett ki. Legalább erre enged következtetni Hevesmegye 1783. évi közgyülési jegyzőkönyve. Ekkor ugyanis Cs. Péter és Zsigmond Zemplénmegyétől nyert bizonyságlevelüket mutatták be s ezzel akarták nemességüket igazolni. A vármegye nem fogadta el ezt, hanem utasitotta őket, hogy Abaujmegyétől hozzanak testimonialist, mert czímeres nemeslevelük annak idején ott lett kihirdetve. (1783. év 323. jkl.)
Bár a család nemessége itt kihirdetve nem lett, mégis nemesi jogokat gyakorolt, nemesi javakat élvezett. Tenken volt birtokos Cs. Sámuel, kinek Zsigmond nevű fiában a család hevesi ágának magvaszakadt. (1801. év pp. 3098. sz. 1771. év pp. 947. sz. 1801. év pp. 3116. sz.)
A fentemlitett Cs. Zsigmond és neje Gellén Erzsébet 1757. évben nádori donatiót nyertek Ragyolczra. Ezóta használja a család a ragyolczi előnevet.
Ezen családból származik Csoma József, a kiváló heraldikai és genealogiai iró, ki saját családja történetét és leszármazását is közölte. (Abaujm. nem. csal. 150.)
Csomor. Czímerlevelet II. Ferdinand 1624. évi febr. 8-án adta Cs. Lukács, fia István, fivére Pál részére. Pál fia Pál jászdósai lakos és fiai a nemesi investigatio alkalmával 1724. évben Komárommegye bizonyitványával igazolják nemességüket; Dávid gyöngyösi lakos 1777. évben, János kuczorai lakos 1801. évben bizonyságlevelet nyernek. (1725. év 199. B. sz. 1777. év 11. 17. jkl. 1794. év 604. A. sz. 898. 907-8. jkl. 1801. év 616. sz. 785. jkl.) Családfája:
[családfa]
Csomortányi. A nemességet III. Károly 1722. évi november 27-én adta Cs. András, Ferencz, István és Imre és Ferencz fia János részére. Ferencz szentiváni lakos 1724. évben a nemesi investigatiókor igazolja nemességét. A nemességszerző Imrétől és Szabó Erzsébettől született Bessenszögön 1726. évben Ferencz, ettől és Tóth Magdától 1758. évben Imre, ettől és Fejér Máriától 1811. évben Károly táblabiró és ügyvéd, a ki 1844. évben a vármegyétől testimonialist kapott. (1844. jkl. 126. sz. 141. jkl.)
Egy másik nemzedékrend:
[családfa]
Mária - Seyfridné - és Krisztina - Deákyné - 1778. évben nádujfalusi és szentiváni birtokrészüket eladják Farkas János egri birónak. Az eladás ellen Julianna - vizeki Talliánné - és Friebeisz Antal, mint nejétől származott leányának, Annának, gyámja tiltakoznak. (1778. év pp. 2115., 2118. sz. 1810. év pp. 3368. sz.)
Antal 1784. évben egri kanonok, seminariumi prefektus. (1784. év pp. 2328. sz.)
A czímerlevél másolata szerint a czímer: Kékben, zöld alapon két - egymásnak háttal álló - oroszlán; sisakdisz: vértezett kardos kar; takarók: kék-arany, ezüst-vörös.
Csomortányi lásd Szakács.
Csomós lásd Berthóty.
Csongrády lásd Végh.
Csonka másk. Borbély. A czímerlevelet II. Rudolf 1580. évi okt. 15-én adta a családnak s Abaujmegye hirdette ki. János mezőturi lakos Szabolcsmegye bizonyitványával 1794. évben igazolta nemességét. (1794. év 599. A. sz. 748. jkl.) Egyes családtagokat Kisvarsányban és Debreczenben találunk. A családról Siebmacher czímerkönyve is emlitést tesz.
Csonka lásd. Kiss. (1634.)
Csono. Szabolcsmegyétől István és Mihály dadai lakosok 1715. évben testimonialist nyernek. (1715. év 77. sz.)
Csontos. Az armalist Cs. István nyerte II. Mátyástól 1617. évben s Komárom- és Nyitramegyék hirdették ki. Nekünk csak egy később élt Jánosról van tudomásunk, a ki a nyitramegyei Szentpéterről a komárommegyei Ekelre költözött, a hol Mihály nevü fia 1722. évben igazolta nemességét. Ettől származott István, a ki Naszvadra tette át lakását, ettől Imre egri, majd bátori lakos. Imre fiai voltak Imre egri lakos, József ónodi plébános, Ágoston monostori lakos. A család nemessége itt 1841. évben lett kihirdetve. (1841. év 1257. sz. 974. jkl.)
Armalisa: O. L. Htt. Oszt. Nob. Komárom.
Csontos. Szintén komárommegyei származásu család, ott lett hirdetve azon czímerlevél, melyet II. Ferdinand 1625. évi nov. 20-án adott Cs. Márton, Imre és István részére. Ide a XVIII. század végén származott át a hontmegyei Kis-Sallóból. Mihály fiai Mihály, Péter szentesi, István, János, Sámuel vezsenyi, Ádám fiai Ádám és József tiszavárkonyi lakosok 1802., majd 1817. évben igazolják nemességüket (1793. év 721. sz. 1801. év 615. jkl. 1802. év 327. sz. 1817. év 847. 1300. sz. 812. 1396. jkl.); Ádám fia Imre és József fia István 1818. évben nemességi bizonyitványt nyernek. (1818. év 15. sz. 42. jkl.)
Okleveles adatok (1821. év 53. sz. 53. jkl. 1818. év pp. 44. sz.) nyomán a család genealogiája:
[családfa]
Csorgály. 1674. évben Ferencz pásztói birtokos nemes. (1674. év 10. sz.) Ezen birtokot 1653. évben Cs. János bujáki kapitány és neje Nagy Borbála vették a Frater családtól. (1805. év pp. 3295. sz.) A család kihalt.
Csorja (papolczi). 1846. évben Péter egri lakos az erdélyi Háromszék bizonyitványa alapján kihirdetteti nemességét. (1846. év 1140. sz. 1691. jkl.)
Csótár. Győrmegyei eredetü, Zalamegyébe is átköltözött család. István szentgyörgyvölgyi származásu hevesi lakos igazolja nemességét 1723-25. években. (1723. év 106. sz. 1724. év 684. jkl. 1725. évi 810. jkl.) A XIX. század elején egyeseket Tiszavárkonyban találunk. (1827. év 1253. sz. 1670. jkl.)
Csőke. Czímerlevelet s vele nemességet III. Ferdinandtól 1655. évi május 1-én Cs. Lukács, neje Gyükeres Margit, gyermekei János, Orsolya, Ilona, Anna, továbbá fivére Mihály, neje Korláth Dorottya s fia Mihály nyertek. Nem tudjuk, hol lett kihirdetve. 1676. évben Lukács gyöngyösi lakos, 1724. évben a nemesi vizsgálat alkalmával ennek János nevü fiától származott unokája János ugyancsak gyöngyösi lakos, továbbá Pál, Ferencz, Lukács, István igazoltatnak. 1699. évben Mihály és Barnabás tassi birtokosok. (1676. évi 177. jkl.) - Czímer: Zemplénm. monogr. 527.
Csörghő (folyólendvai vagy alsólendvai) másk. Kocsy. Nemeslevelét, melyet II. Ferdinandtól 1635. évi okt. 29-én kaptak Cs. Bálint, neje Hidasy Orsolya, fiai György, Péter és István, Zalamegye hirdette ki. István a komárommegyei Kocsra költözött - innen elvétve a Kocsy ragadványnév, - Bálint nevü fiától való ugyancsak Bálint nevü unokája pedig a nógrádmegyei Szántóra, majd Nógrádmegye bizonyságlevelével ellátva 1717. évben a megyebeli Heves községbe teszi át lakását. Bálint és Szalatnay Katalin fia volt Sándor, ennek leánya Klára, Lubik Jánosné. Előnevük néhol folyólendvai, másutt alsólendvai. (1717. év 136. sz. 1724. év 42. sz. 1756. év pp. 586. sz. 1772. év pp. 976. sz. 1810. év pp. 3351. sz.) A család nemessége 1785. évben legfelsőbb helyen is igazoltatott. (K. K. LIII. 305.)
Chuchy lásd Nagy. (1633.)
Csuka lásd Nagy. (1654.)
Csukás. Pozsonymegyei család. Benjamin a XVIII. század közepén táblabiró és egri jogtanár. Domoszlón volt valami fundusa. Itt kihirdetve nem lett. Nemeslevelét Pozsonymegye levéltárában találjuk. (1812. évi 512. sz. 409. jkl.)
Csusz vagy Czucz vagy Tuz. Itt leginkább Csusz néven fordul elő. András fia András 1727. táján Nógrádból költözött Csépa helységbe. Ezen falura azután István és József a Piry, Palojtay, Kanyó, Tarcsány és Sárközy családokkal együtt 1742. évben nádori donatiot nyertek. (1727. év 137. sz. 1764. év 99. sz. 1760. év pp. 661. sz.) András csépai lakos fia László fiai Mihály esküdt és István, ez utóbbi Borosjenőn telepedett meg. (1801. év 598. sz.)
Csutna másk. László. A nemeslevelet L. másk. Cs. István s testvérei János és András 1693. évi jan. 28-án nyerték. Kihirdette Nógrádmegye. János ugyanezen évben már Hevesben tünik fel. (1693. év 8., 40. sz. 141. jkl.)
1724. évben, a nemesi investigatio alkalmával, András, idősebb és ifjabb János, továbbá András fiai András és István, ifjabb Jánosé János igazoltatnak.
1772. évben Pál váradpüspöki lakos bizonyságlevelet nyer. Ez már inkább a László családnevet viselte. (1772. év 312. jkl.)
Siebmacher czímerkönyve László néven emlékszik meg róla s az eredeti armalis alapján czímerét is közli.
Czabán. Cz. Menyhért, neje Széchy Ilona és Gáspár testvérek részére 1669. évi decz. 28-án adományozott armalis kihirdettetett 1674. évben. 1676. évben Menyhért, 1724. évben a nemesi investigatio idején István gyöngyösi lakosok. (1674. év 331. jkl. 1676. év 193. jkl.)
Czakó. III. Ferdinand 1648. évi szept. 12-én nemesitette meg e törzsökös hevesmegyei családot, nevezetesen Cz. Gáspárt, nejét Katalint, fivérét Pétert. A czímerlevél kihirdettetett 1650. évben. 1724. évben a nemesi investigatio idején Péter, Gergely, másik Péter és Márton szentiváni, 1781. évben Gergely fia Mihály egri, 1837. évben József szolnoki lakosok. (1701. év 744. jkl. 1769. év 114. G. 230. sz. 242. jkl. 1781. év 331. NB. sz. 1837. év 1110. sz. 1633. jkl. 1838. év 226. jkl.)
A család leszármazásáról az alábbi táblázatokat állithatjuk össze:
[családfa]
Az itt feltüntetett családtagok, nevezetesen Ignácz, János, Lőrincz testvérek és Gergely besenyőteleki, végre Károly szalontai lakosok 1843. évben nemesi bizonyitványt nyertek. (1843. év 970. sz. 1573., 2550 jkl.)
[családfa]
Ezen családfa származási adatait eredeti anyakönyvi kivonatok támogatják. A születési esetek Szolnokon és Jászárokszálláson találhatók. A család ezen ágazata a jelzett két helyen és Jászladányban lakott. 1844. évben többen testimonialist kaptak. (1844. év 146. sz. 185-8. jkl.)
Czene. A nemesi vizsgálatok alkalmával 1724. évben Cz. Dániel gyöngyösi lakos felmutatja a II. Ferdinánd által 1632. évi jul. 18-án Cz Márton, neje Pócs Ilona, gyermekei: János, Erzsébet, Dorottya, Katalin, fivére István s ennek neje részére adományozott s Abaujban kihirdetett czímerlevelet. Azon állitását, hogy ő a nemeslevélbe bejegyzett Jánosnak a fia, csak 1727. évben tudja beigazolni s ekkor Gábor és Antal nevü fiaival együtt nemesi bizonyságlevelet nyer. (1727. év 138. sz.)
Czere lásd Tóth.
Czernel másk. Német (mislokai). Ezen család itt egyáltalán nem szerepelt s csak azért emlékezünk meg róla, mert 1813. évben a levéltárba került Abaujban hirdetett eredeti armalisa, melylyel II. Ferd. 1624. évi május 6-án Cz. m. N. de Misloka Mártonnak és fiának Mátyásnak a nemességet s a következő czímert adományozta: Kék pajzsban zöld halmon fehér liliomot tartó ugró szarvas; sisakdisz: kiemelkedő pajzsalak; takarók: arany-ezüst, vörös-arany. (1804. év 4. sz. 1813. év 899. sz.)
Czicze. II. Ferdinánd 1629. évben Cz. Gergely, fivérei Lukács, István, Balázs, Tamás részére armalist adott. Kihirdette 1632. évben Borsodmegye. A levéltárban örzött másolata ezt a czimert mutatja: Vörös pajzsban hármas zöld halom felett korona, melyből 3 fehér liliom nő ki; sisakdisz: nyilattartó kékmezü kar; takarók: arany-kék ezüst-vörös.
A hevesi ágazat leszármazása:
[családfa]
Mihály egri l. 1769. évben, István, Balázs egri, Mihály nagymihályi l. 1783. évben bizonyságlevelet nyernek. (1725. év 179. sz. 1760. év 269. sz. 1769. év 1-et b. sz. 249. jkl. 1783. év 315. sz. 273. jkl.)
Nincs a táblán Péter farmosi lakos, aki 1724. évben a nemesi vizsgálatok alkalmával igazoltatott.
Czigány lásd Huszár.
Czihat Miklós és András dadai lakosok Szabolcsmegyétől 1715. évben testimoniálist nyernek. (1715. év 77. sz.)
Czike. Nemességet Cz. János, neje Zákány Erzsébet, fia István, fivére András nővére Erzsébet, ennek férje Kardos Miklós, gyermekeik: János és Erzsébet 1656. évi febr. 8-án nyertek. Kihirdettetett 1656. évben. A nemeslevélnek a levéltárban levő másolata a czímert igen hézagosan irja le, csak a főalak, a griffmadár, olvasható ki belőle. (1656. év 32. jkl. 1805. év 43. sz. 70. jkl.)
A megyéből a nemeslevélben megemlitett István Rév-Komáromba költözött s ott alapitott családot, melynek leszármazása ez:
[családfa - 1.]
[családfa - 2.]
Ferencz, János és István testvérek gyermekei 1801. évben productionalis pört inditottak a vármegyei ügyész ellen, mely 1805. évben javukra dőlt el. (1801. év 1119. sz. 1365. jkl.) Ezek utódai ma is élnek Komárommegyében.
Cziriacus. Cz. György gyöngyösi lakos 1724. évben a nemesi vizsgálatok alkalmával felmutatja a III. Ferdinánd által 1648. évi okt. 22-én Cz. György, fiai György, János és Pál részére adományozott s Mosonmegyében 1650. évben hirdetett armalist, de leszármasását kellően nem igazolja.
Czobel (balogfalvi). Bajor eredetü család, magyar nemességet 1687. évben nyert s Gömör, Szabolcs, Nyitramegyékben szerepelt. Itt Zaránkon volt birtokos Cz. József alezredes (később generalis), a ki 1751. évben a balogfalvi előnevet szerezte. (K. K. XLII. 15.) Ennek neje Mihályi Julia, fia pedig László volt. (1781. év pp. 2224. sz.) Az 1687. évi armalis az egri káptalan levéltárában (G. G. jk. 711.) található.
Czucz lásd Csusz.
Czuppon. A Sopronmegyéből származó Cz. András hatvani lakos nemességének ezen vármegye előtt történt igazolásáról 1714. évben bizonyságlevelet nyer. (1714. év 88. sz. 562. jkl.)
Czvetkovics. Czv. Lőrincz részére 1716. évi aug. 28-án adományozott czímerlevél kihirdettetett 1717. évben. (1717. év 865. jkl.) 1724. évben a nemesi investigatio idején Egerben lakott.