ELŐSZÓ.

Még csak félszázaddal ezelőtt is oly társadalmi osztály uralta országunkat, melyre sok kiváltság és jog, de egyúttal azon súlyos és magasztos kötelesség is háramlott, hogy minden időben vérével és vagyonával áldozzék a haza oltárán s ezt a tatár, török hordák pusztításai, az osztrák politika beolvasztó törekvései daczára is egy évezreden át megtartsa a késő unokák számára.

Ez az osztály volt - a magyar nemesség. Ma már megszűntek kiváltságai, mert a haladó kor szellemétől, a szabadságszeretettől áthatva, önmaga mondott le róluk, de nem szűnt meg a kegyelet, melylyel az elődök iránt a hálás utókor viseltetik. S ez nem is fog megszűnni soha, mert a magyar embernek legsajátosabb erénye nem annyira a párját ritkító - vendégszeretet az élők iránt, mint inkább a legmélységesebb, legbensőbb - kegyelet a halottak iránt.

Emlékezzünk régiekről! E sokat szenvedett nemzetnek mindig volt elég oka reá, hogy a mult emlékeit híven ápolgassa, annál több oka lehet reá válságos időben, a balsors csapásai közepette.

Emlékezzünk tehát a régi nemes családokról, mert ezek eredetét, szereplését kutatni annyit tesz, mint a nemzet történelmi multjával foglalkozni. Hiszen ezeréves fennállásunk minden mozzanatában ők - ezen családok kimagasló alakjai - voltak a vezérlő tényezők, a ki tehát ezek valamelyikében saját vérbeli ősét ismeri fel, jogos hazafiui büszkeséggel idézheti fel emlékét.

Nekik szentelem én is e szerény könyvet, mely a hivatásbeli kötelesség teljesítésének jegyében lát napvilágot s mely - a rendelkezésemre állott egyéb kútfőkön kivűl - a vármegyei levéltár családtörténeti anyagát teljesen felöleli.

Az adatgyűjtéssel önmagamnak tartoztam, hivatalos állásomnak adóztam. Meg kellett ugyanis ismernem lehetőleg alaposan a vármegye összes családjait, hogy eredetüket, összeköttetéseiket illetőleg tisztán láthassak. Mert eddig az anyag szétszórtsága miatt nem alkothattam világos képet róluk.

Hiszen ha valaki csak egy futólagos pillantást vet könyvembe, nevezetesen az idézett levéltári jelzetekbe, látni fogja, hogy még az egy és ugyanazon családot érdeklő adatokat is úgyszólván szemenként kellett a különböző évi - egyéb közigazgatási iratok közé sorozott - oklevelekből és jegyzőkönyvekből összeszedegetnem, csoportosítanom. Ez a csoportosítás pedig különösen oly elterjedt nevű családokra vonatkozólag, mint pl. Kis, Kovács, Nagy, Szabó stb., rendkívűli gondosságot igényelt, főleg ha meggondoljuk, hogy a nemességi igazolásoknál a családazonosságot legbiztosabban megállapító czímerlevélre vagy adománylevélre nem mindig történt hívatkozás, hanem néha csupán a jogszerző gyakorlat képezte azok alapját.

Ezt a több évig tartó fárasztó kutatást azonban csak félmunkának kellett tekintenem s ha kitűzött czélomnak teljesen meg akartam felelni, szükségessé vált az is, hogy az igy összegyűjtött nyers anyagot rendszerbe foglaljam, gyakorlati irányban feldolgozzam, közrebocsássam, ezáltal a szaktudományoknak, az érdekelt családoknak némileg szolgálatjára legyek, a vármegyei levéltárban való minden ilyen irányú kutatást pedig a jövőben necsak önmagamra, hanem egyáltalán mindenkire nézve merőben fölöslegessé tegyem.

Heves- és a volt Külső-Szolnok egyesített vármegyék levéltára rendszeresen a XVII. század közepétől kezdődik. Irataink vannak ugyan - bár csekély számban - a század első feléről is, legrégibb jegyzőkönyvünk azonban az 1653. évből való.

A vármegyei levéltár nyújtotta anyagból alig kerülhette ki figyelmemet valami, mert nem indultam mutatók vagy egyéb segédkönyvek nyomán, hanem az összes iratokat egyenként átnéztem, az összes jegyzőkönyveket átlapoztam.

A családok eredetét, nemességét illetőleg súlyt helyeztem a czímeres nemeslevelek vagy adománylevelek pontos keletére, kihirdetésük helyére, azok hollétére, a megnemesített vagy adományt nyert egyének teljes felsorolására.

Kiinduló pontul rendesen a czímerlevelet vagy adománylevelet vettem, bár tudnom kellett, hogy sok család becsvágyát, talán jogosan, nem elégíti ki - az armalis. Nekem azonban ehhez kellett alkalmazkodnom, mert a vármegye hatósága is legtöbbnyire ezt vette alapul.

A különböző korbeli kihirdetésekre, igazolásokra vonatkozó iratokon, jegyzőkönyvi bejegyzéseken kivűl felhasználtam még a birtokos nemesség 1699. évi összeírását (1699. évi 390-405. jkl.) s a czímeres nemesség megvizsgálására 1724. évben kiküldött bizottság jegyzőkönyveit. Ez utóbbi, melynek eredetije a m. kir. országos levéltárban, fogalmazványa vármegyénk levéltárában van, azért bír különös fontossággal, mert a XVII. század első felében, vagy még előbb, hirdetett több oly nemeslevéllel ismertet meg bennünket, melyekről egyébként nem szerezhettünk volna tudomást.

A leszármazásra nem kevesebb gondot fordítottam. A hol csak lehetett, feltüntettem a fokozatos kapcsolatot a nemességszerzőkkel, a származási dátumokat, a lakóhelyet és pedig az egyik megyéből a másikba történt átköltözés esetén úgy az előbbit, mint az utóbbit.

A családfák összeállitásában nem elégedtem meg a szorosan vett nemesi iratokkal és jegyzőkönyvekkel, hanem felkutattam a polgári pereket s ezekből is minden hitelt érdemlő genealogiai adatot feldolgoztam.

Minthogy nagyon kellett törekednem a kifejezések rövidségére, azért tisztelettel kérem az olvasót, ne ütközzék meg rajta, ha pl. e hosszú mondat helyett: Jánosnak fia volt József, ezen Józsefnek fia volt István, ezen Istvánnak fiai pedig voltak Péter és Pál, egyszerüen csak ezt irom: János fia József fia István fiai Péter és Pál.

A czímerek leirásában is kerültem minden szószaporítást, fölösleges körülirást. Igy nem tartottam szükségesnek külön megemliteni: ha a pajzs egyenesen álló; ha a czímeralak heraldikai értelemben jobbra fordult és természetes szinében (oroszlán, griff = arany, egyszarvú = ezüst, galamb = fehér, holló, sas = fekete stb.) vagy sablonos helyzetében ábrázoltatik; ha a sisak rostélya nyilt.

Sorrend szerint először a pajzs szinét, a benne levő alakot, azután a sisakdiszt, végre a sisaktakarókat (foszlányokat) irom le és pedig előbb a jobboldali, azután a baloldali két szint.

A czímereket azonban rendszerint csak az esetben ismertetem, ha azok királyi, fejedelmi adományozásból vagy felsőbb hatóság igazolta jogszerző gyakorlatból kétségtelenül megállapíthatók. Egyébként a czímerleirást mellőzöm egyrészt azért, mert nincs jogomban a család czímerét akár festményekből, akár pecsétekből meghatározni, másrészt pedig azért, mert tapasztaltam, hogy azok felette megbízhatatlanok.

A heraldikusok bizonyára hibáztatni fogják ezen eljárásomat. Hogy tehát nekik is tegyek némi szolgálatot, a vármegyei levéltárban levő pecsétlenyomatokat - rendszeres kutatás alapján - jegyzékbe vettem, a levéltári jelzetek feltüntetése mellett pontos betűsoros mutatóba foglaltam.

Függelékűl a vármegyei tisztviselők névsorát, az 1754/55. évi nemesi összeirást s a levéltárban található czímeres pecsétlenyomatok jegyzékét közlöm.

A tisztviselők névsorát az 1653-1848. évi vármegyei jegyzőkönyvekből jegyezgettem ki és állítottam össze, a korábbi adatokat pedig oklevelekből, a m. kir. orsz. levéltárban levő, a XVI. század közepéről való, dicalis összeirásokból s a különféle okmánytárakból merítettem.

A gyakorlati értékkel biró 1754/5. évi országos nemesi összeirást boldogult Illéssy János dr. már megismertette a szakirodalommal s rámutatott általánosságban fogyatékosságaira is.

Hogy ezen összeirásnak a kettős vármegye nemességére vonatkozó részével én újból foglalkozom, abban leli magyarázatát, hogy két lényeges alkatrészszel: a nemesi jogczímmel és a lakóhelylyel kibővítve hozom azt a nyílvánosság elé. A lakóhelyet azonban - sajnos - nem mindenütt sikerűlt egykorú adatokból kétségtelenűl megállapítanom.

Főhibája ez összeirásnak a hézagosság. Hogy egyebet ne is említsek, az egri nemesek közül egyetlen egyet sem találunk benne, holott egykorú hiteles adatok szerint ez időtájban a következő nemes családok éltek a vármegye székvárosában: Bartha, Bónár, Boros, Bóta, Bozsik, Buocz, Csák, Csomortányi, Czvetkovics, Demeter, Elek, Fándl, Farkas, Ferenczfi, Fodor, Genge, Havas, Holló, Hotta, Koller, Kormos, Kovács, Lapos, Liptay, Liszka, Loffay, Lukács, Miller, Nagy, Nyitray, Országh, Ötvös, Remenyik, Szabó, Szappanos, Tordai, Turcsányi, Ulrich, Vasalicz, Verbay, Zizeki. (1756. év. 54. sz.)

A későbbi nemesi összeirásoknak a nemesség tényének megállapítására már nincsen elegendő jelentőségük, mert ezekbe már nemcsak a kétségtelen nemeseket, hanem az egyházi személyeket s az úgynevezett tisztségbelieket (honoratior) is felvették.

A függelék harmadik részét a pecsétlenyomatokról általam készített betűsoros mutató, illetőleg ennek csupán névjegyzéke képezi. A levéltári jelzetek feltüntetését rövidség okából kénytelen voltam elhagyni. Ezen jegyzékben azonban már oly családok neveit is találjuk, melyek nem szerepeltek vármegyénkben, sőt bizonyára olyanokét is, melyek egyáltalán nem is voltak talán nemesek.

A családnevek felsorolásában szoros betűsort tartottam, de czélszerűségi szempontból nem a sokféle változásnak alávetett irásmód, hanem a kiejtés, a hangzás sorrendje szerint állapitottam azt meg.

Végűl még egy megjegyzést! A XVIII. század végétől kezdődőleg a törvényhatóságok kötelesek voltak a levéltáraikban elhelyezett vagy elhelyezendő eredeti armalisokról a helytartótanácshoz időnként jelentést tenni, a helytartótanács pedig az elhelyezés tényét és helyét körlevélben tudatta a vármegyékkel s ekként alkalmat szolgáltatott az egyes családoknak arra, hogy esetleges jogigényeiket érvényesithessék. Mintegy 500 eredeti czímeres nemeslevél holléte iránt nyújtanak tájékozást ezek a köröző levelek, melyek adatait kutatásaim folyamán szintén feldolgoztam s a róluk készített betűsoros jegyzéket, mivel a hevesi családokról írt munkám keretébe be nem illeszthettem, közlés végett a Turul t. szerkesztőségének küldöttem meg.

Művem gyarlóságaiért úgy az érdekelt családok, mint a szakférfiak szives elnézését kérem.

Hevesvármegye mélyen tisztelt közönségének pedig e helyütt is hálás köszönetemet fejezem ki, hogy kegyes támogatásával és áldozatkészségével e könyv megjelenését elősegítette.

Egerben, 1906. évi márczius hó 15. napján.

Gyakrabban előfordúló rövidítések.

Arm. = Armalis vagyis czímeres nemeslevél,
DL. = A m. kir. orsz. levéltár diplomatikai osztálya,
f. = férje,
Htt. Oszt. = M. kir. orsz. levéltár helytartótanácsi osztálya,
ig. vagy igaz. = nemessége igazoltatott,
invest. jk. = 1724. évi investigationalis jegyzőkönyv,
jkl. = vármegyei közgyűlési jegyzőkönyv lapja,
K. K. = A m. kir. orsz. levéltárban levő Királyi Könyvek,
E. K. K. = A m. kir. orsz. levéltárban levő erdélyi Királyi Könyvek,
kih. vagy kihird. = nemessége kihirdettetett,
Lib. don. = A m. kir. orsz. levéltárban levő Liber Donationum,
l. = lakos,
N. I. = Nagy Iván: Magyarország családjai,
n. = neje,
pp. = polgári peres iratok,
sz. (iratjelzésnél) = szám,
sz. (nevek mellett) = született,
Siebm. = Siebmacher-féle czímerkönyv,
test. = testimonialis vagyis nemességi bizonyságlevél,
U. N. I. = Nagy Iván: Családtörténeti Értesitő.

A hol az évszámon, az irat számán s a jegyzőkönyvi lapszámon kivűl egyéb hivatkozás nincsen, ott mindenütt a vármegyei levéltár adataira történik utalás.