B.
Bábás. Eredetileg a gömörmegyei Balogfalván ismeretes, innen Pál, István, János és Ferencz testvérek a borsodmegyei Sajónémetibe származtak. Pál 1830. évben Egerbe jött s Gömörmegye bizonyítványával igazolta nemesi voltát (1830. év 1002. sz. 48. 1456-7. 2105. jkl.).
Babics. Horvátországból származik. Itt 1816. évben lett kihirdetve Veszprém, Zala és Baranyamegyék bizonylatai alapján József kápolnai lakos. Nemzedékrendje (1816. év 492. sz. 783. jkl.)
[családfa]
Babocsay. Hevesen volt birtokos Babocsay Judit a XVIII. század második felében. Három férje volt: Herczeg János, Adorján István és lévai Borbély György (1781. év pp. 2207. sz., 1810. év pp. 3351. sz., 1818. év pp. 35. sz.).
Babonay. Eme családról az eredeti armalison kivűl más emlékünk nincsen. Ezt II. Ferdinand 1630. év julius 3-án adományozta Babonay István, fiai: István és Mihály, leányai: Katalin és Anna részére. Kihirdetve 1631. Szabolcsban, 1655. Biharban.
Czimer: Kékben vörös ruhás kar, kezében repülésre kész sólyommal; sisakdísz: a pajzsalak karddal; takarók: kék-arany, vörös-ezüst. (1630. év 3. sz.)
Bachich lásd Panker.
Bachó másk. Agneta. Andrásnak fia: László, dezséri származású gyöngyösi lakos Trencsénmegye bizonyitványa alapján 1761. évben kihirdettetik (1761. év 269. A. sz. 144. jkl.).
A család czímerét közlő Siebmacher-féle czímerkönyv szerint a dezséri előnevet viseli.
Bada (bodófalvi). A túróczmegyei Bodófalván voltak ősi javai, innen vette előnevét is. Andrásnak hasonnevű fiától származott Ferencz nevű unokája, gyöngyösi majd monostori lakos 1761. évben kihirdettetik (1761. év 234. A. sz. 119. jkl.), ennek fia: József tápióbicskei lakos pedig ezen megyétől 1845. évben nemesi bizonyitványt nyer. (1845. év 1465. jkl.)
Bádonyi. Sándornak fia: Márton gyöngyösi lakos, ki az 1754-5. évi összeírásban is szerepel, tanuvallomásokkal bizonyítja nemességét. (1753. év 251. sz.)
Bagossy. I. Lipót királytól Bagossy Márton s gyermekei: Ferencz, Sámuel, György, Anna, Mária 1661. évben nyernek czímerlevelet, melyet 1711. évben Szabolcsmegye hirdetett ki. Ferencznek fia volt azon Márton egri lakos, a ki 1712. évben Szabolcsmegye, 1724. évben - a nemesi investigatio alkalmával - pedig Borsodmegye bizonyitványával igazolja nemességét. (1712. év 144. jkl. 1725. év 157. sz. Borsodm. Lev.: Pr. 20. fol. 264. Acta. Nob. 30.)
Bagossy lásd Abrahám.
Bajcsy. Az újított nemeslevelet III. Ferdinand 1649. adományozta Bajcsy István, fia: István, testvére György részére.
Itt 1824. évben tünik fel a család, ekkor hirdetteti ki nemességét Komárommegye bizonyítványával Gerelynek fia Péter (sz. 1775. Lakszakállas) mezőtúri lakos a saját s Keresztes Zsuzsitól származott gyermekei: József (sz. 1806. Mezőtúr), Péter (sz. 1809.), István (sz. 1812.) nevében. (1824. év 64. sz. 72. jkl.)
Bajcsy. Ezen család armalisa 1691. évben itt lett kihirdetve. Nemességszerzők: Bajcsy Mihály, neje Szún Erzsébet, fiai Ferencz, Samuel, András, János. (1691. év 46. jkl.) Az 1699. évi összeirásban már mint birtokos nemes szerepel, 1724. évben a nemesi investigatio alkalmával Samuel Gyöngyösön lakik. (1720. év 264. jkl. 1274. invest. jk.)
Bajnay. II. Mátyás által 1615. év okt. 22. Bajnay Simon, neje Margit, fiai István, Pál, Ferencz, leányai Katalin, Erzsébet, Anna részére adományozott nemeslevelet 1616. évben Abaujmegye hirdette ki. Hevesbe Ferencz származott át, 1676. évben már gyöngyösi lakos. (1676. év 193. jkl.) Ő alapitotta meg a család itteni ágazatát, melyet eme táblázat mutat:
[családfa]
Márton egri lakos 1777. évben, testvérei János-Pál pesti orvos és Mihály 1802. évben, (1802. év 696. sz. 734. jkl.), János pásztói seborvos 1823. évben (1822. év 1062. és 1086. sz. 1171. és 1337 jkl. 1823. év 69. sz. 134. jkl.), Antal nagykanizsai seborvos pedig 1826. évben (1826. év 222. sz. 339. jkl.) nyernek nemesi bizonyitványt.
Czímer az armalis másolata (1777. év 66. sz. 160. jkl.) alapján: Ezüst pajzsban 3 zöld halom felett jobbjában 3 liliomot tartó, ágaskodó farkas; sisakdisz: a pajzsalak növekvőn; takarók: fekete-kék, ezüst-vörös.
A család Kóczik néven is előfordul.
Bajnóczy. Péter 1696. évben hirdetteti ki nemességét Nyitramegye bizonyitványával. (1696. év 66. jkl.)
Bajomi. Bálint 1730. évben dévaványai nemes. (1730. év 61. sz.)
Bajza. Pál a Thurzó-uradalom árvaváraljai tisztje 1792. év jul. 26. nyer armalist. Gerhardt Anna nejétől származott Mihály, Pál, Ferencz, Samuel, Miklós, Judit és Éva nevü gyermekeivel együtt. Mihály Szücsibe költözik s 1802. évben kihirdetteti nemességét. (1802. év 695. sz. 713. jkl.)
Mihály és minaji Bornemissza Johanna gyermekei Antal, József, a kiváló költő és Zsófia. (1830. év pp. 10. sz.) A költő leánya Lenke, a nemrég elhunyt népszerü irónő, néhai beniczei és micsinyei Beniczky Ferencz Pestvármegye volt főispánjának neje, kinek egyik fia királyi kegyelemből ma is a költő nevét, a Bajza József nevet viseli.
Czímer: Vörössel és zölddel jobb haránt osztott pajzs sziklás alján 2 hatágu ezüst szarvasagancs közt aranyruhás és süveges magyar vitéz, jobbjában aranymarkolatu ezüst kard; sisakdisz: 2 fekete sasszárny között a pajzsalak növekvően; takarók: arany-vörös, ezüst-zöld. (K. K. LVI. 335.)
Bakay Márton nemes. (1762. év 220. jkl.)
Bakó. Szabolcsmegyei család, mely 1688. évben nyert czímerlevelet. Elágazását kellő világitásba helyezi a Szabolcsmegye által 1807. évben kiállitott bizonyságlevél, melynek alapján György - Ferencznek fia, Andrásnak unokája - tiszafüredi lakos s ennek fia Dániel, továbbá Andrástól származott László, ugyancsak tiszafüredi lakos s fiai László és József kihirdettetnek. (1807. év 426. sz. 652. jkl.)
Bakó. Bihar- és Szatmármegyékben elterjedt család, melynek Apaffy adott nemeslevelet. Bakó János dévaványai lakos s testvérei István és Mihály részére Szatmármegye által kiadott nemesi bizonyitvány itt 1793. évben kihirdettetik. (1793. év 374. sz. 418. jkl.)
Bakó (nemeskürthi). Nemzedékrendje néhány ízen:
[családfa]
János, karácsondi lakos, Hontmegye bizonyitványa alapján kihirdetve 1740. évben (1740. év 217. sz. 1791. év 918. A. sz. 1765. év pp. 787. sz.)
Czímere Siebmacher czímerkönyvében.
Bakocs. Nemeslevelet II. Ferdinandtól 1628. év márcz. 20. nyertek Bakocs Pál, János, Gergely, Mátyás s rokonuk Koncz Márton. A nemesi investigatio alkalmával felvett jegyzőkönyvek szerint Nyitramegyéből származott ide. Nemességüket igazolják János, Gerely, Márton 1676. évben, Máté s ennek fia Mihály, mindnyájan gyöngyösi lakosok, 1724. évben. (1676. év 177. jkl. 1724. év invest. jk.)
Bakos Bakos István dorogházi lakos - Istvánnak fia, Balázsnak unokája - és testvérei Béla, Mihály és János Sárosmegye bizonyitványával 1764. évben kihirdettetik nemességüket (1764. év 169. jkl.) s csakhamar az osgyáni előnevet kezdik viselni. Az előnév használata ugyan jogtalan volt, mert a Hunt Pázmány nemzetségből eredő osgyáni Bakos család még a XVII. században Gáborral kihalt, de azért az őket bevádoló regléczi Luzsénszky Elek bárónak, az osgyáni Bakos család nőági leszármazottjának sem volt igaza, midőn azt állitotta, hogy ők nemrég még Okolicsányi Pál jobbágyai voltak. (1764. év 207. jkl. 62. sz.) Beigazolják ugyanis, hogy a czímerlevelet II. Ferdinandtól 1627. évi szept. 6-án Balázs - István nagyatyja - s leányai Erzsébet és Anna nyerték s Sárosmegye hirdette ki.
Nemességüket Sárosmegye bizonyitványával igazolták: András, Albert, György, Mihály, másik György és Gergely dorogházi lakosok 1826. évben (1826. év 205. sz. 291. jkl.); ezen megyétől nemesi bizonyitványt nyertek 1832. (1826. év 1168. sz. 1827. év 1309. sz. 1851. jkl. 1829. év 1255. sz. 1972. jkl. 1832. év 360. sz. 682. jkl. 1835. év 1127. sz.) Menyhértnek az alábbi táblázaton feltüntetett fiai és unokái.
[családfa]
1827. évben István czeglédi, másik István és Imre félegyházi lakosok. (1827. év 1309. sz.) Egyes családtagokkal Dormándon is találkozunk, ezekről a következő töredékes táblázat állitható össze:
[családfa]
Bakos. A czímerlevelet III. Károlytól 1716. decz. 1-én nyertek Bakos Pál zászlótartó, neje Nagy Mária, gyermekei László és Anna. Kihirdetve 1717. Hevesben. Mihály szihalomi, Gergely vadkerti lakosok ezen megyétől 1767. bizonyságlevelet nyertek. (1767. év 192. jkl.)
Czímer a megyei levéltárba jutott eredeti armalis nyomán: kékben zöld alapon vörösbe öltözött, zöld kalpagos, sárga csizmás, kezében vörös-fehér zászlót tartó, jobbra fordult ágoskodó fehér lovon ülő harczos; sisakdisz: vörös ruhás könyöklő kar görbe karddal; takarók: arany-kék, ezüst-vörös. (1717. év 43. A. sz. 910. jkl.)
Balajthy (gesztetei). Borsod, Gömör és Abaujmegyékben elterjedt család, mely I. Mátyástól nyerte a pallosjogot s a gesztetei előnevet. Hevesmegyében 1693. János kihirdetteti Gömörmegyétől nyert bizonyitványát (1693. év 128. jkl.), majd az 1724. investigatio alkalmával mint gyöngyösi lakos igazolja a maga és János, József, Mihály nevü fiai nemességét. (1724. invest. jk.) Ezen Mihály Berthóty Istvánnal és másokkal együtt nádori donatiót nyer 1747. évben a kihalt kövesdi Kovács család váraszói és bükkszenterzsébeti javaira. (1782. év pp. 2261. sz.)
Kihirdetést nyertek még 1824. évben Antal, Pál, József jászapátii és Ferencz nádorispáni ezredbeli nyug. kapitány egri lakosok, továbbá Antalnak fiai Péter-Pál és Ferencz s Pálnak fia András. (1824. év 354. jkl.)
Czímerét Csoma József: "Abaujvármegye nemes családjai" cz. művében közli.
Balás. Balás Máté, neje Balogh Anna, fia István, testvére Gergely, ennek neje Fodor Anna, ezek fia Pál javára III. Ferdinand 1634. aug. 19. czímerlevelet adott, melyet ezen vármegye hirdetett ki ugyanazon évben. Pálnak fia Gergely 1699. évben szentdomonkosi birtokos. Az 1724. évi investigatio alkalmával igazolták nemességüket Gerely s az ő fia János, továbbá Mihálynak fiai István, Máté és Péter.
Valószinüleg ezen családhoz tartazott azon András is, a ki 1766. évben feleségével Vincze Dorottyával s fiaival Pállal, Jánossal, Ferenczczel, Mátéval, Istvánnal és Andrással Leleszről Füzesabonyba tette át lakóhelyét. (1766. év. 274. sz. 390. jkl.)
Czímer a levéltárban levő armalis-másolat alapján: kékben zöld halmon kettős farkú, kardot tartó oroszlán; sisakdisz: 2 sasszárny közt vörös ruhás kar; takarók: arany-kék, ezüst-vörös. (1634. év 5. sz )
Balás (sipeki). A nógrádmegyei Sipektől vette előnevét (1791. év 738. A. sz.) s 1635. febr. 27. nemesittetett meg.
Nemességüket Nógrádmegye bizonyitványával kihirdettették, illetve Hevesmegyétől nemesi bizonyságlevelet nyertek:
1765. évben Gábor - Ferencznek fia, Péternek unokája - sipeki származásu alsószentiváni lakos. (1765. év 68 sz. 71. jkl.)
1784. évben Péternek fia János karácsondi lakos. (1784. év 108. jkl.)
1793. évben Mihály - Péter karácsondi lakosnak fia s Jánosnak unokája - hegyesi lakos s ennek még Monostoron született fiai: János (1766), Péter (1771), Imre (1777), Mihály (1781). (1793. év 375. sz. 427. jkl.)
1795. évben Mártonnak fia Pál s fia Gergely monostori lakosok, (1795. év 225. sz. 232 jkl.) továbbá Györgynek fia József (sz. 1725.) s fia József gyöngyösi származásu káli lakosok. (1795. év 560. sz. 822. jkl.)
1844. évben Pál - Mihálynak fia, Mártonnak unokája - monostori lakos és Bodor Erzsébettől származott fiai József (sz. 1818.) és György (sz. 1813.) (1844. év 144. sz. 177. jkl.); továbbá István - Imrének fia, a Nógrádmegyében 1755. évben igazolt Ferencznek unokája - legéndi származásu gyöngyösi lakos (1844. év 780. sz. 1296. jkl.); végre Hontmegye bizonyitványa alapján Pál gyürkii származásu gyöngyösi szűcsmester. (1844. év 809. sz. 1420. jkl.)
Czímerét s az élő nemzedék származási adatait a Magy. Nemz. Zsebk.-ből (II. r. I. köt. 15. l.) ismerjük.
Balássy másk. Hamvay. III. Ferdinand által 1656. nov. 25. adományozott nemeslevél kihirdetve 1657. évben. Czímerszerzők: Balássy Gergely, neje Keöreösközy Luczia, gyermekei Balázs, Erzsébet, Anna, fivére György, neje Cseh Ilona, ezek gyermekei János, Mihály, Zsuzsanna, Katalin. Gergelynek ugylátszik nem maradt fiugyermeke, György leszármazottjait a táblázat mutatja:
[családfa]
A család előbb Tiszafüreden, majd Csépán lakott. 1847. évben Károly, Mihály, József csépai birtokosok és József kamarai tisztviselő nemesi bizonyságlevelet nyertek. (1847. év 1045. sz. 1196. jkl.)
Gergely és György 1724. évben tiszaszentimrei lakosok. (1724. invest. jk.)
Czímer az armalis átirata alapján: Kék pajzsban, 3 zöld halmon korona felett fehér galamb olajággal; sisakdisz: vértes kardos kar; foszlányok: kék-arany, ezüst-vörös.
Balázsovich másk. Zsuffa (dedinai). Birtokos nemes család az árvamegyei Dedina (most Nemesdedina) községből, mely a Reviczky, Dedinszky, Burián és Hupcsó családokkal egy közös tözsből ered s megalapitójának Hotimérnak (1272) Wodur (Bodor) nevü fiától való unokája Domokos tekintendő, ki I. Lajos királytól 1355. évben a Hodocsin és Javra patak mentén Lodán fiával, Dienessel bizonyos javakat nyert donatióba. Domokostól származott Miklós (1391.), ettől Márton (1449.), ettől Mátyás. Ezen Mátyás s azon László között, ki 1583. évben szerepel s már a Zsuffa néven ismeretes, körülbelül 3 ízen való hézagot mutat a leszármazási táblázat.
A Balázsovich név bizonyára Lászlónak János nevü fiától, Balázstól származik; ezen néven szerepelt Miklósnak fia Mihály, Esterházy egri püspök jószágigazgatója, a ki Árvamegyétől 1747. évben nyert nemesi bizonyitványát ezen megyében 1749. évben kihirdettette (1747. év 51. sz. 1749. év 413. jkl.), továbbá ennek a táblázaton feltüntetett összes leszármazottjai, köztük Mihály táblabiró és pápai praefektus, kinek a megye 1784. évben testimonialist adott. (1784. év 500. jkl.)
Viszont a Zsuffa néven voltak ismeretesek: az 1804. évben kihirdetett Imre egri lakos s fia József (1804. év 140. sz.), továbbá ennek Greskó Borbálától való, a táblázaton feltüntetett gyermekei, kik Hevesmegyétől 1846. évben nemességükről bizonyitványt nyertek (1846. év 1468. sz.); végre ezen nevet viselte az 1816. évben kihirdetett Mátyás gyöngyösi lakos is, ki azonban a táblázatba nem volt felvehető. (1816. év 706. sz. 1096. jkl.)
Bár a megyében élt Balázsovichok a kihirdetések bizonysága szerint minden kétséget kizárólag az árvamegyei dedinai Zsuffa családból származtak, melynek czímere: "kékben zöld alapon korona felett könyöklő pánczélos kar karddal, a pajzs felső sarkaiban jobbról arany csillag, balról ezüst félhold; sisakdisz: a pajzsalak; takarók: kék-arany, ezüst-vörös," - pecsétlenyomataikon mégis mindenütt az 1710. évben armalist nyert binyóczi Balázsovics pozsonymegyei család következő czímerét találjuk: "hasitott pajzs, elül veresben zöld alapon kettős kereszt, hátul kékben oroszlán karddal; sisakdisz: a pajzsbeli oroszlán; takarók: kék-arany, ezüst-vörös." (1796. év 69. sz. 1784. év pp. 940. sz. 1761. év pp. 683. NB. 1817. év 1274. sz.)
A család hevesi ágazatának leszármazása levéltári (1783. év pp. 2298. Ab. 1829. év pp. 16. sz. 1791. év 1069. sz. 1150. jkl. 1782. év pp. 2273. C. 1795. év 147., 769. jkl. 1809. évi insurr. összeirás) és anyakönyvi adatok alapján:
[családfa]
A család ma is virágzik Pusztamonostoron.
Balczó lásd Búzás.
Bálinth vagy Bálinthfi (csikdelnei). Antal csikdelnei származásu egri lakos, Reiner Károly nagyprépost kulcsárja, Csik-Gyergyó- és Kászonszékek bizonyitványával 1840. évben igazolja nemességét és előnevét. (1840. év 428. sz. 149. jkl.)
Bálintffy. István 1667. évben Tenken birtokos.
Balla. A nemességszerzők Jakab és György voltak, s 1616. évben kelt czímerlevelük Hontban lett kihirdetve. Jakabtól származott Benedek, ettől Lőrincz, ettől György, ettől István, ettől ismét István, ettől János szolnoki postamester, továbbá György, Béla és István kécskei lakosok, kik Pestmegyétől 1796. évben nyert nemességi bizonyitványukat 1805. évben kihirdettetik. (1805. év 596. sz.) János postamesternek fia 1814. évben bizonyságlevelet nyer. (1814. év 249. A. sz. 296. jkl.)
A család armalisa O. L. Htt. Oszt.
Balla. Tanuvallomások szerint a hontmegyei Ipolykesziből származó család. A nemeslevelet 1650. évben Jakab szerezte, ennek fia volt Benedek, ezé András, ezé ismét András, ezé János visontai lakos. Nemességüket Hontmegye bizonyitványai alapján kihirdettették: János visontai lakos 1737. évben, András, György és János 1743. évben, Gergely tiszaföldvári lakos 1754. évben. (1735. év 130. sz. 1737. év 570. jkl. 1743. év 23. jkl. 1754. év 216. jkl.) Ezen Gergelynek fia István dévaványai, majd törökszentmiklósi és hevesi lakos, ezé István, ezé József (sz. 1754.) hevesi lakos, a ki 1797. évben testimonialist nyert. (1797. év 126. A. sz. 208. jkl. 1805. év 596. sz. 948. jkl.)
Balla lásd Tary.
Balogh. Czímerlevele 1622. év május 30. kelt s Zemplénben lett hirdetve. Czímerszerzők: András és Péter. 1715. évben János ezen megyében igazolja nemességét. (1713. év 28. sz.) Czímer Siebmacher czímerkönyvében.
Balogh. A nemeslevelet II. Ferdinand 1628. okt. 5. adta Debreczeny Dánielnek és Balogh Mihálynak. Ezekről a családi hagyomány azt tartotta, hogy tulajdonképen testvérek voltak, de mivel Mihály balkézre fogta a kardot s ugy hadakozott, ezért maradt rajta a Balog név. Ezen Mihály egri lakosnak fia Márton mezőtárkányi, ezéi Pál és János egri, ez utóbbié István egri, ezé István ároktői lakosok. (1628. év 1. sz. 1794. év 672. sz.) Az armalis 1628. évben Sárosban, 1629. évben Borsodban lett kihirdetve.
Czímer a Debreczeny családnál.
Balogh (1631.) lásd Galvács.
Balogh. III. Ferdinandtól 1651. év apr. 2. Balogh András, János és István nyertek czímerlevelet, melyet Sárosmegye hirdetett ki. (1652. év 3. sz.) 1724. évben a nemesi vizsgálatok alkalmával, István tiszafüredi lakos azt bizonyitja, hogy a nemességszerző András neki apja volt. Istvánnak fivére Mihály, ennek fia pedig György volt.
Balogh. Egyedüli adat eme családról az 1667. év julius 4-én Balogh György, neje Gálos Katalin, gyermekeik Gergely, István, Pál, György, Anna, továbbá fivére János, neje Pap Erzsébet, gyermekei István, György és Erzsébet részére adományozott nemeslevélnek 1670. évben történt kihirdetése. (1670. év 118. jkl.)
Balogh. A Béky család jobbágya volt, 1676. évben szabaditotta fel Béky Mátyás. Balogh Demeter, neje Tóth Anna, fiai Menyhért és Boldizsár, testvérei Béla, Mihály, Pál, Péter, Gáspár, Imre, István, Mátyás, András, Ambrus, János, Gergely, Márton, másik János, másik Mihály, másik Mátyás I. Lipót királytól 1678. év jul. 7-én csakhamar armalist nyernek, mely 1678. ki is hirdettetett. (1678. év 88. sz. 349. jkl. 1744. év pp. 275. sz.) 1699. évben Pál recski és derecskei, Mihály halmaji és fügedi, Ambrus, Pál, Albert, Menyhért, Mihály, István bocsi birtokosok. 1724. évben a nemesi vizsgáló bizottság előtt feltünik még Sándor s fia Mihály, 1765. évben pedig Gergely, Mátyás, Máté, Menyhért és Mihály Besenyőteleken szerepelnek. (1765. év 69. sz. 72. jkl.)
A megyei levéltárban levő armalis-másolat alapján a czímer: kék pajzsban, zöld mezőn földmüvelő, kaszával a vállán; sisakdisz: buzakéve; takarók: arany-kék, ezüst-vörös.
Balogh. A pozonymegyei Cseklészről átszármazott család, mely 1685. évben nyert armalist. Pozsonymegye bizonyitványában, melyet itt 1844. évben hirdettetett ki János mészároslegény, egri lakos (1844. év 776. sz. 1267. jkl.), a következő genealogiai adatok vannak:
[családfa]
Balogh. 1718. évi szept. 2. Balog András és János, Andrásné Benus Erzsébet s fiai János és Mihály, továbbá Jánosné Fegyverneki Zsuzsi, a Motyovay és Molnár családokkal együtt czímerlevelet nyernek, melyet Barsmegye hirdetett ki. A czímerszerző id. és ifj. János várkonyi lakosok, Barsmegyétől nyert bizonyitványukat kihirdettetik 1749. évben. (1749. év 90. sz. 413. jkl.)
Czímer: kék pajzsban zöld mezőn, követ tartó daru; sisakdisz: kiterjesztett szárnyu galamb, zöld olajággal szájában; takarók: ezüst-vörös, arany-kék. (K. K. XXXII. 110.)
Balogh. A család czímerlevelét, melyet III. Károly 1726. év jun. 23. adott Balogh János és Mihály részére, 1727. évben Nógrádmegye hirdette ki. 1784. 1825. és 1839. évben történt kihirdetések (1784. év 370. jkl. 1825. év 396. sz. 564. jkl. 1839. év 1659. sz. 952. jkl.) alapján a következő táblázat állitható össze:
[családfa]
Czímere: Kék pajzsban, zöld mezőn, vörös ruhás, arany sujtásos, sárga csizmás, fekete czobolyprémes s 3 strucztollas (ezüst-fekete-arany) kalpagos magyar vitéz, jobbjában kardot, baljában üstökénél fogva levágott törökfőt tart; sisakdisz: vörös-ruhás kar karddal, melyen törökfő van: takarók: ezüst-vörös. (K. K. XXXV. 501.)
Balogh. 1715. évben Balogh István dadai lakos Szabolcsmegyétől bizonyságlevelet nyer. (1715. év 77. sz.)
Balogh. 1792. évben Balogh Antal-Mózes hevesi lakos nemessége az erdélyi főkormányszék bizonyitványa alapján kihirdettetik. (1792. év 807. jkl.)
Balogh. Ezen állitólag Borsodmegyéből Egerbe költözött családról 1793. évi tanuvallomások alapján (1793. év 89. sz. 973. jkl.) a következő genealogiai töredéket ismerjük:
[családfa]
Kihirdetve nem volt a család nemessége.
Balogh (galánthai). A szendrői Török család jussán a XIX. század elején birtokos volt Fegyverneken, Szentivánon, Rozsnokpusztán, Kőteleken, Nagyberek pusztán. Török Klárának férje Balogh János, leányuk pedig Klára. (1806. év pp. 3358. sz.)
Balogh másk. Székely (teleki). II. Mátyástól 1614. évben nyert donatiót a zemplénmegyei Tálya falura Balogh másk. teleki Székely Gáspár. Leszármazása:
[családfa]
Zsigmond, Imre biharmegyei és László egri lakosok Ungmegyétől 1755. évben nemesi bizonyitványt nyernek. Manapság teleki - helytelenül telkesi - Balogh néven ismeretes a család.
Bán (kisdobai). Bán István a kisdobai előnévvel Rákóczi Györgytől 1651. évben donatiót nyert Diósadra. István, József és Mihály Szodoróról Debreczenbe, János és Péter s ennek fiai József és Mihály Tiszaföldvárra költöztek s Középszolnokmegye bizonyitványával 1797. évben kihirdettették nemességüket. (1795. év 597. sz. 727. jkl. 1797. év 55. sz. 75. jkl. 1798. év 322. jkl.) Nemességüket igazolták még 1799. évben Miklós és fiai Miklós, István és Mihály. (1799. év 452. sz. 548. jkl.)
Okleveles adatokból (1799. év 452. sz. 548. jkl. 1801. év 606. sz. 764. jkl. 1804. év 82. sz. 1826. év 250. sz. 386. 1232. jkl.) a következő nemzedékrend állitható össze:
[családfa]
Mezőturon is laktak többen a családból. Ezek leszármazása tanuvallomások és hiteles anyakönyvi kivonatok alapján:
[családfa]
Ezek utasitva lettek, hogy a tiszaföldváriakkal való vérségi összeköttetésüket per utján igazolják. (1817. év 1236. és 1273. sz. 1219. és 1322. jkl.)
A család czímere a Siebmacher-féle czímerkönyvben közölve.
Bányay (nagybányai). 1795. évben Tiszaszőllősön lakott Mihálynak fia István. Nemeslevele rövid ideig volt is a megyei levéltárban, de vissza lett neki adva. Nemessége kihirdetést nem nyert. (1795. év 471. sz. 398. és 633. jkl.)
Barakonyi lásd Pankotay.
Baranya. 1676. évben Baranya Ferencz gyöngyösi lakos igazolja nemességét. (1676. év 177: jkl.)
Baranyai. A Sopronmegyében kihirdetett czímerlevelet Lipót király 1657. jul. 15. adta Baranyai Mihály és neje Nagy Ilona részére. Tőlük származott György, ettől Mihály bástifalvi, ettől János ledéczi, ettől pedig Sándor egri és Gábor nemeskéri lakosok. János Sopronmegye bizonyitványával 1821. évben kihirdetteti nemességét. (1821. év 586. jkl. 1829. év 318. sz. 489. jkl.)
Baranyi (jászberényi). 1698. febr. 18. Baranyi János és Gergely a jászberényi előnévvel czímerlevelet nyernek; kihirdettetett ugyanazon évben. (1698. év 112. jkl.) Az 1724. évi nemesi investigatio alkalmával János gyöngyösi, Gergely jászberényi lakosok s ennek fiai Lőrincz, István, József igazolják nemességüket.
Siebmacher munkájában Bárány néven van emlitve s az eredeti armalis alapján czímere is közölve.
Baráth. A pozsonymegyei Eberhardról több helyre, igy Apponyba, Verebélyre, Csikára, Komáromszentpéterre s ide Hevesbe is átszármazott család. Nemességüket Nyitramegye bizonyitványával kihirdettették 1803. évben Györgynek fia János (1803. év 401. sz. 376. jkl.), 1824. évben ennek József nevü fiától származott unokája József, a ki Almásy József administrator gyöngyöshalászi tiszttartója volt. (1823. év 1059. sz. 1654. jkl. 1824. év 357. sz.) Az 1803. évben kihirdetett Jánosnak, báró Orczy György hevesi tiszttartójának, fiai Imre, ugyanezen uraság jankováczi uradalmának ispánja és János nemességükről 1841. évben bizonyságlevelet nyernek. (1841. év 1410. sz. 1121. jkl.)
Barát. András 1720. alatkai nemes. (1720. év 55. jkl.)
Baratnaky. 1682-ben Ferencz gyöngyösi birtokos.
Barcza. III. Károlytól 1718. évben Barcza János prédikátor donatót nyer Szentkirályszabadja falura. Öt fia volt: János debreczeni, István és Péter szentkirályszabadjai, Mihály és Gergely nagyrévi lakosok. György és János nagyrévi lakosok nemessége Veszprémmegye bizonyitványa alapján 1773. évben kihirdettetik. (1773. év 321. A. sz. 347. jkl.)
Bárczay (bárczai). A Barcha nemzetségből származó abauji család, melynek első őse Inak 1220. körül élt. Előnevét Bárcza helységtől vette, hol már a XIII. században birtokos volt. Czímeres levelet 1421. évben, Bárcza és egyéb abauji birtokokra 1430. évben uj adományt nyert. A 16. század elején János egri kanonok. - A megyében mint a Pászthóy család nőági leszármazottja kezd szerepet játszani a XVII. század elején. Az 1539. évben szerepelt Pászthóy Ferencznek egyik leányától Annától, Szénássy Istvánnétól, számazott ugyanis Szénássy Judit, a ki Bárczay János neje volt; ezek gyermekeinek Bárczay Jánosnak, Boldizsárnak, Zsigmondnak, Zsófiának és Annának hagyományozza Pászthóy Klára, Nádasdy Simon özvegye s az emlitett Pászthóy Annának nővére 1616. évben kelt végrendeletével szenterzsébeti, váraszói, leleszi, körei, átányi, kenderesí, kunhegyesí, kupai, kakasi, mesthi összes birtokait s a zemplénmegyei Mádon levő szőlejét. (1743. év pp. 263. sz.)
A család történetét és leszármazását Bárczay Oszkár, az ismert heraldikus és genealogus, kimeritően közölte (Turul IX. 85., 146.), az ujabb nemzedékek származási adatairól pedig a Magyar Nemz. Zsebkönyv (II. r. I. 36.) számol be.
Bárczy (bárcziházi). 1780. körül Csépán laktak ily nevüek. Gömörből származtatták magukat, de nemességük itt kihirdetve nem lett.
Bárdos (lénárddaróczi). A borsodmegyei Lénárddaróczról származó család, innen vette előnevét is. Armalist nyernek III. Ferdinandtól 1647. junius 9-én Bárdos Péter és testvérei Pál, István, Simon, János, Benedek, Miklós. Kihirdetve 1652. május 8. Borsodban, A Borsodmegyében elterjedt ágazat Pétertől származik le s tagjai 1762., 1763., 1829. évben testimonialist nyernek (Borsodm. Lev. Pr. 7. f. 37., 19. f. 631., 30. f. 93., 29. f. 40. 1804. évi közgy. 1618. sz. 1829. évi közgy. 1708. sz.), mig Hevesmegyébe 1722. évben a czímerlevélben emlitett Miklósnak unokája János költözik. Ennek talán fia volt István egerfarmosi lakos, a ki 1724. évben a nemesi investigatio alkalmával igazolta nemességét.
1893. évben 105. közgy. sz. alatt Bárdos István hevesmegyei irodaigazgató nyert Borsodvármegyétől testimonialist, melyből kitünik, hogy ő az 1809. évben Lénárddaróczon szűletett Istvánnak és Zachar Veronikának fia, s Istvánnak és Kalló Erzsébetnek unokája.
Az eredeti czímerlevelet Bárdos József budapesti iparos őrzi.
Bárdosy. Mária Teréziától 1768. év május 25. nyert nemességet. Czímerszerzők Bárdosy János, neje Horváth-Kissevich Mária, fia Antal. Kihirdetve: 1769. Heves, 1771. Abauj, 1772. Gömör, 1780. Pest, 1782. ismételten Heves.
Czímer a meglevő armalismásolat nyomán: kékkel és vörössel vágott pajzsban 3 zöld halom középsőjéből kiemelkedő vasba öltözött, jobbjában tőrt, baljában aranynaptól kisért kettős keresztet tartó vitéz; sisakdisz: két fekete sasszárny között a Csákyak czímerében levő levágott fő; takarók: arany-kék, ezüst-vörös. (1782. év 220. sz. 244. jkl. K. K. XLVIII. 113.)
Barinay (monostori). 1652. évben monostori Barinay György részére adományozott s Nyitramegyében kihirdetett czímerlevél Pestmegye levéltárában van. (1835. év 39. sz. 36. jkl.) István, Török-ezredbeli kapitány, Thassy jusson 1770. évben birtokos Szentimrén és Szentgyörgyön. Az ő nagyatyja volt az, a kit nemesthassi Thassy Ferencz őrökbe fogadott. (1771. év pp. 948. sz.)
Barkassy másk. Munkácsy. A család Munkácsról származik, de már a XVII. század közepén Borsodban szerepel. 1804. évben József (sz. 1760.) miskolczi, majd szárazbői, Ádám jászberényi, Gábor nyéki, György miskolczi lakosok, továbbá Józsefnek fiai György (sz. 1794.) és Benedek (sz. 1797.), Gábornak fia Lajos részére Borsodmegye testimonialist ad, mely itt ugyanazon évben kihirdettetik. (1804. év 719. sz. 660. jkl.)
Czímerét s az élő nemzedék genealogiáját a M. Nemz. Zsebk. (II. r. I. 42.) közli.
Barkóczy (szalai és tavarnai), gróf, báró, nemes. Vasmegyéből származik. - Grófi rangot 1687. nyert Ferencz, de az ő ága kihalt. Egy másik Ferencz 1745-61. években egri püspök, majd esztergomi primás. Ő épittette a vármegyeházát s alapította a lyceumi könyvnyomdát.
Barla lásd Hotta.
Barna (melléthei) másk. Horliczky. Gömörből származó régi család. Farkasnak fiai György és Ferencz 1628. évben nádori adományt nyernek Kerekudvarra és Melléthe 1/4 részére. (Egri kápt. Prot. pag. 421., 466., 468.) György mag nélkül maradt. Ferencznek Horváth Klárától való gyermekei Zsuzsanna gagyi Báthory Zsigmondné és Ferencz. Ez utóbbinak Czeczey Dorottyával való házasságából származtak István, a ki utódot nem hagyott hátra és Katalin, uszfalvi Úsz Istvánné. Ferencz, hogy nejét, Czeczey Dorottyát, a török rabságból kiválthassa, 1653. évben Jászberény várostól 600 tallért vett fel s 17 évre lekötötte zálogul kerekudvari birtokát. (1778. év pp. 2118. Q.)
1844. évben János seborvos Pest- és Gömörmegyék bizonyitványai alapján kihirdettetik. Ennek atyja Miskolczon élt s midőn a Nádasdy ezredbe katonának beállott, Nichli Jozefától való 2 éves gyermekét Horliczky József bodnármester nevelésére bizta. Innen a ragadványnév. (1844. év 778. sz. 1245. jkl.)
Barsy. Czímerlevelet Barsy János nyert. Ennek fia Mátyás 1703. évben, unokája János pedig 1724. évben a nemési investigatio alkalmával igazolták nemességüket. (1703. év 1102. jkl.)
Barsó lásd Décsy.
Bársony (lovasberényi). György 1675-78. években egri püspök.
Barta. Czímerlevelet II. Ferdinandtól 1633. jul. 26. nyertek Barta Mihály, neje Dorottya, gyermekei András, István, Mihály, Katalin, testvérei Máté, Pál, István, Balázs, János. Kihirdetve 1634. évben Borsodban.
Az 1724. éví investigationalis jegyzőkönyv s az 1802. évi nemességi igazolás (1802. év 669. sz. 776., 797. jkl. 1803. év 438. A. sz. 871. jkl.) alapján a nemzedék rendje ez:
[családfa]
Barta. 1694. évben kihirdettetik a Barta György, neje Antal Katalin, gyermekei György, Mátyás, Ilona, Katalin, Klára, Zsuzsanna, fivérei János és Pál részére 1693. év május 12. adományozott czímerlevél. (1694. év 254. jkl.) 1699. évben György halmaji birtokos.
Barta. Nemességét csak tanuvallomások támogatják. Állitólag Nyitramegyéből származott Hevesbe Kristófnak fia Mihály, ki Füleken és Sirokon katonáskodott. Ennek fia János, ezé pedig András tarnaörsi lakos 1765. évben. Kihirdetve nem lett. (1765. év 129. sz. 123. jkl. 1766. év 283. sz.)
Bartakovics (kisapponyi). Ezen horvát eredetü családból származott Béla esztergomi kanonok, majd rozsnyói püspök s 1850-73. években egri érsek. A család a XVI. század közepén származhatott a szabolcsmegyei Fejértóra, hol adományos birtoka volt.
Bartal. A III. Károly által 1722. év május 1. Bartal István, neje Muhoray Katalin, fiai György, István, Bálint részére adományozott nemeslevél kihirdettetett ugyanazon évben. (1722. év 464. jkl.) A család Jászberényben lakott s nemessége 1808. évben legfelsőbb helyen igazoltatott. (K. K. LXII. 870.)
A család genealogiája hiteles oklevelek (1809. év 45., 63. sz. 144., 202. jkl.) alapján:
[családfa]
Czímere az armalis másolata (1809. év 45. sz.) nyomán: Kék pajzsban, zöld halmon, korona felett vörös ruhás kar kardot tart, melynek hegyén törökfő van; sisakdisz: a pajzsalak; takarók: kék-arany, ezüst-vörös. (K. K. XXXIII. 607.)
Barthalos. Madon és Padányban birtokos család, nemességéről Pozsonymegye 1730. évben bizonyságlevelet ad. Mivel e család ezen megyében nem szerepelt, nem tudjuk okát adni, miért került e testimonialis a levéltárba. (1732. év 155. sz.)
Bartók. 1666. évi május 26. Bartók István, neje Bedécs Borbála, fiai István, György, Gergely, leánya Anna, fivére András, ennek neje Buday Anna, továbbá rokona Bedécs István, ennek neje Erzsébet, gyermekei Mihály és András czímerlevelet nyernek, mely 1670. évben lett kihirdetve s melyet Átány kőzségben a család őriz. 1709. évben István, 1724. évben a nemesi investigatio alkalmával András, István és György átányi lakosok igazolják nemességüket. (1670. év 97. jkl. 1709. év 486. jkl.)
Báthory (gagyi). Az Aba nemzetségből származott kihalt család. 1654. évben László Ivádon birtokos, 1663. évben alispán. 1634. évben él Zsigmondnak és melléthei Barna Zsuzsinak fia Gábor. (1778. év pp. 2118. O.)
Báthory lásd Nógrády.
Batka (nagyoroszfalvi). Batka György, Pál, Gergely és Mihály Nógrádmegye előtt 1713. évben felmutatják a Lipót királytól 1688. év okt. 27-én nyert s a nagyatyjuk, Gergely részére II. Mátyás által 1610. évi febr. 4-én adományozott nemeslevelet megerősitő kiváltságlevelet s igazolják nemességüket. (1713. év 97. sz.) Talán ezen családból származott Máté 1699. évben pétervásári birtokos.
Battik (sarudi). Az előnévből azt következtetjük, hogy a család eredete Hevesben keresendő. 1634. évben Battik Gergely Aszalay Istvánnal együtt nádori donatiót nyer Cserőköz puszta felére, továbbá az abádi és szenttamási részbirtokokra, melyek Büdy Menyhért magvaszakadtával jutottak volt a kincstár tulajdonába. Gergelynek azonban Sarudon is volt birtoka, ezt zálogba adta a Péntek családnak, de mert az ujszerzeményi bizottság (neoaquistica commissio) előtt tulajdonjogát kellően nem igazolta a család, tőle elvétetett. Egyik hasonnevü unokája 1715. évben a cserőközi pusztával kárpótolta a Péntek családot. Ez utóbbi Gergelynek neje volt Bezzegh Anna (utóbb Géczy Zsigmondné), gyermekei pedig György (sz. 1687.), Pál (sz. 1691.), Gergely (sz. 1694.) és Erzsébet (sz. 1689.), ócsai Balogh György neje. (1774. év pp. 1048. sz.)
1699. évben János özvegye pásztói, gyetrefalvi és váraszói, Gerely özvegye sarudi és cserőközí birtokos.
Nemességüket igazolták 1711. évben János és Pál gyöngyösi lakosok, 1724. évben a nemesi vizsgáló-bizottsági előtt Mihály, János és Pál gyöngyösi lakosok s ennek fiai György és András, 1811. évben Pálnak fia Sándor szentesi lakos s fiai Sándor (sz. 1806.) és Imre (sz. 1808.). (1711. év 116. sz. 68. jkl. 1811. év 572. sz. 700. jkl.)
A család Zólyom-, Nógrád-, Gömör- és Pestmegyékben is el volt terjedve.
Czímerét Siebmacher munkájából ismerjük.
Battiz. 1764. évben Imrének fia Gábor alsómalatini származásu egri lakos Liptómegye bizonyitványával kihirdetteti nemességét. (1764. év 1. b. sz. 228. jkl.)
Becse. 1724. évben a nemesi vizsgáló-bizottság előtt István és fiai István és János gyöngyösi lakosok a II. Ferdinand által 1624. év febr. 29-én Becse András, István és Mátyás részére adományozott s Hevesben kihirdetett armalis alapján igazolják nemességüket.
Becz (tassi) másk. Szabó. Hevesből eredő s Pestmegyébe is átszármazott család. Czímerlevelet 1674. szept. 27-én nyertek Becz másk. Szabó János, neje Borbély Judit, gyermekei János, István, Zsuzsanna, Erzsébet, Katalin, Anna és Sára, továbbá fivérei Péter, István, Imre, Gergely és György (1675. év 342. jkl.) 1724. évben János és József igazoltatnak.
Az 1763. évben Pestmegyében Irsán élt Péter testvérétől Ádámtól származott Károly, ettől Ádám mezőtúri lakos, a ki Károly és Pál nevü fiaival együtt itt 1844. évben kihirdetteti nemességét. (1844. év 1002. sz. 1636. jkl.)
A család leszármazására Pestmegye levéltára bővebb adatokat is tartalmaz. (Kőszeghi Nemes családok Pestmegyében 32. lap.)
Bedécs. Armalisáról a Bartók családnál van emlités téve. 1709. évben András és Mihály, 1724. pedig a nemesi investigatio előtt Mihály és István átányi lakosok igazolják nemességüket. (1709. év 486. jkl.)
Bedekovics (komori). Ősrégi, előkelő horvát család, mely már IV. Bélától kapott donatiót Komorfalura. Uj adományt nyertek II. Rudolftól 1587. év aug. 14-én Bedekovics Kristóf, István, Miklós, Lajos. Kristóftól és Tompa Annától származott Pál, ettől György, ettől Gáspár, kinek neje Patachich Anna volt, ettől Boldizsár, a ki Horvátországból ide származott s 1681. évben nemesi bizonylatot nyert, ettől pedig az 1724. évi nemesi investigatio alkalmával igazolt Ferencz, Boldizsár, Gáspár és Menyhért egri lakosok. - Hogy ezek közül melyik volt az apja András szolnoki lakosnak, a ki Pál (sz. 1773.), Ferencz (sz. 1782.) és Béla (sz. 1789.) nevü fiaival együtt Varasdmegye bizonyitványa alapján 1795. évben kihirdetteti nemességét, nem tudható. (1735. év 129. sz. 1795. év 303. sz. 332. jkl.) Ujabb időben Monostoron élt a család.
Bednarovics. Czímerlevelet 1820. évi aug. 4-én nyert Bednarovics Zachariás százados, a katonai pályán teljesitett hosszas és kitűnő szolgálataiért. Kihirdettetett 1825. évben a czímerszerző fiának, József főhadnagynak kérelmére. Vele kihalt e rövid életü család. (1824. év 942. sz. 1130. jkl. 1825. év 43., 394. sz. 43. 555. jkl.)
Czímer a megyei levéltárba helyezett eredeti armalis nyomán: vágott pajzs, felül vörös mezőben 3 zöld halom középsőjén barna ruhás kar könyököl s kezében aranymarkolatu görbe kardot tart, alul kékben virágos zöld alapon jobbra fordult, vörös nyeregtakaróval boritott fekete lovon kék mentés, zöld csákós, kardos vitéz; sisakdisz: a pajzsbeli kar karddal; takarók: vörös-arany, kék-ezüst. (1825. év 1. sz.)
Bekény (mikófalvi). A Bél nemzetségből eredő család, első ismert őse Károly fia János 1246. évben birtokos Németiben. A családnév Béli Tamásnak unokájától, az 1296. körül élt Buken-től vagyis Benedektől származik. Egyik ősi birtoka volt Mikófalva, melytől előnevét vette. Mátyás király 1470. évben mikófalvi Bekény Dénest megerősiti bélszentmártoni birtokában. Dénes volt az, a ki megszerezte az Alaghy család javait s a bekényi Alaghy nevet vette fel. Ujitott nemeslevelet és czímert 1553. évben nyert mikófalvi Beken Ferencz fia Farkas s ettől származik le a ma is virágzó mikófalvi Bekény család.
Történetét és leszármazását önálló munkában megirta dr. Illésy János, az ujabb nemzedék származási adatait pedig a Magy. Nemz. Zsebk. (II. r. I. 62.) ismerteti.
Békéssy másk. Gonda. Eredeti családneve Gonda, a megyében szereplő családtagok azonban megkülönböztetésül egy másik Gonda családtól állandóan a Békéssy nevet viselték. Már a török időkben ismert család volt Békésben, egyik tagját, Andrást, 1685. évben a törökök a Bűnkösd vizébe fojtották. Ennek fia András Törökszentmiklósra jött lakni. (Békésm. monogr. III. k.) Andrásnak fia Mihály 1724. évben a nemesi investigatio alkalmával igazolta nemességét.
Béky. Béky Mátyás 1676. évben felszabaditván Balog nevü jobbágyait, Bocson házhelyet, Kisbátorban bizonyos birtokrészt ad nekik. Ennek fia lehetett Ferencz, kinek Szabó Zsuzsannával való házasságából származott István, ki Miskolczy Erzsébettel, Szentlászlóy János nejével, együtt Lipót királytól 1691. évben Bocs és Mónosbél falukra uj adományt nyer. (1744. pp. 275. sz.)
Bélay. 1743. évben Antal és Ádám nemességük és származásuk ügyében vizsgálatot tartatnak, de mivel az 1628. évben megnemesitett őseikkel való vérségi viszonyt bizonyitani nem tudják, Trencsén- és Nógrádmegyékhez utasittatnak. (1743. év 22. jkl.)
Belánszky lásd Demkó.
Belánszky lásd Lieszkovszky.
Beleky másk. Szabó. 1660. évi márcz. 7. Beleky másk. Szaló Péter, neje s fiai részére adományozott armalis kihirdetve ugyanazon évben. (1660. év 61. jkl.) 1662. évben András, György, Ferencz (1662. év 91. jkl.), 1676. évben Péter, Ferencz, András gyöngyösi lakosok (1676. év 177. jkl.), 1724. évben András és fia János igazoltatnak.
Belgrády. Belgrády azelőtt Constantinovics András pomázi görög pap s gyermekei Sándor, Péter és Anasztázia 1791. okt. 24-én nemességet nyernek. Kihirdetve 1792. évben. (1792. év 676 sz. 704. jkl. K. K. LV. 821.)
Beliczay. Jeskófalván volt birtokos. István fia Mihály fiai József, János, Pál és Sándor Bars- és Békésmegyék bizonyitványaival igazolják nemességüket 1777. évben. (217. jkl.) A jeskófalvi előnevet használta. (Kőszeghi: Nemes Családok Pestmegyében 35. l.)
Bencsik. Czímerlevelet III. Károlytól 1722. év november 27. nyert Bencsik Mátyás. Kihirdetve 1723. évben Borsodban. A czímerszerző Mezőkövesden lakott.
Czímer a levéltárban levő armalis-másolat alapján: vizszintesen 3 részre osztott pajzs, felső és alsó kék mezejében vörös rózsa, középső vörös mezejében koronázott kettős farku s jobb lábával zöld koszorút tartó oroszlán; sisakdisz: két vörös-ezüst zászló közt a koszoru; takarók: arany-kék, ezüst-vörös. (1722. év 94. sz.)
Bende. András vámosi származásu ecsédi lakos, Szepessy Zsigmond tiszttartója, Borsodmegye bizonyitványával 1775. évben igazolja nemességét. Ennek apja István, ezé János, ezé a nemességszerző György volt. (1775. év 189. jkl.)
Bene. Bene Mihály halmaji lakos, neje Bene Anna s gyermekei Mátyás, Bálint, Ilona részére 1659. év febr. 21-én adományozott nemeslevél kihirdettetett 1660. évben. (1660. év 45. jkl.) A czimerszerző Mihály a mikófalvi Bekény családtól - melynek jobbágya volt - Halmajon egy birtokrészt vett zálogba 1659. évben, azonban ezt az ujszerzeményi bizottság elvette utódaitól, kik azután Visontán szereztek telket, réteket és malomrészt. (1771. év pp. 960. sz.)
Nemességüket igazolták 1751. évben Jakab (1751. év 601. jkl.), 1833. évben pedig ennek unokái és ezek gyermekei (1833. év 411., 1219. sz. 804. 2168. jkl.)
A család leszármazása hiteles adatok nyomán:
[családfa]