D.
Dancsó. 1663. évi febr. 17-én D. Balázs, fivérei János, Imre, György, Albert nyertek czímerlevelet, melyet Hontmegye hirdetett ki. 1695. évben György fia János, 1724. évben a nemesi investigatio idején Gergely gyöngyösi, István, György tiszavárkonyi lakosok igazoltatnak. (1695. év 315. jkl. 1725. év 167. sz.)
Dancza (solymosi). D. de Solymos Máté, fiai Tamás, János, testvérei Péter és Gáspár II. Ferdinánd által 1622. évi máj. 26-án megnemesittettek a következő czímerrel: Kék pajzsban meredek szikla tetején kiterjesztett szárnyu, csőrében drágaköves gyürüt tartó sólyom; sisakdisz: a sólyom; takarók: arany-fekete, ezüst-vörös.
Kihirdette 1623. évben Zemplénmegye, 1625. évben Hevesmegye. Másolata a levéltárban. (1622. év 1. sz.)
Máté 1699. évben erdőkövesdi birtokos.
Dankó. Szabolcsmegyéből származó család, czímerlevelet 1625. évben nyert D. Lukács. Nekünk csupán István fia András fiai: Ferencz százbereki ispán, Mihály gyöngyösi és János sajószentpéteri lakos testvérekről, továbbá Ferencz és Rábl Erzsébet fiáról, Zsigmondról, van tudomásunk, kik itt 1837. évben kihirdettetnek. (1837. év 566. A. sz.)
Dapsy (dapsai). A gömörmegyei Dapsa falura, honnan előnevét vette, 1650. évben nyert donatiot. Itt 1804. évben hirdette nemességét és előnevét D. László. (1784. év 329. sz. 1804. év 722. sz. 670. jkl.)
A hevesi ág leszármazása:
[családfa]
Mivel Barkassy Sárának anyja Pappszász Sára, nagyanyja Széky Katalin volt, joggal feltételezzük, hogy a Dapsyak a Széky család birtokában voltak örökösök s igy jutottak a megyébe.
Darab lásd Morvay.
Darvas (nagyréthi). Nagy Iván munkájából (II. 242.) eléggé ismert nógrádmegyei adományos birtokos család. A XVII. század végén itt Nagyrédén, Tiszaigaron és Egercsehiben voltak javai. 1697. évben D. Mihály nagyrédei birtokrészét zálogba adta Majthényi Györgynek és nejének Kállay Erzsébetnek. (1747. év 77. sz. 1767. év pp. 852. A. sz.) 1700. évben D. János és Ráday Ilona fiai: János, Mihály és Ferencz I. Lipót királytól donatiót nyertek Nagyrédén, Apczon, Csányon, Tarnamérán és Tiszaigaron bizonyos javakra és kúriákra. (1767. év pp. 852. A. sz. 1774. év pp. 1033. sz.)
Dávid lásd Kovács.
Daxner. I. Lipót király 1665. évi jún. 17-én D. Dániel és Jeremiás testvéreknek, ez utóbbi fiainak: Mihálynak, Dánielnek, Mátyásnak, Györgynek, Jánosnak és Jeremiásnak czímerlevelet adott. Kihirdette Zólyommegye s ennek bizonyitványát mutatta itt fel János fia János, a kit az 1724. évi nemesi investigatió Bükkszenterzébeten talált. (1721. év 109. sz. 296. jkl.)
A család czímere: Kékben zöld alapon keresztalakban végződő, vasból való 3 bányászcsákány, a zöld alap közepén szaladó borz; sisakdisz: két bivalyszarv közt levő fenyüfa két oldalán 2-2 csákány; takarók: vörös-fekete, kék-vörös. (Turul. 1898. év 144. lap.)
Deák (mihályi). D. Benedek, neje Zsófia, gyermekei Tamás, Pál, János, Mihály és Anna 1630. évi május 10-én nyertek czímerlevelet, melyet 1630. évben Tornamegye, 1632. évben Hevesmegye hirdetett ki. (1701. év 775. jkl. 1724. évi invest. jk.)
1699. évben Pál tábornok - Almásy Ágnes férje - karácsondi, zsadányi, cserőházi, fogacsi, tiszakürthi birtokos. 1724. évben Farkas gyöngyöstarjáni lakos.
Czímere: Kékben zöld alapon balra fordult, nyakán hátulról nyillal átlőtt hattyú; sisakdisz: a pajzsalak; takarók: kék-arany, vörös-ezüst. Armalisa a jászói konv. levéltárában van.
Deák. I. Lipóttól D. Pál, neje Judith, gyermekei Pál, Mihály. István, Anna, Katalin 1665. évi május 2-án nyertek czímerlevelet, melyet 1666. évben Pestmegye hirdetett ki. Mihály fia József gyöngyösi lakos Pestmegye bizonyitványával 1725. évben igazolja nemességét. (1725. év 186. sz.) Armalisa Pestmegye levéltárában van.
Deák lásd Huszt.
Deáky. A nemességet Mária Teréziától 1773. évi jun. 7-én nyerte. Kihirdettetett Komárommegyében. Nemességszerzők: D. József-György, gyermekei József, Francziska, Teréz, Rozália.
József, a ki a pannonhalmi főapáttól Füss helységre donatiót is nyert, Komárommegye bizonyitványával 1774. évben kihirdettette nemességét. (1774. év 104. jkl.)
Czímer: K. K. L. 11.
Debreczeny. II. Ferdinandtól 1628. évi okt. 5-én Debreczeny Dániel és Balogh Mihály nyertek czímerlevelet, melyet 1628. évben Sárosban, 1629. évben Borsodban hirdettettek ki. (1628. év 1. sz.)
Az 1724. évi nemesi vizsgálat idején Nagy Mihály erdőkövesdi lakos ezen családból származtatja magát, de leszármazását igazolni s a családnévben való eltérést felvilágositani nem tudja.
Debreczeny Dániel fia István fia Mihály 1736. évben erdőteleki lakos, neje Kovács Margit.
A család czímere a czímerlevél átirata szerint: Kék pajzsban szarufa alatt zöld alapon márványoszlop, rajta aranycsillag, két oldalán egy-egy fehér rózsa; sisakdisz: növekvő oroszlán baljával aranycsillagot, jobbjával oszlopot tart; takarók: ezüst-fekete.
Décsy másk. Barsó. 1681. évi júl. 20-án D. m. Barsó Mihály, neje Hevér Anna, gyermekei Sára és Erzsébet, fivérei Péter és István részére adományozott nemeslevél kihirdettetett ugyanazon évben. (1681. év 127. jkl.)
Dékány. Ilynevű családnak két eredeti armalisa van a levéltárban, az elsőt II. Rudolf 1578. évi april 2.án adta D. Péternek a következő czímerrel: Kék pajzsban ágaskodó ezüst egyszarvú; a zárt sisak disze: növekvő egyszarvú jobbjában 3 különböző szinű virágot tart; takarók: vörös-ezüst, arany-kék. Kihirdette 1665. évben Hevesmegye, 1783. évben Borsodmegye. Bővebb értesüléseink e családról nincsenek. (1578. évi 1. sz. 1665. évi 222. jkl.)
Dékány. A másik czímerlevelet, melyet Gömörmegye hirdetett ki, III. Ferdinand 1652. évi márczius 10-én adta D. Andrásnak s fiainak Andrásnak, Jánosnak és Györgynek. Ezek a Nyáry család jobbágyai voltak s 1650. évben nyertek felszabaditó (manumissionalis) levelet. Hiányos genealogiájuk:
[családfa]
György és fiai Benedek, János és András 1752. évben Kérsziget, másként Gabonás pusztára nádori donatiót, ez utóbbiak, mint dévaványai lakosok, a megyétől nemesi bizonyitványt nyernek. (1656. évi 6. sz. 1725. évi 164. sz. 1736. évi 104. sz. 1738. évi pp. 189. sz. 1754. évi 232. sz. 1758. évi 313. jkl. 1760. évi 133. sz. 308. jkl. 1761. évi 141. sz. 93. jkl. 1806. év pp. 3236. A. sz.)
Nincs a táblán Gergely dévaványai lakos, ki az emlitett armalis felmutatásával igazolja nemességét; hiányzik róla Pál ugyanottani lakos is, ki szintén bemutat egy rongált czímerlevelet, melynek kelte ki nem vehető, de az előbbivel egy napon lett Gömörben hirdetve; ezt azonban - a felvett jegyzőkönyv szerint - III. Ferdinand D. Benedek, fiai Pál, Bálint, János s vérrokona István s ennek fiai János, Gergely, András, Ferencz javára adományozta.
Dévaványán ma is számosan élnek.
Czímer: Kék pajzsban zöld alapon egymásfelé fordult 2 kettős farku oroszlán közösen zöld koszorút tart; sisakdisz: kardot tartó növekvő oroszlán; takarók: arany-kék, ezüst-vörös. (1652. évi 6. sz.)
Dékány lásd Thassy.
Dely. Törzsökös hevesi család. III. Ferdinand 1649. évi május 12-én adott czímerlevelet D. János, neje Szőke Anna, fia Gergely, ennek neje Nagy-Tállyay Katalin s unokája Mihály részére. Kihirdette 1650. évben Hevesmegye. Gyöngyösön volt a székhelyük.
1676. évben János és Mihály gyöngyösi lakosok igazolják nemességüket. (1676. év 193. jkl.)
Egy 1707. évi s egy 1728-1729-1730. évi investigationális jegyzőkönyvi fogalmazvány s az 1819. évben a család több tagja részére kiállitott nemesi bizonyságlevél (1818. év 1274. sz. 1298. jkl. 1819. év 295. 367. jkl.) adatai alapján az alább közölt családfát mutatjuk be:
[családfa]
Az eredeti czímerlevél Dely Imre pusztaperesi lakos birtokában van.
Czímer: Kék pajzsban zöld mezőn a pajzs jobboldalán emelkedő kősziklára szarvas kapaszkodik s fejét a bal sarokban levő hold felé forditja; sisakdisz: növekvőn a pajzsalak; takarók: kék-arany, veres-ezüst.
Az élő nemzedék pontos származási adatait nyujtja a Magy. Nemz. Zsebkönyv. (II. r. I. 154.)
Deme. Gömörmegye 1787. évi nemesi bizonyitványa s a Széky család oklevelei az alábbi genealogiát mutatják:
[családfa]
Sámuel tiszaigari lakos, aki a zádorfalvi előnevet is viselte és 3 fia az 1824. évben bizonyságlevelet nyernek. (1806. év pp. 3338. sz. 1824. év 734. sz. 840. jkl.)
Deme. 1765. évben Pál törökszentmiklósi lakos Nyitramegyétől mutatott fel bizonyitványt, de nem igazolta eléggé, hogy ez őt illeti. (1765. évi 1-et b. sz. 212. jkl.)
Demeter. D. János, neje Holló Anna, fiai István, János, Péter, Béla és Lőrincz 1701. évi május 5-én czímerlevelet nyertek, mely ugyanazon évben kihirdettetett. (1701. évi 741. jkl.) Az 1724. évi investigatió Lőrinczet Egerben találta.
Demeter lásd Tarjáni.
Demkó másk. Belánszky (bélai). A trencsénmegyei Bela helységben birt földesuri joggal, innen vette előnevét is. Ide 1730. évben származott át Mihály Pásztó község jegyzője s igazolta nemességét. Tőle a család az 1733., 1773., 1797., 1802. és 1823. években kiállitott nemesi bizonyságlevelek tanusága szerint (1730. év 170. sz 1733. év 139. sz. 1763. év 56. sz. 34. jkl. 1773. év 145. C. sz. 144., 153., 193. jkl. 1797. év 242. sz. 504. jkl. 1802. év 667. sz. 777. jkl. 1823. év 611. sz. 894. jkl.) a következőképen származik le:
[családfa]
György gyulai és János szegedi lakos testvérek nemessége legfelsőbb helyen is igazoltatott 1797. évben. (K. K. LIX. 782.)
Dénes másk. Seper. Vasmegyéből eredő, Veszprémmegyében is szerepelt család. András s ennek fiai József felsőnánai, János pápai lakosok Veszprémmegyétől testimoniálist nyernek, melyet itt 1785. évben kihirdettetnek. (1785. év 29. jkl.)
Deres helytelenül Dér. Czímerlevelet 1653. évi ápril. 21-én nyertek Deres János, neje Onach Zsuzsi, fiai István és Ferencz, leányai Zsuzsanna és Judit. Kihirdettetett 1654. évben. (1654. év 6. jkl.) János 1676. évben gyöngyösi lakos. (1676. év 193. jkl.) István Borsodba, fia Máté Fülekről Detkre költözött; ennek fia András 1737. és 1745. években nemesi bizonyitványt nyert. (1735. év 124. sz. 1736. év 102. sz. 1737. év 85. sz. 1745. év 195. sz. 95. jkl. 1754. év 226. sz.)
Desán. 1699. évben István tiszaroffi és tiszaburai birtokos.
Deső Ádám részére Nyitramegye által kiadott testimonialis kihirdettetett 1760. évben. (1760. év 210. jkl.) Nagy Iván a nagyemőkei előnévvel emliti.
Dévay nemes és báró. Törzsökös hevesi család. A nemességet D. János, neje Csapó Erzsébet, gyermekei János és Sára, továbbá D. Pál, neje Czupó Katalin s fia Pál 1663. évi jun. 13-án nyerték. Kihirdettetett 1665. évben. A czímerszerző János és Pál 1676. évben gyöngyösi lakosok voltak. Nemességi bizonyitványt nyertek 1775. évben János, Nádasdy ezredbeli kapitány - a későbbi altábornagy és báró - és János fegyverneki tiszttartó testvérek. Pál 1800. évi január 5-én a Mária Terézia renddel a bárói rangot nyerte, de mivel csak leánygyermeke maradt, a bárói ágnak csakhamar magvaszakadt. (1665. év 188. jkl. 1676. év 177. jkl. 1775. év 180. A. sz. 367. jkl. 1817. év 195. sz. 255. jkl. 1798. év pp. 2519. T. sz.)
A család leszármazása:
[családfa]
Nemesi czímer az armalis másolata szerint: Kék pajzsban hármas szikla felett teljes pegazus kardot tart, melynek hegyén babérkoszoru; sisakdisz: növekvőn a pajzsalak; takarók: arany-kék, ezüst-vörös. (1775. év 180. A. sz.)
A bárói czimer: K. K. LXII. 787.
Diák lásd Gyurcsánszky.
Dienes. Ezen családról csak annyi adatunk van, a mennyit az alábbi táblázatról leolvashatunk:
[családfa]
Borsodmegye bizonyitványai alapján kihirdettettek: 1765. évben István egri l., 1809. évben Ignácz dévaványai lakos; nemesi bizonyitványt nyert 1809. évben Antal szegedi lakos. (1765. év 166. sz. 152. jkl. 1809. év 344. sz. 157. és 697. jkl. 1818. év 1106. sz. 1050. jkl.)
Nincs bizonyitékunk arra, vajjon ezen családból származott-e azon Dienes György, a ki Nagy Iván szerint (III. 312.) 1650-ben Koncz Péterrel együtt adományt nyert Dormánd, Kis-Bátor, Bocs, Hanyi, Mező-Tárkány, Farmos és Mező-Kövesd helységekre.
Dienes lásd Gyenes.
Dióssy. Szajolon volt adományos birtoka, mely a XVII. század közepén Hegedüs Demeterre és társaira szállott át. (1800. év 800. sz.)
Dietrich (kleckelsperghi) János-Henrik ezredes s neje Hüllingen Zsófia-Janka magyar indigenatust nyernek czímerbővitéssel 1698. évi okt. 1-én. Kihirdettetett 1699. évben. (1699. év 436. jkl. K. K. XXIV. 510.)
Dobó (ruszkai) nemes és báró. Eme családot 1552-ben az egri várnak a török tulerő ellenében való, Tinódy Sebestyén lantosunk által oly szépen megénekelt, szinte csodás megvédelmezésével Dobó István tette fényessé.
Első ismert őse Gergely, kinek fia Pányoki Jakab comes 1263-ban István társkirálytól az ungmegyei Chepel, Szenna, Ráth és Radics birtokokat kapta, melyeket IV. László 1286-ban Bező faluval egészitett ki. Ugyancsak ő volt az, a ki a családnak előnevet adó ruszkai birtokot 1311-ben 170 márkáért megszerezte a pupsai nemesektől. Fiai Pányoki vagy Ruszkai Dobó és Ruszkai Bátor János a ruszkai Dobó, illetve a ruszkai Bátor; Péter (1287.) nevü testvérének fia Máté pedig a Pálóczy családok megalapitói lettek.
Ruszkay Dobótól (1311-27.) származott II. Jakab (1334-65.), ettől I. László (1394-1435.), ettől IV. Domokos (1445-62.,) Ungmegye főispánja, ettől és nejétől Veronikától V. Domokos (1494-1508.), ettől és Czékey Zsófiától születtek Ferencz, IV. István (1549-72.), az egri hős, 1553-ban báró, erdélyi vajda, Barsmegye főispánja és az 1563-ban bárói rangra emelt VI. Domokos. (Turul 1902. év 191. l. 1903. év 182. l. N. I. III. 327. Siebm. 137. K. K. III. 143. 806. O. L. N. r. a. 807 : 13. Hevesm. tört. II. 476.)
E három testvér 1539-ben tilalmazza Verbőczi Istvánt szolnoki birtokuk elfoglalásától (O. L. N. r. a. 793 : 45; 46; 803 : 37.), 1548-ban pedig I. Ferdinándtól Turon és T.-Varsányban egy harmad birtokrészt nyer. (O. L. ügyv. ir. fasc. 26. Nr. 24.)
IV. István zálogba vette 1553-ban Tarcsay György kömlői birtokát. (O. L. N. r. a. 807 : 2. Hevesm. tört. II. 477.) Meghalt 1572. évben. Életrajzát, müködésének méltatását vármegyénk történetében (II. 82-252.) olvashatjuk. Nejétől Sulyok Zsófiától származtak Damien, Krisztina, Balassi Bálint költő neje és II. Ferencz, Barsm. főispánja, kivel a család 1602. évben sirba szállt.
A család történetének megirása Ungmegye genealogusára tartozván csupán még annak megemlitésére szoritkozunk, hogy az eddig ismert családfákon nem találjuk Dobó György és Balai Dorottya gyermekeit, Ferenczet és Ilonát, kik Balai Máté - Dorottya atyja - után 1519-ben Borsod, Abauj és Hevesmegyékben több rendbeli birtokot örököltek. Ezek atyja, az emlitett György, minden bizonnyal V. Domokos testvére volt. (O. L. N. r. a. 857 : 47., 48. D. L. 23246. 23382.)
Dobó. 1741. évben élnek Tamás fia Péter fiai István, Zsigmond és Ferencz, kik állitólag Egerből származtak el a borsodmegyei Novajra. Nemességüket csak tanuvallomásokkal bizonyitják. (1741. év 26. sz.)
Dobóczky. Pozsonymegyei család. Czímerlevelet 1672. évi márcz. 20-án nyert Dobóczky másk. Szabó István. Fia Ádám fel van véve a pozsonymegyei 1754/5. évi nemesi összeirásba, unokája ugyancsak Ádám volt, ennek neje pedig Akács Magdolna, a ki édesanyja, Rakovszky Sára, a Nyáry család leányági leszármazottja, révén osztályosává lett a Nyáry család hevesi, kőteleki, nagykürüi, pélyi, tarnaörsi javainak.
A hevesi ág leszármazása:
[családfa]
Ignácz Pozsonymegye 1787. évi bizonyságlevele alapján lett a megyében kihirdetve s 1816. évben ugyancsak ő s a táblázaton feltüntetett fiai nyertek nemességi bizonyitványt. (1816. év 871., 1049. sz. 138., 1282., 1454. jkl. 1817. év 7., 800. sz. 7., 744. jkl. 1815. év pp. 3395. sz.)
A család ma is él Heves községben. A duboveczi előnevet viseli. Ezen előnév viseléséhez való jogosultságot igazolta a nemrég elhunyt Ignácz 1893. évben, midőn a cs. és kir. kamarási méltóságot elnyerte. Ő őrizte a családi okleveleket is, köztük az eredeti czímerlevelet, melynek másolata különben a m. kir. országos levéltárban (Htt. Oszt. Nob. Pos.) is feltalálható.
Czímer: Kékben, zöld alapon fehér lovon ülő, vörös ruhás, kucsmás magyar vitéz, a kezében tartott görbe kardja hegyén nyakán átszurt bajuszos törökfő; sisakdisz: könyöklő vörös mezü kar, görbe karddal.
Dobos. Czímerlevelet III. Ferdinandtól 1655. évben D. Márton, fiai Márton és János, testvére Gáspár, ennek fia Márton és sógora Császár János nyertek. Kihirdette Gömörmegye. Hiteles adatokból az alábbi két töredékes genealogiát ismerjük:
[családfa]
Kihirdettettek Gömörmegye bizonyitványával: 1824. évben Gábor tiszaabádi lakos és fiai, 1826. évben Márton gyöngyösi lakos és fiai. (1824. év 797. sz. 967. jkl. 1826. év 921. sz. 941. jkl. 1836. év 557., 559. sz. 876. jkl.)
Dobos. Fodor János, fivérei Péter és Ádám, továbbá Dobos Demeter és Péter, végre Kaló András 1665. évben nemeslevelet nyertek, melyet 1665. évi szept. 23-án Borsodmegye hirdetett ki.
1693. évben János és Albert Borsodmegye bizonyitványával igazolták nemességüket. Az 1724. évi investigatio Gyöngyöspatán találta őket. Ugyanekkor Demeter és Péter csernei lakosok voltak. (1665. év 5. sz. 1693. év 104. jkl.)
A család czímerlevele a jászói konvent levéltárában van. (G. fol. 231.)
Dobrossy másk. Madarász. Az 1724. évi nemesi investigatio alkalmával D. Péter és János tiszaszőllősi lakosok bemutatják az 1663. évi jul. 3-án D. m. M. Benedek, testvérei Miklós, András, Máté, Mihály, István, Márton részére adományozott és Gömörben kihirdetett czímerlevelet, de hogy ők e családból származnak, csupán tanuvallomásokkal bizonyitják. (1736. év 117. sz.)
Dóczy másk. Tőkéssy. II. Rudolftól 1587. évben nyertek czímerlevelet D. Pál és társai; kihirdette 1618. évben Komárommegye.
Komárommegye 1759. évi bizonyságlevele alapján Péter fia János fia János fiai János, Ferencz, István és Pál 1770. évben kihirdettetnek. Adataink szerint Szajolban lakott a család. (1770. év 164. sz. 558. jkl.)
A czímerlevél található: O. L. Htt. Nob. Komárom és Pozs. kápt. Pr. 62. l. 251.
Dóka. Siebmacher czímerkönyve pozsonymegyeinek jelzi, holott törzsökös hevesi család, mely III. Károlytól 1714. év márcz. 4-én nyert czímerlevelet. Czímerszerzők D. András és Ferencz gyöngyösi lakosok, András neje Odál Erzsébet. Az 1724. évi nemesi investigatio idején András fiai Miklós és István, Ferenczéi Gergely és Pál. Gergely fiai Pál gyöngyösi és Ferencz becski (nógrádm.) lakosok. (1725. év 42. sz. 1778. év 272. sz. 213. jkl.)
A család czímere: Kékben, zöld alapon 2 szőlőfürttel megrakott zöldleveles szőlőgalyat tartó griff; sisakdisz: növekvőn a pajzsalak, görbe karddal; takarók: kék- arany, vörös-ezüst. (K. K. XXX. 247.)
Dolinay. A Lipót király által 1685. évben Pap László és Dolinay Tamás javára adományozott nemeslevelet 1686. évben Zemplénmegye hirdette ki.
D. Péter sajószögedi, majd poroszlói lakos s fiai Demeter, György és Mihály Ung- és Borsodmegyék bizonyitványával 1785. évben igazolják nemességüket. (1785. év 32. jkl. 1793. év 284. jkl.)
Doma lásd Szikszay.
Dombay. Nyitramegye régibb birtokos nemes családjainak egyike, melynek genealogiájával Nagy Iván munkája (III. 350.) behatóan foglalkozik. Hevesmegyébe 1796. évben költözött János fia János nyitra-ivánkai származásu abasári lakos s Nyitramegye bizonyitványával igazolta nemességét. (1796. év 363. sz. 428. jkl.)
Domby. 1700. évben Márton gyöngyösi birtokos nemes. (1700. év 500. jkl.) Nem tudjuk, vajjon azon gálfalvi Dombi családnak sarja volt-e, melynek 1651. évi armalisa az egri káptalan levéltárában található. (J. jk. 387.)
Dombó lásd Kiss. (1580.)
Dombrády. Szatmármegye hirdette ki azon czímeres nemeslevelet, melyet Rákóczi György 1637. évi nov. 2-án adományozott D. Jánosnak.
Zemplén és Szatmármegyék László, a királyi ház tokaji szőlőfelügyelője és Márton, a Károlyi grófi család tarczali jószágfelügyelője testvérek, továbbá László fiai József, János, Lipót, Ignácz, László, Mihály és Miklós és Márton fiai István és Antal, a Károlyi családnak Hódmezővásárhelyröl Poroszlóra került tiszttartója, részére nemesi bizonyságlevelet adtak, melyet Hevesmegye 1814. évben kihirdetett. Antal fiai voltak Antal, László, leánya pedig Mária. (1814. év 524. sz. 534. jkl.)
Domy lásd Laczkó.
Domján. Sopronmegyei család. Ide 1820. körül származott át Pál pásztói lakos, nemessége azonban csak 1844. évben lett kihirdetve. (1844. év 116. sz. 121. jkl. 1847. év 1074. sz.) Leszármazás:
[családfa]
Domonkos. A Bene-Éthén lakó D. család birtokos nemességéről Pozsonymegye 1730. évben bizonyságlevelet adott. (1732. év 155. sz.)
Domoszlói. Hevesmegye kihalt régi családja, mely nevét Domoszló községtől vette. Ismert törzse a XIV. század közepén szerepelt Gergely, kitől a család néhány izen való leszármazása ez:
[családfa]
Lajos király 1371. évben Domoszlói Gergely fia Miklós mester hevesi főispánnak, siroki várnagynak és Demeter, János nevü fiainak adományozota Besenyőtelek, Bura és Zilvaegyház községeket. (O. L. N. r. a. 650 : 9. D. L. 5949.) A következő évben pedig ugyanezen Miklósnak 2000 forintért zálogba adta Sirok várát. (O. L. D. L. 6049. O. L. N. r. a. 650 : 13. 959 : 12.)
Zsigmond király 1406. évben Demeternek a táblázaton feltüntetett leányait fiusitotta Burazylvaegyház, Besenentelek, Kerekudvar stb. birtokaikban. (O. L. N. r. a. 40 : 1. D. L. 9169.)
Nem tudjuk, ki volt azon Mihály, a kinek László nevü fia ugyancsak Zsigmond királytól 1415. évi május 1-én Domoszló, Kisnána falukat s az oroszlánkői uradalomhoz tartozó Szentjakab, Visznek, Szentpéteregyháza, Fegyvernek, Gyanda községeket, 1417. évben pedig Fegyverneken az országos vásártartási jogot nyerte. (O. L. N. r. a. 638 : 32. 406 : 31. D. L. 10342. 10585.)
A vármegyei levéltár oklevelei egyáltalán nem emlékeznek meg e családról s igy bizonyosra vehető, hogy még a XV.-XVI. században kihalt.
Dorinsz másk. Német lásd Jakab (középlaki).
Dorogffy. A 17. század közepén D. István birtokában volt Tarcsa puszta, mely azután a Majzik családé lett. 1699. évben birtokos volt Dorogházán. Egercsehiben, Szuhán, Maczonkán, Hevesen, Mónosbélen. A család kihalt.
Dósa (farmosi). 1476. évben Farmoson, Szentmihályteleken birtokos. (O. L. N. r. a. 22 : 45. DL. 17848.)
Dósa (uzapaniti). Nagy Iván munkájában részletesen tárgyalt székely eredetű család. Itt a XVII. század második felében csupán Tamás fia Adám szerepelt. Gyöngyöshalászon volt egy nemesi kúriája, de ezt átadta az 1665. évben felszabaditott Molnár másk. Jánoshiday Jakab és Gergely nevű jobbágyainak. (1660. év 41. jkl. 1742. év pp. 233. sz.)
Dósa. Czímerlevelet D. Gergely, neje Szakolczy Magdolna, leánya Klára, fivérei István, Pál, Bálint, Mátyás, unokatestvérei Ferencz, András, Mátyás, Albert, István 1671. évben kaptak, melyet először Pozsonymegye, majd 1672. évben Nógrádmegye s 1675. évben Hevesmegye hirdetett ki. Másolata az egri káptalan levéltárában van. (P. P. jk. 105. sz.)
Mátyás 1725. évben hatvani lakos. Talán ennek fia volt Gergely, a ki Béla nevű fiával együtt Militicsre költözvén nemesi bizonyitványt nyer. (1671. év 15. sz. 1725. év 63. sz. 1754. év 262. jkl.)
János cserépi származású poroszlói lakos Borsodmegyétől 1767. évben testimonialist nyer, mely itt 1771. évben kihirdettetik. (1767. 1 et A. sz. 1771. év 265. jkl.)
Czímer: Kékben zöld alapon koronázott ezüst oszlopra két egymásfelé fordult koronázott kígyó csavarodik; sisakdisz: pánczélos könyöklő kar görbe karddal, melynek hegyén nyakán átszúrt bajuszos törökfő; takarók: kék-arany, ezüst-vörös.
Dósa. A Jászkúnságban, Jászapáti községben lakott D. Albert, kit földesura 1699. évben felszabaditott. Fia Pál 1755. évi jún. 20-án Mária Teréziától armalist is szerzett, melyet ugyanazon évben Pestmegye és a Jászkún közgyülés hirdetett ki. Czímerszerzők: a nevezett D. Pál jászkún táblabiró, neje Jacsó Erzsébet, fiai: Pál, Gergely, Imre, János, Béla, Ferencz, Antal.
Czímer az armalis másolata szerint: Hasitott pajzs, elül kékben szőlőleveles két ezüst szőlőfürt között aranyzsinóron csüngő arany vadászkürt; hátul ezüstben zöld mező felett vörös ruhás, sárga csizmás, kalpagos, ijjas és nyilát lövésre készen tartó magyar harczos; sisakdisz: 2 (kék-arany, ezüst-vörös) ökörszarv közt zöld halom felett vörös lábú és csőrű fehér galamb; takarók: arany-kék, ezüst-vörös. A család Hevesen volt birtokos. (1784. év pp. 2350. sz.)
Dósa lásd Dózsa.
Doszlern. II. Lipót király 1791. év jan. 17-én D. Károly egri lakosnak, megyei és városi orvosnak, nejének Glancz Annának, gyermekeinek Károlynak, Ferencznek, Karolinának és Annának czímeres nemeslevelet adott, mely itt ugyanazon évben kihirdettetett s másolata levéltárba helyeztetett.
Czímer: Kék pajzsfőben többszörösen csavarodó jobbra fordult koronázott kigyó; a pajzs hasitott, elül fekete mezőben balra fordult oroszlán görbe karddal; hátul zöld alapon ezüst mezőben jobbról hatágú vörös csillagtól kisért ugró bak; sisakdisz: jobbról arany-fekete, balról vörös-ezüst sasszárny között növekvő oroszlán görbe karddal; takarók: fekete-arany, ezüst-vörös. (1791. év 878. sz. 920. jkl. K. K. LV. 561.)
Dosztál másk. Szakolczay. D. m. Sz. János, neje Brezovay Francziska, leánya Anna-Mária 1760. évi febr. 11-én Mária Teréziától nemeslevelet nyertek a következő czímerrel: Kék pajzsban két egymással szemközt álló oroszlán közösen egy ezüst gömböt tart; sisakdisz: vértezett könyöklő kar görbe karddal; takarók: arany-kék, ezüst-kék. - Másolata a levéltárban. (1760. év 177. sz. 436. jkl.)
Dózsa János gyöngyösi l. s Liptay Máriától származott gyermekei Rozália (sz. 1826.), József-János (sz. 1830.) és Antal (sz. 1832.) Veszprém- és Komárommegyék bizonyitványai alapján 1833. évben kihirdettetnek. A család egyébként erdélyi eredetű. (1833. év 412. 489. sz. 808. 1010. jkl.)
Döbröntey. Vasmegyéből és valószinüleg azon családból származik, melynek 1651. évi czímeres nemeslevelét Vasmegye levéltárában találjuk. (Balogh Gy. Vasvárm. N. Csal. 184.) 1822. évben Mihály fia István fia Lajos fia Gábor hőgyészi származású hunyadmegyei táblabiró Vasmegye bizonyitványával igazolja nemességét. (1822. év 303. sz. 364. jkl.)
Drugeth (homonnai) lásd Vesenyi.
Dudek lásd Király.
Dúl. Vitéz Ferencz kakati birtokrészét 1638. évben 225 frtért elzálogositja, majd 1639-ben a felét elajándékozza Dúl Mátyásnak és nejének Ugren (vagy Ugron) Borbálának. (Eszt. kápt. Lib. 15. A° 1638. fol. 114. Lib. 15. A° 1639. fol. 154. O. L, Act. soll. fasc. 3. N° 2640. Egri kápt. Prot. A. N. fol. 153.)
Ezek fia lehetett Mihály, a ki 1656. évben igényt tartott az emlitett praediumra s tiltakozott ennek Wesselényi nádor által ivánkai Farkas György és Pál részére való adományozása ellen.
Ugyanezen Mihály 1674. évben armalist is nyert, melyet ugyanazon évben Tornamegye, 1675-ben Heves- és Nógrádmegyék hirdettek ki s mely jelenleg Pestmegye levéltárában van.
Mihály - a ki különben a vármegye ügyésze és pásztói birtokos volt - 1700. évben zálogba veszi Vay Ábrahám és neje Ibrányi Anna pásztói, hasznosi, maczonkai és muzsla-pusztai javait 10.000 frtért. Nejétől Rétey Máriától csak egy fia volt, Ferencz, a ki, ugylátszik, szerzetessé lett s igy a család kihalt. (1700. év 515. jkl. 1781. év pp. 2218. sz. 1805. év pp. 3295. sz.)
Duszán vagy Dusza. II. Ferdinandtól 1633. év. nov. 19. nyert czímerlevelet. Kihirdette 1703. évben Gömörmegye.
István 1699. évben kis- és nagyrédei birtokos. Péter és János az 1724. évi investigatió idején gyöngyösi lakosok.