E.
Ecsedy Pál borbereki lakos széki Teleki László bizonyitványával igazolja 1711. évben nemességét. (1711. év 68. jkl.)
Edőcs Mátyás pásztói lakos 1743-ban Nógrádmegye bizonyitványával kihirdettetik. (1743. év 416. jkl.)
Egerer. Czímerlevelet III. Károlytól 1722. évi nov. 1-én nyert E. Frigyes rozsnyói polgár. Kihirdette Gömörmegye. Fia ugyancsak Frigyes esküdt, kitől származott József egri lakos, a ki Sándor nevű iskolás fiával együtt Gömörmegye bizonyitványa alapján 1819. évben kihirdettetik.
Czímer: Vörösben könyöklő vértezett kar görbe karddal; sisakdisz: a pajzsalak; takarók: kék-arany, kék-ezüst. (K. K. XXXIV. 110.)
Később felvette a krompachi előnevet.
Egeressi lásd Vajda.
Egerfelnémeti. A XVIII. század közepén Mezőtúron tűnik fel. Nemességét csak tanuvallomások támogatják. (1800. év 475. sz. 653. jkl.)
Egri. Gömörmegye bizonyitványa alapján 1770. évben István esküdt fia Ferencz fia János fiai István és Mihály mihályfalvi származású tiszanánai lakosok kihirdettetnek. (1770. év 254. sz. 610. jkl.).
Gyanitjuk, hogy ezek azon családból származtak, mely 1622. évben nyerte Gömörben kihirdetett s jelenleg Zemplénmegye levéltárában őrzött armalisát.
Egyed. Eredetét nem ismerjük. 1709. évben s később 1724. évben, a nemesi investigatió idején, Mihály gyöngyösi lakos. Fiai Pál, Mátyás, János. (1709. év 530. jkl. 1821. év 596. sz. 136. 613. 1250. jkl. 1807. év pp. 3272. sz.)
Együd lásd Fűzesgyarmaty.
Eyersperg. 1720-30 években E. József, az Enczinger család jószágigazgatója, nemes emberként lép föl, az egri püspök decimalis pört folytat ellene. A családról közelebbi adataink nincsenek. (1721. év 21. sz. 297. jkl.)
Elek. A nemeslevelet II. Ferdinand 1625. évi okt. 23-án adta E. Péter, neje Kovács Orsolya, fivére Farkas, neje Kis Benedek Erzsébet, továbbá Péter fiai István és Gáspár, Farkas gyermekei Balázs, Bálint, Pál, Ágota és Anna javára. Kihirdette 1628. apr. 14-én Borsodmegye. (Borsodm. lev. Pr. 4. f. 803.)
Márton és Tamás detki lakosok s Márton gyermekei Bálint és Erzsébet, Tamásé György 1700. évben, majd az 1724. évi investigatió alkalmával igazolják nemességüket. Ezeket adat hiányában az alább közölt családfákon elhelyezni nem tudjuk.
[családfa]
György és Gergely egri lakosok 1752. évben kihirdettetnek. (1746. év 37., 88. sz. 166. jkl. 1752. év 167. sz. 21. jkl.)
[családfa]
Ferencz egri lakos Borsodmegye bizonyitványa alapján 1806. kihirdettetik. A tábla élén levő Jakab valószinüleg azonos az I. táblán feltüntetett Jakabbal. (1806. év 234. sz. 368. jkl.)
Egyesek ujabban a pazonyi előnevet kezdik viselni, holott semmi kapocsról nem tudunk, mely őket az 1715. évben armalist nyert szabolcsmegyei pazonyi Elek családhoz füzné.
Éliássy vagy Éliás. Nemeslevelet III. Károlytól 1717. évi jul. 14-én Éliássy János György, neje Vranovits Éva s fia Pál nyertek. Kihirdette Nyitramegye. Czímer az armalis másolata szerint: Kék pajzsban zöld alapon vörös ruhás, kardot tartó könyöklő kar; sisakdisz: ugyanaz; foszlányok: vörös-fehér, kék-arany.
Leszármazás:
[családfa]
Éliás vagy Éliássy István, Esterházy Pál herczeg hevesi kerületi ügyésze, 1841. évben Nyitramegye bizonyitványával igazolja nemességét. (1841. év 637. sz.)
Enczinger (enczingi). Honositott család. E. János, neje Noltheus de Ottorf Anna-Czeczilia, gyermekei Ignácz-János, Mária-Francziska, Mária-Éva, Ilona-Terézia, Mária-Anna, Mária-Ágnes 1696. évi febr. 14-én nyertek magyar indigenátust. Kihirdette 1906. évben Hevesmegye s az 1715. évi 136. tcz. czikkelyezte be. (1696. év 206. jkl.)
Tekintélyes birtokai voltak Tiszanána, Visonta, Markaz, Domoszló, Verpelét, Fegyvernek, Tarnaszentmária, Vécs és Nagykürü helységekben. Lipót király 1698. évi jun. 20. adománylevelet is adott a családnak több hevesi és borsodmegyei birtokra, de ezeket az örökösök 1721. évben 8300 frtért eladták Eger városnak. (O. L. Ügyv. ir. fasc. 77. N. 85. N. r. a. 224 : 18. sub. lit. E. E. és C. és D.)
Birtokos nemessége elismertetik 1700. évben s ugyanekkor a király megerősiti azon hevesmegyei birtokaiban, melyeket az uj szerzeményi bizottság megitélt neki s oltalmába veszi őt Bossányi László, Huszár József, Batta Zsigmond és Sőtér Benedek hatalmaskodásai ellenében. (1700. év 538. jkl.)
A család kihalt. (O. L. N. r. a. 224 : 18.)
Endrész. 1668. évi nov. 3-án E. Gáspár, gyermekei György, Gergely, Ferencz, Ilona, Erzsébet, Klára armalist nyernek, mely 1673. évben lett kihirdetve; másolata a levéltárban. (1673. év 287. jkl.)
Leszármazását az alábbi táblázat mutatja:
[családfa]
Az 1724. évi investigatió István fiát, Gáspárt, Tiszafüreden, Györgyöt Nagyfügeden találta. (1746. év 78. sz.)
A fenti - anyakönyvi kivonatokkal és tanuvallomásokkal támogatott - genealogiát a Hangonyban székelt családtagok mutatták be, midőn a vármegye ügyésze ellen nemességvitató pört inditottak. Ezen pör 1786. évben befejezetlen maradt. (1783. év 24. jkl. 1786. év 10. sz. 1798. év pp. 2499. B. sz. 1836. év 1135. sz.)
Engelmajer lásd Horváth.
Engl. 1800. évi nov. 5-én Engl Mihály, az egri püspök tiszanánai tisztje, neje Prandich Mária, gyermekei Imre, József, Pál, Mária, Anna nemeslevelet s a következő czímert nyerik: Négyelt pajzs, az 1. és 4. ezüst mezőben levágott törzs ágán ülő balra fordult holló, a 2. és 3. vörös mezőben ágaskodó fehér oroszlán; sisakdisz: 2 fekete sasszárny között könyöklő vértezett kar karddal; takarók: ezüst-fekete, fekete-vörös.
Kihirdettetett 1801. évben, másolata a levéltárban. (1801. év 730. sz. 910. jkl.)
Imre, a ki a B. Bullien ezredben zászlótartó volt, 1812. évben nemesi bizonyitványt nyert. (1812. év 834. sz. 582. jkl.)
A czímerszerző Mihálynak még egy Antal nevü, 1809. évben született, fiáról is van tudomásunk. (1810. év 11. sz. 23. jkl.)
Ensöll másk. Reseő. 1770. évben István fia György fiai György és János soóki származásu poroszlói lakosok Nyitramegye bizonyitványa alapján kihirdettetnek. (1770. év 1. et. a. a. sz. 455. jkl.)
Eőry. II. Ferdinándtól 1632. évben nyertek nemességet Eőry Miklós és Márton. Kihirdette Sopronmegye.
Miklós fia Márton fia Márton fiai József és János Babóthról Tiszafüredre származtak s Győrmegye bizonyitványával 1827. évben igazolták nemességüket. Jánosnak Szegő Katalinnal (utóbb Hadzsy Tódorné) kötött házasságából származott János. (1827. év 481. sz. 613. jkl. 1831. év 196. sz. 350. jkl.)
Eősz. Czímerlevelet 1797. évi jan. 20-án Eősz Nep. János, az egri püspökség jószágigazgatója, neje Tapolcsány Anna, gyermekei János, Ferencz, Károly, József, Ignácz, Alajos, Anna, Julianna, Jozefa, Antónia és Terézia nyertek. Kihirdette ugyanazon évben Nep. János egri, István felnémeti lakos testvérek kérelmére Hevesmegye. Másolata a levéltárban. (1797. év 163. sz. 257. jkl. 1804. év pp. 3337. sz.)
Czímer: Négyelt pajzs, az 1. és 4. vörös mezőben alul viz, felette balfelé röpülő s csőrében olajágat vivő fehér galamb, a 2. és 3. ezüst mezőben zöld alapon jobbra - illetőleg balra - fordult vörös oroszlán buzogányt tart; sisakdisz: 2 fekete sas-szárny között könyöklő vértezett kar görbe karddal; takarók: ezüst-kék, arany-vörös.
Eöttvös. Nógrádmegyéből származik. Czímerlevelet - Nagy Iván szerint - 1649. évben nyert.
István egri lakos 1742. évben igazolja nemességét; fiai Zsigmond és Ignácz 1816. évben s Ignácz fiai Károly, Ignácz és József 1838. évben nyernek nemesi bizonyitványt. (1743. év 23. jkl. 1816. év 59., 871., 1049. sz. 160., 1282., 1454. jkl. 1817. év 7., 800. sz. 7., 744. jkl. 1838. év 2314. sz. 1327. jkl.)
Hogy ki volt az a szegedi Eötvös másk. Merza István gyöngyösi biró, kinek czímere a Turulban (1888. év 178. lap) közöltetett, adat hiányában meg nem állapithatjuk.
Erdélyi. Rákóczi György erdélyi fejedelemtől 1648. évi decz. 4-én nyertek nemeslevelet E. András, János és György. Kihirdette 1649. évben Zarándmegye.
A leszármazást csak Zsigmondtól ismerjük, a ki fia vagy unokája lehetett a nemességszerzők valamelyikének. Ez pedig a következő:
[családfa]
György Szatmármegye bizonyitványával 1773. kihirdetteti nemességét. Testvérei közül István bogdáni tiszttartó, Ferencz bécsi orvos, Tamás leveleki, utóbb egri lakos. Ez utóbbi, valamint fiai Imre tb. ügyész és Antal kadét s leánya Anna, Molnár Sándor szatmári püspökségi tiszttartó neje, 1811. évben nemességi bizonyságlevelet nyernek. (1773. év 271 jkl. 1811. év 110. sz. 91. jkl.)
Eredetileg Borzován és Csekén lakott a család.
Erdődy (monyorokereki) gróf. Nagy Iván munkájában részletesen tárgyalt előkelő főnemes család. 1699. évben E. György gróf birtokos a következő helyeken: Gyöngyös, Roff, Balla, Bodony, Parád, Derecske, Debrő, Tófalu, Kál, Nagyút- és Balpüspöki puszták. (1699. év 393. jkl.)
Gábor 1715-44. egri püspök.
Erdős. III. Ferdinándtól 1652. évi márcz. 16-án nyertek czímerlevelet E. Balázs, fiai György, István, János, Gergely, András. Kihirdette Gömörmegye.
Az 1724. évi nemesi investigatio alkalmával Gergely dévaványai lakos igazolja, hogy ő a nemeslevélbe bejegyzett Jánosnak a fia. (1652. év 2. sz.)
Erdős. Ezen családról csak annyit tudunk, a mennyit az Erdős János, neje Fazekas Anna, fia Antal és Baán Anna részére I. Lipót király által 1693. évi szept. 12-én adományozott, 1694. évben Hevesben kihirdetett s a megyei levéltárba jutott eredeti czímeres nemeslevél nyujt.
Ezen armalis - mely Vajthó Miklós szédelgőtöl lett elkobozva - a következő czímert mutatja: Kékben zöld alapon 3 babérfa, melyek közül a középső magasabb; sisakdisz: kiterjesztett szárnyu sas jobbjával egyenes kardot, baljával arany koronát tart; takarók: arany-kék, ezüst-vörös. (1694. év 229 jkl. 1811. év 110. et. A. sz.)
Gyöngyösön élt ilynevü család. (1748. év pp. 375. sz.)
Erdős. Szatmármegyei származásu család. Nemessége 1800. évben lett legfelsőbb helyen igazolva. (K. K. LX. 233. 879.)
Szatmármegyétől András, István mezőturi, Mihály dunavecsei, Mátyás tabajdi, János zámolyi lakosok s ezek fiai testimoniálist nyernek, mely 1801. évben kihirdettetik. (1801. év 122. jkl.)
[családfa]
János, András és István testvérek, illetőleg ez utóbinak fiai 1803. évben bizonyságlevelet nyernek. (1802. év 898. jkl. 1803. év 156. sz. 166. jkl.)
Esterházy (galanthai) gróf és herczeg. A Salamon nemzetségből eredő, családtörténeti munkákban (N. I. IV. 80. Pozsonym. monogr. 688. M. Nemz. Zsebk. I. r.) behatóan ismertetett legelőkelőbb főnemes családjaink egyike.
1699. évben Gyöngyösön, Abasáron és Visontán volt birtokos. Egerfarmoson is voltak javai, de ezeket 1696. évben Polgári István, Kovács János, Joó Pál felszabaditott jobbágyainak 2000 frtért eladta.
Miklós herczeg az 1764. évi főnemesi összeirásban. (1699. év 400. jkl. 1746. év pp. 329. sz.)