Benedicti lásd Rajczy.
Beneken. 1699. évben Istenmezején birtokos.
Benke. 1676. évben Gergely és András gyöngyösi lakosok igazoltatnak. (1676. év 193. jkl.)
Benkó. Czímeres levelet III. Ferdinandtól 1646. év okt. 17-én nyertek Benkó György, neje Végh Erzsébet, testvérei Gergely és András. Kihirdetve 1647. évben Hevesmegye előtt. Másolata Nógrádmegye levéltárában van.
Czímere: vörösben zöld mezőn álló jobbra fordult strucz, csőrében lópatkó; sisakdisz: vörös ruhás kar karddal; takarók: arany-fekete, vörös-ezüst.
Gergely Jászberényben, András Gyöngyösön lakott. Később Nógrádban szerepelt a család, ott igazolta 1790. évben per utján nemességét, jelenleg pedig Jásznagykunszolnokmegyében van elterjedve s egyik tagja, Imre nagykőrösi tanár, közölte a család vázlatos történetét. (Uj N. Iván I. 25. Magy. Nemz. Zsebk. II. r. I. 75.)
Benkő (kisbaczoni). Székely eredetü család. Ignácz egri orvos nemessége Udvarhelyszék bizonyitványa alapján 1826. évben kihirdettetik. (1826. év 858. sz. 891. jkl.) Genealogiája:
[családfa]
Benyovszky (benyói és urbanói). Ezen régi trencsénmegyei családból János 1756. évben Külső-Bőcsre származik, fia Imre mérnök Pestmegyében tünik fel, 1804. évben pedig Hevesben kivánja nemességét kihirdettetni, átszármazását azonban nem világitja meg kellőképen. (1804. év 765. sz. 750. jkl.)
Bere. 1725. évben Dévaványán él István, kinek nemesi származását csak tanuk igazolják. (1725. év 165. sz.)
Berecz. Gyöngyösön és Gyöngyöspatán lakott a család. Az eredeti armalis, melyet III. Károlytól 1714. év márcz. 4. nyertek Berecz Mihály és Tamás, Mihály felesége Zelli Zsuzsi, továbbá Berecz Ignácz, Antal, Katalin, József s ennek neje Maka Sára, s mely 1715. évben lett kihirdetve, a megyei levéltárban őriztetik. (1714. év 1. és 98. sz.)
Czímer: Kék pajzsban zöld mezőn egyszarvu 3 vörös rózsát tart; sisakdisz: a pajzsalak növekvőn; takarók: kék-arany, vörös-ezüst.
Bereczky (kolosnémai). B. Gergely és Tóth István III. Ferdinandtól 1654. jul. 12. nyertek armalist, melyet Győr- és Komárommegyében hirdettek ki. György és Sándor 1798. évben igazolták legfelsőbb helyen nemességüket. (K. K. LIX. 702.) 1835. évben Pál, Algyay Lipót tiszabői számtartója, Ferencz dadai plébános, József a nagyváradi káptalan mikepércsi ispánja. Ennek fia volt Géza nagyváradi lakos, jankafalvi és érkenézi birtokos, kinek nemességét a belügyministerium 1901. évben igazolta.
Az 1793. év 526. sz. alatt található armalis-másolat alapján a czímer: kékben zöld alapon álló vörös ruhás magyar vitéz, jobbjában kardot tart, balját csipőjén nyugtatja; sisakdisz: növekvő pajzsalak; takarók: kék-arany, vörös-ezüst.
Beregszászy lásd Mészáros. (1675.)
Berényi gróf (karancsberényi). Nagy Iván munkájából eléggé ismert család, melynek emlékezete 1205. évig vihető vissza. 1274. évben IV. Lászlótól nemesség megerősitést, 1431. évben czímeres levelet nyert. Tamás, neje, gróf Haller Jozefa révén a XVIII. század második felében birtokos Fegyverneken, Gyöngyösön. (1773. év pp. 1022. sz. 1780. év pp. 2170. A. sz.)
Beretvás. Itt ezen 1667. évben megnemesitett törzsökös nagykőrösi család kihirdetve nem volt s csak az ujabb időben szerepelt Karácsondon Endre főrendiházi tag, karácsondi birtokos. Története, genealogiája, czímere Benkó Imre közleményéből ismeretes. (Uj N. Iván II. 1.)
Berky. 1670. évben Miklós gyöngyösoroszi birtokos.
Bernáth (bernátfalvi). Abaujmegyei régi adományos birtokos nemes család. Monographiáját megirta Csoma József. (Abaujm. nemes csal. 101. lap.) A nemzedékrendnek megyénket érdeklő része:
[családfa]
Mihály tiszafüredi lakos, a ki a saját és gyermekei nemességét 1825. évben Zemplénmegye bizonyitványával kihirdettette, érdekesen irja le élete folyását. Ez az önéletrajz egész terjedelmében be van iktatva a megyei jegyzőkönyvbe s megtudjuk belőle, hogy ő 1802. évben a sárospataki s regéczi kamarai uradalmak ügyésze, azután csernői Szerdahelyi László mellett patvarista, majd a pesti tábla jegyzője volt. Pesten 3 évig ügyvédeskedett is, de "az akkoriba dühösködött franczia háboru megszaggatván az ideig-óráig tartott békességet s meglepvén Győr környékét" odahagyta Pest városát, Tiszafüredre költözött s itt családot alapitott. Izenként való származását felviszi az 1520-ban szerepelt Andrásig, kinek István, Bereczk, János és Lukács nevü fiai 1563. évben Bernátfalvára uj adományt nyertek. (1825. év 556. sz. 841. jkl.)
Bernáth. Czímerlevelet 1659. évi márcz. 1. nyertek B. Mihály továbbá Fazekas István és János, Turóczy János és Mihály, Iszkay Ferencz és Simon, Jeszenyei András, Várady másk. Kardos Mihály és István.
A czímerszerző Mihály fia János fia István szepsii származásu gyöngyösi lakos Tornamegye bizonyitványával 1720. évben, majd a nemesi investigatio alkalmával 1724. évben igazolja nemesséjét. Genealogiája:
[családfa]
A gyöngyösi ág református, a visontai katholikus volt. (1720. év 136. sz. 1724. inv. jk. 1755. év 47. sz.) Armalisának átirata Jászói konv. 2° fol. 38. 6° fol. 296.
Bernáth lásd Keresztszegi.
Bertha (felsőeőri). Felsőeőrre 1582. évben adományt nyert vasmegyei családok egyike, Rábahidvégen ma is virágzik. Fülöp felsőeöri lakosnak Mihály fiától való unokája József a komárommegyei Étén tünik fel, ennek fia Sándor táblai ügyvéd ide származik s 1843. évben Vasmegye bizonyitványával igazolja nemességét. (1843. év 601. sz. 1078. jkl. Balogh Gy. Vasvárm. Nemes Cs. 17. l. Vasvárm. Monogr. 561. l.)
Bertalan másk. Szilágyi. Eredeti lakóhelye Kerha-Kutas (Zala) volt. A czímerlevelet III. Ferdinandtól 1646. év okt. 1-én B. György, fiai Benedek, István és János nyerték és Zalában lett kihirdetve. Jánosnak fia volt István, ki Komáromba költözött, ezé György, ki Szilágyi néven is ismeretes volt, mert ily nevü mostohatestvére nevelte fel, ennek fia György, révfalusi lakos, a ki Győrmegyétől 1773. évben nyert testimonialisát itt kihirdettette. (1773. év 1. A. sz. 4. jkl.)
Bertók lásd Ambrus.
Berthóty. Mivel a megyében élt családtagok minden alkalommal a Lipót király által 1667. év szept. 20-án B. István és Ferencz részére adományozott s Nógrádban hirdetett armalissal bizonyitják nemességüket, mivel előnevet nem viselnek s következetesen az alább közölt czímert használják, az ősi berthóti Berthóty csatáddal való összeköttetésük nem valószinü.
1699. évben birtokos volt Vécsen, Fokorun, Tiszavárkonyban, Tiszaföldváron, Recsken, Szenterzsébeten, Szóláthon, Bolyán.
1724. évben a nemesi vizsgálatok alkalmával Ferencznek és melléthei Divényi Annának gyermekei István esküdt, Gábor és János szenterzsébeti lakosok s Istvánnak fia László igazoltatnak. Gábornak fiai János és Gábor voltak. (1716. év 50. sz. 1724. év 502. jkl. 1768. év 58. sz.)
István az ujszerzeményi bizottság előtt beigazolván jogát a Váraszón és Szenterzsébeten levő azon 2-2 telekhez, melyet a kövesdi Kovács családtól szerzett, ezek birtokában őt III. Károly 1728. évben megerősiti, 1747. évben pedig a jelzett család kihaltával Csomós Jánossal, Balajthy Mihálylyal és Kovács Mártonnal együtt nádori donatiót nyer azokra. (1748. év pp. 371. sz. 1782. év pp. 2261. sz.)
Czímere, melyet Fejérpataky László (Turul 1888. év 177.) tévesen a Balogh család czímerének vél, a gyöngyösi Ferencz-rendiek czímeres albuma és pecsétlenyomatok alapján: Kék mezőben zöld alapon könyöklő fekete szárnyas kar, markában pallost tart, fent jobbról-balról egy-egy hatágu aranycsillagtól kisérve; sisakdisz: a pajzsalak; takarók: kék-sárga, vörös-fehér.
Azon B. István szolnoki kapitány, kinek az udvari kamara 1694. évben fizetési hátraléka kárpótlásául 6000 frt értékben az abaujmegyei Lengyelfalvát adományozza, aligha ezen családból való. (O. L. Ben. resol. ad cam. poson. 1694. fol. 26).
Berze. B. Mátyás és Máté, ennek neje Dancza Anna, leánya Erzsébet, továbbá B. István és Anna részére I. Lipót által 1659. febr. 15-én adományozott s 1660. évben Hevesben kihirdetett eredeti czímerlevél a levéltárba került s a következő czímert tünteti fel: Hasitott pajzs, a jobboldali kék mezőben kettős farku oroszlán, a baloldali sárga mezőben vörös ruhás könyöklő kar, görbe karddal, 3 fekete tollal diszitett kalpag kiséretében; sisakdisz: a könyöklő kar; takarók: arany-kék, ezüst-vörös. (1659. év 1. et. A. sz. 38. jkl.)
B. István 1661. évben recski lakos volt s Bossányi Lászlótól és bedeghi Nyáry Krisztinától egy birtokrészt szerzett a nagybereki pusztában, de csakhamar túladott rajta. (1765. év pp. 799. sz.)
Bessenyey (nagybessenyői). A Szalók nemből való ősi birtokos családja vármegyénknek, mely nevét Bessenyő (ma Besenyőtelek) helységétől vette. Alapitója Márkus 1322-ben már birtokos volt Bessenyön. Fiai László, Miklós és Imre. V. László királytól Mihály 1452-ben czímerlevelet, Mátyás királytól pedig 1461-ben Therpesi Péter fia Miklós magszakadása folytán ennek terpesi és széki birtokára adományt nyert. (1764. év pp. 768. sz.) 1576-ban szerepelnek B. Markan fia Márk fia Imre fia László fia Mihály fia György fia Mihály fia György s ennek neje Keczer Borbála, kiknek kovászói Mathusznay Pál és neje Jakchy Erzsébet kőteleki, gyandai birtokrészüket átvallották. (O. L. Bécsi K. K. IV. 13.) Ugyancsak György 1596-ban egri hadnagy volt s élén állott azoknak, kik a vár átadását szükségesnek tartották; mivel különben is vezérszerepet játszott ez ügyben s jó szónok hirében állott, ő vezette a szultán elé a kapituláló küldöttséget. 1638-ban B. Mihály és Eőry Anna leányaival: Annával (Babay Tamásné), Borbálával (Tibay Andrásné) találkozunk, kik Kún Péter és Bálint nevü sülyi jobbágyaikat felszabaditották. (Leleszi konv. lib. 23. fol. 175.) 1663-han B. Mihály szerencsi lakos volt s terpesi birtokát 180 frtért zálogba adta Turcsányi György papnak. (1731. év pp. 127. sz.) 1668-ban B. István végrendelkezik javairól s ezeket nejének Kosith Annának s kiskorú fiának, Istvánnak hagyományozza. (O. L. N. r. a. 881 : 15.)
A szabolcsmegyei Berczelen - hol már 1400-ban birtokos volt - idővel egészen meghonosodott. Ott született 1747-ben György testőr-iró, a nemzeti irány úttörője; az ottani ref. templom homlokzatán látható a család ősi czímere.
Történetét, leszármazását, czímerét Széll Farkasnak a családról irt munkájából eléggé ismerjük.
Bessenyey lásd Boros.
Besnyő. 1724. évben, a nemesi investigatió idején Abádon lakott József. A családnak Mátyás, Ulászló és Zsigmond királyoktól volt donatiója a komárommegyei Neszmélyen egy kuriára. (Invest. iratok 4 fasc.)
Besze (megyeri) másk. Sánta. Czímerlevelet III. Ferdinándtól 1649. május 18-án nyertek megyeri Besze Gergely, testvérei Ambrus, ennek neje Mullid Ilona, István, ennek neje Csúz Anna és leánya Anna, továbbá nagybátyjai András és János, nemkülönben Adorján Mihály és Benedek, végre Priska Bálint. Kihirdetve 1651. Nyitramegyében.
Nemességüket 1729. évben Nógrádmegye bizonyitványával igazolták Gergely és Gáspár megyeri származásu gyöngyösi lakosok (1728. év 95. sz. 1729. év 114. jkl.); nemességükről bizonyitványt nyertek 1836. évben János tornamegyei táblabiró és tarczali kamarai számtartó s testvére Ferencz hevesi táblabiró, kincstári titoknok, gyöngyösi lakos. (1763. év 206. sz. 127. jkl. 1836. év 547. sz.)
Czímere a meglevő armális-másolat szerint: kékben hármas zöld halom, középsőjén borostyán és rózsaág között buzakéve, a két szélső halom csucsán egy-egy szemközt álló természetes oroszlán jobblábával a kévét tartja, ballábával a rózsaágat szája felé vonja; sisakdisz: kiterjesztett szárnyu sas jobblábával borostyánkoszorut, baljával borostyángalylyal körülfont kardot tart; takarók: arany-kék, ezüst-vörös. (1675. év 28. sz.)
Betes. B. Zsigmond fia Ambrus zádorházi származásu, kisujszállási lakos Gömörmegye bizonyitványával 1776. évben kihirdetteti nemességét. (1776. év 216. jkl.)
Bezzegh. (hajniki). 1699. évben B. Gábor Szücsiben birtokos. Nógrádi család, Siebmacher szerint armalisa 1647., Hajnikra való donátiója 1669. évből való.
Bezzegh (nagycsepcsényi). B. János és zorkoczói Salaki Zsuzsi egyik fia Dániel Turóczmegyétől 1713. évben bizonyságlevelet nyer (1713. év 90. sz.), másik fia Ádám gyöngyösi lakos 1724. évben a nemesi vizsgálatok alkalmával igazolja nemességét. Az 1754/5. évi nemesi összeirásban a családnév tévesen Berzék-nek iratott.
Bige. A biharmegyei Nagyszántón birtokos család, mely nemeslevelét II. Ferdinandtól 1627. évben nyerte. József fia György dévaványai lakos 1759. évben kihirdetteti nemességét. (1759. év 263. sz. 174. jkl. Biharm. Monogr. 622. l.)
Bik lásd Bük.
Biró. Töbör-Éthén birtokos. Nemességéről Pozsonymegye 1730. évben bizonyitványt adott. (1732. év 155. sz.)
Biró. Eredete ismeretlen. Bizonyságlevelet nyertek: 1668., 1699. években István és János, 1732. évben János fia István káli lakos, István és János szentdomonkosi lakosok. (1668. év 8. jkl. 1699. év 326. jkl. 1732. év 76. sz. 1732. év 189. sz. 1812. év 878. sz. 652. jkl.)
Biró (kézdiesztelneki). B. János bánhalmi postamester részére Arad- és Háromszékmegyék által 1809. évben kiállitott bizonyságlevélből a következő genealogia állitható össze:
[családfa]
Temesben is él a család. (1809. év 53. A. sz.)
Birtok másk. Gerhes. Mármarosmegye bizonyitványával kihirdettetnek Gergely 1703. évben, György gyöngyössolymosi lakos 1715. évben. (1703. év 1102. jkl. 1715. év 600 jkl.) A család nemessége 1793. évben lett legfelsőbb helyen igazolva. (K. K. LVII. 317.)
Bittera másk. Vargha. B. András fia Péter fia Márton hideghéti lakos fia Antal egri lakos Pozsonymegye bizonyitványával 1831. évben kihirdetteti nemességét (1831. év 199. sz. 377. jkl.), 1835. évben azonban már Szabolcsba készül lakását áttenni, s ez alkalommal Ede-János-József nevü fiával és Etelka-Erzsébet nevü leányával testimonialist nyer. (1835. év. 216. sz. 311. jkl.) A hideghéti előnevet is használta.
Bitó lásd Kajdacsy.
Blaskovics (ebeczki). Törzsökös hontmegyei család. Czímerlevelet 1712. május 6. nyertek Bl. József s gyermekei József, János, Ilona, Erzsébet, Zsuzsanna. Józsefnek fiától, Pál tábornoktól, számazott József (sz. 1772.), ennek fái Fáy Annától való egyik fia Gyula 1847. évben hevesi alispán, 1849. évben főispán, kinek báji Patay Francziskával kötött házasságából származtak Anna (sz. 1836.) márkus- és batizfalvi Máriássy Béláné, Malvin (sz. 1837.) és Gyula (sz. 1843.) Ezen családból származtak Miklós és Ernő ismert sportférfiak, az előbbinek fia Elemér, gr. Waldeck Kornélia férje, Jásznagykunszolnokmegyében nagybirtokos.
Itt a család nemessége kihirdetve nem lett. Történetét, leszármazását az Új Nagy Ivánból ismerjük. (I. 147.)
Bobor. B. István szentiványi lakos 1724. évben a nemesi investigatio alkalmával bemutatja Nógrádmegyének 1643. évben bobori Gajda György részére kiadott bizonyságlevelét, de sem leszármazását, sem azon körülményt, hogy az előnevet viseli családnév gyanánt, felvilágositani nem tudja. (1781. év 333. A. sz.)
Bocsántzky lásd Bosánszky.
Bocsy. Mária Teréziától 1765. év okt. 8-án nyertek czímerlevelet B. Mátyás zászlótartó és hidmester, neje Szabó Klára, leányai Anna, Zsuzsanna, testvére József, ennek neje Magda Katalin, fiai János, Mihály, Mátyás, Balázs. Kihirdetve 1766. évben. Másolata a levéltárban van. (1766. év 92. sz. 285. jkl.)
Czímere: Kék pajzs, aranypólyával vágva, alját 3 nyilásu kőhid foglalja el, melyen az arany pólyába felemelkedő, sárga csizmás, arany sujtásos, zöld ruhás, biboröves, menyét kucsmás, szemközt álló magyar vitéz jobbjában kardot tart, balját csipőjén nyugtatja, a két felső szögletben egy-egy ötlevelü fehér rózsa; sisakdisz: a magyar vitéz növekvőn buzogányt tart; takarók: arany-kék, ezüst-zöld. (K. K. XLVII. 408.)
Bizonyságlevelet nyertek 1780. évben a czímerlevélben emlitett József fiai Mátyás és Mihály (1780. év 122. jkl.), 1822. évben ezen Mátyás besenyőteleki lakosnak fia József kolozsvári kereskedő. (1822. év 319. sz. 379. jkl. 1847. év 879. sz.)
Bocsi lásd Szecskó.
Bocskay. A XVII. század közepén Kürün és Kőteleken birtokos.
Boczkó. Liptómegyei család, itt 1845. évben lett hirdetve. Származási adatai (1845. év 1174. sz. 1915. jkl.):
[családfa]
Bod (albisi). B. Pál ügyvéd s fiai Péter, János és István Borsodmegye bizonyitványával 1831. évben kihirdettetik nemességüket, előnevüket. (1831. év. 162. sz. 164., 172. jkl.)
Boda másk. Kereky (kereki). 1724. évben a nemesi vizsgálatok alkalmával Boda György dévaványai lakos felmutatja az 1659. év febr. 7-én B. m. kereki Kereky György, neje Pipó Erzsébet, fiai István és János, továbbá Karácson Boldizsár, neje Sipos Anna, fia István részére adományozott armalist. Nemességük kétségtelen. (1754. év 133. sz.)
Bodó. B. István káli lakos Gömörmegye bizonyitványával 1765. évben igazolja nemességét. (1765. év 33. jkl.) Ujabb időben Putnokon és Méhiben laknak ilynevüek.
Bodó (bodófalvi). B. Pál fia Gábor fia János fia Péter Turóczmegye bizonyitványával 1765. évben igazolja nemességét. (1765. év. 216. sz. 211. jkl.) Bizonyságlevelet nyernek 1816. évben Péter és Szanda Erzsébet fia Antal (sz. 1770. Erk) nagyfügedi lakos (1816. év 304. sz. 490. 1543. jkl.), továbbá Antal és Deák Borbála fiai János (sz. 1793.), György (sz. 1798.), Antal (sz. 1807.). (1816. év 910. sz. 1322. jkl.)
Bodoky. B. István előbb abaujszántói, majd tiszaszalóki lakos Abaujmegye bizonyitványa alapján 1718. évben kihirdetteti nemességét. Armalisa elpusztult, midőn a háza leégett. (1718. év 95. sz. 1072. jkl.) 1719. évben egy másik István gyöngyösi nemes is szerepel, ki ellen az egri püspök decimalis pört folytat.
Bodon. Már a XVI. században birtokos volt Gömörben. B. János tiszaszentimrei lakos - az 1747. év körül Radnótról Tiszaigarra, majd Tiszaszentimrére költözött Jánosnak fia, Jánosnak unokája - Gömörmegye bizonyitványával 1777. évben kihirdetteti nemességét. (1777. év 212. jkl.)
Bodonyi lásd Kajtár.
Bodor. 1635. év május 14-én B. György és társai részére adományozott czímerlevelet kihirdette Zalamegye. János füzesabonyi lakos igazolja nemességét 1783. évben (1783. év 25. jkl.) s 1809. évben végrendelkezik monostori részjószágáról. A hevesi ág leszármazása:
[családfa]
Vas-, Veszprém- és Csongrádmegyékben is éltek egyesek. (1821. év pp. 28. sz.) A pestmegyei levéltár adatai szerint a léczfalvi előnevet viseli. (Kőszeghi Nemes cs. Pestm. 47. l.) Armalisa Vasmegye levéltárában van.
Bognár (koronghi). V. Ferdinandtól 1837. év márcz. 13-án B. János orvos, fiai Móricz és János a koronghi előnévvel czímerlevelet szereznek s Novák Ferencz magvaszakadtával a vasmegyei Korongh község felét nyerik adományul. Kihirdetve 1838. évben. Másolata a levéltárban. (1838. év 2280. sz.)
Czímer: kék pajzsban zöld mezőn griff botot tart, melyre kigyó van csavarodva; sisakdisz: a pajzsalak kiemelkedőn; takarók: kék-arany. (K. K. LXVI. 509.)
Bogyay. A pozsonymegyei Madról származik. B. Antal fia Gergely egri, majd mezőtárkányi lakos Pozsonymegye bizonyitványával 1774. évben kihirdetteti nemességét. (1732. év 155. sz. 1774. év 223. jkl.)
Bogyó. B. István fia Ferencz fia András fia István csongrádmegyei számvevő, szelevényi birtokos Nyitra- és Csongrádmegyék bizonyitványával 1794. évben kihirdetteti nemességét. (1794. év 199. sz. 206. jkl.) A nyitramegyei Kiskérről származik.
Bóka-Papp. Bóka Mihály, neje Miklósházy Dorottya, gyermekei János, Samuel, István, Mihály, Dániel, András, Orsolya, Katalin, Ilona, és Zsuzsanna 1633. évben armalist nyernek, melyet Gömörmegye hirdetett. (1634. év 4. sz.)
1724. évben a nemesi investigatio idején Miklós tiszaszőllősi, Mihály és István tiszanánai lakosok. Miklósnak István fiától unokája Bóka-Papp István kecskeméti lakos s fiai István, Mihály és Samuel 1816. évben (1816. év 787., 1598. jkl. 1817. év 1454. jkl.); Mihálynak János fiától való unokája János debreczeni lakos 1801. évben (1798. év 571. sz. 920. jkl. 1799. év 455. sz. 549. jkl. 1801. év 607. sz. 765. jkl.); és Istvánnak Istvántól való unokája István s ennek Kele Judittól származott gyermekei György (sz. 1780.), János (sz. 1785.), Gergely (sz. 1788.) 1805. évben (1805. év 771. sz. 1289., 1683. jkl. 1806. év 724., 787. sz. 775., 1573. jkl.), végre az 1816. évi testimonialisban feltüntetett Mihály törökszentmiklósi lakosnak és Sánta Klárának gyermekei Mihály (sz. 1776.), István (sz. 1783), József (sz. 1791.) 1818. évben nemességi bizonyitványt nyernek. (1818. év 79. sz. 172. jkl.)
Bokor (hamvai.) A XVII. század közepén birtokos a megyében.
Boldizsár. B. István részére 1697. év april 22-én adományozott armalis kihirdetve ugyanazon évben (1697. év 22. jkl.)
Bónár másk. Jeszenák. B. m. J. Tamás egri lakos - a zemplénmegyei Tályán élt Györgynek fia - a nemesi investigatió alkalmával 1724. évben bemutatja a Lipót király által 1674. év april. 11-én B. m. J. György s fiai György és Márton részére adományozott s ugyanazon évben Abaujban kihirdetett armalist s nemességének igazolása végett származási helyére lett utasitva. (1739. év 10. sz. 41. jkl.) Csoma József: Abaujvárm. Nemes Családjai cz. munkájának 657. lapján bizonyára tévesen emliti Bodnár néven.
Boncz. Lipót király által 1698. év febr. 21-én B. András, neje Egyed Katalin, gyermekei Ferencz, Mátyás, Farkas, Mihály, Katalin, Zsuzsanna, Judit és Ilona részére adományozott czímerlevelet Komárommegye hirdette ki s Ferencz fia András, fia János, fia Bálint udvardi származású egri lakos részére 1783. évben bizonyságlevelet adott. (1783. év 114. jkl. 1798. év 436. sz. 739. jkl.)
Bónis. A Szatmármegyében hirdetett czímerlevelet II. Mátyás adta 1618. évben B. Mátyásnak s fiainak Mártonnak és Pálnak. Egyik utódjuk Pál egri lakos, érseki ügyész, 1838. évben Szatmármegye bizonyitványa alapján kihirdettetik. (1838. év 2374. sz. 1373. jkl.)
Össze nem tévesztendő a zemplénmegyei eredetű tolcsvai Bónis családdal.
Borbás. Gömörből eredő család. III. Ferdinandtól 1651. jul. 20. nyertek czímerlevelet B. Márton, neje Kovács Anna, gyermekei: Máté, Lukács, András, Péter, Dorottya, Anna, fivérei: Gergely, Imre, Benedek, János, Balázs; továbbá Gergely neje Albert Anna, s fiai Miklós, Máté, Jakab, Benedek; Imre neje Süket Anna, fiai: Máté és András; Benedek neje Csaba Erzsébet, gyermekei: Mihály, Miklós, Gergely, Zsófia, Erzsébet; János neje Boldizsár Erzsébet, gyermekei István és Ilona; Balázs neje Kovács Dorottya. Recsken laktak: 1699. évben János, 1724. évben a nemesi vizsgálatok idején György és János; 1750 körül Mátyás s ennek fiai Mátyás és Pál felsőtárkányi, majd felnémeti lakosok. Nemességi bizonyitványt nyert 1756. évben Pál tarnaörsi lakos. (1732. év 158. sz. 1756. év 57. 210. sz. 120. 149. 300. jkl. 1793. év 706. sz. 1794. év 653. sz. 907. jkl.) Nemességüket Gömörmegye bizonyitványával 1826. évben kihirdettették János és fia Ferencz. A család egyik ága a XVIII. század közepén Déterről Jászapátira költözött. (1826. év 494. sz. 595. jkl.)
Borbély (karcsai.) 1654. évben Mihály.
Borbély (lévai.) III. Ferdinándtól 1654. nov. 18-án nyertek czímerlevelet lévai B. György és István; kihirdette Nógrádmegye. (N. J. II. 164.) Györgytől és Babocsay Judittól származott Dániel, ki hevesi birtokos volt 1738-ban, ennek gyermekei pedig: János, György és Klára Rakottyay Jánosné. A nógrádmegyei Szántón is volt öröklött birtokuk. A család nemessége itt nem lett hirdetve. (1738. év 141. sz. 1738. év pp. 204. sz. 1810. év pp. 3351. sz.)
Borbély (roffi.) A család története, leszármazása, czímere Magyary-Kossa Sámuelnek a családi levelesláda oklevelei alapján irt tanulmányából (U. N. J. III. 53. 105. 261.) eléggé ismeretes lévén e helyütt csak azon adatok közlésére szoritkozom, melyekről neki tudomása nem volt.
II. Rákóczi Ferencz 1704. év aprilis 2-án Borbély Balázs ezredes-kapitánynak és utódainak Bura (Tiszabura) falut ajándékozta. Ez adománylevelet a vármegye 1705. évben szabályszerűen kihirdette. Ezen Balázs volt a család tulajdonképeni megalapitója s eleinte Abádon, majd Tiszaroffon és Jászapátiban lakott. A donatiót mint Rákóczi hive nyerte, számos egykorú tanu vallomása szerint azonban előbb a király leghivebb és legvitézebb katonái közé tartozott; részt vett Eger vára visszavételében s ez alkalommal armalist is nyert; ez azonban kihirdetve nem lett. Midőn egy alkalommal "házanépével Fülekről Szendrőre ment, a kuruczok felverték, minden jószágát felprédálták, nejének is hiányos öltözetben kellett menekülnie." Ekkor vették el az armalisát is. (1705. év 67. jkl. 1733. év 78. 137. sz. 357. 367. jkl.)
Balázsnak fia Mihály 1748. évben az egész szakállosi praediumra nádori donatiót nyert, mely praedium Petneházy István hűtlensége folytán jutott volt a kincstár birtokába. (1791. év pp. 2398. sz. 1775. év pp. 2007. sz. 1813. év pp. 3382. sz.)
A roffi előnév először 1738. évben fordul elő. (1738. év 142. sz.)
Az élő nemzedék származási adatairól a Magy. Nemz. Zsebk. (II. r. I. 123.) számol be.
Borbély lásd Csonka.
Borbély lásd Gyürky és Győrky.
Borbély lásd Szvoboda.
Borbély lásd Új.
Borbély lásd Ur.
Bordás. B. Lőrincz mezőtúri lakos részére Biharmegye 1835. évben bizonyságlevelet ad, ezt azonban a megye nem hirdeti ki azon feltevésben, hogy ő ezt csalárd úton szerezte. A mezőtúriakat ugyanis nem Bordás, hanem Bordács néven ismerték. (1835. év 893. sz.)
Borhy (borhi.) Czímeres nemeslevelet Lipót királytól 1693. évi november 4-én nyertek Borhy András, neje Kovács Anna, veje Mészáros másk. Borhy János, ennek neje Borhy Erzsébet, fivérei György és Imre s ennek neje Tóth Ilona, fiuk Ferencz. Kihirdettetett Hevesmegyében 1693. évben. A harmadik testvér Bory Imre néven szerepel az eredeti nemeslevélben (1694. év 254. jkl.)
A családnak már előbb is nemesnek kellett lennie, mert Borhy Pál 1578. évben már nemes emberként tünt fel Egerben. (Hevesvárm. monogr. II. 352.)
Borhy Imre 1691. évben rendes birája volt Gyöngyös városának. A későbbi időkben is - mint a függelékből látjuk - több családtag viselt nemesi tisztséget a megyében. (1688. év 2. sz.)
Az 1724. évi investigatió alkalmával igazoltattak Gergely és Ferencz, továbbá Gergely fia Mihály, és Ferencz fia András. Mindnyájan Gyöngyösön, a család székhelyén laktak.
György gyöngyösi nagybirtokos, a franczia becsületrend lovagja, a Ferencz József-rend tiszti keresztjének tulajdonosa, cs. és kir. asztalnok, a hevesmegyei gazdasági egyesület alelnöke, a gyöngyös-visontai bortermelők szövetkezete r. t. elnöke, a gazdasági téren szerzett több kitüntető oklevél és érem tulajdonosa, 1903. évben régi nemességének megerősitése mellett a borhi előnevet nyerte.
A közpályán működő tagjai a családnak: Ádám, Hevesmegye árvaszékének elnöke, Sándor csendőrszázados, Dániel jogtudor, ügyvéd, hatvani járási szolgabiró stb.
A család leszármazása:
[családfa]
A kiknek neve mellett az 1831. évszám olvasható, azok 1831. évben nemesi bizonyságlevelet nyertek. (1831. év 163. sz. 172-186 jkl.)
A család czímere a B. György gyöngyösi nagybirtokosnál levő eredeti nemeslevél szerint: Kék pajzsban zöld alapon ágyékán és feje körül zöld falombbal övezett, balkezét csipőjén nyugtató s vállán egy gyökerestül kitépett fát tartó mezitelen vadember; sisakdisz: zöldelő és fürtökkel megrakott szőlőtőke felett egyik lábával búzakévét tartó kiterjesztett szárnyú fekete holló; takarók: kék-arany, ezüst-vörös.
Bory (bori és borfői.) Ezen már a XIII. században feltünő s Bori községre 1275. évben adományt nyert hontmegyei családnak a XVII. század közepén Szajolon volt adományos birtoka, de ezt eladta Hegedüs Demeternek és társainak. 1667. évben György tiszaföldvári lakos. 1589. évben Pál az egri vár lovasságának hadnagya. (1671. év 74 jkl. 1808. év 800 sz.)
Bory (nándori). 1654. évben János ghymesi Forgách György gyámja.
Boros. 1663. évi armalisáról a Farkas családnál van emlités téve. B. Imre s ennek fiai Antal és József miskolczi származású egri lakosok Borsodmegye bizonyitványával igazolják 1744. évben nemességüket. (1744. év 182. sz. 162. jkl.)
Boros (somlyói.) Apaffy Mihály erdélyi fejedelem somlyói B. Mihály somlyói lakosnak 1680. év nov. 19-én czímerlevelet adott. Kihirdetve Krasznamegyében. Másolata az itteni levéltárban. Mátyás gyöngyösi lakos Krasznamegyétől 1743. évben nemességi bizonyitványt nyert. (1728. év 114. sz. 1743. év 258. sz.) Czimer: Fatörzsbe ütött bárd; sisakdisz: korona; takarók: különféle szinüek.
Siebmacher czimerkönyve egy más családot emlit ugyanezen előnévvel.
Boross másk. Bessenyey. B. m. B. István, József és János 1785. évben kihirdettetik Sárosmegye bizonyságlevelét, de a vármegye nemesei közé csak az esetre vétetnek fel, ha igazolják, hogy azt a sárosmegyei ügyész beleegyezésével nyerték s hogy a benne feltüntetett Roff helység a megyebeli községet jelzi. (1785. év 90 jkl.)
Borovicsényi. Szepesmegyei család. Czímerlevelet 1659. év szept. 13-án nyert B. Sámuel. A hevesmegyei Gyöngyösre Szabolcsmegyéből 1764. évben László költözött át. (1763. év 61. sz. 1764. év 114. sz. 179. 253. jkl.) Nemzedékrendje:
[családfa]
Bizonyságlevelet nyertek: János somogymegyei tiszttartó az Orczy családnál 1791. évben (1791. év 207. sz. 265. jkl.); László fia György s ennek fiai János, Antal, továbbá János fiai: László b. Orczy József utódainak poroszlói számtartója, István poroszlói kanczellista és János szitányi Ullmann Móricz laki ispánja 1831. évben. (1831. év 192. 213. 1478. sz. 318. 517. jkl.)
Borsicz másk. Horváth. Lipót királytól 1665. év febr. 15-én B. m. H. János, neje Roob Zsuzsi, gyermekei: György és Erzsébet czímerlevelet nyernek, melyet Nógrádmegye hirdetett ki s jelenleg Hevesmegye levéltára őriz. A 18. század elején Borsicz vagy Borsiczky János Egerváros birája volt, s innen a Hegyaljára költözött. Fia Pál már a zemplénmegyei Kércsen tűnik fel.
A család czímere: Kék pajzsban zöld mezőn kiterjesztett szárnyú fehér galamb; sisakdisz: a pajzsalak; takarók: arany-kék, ezüst-vörös. (1665. év 7. sz.)
Borsos. Czímerlevelet Lipót királytól 1667. év május 12-én nyertek B. István recski lakos, neje Nagy Erzsébet, fiai György, Béla, testvérei György, Béla, Mátyás, Mihály és Pál, ez utóbbi György fiai Gáspár és Imre, Béla fiai Márton és János. Kihirdetve 1668. évben Hevesben s másolata az itteni levéltárban. (1667. év. 8. sz. 1668. év 8. jkl.) Czímer: Kék pajzsban zöld alapon bárány; sisakdisz: fehér galamb csőrében 3 búzakalászt tart; takarók: arany-kék, ezüst-vörös.
1699. évben Mihály, 1724. évben Albert, Péter, Jakab, István recski lakosok; Lőrincz fia Flórián gárdista 1810. évben nemesi bizonyitványt nyer. (1810. év 350. sz. 543. jkl. 1837. év 1118. sz. 1661. jkl. 1838. év 1780. jkl.)
Borsos. Veszprémi származású. Mihály fiai: Mihály jászkiséri, Sándor tiszaabádi és Pál bölcskei lakosok részére Tolnamegye által kiállitott bizonyságlevél kihirdettetik 1801. évben. (1801. év 857. sz. 1027. jkl.)
Borza. Tiszaszalókon élt a XIX. század elején ilynevű család, mely állitólag Emődről származott, de itt hirdetve nem volt. (1817. év 1235. sz. 1219. jkl.)
Bosánszky. A nemességet Mária Terézia 1762. évi jul. 26-án adományozta a családnak. A czímerlevél kihirdettetett Belső Szolnokmegyében, s azon megye bizonyitványával igazolta magát 1793. évben János fegyverneki lakos (1793. év 539. sz. 609. jkl.), kinek leszármazása a következő:
[családfa]
Eredetileg Bocsánszky néven iratott, igy van az armalisában is. (Erd. K. K. Xl. 68.)
Bosik lásd Bozsik.
Bossányi (nagybossányi és nagyugróczi, nemes, báró és gróf.) A Divék nemzetségből származik s IV. Bélától nyert Bossány földjére adományt. Ma már csak a nemesi ág él. Hevesben mint a Nyáry család leszármazottja szerepelt a XVII. század második felétől kezdve, midőn Bossányi László nőül vette Nyáry Krisztinát. 1675. évben Szentjakabon, 1699. évben Gyöngyösön, Sáron, Patán, Tarjánban, Verpeléten, Eörsön, Pásztón, Ugrán, Szentjakabon, Visontán, Taron, Detken, Vámosgyörkön volt birtokos. Báró Bossányi Gábor ezredes 1737. évben zálogba adta pásztói birtokát Csordás Pálnak, 1747. évben pedig 1900 frt adóssága fejében kőtelki, nagykürüi, szentiványi, hevesi, pélyi, fegyverneki javait b. Orczy Istvánnak. (1737. év 148. sz. 1747. év pp. 341. sz. 1758. év pp. 624. sz.)
Czímerét Siebmacher czímerkönyve közli, töredékes genealogiáját pedig Nagy Iván munkája.
Both. A czímerlevelet, melyet II. Mátyástól 1615. év szept. 6-án nyertek B. Máté, apja Lukács, fivérei István és Gergely, Borsodmegye hirdette ki; István szihalomi lakos fia István egri lakos fia István 1754. évben Füzesabonyban él s Borsodmegye bizonyitványával 1764. igazolja nemességét. (1756. év 11. sz. 124. jkl. 1764. év 103. A. sz. 253. jkl. Borsodm. lev. Pr. 4. f. 252. acta. nob. 139.)
Bóta. Borsodmegyéből eredő s itt meggyökeresedett armalista család. A nemességet Lipót királytól 1665. május 20-án B. Benedek, fivérei Albert, György, Máté, fiai Péter és Pál nyerték s 1668. évben Borsodban lett hirdetve. (1721. év 97. sz.) A czímerszerző Benedeknek Pál fiától a leszármazás következő:
[családfa]
Nemességüket igazolták, illetve bizonyságlevelet nyertek: 1775. s ujból 1792. évben Ferencz fia Benedek besenyői - biharmegyei - lakos, a bélyei uradalom ügyésze (1775. év 309. jkl. 1792. év 380. jkl.); 1820. évben Mihály és Tuza Julia, továbbá Mihály és Bozsik Katalin gyermekei (1820. év 82. 1204. sz. 73. 1516. jkl.); 1834. évben Mihály fia Ignácz, ki előbb Madarassy kanonok szolgálatában állott, később az egri főkáptalan egerszalóki, majd tarnaszentmiklósi, végre miskolczi kasznárja volt, Sándor és Ignácz nevű fiaival együtt. (1834. év 822. sz. 1647. jkl.)
Nincsen a táblázaton András egri lakos, a ki 1724. évben a nemesi vizsgáló bizottság előtt Borsodmegye bizonyitványával igazolta nemességét. (1780. év 440. jkl. 1807. év 768. A. A. sz. 1296. jkl. 1808. év 801. sz. 1809. év 540. sz. 478. 917. jkl. 1810. év 61. sz. 89. jkl. 1811. év 990. A. sz. 1149. jkl. 1821. év 130. sz. 24. 146. jkl. 1823. év 643., 968. jkl.)
Czímer az armalis másolata szerint: Kékben korona felett fekete holló kiterjesztett szárnyakkal; sisakdísz: a pajzsalak; takarók: kék-arany, ezüst-vörös. (1820. év 82. sz.)
Botka. 1667. évben B. Mihály ónodi várkapitány. 1724. évben a nemesi investigatiókor Pál, Gergely, Mihály és János fia György várkonyi lakosok Nógrádmegye bizonyítványával igazolják nemességüket.
Bottka másk. Szijgyártó lásd Túróczy.
Botka másk. Vincze. III. Károlytól 1715. márcz 31-én nyertek czímerlevelet B. m. V. Gergely és Mihály testvérek, Gergely neje Bernard Erzsébet, Mihály neje Drahota Erzsébet. Kihirdette Nógrádmegye. (1715. év 98. sz.)
1724. évben a nemesi investigatiókor a czímerszerzők várkonyi lakosok s igazolják nemességüket. Gergely 1754. évben ujkécskei lakos, ennek fia János, ezé József, ki Csépára költözött s Pestmegye bizonyitványával 1807. évben kihirdettette nemességét. Korpácsy Erzsébettel való házasságából származtak József, István, Mátyás, Gergely és András. (1807. év 708. A. sz. 1079. jkl.)
Czímer az armalis másolata szerint: Kék pajzsban, zöld alapon kiterjesztett szárnyu, kardot tartó griff; sisakdisz: a pajzsalak növekvőn; takarók: arany-kék, ezüst-vörös. (1715. év 98. sz.)
Bottyán. B. Márton, neje Terjéky Dorottya, fiai Mihály, Gergely, János I. Lipót királytól 1665. év decz. 1-én czímerlevelet nyernek. Kihirdette Hevesmegye, másolata a levéltárban. (1666. év 6. sz.) 1724. évben a nemesi invetigatiókor Gergely fia Márton szentiváni lakos.
Czímer: Kékben 3 fiókáját vérével tápláló pelikán; sisakdisz: 2 szarvasagancs közt 3 vörös rózsa; takarók: arany-kék, ezüst-vörös.
Bozga lásd Kovásy.
Bozik. III. Ferdinand 1642. év okt. 5-én B. István, neje Czepe Ilona, fia Pál, fivére Mihály részére czímerlevelet adott, melyet Pestmegye hirdetett ki. (1746. év 108., 219. sz. 150. jkl.) A család egyes tagjai részére itt 1746., 1794., 1806., 1818. években kiadott bizonyságlevelek alapján (1794. év 630. sz. 1806. év 256. sz. 478. jkl. 1818. év 585. jkl.) a következő táblázat állitható össze:
[családfa]
Bozó. Megyebeli birtokos család. A czímerlevelet Lipót királytól 1685. márcz. 22-én nyerték B. András, neje Kovácsy Anna, továbbá gyermekei és unokái Bálint, Mátyás, Béla, István, Gergely, Benedek, Demeter, Mihály, Péter, Demeter, Béla, Mihály, István. Kihirdettetett ugyanazon évben, másolata a levéltárban. (1685. év 63. sz.)
1699. évben György erdőkövesdi, János, Mátyás, István, András szenterzsébeti lakosok. 1724. évben, a nemesi investigatiókor, György fia Albert, Gergely fia János, Benedek fia Mihály, István fia Menyhért szenterzsébeti lakosok igazoltattak. Bizonyságlevelet nyertek 1818. évben Albert fiai János és József kevernesi (1818. év 41. sz. 117. jkl.); 1826. évben János, Ferencz sámsoni, András kevernesi (1826. év 1097. sz. 387., 1153. jkl.); 1843. évben János és Demeter sámsoni lakosok, továbbá János fiai Mihály, István és Albert s Demeter fiai János, István, József és Ferencz. (1842. év 482. sz. 1843 év 969. sz. 1570. jkl.)
Czímer: Kék pajzsban, zöld alapon, követ tartó daru; sisakdisz: zászlót tartó könyöklő kar; takarók: arany-kék, ezüst-vörös.
Bozsik. B. Ferencz és Pál testvérek s ennek neje Bartha Zsuzsi s fiuk Farkas részére 1714. év nov. 14-én adományozott czímerlevél kihirdettetett 1715. évben (1715. év 623. jkl.) s Pál gyöngyösi lakos csakhamar a birtokos nemesek közé vétetett fel s 1724. évben a nemesi investigatiókor igazolta nemességét. (1715. év 629. jkl.) Farkasnak három fia volt: Ferencz, Pál és Imre, mindhárom katona, ezek 1774. évben nemesi bizonyitványt nyertek. (1746. év 46. sz. 1774. év 373. B. sz. 1796. év 393. sz. 513. jkl.) Verebélyen és Mezőkövesden is lakott ilynevü család. (1744. év 225. sz.)
Bőjtös. B. Bertalan és Mátyás a Gyenes családdal együtt Lipót királytól 1693. évi jun. 8. nyerték czímerlevelüket, melyet ezen megye hirdetett ki. (1693. év 98. sz. 182. jkl.) Czímeréről a Gyenes családnál van emlités. Nemességét igazolta 1724. évben az investigatiókor Bertalan fia István; bizonyságlevelet nyertek 1797. évben Imre szentesi postamester (1797. év 209. A. sz. 362. jkl.), 1835. évben Mihály és fiai Mihály és József. (1834. év 1106. sz. 2593. jkl. 1835. év 1266. sz. 392., 1379., 1680., 2532. jkl.) Genealogiája:
[családfa - 1.]
[családfa - 2.]
Beökönyi (beökönyei) előbb Najmajer. Najmajer Ferencz egri lakos és fiai Ferencz, Ignácz és Lipót 1760. év nov. 25-én Mária Teréziától czímerlevelet nyertek, melyet 1761. évben hirdetett ki a vármegye s melynek eredetijét Beökönyi Victor ludasi nagybirtokos, másolatát a levéltár őrzi. (1761. év 81. sz. 59. jkl.) A család hiteles leszármazási fája:
[családfa]
Ignácznak egyik fia Ferencz diósgyőri uradalmi actuarius 1814. évben, másik fia Ignácz temesi kerületi királyi biztos pedig 1822. évben nyernek nemesi bizonyságlevelet. (1814. év 963. sz. 939. jkl. 1822. év 869. sz. 172. jkl.)
A család czímere: Vágott pajzs, a felső rész kékkel és vörössel hasitva, elül koronás angyalfő szárnyakkal, hátul vértezett, kardot tartó könyöklő kar, az alsó ezüst mezőben szarvas, zöld ággal a szájában; sisakdisz: a pajzsbeli könyöklő kar; takarók: ezüst-kék, ezüst-vörös.
Bölcskevi (tasnádi). Károly gyöngyösi postamester Udvarhelyszék bizonyitványával 1845. évben igazolja nemességét. (1845. év 601. sz. 863. jkl.)
Bősz (lindenfelsi). 1708. febr. 16-án nyert B. János-Jakab szolnoki alezredes czímerlevelet s előnevet. Kihirdette 1712. évben Nógrádmegye. Itt 1751. évben hirdettették ki nemességüket a czímerszerző fiai Ferencz szolnoki kapitány, továbbá Antal mármarosszigeti sóstiszt, László Prayzak ezredbeli hadnagy és Imre. (1751. év 680. jkl.) Ezek nemességükről 1764. évben, Ferencz fia János pedig, ki Békésmegyébe származott, 1792. évben nyertek bizonyságlevelet. (1764. év 93 sz. 231. jkl. 1792. év 918. jkl.)
Brestyenszky lásd Briestyenszky.
Brezányi. Trencsénmegyéből származott ide. A nemességet Miklós és János testvérek nyerték II. Ferdinandtól 1630. évi jan. 23-án. Miklós fia Dániel fia János csányi lakos 1724. évben a nemesi investigatiókor igazolja nemességét, ennek fiai pedig Gáspár törteli és Miklós ujszászi lakosok 1777. évben bizonyságlevelet nyernek. (1777. év 331. jkl.)
Brezovay. Megyénkbeli birtokos nemes család, itt lett kihirdetve nemeslevele, melyet 1700. évi május 14-én Br. Mihály, neje Maróthy Katalin, gyermekei Ferencz, György, József, Mihály, Erzsébet, továbbá rokonuk Gólyás György, ennek neje Lukácsi Katalin, gyermekei András és Anna nyertek. (1700. évi 510. jkl.) Mihály czímerszerző fia György 1727. évben bizonyságlevelet kap. (1727. év 148. sz.) A család előbb Egerben, majd az 1807. évi XXIX. és 1811. évi V. t.-cz. alapján Borsodhoz csatolt Egerfarmoson lakott s ott ma is él és birja 1730. óta a Bosnyák-féle birtokrészt. III. József a vármegyének főjegyzője, követe, majd alispánja, végre 1845-48. évben főispáni helytartója, fia II. László és unokája III. László országgyülési képviselők voltak.
Genealogiája elszórtan talált levéltári oklevelek (1751. év 42. sz. 1745. év 107. sz. 1755. év 118. sz. 1783. év pp. 2302. sz. 1798. év pp. 2519. T. sz. 1801. év pp. 3098., 3110. sz. 1809. insurr. össz. Külön pp. 297. sz.) és a családi levelesláda iratai alapján:
[családfa]
Czímere a III. László egerfarmosi birtokos tulajdonában levő eredeti armalis szerint: Kék pajzs, tóban úszó hattyuval; sisakdisz: két borostyángaly közt felső részeiben zöldleveles 3 vörös rózsával megrakott ezüst kereszt; takarók: arany-kék, ezüst-vörös.
Briesztyenszky (briesztyennei). Régi adományos birtokos család. József alapitványi pénztáros - bizonyára egri lakos - Trencsénmegye bizonyitványával 1832. évben kihirdetteti nemességét és előnevét. (1832. év 310. sz. 466. jkl.)
Brozenbach. Br. Károly egri lakos hadbiztos, neje Salvadori Virginia-Rozália, gyermekei Károly-Ferencz-Antal, Ágost-József-Károly, Ferdinand-Vilmos-Bernát és Anna részére 1841. évi május 21-én adományozott indigenatusi kiváltságlevél kihirdettetett 1842. évben. (1842. év 1482. jkl.) Czímer: K. K. LVII. 35., 39.
Brudern báró. Belgiumból származott család, mely nemességét a Fürstenberg-ház fejétől nyerte. Br. József 1769. évben nőül vette özvegy Révayné született hallerkői Haller Antoniát - H. Samuel gróf leányát - s az ő révén Hevesben terjedelmes javakhoz jutott. 1771. évben bárói rangra emeltetett, 1778. év febr. 6-án pedig mint ezredes s emlitett nejétől származott gyermekei Ferencz-József, Samuel-Antal, Antonia-Jozefa magyar honfiusitást nyertek. Miután ezt az 1790/1. évi 73. t.-cz. beczikkelyezte, 1791. évben a vármegyei közgyülés is kihirdette. Ekkor József már tábornok volt. (1791. év 226. sz. 251. jkl. K. K. LI. 38.)
Fiai közül Ferencz-József - a közéletben József - gyöngyösi lakos játszott dicséretes szerepet a vármegyében. Nagy müveltségü férfiu s igaz magyar hazafi volt. Példa erre 1833. évben kelt végrendelete, melyben nagyobb alapitványt tett bármely nemzetiségü jeles mathematikus és technikus ifjak külföldi tanulmányútjaira, azon kikötéssel azonban, hogy szolgálataikat kizárólag az "édes magyar hazájának" szenteljék. Nőtelenül halt meg.
Fivérének, Samuelnek, Praschma Teréz grófnővel való házasságából származtak ugyan gyermekek, nevezetesen Jozefin, előbb Sztáray Jánosné grófné, utóbb Mocsonyi Antalné, továbbá Alajos és Antal, de mivel ezek is mag nélkül haltak meg külföldön, a család sirba szállt.
Verpeléten, Szajlán, Sírokon, Kőkúton, Gyöngyösön, Vámosgyörkön, Detken, Ugrán, Visontán, Gyöngyöstarjánban, Gyöngyöspatán, Gyöngyöshalászon birt java nagyobbrészt a Károlyi grófi család tulajdonába mentek át.
Berzeviczy Edmund érdekes tanulmányt irt a családról. (Turul 1897. év 95. l.)
Bubla. 1818. évben B. János gyöngyössolymosi lakos felmutatta Nógrádmegyétől nyert bizonyságlevelét, de a vármegye nem hirdette ki, mert átszármazása nem volt benne feltüntetve. (1818. év 40. sz. 115. jkl.)
Budaházy (budaházi és veskóczi). Bihar-, Szabolcs-, Szatmár-, Ung-, Szepes- és Zemplénmegyékben elterjedt régi birtokos nemes család. Péter fia János fia György fia György s ennek fia László Ungmegye bizonyitványával 1778. évben kihirdettetik nemességüket és előnevüket. (1773. év 150. sz. 158. jkl. 1778. év 315. sz. 249. jkl.) László 1782. évben Besenyőteleken lakik, neje Góth Borbála. (1782. év pp. 2250. sz.)
Buday. 1655. évben Pál gyöngyösi lakos. (1655. év 22. jkl.)
Bugyács. B. Mihály, István, Orbán, András és György hatvani lakosok Trencsénmegye bizonyitványával 1697-ben kihirdettetik nemességüket (1697. év 219. sz. 43. jkl.), 1724. évben pedig a nemesi investigatió alkalmával András fia István s a fenti István fiai Pál, András, István igazoltatnak.
Bujanovics (aggteleki). Szabolcsmegyéből eredő, Bihar- és Zemplénmegyékbe is elágazott család, mely nemességét, előnevét 1783. évben nyerte. Károly 1791. évben karácsondi és ludasi birtokos, bécsi udvari agens. (1791. év 640. sz.) A család czímere: K. K. LII. 302., 331.
Bukovinszky. 1673. évben nyert armalist s ezt Árvamegye hirdette ki. (K. K. XV. 541.) Bálint fia Ignácz egri lakos Árvamegye bizonyitványával igazolja 1793. évben nemességét. (1793. év 377., 381. T. sz. 340. jkl.)
Bulyovszky (duliczai vagy gyulafalvi). A túróczmegyei Gyulafalva (azelőtt Dulicz) pusztától vette előnevét, hol donatarius volt. (1688. év 26. sz.) Itt először 1670. évben tűnik fel Ferencz (1670. év 118. jkl.), kinek özvegye, Ebeczky Eufrozina, 1699. évben mint fedémesi birtokos szerepel. Dánielnek, bizonyára neje Ráday Zsófia révén, Atkáron, Nagy- és Kisrédén voltak javai 1712. évben; ezek egyik gyermeke Zsuzsanna, Zsembery Ferencz neje volt. (1716. év 48. sz. 1724. év 739. jkl. 1767. év pp. 852. A. sz.)
János fia Ferencz, fia János s ennek gyermekei Bertalan, József és Karolin 1816. évben Nógrádmegyéből Tiszafüredre költöznek s kihirdettetik nemességüket. János másik két testvére Pál és Imre Fejérmegyébe mennek. (1816. év 490. sz. 774. jkl.)
Ujabb időkben Biharmegyébe is átszármazott. (Biharm. Monogr. 624. l.)
Buocz (dolinai). József egri lakos 1785. évben Turóczmegye bizonyitványával kihirdetteti nemességét, előnevét. (1785. év 149. jkl.) Egyenes ágon való leszármazása:
[családfa]
A család nemessége legfelsőbb helyen igazoltatott 1795. évben (K. K. LVIII. 490.)
Bús. 1815. évben Vezsenyen élt ilynevü család. Állitólag Beregből származott. Kihirdetve nem lett. (1815. év 1107. sz.)
Nem tudjuk, ezen családot érdekli-e azon 1668. évi czímerlevél, melyet az egri káptalan levéltárában találunk. (R. R. jk. 175. lap 383. sz.)
Busa. Borsodból származott ide 1781. évben. Hiteles levéltári adatok alapján (1781. év 360. jkl. 1832. év 309. sz. 460. jkl.) a következő genealogiája állitható össze:
[családfa]
Buttler. (bárdányi és erdőteleki báró és gróf). Eredeti neve Buttlar volt, ősi fészke pedig Islitz város, az Oroszországbeli Kurland tartományban. Innen származott János-József báró ezredes, ki kevéssel a törökök kiüzése után, 1689. évben már mint az egri vár parancsnoka szepelt.
A nemességét tanusitó, Esterházy Pál nádor által kiállitott, oklevelet 1691. évben, a magyar indigenatus adományozásáról szóló, 1696. évi május 7-én kiadott oklevelet pedig 1696. évben hirdette ki a vármegye. (1691. év 51. jkl. 1696. év 252. jkl. K. K. XXIV. 81.) Igy ő aligha lehetett azonos azzal a Budler János báró lembergi parancsnokkal, kinek honfiusitását az 1687. évi 28. t.-cz. czikkelyezte be.
Mint várparancsnok nagy hatalommal rendelkezett s némileg talán vissza is élt vele, legalább erre enged következtetni gr. Nigrelli Oktávnak 1694. évben hozzá intézett intelme, hogy a megye joghatóságába ne avatkozzék s a közmunkát saját czéljaira ne használja. (1694. év 24. sz.)
Ő szerezte meg 1692. évben Alsó- és Felsőerdőteleket, Átányt, 1693. évben Pázmándpusztát, később a serőhalmi, a hanyi s a runyai Soldos Péterné Ragályi Erzsébettől zálogba vett tenki pusztákat. (1692. év 59. sz. 1693. év 65. sz. 1694. év 24. sz. 1699. év 84. sz. 1700. év 495. jkl.)
Mivel gyermekei nem voltak, a család nevét pedig fentartani akarta, közeli halálát érezvén, magához vette unokaöccsét, az anyjával és fivérével Islitzről Bécsbe költözött János-Lajost, az egri káptalan előtt 1701. évben fia gyanánt örökbe fogadta s még ezen évben meghalt.
A család tulajdonképeni alapitójának tehát ezt a János-Lajost kell tekintenünk, kiről feljegyezzük, hogy Islitzen 1679. évben született, 1714. évi febr. 23-án honfiúsitást, grófi rangot nyert, melyet az 1715. évi 134. t.-cz. iktatott be. (K. K. XXX. 255.)
Tevékeny részt vett a megyei életben, igy ő volt a porták rendezésére, kivetésére, továbbá a nemesség megvizsgálására kiküldött bizottságok szellemi irányitója. (1714. év 46. sz. 564. jkl.) Bár két nejétől Heckenstal Zsófia Borbálától és Hallweil Anna Mária Eszter bárónőtől összesen 12 gyermeke származott, Egerben 1749. évi november 9-én kelt végrendeletében már csak egy fiuról, Gábor-Rudolf-Jakabról és három leányról tesz emlitést. Örökölt, továbbá Szökőpusztán, Nagyivánon, a hegyaljai szőlőkben szerzett javait s egri székházát mind fiának hagyományozta. Meghalt 1752. évi okt. 30. Erdőteleken s ha végső intézkedése teljesült, úgy nejeivel együtt az egri ferenczrendiek sirboltjában van eltemetve.
Fia Gábor-Rudolf-Jakab megszerezte a bárdányi birfokot s Antal testvérével együtt 1784. évi jan. 2-án a "bárdányi" előnevet nyerte. (K. K. LII. 444. 460.)
Két neje volt, az első Buttlar Erzsébet grófnő - kinek családneve egy helyütt Ficsenhaasen - a másik Nagy Borbála, a ki utóbb Ungváry István neje lett. Gyermekek csak első házasságából származtak, de ezek mindannyian mag nélkül haltak meg.
A család leszármazása hiteles levéltári oklevelek (1843. évi 353. sz. 1845. évi pp. 19.) alapján.
[családfa]
Amint tehát látjuk, a család sirba szállt. Utolsó férfisarja János volt, a ki főleg a Ludovika akadémia javára tett óriási alapitványával örökitette meg emlékét. 1843. évben Mittau városban, Orosz-Lengyelországban, valami családbelije halt meg, ki után örökösödési igénye volt. 1840. évben tett végrendeletében nejének, kiről azt irja, hogy őt elsorvasztotta és őt maradék nélkül hagyta, csupán 5000 frtot rendel, nővérei utódainak pedig az atyja által a bánáti jószágba fektetett összeget hagyományozza, egész vagyonát pedig egyházi és emberbaráti czélokra áldozza. Ezt a végső intézkedését azonban lényegesen módositotta. Azt akarta ugyanis, hogy a Buttler név s a család fénye továbbra is fenmaradjon, azért Buttler Sándor gróf nevű névrokonát a bajorországi Haimhausen-ból magához hivta s miután ez az ő beleegyezésével Borbála nővérének - Barkóczy Imréné bárónénak - Imre fiától való unokáját, Barkóczy Évát, nőül vette, 1845. évi május 2-án kelt pótvégrendeletében szerzeményi javainak általános örökösévé tette. Ezt a pótvégrendeletet nővéreinek leszármazottjai perrel támadták, de barátságos egyességgel megszüntették. János meghalt 1845. évi május 3-án az általa szerzett dobóruszkai birtokán. (1845. év pp. 19.)
A Buttler-Clounebough másk. Haimhausen családhoz a névazonosságon és Sándor grófnak fent emlitett házasságán kivül aligha fűzte egyéb kötelék, legalább nincs reá bizonyiték. De ha közös törzsből származott volna is ez a két család, a haimhauseni családról akkor sem tennénk emlitést, mert nem nyert magyar honfiusitást.
A család nemességét illetőleg még két oklevélről van tudomásunk, az egyiket a csanádi káptalani (VIII. köt. 88. lap), a másikat az esztergomi primási (Prot. J. fol. 56.) levéltárban találjuk. Pontos czímerét Siebmacher czímerkönyve közli.
Búzás. III. Ferdinand 1651. okt. 8-án B. János, neje Balczó Anna, gyermekei Gáspár, Judit és Anna, továbbá Balczó Pál részére czímerlevelet adott, melyet 1652. évben Nógrádmegye hirdetett ki s mely 1805. évben ismeretlen úton-módon mint gyanus került a levéltárba. Ez a gyanu azonban, szerzett biztos értesülésem szerint, alaptalan volt.
Czímere: Kék pajzsban zöld alapon ágaskodó tigris jobbjában görbe kardot, baljában lefelé forditott levágott törökfőt tart; sisakdisz: 3 fiókáját vérével tápláló pelikán; takarók: arany-kék, ezüst-vörös. (1805. év 604. 949. sz. 967. jkl. 1905. évi 7327/a. sz.)
Búzás lásd Hunyady-Búzás.
Buzik lásd Lévay.
Bük. 1699. évben fedémesi birtokos.
Büky. Régi birtokos család. Sopronmegye 1726. évben bizonyitja, hogy a Hevesmegyébe költözött Ferencz a Felső-Bükön élő Györgynek a fia. (1726. év 156. sz.) József 1782. évben egri kanonok.