K.
Kada. Országh Pállal együtt 1688. évi márcz. 10-én nyertek czímeres nemeslevelet K. János, neje Országh Katalin, gyermekeik Pál és Katalin. Kihirdettetett ugyanazon évben. (1724. évi invest. jk.) Az armalisban feltüntetett egyénekkel való közvetlett összeköttetésről nincsenek adataink. Egy 1765. évi tanuvallomás szerint Mihály fia Gergely, ezé Antal, ezé pedig Mihály pásztói lakos. (1765. év 72. A. sz.)
Kádár. Czímeres nemeslevelet III. Ferdinandtól 1639. évi apr. 10-én nyertek K. Miklós s fivérei István, János és György. Kihirdettetett 1640. évben Zemplénben, 1649. évben Abaujban.
Abaujmegye 1749. évben testimonialist adott György fia Mihály és Kerekes Erzsébet csécsi lakosok fiai János, Mihály, Mátyás, Pál és Gergely, továbbá János fia István fia György tiszafüredi lakos részére. Ezen bizonyságlevelet György tiszafüredi lakos kihirdettette ugyanazon évben. (1749. év 88., 126. sz. 413. jkl.)
Czímer leirva Csoma munkájában. (Abaujm. nemes cs. 297.) Talán ezen család armalisa található fel a leleszi konvent levéltárában. (Pr. 1807. év 176. lap.)
Kádas (thúri). Nemességüket igazolták: 1748. évben Zemplénmegye 1721. évi s Nógrádmegye 1748. évi testimonialisával István füleki származású gyöngyösi, majd gyöngyöspüspökii lakos (1748. év 154. sz. 164. jkl.); 1754. évben pedig Abaujmegye bizonyitványával József törökszentmiklósi lakos. Ennek testvérei Ferencz és Miklós Szentistvánbaksán laktak. (1754. év 270. sz.)
István leszármazói:
[családfa]
Ferencz egri lakos és gyermekei 1793. évben bizonyságlevelet nyertek. (1793. év 718. A. 376. sz. 428., 823. jkl.)
Az 1754. évben igazolt József utódai:
[családfa]
1780. évben István, József és Mihály testvérek, 1819. évben Sándor mezőtúri, Gábor, János és József mezőtúri lakos testvérek, végre Mihály, István és József törökszentmiklósi lakos testvérek testimonialist kaptak. (1778. év 330. jkl. 1780. év 161. A. sz. 208. jkl. 1819. év 180., 574. sz. 73., 224., 613., 1010. jkl. 1766. év 54. sz.)
Armalisra a felsorolt oklevelekben sehol sem történik ugyan hivatkozás, de mivel az 1724. évi investigatió alkalmával György fia Tamás mezütúri lakos a II. Rudolf által 1593. évi jul. 19-én Kádas de Thúr István és Gáspár részére adományozott s 1608. és 1616. években Abaujban kihirdetett nemeslevél alapján igazoltatott, feltételezhetjük, hogy a fent felsoroltak mindannyian ezen thúri Kádas családból veszik eredetüket.
Kajdacsy. Újitott nemeslevelet II. Ferdinandtól 1625. évi jan 22-én nyertek K. Péter, neje Csontffy Ilona, gyermekeik István, János, Pál, András, Piroska, Orsolya és mostoha fia Bitó Péter. Kihirdette Pozsonymegye s feltalálható a m. kir. orsz. levéltár helytartótanácsi osztályában. István és Péter egri lakosok Nyitramegye bizonyitványa alapján kihirdettetnek 1774. évben. Nyitramegyében Komjátiban, Barsmegyében Zsitva-Gyarmaton szerepelt a család. (1774. év 272. jkl.)
Kajtár másk. Bodonyi. Az 1714. évi nov. 20-án armalist nyert Miklós fiától Istvántól származott Miklós nagykátai esperes, ki Nógrádmegyétől 1806. évben nyert testimonialisát kihirdettette. (1806. év 627. sz. 1195. jkl.)
Kakas. Gyöngyösön székelt s 1771. évben kihalt család. Eredeti armalisa, melyet Lipót király 1681. évi jul. 9-én adott K. Gergely s gyermekei Mihály, János és Katalin részére s melyet Hevesmegye hirdetett ki ugyanazon évben, jelenleg a vármegye levéltárában van elhelyezve s ezen czímert mutatja: Kék pajzsban zöld alapon kettős farkú oroszlán jobbjában felfelé irányitott nyilvesszőt tart; sisakdisz: torkán nyillal átlőtt kakas; takarók: arany-kék, ezüst-vörös. (1681. év 89. sz. 128. jkl. 1771. év 6. jkl.)
Az 1724. évi investigatió alkalmával igazolást nyert Mihály fia János gyöngyösi lakos.
Kákonyi. 1825. évben Antal egri timár, állitólag pozsonyi származású, nemességére nézve azonban elfogadható adat nincsen. (1825. év 1112. sz. 1610. jkl.)
Kalapáty. Nemességet III. Ferdinandtól 1656. évi jan. 20-án nyertek K. András, neje Orsolya, fiaik Mihály, Albert, János, Jakab, sógora Ivanych János, ennek neje Kalapáty Anna, fia Albert. Kihirdettetett ugyanazon évben.
A megyei levéltárba került eredeti armalis szerint a czímer: Kék pajzsban zöld alapon gyors folyam, melyből jobbról ezüst félholdtól, balról arany csillagtól kisért kardot tartó kettős farkú oroszlán emelkedik ki; sisakdisz: fehér galamb csőrében zöld olajággal; takarók: arany-kék, ezüst-vörös. (1656. év 2. sz. 13. jkl.)
A nemességszerzők a Recsky család jobbágyai voltak s 1654. évben nyertek elbocsájtó levelet. Úgylátszik azonban, hogy Recsky Zsigmond és testvérei megbánták a felszabaditást, mert 1656. évben tilalmazták Kalapáty Andrást az alattyáni jobbágytelek elfoglalásában s armalis szerzésében, sőt a vele kötött szerződést is fel akarták bontani. Csakhogy már későn, mert az armalis már megvolt s a megye ki is hirdette azt. (Egri kápt. Pr. K.)
Az 1724. évi investigatio alkalmával igazoltattak Mihály és András alattyáni lakosok, továbbá ennek testvére János s ennek fiai András és Albert. Nemességi bizonyitványt nyertek 1776. évben Péter fia András fia Albert fiai Mihály, András, Albert és János alattyáni lakosok. (1776. év 176. A. sz. 258. jkl.)
Kalcsó lásd Kancsó.
Kalicza. János komáromi származású vasadi, majd tiszavárkonyi lakos s fiai János (sz. 1786.) és István (sz. 1790.) Komárommegye bizonyitványa alapján kihirdettetnek 1802. évben. (1802. év 671. sz. 771. jkl.)
Kállay (nagykállói). Ősrégi szabolcsi család, egyike azoknak, melyek oklevelekkel igazolhatják a Balog-Semjén (Bolok-Simián) nemzetségből való származásukat.
Első ismert őse Ubul (mint utónév ma is kedvelt a családban) a XIII. század elején élt, részt vett a Galiczia elleni hadjáratban s II. András királytól a Nunkupul és Tuth szabolcsmegyei pusztákat nyerte. Fiai Egyed (Comes de Zabolcs), továbbá I. Gergely1 és I. Mihály comes. Egyed ága a XVI. században, I. Gergelyé pedig még a XIV. században kihalt s igy az összes élőnemzedék I. Mihálytól származik le.
Ezen I. Mihály 1262. évben István erdélyi fejedelemtől, a későbbi V. István királytól, a sárospataki vár egyik befejezetlen tornyát kapta, fiai I. István és Pál ugocsai főispánok pedig 1290-ben IV. Lászlótól a leleszi konvent felett kegyúri jogot nyertek.
A későbbi századok folyamán is sok adományozásban részesült. Mindezeket felsorolni s a család kimagasló alakjainak történelmi szereplését méltatni e munka keretén kivül esik már csak azért is, mert a családot Heveshez, illetőleg a volt Külső Szolnokhoz csak 1464. évtől kezdődőleg fűzte némi kötelék. Ekkor kapták ugyanis I. Mátyás királytól I. Pál és VII. János Mezőtúr és Varsány fele részét, hol utódaik az ujabb időkig birtokosok voltak. (1730. év 27. sz. 156. jkl.)
A XVII. század végién két két ágra szakadt a család, XII. János megalapitotta az orosi, testvére IV. Ferencz pedig a napkori ágat. Az orosi ágról, mely megyénket nem érdekelheti, csak azt emlithetjük meg, hogy az alapitó egyik fia XIII. János 1778. évben grófi rangot nyert (K. K. LI. 69.), de utód nélkül maradt, másik fiának, I. Józsefnek, szépunokája pedig Benjamin közös Pénzügyminiszter és boszniai kormányzó volt.
A napkori ág genealogiájának megyénket közelebbről érdeklő része:
[családfa]
A család nemesi czímere: Zöld sárkánynyal köritett kék pajzsban nyilt rostélyu sisakos fej, rostélyáról ezüst hal csüng le, alant pedig két vörös sziv van; sisakdisz: pánczélos könyöklő kar karddal, melyen levágott törökfő van; takarók: kék-arany mindkét részen. (K. K. LII. 487.)
A család gazdag levéltára a magy. nemz. muzeum levéltárában van elhelyezve. Az összes élőnemzedék pontos származási adatait a Magy. Nemz. Zsebkönyvben (II. r. I. 306.) találhatjuk fel.
Kálmán. Kálmán Lukács szajoli lakos, neje Fejér Ilona, fia Péter, ennek neje Pomázy Ilona, gyermekei stb. részére 1668. évi szept. 1-én adományozott nemeslevél kihirdettetett 1669. és 1676. években. (1669. év 71. jkl. 1676. év 170. jkl.) Az 1724. évi investigatió idején János fia Mihály szentiváni lakos.
Kálmán. A pozsonymegyei Balás-Éthén birtokos. Nemességéről Pozsonymegye 1730. évben adott bizonyitványt. (1732. év 155. sz.)
Kalmár (szegedi). Báthory Gábor fejedelemtől 1610. évi május 17-én nyert czímerlevelet Kalmár de Szeged Demeter a következő czímerrel: Kék pajzsban zöld alapon 3 nyilat tartó oroszlán. Sisakdisz nem adományoztatott, a takarókról pedig csak az van jelezve, hogy különböző szinűek. Kihirdette ugyanazon évben Biharmegye, másolata Hevesmegye levéltárában. 1725. évben Mihály dévaványai lakos. (1725. év 183. sz.)
Kalmár. Ezen család II. Ferdinandtól 1626. évi febr. 4-én nyert czímerlevelet. Nemességszerzők voltak: K. Márton s fiai János és Márton. 1724. évben a nemeslevélben feltüntetett János fia Márton fia György fia István előbb felsősztregovai, majd gyöngyösi lakos Nógrádmegye bizonyitványával igazolta nemességét. (1724. év 147. sz. 769. jkl.)
Kalmár. Megyebeli armalista. K. Jakab, neje Bessenyey Dorottya, gyermekeik Albert, Ferencz, Péter, Erzsébet és Katalin s fivére Illés, ennek neje Apoós Katalin, gyermekeik Gergely, Pál és Zsófia részére 1678. évben adományozott nemeslevél kihirdettetett ugyanazon évben. (1678. év 349. jkl.) Az 1724. évi investigatiókor Albert pélyi lakos volt. (1725. év 146. sz.)
Kalmár lásd Alsófalusi.
Kálnay (kiskálnai). Barsmegyei birtokos család már 1472. évben; Kutasy primástól volt ujitott donatiója Kis-Kálnára 1610. évből. 1784. évben Barsmegye bizonyitványa alapján igazoltattak József és Péter mezőtúri lakosok. (1783. év 200. jkl. 1784. év 354. jkl. 1796. év 201. sz. 254. jkl.)
József nemessége legfelsőbb helyen megerősittetett 1795. évben. (K. K. LVIII. 797.)
Kalcsó lásd Kancsó.
Kaló lásd Dobos.
Kallya. K. Márton és János felsőváli lakosok Gömörmegyétől 1703. évben nemesi bizonyságlevelet nyertek. (1703. év 51. sz.) Márton fia János átányi lakos az 1724. évi investigatiokor igazoltatott.
Az 1823. évben a család több tagja részére kiállitott testimoniális alapján (1821. év 1125. sz. 1339. jkl. 1823. év 614. sz. 897. jkl.) a következő táblázatot állittatjuk össze:
[családfa]
Kaán (albesti). 1826. évi nov. 3-án K. Henrik-Sámuel pesti kereskedő, stomfai ház- és telektulajdonos és neje Kohn Zsuzsi részére adományozott armalis kihirdettetett 1830. évben s másolata szószerint olvasható a megyei jegyzőkönyvben. 1829. évben ugyanő az albesti előnevet nyerte. (1830. év 367., 784. jkl. K. K. LXV. 535.) Czímer: K. K. LXV. 242.
Kancsó. Kancsó, Kalcsó néven is előfordul. Czímeres nemeslevelet 1651. évi okt. 6-án nyertek Fábián Tamás, Kancsó Mihály, neje Katalin, fia Gergely. Kihirdette 1652. évben Nógrádmegye. 1730. évben Mihály, Tamás, Ferencz, János testvérek s Mihály fiai Tamás, István, János Nógrádmegyétől testimoniálist kaptak, melynek alapján Tamás nemessége ezen megyében is elismertetett 1744. évben. (1730. év 162., 177. sz. 1744. év 45. jkl.)
Kancsúr. Vámosgyörkön laktak 1767. évben István fia István fiai Imre, Orbán, András és István. Nemességükről tanuvallomásokon kivül nincs adatunk. Állitólag a borsodmegyei Hegymegről szakadtak ide. (1767. év 4. sz. 22. jkl. 1823. év 999. sz. 361., 1475. jkl.)
Kandó (egerfarmosi). Kandó György 1575. évben egy nemesi kúriát szerez Farmoson, honnan a család előneve származik, de ezt az ő utódai 1653. évben zálogba adják Holló Imrének és Czicze Lukácsnak. (Subich Gy. egri várnagy iratai. 1659. év 34. jkl.) K. István fiai 1718. évben adományul kapták Domonyt és Ancsot (Pestm.), Zsigmond és István pedig 1730. évben a már emlitett Farmost. (Lib. donat. XVIII. 140. XX. 216.)
Kangyerka (dedinai). Árvamegye bizonyitványai alapján kihirdettetnek 1719. évben K. György és Suszták Anna fia András dedinai származású gyöngyösi lakos (1718. év 104. sz. 1719. év 83. sz. 1138. jkl.); 1761. évben pedig János fia Mátyás gyöngyösi lakos. (1761. év 234. A. sz. 119. jkl.) Az 1724. évi investigatió alkalmával igazoltattak András gyöngyösi lakos s fia János.
Kanizsay. III. Ferdinandtól 1638. évi márcz. 10-én nyertek nemeslevelet K. György s fivérei István, Mihály és Ferencz. Kihirdette Beregmegye. Hetén, Fejércsén, majd Debreczenben és a szabolcsmegyei Földesen lakott a család.
Gábor fia László fia György Beregmegyétől 1772. évben nyert testimoniálist. (1772. év 1. et. b. sz.)
Kanta. A Sajógömörről Hontmegyébe költözött András fia Zsigmond Gömörmegyétől 1719. évben testimonialist nyert. Mivel e bizonyságlevél itteni kihirdetéséről, a család itteni szerepléséről nincs adatunk, nem tudjuk, mi módon került ez a levéltárba. (1719. év 87. sz.)
A III. Ferdinand által 1646. évben K. István és János részére adományozott czímerlevél a leleszi konvent levéltárában található fel. (Turul 1895. év 140. l.)
Kántor (kossuthi). Czímeres nemeslevelet II. Rudolftól kaptak 1580. évi márcz. 18-án Kántor de Kossolt Bálint s unokatestvére Orbán. Kihirdette 1582. évben Pozsonymegye s másolata a m. kir. országos levéltárban (Htt. Nob. Poson.) és Nyitramegye levéltárában van. Bálint fia János fia János fia János fia Ferencz fia Ferencz fia Orbán kossúthi származású gyöngyösi lakos 1793. évben bemutatta Pozsonymegyétől nyert testimoniálisát. (1793. év 605. sz.)
Kántor. Hasonlóképen II. Rudolftól kapta a nemességet 1583. évi ápr. 29-én s Borsodmegye hirdette ki. Nemességszerzők voltak K. Barnabás, fia Péter, ennek neje Oláh Anna, gyermekeik János, István, György, Zsófia, Katalin. Az 1724. évi investigatiókor Borsodmegye 1714. évi bizonyitványa alapján igazoltattak György gyöngyösi lakos s fiai József, Márton és János.
Czímer a zemplénmegyei levéltárban levő armalis-másolat alapján: Vörösben zöld alapon nyakán nyillal átlőtt hattyú; sisakdisz: a pajzsalak; takarók: vörös-ezüst.
Kántor. 1825. évi tanuvallomások szerint Péter és István testvérek voltak. Péternek, a ki előbb Jánosiban lakott s utóbb Nagyréven jegyző lett (+ 1776.), két fia volt, András és Péter. András (+ 1805.) fiai voltak János, Péter tiszakürti tanitó, György és István; Péteréi pedig György, János és Mihály öcsödi, majd kécskei lakos. Péter nagyrévi jegyző testvérének, István mezőtúri tiszteletesnek, fiai voltak Benjamin, Dániel és József. A család nemessége itt kihirdetve nem volt. (1825. évi 1336. sz.)
Kanyó. III. Ferdinand 1638. évi márcz. 14-én adta a nemességet K. Lukács Mátyás és Pál testvéreknek s Nógrádmegye 1641. évben hirdette ki.
Márton fiai György és Ferencz Nógrádmegye bizonyitványa alapján kihirdettetik nemességüket 1783. évben. (1783. év 269. jkl.)
Kanyó. Ugyancsak nógrádi eredetű, Herencsényben lakott család, mely III. Ferdinandtól 1645. évi jan. 5-én nyert czímerlevelet. A czímerszerzők K. Demeter, neje Benczik Erzsébet, fia Tamás, testvérei Mihály és András voltak. (1647. év 1. sz )
A mellékczímerszerző Mihálynak János fiától való unokája Mihály 1731. évben már Csépán tünt fel, ennek fia László pedig a Csusz, Palojtay, Tarcsányi és Sárközy családokkal és Piry Istvánnal együtt 1742. évben nádori donatiót nyert az emlitett Csépa helysége. (1731. év 131. sz.)
Leszármazás:
[családfa]
Nemességi bizonyitványt nyert László csépai lakos 1764. évben. (1764. év 99. sz. 1760. év pp. 661. sz. 1781. év pp. 2238. S. sz. 1823. év 1062. sz. 975., 1657. jkl. 1824. év 270. sz. 362. jkl.) Nemességüket Pestmegye bizonyitványa alapján kihirdettették 1796. évben György hevesi, Antal csongrádi és Ferencz-Károly szécsényi lakosok. (1796. év 146. sz. 167. jkl.)
Kapczy. A család eredeti armalisát, melyet III. Ferdinand adományozott 1638. évi jún 19-én K. Tamás, neje Chapó Ilona, fivére István, ennek neje Nagy Katalin részére s Abaujmegye hirdetett ki 1639. évben, Ulrich János püspöki prefektus kobozta el 1786. évben Kapczy István egri adófizető polgártól s az itteni levéltárba helyeztette. (1638. év 1. sz. 1786. év 601. jkl.)
Czímer: Vörösben zöld hármas halom, a két szélsőről fölfelé emelkedő, könyökénél kissé kifelé hajlitott egy-egy vértezett férfikar pallost tart czölöpösen; sisakdisz: a pajzsbeli két kar; takarók: arany-kék, ezüst-vörös.
Ezen családból származtak Vilmos gödöllői főszolgabiró és Dezső államvasuti főellenőr. Mindkettő a küzelmultban halt meg.
Kapuy. Ezen családból Gergely fia József Fejérmegyéből Visegrádra költözött, ennek fia János Egerváros aljegyzője volt, ezéi pedig János füzesabonyi kántor és Károly egri káptalani ispán, a kik Pestmegye bizonyitványa alapján 1790. évben, majd ujból 1803. évben kihirdettettek. (1790. év 320. jkl. 1802. év 757. sz. 935. jkl. 1803. év 436. jkl.)
Karácson. 1778. évben K. Simon, Gráczián, Emánuel szamosujvári örmények, istvánházi és gyalui bérlők, Középszolnok bizonyitványa alapján kihirdettetnek. (1778. év 318. jkl.) Úgy véljük, hogy nevezettek azon családból származtak, mely 1749. évi jún. 15-én nyert armalist. (Erd. K. K. IX. 815.)
Karácson lásd Boda.
Karacz. Az 1654. évi aug. 18-án K. Jakab, fiai Gáspár, Gergely, István, Dániel, János, Ferencz, Benedek, másik Gergely, testvérei András és Tamás javára adományozott armalis kihirdettetett 1655. évben. (1655. év 28. jkl.)
Karakas. 1815. körül Törökszentmiklóson, Kisujszálláson éltek ilynevüek, nemességük azonban kihirdetve nem lett. (1815. év 1067. sz. 1078. jkl.)
Szabolcs-, Sáros-, Zemplén-, Nógrád-, Biharmegyékben volt elterjedve.
Kardoss másk. Jancsich. Trencsémmegye régi birtokos családjainak egyike. Kardoss-Vaszkán volt a székhelye, innen vette előnevét is. Trencsénmegyéből egy ág Hevesbe, egy Baranyába s egy Tolnába szakadt.
Hevesmegyében Trencsénmegye bizonyságlevelével 1744. évben György és János kardossvaszkai származású gyöngyösi lakosok, 1831. évben pedig György fia István ugyancsak gyöngyösi lakos igazolták nemességüket. (1743. év 34. jkl. 259. sz. 1831. év 195. sz. 345. jkl.)
A dunántúli ág bács-bodrogmegyei vonalából származott Kálmán, az egri kir. törvényszék elnöke.
Lásd: Nagy. Nemz. Zsebk. II. r. I. 324.
Kardos másk. Várady lásd Bernáth.
Kardos lásd Czike.
Karkoványi. Győrmegye hirdette ki a III. Ferdinand által 1644. évben a család javára adományozott armalist. Győrből Dévaványára származtak Sándor és János testvérek s Győrmegye bizonyságlevele kapcsán - ez utóbbi Agárdy Anna nevű nejétől Dévaványán 1842. évben született Ákos nevű fiával együtt - 1844. évben kihirdettették nemességüket. (1844. év 775. sz. 1259. jkl.) A család armalisa feltalálható: Győri kápt. Pr. fass. 23. fol. 210. a.
Karla. K. István abádi lakos felmutatván az 1635. évi május 7-én K. Tamás, Mihály és István testvérek részére adományozott és Nógrádban kihirdetett czímeres nemeslevelet s Gömörmegye bizonyitványával igazolván azt, hogy atyja, nagyatyja, szépatyja és dédatyja - a nemességszerző - mind István nevűek voltak, 1746. évben kihirdettette nemességét. Nagyatyja egyideig Jászberényben lakott s onnan Mezőtúrra került. (1749. év 417. jkl. 1800. év 241. sz. 284. jkl. 1801. év ad 1145. sz. 1419. jkl.)
Károl. Győrmegyei család. A nemességet II. Rudolftól 1594. évi aug. 30-án nyerték K. András, fivérei Sebestyén és János, nővére Katalin.
István véneki lakos fiai János-Imre győri születésű egri és István saági lakosok Győrmegyétől 1780. évben nyert testimonialis alapján kihirdettetnek 1781. évben. (1781. év 94. jkl.)
Károly másk. Csizmadia. Kihirdettetett Gömömegye bizonyitványa alapján 1664. évben János, nemességét igazolta 1709. évben Mihály sarudi lakos. (1664. év 169. jkl. 1709. év 486. jkl.)
Károlyi. (nagykárolyi) báró és gróf. Hazánk legrégibb s legelőkelőbb családjainak egyike, mely a Kaplony nemzetségből származik.
Hevesmegyében 1699. évben Sándor poroszlói, majd horti, adácsi, csehii, bátori, kishanyii, kerekudvarii, tiszabeői, farmosi birtokos. Ezen birtokokat Bosnyák Tamás füleki kapitány és neje Kenderessy Mária nyerték II. Mátyástól 1616. évben. (1746. év pp. 329. sz.) Hogy mi módon jutottak a Károlyiak tulajdonába, az alábbi genealogia sejteti:
[családfa]
Károlyi. III. Ferdinandtól 1651. évi május 19-én nyertek armalist K. János, neje Madarász Katalin, fiaik János és Mihály, fivérei Pál és István, Pál neje Tóth Margit, fiuk István, továbbá K. másk. Szabó István. Kihirdette 1652. évben Gömörmegye, átirata az egri kápt. levéltárában. (K. jk. 79. sz.) Az 1724. évi investigatió idején Mihály abádi lakos.
Kása. Ungmegye 1616. évben hirdette ki azon czímeres nemeslevelet, melyet II. Mátyás 1615. évben adományozott K. András, Lukács és György testvéreknek. Másolata az itteni levéltárban van s a czímert igy irja le: Kék pajzsban vörös ruhás, fekete kalpagos magyar vitéz törökfejes karddal; sisakdisz: kardot tartó vértezett kar; foszlányok: arany-kék, ezüst-vörös.
A XVIII. század közepétől való, megyénket érdeklő nemzedékrendje:
[családfa]
József tiszaszentimrei tanitó nemessége Ungmegye bizonyitványa alapján kihirdettetett 1840. évben. (1840. év 2767. sz.)
Kasza (tamásfalvi). Gömörmegyei család, melynek egy ága Nógrádban gyökeresedett meg. István fia Mátyás fia Lászlo fiai Imre, András és János lóczi származású csépai lakosok Nógrádmegye bizonyitványa alapján igazoltattak 1816. évben. (1816. év 441. sz. 682. jkl. 1821. év pp. 33. sz.)
Kaszap. Czímeres nemeslevelet III. Ferdinand 1649. évben adott K. Mihály, neje Kada Ilona, fiuk Jakab, testvérei István és Jakab javára. Kihirdette 1652. évben Nógrádmegye.
András fia Jakab fia János fia volt János hevesi alszolgabiró, a ki Pál, János és Benedek nevű fiaival együtt Nógrádmegye bizonyitványa alapján 1829. évben igazolta nemességét. (1829. év 238. sz. 257. jkl.)
Nagy Iván szerint (VI. 118.) az emlitett András apja Mihály, nagyapja pedig István, az egyik nemességszerző, volt.
Nem tudjuk, vajjon ezen, vagy más családhoz tartozott e azon Kaszap másk. Szabados András, a ki 1722. évben Győrmegye bizonyitványával hirdettette ki nemességét (1722. év 464. jkl.) s kinek leszármazói (1834. év 1094. sz. 2567. jkl.) a következők:
[családfa]
Kászonyi. 1713. évben nov. 7-én K. Tamás, székely származású egyén s gyermekei József, Teréz és Klára részére adományozott ujitott armalis Kihirdettetett 1714. évben. (1714. év 465. jkl.)
Czímer: Kékben zöld alapon balra fordult lépő fekete vadkan; sisakdísz: balra fordult könyöklő vörös mezű kar görbe karddal; takarók: arany-kék, ezüst-vörös. (K. K. XXX. 151.)
Kászonyi. Vasmegye bizonyságleveléből az alábbi családtagokat ismerjük:
[családfa]
István egri lakos kihirdetve 1804. évben. (1804. év 711. sz. 650. jkl.)
Katona. Nemességet II. Ferdinandtól nyertek 1632. évi jul. 18-án K. Kelemen, fiai Miklós, János, Gáspár és Pál. Kihirdette 1634. évben Zemplénmegye. Másolata Hevesmegye levéltárában van.
Czímer: Kék pajzsban zöld alapon fehér lovon ülő könnyű fegyverzetű tigris bőrös katona csizmában, vörös kalpagban, baljával kantárt tart, jobbjában két szinű dárdás nyelű zászlót támaszt vállához; sisakdisz: zöld, sárga és vörös strucztoll; takarók: arany-kék, ezüst-vörös.
Miklós nemességszerző fia Mihály fia Péter fia Péter kenderesi lakos Szabolcsmegye bizonyitványa alapján 1732. évben kihirdettetik, 1763. évben pedig ugyanő és fiai János, Péter, Zsigmond, Kelemen, István és Sándor nemesi bizonyságlevelet nyernek. (1632. év 3. sz. 1732. év 182. sz.)
Katona. A III. Ferdinand által 1654. évben Katona Pál, neje Végh Katalin, ennek testvérei Végh István és András részére adományozott s 1655. évben Sárosban Kihirdetett armalis a következő czímert mutatja: Kék pajzsban hármas zöld halom középsőjén kiterjesztett szárnyú fehér galamb, csőrében zöld olajággal; sisakdisz: a pajzsbeli felér galamb; takarók: mindkét részen arany-ezüst-vörös.
A megyei levéltárban levő ezen nemeslevél 3 darabra van szabdalva s 1824. évben Friedmann József egri lakos ablaka volt vele beragasztva. Mi módon került ilyen barbár kezekbe, nem tudható. A negyedik darab hiányzik belőle, a czímer azonban ép.
A család itteni szerepléséről nincs tudomásunk. (1824. év 857. sz.)
Katona másk. Szabó. Szabolcs- és Hontmegyék bizonyságlevelei alapján János pétervásári lakos 1682. évben kihirdettetett. (1682. év 144. jkl.)
Ugyancsak pétervásári lakos volt 1691. évben azon György, ki azt állitotta, hogy nemeslevele Fülek vára ostroma alkalmával pusztult el. Nála nem fordul elő a Szabó név. (1690. év 29. jkl. 1691. év 103. jkl.)
Más családhoz tartozhattak az 1716. évben nemesi bizonyságlevelet nyert Ferencz jászapátii és Mihály gyöngyösi lakosok. Ez utóbbi az 1724. évi investigatió alkalmával is igazolta nemességét. (1716. év 108. sz. 789. jkl)
Katona lásd Körmös.
Kazay. Lipót királytól 1696. évi jún. 1-én nyertek czímerlevelet Kazay Tamás, neje Donka Erzsébet, gyermekeik János, Márton és Ilona, továbbá Pap András. Kihirdette 1696. évben Hevesmegye. (1696. év 120. sz. 235. jkl.)
Az eredeti armalist 1771. évben Ulrich püspöki prefektus helyezte el a megyei levéltárban, az elhelyezés oka és körülménye azonban a megyei jegyzőkönyv irójának tollában maradt, a reá vonatkozó mondat félbe van szakitva. (1771. év 75. jkl.)
Gáspár fia János poroszlói lakos 1773. évben Borsodmegye bizonyitványával igazolta nemességét. (1773. év 336. jkl.)
Czímer: Kék pajzsban zöld alapon 3 fiókáját vérével tápláló pelikán; sisakdisz: ugyanaz; takarók: arany-kék, ezüst-vörös.
Kecse lásd Kecze.
Kecskeméty lásd Csiba.
Kecskés. Nagyréven élt a XIX. század elején ilynevü család. Csak tanuvallomásokból ismerjük. (1829. év 1273. sz.)
Kecze (Kecse). Megyebeli armalista. 1654. évi szept 2-án nyertek nemeslevelet K. Gergely, fia Lukács, unokái Péter, Bálint és András, fivérei György és János s ezek hasonnevű fiai. Kihirdetve 1655. évben. (1655. év 28. jkl.) Pétertől (1654.) született Bálint dévaványai, ettől Péter pesti lakos; Bálint (1654.) tiszatúri lakostól származott Péter lévai lakos, ettől Mihály; Lukács farnadi lakostól - Lukács (1654.) utólag született fiától - származott János, ettől János nagykőrösi, majd dabasi lakos, a ki nemességéről 1778-ban bizonyságlevelet kapott. (1778. év 399. A. sz. 195., 328., 331. jkl.)
Keczer (lipóczi). Ismert régi sárosmegyei család, 1670. évben Nagybátonyban volt birtokos.
Keglevich (buzini) báró és gróf. Ezen Horvátországból származó család a buzini vár ura volt s innen vette előnevét is. Első ismert őse 1300. körül Péter. Ennek fiai voltak Kegel és Márton. Kegel lett a család fentartója s ezért nevezték magukat utódai Kegel-fiaknak (Kegelvics, Keglevics). Kegel fia I. István, ezé I. Simon (1436.), ezé II. Simon, ezé a többi közt II. Péter (1520.), a jajczai hős, ezé III. Simon (1561.), neje gersei Petheő Magdolna, ezé III. György horvát al-bán 1601. évben, neje Istvánffy Katalin, ezé a többi között IV. Péter, a horvátországi és II. Miklós ónodi kapitány, a magyarországi ág megalapitói. (N. I. VI. 151.)
Ezen II. Miklósnak megyénket érdeklő leszármazói ezek:
[családfa]
II. Miklós 1646. évben bárói, III. Miklós 1687. évben grófi rangot nyertek. (K. K. XIX. 482. LXIII. 813.)
1699. évben Ádám báró pétervásári, eörsi és sághi birtokos. Gábor gróf tábornok az 1764. évi főnemesi összeirásban szerepel.
Bura falu fele részét III. Miklós 1680. évben zálogba adta Borbély Balázsnak, de fia Ádám 1702. évben visszaváltotta. (1727. év pp. 107. sz.)
Lásd még: N. I. VI. 151. Siebmacher 296. M. Nemz. Zsebk. I. r.
Kele. Báthory Gábortól 1610. évi aug. 15-én nyert czímerlevelet Kele Nagy Gergely. Ennek fia volt István, ennek fiai Gergely és János monoki lakos, ez utóbbiéi pedig János, Márton, István, András, Mihály és Sámuel. Az emlitett Jánosnak zilahi származású fiai, névszerint Lőrincz egri, Gábor és János tiszaigari lakosok, Középszolnok bizonyságlevele alapján 1774. évben kihirdettetetnek, 1776-ban pedig most emlitett Gábor és János, valamint István fia István egri lakos bizonyságlevelet nyernek. (1774. év 98. jkl. 1776. év 35. A. sz. 79. jkl.)
A családnak eredetileg a tordamegyei Pagocsa helységben volt fundusa.
Kelemen. István átányi lakos az 1724. évi investigatio alkalmával felmutatja a Lipót király által 1659. évi okt. 14-én K. Tamás, neje Horváth Erzsébet, fiaik Gerely, Márton és Miklós, leányaik Éva és Katalin, végre unokatestvérei István és József részére adományozott armalist. Atyja a czímerszerző István volt. A sopronmegyei Nemes-Faradról szakadt ide. (1762. év 159. sz. 398. jkl.)
Kelemen másk. Szabó. Hontmegyei család, ott lett kihirdetve az 1663. évi ápr. 10-én K. András s fiai András és Pál javára adományozott nemeslevél. A nemeslevélben előforduló ifj. András fia András fia József fia János andornaki molnár, majd egri polgár és háztulajdonos s fiai János, Ignácz, Gábor és József-Gyula 1839. évben igazoltatnak. (1839. év 2857. sz. 1694. jkl.)
Kelemen (széki). Nagy Iván tesz emlitést e családról, melynek Ádám nevü tagja I. Lipóttól nyert armalist s kinek fia József, unokája István, ny. őrnagy, a Mária Terézia rend vitéze volt s Gyöngyösön 1840. évben 60 éves korában meghalt. (N. I. VI. 168.) E család nemessége itt kihirdetve nem lett, létezéséről azonban vannak adataink és pedig a következők:
Az 1779. év előtt meghalt K. Ádám és neje gyerkényi Pyber Teréz gyermekei voltak Ádám, József és Teréz. Karácsondon, Gyöngyösön házaik, Visontán szőlőjük volt. (1783. év pp. 2296. sz.) Ádám gyöngyösi lakosnak - a ki a széki előnevet használja - 1804. évben neje Szabó Francziska, fiuk József. (1800. év pp. 3070. sz. 1806. év pp. 3328. sz.) széki K. István 1828. évben főtrázsamester. (1828. év pp. 17. sz.)
Kelemen másk. Szőcs. Czímerlevelet Lipót királytól 1695. évi júl. 28-án nyertek K. István, fiai György, Albert és Mihály, továbbá K. m. Sz. János nejével Bakos Erzsébettel s gyermekeikkel Istvánnal, Mihálylyal és Erzsébettel, végre K. m. Sz. Mihály nejével Válly Annával; kihirdettetett ugyanazon évben s másolata az itteni levéltárban. (1695. év 116. sz. 8. jkl.) Mikófalván 1699. István, 1724. évben Gergely, István és János szerepelnek.
Czimer: Kék pajzsban zöld alapon levágott fatörzs jobboldalából kinövő zöld ág; sisakdisz: 3 buzakalászt tartó vörös ruhás kar; takarók: arany-kék, ezüst-vörös.
Kelemen lásd Csáby.
Keler (gellénfai). Hontmegyéből ered, ott lett kihirdetve 1663. évben a Lipót király által azon évi april. 10-én K. János, neje Komáromy Erzsébet és huga Erzsébet részére adományozott nemeslevél.
Az emlitett Jánostól származott Ádám, ettől és Omaszta Annától II. János, a ki 1759-ben Nyitrából Trencsénbe ment, ettől és Benkovics Annától Pál egri lakos, ettől Benedek zsámbéki számtartó és I. Antal egri ügyvéd, ez utóbbitól III. János, II. Antal, Ferencz, Elek és Miklós-Barna-Ignácz.
1808. évben I. Antal egri ügyvéd Pestmegye bizonyságlevele alapján kihirdettetett (1808. év 174. sz. 295. jkl.); 1839. évben Miklós-Barnabás-Ignácz igazolta nemességét. (1839. év 2456. sz. 1462. jkl.)
A hevesi, nyitrai és részben a pestmegyei családtagok inkább a Keller nevet használták. (Kőszeghi: Nem. cs. Pestm. 172. N. I. VI. 169., 172.)
Az armalis feltalálható a m. kir. orsz. levéltárban (Htt. Oszt.) és Pestmegye levéltárában.
Kemely. Ezen családról csupán azt jegyezhetjük fel, hogy az 1668. évi julius 18-án K. Pál kisujszállási lakos, neje Vitéz Ilona, fiuk Pál, fivére János részére adományozott armalis ugyanazon évben kihirdettetett. (1668. év 51. jkl.)
Kemenczey. 1697. évben K. Mihály és neje Kucsora Ilona Pestmegye bizonyitványa alapján igazoltatnak. A czímerlevél ugyanezen évben kelt. (1697. év 316. jkl. Kőszeghy: Nem. cs. Pestm. 172.)
Kerekes. III. Ferdinandtól 1642. év jun. 28-án nyertek nemeslevelet K. Lőrincz és István testvérek. Kihirdettetett 1643. évben, másolata az itteni levéltárban.
Czímer: Kék pajzsban zöld mezőn az előtte levő fára kapaszkodó farkas; sisakdisz: zöld ágat tartó fehér galamb; takarók: ezüst-vörös, arany-kék.
[családfa]
II. Jánosnak 1701. évben Ecsegen volt birtoka, azonban II. Lőrincz ezt 1724. évben az egri káptalan előtt rokonának, Borbély Mihálynak, hagyományozta.
Az 1724. évi investigatió alkalmával II. Lőrincz dévaványai lakos igazoltatott. (1725. év 809. jkl.)
III. János, III. Péter törökszentmiklósi, II. Samuel, II. Mihály, továbbá IV. Péter és IV. János, illetve ezek gyermekei feketehegyi lakosok nemességvitató pört inditottak a vármegye ügyésze ellen, mely 1846 évig huzódott s befejezetlen maradt. (1815. év 1068. sz. 1078. jkl. 1815. év pp. 3430. sz.)
Kerekes. Eredetéről csak azt tudjuk, hogy a nemességszerzőt Mártonnak hivták és Szepesben lakott. Ennek fia volt András, ezé János kistárkányi (Zemplénm.), majd mároki (Beregm.), végre füzesabonyi lakos, az egri érsekség füzesabonyi ispánja. Ezen János s fiai László és József 1816. évben Bereg-, Zemplén-, és Szepesmegyék bizonyitványai alapján kihirdettették nemességüket. (1816. év 442. sz. 685. jkl.)
Kerekes. A czímerlevelet 1722. évi május 1-én K. Jeremiás és István nyerték s Pestmegye hirdette ki. Ez utóbbi az 1724. évben, az investigatió idején, maczonkai lakos volt.
Czímer: Kék pajzsban vértezett kardos könyöklő kar; sisakdisz: ugyanaz; takarók: ezüst-kék, ezüst-vörös. (K. K. XXXIV. 174.)
Kerekes lásd Törő (thúri).
Kereky lásd Boda.
Keresztessy másk. Tóth. Az 1697. évi febr. 1-én K. m. T. György, neje Racskó Katalin, gyermekeik György, Anna és Ilona, továbbá K. János, neje Pázmády Katalin, gyermekeik Ferencz és Erzsélet, végre K. István testvérek s ennek neje Takács Judit részére adományozott armalis kihirdettetett 1698. évben. (1698. év 53. jkl.)
Az 1724. évi investigatio alkalmával István és Takács Judit 3 fia, és pedig Imre hatvani lakos, György és Ferencz igazoltattak. Ezek a Tóth nevet viselték.
Nemeslevél elhelyezve: Jászói konv. Pr. 21. fol. 378-386.
Keresztszegi másk. Szabó vagy Bernáth. István, György, Demeter és Szilárd, továbbá György fia István, végre Demeter fia András tiszafüredi lakosok Biharmegye testimonialisa alapján kihirdettetnek 1844. évben. (1844. év 1009. sz. 1845. év 958. sz. 1529. jkl.) Armalis-másolat Biharmegye levéltárában.
Keserű (orbáthszentgyörgyi) lásd Lada.
Keszegh lásd Petrovszky.
Keszlerffy előbb Keszler. I. Ferencztől 1797. évi decz. 15-én Keszler János, neje Dreszler Anna, gyermekeik József, Teréz, Anna a magyar nemességgel a Keszlerffy nevet nyerik. Az armalis kihirdettetett 1798. évben.
Az adományozott czímer a levéltárban levő armalis-másolat szerint: Négyelt pajzs, az 1. és 4. kék mezőben zöld alapon befelé fordult s jobbjában kardot, baljában kigyót tartó oroszlán, a 2. és 3. ezüst mezőben hármas zöld halom felett jobbról kék félholdtól, balról kék csillagtól kisért kiemelkedő zöld fa; sisakdisz: növekvőn a pajzbeli oroszlán; takarók: arany-kék, ezüst-zöld.
A nemességszerző János orvos volt s önfeláldozó működésével a közegészségügy terén kiváló érdemeket szerzett. 1779. évben született fia József szintén az orvosi pályára lépett s a vármegye főorvosa volt. 1841. évben ő és Egerben született fiai János (sz. 1808.) kincstári fogalmazó Budán, Károly (sz. 1813.) mázsamester Ipolyságon és Antal (sz. 1819.) Bécsben a magyar udv. kanczelláriánál fogalmazó gyakornok nemesi bizonyságlevelet nyertek. (1798. év 435. sz. 738. jkl. 1841. év 636. sz. 500. jkl.)
Keszthely. II. Miksától 1570. évi nov. 23-án K. János s gyermekei Gábor, Imre és Eufrozina nemeslevelet nyertek a következő czímerrel: Kék pajzsban zöld hármas halom, a középső magasabból 2 arany csillag közt egy tőből való hármas liliom nő ki; sisakdisz: csillagot tartó kettős farkú növekvő oroszlán; takarók mindkét részen: vörös-fehér-arany. (1707. év 1. sz.) Kihirdette 1572. évben Pozsonymegye.
Ezen eredeti armalis Tapolcsányi László egri ügyvédnél volt zálogban s halála után a megyei levéltárba került. (1807. év 476. A. sz.)
A család szerepléséről nincsenek adataink.
Keviczky (keviczei vagy kevei). Ismert túrócz-megyei birtokos család. A megyében szerepeltek Mihály fia András fia János egri és Mihály fia György fia Ferencz tari lakosok. Az előbbi 1802. évben, utóbbi 1832. évben hirdette ki Túróczmegye bizonyitványával donatarius nemességét. (1802. év 734. sz. 1832. év 391. sz. 793. jkl. 1826. év pp. 12. sz.)
Khorherr. Egyik tagja Ignácz 1770. évben abasári, 1787. évben pedig egri plébános, majd kanonok. Kihirdetve nem lett a család. Czímerlevelet Mária Teréziától 1744. évi jan. 2-án nyertek Kh. János-Xav. Ferencz, fiai Kristóf, Ignácz, Ferencz, Károly, Domokos, Zsigmond. (K. K. XXXIX. 497.)
Kigyóssy. 1671. évben nyertek nemeslevelet K. András s anyja Kis másk. Gombkötő Anna. Kihirdetve 1672. évben. (1672. év 106., 111., 137. jkl. 1673. év 33. sz.)
Kilián. Trencsénmegyében a Bittséhez tartozó Felső-Hricsón birtokos. Megyénkbe Márton fia István egri lakos költözött s 1759. évben Trencsénmegye bizonyitványával igazolta nemességét. (1759. év 313. A. sz. 182. jkl.) Talán ezen Istvánnak fia volt János, kinek Török Borbálával való házasságából születtek István (1771.), Mihály (1776.), és János (1790.). (1809. évi insurr. összeirás.)
Kindernai lásd Sclávi.
Király (gyöngyösi). II. Rudolftól 1582. évi febr. 8-án nyertek armalist K. András, neje Katalin, gyermekeik Péter, János, András, Katalin, Anna. Kihirdettetett 1582. évben, másolata a m. kir. orsz. levéltárban. (1896. év 1595. sz.) Egyéb adatunk e családról nincsen.
Király. Nemességszerzők: Király Mihály, fivérei István, György, András, továbbá Csallák Pál, Dudek György, végre Király Gergely és István voltak. 1659. évi febr. 21-én kelt armalisuk kihirdettetett 1660. évben. (1660. év 48. jkl.)
Király. Szepesmegyéből származó birtokos család. János miskolczi, majd vezekényi lakos Borsodmegye bizonyitványával 1764. évben kihirdetteti nemességét. (1764. évi 1. et. A. sz. 229. jkl.) Ezen testimoniális szerint a leszármazás:
[családfa]
Egy másik ágát is ismerjük a családnak, melynek genealogiája:
[családfa]
Imre és János karácsondi lakos testvérek 1773. évben Abaujmegye bizonyitványával igazolták nemességüket, az előbbinek unokái, utóbbinak fiai pedig 1831. évben nyertek testimoniálist. (1773. év 99. jkl. 1799. év 137. jkl. 1831. év 198. sz. 368 jkl.)
Kiss. Több ilynevű család volt megyénkben, ezek közt legrégebbi az, mely II. Rudolftól 1580. évi decz. 3-án nyert nemeslevelet. Kihirdette Szatmármegye. Nemességszerzők: Kiss Ferencz, neje Gyulai Anna, fiaik Bálint és György, továbbá Dombó Antal és Mihály.
Egyik későbbi utóda ezeknek Mihály Domahidáról Sasvárra (Ugocsamegye), fia István pedig Ujfehértóról Tiszafüredre költözött. Ezen István és fiai István, András, Miklós és János, valamint ezen Istvántól való unokája György 1774. évben Szabolcsmegye bizonyitványa alapján igazoltatnak. (1774. év 356. jkl. 1772. év 120. sz.)
Kiss (nemeskéri). II. Ferdinandtól 1627. évben nyertek armalist K. István s fiai Benedek és János. 1759. évben György fia György egerszóláti lakos Sopronmegye bizonyitványával igazolta nemességét. (1759. év 17. sz. 53. jkl.)
Kiss. Szatmármegye hirdette ki azon czímeres nemeslevelet, melyet 1634. évi júl. 3-án Kiss Mátyás, Ádám, Márton, Miklós, János és István, továbbá Csonka György, végre Pap András nyertek.
Eleinte Egyeken lakott s midőn "a reformátusok Egyekről eloszlani kényszeríttettek, akkor szóródott szét a család" Dadára, Balmaz-Újvárosba, Nagykunmadarasra.
Mátyás fia Mihály fia Mihály tiszafüredi lakos Szabolcsmegye bizonyitványával 1771. évben igazolta nemességét. György, János és István nevü testvérei ugyanekkor Nagy-Mihályon laktak. (1771. év 1. et. A. sz. 218. jkl. 1805. év 945. sz. 1635. jkl.)
Kiss. Az 1654. évi máj. 12-én K. János, neje Kovács Ilona, fiaik Gáspár és János, fivére Mihály, ennek fia János részére adományozott armalis kihirdettetett ugyanazon évben. (1654. év 24. jkl.) Eredetije a jászkun levéltárban (1803. év 113. sz. 150. jkl.), másolata az egri kápt. levéltárában. (D. D. jk. 1079. lap 514. E. E. jkl. 290. l.)
Kyss. Nem tudjuk, mi módon került a megyei levéltárba e család éredeti nemeslevele, melyet Lipót király 1659. évi aug. 21-én adományozott Kyss István és Kyss másk. Fótossy Gergely s fia Pál, fivérei Gáspár és Péter részére s 1660. évben Abaujmegye hirdetett ki. Az adományozott czímer: Kékben zöld alapon görbe kardot tartó kettős farkú oroszlán; sisakdisz: kiterjesztett szárnyú galamb pálmaággal; takarók: arany-kék, ezüst-vörös. (1659. év 10. sz.)
Kiss (kürthi). Ezen családból kürthi Kiss Mihály 1701. évben hirdette ki nemességét. (1701. év 765. jkl.) Czímeres nemeslevelet Lipót királytól 1662. évi máj. 26-án nyertek kürthi Kiss Mihály, neje Nagy-Mátyás Erzsébet, leányuk Erzsébet, sógora Thakách Tamás, neje Nagy-Mátyás Anna, gyermekeik János és Erzsébet. Kihirdette Nógrádmegye. Az eredeti Kassa város levéltárában van. (1791. év 928. sz.) Czímer Siebmacher művében közölve.
Kiss. Az 1668. évi jan. 4-én K. Mihály pázmándi lakos s fivérei István és Pál javára adományozott czímerlevél kihirdettetett ugyanazon évben. (1668. év 16. jkl.)
Kiss (gyöngyösi). Kis de Gyöngyös Albert, neje Erzsébet, gyermekeik Márton, György, Judit és Sára, továbbá Juhász másk. Csizmazia Albert, ennek neje Erzsébet s fiai Márton és Ferencz 1692. évi decz. 4-én nyertek nemeslevelet, mely 1693. évben hirdettetett ki. Feltalálható: O. L. Conc. exp. canc. 1692. aug. 6. sz.)
Az 1724. évi investigatió idején Gergely gyöngyösi lakos. (1693. év 198. jkl.)
Kis. 1714. évi nov. 14-én nyertek czímerlevelet K. Mátyás jászapátii lakos, neje Czakó Orsolya, gyermekeik Márton, Ferencz, Máté és Judit. Kihirdettetett 1715. évben. (1715. év 622. jkl.) 1807. évben Márton, id. és ifj. János, András, István és Ferencz jászapátii lakosok nemessége legfelsőbb helyen megerősítést nyert. (1806. év 803. sz. 1599. jkl. 1807. év 764. sz. 891., 1179. jkl. K. K. LII. 113.)
Kis. Zemplén- és Hontmegyékben szerepelt, Bálint fia Mihály fia Jakab 1723. évben gyöngyösi lakos. (1723. év 110. sz.)
Kis (boldogházi). A XVII. században Nógrád- és Hevesmegyékben szerepelt. 1656. évben boldogházi Kiss János ellenmond Nagy Balázs palkonyai lakos beiktatásának Mezőtúrt illetőleg, 1659. évben pedig Keczer András beiktatásának Pásztó, Bátor és Terebes helységeket illetőleg. (1656. év 32. jkl.)
Nagy Iván is foglalkozik e családdal (VI. 250.), czímerét pedig, mely a m. kir. orsz. levéltárban is feltalálható (1897. évi 15. sz.), Siebmacher czímerkönyve közli.
Kis lásd Farkas.
Kis lásd Fodor.
Kis lásd Istráb.
Kiss lásd Nánásy (kiskarándi).
Kiss lásd Szerémy.
Kis lásd Fejér (szajoli) és Új.
Kis lásd Zombory.
Kis-Benedek. Borsodmegye 1659. évben hirdette ki az azon évi jan. 29-én Kis-Benedek Jakab, fiai Lukács, Lőrincz és Albert, testvérei András, Boldizsár, Bálint, Márton, Benedek, Miklós, Gergely és Jakab, végre Végh Péter részére adott nemeslevelet. 1709. évben István detki, 1724. évben Mátyás, András domaházi, 1794. évben János (neje Bozó Erzsébet) tarnaleleszi lakosok. (1709. év 486. jkl. 1724. év 158. sz. 1794. év pp. 2452. sz.) 1725. évben nemesi bizonyságlevelet kaptak: Mihály, Albert, Menyhért és Péter s Menyhért fiai: Boldizsár és Ignácz. (1725. év 169. sz.)
Kisdy lásd Vásárhelyi.
Kis-Pál. Zemplénmegye 1664. évben Kis-Pál István láczai lakosnak nemesi bizonyságlevelet adott. Az armalist II. Ferd. 1625. évi márcz. 8-án adta K. János, Balázs, Márton, István javára. (1664. év 1. sz.)
Kisvárday másk. Csizmadia. Czímeres nemeslevelet 1659. évben nyertek Kisvárday m. Csizmadia János és testvére András. Kihirdette Nyitramegye. Az eredeti armalis Pestmegye levéltárában van. László már az 1724. évi investigatió alkalmával pásztói lakos volt, később Monorra ment lakni, fia László pedig visszajött a megyébe, Hatvanban telepedett meg s 1775. évben Pozsonymegye bizonyitványával igazolta nemességét. Ennek fia Ignácz orvos 1792. évben testimoniálist nyert. (1775. év 83. jkl. 1792. év 490. jkl. Kőszeghi: Nem. csal. Pestm. 180.)
Kis-Vincze. Megyebeli armalista. III. Ferdinand 1646. évi nov. 3-án adott nemességet Kis-Vincze Mihálynak, Istvánnak, Gergelynek és másik Istvánnak. Kihirdettetett 1647. évben. (1646. év 1. sz.)
Az 1724. évi investigatiókor Mihály gyöngyösi lakos. 1764. Mihály fia Mihály fia János besenyőteleki lakos is e családból származtatja magát, de hitelt érdemlő okleveleket nem mutat fel. Nagyapja állitólag Ostoroson, Egerben, Tarnaörsön, Gyöngyösön lakott. (1764. év 180. jkl.)
Kissevich-Horváth lásd Horváth-Kissevich.
Kocsis. A Csallóközből származott Hevesbe, a hol csakhamar nemessé lett. Kocsis János volt a nemességszerző s 1712. évi aug. 15-én kelt armalisa 1713. évben lett kihirdetve. (1713. év 331. jkl.) Fia János szolnoki lakos 1745. évben testimoniálist nyert. (1745. év 16. sz. 169. jkl.)
Czímer: Kékben zöld alapon ágaskodó ezüst farkas szájában vérző ökörczombot tart; sisakdisz: pajzsalak növekvőn; takarók: vörös-ezüst, kék-ezüst. (K. K. XXIX. 462.)
Kocsis lásd Vas.
Kocsordy. 1699. évben Péter bekölczei birtokos.
Kocsy lásd Csörghő.
Kocsy lásd Sebestyén.
Kócz. 1719. György gyöngyösi nemes, az egri püspök decimalis pört folytat ellene.
Kóczián. Trencsénmegyéből ered, 1652. évben nyert czímerlevelet, mely feltalálható a m. kir. orsz. levéltárban. (Htt. Nob. Trencsén.)
Adataink szerint Miklós és Marsovszky Éva fia volt I. György, a ki 1698-ban Pestmegyébe költözött; ettől származtak I. Pál és I. Ferencz kaminczai lakos.
I. Pál fia volt I. Antal miskolczi kántor, ennek Czakó Magdolnával való házasságából származtak: 1. II. Antal kőteleki lakos; 2. II. Pál; 3. Károly; 4. Ferencz- Mihály (sz. 1796.) gyöngyösi kántor, ettől és Bóta Luczától született Alajos (1824. Tiszanána), második nejétől, Pecze Juliától, Istv. János Ferencz (sz. 1828. Gyöngyös).
I. Ferencz fiai voltak István és II. György, ez utóbbié III. Pál.
Antal, István és György unokatestvérek s ezek fiai Borsodmegyétől 1773. évben testimonialist nyertek, melyet Hevesben Antal fia Antal kőteleki lakos 1798. évben kihirdettetett. (1798. év 307. sz.)
Nemesi bizonyitványt kapott 1831. évben Ferencz-Mihály gyöngyösi kántor fiaival együtt. (1831. év 194. sz. 333. jkl.)
Kóczik. A nemeslevelet III. Ferdinand 1652. évi jan. 20-án adományozta K. János, neje Mezeő Dorottya, testvérei Lőrincz, Péter és János, továbbá sógora Mezeő Pál részére. Kihirdette Tornamegye. A nemességszerző Lőrincz fia Lőrincz fia János fia János Tornamegye bizonyitványa alapján kihirdettetett 1767. évben. (1767. év 36. sz. 43. jkl.)
Kóczik lásd Bajnay.
Koháry (csábrághi és szitnyai) báró, gróf és herczeg. A XV. században feltünt s a XVI. század végétől főleg Hontmegyében szerepet játszott ezen főnemes családból István országbiró és költő személye érdekli közelebbről megyénket. 1687. évben részt vett Eger vára visszavételében s ez alkalommal jobb kezén oly sulyos sebet kapott, hogy azt irásra többé nem használhatta, ezért ezüst lapra vésette nevét s ezt használta aláirás gyanánt. (1715. évi 29. t.-cz.) Ő és testvérei Farkas és János nyerték 1685. évben a grófi rangot. (K. K. XVIII. 204.)
1699. évben Gyöngyös, Gyöngyöstarján, Gyöngyöspata, Hasznos, Visznek, Apcz, Adács, Hort helységekben volt birtokos. Ezen javak nagyrészét, mint a Károlyi családnál közölt genealogia mutatja, Bosnyák Tamás füleki kapitánytól örökölte atyja, kinek anyja Bosnyák Judit volt.
István nőtelenül halt meg, a családot testvére Farkas terjesztette tovább. Ennek egyik utóda Ferencz 1815. évben herczegi rangot nyert, vele fiágon 1826. évben sirba szállt a család. Leánya és általános örököse M. Antónia Coburg Ferdinand herczeg nejévé lett. Ezek unokája Ferdinand bolgár fejedelem.
A család genealogiáját Nagy Iván munkája (VI. 288.), czímereit Siebmacher czímerkönyve (318.) közli.