|| TARTALOM || VISSZA || TOVÁBB ||

Orosz Ernő: Heves és a volt Külső-Szolnok egyesült vármegyék nemes családjai
[A. - B. - C. - D. - E. - F. - G. - H. - I. - J. - K. - M. - N. - O. - P. - R. - S. - Sz. - T. - U. - V. - Z. Zs.]



L.

     Lacsny lásd Folkusházy-Lacsny.

     Laczka. 1818. évi okt. 16-án nyertek nemességet János és Ferencz testvérek. A nemeslevelet 1827. évben az előbbi mint jászkún kapitány, az utóbbi mint esküdt hirdettette ki. Másolata meg van a levéltárban. (1827. év 866. sz. 1073. jkl. K. K. LXIV. 102.)

     Laczkó. Czímeres nemeslevelet I. Lipóttól 1659. évben nyertek L. Ambrus és György testvérek, továbbá Ambrus fiai Péter, István és János, György fia András, végre Németh Márton, György és András. Kihirdette Hontmegye. Az ugyanott 1754. évben igazolt Jánosnak József nevű fiától és Obetra Borbálától való unokái, József és István, Uj Kécskéről Csépa községbe tették át lakásukat s fiaikkal, nevezetesen József József nevü fiával, István pedig Gábor, Ferencz és Károly nevű fiaival együtt Pestmegye bizonyitványa alapján 1831. évben kihirdettették nemesi voltukat. (1831. év 191. sz. 314. jkl.)
     Az armalis a pestmegyei levéltárban van. (Kőszeghi: Nem. cs. Pestm. 204.)

     Laczkó másk. Domy. A család eredeti neve Domy. Tanuvallomásokból tudjuk, hogy midőn a török még Egerben volt, Máté fia Pál fia István Füzesabonyban lakott. Pál a török háborúk idején Szolnokon esett el. Midőn Füzesabony elpusztult, a család eltávozott onnan. Az 1725. évben Egerben élt Laczkó János és Márton állitólag István füzesabonyi lakos fiai voltak. (1726. év 41. sz.)

     Laczkovics. Ezen pestmegyei nemes család egyik tagja István 1699. évben nagyrédei és ludasi birtokos volt. L. Antal és Csányi Erzsébet pásztói lakosok fia, Alajos, 1826. évben Nagyenyeden tünt fel. Pásztón a czisztercziták székháza mellett volt házuk, melyet az 1796. évi tűzvész pusztitott el. (1826. év 1199. sz. 1365. jkl.)

     Lada. 1520. évben Lada Imre, Jánossy Bernát, Olláry Mátyás és Gergely, Lada Gábor és orbáthszentgyörgyi Keserű Gergely királyi donatiót nyernek a pallosjoggal Orbáthszentgyörgy helységre. 1694. évben Jánossy János Trászon (Nógrádm.), az Olláryak Gyöngyösön fordulnak elő. (1520. év 1. sz.)

     Ladányi. 1697. évben Péter poroszlói lakos igazolja nemességét. (1697. év 271. jkl.)

     Lados. Nemességéről egyéb értesülésűnk nincsen, csak az, hogy a XVIII. század közepén Jászladányban lakott s az eskü alatt kihallgatott tanuk látták is a család armalisát. (1746. év 221. sz.)

     Lajkó lásd Laykó.

     Lakatos Az 1724. évi investigatió alkalmával Sándor poroszlói lakos bemutatja az 1703. évi máj. 3-án L. István, neje Losonczy Katalin, fiai Sándor, István, Péter és Gábor részére adományozott armalist, mely a Rákóczi háborúk miatt csak 1711. évben lett Gömörben kihirdetve. Fiai voltak Sándor, Gábor és Ferencz. Nemességüket kétségtelennek tekintette a bizottság.

     Lakatos lásd Fóris.

     Lakos. Lipót királytól 1687. évi jún. 29-én nyertek nemességet Lakos István, neje Boros Ilona, fia Farkas, leánya Ilona, testvére Mátyás, továbbá Végh András. Kihirdette ugyanazon évben Barsmegye.
     A nemességszerző István kapitány volt s Léván halt meg. Fia Farkas előbb Kótára, Gellén Mancza nevű felesége jószágára, majd Tiszavárkonyba költözött, egyetlen fia István pedig már Nagyréven szerepelt s Barsmegye bizonyitványával 1768. évben igazolta nemességét. (1764. év 9. sz. 1766. év 183. sz. 1768. év 219. sz. 360. jkl.) István fia Mihály fiai Mihály és János 1794. évben Szentesen laknak. (1794. év 674. sz. 1017. jkl.)
     Czímer a levéltárban levő armalis-másolat szerint: Kék pajzsban zöld alapon vasszinű foltokkal pettyezett fehér lovon ülő, balkezével a kantárt igazgató, jobbjában, törökfejes kardot tartó vörös ruhás, sárga csizmás magyar vitéz; sisakdisz: törökfejes kardot tartó vörös ruhás kar; takarók: arany-kék, ezüst-vörös.

     Lanzer (moósi). Zólyommegyéből származik. Lipót királytól 1682. évi aprilis 30-án nyertek czímerlevelet moósi Lanczer János-Márton és Jakab-Vilmos. Az előbbitől származott Jakab, ettől pedig szintén Jakab gyöngyösi lakos, a ki Zólyommegye bizonyítványával 1732. évben hirdette ki nemességét. (1732. év 157. sz.)

     László. Régi pozsonymegyei donatarius család, melyet Nagy Iván (VII. 31.) a XIII. században szerepelt padányi Zelege Mihály törzséböl eredeztet. János nagypadányi származású tiszavárkonyi lakos - kinek apja a pozsonymegyei 1754/5. évi összeirásban megnevevezett Péter volt - és nejétől, Szikszay Zsuzsannától, származott gyermekei János (1794.) és Péter (1799.) Pozsonymegye bizonyitványa alapján 1805. évben kihirdettettek. (1805. év 98. sz. 130. jkl.)

     László. II. Ferdinandtól 1629. évi febr. 15-én nyertek nemeslevelet László István, neje Lázár Borbála, fiai János, András, Péter, leányai Anna és Borbála, továbbá testvérei Gáspár és János. Kihirdette ugyanazon évben Gömörmegye. A hevesmegyei levéltárban levő másolata szerint a czímer: Kék pajzsban hármas zöld halom középsőjén csóka; sisakdisz: kardos vértezett kar; takarók: arany-ezüst-vörös (másik szín nincs leirva). (1862. évi közig. 5352. sz.)
     László Szilveszter, 1840-60 körül Gyöngyöspüspöki község jegyzője, azt állitja, hogy ezen családhoz tartozik s bár nemességi ügyét dűlőre nem viheti, mégis bizonyosnak látszik ezen családból való származása.
     Nevezetesen az armalisban megnevezett Gábor fia volt II. Péter, ezéi III. János és II. István, ez utóbbitól származott III. István, ettől IV. János, ettől V. János, ettől IV. István.
     III. János fia volt Tamás, a ki Hubóról Kis Gergére költözött, ezé I. József (sz. 1732.), ezéi Pál (1754-1827.), I. Mihály (1756-1804.), Ferencz, II. András, II. József (sz. 1769.).
     I. Mihály fia volt II. Mihály (1786-1843.) kisgergei kántor, ennek fiai pedig Szilveszter (sz. 1810.) gypüspökii jegyző, Bibiana (sz. 1814.), VI. János (sz. 1817.), Elek (sz. 1819.) és Benedek (sz. 1823.).
     I. Jánosnak - Gáspár testvérének - fia volt I. György, a kit Hegedűsnek is hivtak, ezé pedig II. György.

     László lásd Csutna.

     Lászlóffy. A czímeres nemeslevelet Mária Teréziától 1758. évi decz. 12-én nyerték L. Deodat erzsébetvárosi polgár, neje Simai Mária, gyermekeik Manó, Antal, Katalin. Kihirdettetett Belsőszolnok- és Csanádmegyékben. Másolata a hevesmegyei levéltárban.
     Czímer: Erd. K. K. X. 546.
     Manó fia László fegyverneki bérlő, Antal fia Deodát tomaji bérlő Biharmegye bizonyitványa alapján kihirdettetnek 1824. évben. (1824. év 796. sz. 957. jkl.)

     Latrán. 1699. évben István örvényi birtokos. 1847. évben János miskolczi lakos. (1847. év 588. sz.)

     Laykó. Hevesmegye 1678. évben hirdette ki az azon évi május 18-án L. Mátyás, neje Zsády Dorottya, leányai Anna és Zsuzsanna, fivérei István és András, továbbá István neje Kovách Erzsébet s leánya Erzsébet javára adományozott nemeslevelet. (1678. év 349. jkl.)
     A nemességszerzők közül Mátyás és András fiutódok nélkül maradván, csupán István terjesztette tovább a családot. Fiai voltak István és János, mindkettő az 1719-24. években Jászladányban lakott. István idővel Jákóhalmára költözött s ott alapitott családot, utódait azonban névszerint nem ismerjük, János pedig Szajolra ment lakni s a család szajoli ágazatának volt alapitója. (1719. év 84. sz. 1138. jkl. 1773. év 143. sz. 134. jkl.)
     Kiknek születési éve jelezve van, mindnyájan Tiszapüspökiben vannak anyakönyvezve.
     A táblázaton feltüntetett egyének közül nemesi bizonyitványt nyertek: 1806. évben György, János, András és István leszármazottjai (1806. év 435. sz. 454., 830. jkl.); 1846. évben a Szajolról Kúnszentmártonba távozott János. (1846. év 1474. sz. 2253. jkl.)
     Leszármazás a nemeslevélben megnevezett Istvántól:

[családfa]

     Lázár. Ungvárott volt birtokos. Nemeslevelet II. Ferdinand 1633. évi szept. 19-én adott L. Andrásnak, kitől a leszármazás a következő:

[családfa]

     István mezőtúri lakos Ungmegye bizonyitványa alapján kihirdettetett 1765. évben. (1765. év 217. sz. 211. jkl.)
     Armalis Ungmegye levéltárában. (1765. év 164. fasc. 373.)

     Ledniczky. Régi trencsénmegyei család, mely állitólag már 1389. évben Lednicz helységre adományt kapott, melyet I. Lipót 1696. évben megerősített. Megyénkbe a XIX. század elején költözött be egy ág és pedig Imre és Salkó Anna fiai lmre és Tamás ledniczi származású gyöngyösi lakosok. Trencsénmegye bizonyitványa alapján az előbbi 1820. évben, az utóbbi Antal-István nevű fiával együtt 1822. évben lett kihirdetve. (1820. év 86. sz. 78. jkl. 1822. év 856. A. sz. 749. jkl.)
     Ledniczky nevű trencsénmegyei család két ízben nyert armalist és pedig III. Ferdinandtól 1655. évi ápr. 29-én L. János és társai és I. Lipót királytól 1661. évben L. Dániel, Miklós és György személyében. Adatok hiányában nem állapítható meg, hogy fentnevezettekre melyik armalis vonatkozik. Az 1655. évi feltalálható a m. kir. orsz. levéltárban (Htt. Nob. Trencsén) és Trencsénmegye levéltárában. (N. I. VII. 74. Siebmacher 392.)

     Légmán (óhidi). Ezen zalamegyei birtokos nemes család, melynek genealogiáját a szerző már ismertette, csak a legújabb időkben tünt fel a megyében. L. Imre egri lakos, a hevesmegyei államépitészeti hivatal főnöke, nemességét, előnevét, czímerét a m. kir. belügyministerium 1901. évi 28926. sz. a. igazolta. (U. N. I. III. 123.)

     Légrády. I. Lipót királytól 1668. évi júl. 28-án nyertek czímeres nemeslevelet Légrády Mátyás, neje Rábaközy Anna, fia István, Rábaközy György, neje Kovács Anna s fia András. Kihirdette 1668. évben Nógrádmegye. Másolata Hevesmegye levéltárában van. A Légrády család - mint a nemesi oklevél emliti - már korábban is nemes volt, de armalisa az idő viszontagságai folytán elveszett. (1668. év 12. sz.)
     A fentnevezett István az 1699. évi összeírásban, fia Mátyás az 1724. évi investigatió jegyzőkönyvében fordul elő. Mátyástól származott Albert, ettől Antal, ettől pedig az 1843. évben bizonyságlevelet nyert József miskolczi lakos. (1843. év 410. sz. 707., 1963. jkl.)
     János, Antal és Albert gyöngyössolymosi származású egyének 1822. évben Tibold-Daróczon, majd Felső-Ábrahámban tűnnek fel. (1822. év 1041. sz. 1066. jkl. 1836. év 302. jkl.)
     Czimer: Kék pajzsban zöld alapon vörös ruhás, fehér nadrágos, sárga csizmás, kardot tartó vitéz, jobbról a pajzs alján levágott törökfő; sisakdisz: nyilt sasszárny között kardot tartó, vörös ruhás kar; takarók: arany-kék, ezüst-vörös.

     Lehoczky (lehotai vagy kisrákói és bisztricskai). Egyike Túróczmegye legrégibb családjainak, melyet IV. Béla nemesített meg. A megyébe János gyöngyösi lakos költözött s Túróczmegye 1712. évi bizonyitványával az 1724. évi investigatio alkalmával igazolta nemességét. (1712. év 116. sz.) A Nagy Iván által (VII. 77.) közölt családfán is előfordul.
     Családtörténeti iróink még nem tisztázták, vajjon ezen vagy más család tagja volt-e az Árva- és Liptómegyékben, nevezetesen Király-Lehotán szerepelt Lehoczky család. Ezek közül Liptómegye bizonyitványa alapján Hevesmegyében kihirdettetettek: 1806. évben Dániel fia Dániel fia János tarnaleleszi, majd szentdomonkosi lakos s ennek Radvánszky Katalintól származott János nevű fia (1803. év 504. sz.); 1844. évben a Király-Lehotáról Miskolczra költözött Miklós és Trangusz Dorottya ikerfiai: János és József s ezek fiai, nevezetesen János kápolnai lakosé és Hajdú Erzsébeté József, József kaki (Zemplénm.) lakosé és Dragon Annáé pedig József és János. (1844. év 148. sz. 199. jkl. 1810. év pp. 3309. sz.)

     Lenár lásd Lestár.

     Lénárd. Nemeslevelet I. Lipót király adott 1669. évben Lénárd János, neje Benedek Katalin, fiai György, János, István, Márton és Mihály részére. Kihirdette Gömörmegye. Nevezett István rimaszombati lakos fia volt János, ezéi pedig István tokaji és András tiszaszőllősi lakosok. Ez utóbbi Gömörmegye bizonyitványa alapján kihirdettetett 1777. évben. (1777. év 1. et. A. sz. 369. jkl.) Talán ezen család armalisának átírata található fel a váradi káptalan levéltárában. (XXXIII. 120., 109.)

     Lendvay. Lendvay István özvegye Szalay Katalin jászárokszállási lakos Veszprémmegye bizonyitványa alapján 1721. évben kihirdetteti fiainak: Istvánnak, Pálnak és Sándornak nemességét. (1721. év 78. sz.) Az 1724. évi investigatió alkalmával igazoltattak Pál és Sándor s előbbinek fia István.

     Lengyel lásd Polyák.

     Lengyeldi. Kihalt régi birtokos családjaink egyike, mely Lengyeldi (néhol Lengyendi) nevét a Nagybátonyhoz tartozó Lengyend pusztától vette. Létezéséről levéltárunkban csupán egy helyütt találunk említést. A XIV. század Közepén élt Kilián de Lengyeld, kinek fiait és unokáit az alábbi táblázat mutatja:

[családfa]

     Ugyancsak 1421-ben szerepeltek még István fia Miklós és Vajda fia Pál, a kik a fentemlített Péterrel és Istvánnal együtt Zsigmond királytól az elődeik által is birt lengyeldi, bátoni és fancsali javakra új adományt nyertek.
     1447. évben Lengyeldi László a vármegye alispánja volt.
     1467. évben éltek János, továbbá László fiai István és János. (O. L. N. r. a. 12 : 7. DL. 16601.)
     Mintegy 3 nemzedékre terjedő hézaggal a leszármazás így folytatódik:

[családfa]

     Farkas unokatestvérei voltak Ferencz, kitől Pál és Mihály származtak, továbbá Vitál, ki magtalanul halt el s Brigitta nevű neje utóbb Kerepesi Mihály házastársává lett.
     Kálnay Katalin egyideig török fogságban sinlődött, honnan jászberényi Jász Pál szabadította ki. Ezért hálából zálogba adta neki 1544. évben 60 frtért lengyeldi és fancsali javait. (1752. év pp. 463. sz. Hevesmegye Tört. I. 165.)

     Leőcsey. Az újított nemeslevelet II. Ferdinandtól 1635. évben nyerte L. Mátyás s Kolozsmegye hirdette ki. Fia volt Márton, ezéi pedig István és János. Istvántól származtak Zsigmond miskolczi, Pál, István és Márton kolozsvári lakosok; Jánostól pedig György, Márton, Mihály és József. Zsigmond Borsod- és Kolozsmegyék bizonyitványa alapján itt is kihirdettette 1756. évben nemességét. Megyénkbeli lakhelye ismeretlen. (1756. év 108. sz. 282. jkl.)
     Armalis átirata: Egri kápt. J. J. 630. lap. K. K. 8. sz.

     Leők lásd Koós.

     Leővey lásd Lővey,

     Lestár vagy Lenár. Eredeti neve Török volt s III. Ferdinandtól 1648. évben nyerte Hevesmegyében kihirdetett armalisát. A nemességszerzők: Török Gergely, neje Magos Dorottya, fia István, fivére Pál, ennek neje Borbás Zsófia, fia Boldizsár, másik fivére András, ennek neje Anna, fia Demeter, harmadik fivére Mihály, ennek neje Kovács Dorottya s fia János voltak. Verpeléten laktak 1699. évben Lestár András, az 1724. évi investigatió idején Ferencz. A családnév átváltozása nincs felvilágosítva. (1725. év 177. sz.)

     Leszkovszky lásd Lieszkovszky.

     Lettlinger. Az 1837 évi aug. 14-én L. Antal kapitány részére adományozott s másolatban a levéltárban feltalálható nemeslevél kihirdettetett 1838. évben. Fröhlich Rozália nevű nejétől született gyermekei: Károly-Antal-Lajos (1823.), Jenő-Lipót-Antal (1825.), Leopoldina-Zsófia-Antónia (1828.), Mária-Antónia-Janka (1830.), Sándor (1832.), Hugó-Imre-Valdemár (1833.), Adolf-Imre (1835.), Valdemár-Ede Antal (1837.). (1838. év 1881. sz. 1063. jkl.) Czímer: K. K. LXVI. 645.

     Lévay másk. Csizmadia. Szabolcsmegyei család, ott lett kihirdetve az I. Lipót király által 1667. évi febr. 13-án Lévay m. Csizmadia István, fiai István, György, János, Gábor, továbbá rokonai Buzik György, ennek fiai István és Mátyás, Guricska János és Vad János részére adományozott nemeslevél. (1732. év 195. sz.)
     Nemességüket igazolták: 1692. évben György, az 1724. évi investigatió alkalmával pedig Ferencz és István s ennek fia István gyöngyösi lakosok. (1692. év 76. jkl.)
     Bizonyságlevelet nyert 1759. évben István fia János fia János miskolczi lakos. (1759. év 84. sz 56. jkl.)

     Lévy. Lewius néven Nagy Iván (VII. 104.) is megemlíti s közli a családfát is. Rendelkezésünkre álló oklevelekkel csupán az alábbi (Lásd tuloldalon.) származási adatokat erősíthetjük meg:

[családfa]

     Mátyás és Ezekiel ágostai hitvallású testvérek a XVIII. század közepén, a vallási mozgalmak idején, ősi fészkükből, Árvamegyéből, Liptóba, majd Gömörbe távoztak. Innen jöttek a megyébe Mihály és Sámuel, az előbbi Csépán, az utóbbi Pásztón telepedett meg. Mindkettő Gömörmegye bizonyitványával igazolta nemességét. (1816. év 524. jkl. 1822. év 879. sz. 760. jkl. 1818. év pp. 11. sz.)

     Lieszkovszky (felsőlieszkói). Régi trencsénmegyei birtokos nemes család. Első ismert őse az 1381. évben szerepelt Miklós fia Lőrincz. A családnak nevet adó Lieszkó helységre 1579. évben nyert újitott adománylevelet. Idővel Pozsony-, Zólyom- és Nógrádmegyékbe is átszármazott. Ezen család törzséből származnak a Belánszky, Hlobik, Pohánka, Spanich, Kozik, Kudlik néven ismert családok.
     Hevesmegyében Trencsénmegye bizonyitványa alapján kihirdettetnek: 1762. évben János fiai István és János gyöngyösi lakosok (1762. év 219. sz. 459. jkl.); 1776. évben András fia L. másk. Belánszky Máté gyöngyösi lakos (1776. év 64. jkl.); 1794. évben András fia András fia András gyöngyösi lakos (1794. év 197. sz. 204. jkl.); 1800. évben János, Antal, Lajos előbb pesti, majd gyöngyösi lakosok (1800. év 39. sz. 48-60. jkl.); 1802. évben Mihály fia Mihály fia András egri lakos (1802. év 735. sz.); 1815. évben L. másk. Spanich István fia György fia Tamás gyöngyösi lakos. (1815. év 298. sz. 244. jkl.)
     Pozsonymegye bizonyitványával igazolta nemességét 1796. évben Leszkovszky Miklós fia János nyéki származású parádi lakos s ennek fia János. (1796. év 366. sz. 436. jkl.)
     Nemességükről bizonyitványt nyertek 1838. évben az 1776. évben kihirdetett Máté fia János besenyőteleki, majd erdőteleki jegyző s ennek fiai János, József és Károly. (1838. év 1691. sz.)

     Limprecht. Gömörmegye bizonyitványa alapján János fia János fia János egri káptalani számvevő 1803. évben kihirdettetett. (1803. év 781. sz. 716. jkl.)

     Lipcsey (bilkei). Beregmegyei eredetű Szabolcs- és Ugocsavármegyékben is elterjedt régi család, melynek első ismert őse az 1260. táján feltünt Lipcsey Bilkei Karácson volt. Mivel története, leszármazása családtörténeti munkákból (Turul 1894. év 105., 163. U. N. J. II. 81. N. J. VII. 117.) már eléggé ismeretes, e helyütt csak azon megjegyzésre szoritkozunk, hogy megyénkben a Pankotay család révén lett birtokossá Tiszafüreden és Pusztakócson. A XVII. század második felében élt Mihály volt az, a ki a Pankotay családba beházasodott s elvette P. György és Rácz Katalin leányát, Erzsébetet. Ő azonban még Bilkén lakott, fia Gábor pedig Barabáson s csak unokája György volt az, a ki a megyénkbeli Tiszafüreden véglegesen letelepedett. Itt, valamint Egerben jelenleg is él a család. (1753. év 272. sz. 1793. év pp. 3329. B. sz. 1796. év pp. 3038. B. sz. 1825. év pp. 56. sz.)

     Lipovniczky (lipovnoki). A Lipovnuk nemzetségből eredő ősrégi nyitramegyei család, mely 1244. évben nyert adományt Lipovnok helységre. A XVII. század másik felében élt Mihály, vagy ennek fia Imre Barsmegyébe tette át lakását. - Imre fia volt Ferencz, ezé István, ezé pedig Mihály pereszlényi származású hevesmegyei lakos, a ki Baráth Júlia nevű nejétől származott: Károly, János, József, István, Pál és Mihály nevű fiaival egyűtt Barsmegye bizonyitványa alapján kihirdettetett 1801. évben. (1801. év 479. sz. 617. jkl. 1782. év pp. 2258. sz. 1795. év pp. 2467. E. sz. 1798. év pp. 3047. sz.) A család lakhelyei: Verpelét, Karácsond, Heves. János 1844. évben egri kanonok. Kálmán jelenleg hevesi birtokos, leánya, Irén, tarcsai Majzik Victor hevesi alispán neje.

     Lippay. L. János fia András fia György gyöngyösi lakos Zemplénmegye bizonyitványa alapján kihirdettetik 1767. évben. Zemplénbe, úgy látszik, Biharból származott át a család. (1767. év 164. sz. 137. jkl.)

     Liptay. 1722. évi decz. 5-én nyertek czímerlevelet L. Lőrincz és Mihály, az az előbbinek gyermekei: György, András, Ferencz és Mihály, az utóbbiéi pedig István és Katalin. Kihirdettetett 1723. évben Barsban s ugyanezen évben az Egerbe költözött Mihály kérelmére Hevesben is. (1723. év 567. jkl.)
     Czímer: Kékkel és vörössel hasitott pajzsban zöld mezőn az egész pajzsot elfoglaló tigrissel viaskodó kettős farkú oroszlán; sisakdisz: növekvő oroszlán jobbjában olajfaággal, baljában arany koszorúval; takarók: ezüst-vörös, arany-kék. (K. K. XXXIV. 119.)

     Liszka. III. Ferdinandtól 1651. évi márcz. 14-én nyertek nemeslevelet Liszka János, Pál és Mátyás s kihirdette ugyanazon évben Borsodmegye.
     Gömörben Rozsnyón is el volt terjedve a család, azon megyétől nyert bizonyitvány alapján lettek 1749. évben kihirdetve Sámuel, István és Pál gyöngyösi lakosok és a nemességszerző Pál fia János fia Illés fia János egri lakos. (1749. év 53. sz. 308., 347. jkl.) Ez utóbbitól származott Ádám, ettől József, a ki 1817. évben élt. (1817. év 1299. sz. 815., 891., 1396. jkl. 1818. év 80. sz. 175. jkl.)
     Az armalis átírata feltalálható: Egri kápt. lev. A. H. jk. 1013. sz.

     Liszkay. L. Miklós előbb váczi, majd egri lakos, a vármegye főjegyzője, Nógrádmegyének Pestmegyében is kihirdetett 1760. évi bizonyságlevele alapján lett 1776. évben kihirdetve. (1776. év 51. jkl.) Neje Szeleczky Klára volt. Birtokos Berkiben és Sirokon. (1792. év pp. 2420. D. sz.) Nagy Iván munkájából (VII. 143.) megtudjuk, hogy a nemességszerzőt Miklósnak hívták s 1659. évben nyert armalisát Nógrádmegye hirdette ki.

     Liszty lásd Vesenyi.

     Literáty lásd Istráb.

     Literáty lásd Tolnay.

     Lóczy. Forgách János gróf jobbágyai voltak s a földesúr tudta nélkül szereztek nemeslevelet 1718. évi júl. 22-én L. Mihály egri lakos, neje Nagy Magdolna, mostoha leánya Zsuzsanna, fivére János, ennek fia Mihály. A vármegye 1719. évben ellenmondás nélkül ki is hirdette. (1719. év 1171. jkl.)
     Midőn a földesúr a nemesítésről tudomást szerzett, óvást tett ellene s csak 1734. évben adta ki a családnak az elbocsájtó levelet. (1734. év 403. jkl.)
     Leszármazás:

[családfa]

     Mihály és István testvérek nemessége 1811. megerősíttetett. (1805. év 1014. jkl. 1808. év 790. sz. 1309 jkl. 1811. év 334. sz. 441., 425. jkl.)
     Czímer: Kékben zöld mezőn arany korona fölött csőrében olajágat tartó fehér galamb; sisakdisz: növekvő fekete egyszarvú; takarók: ezüst-vörös, arany-kék. (K. K. XXXII. 138.)

     Loffay (kelemenfalvi). L. Mihály fia Tamás egri lakos Liptómegye bizonyitványa alapján kihirdettetik 1745. évben. (1743. év 131. sz. 1745. év 35. jkl.)

     Losonczy lásd Pap.

     Lőcsey lásd Leőcsey.

     Lők (Leők) lásd Koós.

     Lőkös. A gömörmegyei Bikkszögön már a XVI. században birtokos volt, de átszármazott Borsodba is. Megyénkben Gömörmegye bizonyitványai alapján igazoltattak: 1739. évben Márton fia Gáspár fia Ferencz gyöngyösi (1739. év 162. sz.); 1768. évben János fia Mihály zádorfalvi származású tiszaigari (1768. év 219. sz. 360. jkl.); 1796. évben Gergely fia József jászalsószentgyörgyi lakosok; 1824. évben ezen József fia István (1802.) gyöngyösi lakos. (1824. év 795. sz. 955. jkl.) József fiai voltak még: József (1788.), Antal (1791.).

     Lőrincz. III. Ferdinandtól 1651. évi nov. 29-én nyertek nemeslevelet Lőrincz Tamás, fivérei Máté, György és Jokmány György. Az eredeti armalis, mely jelenleg a levéltárban van, kihirdettetett 1652. évben.
     Az adományozott czímer: Kékben zöld alapon görbe kardot tartó oroszlán; sisakdisz: növekvőn a pajzsalak; takarók: arany-kék, ezüst-vörös. (1828. évi 1. sz.)
     Gyöngyösön, Füleken lakott a család. (1798. év 568. A. sz. 980. jkl.)

     Lőrincz. Sopronmegyéből, hol Nemes-Ládony, Csér és Berekalja helységekben volt birtokos, származott át Gyöngyösre Ferencz nagygeresdi lakos fia István s 1763. évben igazolta nemességét. (1763. év 146. sz. 78. jkl.)

     Lőrincz (altorjai). Ezen székely család Lipót királytól 1703. évi apr. 23-án nyert nemességet a következő czímerrel: Kék pajzsban zöld alapon arany korona felett zászlót tartó vértezett könyöklő kar; sisakdisz: görbe kardot tartó pajzsalak; takarók: arany-kék, ezüst-vörös.
     Nemességszerzők voltak: Lőrincz de Altorja János, fivérei Miklós, László s ezeknek - névszerint nem emlitett - feleségei és gyermekei. Kihirdettetett 1703. évben Háromszékben.
     Az eredeti armalis az 1806. évben elhunyt Lőrincz József apczi plébános hagyatéki iratai közt volt s onnan a megyei levéltárba jutott. (1806. év 625. sz. 1194. jkl. 1807. év 120. sz. 120. jkl.)

     Lőrincz lásd Lőrinczy (szigeti).

     Lőrinczy (szigeti). Nemességet Báthory Gábor fejedelem 1612. évben adott szigeti Lőrincz Istvánnak. A család Máramarosban, Visken lakott, innen István Törökszentmiklósra költözött, hol jegyzői hivatalt viselt s 1763. évben Máramarosmegye bizonyitványával igazolta nemességét. A Lőrinczy nevet viselte. (1763. év 145. sz. 77. jkl.)
     Czímer: Kékben zöld alapon két egymással szemközt álló oroszlán a tetején zöldleveles koszorúval ékesitett vörös oszlopra ugrik; sisakdisz: baljában vörös-fehér zászlót tartó növekvő griff; takarók: kék-arany, vörös-ezüst. Az eredeti armalis Máramarosmegye levéltárában van.
     Lőrincz néven Nagy Iván (VII. 185.) is emlitést tesz a családról.

     Lőrinczy Lásd Kún-Szabó.

     Lövey (lövei). Az investigationalis iratok szerint a Borsodban kihirdetett armalist 1650. évi decz. 3-án L. Béla és társai nyerték.
     Megyénkben az 1724. évi investigatió idején András tarnazsadányi lakos volt. Későbbi időben János Boczonádon tünt fel. 1804. évben nemesi bizonyságlevelet nyertek Mátyás és János s ennek fiai Antal (sz. 1788.), János (1792.), Gáspár (1795.), Mihály (1797.), József (1802.) Ezek Csantavérre költöztek. (1739. év 156. sz. 1804. év 478. sz. 428. jkl. 1814. év 296., 1209. jkl. 1819. év 1090. sz. 1073. jkl.)

     Luczky. Árvamegyei család. 1820. évben András fiai János és Pál medveczei származású gyöngyösi lakosok igazolják nemességüket. (1820. év 481. A. sz. 616. jkl.)
     Nagy Iván (VII. 191.) szerínt III. Ferdinandtól 1642. évben L. Márton nyert czímerlevelet, melyet Árvamegye hirdetett ki. Azon állitását, hogy a nemességszerzőnek György nevű fiától való János nevű unokája Gyöngyösre költözött, nincs okunk kétségbevonni, de megerősiteni sem tudjuk.

     Ludányi lásd Varga.

     Luka (lukanénei). Ezen ősrégi hontmegyei családból 1784. évben Egerszóláton laknak Erzsébet és Janka, Radics Jánosné. (1784. év pp. 2337. sz.)

     Luka (szilágyfő-keresztúri). Eredetéről csak annyit tudunk, hogy a nemességszerző L. János volt s tőle ekképen származott le a család:

[családfa]

     Sándor szeghalmi lakos fiai József, Ferencz és Mihály mezőtúri lakosok Békés- és Középszolnok megyék bizonyitványai alapján 1799. évben kihirdettetik nemességüket, előnevüket. József jegyzői hivatalt viselt. (1799. évi 618. sz. 717. jkl.)

     Lukács. 1646. évben, nyertek nemességet Lukács Imre, neje Tóth Ágota, gyermekeik Balázs, Péter, Benedek, Anna, Orsolya, Margit, Dorottya, Ilona, továbbá testvére Jakab, neje Koós Anna, fiai Albert és Balázs, leányai Anna, Erzsébet és Zsófia. A Borsodban kihirdetett armalis jelenleg Lukács György aranyosmaróthi kir. törvényszéki biró tulajdonában van.
     A család Sikátorról származik s innen vette az újabb időben használt sikátori előnevet.
     Az 1724. évi investigatió alkalmával a nemességszerző Imre fia Benedek fia János gyöngyösi és a nemeslevélben megnevezett Jakab fia Márton fia Imre egri lakosok igazoltattak. Ennek fia volt az 1776. évben Egerben élt Mihály. (1776. év 35. A. sz.) János leszármazóit az alábbi táblázat mutatja:

[családfa]

     Imre feldebrői lakos fia József nagytobai (Torontálm.) jegyző igazoltatik 1842. évben. (1745. év 197. sz. 1842. év 1892. sz. 1559. jkl.)

     Lukács. I. Lipóttól 1667. évi febr. 9-én kaptak nemeslevelet Lukács Lukács, Máté és István, végre Szivák Márton. Kihirdette Borsodmegye 1668. évi ápr. 11-én.
     Nemességüket igazolták: az 1724. évi investigatió alkalmával Máté tiszanánai lakos fia András kiskörei lakos (1725. év 176. sz.); 1729. évben ennek fiai András és Máté (1729. év 80. sz.); 1749. évben Pál, János és Péter testvérek. (1748. év 288. jkl. 1749. év 415. jkl.)
     Az 1749. évben igazolt három testvér leszármazóit az alábbi táblázat mutatja:

[családfa]

     Péter fiai Mihály és Péter s ezek gyermekei 1808. évben nemesi bizonyságlevelet nyertek. (1808. év 710. sz. 1098. jkl. 1824. év 56. A. sz. 53. jkl.)
     Nógrád- és Pestmegyékben is el volt terjedve. Biharban is lakhattak egyesek, mert az armalis másolata az ottani levéltárban van. Feltalálható különben a m. kir. orsz. levéltárban is. (Htt. Nob. Bihar).
     Czímer: Kékben zöld alapon kardot tartó párducz; sisakdisz: növekvőn a pajzsalak; takarók: kék-arany, vörös-ezüst.

     Lukács. 1722. évi nov. 27-én Lukácsi János egri lakos s fia József czímeres levelet nyertek, mely a következő évben lett kihirdetve. (1724. invest. jk.)

     Lukács lásd Murányi.

     Lukácsi 1717. évi okt. 28-án Lukácsi Ambrus és neje Csapó Rozál és társai részére adományozott nemeslevélről a Csapó családnál van emlités téve. (1717. év 964. jkl.) Az 1724. évi investigatiókor szerepeltek Ambrus fiai Ferencz és István. Ambrus fia lehetett még azon Ignácz bács-szentmáriai lakos is, a ki 1778. évben testimonialist nyert. (1758. év 6. sz. 1778. év 272. sz. 213. jkl.)

     Lukácsy másk. Szabó. 1703. igazolja nemességét Márton. Lakhelyét nem ismerjük. (1703. év 1069. jkl.)

     

[Tovább]