Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Elektronikus Könyvtár

Kókay másk. Nagy (maczonkai). Az egri püspök ajánlatára 1712. évi okt. 21-én nyertek nemességet K. Márton pásztói lakos, neje Borbély Erzsébet, fiai Mihály és Gergely, testvére János. Kihirdettetett 1712. évben. (1712. év 123. sz. 243. jkl. 1728. év 69. sz.) Az emlitett János - a ki már a Nagy nevet is viseli - Pestmegyébe költözött s nemességéről bizonyitványt nyert 1733. évben. (1733. év 79. sz. 368. jkl.)
K. Mária, Névedi Gáspár neje, 1726. évben a maczonkai előnévvel fordul elő. (1726. év 108. sz. 32. jkl.)

Koller. Baranyamegyétől 1726. évben nyertek testimonialist K. Imre és utódai György, Mátyás és Mihály. (1726. év 142. sz.) Ezen bizonyitványt György fia János egri lakos 1740. évben hirdettette ki. (1740. év 242. jkl.) K. Kálmán jászberényi lakos, kir. járásbiró, nemessége igazoltatott 1902. évben.
Az egyik ág nemzedékrendjét a M. Nemz. Zsebk. közli. (II. r. I. 340.)

Komáromy. Több vármegyére kiterjedő, úgylátszik, komárommegyei eredetű család. Megemlékeznek róla Nagy Iván (VI. 318.) és Csoma József (Abaujm. nem. csal. 136.) s a kóji előnévvel emlitik.
1755. évben igazoltatott Nógrádmegyében Pál, aki Aradmegyébe, majd a hevesmegyei Tarnamérára ment gazdatisztnek, azután Mihály nevű fiának nádudvari birtokán gazdálkodott, későbben Miskolczon mint kamarai tiszt működött, végre Tiszatokajban telepedett meg. Mihály fia volt Károly tiszatokaji vámszedő s ennek Musenich Krisztinától való fiai Vilmos (sz. 1824.), Móricz (sz. 1826.), Károly (sz. 1827.), Ferencz (sz. 1831.) Kihirdettettek 1844. évben. (1844. év 718. jkl.)

Komáromy másk. Panda. 1709. évben István átányi lakos igazolja nemességét. (1709. év 486. jkl.)

Komjáty. II. Ferdinandtól 1632. évi szept. 20-án nyert czímerlevelet K. György. Kihirdette 1633. évben Pozsonymegye, mely az ő unokája, János gyöngyösi lakos, részére 1742. évben nemesi bizonyitványt adott. Ezen testimonialis alapján nevezett igazoltatott 1744. évben. (1742. év 288. sz. 1744. év 34. jkl.)

Komjáthy (komjáthi). A nyitramegyei Komjáth községtől vette nevét. Ismeretes e családból Ábrahám nógrádmegyei jegyző és Földváry Katalin fia Ábrahám, ki a kuruczok által 1710. évben lefejeztetett. 1699. évben Tiszaszőllősön volt birtokos. (N. I. VI. 321. Nyitram. monogr. 695.) Egyik utóda László (neje váradi Vörös Julianna) 1774. évben Boczonádon, 1780. évben Tiszafüreden él. (1779. év pp. 2127. sz. 1780. év pp. 2202. C. sz. 1656. év 37. jkl.) 1795. évben Nagyrédén szerepel K. Anna-Mária, Nedeczky Sámuel neje. (1795. év pp. 3026. sz.)

     Kompolthy (nánai és visontai). Az Aba nemzetségből származott történelmi nevezetességű család, mely nevét és előneveit a megyénkbeli Kompolt, Kisnána és Visonta községektől vette. Őse Compold a XIII. század elején élt. Mivel még a XVI. század elején kihalt, a vármegyei levéltár irataiban és jegyzőkönyveiben sehol sem maradt fenn emléke.
     A családra vonatkozó XIII-XV. századbeli oklevelek Hevesvármegye történetében már közölve voltak. (I. 267-290.) Ezek kiegészitéseképen - saját kutatásaink alapján - emlitést teszünk még a következőkről:
     1319. évben I. Károly király Ernei bán fia István hűtlen fiainak Taxson birtokát a Mirhó folyó körül Compoldy fiának Péternek adományozza. (Anjou-kori okmt. I. 537.)
     Károly király 1320. évi júl. 17-én Fegyvernek possessiót a Tiszán szedendő vámmal az Aba nembeli Compold fia Péter fia Gerelynek adományozza. (O. L. N. r. a. 434 : 21. D. L. 2000-2001.)
     I. Károly király 1320. évi júl. 20-án a hűtlen Omode fiainak Jánosnak és Lászlónak Ganda (Gyenda) földjét Chompold fia Péter fia Gergely javára adományozza s ezen adományt 1324-ben Gergely s testvérei István és Kompold részére megerősíti. (O. L. N. r. a. 432 : 31. 434 : 30. D. L. 2003-5.)
     Az egri káptalan 1425. évben jelenti, hogy Zsigmond király parancsára nánai Kompolth István comes fiait Lászlót, Miklóst és Jánost beiktatta Chonkaszentmyklós possessióba, melyet ők Ugrai Miklós fia Tamással és Ugrai László fia Bertalannal Kis-Detk faluért cseréltek el. (O. L. N. r. a. 434 : 19. 457 : 35. D. L. 11592. 11648. 24717.)
     1430. évi aug. 11-én Zsigmond király Kompolt Pálnak és István fia Jánosnak Fegyverneken vásárjogot ad. (O. L. N. r. a. 726 : 22. D. L. 24721.)
     A budai káptalan 1463. évi ápr. 9-én Kompolth Jánosné Margitot beiktatta Kewrew (Kürü) possessióba, Feghwernek, és Karáchon (Karácsond) 1/2 részébe. (O. L. N. r. a. 20 : 65. D. L. 15835.)
     1510. évi márcz. 23-án gúthi Országh László fiai, továbbá Kompolti Zsigmond és Ferencz - kiknek szülői János és gúthi Országh Katalin (Mihály leánya), nagyszülői Miklós és Héderváry Hedvig, szépatyjok János, dédatyjok István volt - kölcsönös örökösödési szerződést kötnek egymással. (O. L. N. r. a. 32 : 68. 434 : 18. 1684: 17. D. L. 20669. 22011. 24581.)

     Kompolthy. 1655. évben márcz. 25-én nyertek nemeslevelet K. Orbán, neje Lunsz Katalin, fiaik János, Pál, Gergely, fivére Jakab. Kihirdettetett ugyanazon évben. (1655. év 24. jkl.)
     Igazoltattak: 1676. évben Jakab és Orbán gyöngyösi lakosok, az 1724. évi investigatiókor József gyöngyösi lakos. (1676. év 177. jkl. 1725. év 189. sz.)
     A nemzedékrend néhány ízen:

[családfa]

Valószinü, hogy József apja nem a nemességszerző Orbán volt, mert József - bár mint öreg ember - még 1759. évben élt s így a kettő közt igen nagy volna a korkülönbség. (1765. év pp. 802. sz. 1768. év pp. 877. sz.)
Jakab nemességszerző fia János fia Pál 1732. évben mint iglói lakos nemesi bizonyságlevelet nyert. (1732. év 91. sz.)

Koncz. Pestmegye 1740. évi bizonyitványa alapján Gergely fia András abádi lakos 1749. évben igazolta nemességét. (1749. év 126. sz. 413. jkl.) Ezen Andrásnak, a ki Abádról Szalókra ment, két fia volt Gábor és Mihály, ez utóbbi Kenderesen született. Gábor fia volt József, ezéi pedig András, József és János. Testvérének, a csongrádmegyei Csányra átköltözött Mihálynak, fiai voltak András, Mihály, István, József, György és János. (1819. év 182. sz. 231., 1012. jkl.)
Bizonyára ezen család 1630. évi armalisa van a pestmegyei levéltárban. (Kőszeghi Nem. cs. Pestm. 186.)

Koncz. Hevesmegyei czímeres család, itt lett 1654. évben kihirdetve az 1653. évi jan. 28-án K. András s gyermekei András, Erzsébet, Pál és Mihály részére adományozott nemeslevél. (1654. év 6. jkl.) 1676. évben Márton és András gyöngyösi lakosok igazoltatnak. (1676. év 177. jkl.)

Koncz lásd Bakocs.

Koncz lásd Dienes.

Konszczánszky lásd Kosztyánszky.

Konstantinovics lásd Belgrády.

Kónya. Az 1724. évi investigationalis jegyzőkönyvben a Kónya és Juhász családok Borsodmegyében kihirdetett armalisáról van emlités.
Ezen családnéven Mihály fia Miklós fia Lőrincz mihálytelki származású egri lakos 1807. évben. Állitólag a biharmegyei Csákányon volt zálogos birtokuk. Kihirdetve nem volt a család. (1807. év 801. sz.)

Konyha lásd Horváth. (1654.)

Korbely lásd Tóth.

Korher lásd Khorherr.

Kormos. Az 1724. évi investigatió alkalmával K. Gergely rózsaszentmártoni (fancsali) lakos bemutatja a Lipót király által 1667. évi szept. 21-én K. Mátyás, fiai István, Mátyás, Balázs és Albert, testvérei Demeter, Mihály és Márton részére adományozott s Borsodban 1669. évben kihirdetett armalist. Nemességének és leszármazásának igazolása végett származáshelyére, Borsodmegyébe utasíttatott. Az armalis az egri káptalan levéltárában (S. S. jk. 35. sz.) található fel.

     Kormos másk. Cserny. Szintén borsodmegyei eredetű, de Hevesben is meggyökeresedett család. A czímeres nemeslevelet ugyancsak Lipót királytól 1698. évi nov. 10-én nyerte K. m. Cs. Miklós. Kihirdette 1699. évben Borsodmegye.
     Hevesmegyébe János költözött át, Egerben telepedett meg s Borsodmegye bizonyitványával 1713. évben igazolta nemességét. (1713. év 315. jkl.)
     János fia volt Miklós (sz. 1722.), ennek Helymes Máriával való házasságából származtak: Imre (sz. 1755.) és Pál (sz. 1765.) Imre és Petheő Veronika fiai voltak Imre (sz. 1805.) és István (sz. 1800.)
     Imre és Pál testvérek 1801. évben testimonialist nyertek. (1801. év 886. sz. 1062. jkl. 1819. év 1148. jkl.)
     Egerben nagyon elszaporodott e család, a közpályán szereplő tagja azonban csak a néhány év előtt elhunyt Béla budapesti kir. közjegyző volt. Ennek fia Béla biharmegyei főispáni titkár, ki az eredeti armalist őrzi. - Lásd Temesm. nem. cs. III. 46.

Korpás (otrokocsi). A gömörmegyei Otrokocsból származott át Hevesbe 1713. év körül Gáspár fia István. (1713. év 92. sz. 309. jkl.) Az 1724. évi investigatió alkalmával úgy ő, mint fia Pál gyöngyösi lakosok voltak. Másik fia volt Ferencz, Károlyi Sándor gróf tisztje, ezé pedig Ignácz gencsi (Szatmárm.) lakos, a ki 1769. évben nemesi bizonyságlevelet nyert. (1769. év 232. sz. 246. jkl.)
1749. évben Gömörmegye bizonyitványával igazolta nemességét János tiszaburai lakos. (1748. év 98. sz. 1749. év 373. jkl.)

Korponay (komonchai). Ezen hontmegyei eredetű, Szepes- és Abaujmegyékben is elterjedt, 1610. évi május 8-án II. Mátyás királytól K. István személyében újitott armalist nyert családból János 1699. évben erdőkövesdi, György 1772. évben csépai birtokos. Az armalis a jászói konvent (1610. évi N° 7.) és az egri káptalan (1610 évi Z. jk. 397.) levéltáraiban található fel. Az abauji ágról Csoma József értekezik. (Abaujm. nem. cs. 354.)

Korpos (gyalai). Az I. Lipót király által 1666. évben K. István és Tamás testvérek javára adományozott armalist kihirdette Szatmármegye. Tamástól származott István, ettől születtek Ferencz úrmezei ref. lelkész, továbbá József és Gábor erdélyi, István zilahi, Zsigmond felsőbányai és Sámuel debreczeni lakosok. Ez utolsó fia István, a Podmaniczky család tiszaföldvári tiszttartója, Pest,- Mármaros- és Komárommegyék bizonyitványai alapján 1824. évben kihirdettette nemességét.
A családnak a XVIII. század közepén Gyalán volt birtoka, innen származik az előnév. (1824. év 727. sz. 824. jkl.)

Korracz lásd Kövesdy.

     Koós. Gömörmegyében több ilynevű család volt, itt szerepeltek a következők:
     1. Tenken lakott a XVII. század közepén. Széchy János béli apátot makói Szél Miklós utján 1659. évben értesiti a vármegye, hogy a Tenken lakó Koós család nemessége Gömörmegye 1630. évi bizonyitványa alapján elismertetett. (1659. év 34. jkl.)
     2. III. Ferdinandtól 1657. évi jan. 20-án nyertek czímerlevelet K. Pál, fia György, ennek neje Molnár Katalin, ezek fiai György és István, továbbá Leök János, fia András, végre Molnár Mihály. Kihirdettetett Gömörben 1657. évben. Másolata Borsodmegye levéltárában. (Act. nob. 559.) Az eredetit a jászói konvent levéltára őrzi.
     Az emlitett Györgynek és Molnár Katalinnak I. Istvánon és II. Györgyön kivül fiai voltak még: Demeter, I. Gergely, I. Mihály.
     Demetertől származott I. Ferencz, ettől II. Ferencz miskolczi lakos.
     I. Gergely fia volt Mihály poroszlói lakos ezéi II. Mihály, III. György és II. István.
     I. Mihálytól származott II. Gergely szendrői lakos, ennek neje Kakas Zsuzsi volt.
     Pál czímerszerző, vagy fia György Borsodmegyébe költözött, innen pedig Mihály Poroszlóra vette lakását s fiaival együtt Borsodmegye bizonyitványa alapján 1773. évben kihirdettette nemességét, II. Gergely szendrői lakos ága pedig Abaujmegyébe származott át. Ezen ág genealogiáját Csoma József munkájában találjuk. (1773. év 260. jkl. Borsodm. lev. Pr. 36. fasc. 667. Abaujm. nem. cs. 344.)
     Czímer: Ezüsttel és vörössel vágott pajzs, felül egy arany alma után ágaskodó arany oroszlánnal megrakott kék jobbharánt pólya mindkét oldalról ötszirmú vörös rózsától kisérve, alul hármas szikla középsőjén mindkét oldalról hatágú arany csillagtól kisért sólyom; sisakdisz: jobbjában felfelé irányitott nyilat tartó növekvő farkas; takarók: kék-arany, vörös-ezüst.
     3. Koós Mátyás 1667. évi okt. 28-án nyert czímerlevelet. Tőle származott Balázs, ettől Boldizsár, ettől Gáspár, ettől szintén Gáspár. Az id. Gáspár, Rottenstein hevesmegyei aljegyző tollnoka, 1727. évben, fia Gáspár pedig 1780. évben igazolták nemességüket Gömörmegye bizonyitványa alapján. Előbb Baracza és Runya helységekben lakott a család. (1727. év 132. sz. 1780. év 115. jkl.)

Koós. Az 1693. évi jun. 28-án K. Pál, neje Juhász Erzsébet, fiaik Gergely és Ferencz s Gergely neje Sára részére adományozott nemeslevél kihirdettetett ugyanazon évben. (1693. év 182. jkl.)

     Kósa. I. Lipóttól 1698. évi május 27-én nyertek czímerlevelet Kósa György mármarosszigeti lakos, neje Csiszár Katalin, fiaik György, Mihály, János és István. Kihirdette Mármarosmegye, mely a fenti armalisra való hivatkozással a czímerszerző István fia István fia István mármarosi esküdt, majd irnok és csendbiztos, azután aknasugatagi ispán, végre egri sóhivatali raktáros és ennek fia György részére testimonialist adott. Ennek alapján nevezettek igazoltattak 1838. évben. (1838. év 3135. sz. 1753. jkl. Erd. K. K. I. 501.)
     István testvére József a család értesülése szerint a napoleoni hadjáratok idején Francziaországba jutott s Párisban alapitott családot.
     A család leszármazása:

[családfa]

     Kósa Kálmán egri lakos, kir. táblabiró, eredetijét őrzi a Máramarosmegye által kiadott testimonialisnak, ezen kivül birtokában van a család eredeti armalisa is, mely azonban nem azonos a fentivel. Ezt ugyanis Lipót király 1699. évi jan. 19. adta ifj. Kósa György mármarosszigeti lakos, fia György és leánya Sára javára s Mármarosmegye 1699. évi máj. 16-án hirdette ki. Ennek czímere: Kékben zöld alapon ágaskodó egyszarvú; sisakdisz: a pajzsalak növekvőn; takarók mindkét részen: ezüst-kék.
     A szigeti előnevet használja a család, melynek nemessége különben régebbi keletű. Már 1553. évben szerepel Koóssa Mátyás de Zygeth, György presbyter s testvére Balázs. (Tört. Tár 1902. év 464.)
     Kósa de Szigeth család 1670. évben is nyert czímerlevelet. Feltalálható a m. kir. orsz. levéltárban. (N. r. a. 1865. No. 34.)

Kósa. Borsodmegye bizonyitványa alapján György fia András emődi származású tiszaföldvári lakos Mihály, Péter, András, István és János nevű fiaival együtt kihirdettetik 1777. évben. (1777. év 60. jkl. 1781. év 327. A. sz.)

Kossa. Armalisa 1647. évből való s a m. kir. orsz. levéltárban található. (Htt. Nob. Comarom.) 1825. évben származott át ide Miklós fia Gergely fia Gergely fia Gergely kamocsai eredetű mezőtúri lakos s Komárommegye bizonyitványával igazolta nemességét. (1825. év 765. sz. 1084. jkl.)

     Kossúth (udvardi). Régi túróczmegyei család. IV. Bélától 1263. évben donatiót, 1479. évben pedig czímert nyert. Ezen czímert ismertette Thaly Kálmán. (Turul 1894. év 160.)
     A túróczmegyei Udvard volt ősi fészke, itt birt földesúri joggal, innen származott át a XVIII. század közepén Tarnaőrsre K. Mihály. Két neje volt, az elsőtől, Nagy Ilonától, származott Bálint, a másiktól Sebestyén jászkiséri lakos. Ezen két fivér Klára és Anna nevű nővéreikkel együtt Túróczmegye bizonyitványa alapján 1832. évben lett kihirdetve. (1832. év 408. sz. 839., 2117. jkl.)
     Mint tudjuk, ezen családból származott nemzetünk büszkesége - a nagy Kossúth Lajos.

     Kosznics. K. István és Benczúr Borbála, fia István 1695. évben Jeszenováról Gyöngyösre költözött s Árvamegye bizonyitványával kihirdettette nemességét. (1695. év 30. sz. 314. sz.)
     Bizonyára az ő fiai voltak az 1724. évi investigatió alkalmával igazolt Farkas, István, János gyöngyösi lakosok. A most emlitett István fiai voltak József és Imre, Farkasé pedig Miklós. (1764. év 95. sz. 232. jkl.)
     Miklós fiai: Mihály budai, János esztergomi, Ferencz pesti lakosok, István és László katonák 1793. évben nemesi bizonyságlevelet nyertek. (1793. év 540. sz. 610. jkl.)
     Egy peres iratból még az alábbi nemzedékrendet ismerjük:

[családfa]

Imre 1789. évben Gyöngyösön és Pusztabenén levő javait gyermekeire hagyja. Hogy az ő atyja György kitől származott, nem tudjuk. (1801. év pp. 3084. sz.)

Kosztyánszky. A Lipót király által 1680. évi máj. 16-án K. András, neje Popelliner Salomena, gyermekeik János és Zsuzsi javára adományozott nemeslevelet 1687. évben Nyitramegye hirdette ki. Andrásnak a nemeslevél kelte után született György nevű fiától származott János, a ki Hevesmegyében Nyitramegye bizonyitványával 1767. évben igazolta nemességét. Konszczánszky néven is előfordul. (1767. év 164. sz. 136. jkl.)

Koóte. K. István 1770. körül állitólag Óhajról vagy Érsekújvárról költözött át Györgyére, majd Szolnokra, hol a Bencsik család tiszttartója volt. Fia István 1802. évben czeglédi póstamester. Az itteni adatokból nem állapitható meg, vajjon ez azonos volt-e azon Kóté vagy Koltay Istvánnal, ki nemességének legfelsőbb helyen történt megerősitése után Pestmegyében Nyitramegye bizonyitványa alapján 1816. évben igazolta nemességét. Hevesmegyében a család nemessége kihirdetve nem lett. (1802. év 742. sz. 921. jkl. Kőszeghi: Nem. cs. Pestm. 191. K. K. LIII. 206.)

Kotman. 1676. évben Benedek fia István gyöngyösi lakos igazolja nemességét. (1676. év 193. jkl.)

     Kovách másk. Járdánházy. II. Rudolftól 1592. évi junius 8-án nyertek nemességet Kovách János, Tamás és Miklós. Kihirdettette 1609. évben Hevesmegye Rimaszombatban tartott közgyűlésén.
     Az 1724. évi investigatió alkalmával Pál fia Tamás erdőkövesdi lakos s fia Pál a fenti armalist mutatták fel, de mivel ennek szövegében egyik helyen a Tamás név helyett a Balázs név olvastató, a bizottság a czímerlevelet visszatartotta s az igazolást függőben hagyta. A következő évben azonban nevezett Tamásnak s fiainak Pálnak és Jánosnak testimonialist adott a vármegye. (1725. év 171. sz.)
     Ezen családhoz tartoztak a nemességszerző Miklós fia Mihály fia Miklós fia Miklós fia Mátyás fia Mátyás fiai István járdánházi, György bátori és János füleki lakosok. Ezen 3 testvér 1744. évben nyert testimonialist. (1742. év 285. sz. 410. jkl. 1743. év 254. sz. 416., 429. jkl. 1744. év 228. sz. 162. jkl. 1745. év 195. sz. 169. jkl. 1807. év 151. sz. 150. jkl.)
     A Járdánházy név onnan ered, hogy a család egyik ága Járdánháza községbe származott.
     Czímer a levéltárban levő armalis-másolat szerint: Vörösben, hármas zöld halomból kiemelkedő, balkezét csipöjére támasztó, jobbjában törökfejes kardot tartó vértezett harczos; sisakdisz: a pajzsalak; takarók: arany-kék, ezüst-vörös. (1592. év 2 sz.)

     Kovács (szatmári). Czímeres nemeslevelet II. Ferdinandtól 1629. évi szept. 10-én nyertek Kovács János, fivére Mihály, fia Mihály a következő czímerrel: Kék pajzsban zöld alapon 3 felfelé irányitott nyilat tartó griff; sisakdisz: ezüst jobbharánt pólyával - ebben felfelé irányuló nyil - megrakott zárt szárny; takarók: ezüst-vörös, arany-fekete.
     Az első kihirdetésre vonatkozó záradék a levéltárban meglevő eredeti armalison olvashatatlan. Ujból hirdettetett 1660. évben Szatmármegyében. (1629. év 4. sz.)
     A Nagy Iván családtörténeti értesitőben (I. 304.) tévesen közölte a szerző, hogy e család a káli előnevet viselte. A káli előnevet az 1637. évben megnemesitett család használta, mig a most leirt család, nyilván származáshelye után, a szatmári előnévvel szerepelt.
     Ismeretesek e családból a nemességszerző Mihály fia Mihály fia János fiai Jakab és Mihály gyöngyösi lakosok s ezen Jakab fiai János és György. (1766. év 27., 275. sz. 390. jkl. 1769. év 232. NB. sz.)

Kovács másk. Nemes. II. Ferdinandtól 1633. évi jún. 29-én nyertek nemeslevelet K. György, neje Rósás Erzsébet, fiaik Jakab és Benedek, leányaik Orsolya, Erzsébet és Dorottya. Kihirdettetett 1643. évben, másolata az itteni levéltárban. (1633. év 2. sz.)
A család genealogiája:

[családfa - 1.]

[családfa - 2.]

Ezt a táblázatot 1794. évben mutatta be a család, midőn a vármegye ügyésze ellen productionalis pört inditott. Ezen pör évtizedeken át húzódott s 1835. évben befejezetlen maradt, mert a Mátyás fia Ferencz által használatba vett Nemes családnév nem lett kellően felvilágositva. (1725. év 180. sz. 1732. év 162. sz. 1794. év pp. 3332. sz.)
A család czímere: Kék pajzsban zöld alapon csőrében 2 buzakalászt tartó fehér galamb; sisakdisz: a pajzsalak; takarók: arany-kék, ezüst-vörös.

     Kovách (leleszi). Nagy Iván (VI. 397.) és Siebmacher (333.) az 1656-ban megnemesitett Jánost tartják alapitójának. Ez azonban nyilvánvalóan téves állitás, mert a megyénkbeli törzsökös Kovács családok közt olyan, mely 1656-ban nyert volna armalist, egyáltalában nem is létezett.
     A leleszi Kovách család tulajdonképeni törzse azon Péter volt, aki Baraczy Borbála nevű nejével, Antal nevű fiával és Albert nevű testvérével együtt II. Ferdinandtól 1634. évi aug. 19-én a nemességet s a következő czímert nyerte: Kékben zöld alapon kardot tartó griff; sisakdisz: vörös ruhás kardot tartó könyöklő kar; takarók: arany-kék, ezüst-vörös.
     Ezen armalis hiteles másolatát, melyen a kihirdetési záradék olvashatatlannak van jelezve, leleszi Kovách Gáspár kávai földbirtokos bocsájtotta rendelkezésemre. Eredetije a monori családi levéltárban van. Hogy valóban ez a leleszi Kovách család nemeslevele, egyik investigationalis jegyzőkönyv is megerősiti kétséget kizárólag kijelentvén róla, hogy nemeslevelét II. Ferdinandtól, Lelesz községre Bolya és Vermes pusztákra való donatióját pedig I. Lipóttól kapta.
     Az 1699. évi összeirásban András bolyai és leleszi, Ádám, István, Márton leleszi birtokosok.
     Bizonyságlevelet csupán egy izben adott a megye a családnak és pedig 1831. évben Ignácz fia Gáspárnak, monori tiszttartónak. (1831. év 164. sz. 186. jkl.)
     Ezen ág leszármazása:

[családfa]

A Kovách Gáspár által közölt családfát, mivel az összeállitás alapját képező okleveleket nem láthattam, sajnálatomra, nem tehetem közzé, csak annyit jelezhetek, hogy az élő nemzedék Káván, Monoron, Egerben lakik.
Leleszen azonban egy másik Kovács családot is találunk, nevezetesen azt, mely III. Ferdinandtól 1650. évi jan. 19-én Kovacz István, neje Medvik Dorottya, fia Boldizsár, testvérei András, Tamás, Gergely személyében nyert armalist a levéltárban levő másolat szerint eme czímerrel: Kékben zöld halmon kardos griff; sisakdisz: a pajzsalak növekvőn; takarók: arany-kék, ezüst-vörös. (1650. év 3. sz.) A megyénk által 1651. évben kihirdetett ezen armalisra hivatkozva igazolta az 1724. évi investigatió idején János leleszi lakos a nemességét. (1728. év 96. sz. 1745. év 43. sz. 1769. év pp. 915. sz. 1794. év pp. 2444. sz. 1810. év pp. 3369. A. sz.)

Kovács. A II. Ferdinand által 1635. évi febr. 20-án megnemesitett János fia György fia György fia Ferencz fia Ferencz Veszprémmegye bizonyitványa alapján kihirdettetett Pozsonymegyében 1766. évben. Ennek fiát nem ismerjük, unokái voltak: Pál gyöngyöshalászi számtartó és Ferencz egri jogász. 1824. évben igazolták nemességüket. (1824. év 641. sz. 702 jkl.)

     Kovács (káli). Eredeti nemeslevelét, melyet III. Ferdinand 1637. évi május 3-án adott Kovács Péter s fiai György, Lukács, Jakab és Péter részére s 1639. évben Gömörmegye hirdetett ki, Hevesvármegye levéltárában találjuk fel.
     Az adományozott czímer: Kék pajzsban alul víz, felette strucz jobbjában vasdarabot, szájában gyöngyöt tart; sisakdisz: a pajzsalak; takarók: ezüst-vörös, arany- kék. (1637. év 2. sz.)
     A XVIII. század közepén Kálban, Gyöngyösön, Gödöllőn lakott a család. (1751. év 101. sz. 1764. év 187. jkl.)

Kovács (miskolczi). Kovács de Miskolcz Miklós és Ferencz-Gergely voltak a nemességszerzők, III. Ferdinandtól 1640. évi márcz. 17-én nyert armalisukat Tornamegye hirdette ki 1641. évben. Másolata Hevesmegye levéltárában van s a következő czímert mutatja: Kék pajzsban zöld alapon fiókáit vérével tápláló pelikán; sisakdisz: kardot tartó orszlán; takarók: arany-kék, ezüst-vörös.
A nemességszerző Miklós utóbb Szendrőn lakott. Fia volt István, unokái pedig Mihály tályai (Zemplénm.) és István egri lakosok. Ez utóbbi Tornamegye 1731. évi bizonyitványa alapján 1744. évben igazolta nemességét. (1744. év 22. sz. 36. jkl.)

Kovács. Hevesmegye 1643. évben hirdette ki az azon évi febr. 17-én Kovács Miklós és neje Bolyky Katalin javára adományozott armalist. 1822. évben a család több tagja Disznósdon lakik. (1822. év 550. sz. 522. jkl.)
Czímer az armalis hiteles másolata szerint: Kék pajzsban zöld alapon görbe kardot tartó griff; sisakdisz: a pajzsalak növekvőn; takarók: ezüst-vörös, arany-kék. (1643. év 1. et. A. sz.)

Kovács. A Sopronmegyében kihirdetett czímeres nemeslevelet 1649. évben III. Ferdinand adta Cséri Istvánnak s mostoha fiának Kovács Istvánnak. Ezen István fia Mihály fia József musai származású fegyverneki lakos, Berényi Teréz grófkisasszony tiszttartója és fiai György és József Sopronmegye bizonyitványa alapján igazoltattak 1819. évben. (1819. év 285. sz. 338. jkl.)

     Kovács (ványai). Nemességet III. Ferdinand 1649. évi május 3-án adott Kovács de Ványa Mihály, neje Futás Zsuzsi s fivére István javára. Kihirdettetett 1650. évben s a levéltárban levő eredeti szerint az adományozott czímer: Kék pajzsban zöld alapon 2 búza kévén fekvő oroszlán, a pajzs közepén - a búza kévék mögött - levelekkel és fürtökkel megrakott szőlőtőke; sisakdisz: ugyanaz; takarók: arany-kék, ezüst-vörös. (1808. év 667. et. A. sz.)
     Az 1724. évi investigatio idején Mihály dévaványai lakos.
     A fent leirt eredeti nemeslevél bemutatásával akarták 1769. évben igazolni nemességüket Ferencz feldebrői, József aldebrői, György és István egerszalóki lakosok, utóbb nemesség-igazoló pört inditottak a vármegye ügyésze ellen, de ez befejezetlen maradt. (1769. év 260. jkl. 1808. év 1348. jkl.)

Kovách. Ezen borsodmegyei eredetű család törzse azon Kovách Balázs volt, a ki Pál, György, Márton, János, Péter és István nevű fiaival, továbbá Tamás és Miklós nevű testvéreivel együtt III. Ferdinandtól 1651. évi jan. 20-án nemességet nyert. Kihirdette Borsodmegye 1652. évben.
A hevesi ág leszármazása:

[családfa]

A család ősi fészke Dorogma, de birtokos volt Csáthon is. István 1768. évben Igricziből Tiszaszőllősre költözött s Borsodmegye bizonyitványával igazolta nemességét. (1768. év 219. sz. 360. jkl. 1769. év 222. sz. 225. jkl. 1809. insurr. összeírás T.-Szőllős.)
Az armalis másolata a m. kir. orsz. levéltár helytartótanácsi osztályában van. (Nobil. 1847. N. 7.) Czímer a következő: Kék pajzsban zöld alapon arany korona felett pálmaágat tartó kiemelkedő vértezett kar; sisakdisz: ugyanaz; takarók: kék-arany, ezüst-vörös.

Kovács. Nemességet 1652. évi ápr. 20-án nyert Kovács Márton. Kihirdette Nyitramegye. Ennek fia volt András, ezé Márton, ezé szintén Márton nagyszegi (nádszegi) születésű maklári lakos, a ki 1796. évben Pozsonymegye bizonyitványával igazolta nemességét. (1796. év 364. sz. 430. jkl.)
Armalis elhelyezve: O. L. Htt. Nob. Poson.

Kovács. A czímerszerző Kovács András volt s nemeslevelét Nógrádmegye 1656. évben hirdette ki. Ferencz füzesabonyi, József és Antal egri, János szemerei, András poroszlói, Pál egerfarmosi lakosok Nógrádmegye bizonyitványa alapján kihirdettettek 1826. évben. (1826. év 959. sz. 1021. jkl.)
A nemeslevél feltalálható: O. L. Htt. Nob. Nograd.

     Kovács. Hevesmegye 1659. évben hirdette ki ama czímeres nemeslevelet, melyet 1658. évi jún. 15-én Kovács Péter, neje Fóra Ilona, fia Mihály, ennek neje Kenczen Dorottya s fivére Kovács Péter nyertek. (1659. év 33. jkl.)
     Az 1724. évi investigatio jegyzőkönyvében szerepelnek András átányi, János czeglédi, György kiskörei és János nyitrai lakosok. András és János igazoltattak, a többitől bővebb igazolást kivánt a bizottság.
     Czímer: 3 részre vágott pajzs, az alsó vörös mezőben hármas zöld halom felett zöld növény, a középső kék mezőben szájában pallost tartó ugró oroszlán, a felső vörös mezőben arany korona; sisakdisz: növekvő oroszlán szájában pallossal; takarók: arany-kék, ezüst-vörös.
     Az eredeti nemeslevél Horpácson van a családnál. (N. I. VI. 401.)

     Kovách. Mikófalván székelt birtokos család. Nemeslevelet Lipót királytól 1666. évi jún. 28-án nyertek Kovách Péter, neje Deák Anna, fiuk Gáspár, fivérei Albert, András, Máté, István. Kihirdettetett 1667. évben. (1666. év 8. sz. 1667. év 158. jkl.)
     A nemességszerző öt testvér Bekény Jánostól és nejétől Kükemezey Dórától 1671. évben Mikófalván egy malomrészt vett zálogba s erre utódaik 1749. évben nádori donatiót nyertek. (1752. év pp. 453. sz.)
     A család leszármazása:

[családfa]

A levéltárban levő armalis-másolat szerint a czímer: Kék pajzsban zöld alapon arany koronából kiemelkedő 3 buzakalász; sisakdisz: kiemelkedő vörös ruhás, kalpagos magyar férfi balkezét csipőjén nyugtatja, jobbjában 2 buzakalászt és 2 rózsát - fehér és vörös szinüt - tart; takarók: arany-kék, ezüst-vörös. (1666. év 8. sz.)

Kovács. Nemességet 1667. évi ápr. 20-án nyertek Kovács Bálint sülyi lakos, neje Szabó Erzsébet, gyermekeik János, Mihály, Ilona, Anna, fivére Kovács István, ennek neje Kámány Erzsébet s gyermekeik Orbán, Anna és Klára. Kihirdettetett 1667. évben. (1667. év 154. jkl.) Az 1724. évi investigatio alkalmával Bálint fia Mihály fia Bálint és Orbán fia István jászberényi lakosok szerepeltek. Czímerét az eredeti armalis alapján Siebmacher munkája közli. (333.)

Kovács. Az 1668. évi jul. 20-án Kovács Mátyás ladányszentgyörgyi lakos, neje Veres Erzsébet, gyermekeik: György, István, Zsuzsi, Anna, Judit, Ilona, Katalin, fivére Kovács János, gyermekei György és Judit javára adományozott nemeslevél kihirdettetett ugyanazon évben. (1668. év 52. jkl.)

Kovách. Lipót királytól 1670. évi jan. 29-én Kovách Gáspár, neje Gazdag Erzsébet, fia István, testvérei Márton, Balázs, és Gergely, továbbá Márton neje Szabó Erzsébet s fiaik Menyhért és Gáspár, végre Balázs fia Gergely nemeslevelet nyertek a következő czímerrel: Kék pajzsban hármas szikla középsőjén fiókáit vérével tápláló pelikán; sisakdisz: kardot tartó növekvő oroszlán: takarók: arany-kék, ezüst-vörös.
Kihirdettetett 1671. évben Hevesmegyében, melynek levéltárában az eredeti armalis elhelyezve van. (1670. év 18. sz. 1671. év 29. jkl.) Mikófalván lakott a család.

Kovács másk. Átányi. K. m. Á. István átányi lakos 1705. és 1709. években igazolja nemességét. (1705. év 132. jkl. 1709. év 486. jkl.)

Kovács másk. Dávid. A család igazi neve állitólag Dávid s ha az eskü alatt kihallgatott tanuk vallomásának hitelt adunk, úgy a kishontmegyei Szuháról származott Hortra, hol 1764. évben Pál fia Tamás szerepelt. Kihirdetve nem volt. (1764. év 159. sz. 324. jkl.)

     Kovách (szendrői). Czímerlevelet Mária Teréziától 1758. évi jun. 5-én nyert K. János. Kihirdette Zemplénmegye. (K. K. XLIV. 590.) Megelőzőleg Szendrőn lakott a család s származáshelye után vette fel az emlitett János a szendrői előnevet.
     Az eredeti armalis Kovách Kálmán kir. műszaki főtanácsos egri lakosnál van. A szendrői előnevet Ő Felsége megerősitette 1903. évben.
     Ezen családból János kapitány monostori lakos volt 1823. év előtt. Nejétől, urbanói Urbanovszky Erzsébettől, származott Imre nevű fia a pestmegyei Tázlár községbe költözött. (1823. év pp. 14. sz.)

Kovács (kovásznai). Székely család. Régi nemessége 1803. évben nyert királyi megerősitést. 1805. évben kovásznai Kovács Mózes és fiai Zsigmond, János és István részére Pestmegye által 1804. évben kiadott testimoniális kihirdettetett 1805. évben. (1805. év 717. sz.)

Kovács. 1714. évben K. Péter, András, György fancsali (rózsaszentmártoni) lakosok Nógrádmegye bizonyitványával igazolják nemességüket. (1714. év 562. jkl.)

     Kovács. Az alábbiakban még néhány nemességi igazolásról emlékezünk meg. Az itt megnevezett egyénekről nem állapithatjuk meg, hogy melyik Kovács családhoz tartoztak.
     1. Kovács Pál gyöngyösi lakos. Kihirdettetett Nógrádmegye bizonyitványa alapján 1762. évben. (1762. év 460. jkl.)
     2. Kovács István bolyki lakos fia Ferencz füzesabonyi lakos. Kihirdettetett Borsodmegye bizonyitványa alapján 1777. évben (1777. év 84. jkl.)
     3. Kovács András táblabiró. Kihirdettetett Borsodmegye bizonyitványa alapján 1791. évben. (1791. év 236. jkl.)
     4. Kovács György nagydaróczi származású egri lakos. Kihirdettetett Pest- és Nógrádmegyék bizonyitványai alapján 1796. évben. (1796. év 365. sz. 432. jkl.)
     5. Kovács Márton dormándi lakos. 1747. évben Csomós Jánossal, Berthóty Istvánnal, Balajthy Mihálylyal együtt nádori donatiót nyert a kövesdi Kovács család magvaszakadtával a kincstárra szállott váraszói és szenterzsébeti részbirtokokra. (1782. év pp. 2261. sz.)

Kovács lásd Horváth.

Kovács (kövesdi.) lásd Berthóty.

Kovács lásd Petrák.

Kovács lásd Pintér.

Kovács lásd Póka.

Kovács lásd Szabó.

Kovács lásd Szaniszló.

Kovács lásd Ujváry.

Kovács lásd Vasadi.

Kovács-Pásztély másk. Rohár. Ung-, Zemplén megyék bizonyitványai alapján György 1769. évben kihirdettetik. (1769. év 220. sz. 224. jkl.).
Leszármazását az alábbi táblázat mutatja:

[családfa]

István kurticsi, Antal gyöngyösi lakos testvérek s az előbbinek fiai 1835. évben nemesi bizonyságlevelet nyertek. (1835. év 1267. sz. 1670., 2535. jkl. 1836. év 732. sz. 1137. jkl.)

Kovács-Sallai. 1800. évi tanuvallomások szerint András kúnhegyesi, majd tiszaföldvári prédikátortól származtak István, Sámuel és János; István fia volt András, ezé István; az emlitett Jánostól született Mihály. A megyében kihirdetve nem volt. (1800. év 500. sz. 701. jkl.)

Kovacsics. 1753 évben Mihály fiai Mihály és József gyöngyösi lakosok voltak s Nyitramegyétől bizonyságlevelet nyertek. (1753. év 80. sz.)

Kovatsits. Mária Teréziától 1760. évi nov. 25-én nyertek K. György egri póstamester, fia György s neje született Fischer N. nemeslevelet a következő czímerrel: Vágott pajzs, felül kék mezőben növekvő oroszlán jobbjában görbe kardot, baljában arany koronát tart, az alsó vörös mezőben középen merőleges ezüst pólya, két oldalán fehér liliom; sisakdisz: a pajzsbeli oroszlán; takarók: arany-kék, ezüst-vörös.
Kihirdettetett 1761. évben, másolata a levéltárban. (1761. év 80. sz. 58. jkl. K. K. XLV. 516.) Az armalisban megnevezett Györgyben a család kihalt 1777. év körül. (1777. év 239. jkl.)

Kovacsóczy vagy Kovacsovszky. 1622. évben K. Mihály nyerte a czímeres nemeslevelet, ez azonban a csejthei tüzvész alkalmával elpusztult. Mihály és Bakó Mária csejthei lakosok fia Ignácz és Farkas Anna fiai Ferencz hatvani kasznár és Mihály gödöllői perceptor Nyitramegye bizonyitványa alapján kihirdettetnek 1815. évben. (1815. év 47. jkl.)

     Kovásy másk. Bozga. Czímeres nemeslevelet III. Károlytól 1720. évi aug. 9-én nyertek K. m. B. Gergely kővárvidéki lakos s fiai Illés, János, Péter és László. Kihirdette Máramarosmegye. Innen hozott bizonyitványt s igy igazolta 1834. évben nemességét Lajos tiszafüredi lakos.
     Czímer: Kék pajzsban zöld dombon buzogányos könyöklő vörös ruhás kar; sisakdisz: nincsen; takarók: ezüst-vörös, kék-arany. (Erd. K. K. VII. 86.)
     A család történetét és leszármazását részletesen megirta Kovásy Elemér ungmegyei tb. főszolgabiró. (U. N. I. II. 66.)

Kozáry. II. Mátyás nemesitette meg K. Pétert, nejét Erzsébetet, leányát Zsuzsit, mostohatestvérét (Siebmacher szerint fiát) Mátyást. Az armalist 1620. évi márcz. 9-én Hevesmegye, majd később Borsodmegye hirdette ki. A megnemesitett Péter, úgylátszik, gyöngyösi lakos volt s talán még fia György és unokája Pál is. Ezen Pál fia György azonban már Miskolczon lakott.
Az eredeti nemeslevél a család kihalta miatt Borsodmegye levéltárába lett helyezve. (1676. év 193. jkl. 1733. év 118. sz. Siebmacher 337.)

Kozik lásd Lieszkovszky.

     Kozma. III. Ferdinandtól 1645. évi ápril. 13-án kaptak nemességet K. Mihály, neje Czóry Ilona s fiai Gáspár (neje Deák Ilona), Boldizsár, Menyhért, István, Mátyás, leányai Borbála és Zsuzsanna, testvére Orbán s ennek neje Katalin. Kihirdettetett 1647. évben.
     Boldizsár gyöngyösi lakos a saját, valamint verpeléti és domoszlói rokonai nevében a fenti armalist mutatja be a nemesség-vizsgáló bizottság előtt s igazolja nemességét 1724. évben.
     Márton 1699. évben verpeléti birtokos, Ferencz 1828. évben gyöngyösvárosi tanácsos. (1828. év 1878., 2357. jkl. 1756. év pp. 571. sz.)

Kozma. Ezen több megyében szerepelt családnak 1681. évi aug. 9-én Kozma (másk. Zámfér) Zsigmond szerezte meg a nemességet. Az ő fia volt Ádám, ezé szintén Ádám, a ki Komárom-, Esztergom- és Nógrádmegyékben is megfordult, ezé Demeter, a ki a hontmegyei Palánkról Kecskemétre költözött, ezé pedig János, ugyancsak kecskeméti lakos, majd hevesmegyei birtokos, aki Hontmegye bizonyitványával 1846. évben hirdettette ki nemességét. (1846. év 722. sz. 1119. jkl. Kőszeghi: Nem. csal. Pestm. 195.)
Az armalis feltalálható: O. L. Htt. Nob. Komárom.

Kozma (papi). Sok más ónodi családdal együtt Lipót királytól 1701. évben nyert újitott donatiót Papi pusztára Kozma Péter ónodi kapitány. Tőle ekként származik le a család:

[családfa]

Megyénkben 1829. évben lett kihirdetve a család. A jelenleg használt papi előnevet nem találjuk oly korbeli okleveleken, melyek alapján a jogszerző gyakorlat megállapitható volna. (1811. év 737. sz. 1829. év 715. sz. 1073. jkl.)

Koznics lásd Kosznics.

Kozovics vagy Kozonyth lásd Györgyövics.

     Ködmön. Bükkszenterzsébeten volt nemesi kuriája, melyet 1682. évben Ködmön Bálint és Albert Csécsei Dorkótól, Barna Ferencz özvegyétől, vettek zálogba. Nevezett nő utódai, az Úsz családbeliek, még auctiót is vettek fel reá s annyira megterhelték, hogy többé ki nem válthatták. (1754. év pp. 529. K. sz.)
     Czímeres nemeslevelet Lipót királytól 1685. évi márcz. 25-én Kődmön Albert, neje Korsó Dorottya, fiai Bálint és Mihály, Bálint neje Kovách Anna, Mihály neje Forghó Ilona, végre unokái János Pál, György, Miklós és Gergely nyertek.
     Kihirdettetett ugyanazon évben. A levéltárban levő másolata igy irja le a czímert: Kék pajzsban zöld alapon fehér lovon ülő, baljával a kantárt igazgató, jobbjában kardot tartó magyar vitéz; sisakdisz: könyöklő kar karddal: takarók: arany-kék, ezüst- vörös. (1685. év 64. sz.)
     1699. évben Pál, Mihály, János bükkszenterzsébeti birtokosok, az 1724. évi investigatió idején a czímerlevélben megnevezett Gergely, Miklós, György és János ugyanottani lakosok.

Körber. 1699.évben Vezekényen birtokos.

Köre. 1699. évben István bocsi birtokos.

     Körmendy. II. Miksától 1572. évi máj. 3-án nyert nemeslevelet Körmendy Benedek a következő czímerrel: Ezüst pajzsban zöld alapon tölgyfák közt jobbról vörös kaftános török katona kifeszitett ijjából a magyar vitéz gyomrába lő, balról kék ruhás, zöld bélésű prémes subás, vörös nadrágos, sárga bakancsos, vörös kalpagos magyar harczos lándsáját a török katona torkának szegezi; a zárt sisak disze: zöld koszorúból kinövő magyar vitéz vörös kalpagban; takarók mindkét részen: fehér-vörös-kék.
     Kihirdette Hontmegye ugyanazon évben.
     Ezen eredeti armalis 1795. évben egy Körmendy János nevű fogolytól lett elkobozva s Hevesmegye levéltárába helyezve. (1572. év szám nélkül. 1795. év 287. sz. 309. jkl.)
     Ez a Körmendy János azonos volt Körmendy helyesen Ivánczy János körmendi szabónak azon fiával, ki a XVIII. század közepén Nagyváradon garázdálkodott, hamis okmányokat gyártott. Saját nemességét 2 armalissal, a fentivel és egy másikkal, igyekezett igazolni. Bűnös üzelmei később napfényre kerültek s megindult ellene a vizsgálat. Az 1767-74. években a helytartótanács előtt is megfordult a pöre, mely sok huza-vona után azzal végződött, hogy 10 évi börtönre itélték őt.
     A helytartótanácsi periratokban az nyer kifejezést, hogy a fent leirt armalist - mely egyébként hamisitványnak van jelezve - Körmendy István László nagyszombati ker. táblai ülnöktől szerezte 200 frtért és 2 kocsilóért. Ha tehát Körmendy nevűtől szerezte, akkor - bár nem őt illette - lehetett az eredeti is, a mint hogy a szerző, kinek hivatalos őrizetére az oklevél bizva van, hitelessége ellen nem is talál döntő bizonyitékot. A vizsgálati iratokban emlitett vakarásoknak ugyanis észrevehető nyomuk nincsen, csupán az aranyfesték kopott le a Körmendy Benedek névről. (U. N. J. III. 206.)
     Ezen armalis egyébként ott volt az ezredéves kiállitáson is s Varjú Elemér heraldikus látta, ismertette, de gyanusnak ő sem találta. (Turul. 1896. év 153.) Átiratban feltalálható a váradi káptalan levéltárában is. (XIX. 351., 63.)
     Hontmegye 1572. évi iratai és jegyzőkönyvei nyújtanának legbiztosabb adatot az armalis hitelességét illetőleg, csakhogy azok a szerző értesülése szerint már elpusztultak.

     Körmös. III. Ferdinandtól 1638. évi jan. 3-án nyertek nemességet Körmös István, neje Ilona, fia Imre, unoka testvérei Katona Péter és Lukács (és Baly István?). Kihirdette 1639. évben Borsodmegye. - A hevesmegyei levéltárban őriztetik. A czímerfestmény hiányzik róla, a lecsüngő pecsétnek pedig csak a fatokja van meg.
     Ime egy másik armalis, melyhez a hamisitás gyanuja fűződik - és méltán. Valaki tényleg meghamisitotta azt oly formán, hogy a Katona Péter és Lukács neveket kivakarván azokat ujból leirta ugyan, de röviditve és szorosabban s a Baly István nevet is beékelte. (1764. év 2. et. bb. sz. 184. jkl.)
     Hogy a hamisitás tényleg igy történt, Borsodmegyének 1726. évben Körmös János, Mihály, Márton, Ferencz szemerei lakosok részére kiadott testimonialisa is bizonyitja. Ebben ugyanis a nemességszerzők között Baly István neve nem fordul elő. (1726. év 150. sz.)
     1807. évben Körmös Mátyás, Béla, János, Ferencz, szemerei lakosok kérik vissza az armalist és egyéb irataikat, de sikertelenül. Ugyanekkor Mátyás és Béla maklári, János ároktői lakosokat utasitja a vármegye, hogy nemességüket per utján igazolják. A felhivásra ezt a genealogiát mutatják be:

[családfa]

A nemesség igazolása függőben maradt. (1807. év 1104., 1105. jkl. 1808. év 667. sz. 1810. év 70. sz. 110., 114. jkl.)
A czímer az armalis szövege szerint: Kék pajzsban zöld halmon ágaskodó egyszarvú; a zárt sisak disze: a pajzsalak növekvőn; takarók: arany-kék, ezüst-vörös.

     Kövesdy. III. Ferdinandtól 1648. évi szept 5-én Kövesdy Tamás, neje Margit, fia János, fivérei Albert és István nemességet nyertek a következő czímerrel: Kék pajzs alján levő szikla felett fehér galamb csőrében olajággal; sisakdisz: a galamb az olajággal; takarók: arany-kék, ezüst-vörös.
     Kihirdettetett 1650. évben Hevesmegyében, másolata az itteni levéltárban. (1773. év 292. A. sz. 358. jkl.)
     A nemeslevélben megnevezett Istvánnak János nevű fiától való unokája Ádám, a ki Komáromba, majd Kömlőre származott el, 1773. évben ezen megyétől nemesi bizonyságlevelet kapott, 1786. évben pedig nemessége királyi megerősitést nyert. (K. K. LIII. 475.)
     Ádámnak két fia volt: János és Ádám. Jánostól és Kis Sárától születtek: János (1791.), István (1793.), Ádám (1796.) és Dániel (sz. 1798.). Ádámtól (sz. 1765.) és Vig Zsófiától származott Károly (sz. 1792.). Ezek 1829. évben kaptak testimonialist. (1829. év 722. sz. 1092. jkl. 1819. év 225. sz. 268. jkl.)
     Ezen családból származtatja magát Ferencz főstrázsamester, 1773. évben neszmélyi lakos. (1773. év 292. A. sz. 358. jkl.)
     A nemességszerző Tamás egy helyütt Kövesdi másk. Korracz néven fordul elő. (1653. év 5. jkl.)

Krámer. 1687. évben nyertek armalist a Puchon családdal együtt Kramer Bálint, neje Fassangh Dorottya, gyermekei Bálint és Dorottya. Kihirdette 1688. évben Zólyommegye. A nemességszerző Bálinttól származott Bálint, ettől Mátyás, a ki Beszterczebányáról Egerbe költözött, ettől Károly, ettől szintén Károly egri orvos és táblabiró, ettől Jenő. Károly és fia Jenő Zólyommegye bizonyitványa alapján kihirdettettek 1847. évben. Ez volt az utolsó nemességi kihirdetés a rendi alkotmány megszünte előtt.
Nagy Iván is emlitést tesz a családról (VI. 460.), Siebmacher munkája pedig az eredeti armalis alapján czímerét közli. (343.)

Krecsith lásd Szalatnay.

Krikovszky. László pusztafedémesi származású egri lakos Pozsonymegye bizonyitványa alapján kihirdettetett 1808. évben. Závodi Anna nevű nejétől Csernelyen született gyermekei voltak: József (1779.), Gáspár (1781.), Ferencz (1783.), László (1785.), István (1788.), Gábor (1791.). Az anyakönyvekben Krosiczky néven vannak bejegyezve. (1808. év 165. sz. 300. jkl.)

Kristóff lásd Jakabffy.

Kriston Nemeslevelet III. Ferdinandtól 1656. évi márcz. 8-án nyertek Kriston (Christon) Mihály, neje Antal Dorottya, fiai András és Mátyás, leánya Anna, testvére Lukács, ennek neje Tóth Katalin, fiaik Márton és János, továbbá Kriston Demeter és fia István, végre Kriston György. Kihirdettetett 1656. évi jun. 28-án Borsodmegyében.
1777. évben Gergely, Tamás és Péter ostorosi származású besenyőteleki lakosok Borsodmegye bizonyitványa alapján kihirdettették nemességüket. (1777. év 65. jkl.) A kihirdetés alapjául szolgáló testimoniálisból az alábbi táblázatot állithatjuk össze:

[családfa]

Borsodmegye levéltárában bővebb adatokat is találunk a családról, többi közt a czímerkérő levelet is a következő czímerrel: Kék pajzsban hármas zöld halom felett fiókáit vérével tápláló pelikán; sisakdisz: nyilt fekete sasszárny között vörös ruhás, kardot tartó növekvő vitéz; takarók: kék-arany, vörös-ezüst. (Borsodm. lev. Pr. 24. f. 1073., 38. f. 276., 42. f. 200. Acta. nob. 490., 526., 527., 528., 529.)
Azon Kriston másk. Nyárády Miklós, ki Borsodmegye bizonyítványával Hevesmegyében 1690. évben igazolta nemességét, talán más családhoz tartozott. (1690. év 361. jkl.)

Krivácsy (alsószalóki). Czímerlevelet Kr. Mátyás szepesi kanonok és fivére Péter nyertek. Kihirdette Szepesmegye 1670. évben. András mint losonczi lakos Sárosmegye bizonyitványával 1814. évben igazolta Hevesmegye előtt nemességét és előnevét. (1814. év 822. jkl.) Bizonyára ezen család 1669. évi armalisa található fel a szepesi káptalan levéltárában. (Pr. 1667. fol. 269.)

Krizsanics. 1756. évben Mihály tarnaörsi lakos Barsmegye bizonyitványa alapján kihirdettetett. Apja János, barsmegyei esküdt, nagyapja pedig az 1682. évi aug. 26-án megnemesitett György volt. (1756. év 233. sz. 342. jkl.)

Krosiczky lásd Krigovszky.

Kruspier. Egyes tagjai Nemes-Kottesón, Hrahovon, Töreken tüntek fel, Mátyás fia István pedig Zsolnán lakott, innen Átányra költözött és Mátyás, István, János és György nevű fiaival együtt Trencsénmegye bizonyságlevele alapján 1746. évben kihirdettette nemességét. (1746. év 204. sz. 183. jkl.) Mátyás 1792. Miskolczra tette át lakását s ez alkalomból nemesi bizonyságlevelet nyert. (1792. év 808. sz.)
Minden bizonnyal azonos a varbói Kruspier vagy Krusper családdal, mely II. Mátyástól 1618. évben nyerte armalisát. Feltalálható: O. L. Htt. Nob. Trencsén.

Kubinyi (felsőkubini, nagyolaszi és deménfalvi). Ezen ősrégi liptómegyei családból Ádám 1699. évben apczi, gyetrefalvai birtokos.
A család története önálló nagy munkában van megirva; az előnemzedék származási adatait a M. Nemz. Zsebk. közli. (II. r. I. 362.)

Kudelka. Barsmegye bizonyitványa alapján János fia Mihály és Antal fiai Antal, József és Mihály gyöngyösi lakosok 1811. évben kihirdettettek. (1811. év 909. jkl.) A család nemessége legfelsőbb helyen igazoltatott 1811. évben. (K. K. LIII. 38.)

Kudlik lásd Lieszkovszky.

Kuk. Ráczujfehértón volt birtokos. A nemeslevelet II. Ferdinand adományozta 1631. évben K. Györgynek s Szabolcsmegye hirdette ki. Tőle származott János, ettől György, ettől Mihály gyöngyösi lakos, a ki 1815. évben igazolta nemességét. (1815. év 25. sz. 36. jkl.)

Kuliffay. Trencsénmegyei czímeres család, a nemességet 1649. évben K. György, gyermekei György, Ferencz és Magdolna, fivérei Miklós, György és András nyerték. Az armalisban megnevezett Miklósnak György nevű fiától való unokái voltak Miklós és János. Ezen Miklós fiai voltak Miklós rajeczi és György egri lakosok; Jánoséi pedig Mátyás, Ferencz és János. Hevesmegyében Trencsénmegye bizonyitványa alapján 1767., illetve 1769. években lettek hirdetve. (1767. év 197. sz. 151. jkl. 1769. év 272. sz. 301. jkl. 1777. év 140. jkl. 1793. év 763. jkl.)
Armalisa a m. kir. orsz. levéltárban. (107/766.)

Kulin (jászberényi). Kulin de Jászberény István, neje Szabó Anna, Pestini György, neje és gyermekei, Szabó András, neje Kelemen Anna, fiai András és Pál részére 1651. évi szept. 8-án adományozott nemeslevél kihirdettetett 1658. évben. (1658. év 22. jkl.)

     Kún. Eredetét nem ismerjük, csak azt tudjuk, hogy Kún Péter és Bálint 1638. évben még a Bessenyey család jobbágyai voltak. (Leleszi konv. lib. 23. fol. 175.) 1703. évben Máté fia Gergely sülyi lakos testimonialist nyert, az 1724. évi investigatió alkalmával pedig már mint jászladányi lakos igazolta nemességét. (1703. év 53. sz.)
     Az említett Gergelytől, a ki 1747-ben halt meg 70 éves korában és Kiss Ilonától származtak: I. Péter (1712-62.), I. Mihály (1714-93.) és a magtalanul elhalt I. József (sz. 1720.).
     I. Péter fiai voltak: 1) I. János, ettől és Hegedűs Katitól születtek: I. István (1768.) és Imre (1770.); 2) I. Mátyás (sz. 1742.), ennek első nejétől, Pádár Annától, született II. Péter (1771.), a második nejétől, Baranyi Annától, pedig II. Mátyás (1780.); 3) II. József, ennek első nejétől, Domán Katalintól, származott Ferencz (1784.), a második nejétől, Szellő Annától, pedig II. István (1794.).
     I. Mihály fia volt II. Gergely, ezéi Deák Annától II. János (sz. 1772.) és II. Milály (sz. 1783.).
     János, Mátyás és Gergely testvérek s unokatestvérük Gergely s fiaik 1795. évben bizonyságlevelet nyertek. (1795. év 478. sz. 647. jkl.)

Kún. Kún Péter, Gyulay ezredbeli kapitány, Mária Teréziától 1758. évi május 27-én német nyelvű - vagyis osztrák - armalist nyert a kúni előnévvel. Ennek kihirdetését azonban a vármegye megtagadta, mire rövidesen magyar armalist szerzett. Ezen újabbi, 1759. évi jan. 30-án kiadott, nemeslevélben Kún Péteren kivül megemlittetnek neje Mészáros Erzsébet s gyermekei Ferencz, Katalin és Judit. Kihirdettetett 1759. évben. Mindkét armalis másolata feltalálható a megyei levéltárban. (1758. év 98. sz. 354. jkl. 1759. év 174. sz. 121. jkl.)
Czímer: Kékkel és vörössel hasitott pajzsban arany korona felett vértezett könyöklő kar görbe karddal, melynek hegyén törökfő; sisakdisz: nyilt fekete sasszárny között arany csillag; takarók: arany-kék, ezüst-vörös. (K. K. XLV. 63.)

Kún (füredi). Cumanus de Füred Mózes I. Lajos királytól 1368. évben beiktatási parancsot nyer Szőlős, Eőrmény, Igar, Ders részjavakra. (O. L. Ügyv. ir. fasc. 36. N. 74.)

Kún-Szabó. Szabolcsmegyéből származott Gyöngyöspatára, innen pedig Gergely Lőrinczibe ment lakni. Az 1754. évben szerepelt fia Ferencz diákkorában önkényesen felvette a Lőrinczy nevet. A megyében kihirdetve nem volt. (1754. év 119. sz. 259. jkl.)

Kúp. K. András 1643. évben királyi donatiót nyert az akkor Veszprémmegyéhez, később Somogymegyéhez tartozó Felső Nemes-Keicse helységre. Később Felcsúthon és Baracskán tűnt fel a család. Az említett Andrástól származott János, ettől István, ettől szintén István, ettől János egri lakos, a ki 1847. évben Fejérmegye bizonyitványával igazolta nemességét. Ennek Smukker Teréziától 1806. évben Egerben született János nevű fia Szegedre távozott s nemességéről 1847. évben bizonyságlevelet nyert. (1847. év 1728. sz. 1951. jkl.)

Kutassy (bakóházi) György 1663. évben szolgabiró. (1663. év 115. jkl.)

Kutny. 1744. évben János fia János gyöngyösi lakos Liptómegye bizonyitványa alapján kihirdettetik. (1744. év 229. sz. 162. jkl.)

Kürthy (fájkürthi és koltai). Családtörténeti iróink a Kathyz nemzetségből származtatják. Komárommegye legrégibb családjainak egyike, mely elterjedt Bars és Nyitramegyékben, egy ág pedig 1743. évben, János személyében, a hevesmegyei Atkárra szakadt s Kormárommegye bizonyitványa alalpján kihirdettettett. (1743 év 416. jkl.)
A család leszármazása a XIV. század végén élt Nyéki Miklóstól vezethető le, az ismert családfába azonban János atkári lakost beilleszteni nem tudjuk. Ennek leszármazói a következők:

[családfa]

Monostoron és Atkáron birtokos a család, de Fájkürthön is volt még erdőrésze. (1770. év 16. sz. 1796. év 69. sz. 1801. év. 480. sz. 1796. év pp. 2486. sz. 1798. év pp. 3049. sz. 1825. év pp. 36. sz. 1829. év pp. 27. sz. 1809. év insurr. össz. N. I. VI. 522.)
Az élőnemzedék származási adatait közlő M. Nemz. Zsebk. (II. r. I. 382.) a hevesmegyei ágra nem terjeszkedik ki.

Kürthy. II. Ferdinandtól 1626. évben nyertek nemeslevelet K. Benedek, fia András, fivérei Máté és János. Kihirdette 1627. évben Abaujmegye. (1627. év 1. sz.) Péter fia András Abaujmegye bizonyitványa alapján kihirdettetett 1696. évben. (1696. év 67. jkl.) A nemeslevélben megnevezett Andrástól származott Péter, ettől András, ettől János, ettől Ferencz, ettől pedig Mihály, aki 1780. évben Jászberényben lakott. (1780. év 444. jkl.)

Kürtössy. 1699. évben István apczi és gyetrefalvai birtokos.

Kvassay másk. Zsák. Trencsénmegye bizonyitványai alapján kihirdettettek 1748. évben György kvassói származású gyöngyöshalászii lakos, 1755. évben Ádám fia András gyöngyösi lakos. (1748. év 118. jkl. 1755. év 178. sz. 123. jkl.)