H.
Haczucha lásd Hazucha.
Hadas. 1715. évben Samuel, Márton és Mihály dadai lakosok Szabolcsmegyétől testimoniálist nyernek. (1715. év 77. sz. 1718. év 96. sz.)
Hahóty. Nyitramegyei eredetü család, nemességet I. Lipóttól 1665. évben nyert. Az 1735. évben Nyitramegyében igazolt János fia József fia László kajszai származásu szentjakabi, majd fegyverneki lakos, Zerdahelyi András kasznárja s ennek fia Ferencz 1821. évben kihirdettetik nemes voltukat. Néhány évvel később az emlitett László Békésmegyébe költözött. (1821. év 109. sz. 102. jkl. Békésm. mon. III. 229.)
Hajdu. 1806. évben Mezőturon lakik Mihály s Békésmegyétől nyert bizonyságlevelét mutatta fel, de ez az ő nemes voltára nem nyujtott kielégitő bizonyitékot. (1806. év 759. jkl.)
Hajdu-Tóth lásd Tóth.
Hajnal. Győr városból származik. Ádám fia József, előbb Stockhammer Ferdinand gyomai kasznárja, majd Christen Kristóf kenderesi számtartója, József és Katalin nevü gyermekeivel együtt Győrmegyének - előzőleg már Sopronban és Békésben is kihirdetett - bizonyitványával igazolja nemességét 1835. évben. (1835. év 528. sz. 893. jkl.)
A család nemeslevele, melyet 1638. évben nyertek H. Benedek, gyermekei István és Ilona, fivére János s ennek fiai Mihály és János, a jászói levéltárban van 14. sz. alatt. (Kőszeghi: Nem. cs. Pestm. 125.)
Hajnal. H. István a Gillányi, Mészáros, Szakállos, Varga, Vass családokkal együtt 1702. évben Kolonits érsektől uj adományt nyer Ákos és Gyárfás pusztákra. (1702. év 84. sz.) 1845. évben József gyöngyösoroszii gazdatiszt Barsmegye bizonyitványával igazolja nemes voltát. (1845. év 605. sz. 872 jkl.)
Hajós lásd Nagy.
Halasy (dévaványai). Eredetileg komárommegyei család, azon megye hirdette ki a II. Mátyástól 1618. évi márcz. 10-én H. János, neje Teőke Ilona s gyermekeik Miklós, István, Pál, Mihály és Anna részére adományozott s átiratban a m. kir. orsz. levéltár helytartótanácsi osztályában s a győri kápt. levéltárában (Prot. fass. 39. fol 464.) feltalálható czímeres nemeslevelet.
Az emlitett Miklós fia Gergely fia János fia Márton a pozsonymegyei Dunaszerdahelyre vette lakását, ennek fiai pedig László és Márton Hevesmegyében telepedtek le s 1774. évben Pozsonymegye bizonyitványával igazolták nemességüket. (1774. év 156. jkl.) Ezóta Hevesmegye tekinthető a család tulajdonképeni székhelyének.
A két testvér közül - László utód nélkül maradván - Márton volt az, ki a család jó nevét tehetségével, szorgalmával megalapitotta. Esterházy püspök támogatása mellett az alispánságig emelkedett s ezen állását a József császár idején 1786. évben beköszöntött önkényuralom alkalmával csak azért hagyta el, mert hazafias érzülete fellázadt s nem akart alkotmányellenes tisztviselő lenni.
1778. évben megvásárolta Novotha Gáspár dévaványai udvarházát a hozzátartozó javakkal s ezekre királyi beleegyezéssel beiktatást is nyert. Ezóta kezdi viselni a dévaványai előnevet. (1782. év 50. sz.) Később megszerezte Brudern József báró dévaványai, nádudvari és pusztaszentiváni birtokát s két neje, nagyrákói Rakovszky Mária és vizeki Tallián Anna, révén is tekintélyes vagyonhoz juttatta családját.
Utódai közül többen mint tisztviselők, katonatisztek jelentékeny szerepet vittek a közéletben.
Nemességi bizonyitványt nyertek: 1820 évben Sal. Ferencz, a tiszántuli tábla jegyzője (1820. év 1132. sz.); 1845. pedig a Zalamegyébe távozott Ignácz táblabiró. (1845. év 803. sz. 1278. jkl.)
A bővebb ismertetéstől felment bennüket azon körülmény, hogy a családról Dr. Komáromy András kimeritő tanulmányt irt. (U. N. I. III. 77.)
Czímer: Aranypajzs balharánt fekete pólyájában ezüst oroszlán; sisakdisz: lefelé irányitott nyilvesszőt tartó kiemelkedő ezüst oroszlán; takarók: kék-arany, ezüst-vörös.
A győri káptalanban található armalis a sisakfölötti oroszlánt természetes szinünek s ugy ezt, mint a pajzsalakot kettős farkunak irja le.
Halászy (ragályi). Abauji eredetü, Gömör-, Komárom- és Pestmegyékbe is átszármazott család. Ezen megyében először Ferencz hevesi lakos tünt fel s Gömörmegye bizonyitványával igazolta 1772. évben nemességét. (1772. év 306. jkl.) Neje szomolyai Nagy Anna, leányuk Klára, Barkassy Pálné volt. (1783. év pp. 2305. sz. 1784. év pp. 2322. sz. Gömörm. monogr. 646.)
Haller (hallerkői) báró és gróf. A családtörténeti irodalomból eléggé ismeretes ősrégi nürnbergi patriczius család. (Turul. 1886. 1896. év 146. l.N. I. V. 26. M. Nemz. Zsebk. I.)
I Mátyás király idejében Ruprecht (+ 1504.) Erdélyben telepedett meg s megalapitotta a magyar ágazatot, mely 1433., 1521., 1528. években czímerbővitéseket, 1699. évben bárói, 1713. majd 1753. években grófi rangot nyert. (Erd. K. K. V. 503. X. 253.)
Ruprecht fiától, Pétertől, származott többi közt Gábor (+ 1608.), ennek fiai pedig voltak István és György. Ez utóbbinak neje Nyáry Borbála lévén általa a Haller család a Nyáryak gyöngyösi, abasári, gyöngyöstarjáni, gyöngyöspatai, vámosgyörki, átányi, verpeléti, markazi, fegyverneki, gyandai, tarnóczai, tiszaörsi, ugrai, visontai, szajlai, domoszlói birtokai 8/10 részének felét örökölte. (1737. év pp. 177. sz. 1752. év pp. 452., 454. sz.)
Hamar (páni). Czímeres nemeslevelet 1602. évi apr. 29-én nyertek Thar Pál, Mihók Tamás, Hamar András s ennek vérrokonai Bálint és Mihály a következő czímerrel: Kékben, jobbjában vasdarabot tartó oroszlán; sisakdisz: pallost tartó griff; takarók: arany-kék, ezüst-vörös. Kihirdette 1603. évben Esztergommegye, 1608. évben Nyitramegye. Másolata a levéltárban. (1697. év 142. sz.)
A czímerszerző Mihály fia István nőül vette Jánoshiday másk. Molnár Annát s általa Gyöngyöshalászon azon nemesi kúriát szerezte meg, melyet feleségének atyja, az uzapaniti Dósa család felszabaditott jobbágya, 1665. évben volt földesurától kapott. (1772. év pp. 997. sz.)
Ezt a nemesi kúriát ugyan a neoaquistica idején elvesztette a család, de azért megmaradt birtokában, mert III. Károly 1731. évben István özvegye Jánoshiday Anna s fiának, Istvánnak, özvegye, Bereczky Julia, részére oltalomlevelet adott, sőt ez utóbbiak egyik fia, Ferencz, Mária Teréziától az emlitett nemesi kúriára és 2 házhelyre adománylevelet is nyert. (1756. év 215. sz. 305. jkl.)
Leszármazás:
[családfa]
Ezen táblázat azonban teljesnek nem mondható; nem lehetett beleilleszteni azon István sámsoni lakost, ki nemességéről 1832. évben a következő származási adatok alapján nyert bizonyságlevelet:
[családfa]
Ez a genealogiai részlet azonban nyilvánvalóan téves. Az 1772. évben Sámsonon született István ugyanis a nagy korkülönbségtől eltekintve sem lehetett fia az 1724. évben igazolt Istvánnak, mert ez utóbbi Hevesben, Csányon maradt s 1765. évben - tehát állitólagos fiának születése előtt - keltezett végrendeletében István nevű fiuról nem tesz emlitést. (1745. év 193. sz. 1793. év pp. 2442. G. G. sz. 1766. év 345. jkl. 1832. év pp. 18. sz. 1821. év pp. 21. sz. 1791. év pp. 2400. sz. 1767. év 14., 35. R. sz. 43. jkl. 1793. év 260. sz. 273. jkl.)
Az 1756. évben donatiót nyert Ferencz fiai közül Antal és János a Bánátba költöztek. Az előbbi Karánsebesen főszolgabiróvá, János pedig Vallemárében esküdtté lett. (1779. év 174. sz. 141. jkl. 1785. év 647. Q. sz.) Atyjuk halála után Antal Lugosról visszajött Gyöngyöshalászra.
Nemességi igazolások: 1698. évben István; az 1724. évi investigatió alkalmával István fiai Ferencz és István; 1746. évben János; 1756. évben Ferencz; 1822. évben János, a jánoshidi prépostság ügyésze; 1832. évben István sámsoni lakos és fiai Ferencz és László; 1840. évben Miklós s fiai Pál, Gyula és Ernő. (1698. év 108. jkl. 1746. év 73. jkl. 1822. év 870. sz. 773. jkl. 1832. év 465. sz. 1122., 2332. jkl. 1840. év 1503. sz. 739. jkl.)
Előnevét a nyitramegyei Pán helységtől vette. Ottani szerepléséről azonban nincsenek adataink. Egyébként csak XIX. századbeli okleveleken találkozunk az előnévvel. (1807. év pp. 3274. A. sz.)
Hamvay lásd Balássy.
Hanák. Czímeres nemeslevelet II. Ferdinandtól 1623. évi szept. 12-én nyertek H. Venczel, neje Anna, fia György, unokája István. Kihirdette 1624. évben Nyitramegye. Itt nem lett kihirdetve.
Czímer az armalis másolata szerint: Egyenlőtlen 2 részre vágott pajzs, a felső - szélesebb - mező kék s benne növekvő oroszlán, lábainál buzakéve, az alsó vörös mezőben ezüst rózsa; sisakdisz: a pajzsbeli oroszlán; takarók: ezüst-vörös.
Ezen családból származnak Kolos kir. itélőtáblai biró, Gyula egervárosi főjegyző.
Hancsok. Ezen adományos birtokos családból H. Ádám árvái Gábor és László Nyitramegye 1701. évi bizonyságlevele alapján 1714. évben kihirdettettek. (1714. év 522. jkl.)
Hangody lásd Mihály.
Hanulik. H. János csányi lakos 1826. évben kihirdettette az 1801. évi apr. 18-án H. Mihály váczi kereskedő, neje Majerszki Kata, gyermekeik Mihály, János, István, Lajos, Teréz részére a következő czímerrel adományozott armalist: Négyelt pajzs, az 1. és 4. aranymezőben kék griff vasbuzogánynyal, a 2. és 3. három vízszintes hullámos ezüst sávval áttört kék mezőben ezüst horgony; sisakdisz: a pajzsbeli griff növekvőn; takarók: arany-kék, ezüst-kék. (1826. év 486. sz. 580. jkl.)
Harangy. Czímerlevelet 1630. évben nyertek H. Miklós és társai. János fia György fiai Miklós, Farkas, Márton tarnabodi, István jászberényi, Tamás jászmihálytelki lakosok. Az 1724. évi investigatió idején Farkas már császi lakos; fiai Mátyás és József, a fenti Márton fiai Ferencz, István és Miklós. Tamás ez időben már Boczonádon lakott. (1720. év 122. sz. 93. jkl.)
János besenyőteleki, Mátyás dormándi lakos testvérek 1829. évben nemesi bizonyitványt nyernek. (1829. év 317. sz. 453. jkl. 1825. év 1183. sz. 1722. jkl.)
Nagyréven is lakott egy reformatus II. család, melynek valamelyik Ferdinandtól volt donatiója, azt aznban nem állapitjuk meg, vajjon vérségi kapocs fűzte-e a fent leirt családhoz. (1792. év pp. 2420. B. sz.)
Siebmacher czímerkönyve az 1630. évi eredeti armalis alapján a czímert is közli.
A rendelkezésünkre álló okmányokból a következő leszármazási táblát mutatjuk be:
[családfa]
Haraszthy (mokcsai és haraszti). Régi adományos birtokos család, mely Ungból ered, de Szabolcsban is elterjedt. György fiai György, az egri főkáptalan uradalmának felügyelője, és István, egervárosi tanácsos, továbbá Györgynek fiai István, Károly, József, János és Lajos, végre Imre tanácsosnak fia János Szabolcs- és Ungmegyék bizonyitványai alapján 1829. évben kihirdettetnek. (1829. év 711. sz. 1047. jkl. 1831. év 375. sz. 685. jkl. 1844. év 516. sz. 839. jkl.)
Harmos (hihalmi). Tulajdonképen nógrádi család, Hevesben nem is volt hirdetve, de azért nemesi jogokat élvezett s birtokos volt Csányon, Pásztón, Atkáron, Monostoron.
Czímerlevelet I. Lipóttól 1659. év május 10-én H. István, neje Harmos Anna, fiai Pál, András, Balázs, Mihály nyertek a következő czímerrel: Kékben zöld alapon aranykoronából kiemelkedő, vörös mentés, tollas, vörös süveges, jobbjában kardot tartó, ballját csipőjére támasztó vitéz; sisakdisz: követ tartó daru, feje fölött aranycsillaggal; takarók: arany-kék, ezüst-vörös. Harmos Gábor közig. biró tulajdonában van.
A család genealogiájáról Dr. Komáromy András által (U. N. J. I. 237.) kiadott közlemény kiegészitéseül szolgáljanak az alábbi adatok:
H. Mihály 1726. évben tiltakozik a nagybátonyiak ellen az általa bérelt kisbátonyi praediumot ilietőleg. (1726. év 60. sz. 21. jkl.)
Gedey Borbála, Harmos Sándor özvegye - illetőleg már Pap István neje - 1754. évben első férjétől származott leányai nevében a monostori részjószágot H. Gábortól és Ferencztől követeli. (1754. év 78. sz.) 1783. évben H. Gábor leánya Borbála, Zombory Jánosné. (1783. év 285. jkl.)
H. IV. Pál neje Zelenay Mária volt, gyermekei pedig nemcsak István, Antal, Imre, Pál, hanem Ignácz is, ki 1793. évben nőül vette Monostorról Várkonyi János és Pethes Erzsébet leányát, az utóbb Bonczhiday Bálint nejévé lett Várkonyi Annát. (1796. év pp. 2486. sz.)
H. Ferencz neje 1758. évben Kozma Apollonia, ennek anyja Fáy Julianna, kinek második férje Ludányi János. (1758. év 252. sz.)
I. Gábornak nemcsak V. Mihály, hanem Borbála, Rozália és Anna nevű gyermekei is voltak. IV. Mihály kapitány meghalt Váczott 1775. évben magtalanul. (1776. év 310. sz )
Gábor fényszarui nemes 1792. évben. (1792. év 148. sz. 92. jkl.) Imre neje 1792. évben Jósa Mária. (1792. év 381. jkl.) János özvegye 1795. évben Kancsó Zsófia. (1795. év 456. sz. 592. jkl.) András gyöngyösi adószedő 1805., István hatvani csendbiztos 1805., Lajos pásztói lakos 1819., József atkári lakos az úriszék jegyzője 1822., Ignácz monostori plébános 1822., János ügyvéd monostori lakos 1823. (1805. év 1033., 1036. jkl. 1819. év pp. 42. sz. 1822. év pp. 6. sz. 1823. év pp. 8., 12. sz. 1829. év pp. 7. sz.)
László özvegye 1806. évben Sándor Mária Monostor. (1826. év 239. sz. 386. jkl.)
Az 1809. évi insurrectionalis összeirásban Pásztón: Ignácz 32. éves, János özvegye, és Tamás 37 éves.
Az élő nemzedék származási adatait a M. Nemz. Zsebkönyvben találjuk. (II. r. I. 257.)
Hartiány. Hellebronth szolgabiró 1818. évben Csótár Tamástól elkobozott s levéltárba helyeztetett egy eredeti czímeres nemeslevelet, melyet II. Ferdinand 1622. évi júl. 11-én H. Demeter, neje Percze Anna, gyermekeik Péter és Ilona, továbbá H. Tamás javára adományozott a következő czimerrel: Kék pajzsban zöld alapon vörös oroszlán; sisakdisz: kiemelkedő vértezett vitéz görbe karddal, melynek hegyén levágott törökfő; takarók: ezüst-kék, ezüst-vörös. Kihirdette 1622. évben Nógrádmegye. A függő pecsét hiányzik. (1818. év 1230. sz.)
1840. évben Tiszavárkonyban élnek István és Mihály testvérek. (1845. év 154. sz.)
Hatházy. Abaujból származott a megyébe. Nemességének eredetéről csak anynyit tudunk, hogy a czímerlevelet Mihály nyerte valamelyik - bizonyára III. - Ferdinandtól. (Abaujm. monogr. I. 252.)
Abaujmegye bizonyitványából, mellyel Sámuel gyöngyösi lakos nemességét igazolta 1830. évben, az alábbi származási adatokat közölhetjük:
[családfa]
Egy ily nevű család armalisa a leleszi konvent levéltárában van. (Prot. A. 1819. pag. 192.)
Havas másk. Görög. Abaujmegye hirdette ki azon nemeslevelet, melyet III. Ferdinand 1651. évi jún. 20. adott Havas Péter s fiai Ambrus és Mihály részére. A Görög ragadványnév eredete az, hogy Ambrus az erdélyi háborúkban elesett s árván maradt fiát egy görög nevelte fel. Abaujból egy ág Borsodmegyébe, innen pedig István fia Antal-István Egerbe költözött s 1756. évben igazolta nemességét. (1756. év 27. sz. Borsodm. lev. Pr. 22. f. 1347. Act. nob. 375.)
Armalisa feltalálható: O. L. Táblai per. 4-1959.
Nem tudjuk, vajjon ezen családhoz sorozzuk-e azon Gáspárt, ki Méhiből Kálba költözött s 1756. évben Gönmörmegye bizonyitványával kihirdettette nemes voltát. (1756. év 27., 219. sz. 21., 174. jkl.)
Haás. Czímerlevelet III. Károlytól 1712. évi május 27-én nyertek: H Károly-József, neje Kerberin Janka-Polixena, leányuk Mária-Terézia. Kihirdettetett 17 [hiba a forrásdokumentumban] Másolata a levéltárban. (1712. év 138. sz. 1713. év 332. jkl.)
Czímer: Kékben zöld alapon zöld ág leveleit rágó nyúl; sisakdisz: f [hiba a forrásdokumentumban] vel tápláló pelikán; takarók: arany-kék, ezüst-vörös.
Az 1724. éví investigatio idején Károly-József tiszafüredi lakos. M [hiba a forrásdokumentumban] férjei előbb Nagy Miklós egri ügyvéd, majd Csókás János vezekényi lak [hiba a forrásdokumentumban]
Hazucha (kelemenfalvi). H. János Heves-, Nógrád- és Aradmegyék táblabirája, az Almásy család ügyésze, gyöngyösi lakos 1810. évben kihirdetteti nemességét. A kihirdetés alapjául szolgáló liptómegyei bizonyságlevélben különösen ki van emelve a kelemenfalvi előnév viseléséhez való jog. A Rakovszky család tiltakozott ugyan ez előnév ellen, de téves alapon, mert a Hazucha család a liptómegyei, a Rakovszky család pedig a túróczmegyei Kelemenfalvától veszi előnevét. (1809. év 758. sz. 1810. év 94. sz. 147. jkl.)
Héder. Nemességet 1668. évi nov. 3-án nyertek H. István, fia András, fivére Mihály, ennek neje Borbély Katalin, leányuk Anna. Kihirdettetett 1669. évben. (1669. év 64. jkl. 1672. év 15. sz.)
Hefflány. 1699. évben György tiszafüredi, bekölczei birtokos. Neje Turkovics Judit, ennek első férje Lóczy János. (Jászói konv. prot. V. fol. 21. O. L. Ügyv. ir. 121-14.)
Hegedűs. Czímeres nemeslevelet 1633. évben nyertek H. Ferencz, János és Jónás testvérek. A zemplénmegyei Erdőbényéről költözött a megyébe. A czímerszerző Jánostól János jászkiséri, ettől ugyancsak János, ettől is János, ettől végre szintén János ügyész származtak. Ez utolsó Zsigmond, Gedeon és Ferencz nevű fiaival együtt 1836. évben kihirdetteti nemességét azon czimen, hogy a megyében több helyütt bérelt javai vannak. (1836. év 558. sz. 873. jkl.)
Hegedüs. A külső Szolnokmegyei Szajol helységben nagyon elterjedt család. Ezen községre Dióssy Andrással, Vukovich Miklóssal és Mednyánszky Pállal együtt a bori és borfői Bory családnak volt donatiója, 1669. évben azonban királyi megerősités mellett Fejér Mihály, Trombitás Mátyás, Teörök András és Hegedüs Demeter kezére került.
Czímeres nemeslevelet Lipót királytól 1701. évi jun 30-án H. Gerely s testvérei Péter, János, István, Mihály, fiai János, Antal és Mátyás nyertek. Kihirdettetett 1702. évben, másolata a levéltárban. (1702. év 801. jkl. 1808. év 800. sz.)
Két ágra oszlott a család, egyik az 1669. évi donatió, a másik az 1701. évi armalis alapján igazolja leszármazását.
Az 1669. évi donatió alapján a családfa ez:
[családfa]
Az utolsó fokon állók 1805. körül éltek. Ezen alapon a család számos tagja nyert 1839. évben nemesi bizonyságlevelet. Az 1724. évi investigatió alkalmával Mátyás Demeter szajoli, Gergely és István erki lakosok igazoltattak. (1805. év 957. A. sz. 214., 1308., 1714. jkl. 1829. év 1391. sz. 2364. jkl. 1839. év 2812. sz. 1725. jkl. 1773. év pp. 1028. sz.)
Ugyancsak számosan voltak azok, a kik az 1701. évi czímeres nemeslevélre hivatkozva igazolták nemes voltukat. Ezek leszármazását hiteles anyakönyvi kivonatokkal támogatott levéltári oklevelek alapján az alábbi táblázat mutatja:
[családfa]
Az itt közölt családfán szereplők közül számosan nemesi bizonyságlevelet nyertek 1845. évben. (1845. év 1560. jkl.)
Az 1701. évben adományozott czímer: Kék pajzsban arany koronából térdtől kiemelkedő vértezett vitéz egyik kezében Ausztria, másikban Magyarország jelvényét tartja; sisakdisz: a pajzsalak; takarók: arany-kék, ezüst-vörüs. (1846. év 811. sz.)
Hegedüs lásd László.
Hegyesy. Sárosmegyéből származó, Nógrádban is elterjedt család, mely 1658. évben nyert czímeres nemeslevelet s a mezőhegyesi előnevet használta az ujabb időkben. (N. I. V. 82. Siebmacher 229.)
Mihály és János Sárosmegye bizonyitványával 1702. évben kihirdettetik nemességüket. (1702. év 913. jkl.) Az 1724. évi investigatio idején Hegyes Mihály jászapátii lakos.
Hegyi. Pozsonymegye a Hegyéthén lakó H. család birtokos nemességéről 1730. évben bizonyságlevelet adott. (1732. év 155. sz.)
Bizonyára ezen családból származott H. Gábor, Heves és külső Szolnok vármegyék kiváló jegyzője az 1756. körüli években. (1780. év 295. A. sz.)
Helle. 1699. évben Máté verpeléti birtokos.
Hellebronth (tiszabeői). Czíimeres nemeslevelet III. Ferdinandtól 1655. junius 10-én H. János, neje Silchell Erzsébet s testvére Gáspár nyertek a következő czímerrel: Kék pajzsban zöld mezőn fehér lovon ülő pánczélos vitéz jobbjában kardot, baljával kantárt tart; sisakdisz: a pánczélos vitéz növekvőn jobbjában karddal; takarók kék-arany, vörös-ezüst.
Kihirdette 1657. évben Pozsonymegye. Az eredeti Hellebronth Flórián tiszaroffi lakos birtokában van.
A nemességszerző János fia János Pestmegyében 1696. évben, Hevesben 1733. évben igazoltatott. Ezen János mint Rákóczi Ferencz vitéz ezredese ismeretes a történelemből. Két felesége volt, az első Bezerédj Teréz, kitől származott Katalin, a második Almásy Apollónia, előbb Detrich Istvánné, ettől származtak a többi gyermekek s köztük azon János is, kitől a ma élő nemzedék leszármazott. (1717. év 45. sz. 1780. év 295. E. sz. 1782. év 385. jkl. 1733. év 117. sz. invest. jk. 1732. év 183. sz.)
1755. évben nov. 17-én Almásy János és Apollonia, ekkor már özvegye H. Jánosnak, adományt nyernek Tiszabeő, Gacsa és Domaháza fele részére.
A család leszármazását az alábbi táblázat mutatja:
[családfa]
Ezen genealogiát levéltári oklevelek és anyakönyvi adatok támotatják. (1793. év pp. 2421. B. sz. 1795. év pp. 2470. O. 1803. év pp. 3130. sz. 1819. év pp. 13. sz. 1824. év pp. 20. sz. 1832. év pp. 42. sz.) Az élőnemzedék pontos származási adatait a M. Nemz. Zsebkönyvben (II. r. I. 264.) találjuk.
A pozsonymegyei Nagyszombatban ma is több családtag lakik.
Hencz. Itt Hencze néven fordul elő. I. Ferdinantól 1533-ban asszupataki Hencz Máté a nyitramegyei Elekcsét kapta adományul. (O. L. N. r. a. 687 : 21.)
Hevesbe 1791. évben jött János fia János fia István fia Ferencz gyöngyösi lakos s Nyitramegye bizonyitványával igazolta nemességét. (1791. év 1008. sz. 1066. jkl.)
Herbály lásd Vászon.
Hercsut (ocsklehotai). János fia István bellai származásu hódmezővásárhelyi, majd hevesmegyei lakos István és János fiaival együtt Turóczmegye bizonyitványa alapján 1816. évben kihirdetteti donatarius nemességét és előnevét. (1816. év 931. sz. 1364. jkl.)
Herczeg. Nemességet II. Ferdinandtól 1628. évi jan. 20-án nyertek H. Pál, neje Ilona, fia János, Feöldös Márton, fiai András, István, János. Kihirdette 1629. évben Gömör.
Az 1724. évi investigatio alkalmával János és István testvérek azt állitják, hogy ők fiai a nemességszerzőnek. Ez azonban valószinütlennek látszik, mert egy évszázad esik közbe. Mivel János 1769. évben maradék nélkül halt meg, az eredeti nemeslevél levéltárba lett helyezve.
Czímer: Hasitott pajzs hátul fekete mezőben arany ék, alatta hármas zöld halom felett arany csillag, az ék fölött két oldalról 1-1 virágzó liliom, elül vörös mezőben kardot tartó griff; sisakdisz: liliommal ékesitett nyilt fekete szárny közt hármas halom az arany csillaggal; takarók: arany-fekete, ezüst-vörös. (1629. év 1. sz. 1630. év 2. sz. 1769. év 224. jkl.)
A czímer nincs ráfestve az armalisra, helye üresen van hagyva.
Hiszó. H. Mihály kunhegyesi lakos, Perényi Ágnes volt jobbágya, neje Topankó Erzsébet, János és neje Tószeghi Erzsébet s ezek gyermekei részére 1667. évi jun. 28-án adományozott czímerlevél kihirdettetett ugyanazon évben. (1667. év 156. jkl.)
Hlatky másk. Verbay. A III. Ferdinand által 1650. évi jul. 26-án Hl. másk. V. András részére adományozott armalist kihirdette Nyitramegye. A nemességszerzőtől való egyenes leszármazást nem ismerjük, csak azt tudjuk, hogy Ferencz fia volt azon József, a ki József, Zsigmond, Ferencz és Antal nevü fiaival együtt Pozsonymegye bizonyitványa alapján 1773. évben igazolta nemességét. (1773. év 365. jkl.)
Hlobik lásd Lieszkovszky.
Hodossy (hodosi). Igen régi család, mely 1287. évben nyert donatiót a pozsonymegyei Hodosra. Az ősi fészekből a XVIII. század elején Dávid, János és Mihály testvérek, ez utolsó Gáspár nevü fiával, Polgáriba, majd Kenderesre és Nádudvarra származtak s János 1732. évben megszerezte 3000 frtért Károlyi Ferencz gróf és Klára testvérek kenderesi és tiszabeői fele rész birtokát. (1744. év pp. 265. sz. 1732. év 111. sz. 332. jkl. 1733. év 373. jkl. 1738. év 136., 137. sz. 1738. év 16., 18., 19., 48. jkl. 1755. év 49. sz.)
János nemessége legfelsőbb helyen igazoltatott 1760. évi ápr. 22-én. (1761. év 79. sz. 58. jkl. K. K. XLV. 332.).
A család leszármazását szétszórt levéltári adatokból ekképen állithatjuk össze:
[családfa - 1.]
[családfa - 2.]
A család számos tagja az 1782., 1806. és 1813. években nemesi bizonyságlevelet nyert. (1776. év 193. et. 1. sz. 1782. év 271. jkl. 1806. év 691. sz. 760., 1307. jkl. 1811. év 570. sz. 591., 696. jkl. 1813. év 597. sz. 461. jkl. 1753. év pp. 511. sz.)
Holecz. 1699. Csányon, Szuhán, Nádujfalun, Németmezőn, Ivánkán birtokos.
Holló. Czímeres nemeslevelet II. Ferdinandtól 1631. évi november 12-én nyertek H. Tamás, fia Imre, testvérei András, Balázs és János. Kihirdettetett 1632. évben. (1632. év 2. sz.)
A czímerszerző Tamásnak Orbán nevü fia is volt, ettől származtak Gáspár és Albert, Gáspár fia volt János farmosi, Alberté pedig Lukács egri lakos, a ki 1751. nemesi bizonyságlevelet nyert. (1751. év 682. jkl.)
Gáspár már 1699. évben birtokos volt Farmoson s itt laktak az 1724. évi investigatio idején Albert, István és János. Ez utolsó Polgárra származott át s János nevü fiától való unokái József és János 1792. évben mint miskolczi lakosok tüntek fel. (1745. év 198. sz. 1750. év 516. jkl. 1792. év 826. sz. 1794. év 572. sz. 956. jkl.)
Gömörben Harmaczon, Borsodban Domaházán találunk egyes családtagokat. Itt ma is számosan élnek s az eredeti armalist is ők őrzik. Borsodban 1735. évben igazolták nemességüket János fia Albert fiai Imre és Gergely, továbbá ugyanazon János fia Péter fiai János és Mihály. (Borsodm. lev. Pr. 22. f. 122. Act. nob. 387. 388.)
A család által jelenleg használt farmosi előnév régebb gyakorlatára nincs adatunk.
Hollósy. Ugy látszik, Pozsonymegyéből 1680. körül származott Hevesmegyébe H. Ádám, ki az 1724. évi investigatió idején Gyögyösön lakott, fia István pedig Turkevére származott át.
Leszármazás:
[családfa]
Mig Gyöngyösön élt a család, a róm. kath. anyakönyvekben, Turkevén pedig már a ref. anyakönyvekben találjuk. 1844. évben István a táblázaton feltüntetett 5 fiával együtt nemesi bizonyságlevelet nyert. (1844. év 782. sz. 1303., 2458. jkl.)
Homályosy (pataki). Eredeti neve Tunkl volt s az 1817. márcz. 14-én adományozott magyar nemességgel nyert egyidejüleg magyar nevet és előnevet, végre adományt a Patak másk. Porok helységben levő, Potóczky János és Antal osztályos atyafiaktól megvett, kurialis birtokra. Nemességszerzők voltak: Tunkl Ferencz szolnoki sótárnok s nejétől Véber Borbálától született József, Ferencz, Károly-Mihály-János, Borbála-Anna-Katalin, Anna-Margit és Alojzia-Matyika-Rozália. Kihirdettetett 1818. évben, az armalis-másolata a levéltárban.
Czímer: Vörös pajzsban zöld mező felett jobbról arany-csillagtól, balról ezüst félholdtól kisért oroszlán karddal, melynek hegyén levágott törökfő; sisakdisz: a pajzsalak növekvőn; takarók: mindkét részen arany-vörös. (1818. év 20. jkl. K. K. LXIII. 1010.)
Homonnay. Czímeres nemeslevelet II. Ferdinandtól 1634. évi júl. 26-án nyertek H. András, Márton, János, István, Gergely és Mihály testvérek. Kihirdettetett 1635. évben Hevesben, majd később Borsodban.
Nagy Iván munkája a család által közölt hiteles adatok alapján István utódainak genealogiáját és czímerét közölvén az irmesi előnévvel emliti. (N. J. V. 136.)
A czímerszerző Mihálytól származott Mihály, ettől is Mihály macskai és dédesi prédikátor, ettől András boldvai tiszttartó, ettől József diósgyőri jegyző, majd borsodmegyei esküdt, ettől Ábrahám miskolczi lakos, a ki 1818. évben igazolta nemességét. (1818. év 84. sz. 193. jkl.)
Horánszky. (hórai és tóthfalusi). A liptómegyei Hóra és a szepesmegyei Machalfalu helységekben székelt birtokos család. László elzálogositván ősi javait Machalfaluról Lőcsére költözött, hogy gyermekeit iskoláztathassa s itt 1834. körül meghalt. Fia János másodéves bölcsészethallgató és egri lakos volt 1842. évben, midőn Szepesmegye bizonyitványa alapján nemességét és előnevét itt a megyében igazolta. Az ő fia volt Nándor, a kitűnő államférfiú és volt kereskedelmi m. kir. miniszter. (1842. év 1453. sz. 1137. jkl.)
Horkay. Zádorfalváról származó törzsökös gömöri család. Már a XV. század közepén birtokos nemes volt. Czímerlevelet I. Ferdinandtól 1529. évben nyert H. András. Ennek egyik későbbi utódja István 1758. körül Erdőbényén telepedett le.
Hevesben 1831. évben hirdette ki nemességét Zemplén- és Gömörmegyék bizonyitványai alapján Péter. Tiszanánán, Átányban ma is él a család. (1831. év 182. sz. 284. jkl.)
A részletesebb ismertetést mellőzve egyszerűen utalunk Dr. Komáromy Andrásnak a családról irt közleményére. (U. N. J. III. 134.)
Horliczky lásd Barna (mellétei).
Hornyay lásd Ravusz.
Horpácsy. III. Károlytól 1714. évi okt. 21-én nyertek czímerlevelet H. György, neje Danik Zsuzsi, fiai Mátyás, Mihály, István, János, György. Kihirdette 1715. évben Nógrádmegye. Az 1724. évi investigatio idején már mindnyájan Tiszavárkonyban laktak. (1715. év 75. sz.)
Horváth. Az 1724. évi investigatio jegyzőkönyvéből tudjuk, hogy H. Mátyás pásztói lakos, szentjakabi birtokos a II. Ferdinand által 1635. évi okt. 29-én H. János Mátyás, Bálint, István részére adományozott s Hevesben 1636. évben kihirdetett armalis alapján igazolta nemességét. (1709. év 486. jkl.)
Horváth. III. Ferdinandtól 1651. évi jún. 1-én nyertek czímeres nemeslevelet H. András, neje Deczkeházy Judit, fiai Gáspár és Miklós, továbbá Konyha Miklós, ennek neje Szász Ilona, fiai Miklós és Mihály a következő czímerrel: Kék pajzsban zöld alapon jobbról ezüst félholdtól, balról aranycsillagtól kisért 2 oroszlán ölelkezik; sisakdisz: balját csipőjére támasztó, jobbjában kardot tartó angyal nyakától ágyékáig keresztalakban húzódó vorös szalaggal; takarók: arany-kék, ezüst-vörös.
Kihirdették 1652. évben Borsod- és Csongrádmegyék, másolata az itteni levéltárban. (1652. év 4. sz.) 1733. évi tanuvallomások szerint a nemeslevélben megnevezett Miklóstól származtak Péter, János és Judit; Gáspártól Tamás és János, ez utóbbitól János, 1733-ban átányi lakos. (1733. év 82. sz.)
Horváth. Czímerlevelet Lipót királytól 1665. évi apr. 24-én nyertek: Császár Márton s fiai István és Márton, Engelmajer Jakab, neje Dobos Zsuzsi, fia Márton, fivére István, Szücs György, Kovács Péter, végre Horváth István, György és Jakab. Kihirdette ugyanazon évben Gömörmegye.
A czímerszerző H. Jakabtól származott István, ettől pedig György abádi lakos, a ki Zemplénmegye bizonyitványával 1733. évben igazolta nemességét. (1733. év 111. sz.)
Horváth. Nemeslevelet 1720. évi okt. 8-án nyertek H. János és neje Fazekas Borbála egri lakosok a következő czímerrel: Kék pajzsban zöld alapon arany korona felett kardot tartó, vértezett könyöklő kar; sisakdisz: a pajzsalak; takarók: arany-kék, ezüst-vörös.
Kihirdetve 1721. évben. Másolata a levéltárban. (1721. év 297. jkl. 1795. év 132. sz. 151. jkl.)
Leszármazás:
[családfa]
József és Péter jákóhalmi lakosok nemessége legfelsőbb helyen igazoltatott 1794. évben. (1794. év 910., 915., 949. jkl. 1795. év 132. sz. 151. jkl. K. K. LVIII. 371.)
Más családból származott az 1724. évben investigált Sámuel pestmegyei szolgabiró fia László gyöngyösi lakos. Ennek utódai György és László itt 1801. évben testimonialist nyertek. (1725. év 170. sz. 1801. év 1080. sz. 1264., 1368. jkl.)
Horváth nemes és báró. II. Lipót királytól 1791. évi apr. 28-án czímeres nemeslevelet, 1794. febr. 10-én pedig bárói rangot nyertek H. Mihály gyöngyösi kereskedő, neje Popovics másk. Mocsonyi Mária, gyermekei Konstantin, Katalin, Éva, Zsófia, Anasztázia. Ez utolsó a bárói diplomában már nem fordul elő.
Az 1791. évben kihirdetett s másolatban meglevő nemeslevél a következőképen irja le a czímert: Négyelt pajzs, a 3. és 4. mező alulról kiinduló befelé hajló ezüst ékkel átszelve, melyben zöld halom felett arany korona, rajta kardos vértezett könyöklő kar, az 1. és 4. vörös mezőben jobbról arany naptól, balról ezüst félholdtól kisért befelé fordult kettős farkú oroszlán, a 2. és 3. kék mezőben vörös szarufával megrakott, kiterjesztett szárnyú ezüst sas; sisakdisz: nyilt fekete sasszárny között vértezett könyöklő kar karddal; takarók: vörös-arany, kék-ezüst. (1791. év 1006. sz. 1064. jkl. 1806. év pp. 3347. sz. K. K. LV. 715.)
A bárói czimeren ezenfelül még két sisak van, a jobboldali disze növekvő balrafordult oroszlán, a baloldalié növekvőn a pajzsbeli sas. (K. K. LVIII. 92.)
Horváth másk. Szabó. H. m. G. Gergely, Egerváros jegyzője, 1762. évben Barsmegye bizonyitványával igazolta nemességét. (1762. év 220. et. A. sz. 459. jkl.)
Az esztergomi főkápt. levéltárában feltalálható azon armalis átirata, melyet a Szabó másk. Horváth család 1683. évben nyert. (Prof. 30. lap 36.)
Horváth. 1796. évben H. Gerely tiszaföldvári lakos Hontmegye bizonyitványával igazolta nemességét. (1796. év 73. sz. 87. jkl.)
Horváth lásd Ajtich-Horváth.
Horváth lásd Borsicz.
Horváth lásd Perlaky.
Horváth-Kissevich (lomniczai) nemes és báró. Ezen horvát eredetű, de már a XVI. században Szepesben székelt, 1686. évben bárói rangot is nyert családról azért emlékezünk meg, mert a megyében Fancsalon (Rózsaszentmárton) is volt birtoka. Ezen jószágot nagyráskai Soós Erzsébet és fiai Kissevich-Horváth György, László, János és Mihály zsadányi lakosok 1667. évben zálogba adták Szalay Mátyásnak, testvérének Andrásnak s fiainak Mihálynak és Gergelynek. (1752. év pp. 463. sz. K. K. XVIII. 399.)
Horváthy. Gergely 1699., János 1713. pásztói birtokosok.
Hotta. Nemeslevelet nyertek 1653. évi decz. 18-án Hotta György, neje Kassai Katalin, fiai Ferencz és Imre, továbbá Tóth István, neje Kovács Anna, fia Miklós, fivére Tóth Mihály, ennek neje Katalin, fia Mihály, másik fivére Tóth János, ennek neje Ötvös Katalin, továbbá Barla István, végre Jeney János és József. Kihirdette 1654. évben Tornamegye.
Ezen armalis alapján nemességüket igazolták, illetve bizonyságlevelet nyertek: az 1724. évi investigatió alkalmával Gábor és György egri lakosok, 1768. évben Antal egri születésű csongrádmegyei ügyész, 1792. évben György fia János, Jellasich ezredbeli zászlótartó, 1801. évben György fia Ignácz margittai lakos. (1768. év 233. jkl. 1792. év 544. jkl. 1801. év 844. sz. 1017. jkl.)
Hőgye. III. Károly 1717. évi júl. 6-án megerősitette H. Benedek régi nemességét. Ennek testvére Mihály, ennek fia András, ezé Mihály dévaványai lakos, a ki Mihály és Benedek nevű fiaival együtt Biharmegye bizonyságlevele alapján 1777. évben kihirdettette nemességét. Mike-Pércsen volt birtokos s onnan költözött a megyébe. (1777. év 317. jkl.)
Hrabóczky másk. Pap. 1656. évi jan. 21-én Hr. m. P. Mátyás, neje Furda Zsófia, fiai Ferencz, András és Pál, fivére Máté javára adományozott nemeslevél kihirdettetett 1657. évben. (1657. év 7. jkl.)
Hrabovszky (hrabovai és kiskotessói). Trencsénmegyéből eredő, de több vármegyében is elterjedt birtokos család. Már a XVIII. század elején találkozunk vele Gyöngyösön. (1700. év 107. sz.)
1758. évben Imre fia Miklós hrabovai és kiskotessói, majd gyöngyösi birtokos Trencsénmegye bizonyságlevele alapján 1759. évben igazolta nemességét, előnevét. (1758. év 265. sz. 392. jkl. 1759. év 1. et. A. sz. 174. jkl.)
Ezen megyétől 1823. évben nemesi bizonyitványt nyert Józsefnek, Forgách József gróf gyöngyöstarjáni tiszttartójának, fia János sátoraljaujhelyi ügyvéd. (1823. év 424. jkl.)
Hricsovszky. II. Rudolftól 1607. évben nyert czímerlevelet Hr. János. Ennek egyik utóda, a bosáczi eredetü Márton, Trencsénmegye bizonyitványa alapján 1714. évben kihirdetteti nemességét. (1714. év 522. jkl.)
Az 1724. évi investigatio alkalmával szerepelnek Márton özvegye Kis Ilona gyöngyöshalászi lakos s fiai Ferencz és János.
Hubay (hubói). Törzsökös gömöri birtokos család. Hubón már a XVI. században birtokos volt s innen Borsod, Pestmegyékbe is átszármazott. Hevesben Gömörmegye bizonyitványa alapján 1813. évben igazolta nemességét Boldizsár fia László fia Ferencz hubói származásu tiszaszalóki lakos. (1813. év 35. sz. 28. jkl.)
Hunyady-Buzás. Czímerlevelet Bethlen Gábor 1627. évi szept. 8-án adott Buzás Bánffy Hunyadi András, gyulafehérvári kántor, neje Teörök Judit és fia János részére a következő czímerrel: Kék pajzsban tanitó székben álló, jobb kezében vesszőt tartó, balkezét gradualera (énekes könyv) helyező zöld ruhás alak; sisakdisz: fehér galamb; takarók szinei nincsenek megállapitva.
Feltalálható a m. kir. orsz. levéltárban. (Gyfvári kápt. Prot. A. Barkai 123).
A középszolnokbeli Balázsházán és Tasnádon is lakott a család. János - körülbelül a XVII. század végén - gárdatiszt volt, ennek Pál nevü fiától való Pál nevü unokája, abasári lakos, 1843. évben igazolja a saját és fiai István, János és Pál nemességét. (1843. év 986. sz. 1620. jkl.)
A leszármazást illetőleg az alábbi hiányos táblázatot közölhetjük:
[családfa]
Iván nemességét a m. kir. belügyminiszterium 13363/1903. sz. alatt igazoltnak jelentette ki.
Hury. H. Ferencz, 1825. évben az egri érsekség ügyésze, csallóközi praedialis nemesnek állitja magát s kéri a megyét, hogy ajánlja a királynak országos nemesség adományozása végett. (1825. év 544. A. sz. 823. jkl.)
Huszár (regőczi). A családot turóczmegyeinek kell tartanunk, de elágazott több vármegyébe, igy Nyáry jusson Hevesbe is.
Megalapitója - a hagyomány szerint - azon István volt, a ki még gyermek volt, midőn török fogságba jutott. Konstantinápolyban a mohamedán vallásban nevelkedett, de később onnan megszökött s megszöktette a fogságból Nyáry Lőrinczet is, ki ezért hálából Kreplán és Konszkó helységekkel ajándékozta meg.
H. Imre, kinek neje Nyáry Mária, 1689. évben vécsi birtokos s a Nyáry család jószágigazgatója volt. (1689. év 317. jkl.) Az 1699. évi összeirás szerint Gyöngyösön, Abasáron, Szajlán, Gyöngyöspatán, Taron, Gyöngyöshalászon, Verpeléten, Detken és Visontán voltak terjedelmes javai.
1778. évben István fia Mihály fia Kristóf szolgabiró fiai Mihály és László egri lakosok Turóczmegye bizonyitványával kihirdettetik donatarius nemességüket és előnevüket. (1778. év 74. jkl. 1778. év pp. 2096. sz.)
Lásd még: N. I. V. 205. Siebmacher 253.
Huszár. Eredeti armalisát, melyet III. Ferdinand 1650. évi jun. 17-én adományozott Huszár Lászlónak, gyermekeinek és utódainak s melyet 1651. évben Ungmegye hirdetett ki, Adamecz Mihály uradalmi ügyész 1804. évben a megyei levéltárban helyezte el. - Ezen családról egyébként semmi adatunk sincsen.
Czímer: Kék pajzsban zöld alapon vörös ruhás, sárga csizmás, fekete kalpagos vitéz balkezét csipőjére teszi s jobbjában 3 arany buzakalászt tart; sisakdisz: fehér galamb csőrében zöld olajággal; takarók: arany-kék, ezüst-vörös. (1804. év 848. sz. 919. jkl.)
Huszár másk. Czigány (ujfalusi). Barsmegyéből eredő, Nyitramegyében is elterjedt család. A czímeres nemeslevelet II. Rudolftól 1596. évi márcz 19-én nyerték Huszár Mihály, fia Miklós, unokája János. Ezen Jánosnak hasonnevü fiától való utódai voltak Mátyás és Imre, kik Barsmegye bizonyitványa alapján 1790. évben kihirdettették nemességüket. Zsitvagyarmaton és Kisherestyénben laktak s onnan jöttek Gyöngyösre, hol - előnevük után - Ujfalusi néven is nevezték őket. (1791. év 156. A. sz. 204. jkl. Barsm., Nyitram. monogr. 535., 693.)
Huszka. 1717. évi okt. 15-én H. András jászfényszarui lakos, fivére János és fia Gergely részére adományozott czímerlevél kihirdettetett ugyanazon évben. (1717. év 965. jkl.) Nevezettek az 1724. évi investigatió alkalmával mint csányi lakosok tünnek fel.
Czímer: Kékben zöld alapon vörös ruhás magyar vitéz jobbjában kardot, baljában lőportartó szarut tart; sisakdisz: könyöklő vörös ruhás kardos kar; takarók: ezüst-vörös, arany-kék. (K. K. XXXI. 382.)
Huszt másk. Molnár vagy Deák. Rimaszombatból származott a megyébe. Huszár másk. Molnár István tarnabodi lakos ezen megyétől 1725. évben nemesi bizonyságlevelet nyert.
A nemeslevelet II. Ferdinand 1636. évben adományozta Huszár másk. Deák Benedek, Bálint, István, Gáspár, Mihály, András részére. (1725. év 72. sz. 895. jkl.)