393OKLEVÉLTÁR
A „JÁSZ-KÚNOK TÖRTÉNETE”
II-ik KÖTETÉHEZ.
1211–1301-ig.
1. (205. laphoz.)[1]
1211. II. Endre magyar király a német vitézi lovagrendnek Borza földet adományozza.
Andreas dei gratia Hungariae … rex … cruciferis de hospitali Sanctae Mariae … quandam terram Borza nomine, ultra sylvas versus Cumanos, licet desertam et inhabitatam, contulimus pacifice inhabitandam, et in perpetuum libere possidendam … ad nunimen regni contra Cumanos castra lignea et urbes ligneas construere eos permissimus … Datum … anno ab Incarnatione Domini MCCXI. …
Fejér Cod. III. 1. 106–7. l.
2. (205. laphoz.)
1212. II. Endre a német vitézi rendet uj szabadságok és mentességekkel felruházza.
… Andreas … eo quod ipsi in confinio illo, tanquam novella plantatio sunt positi, et assiduos Cumanorum patientes insultus, se pro regno tanquam firmum propugnaculum de die in diem morti opponere non formident.” … Datum … anno ab Incarnatione Domini millesimo ducentesimo duodecimo…
Fejér Cod. III. 1. 116–7. l.
3. (205. laphoz.)
1217. Aug. 28-án Honorius pápa a kúnok püspökének megengedi, hogy az ő vagy elődjei által világiaknak használatul átengedett tizedeket és birtokokat magának visszaválthassa.
Fejér Cod. III. 1, 243–4. l.
3944. (206. laphoz.)
1218. Jul. 7-én III. Honorius pápa az aquilejai patriarchává választott kalocsai érseket felhatalmazza, hogy ez a kún püspökség kanonokjainak egyházuk tizedének ruházatra felosztását, miután ez a kúnok püspökének is hátrányára nem szolgál, megengedhesse.
Fejér. Cod.III. 1, 264–5. l. Theiner Monum. I. 17. l.
5. (220. laphoz.)
1227. jul. 31-én IX. Gergely pápa a kúnok megtéritése és keresztelése érdekében Róbert esztergomi érseket a szent föld segélyére menés iránti fogadalmától felmenti, s őt azoknál a szentszék követéül rendeli.
Gregorius Episcopus … venerabili fratri … Strigoniensi Archiepiscopo apostolicae sedis legato salutem … Nuper siquidem per litteras tuas nobis transmissas accepimus, quod Jesus Christus … super gentem Cumanorum clementer respiciens, eis salvationis ostium aperuit his diebus. Aliqui enim nobiles gentis illius per te ad baptismi gratiam pervenerunt, et quidam princeps Bortz nomine de terra illorum cum omnibus sibi subditis per ministerium tuum fidem desiderat suscipere christianam; propter quod unicum filium suum una cum fratribus praedicatoribus, messis dominicae operariis in terra praedicta, ad te specialiter destinavit, attentius obsecrans, ut personaliter accedens ad ipsum et suos viam vitae ostenderes ipsis … Unde quamvis pro executione voti tui, quod emiseras pro terrae sanctae succursu, in peregrinationis esses itinere constitutus, confidei exinde pervenire posse, si piis eorum desideriis condescendas, intermisso dictae peregrinationis itinere, dilectum filium … Archidiaconum de Zala ad nos destinare curasti … supplicans ut tibi hoc faciendi, non obstante voto praedicto, licentiam praeberemus, et … in Cumania et Brodnic terra illae vicina, de cuius gentis conversione speratur, legationis officium tibi committere dignaremur … Datum Anagniae II. Kal. Aug. Pontificatus nostri anno I.
Fejér. Cod. III. 2., 109–110. Theiner Mon. I. 86–7. l.
3956. (221. laphoz.)
1228. Mart. 21-ről. IX. Gergely pápa Róbert esztergomi érseknek a kúnok megtérése felett örömét kifejezvén, megengedi, hogy az azok javára müködőknek bűnbocsánatot adhasson.
Gregorius Episcopus … Archiepiscopo Strigoniensi Apostolicae sedis legato in pratibus Cumanorum … Gaudemus in Domino quod labori tuo … frucutm dedit, conversionem videlicet non parvae multitudinis Cumanorum, jamque in partibus illis … Fratrem Theodoricum de ordine Fratrum Praedicatorum … in episcopum praefecisti. Quum autem gens praefata vaga et instabilis, hactenus nusquam certas habuerit mansiones, et nunc aedificare civitates et villas, in quibus habitent et Ecclesias fundare desiderent; nos … tibi … concedimus, ut fidelibus, qui personaliter iverint vol miserint subsidium ad construendum ibidem Ecclesias et aedificia opportuna … ac euntibus contra illos, qui Cumanos conversos impugnant et prohibent alios ad fidem christianam venire, remissionem … largiaris et indulgentiam … Ad hec … indulgemus, ut si de iam profectis vet proficiendis in Cumaniam pro servitio Jesu Christi aliqui in canonem inciderint sententie promulgate … possis eis … absolutionis beneficium impertiri … Datum Laterani XII. kalend. April. Pontific. Nostri anno II.
Fejér. Cod. III. 2., 153. Theiner Mon. 1. 87–8. l.
7. (221. laphoz.)
1228. Mart. 21-ről. IX. Gergely pápa a Predikátor szerzet főnökének meghagyja, hogy a kúnok térítésére uj szerzeteseket küldjön.
Gregorius Episcopus … Priori ordinis Praedicatorum de Ungaria salutem … per apostolica scripta mandamus, quatenus in mittendis ad Cumanos fratribus, qui magis idonei videbuntur secundum conscientiam eiusdem Archiepiscopi, nec non et ipsius Episcopi, qui cum fere per quinquennium Prior fuerit eiusdem ordinis in Ungaria, magis utiles plene novit … cum ad hunc laborem, sicut accepimus, plures pro Christo se offerant ex fratribus suppradictis … Datum Laterani XII. kal. April. Pontif. Nostri anno II.
Fejér u. o. 154. Theiner u. o. 87. l.
3968. (222. laphoz.)
1228. Mart. 21-ről. IX. Gergely pápa a kúnok megtéritését Béla ifj. királynak ismét ajánlja.
Gregorius … B. nato charissimi … A. illustris regis Hungariae. Immensas gratiarum actiones referimus Creatori, qui tibi tam pium inspiravit affectum, ut pro Cumanis convertendis ad ipsum cum … Strigoniensi Archiepiscopo Apostolicae sedis legato, terram illorum intraveris, intendens totis viribus gentem illam ad catholicam fidem adducere … omnipotens … labori fructum tribunes, conversionem videlicet non parvae multitudinis Cumanorum … ergo … Excelentiam tuam rogamus … quatenus opus huiusmodi … prosequaris … Datum XII. kal. Aprilis Pontific. Nostri anno II.
Fejér. Cod. III. 2., 151–2. Theiner I. 87. l.
9. (221. laphoz.)
1228. Dietrich kún püspök levelének töredéke, a székelyekhez. Kelet nélkül.
Theodoricus … Quod vobis officit nominis mutatio, eadem manente Episcopatus erga vestram nationem ratione et virtute? Nonne in Ecclesia Christi D. lupum et agnum una pasci convenit? Quidni etiam Siculum cum Cumano et Olachoque? Respicitne Deus personam? Aceptos habet e quavis natione, qui eum timent et operantur justitiam, et e diversitate gentium linguarumque in unitatem fidei suos congregat. Audite Apostolum dicentem: non essc Graecum vel Judaeum non Barbarum vel Scytham …
Szabó K. Székely oklevéltár I. 6. l.
10. (222. laphoz.)
1229. Sept. 13-án IX. Gergely pápa az esztergomi érsek által vezérökkel a ker. hitre téritett kúnokat a sz. szék oltalma alá veszi, s püspöküket egyedül a római pápa alá rendeli.
Fejér Cod. III. 2, 152–3. l.
39711. (222. laphoz.)
1229. Sept. 13-ról IX. Gergely pápa meghagyja Theodoriknak, a kúnok püspökének, hogy ő és utódai a római pápán kivül másnak magokat alá vetni nem tartoznak.
Fejér u. o. 203. Theiner u. o. 90. l.
12. (221. laphoz.)
1229. Oct. 1-ről. IX. Gergely pápa a keresztyén hitre nem rég tért kúnok vezéreinek s nemzetének az apostoli szék pártfogását biztositja, hogy senki rajtok vagy földjükön hatalmat gyakorolni ne merészeljen.
Gregorius Episcopus … dilectis filiis nobilibus viris Ducibus et populis Cumanorum nuper ad fidem Christianam conversis, salutem … Cum … vos nuper relicto gentilitatis errore ad viam veneritis veritatis et ab infidelitatis tenebris ad fidei veram lucem, nos vestris profectibus aspirantes et quieti providere volentes, personas vestras cum omnibus bonis quae inpraesentiarum rationabiliter possidetis, aut in futurum justis modis poteritis adipisci, sub nostra et apostolicae sedis protectione suscipimus; districtius inhibentes, ne quis in vos, vel terram vestram ex eo, quod conversi estis ad Christum, dominium usurpare praesumat, aut jugum vobis imponere servitutis; statuendo, ut salvo Dei timore, gaudeatis in omni pristina libertate.
Ad hanc autem libertatis, et immunitatis et possesionis pacificae terrae vestrae concessionem a carissimo in Christo filio nostro A. Ungariae Rege illustri, Belae regis primogeniti sui accedente consensu, iam pridem factam Cumanis, sicut provide facta est, et in ejusdem Regis litteris aurea bulla munitis plenius continentur … confirmamus et … communimus … Datum Perusii kal. Octobris Pontificatorus nostri anno tertio.
Theiner i. 90–91. l. 162. sz. Fejér Cod. III. 2., 217. l. ki ezt 1230. évre teszi.
39813. (223. laphoz.)
1231. Febr. 27-ről IX. Gergely pápa az esztergomi éveket a szent földre fogadalmi utazásától végképen felmentvén, őt apostoli követ teljes hatóságával a kúnok földjére küldi.
Fejér m. 238. Theiner u. o. 93. l.
14. (209. laphoz.)
1232. April 27-ről IX. Gergely pápa Béla if. királyt felszólitja, hogy a német rendnek általa elfoglalva tartott földjét adja vissza.
Arp. k. uj okt. I. 297. l. 180. sz.
15. (209. laphoz.)
1232. Aug. 31-ről. IX. Gergely pápa Pecorarius Jakab praenestei választott püspököt utasitja, hogy a német vitézi rend részére Borza föld visszaadását eszközölje.
Gregorius Episcopus … dilecto filio … electo Penestrino apostolicae sedis legato … Magister et fratres hospitalis S. Mariae Teutonicorum … nobis … conquestione monstrarunt; quod cum … A. Hungariae Rex … eorum domui terram Borzae … donasset, sicut in pisius privilegio aurea bulla munito … perspeximus contineri; ipsi pro colenda et munienda terra eadem, per quam Cumanis Regnum Hungariae multipliciter perturbantibus frequens introitus et exitus habebatur, numerosam pecuniam expenderunt, ibi … quinque castra fortia extruendo. Sed licet idem Rex eis terrem abstulisset eandem, ipsam tandem restituit ut debebat, quin etiam pro recompensatione damnorum ipsis ultra montes nivium partem contulit Cumaniae; in qua cum dicti Magister et fratres castrum munitissimum construxissent, Cumani perterriti et dolentes ademtam sibi ingressus et exitus facultatem, congregata ingenti multitudine bellatorum, Fratres inibi commorantes hostiliter aggressi fuerunt, sed … devicti, confusi bus se reddentes, cum uxoribus et parvulis ad baptismi gratiam convolarunt … Datum Anagniae II. kal. Septembr. Pontif. Nostri anno sexto.
Fejér III. 2, 394. Theiner I. 106.
39916. (224.–300. laphoz.)
1232. Deczemberről. Azon okok, melyeknél fogva Róbert esztergomi érsek a pápai szentszék parancsára Magyarországot tilalom, a király némely tanácsosait pedig kiközösités itéletével sujtotta.
„Nullis itaque correctis stb … Auctoritate Dei et Domini Papae prohibemus et interdicimus, ne aliquis Christianus in aliquo commercio vel contractu vel aliquomodo communionem habeat aliquam cum aliquo Saraceno, donec omnes Saracenos baptisatos, baptisari volentes, vel baptisatorum filios, sive sint Ungari sive Bulgari sive Cumani, vel cuiuscunque nationis homines restituunt et dimittunt, sive apud eos in servitute, sive in libertate fuerint commorati, stb. Actum Budae A. dom. Incarn. MCCXXXII: mense Decembris.
Fejér Gy. Cod. Dipl. III. 2. 295.–299. p.
17. (224. laphoz.)
1233. Aug. 12-ről IX. Gergely pápa inti II. Endrét, hogy prenesti Jakab apostoli szék követe tanácsadásaiban alázatosan megnyugodjék.
Gregorius … filio A. illustri regi Hungariae salutem, … cum nonnulli Cumanorum, relicto infidelitatis errore. Iam essent illuminati per fidem, quidam vero ipsorum de tenebris … currere ad luce, quae Christus est, affectarent: … Saraceni eos ementes in sevos et baptisatos cogebant retro rospicere, et baptisatos venire ad cognitionem fidei non sinebant … Datum Anagniae secundo Idus Augusti Pontificatus nostri anno VII.
Fejér III. 2. 366. Theiner I. 114. l. 195. sz.
18. (225. laphoz.)
1234. Október 11-ről IX. Gergely pápa a kúnok püspökének részére az esztergomi érseknek, ki akkor a kúnok tartományában pápai követ volt, rendeletét megerősiti.
Árp. k. uj okt. I. 318. l. 195. sz. Theiner I. 129. l. 217. sz.
40019. (224. laphoz.)
1234. Október 25-ről. IX. Gergely pápa Béla if. királyt felszólitja, hogy a kúnok püspöke részére székesegyházat épitsen s azt javadalmakkal lássa el.
Fejér III. 2. 398. Theiner I. 130. l.
20. (224. laphoz.)
1234. Nov. 14-ről. IX. Gergely pápa Béla if. királyt felhivja, hogy a kún püspökségben élő oláhokat e püspök felsősége elismerésére kényszeritse.
Theiner I. 131. l. 225. sz.
21. (225. laphoz.)
1235. Nov. 8-ról IX. Gergely pápa a kúnok püspökének meghagyja, hogy az erdélyi püspöknek a Bárczaságra vonatkozó ügyében járjon el.
22. (225. laphoz.)
1235. Nov. 13-ról. Ugyanaz ugyanazon ügyben.
Theiner I. 138. 139. l. 244. 245. Árp. k. uj okt. II. 27–29. l.
23. (225. laphoz.)
1235. Decz. 18-ról. IX. Gergely pápa a kúnok püspökének és kiküldött birótársainak meghagyja, hogy az erdélyi püspök és a kolosmonostori apát közti peres ügyekben intézkedjenek.
Theiner I. 141. l. 250. sz. Árp. k. uj okt. II. 33. l.
24. (301. laphoz.)
1237. Január 24-ről: IX. Gergely a Predikátor szerzeteseket feljogositja, hogy igehirdetésükre megjelenő kúnoknak bűnbocsánatot adhassanak.
401Gregorius Episcopus etc. dilectis filiis universis fratribus Ordinis Predicatorum in Cumanie partibus constitutis salutem etc. Ex eo nobis causa magne iucunditatis et exultationis affertur, quod, sicut nuper a fidedignis accepimus, Cumani, qui hactenus in cecitatis et ignorantie tenebris ambulantes, fidem Catholicam inpugnabant, nunc per Dei gratiam, via veritatis, que Christus est, per vos ipsis exposita, redire volunt ad cultum fidei Christiane. Nos igitur cupientes, ut iidem Cumani ad audiendum verbum Dei, cum per vos in eorum auribus seminatum fuerit, eo libentius currant, quod exinde potiora beneficia se cognoscerint percepisse, dandi indulgentiam viginti vel triginta seu etiam quadraginta dierum, prout expedire videritis, omnibus accedentibus ad praedicationes vestras, cum ipsas in terra eorundem Cumanorum ex causa redicta feceritis, cuilibet vestrum concedimus auctoritate praesentium facultatem. Datum Perusii IX. kal. Februarii (Pontificatus nostri) anno decime.
Theiner I. 150. l. 267. sz. Árpád k. uj okt. II. 58. l.
25. (301. laphoz.)
1237. Maj. 15-ről. IX. Gergely pápa a Cheurin és vidékén lévő uj keresztyéneket inti, hogy a Predicator szerzeteseket szives indulattal fogadják.
Gregorius Episcopus etc. Dilectis filis Neophitis in Cheurin et locis adjacentibus salutem etc. … exhortamur, quatenus dilectos filios fratres Ordinis Praedicatorum de Ungaria … ad vestram praesentiam accedentes benigne ac hilariter admittatis … etc.
Theiner Monum. I. 151. l. 270. sz.
26. (301. laphoz.)
1237. Maj. 16-ról. IX. Gergely pápa a Ceurin föld megtéritésén buzgólkodó Praedicator szerzeteseket felhatalmazza, hogy a megtért hiveket a kiközösités alól felmenthessék.
Gregorius Episcopus etc. Dilectis filiis fratribus Ordinis Praedicatorum pro conversione terrae Ceurin predicantibus, salutem etc. … cupientes ut multitudo gentium terrae Ceurin exquisite diligentie studiis inducatur ad percipiendam notitiam catholice puritatis et in percepta post modum … perseveret; 402praesentium vobis auctoritate concedimus, ut si aliqui gentis ejusdem, postquam baptismi perceperint sacramentum, sive clerici vel laici ex aliquo casu sententiam excommunicationis incurrerint: ipsis absolutionis beneficium, si humiliter illud postulandum duxerint, iuxta formam ecclesiae impendatis; idem circa tideles, si qui forsan ibidem reperti fuerint facientes; proviso, quod passis dampna et injurias statisfaciant, competenter; illis duntaxat exceptis, quorum excessus adeo sunt difficiles et enormes, quod merito sint ad sedem apostolicam destinandi.
Datum Viterbii XVII. kal. Junii. Pontificatus nostri anno undecimo.
Theiner Mon. I. 150. l. 268. sz.
27. (301. laphoz.)
1237. Maj. 16-ról. IX. Gergely pápa a Ceurin föld téritésén buzgólkodó Praedicator szrezeteseknek jogositványt enged az oltárok, papi öltönyök és temetők megszentelésére.
Georgius Episcopus etc. Dilectis filiis fratribus Ordinis Praedicatorum pro conversione terrae Ceurin praedicantibus salutem etc. Sperantes, quod multitudo gentium terrae Ceurin eo facilius exhortantibus vobis ad notitiam conditoris omnium convertatur …: devotioni vestre in eisdem partibus, in quibus Episcoporum coiam non habetis, benedicendi pallas altaris et sacerdotales vestes ac cimeteria auctoritate praesentium vobis concedimus facultatem … Datum ut supra.
Theiner Monum. I. 151. l. 269. sz.
28. (225. laphoz.)
1238. April 26-ról. X. Gergely a kúnok püspökét megbizza, hogy prédikátor szerzetbeli Ponsát a boszniai uj püspökségbe igtassa be.
Theiner I. 162.–3. l. 289. sz.
29. (266. laphoz.)
1240. Mongol khán levele IV. Bélához, hogy néki hódoljon meg s a védelme alá befogadott kúnokat adja ki.
403Ego Chayn nuntius regis celestis, cui dedit potentiam super terram, subiicientes mihi se exaltare, et deprimere adversantes, Miror de te Hungarorum Regule, quod cum miserim ad te iam tricesima vice legatos, quare ad me nullum remittis ex eisdem? Sed nec nuntios tuos vel litteras mihi remitis. Scio quod Rex dives es et potens, et multos sub te habes milites, solusque gubernas magnum Regnum. Ideoque difficile sponte te mihi subiicis; melius tamen tibi esset et salubrius, si te subiiceres sponte mihi. Intellexi insuper, quod Cumanos servos nostros sub tua protectione suscepisti: unde mando tibi, ne eos de cetero apud te non teneas, et me adversarium tibi non habeos propter ipsos. Facilius enim est Cumanis evadere, quam tibi, quia illi sine domibus cum tentoriis ambulantes possunt forsitan evadere. Tu autem in domibus habitans, habens castra et civitates, quomodo effugies manus meas?
E mongol khán levele, Julian XIII-ik századi Magyar Domonkos szerzetesnek ázsiai utazásáról tett jelentésében maradt fenn, s erről Julian ezt irja: „Misit … legatos ad Regem Hungariorum, qui venientes per terram Ducis de Sudal, captivati sunt a Duce Sudal, et litteras regi missas Dux ille recepit ab eis; et legatos ipsos cum sociis mihi deputatis etiam vidi. Predictas litteras a Duce Sudal mihi datas ad Regem Ungariae deportavi. Littere autem scripte sunt litteris paganis, sed linqua Thartarica. Unde Rex quieas possint legere multos invenit, sed intelligentes nullos invenit. Nos autem cum transiremus per Cumaniam, paganem civitatem magnam, quendam invenimus, qui eos nobis est interpretatus.”
Hammer J. Die gold. Chron. von Hohenschwangeau 1842. II. Abth. 68. l. Árpád k. Uj okt. VII. 549–560. l.
Dr. Bretschneider E. a pekingi orosz követség orvosától közelebb ily czimü érdekes munka jelent meg: „Notices of the mediaeval, geography and history of Central and Western Asia-London 1876.” Mely khinai és mongol adatok alapján a kúnoknak Kuthen – ez adatok szerint Kután – alatt Magyarországba beköltözését a magyarországi tatárjárás történetét Roger adataival egyezőleg előadja, s igy Roger hitelességét kétségtelenné teszi. Bretschneider szerint a kuman vagy kún név ugyanaz a mohamedan irók kibcsakjával, s az orosz évkönyvek paloczával.
30. (279. laphoz.)
1241. A Praedicator és Minorita szerzetesek többi testvéreiknek a tatárok Magyarországba berohanását és Béla király elüzését jelentik.
404Fratribus universis frater R. de ordine Praedicatorum et I. de ordine fratrum Minorum salutem. Diversos audistis rumores de Tartaris maledictis … Et quamvis dicantur Tartari multi, sunt cum eorum exercitu pessimi Christiani, et comani, quos theotonice Valwen appellamus… Valete.
Fejér Cod. IV. I. 212–3. l.
31. (302. laphoz.)
1245. IV. Incze pápa több keleti országokba s névszerint a kúnokhoz is hittéritőkül küldött ferenczrendieket különös egyházi meghatalmazással látja el.
Theiner I. 193. l. 362. sz. Árp. k. uj okt. II. 172. l. 108. sz.
32. (286. laphoz.)
1246. István if. király a kúnok királyának leányát nőül veszi.
Codex Luxenburg. Fol. 22. XIII. századból fol. 187a–187b Quos Bela rex Hungarorum, velut dominus Papa nuntios ad Thartharos direxit.
Anno dominice incarnacionis MCCXLVI. Bela rex Hungarie audiens nuncios domini Pape sibi per omnia manifestantes vitam et mores, ut superius dictum est, Thartharorum. Nec mora et ecce nuntii sui aulam intrantes, quos ad eosdem Thartaros direxerat, eorum gesta et secreta scrutando. Qui per omnis, utifrater Johannes regi nuntiaverat, emulgaverunt in hunc modum. (itt leiratik, hogy a tatárok miként választották khánjokul Kunyuccant, s elhatározták, hogy nyugotot nagy erővel megtámadják) Rex autem Bela, his rumoribus auditis, motus et perterritus, filium suum in regem electum dedit filie regis Comanorum. Nuptieque noviter in Hungaria sunt celebrate. In his autem nuptiis X. Comanorum convenerunt, iurantes super canem gladio bipartitum, iuxta eorum consvetudinem, quod terram Hungarorum, tanquam regis fideles, contra Thartharos et barbaras nationes obtinebunt.
Ez adat szerint István if. királynak Kuthen kún király leányával való házassága 1246-ban történt.
33. (283. laphoz.)
1247. Jun. 2-ról. IV. Béla a szörényi földet a kenézségekkel és egész kún országot a jerusálemi lovagrendnek adományozza.
405Bela dei gratia Hungariae … Rex … Contulimus … a fluvio Olth et Alpibus Ultrasylvanis totam Cumaniam …excepta terra Szeneslai Woiavode Olatorum, quam eisdem relinquimus, prout iidem hactenus tenuerunt … a primo introitu … fratrum usque ad viginti quinque annos omnes reditus Cumaniac terrae integraliter domus percipiat iam praefecta, praeterquam de terre Szeneslay antedicta …
Anno ab incurnatione domini MXXXLVII. IIII. Nonas Junii. Regni autem nostri anno duodecimo.
Theiner I. 208–11. l. 393. sz.
34. (284. laphoz.)
1251. IV. Incze pápa, István herczegnek, ki atyjával IV. Bélával kibékült, siciliai királyságban jószágokat adományoz.
Anno MCCLI-o non minora dissidia inter Belam Hungariae Regem, atque Stephanum ejus filium intercesserant; eo quod ille Comanorum consvetudine delectatus, Stephanum neglexisse videbatur. Curavit Innocentius PP. Misso nuncio, Belam regem a turpitudine illa revocare, et filium ei conciliare. Quod ubi feliciter effecisset, Laureti et Conversani Comitatum et Terlize S. Petri ac Solitae, et quandam terram in Dioecesi Dernensi cum pertinentiis ad Sedem apostolicam hereditario jure speetantem, regno Siciliae in praesentiarum per mortem Friderici vacante, Stefano attribuit…
Fejér Cod. VII. 5. 285. l. e Vaticano Manuscriptorum archive.
35. (302. laphoz.)
1252. Máj. 11-ről. IV. Béla értesiti IV. Incze pápát, hogy a megtérésre naponta uj kúnok jelentkeznek.
Sanctissimo in Christo Patri Domino I. Divina providentia Sacrosanctae Romanae Ecclesiae Summo Pontifici Bela D. G. Rex Ungariae devotam obedientiam cum reverentia filiali. Ferver devotionis continuae s. a. t. Supplicamus itaque et rogamus humiliter ac devote Sanctitatis vestrae Clementiam, quatenus dignemini reducere ad memoriam, qualiter Sancti progenitoros nostri una nobiscum vel potius nos cum ipsis et post ipsos elabaravimus in plantatione et ampliatione fidei Catholicae, sicut manifestum est de sollicitudine nostra ac diligentia 406in conversione Cumanorum nuper ad fidem revocatorum et venientium omni die, nec non in revocatione Ruthenorum ad obedientiam Sedis Apostolicae, quorum nuncii vel jam accesserunt, vel sunt ad vos in proximo reverenter accessuri stb. quia omnis Clerus, Principes et populus tam pauperes, quam divites a maiori usque ad minorem petunt et desiderant Venerabilem Patrem nostrum B. in Patrem et Pastorem Ecclesiae Strigoniensis promovere, et ut laicaliter seu vulgariter loquamur, populi vox Dei, et fama vulgi speciem obtinet Prophetiae. Datum in insula Loporum quinto Idus May.
Oldalról: 1252. 11a May.
Kaprinai Collect. Mst. A. tom. XIII. p. 4.
36. (302. laphoz.)
1253. Jan. 24-ről. IV. Incze pápa a Kún országban foglalatoskodó Predicator szerzeteseket feljogositja, hogy az isten igéjét hallgató kúnoknak 20–40 napi bucsút hirdessenek.
Ripoll. Bull. Tom. I. p. 222.
37. (302. laphoz.)
1253. Febr. 5-ről. IV. Incze pápa a magyarországi érsekeket feljogositja, hogy a keresztyén hitre tért kúnoknak, még pogányságok idejéből származó csekélyebb szabálytalansági eseteknél felmentést adhassanak.
Theiner i. 127. l. 410. sz.
38. (285. laphoz.)
1253. Junius 25-én a kúnok Morvaországot tüzzel-vassal pusztitják.
Bela rex iterum cum suis Cumanis, Turcarum, qui nunc Ungariam obtinent, anteambulonibus, Christianorum quietem sollicitavit, totamque Moraviam, non parcens aetati, nec sexui, caesis omnibus pervastatis; barbariem hanc urbes, arces et loca moenibus cincta evaserunt; templa ipsa pessumdedit. Sacrorum omnem apparatum rapuit, superest hodieque 407(1677.) aliqua barbarorum memoria, non procul Evancziczio et Oslovanensi coenobio insigne templum Christianorum, in quo plurima Cumanorum sepulchra et saxa, litteris illorum incisa spectantur; quibus sacis totum fere templi solum statum est, ut ipse vidi, – hoc barbarorum metu rex Venceslaus commotus, Pragam novis moetibus cinxit” stb.
Balbini Bohuslai Epit. rer. bohem. P. 266.–7. Chron. Salisburg. p. 363.
Evanczicz, Elibenschitz – Ivancice – ősrégi város 3800 szláv nyelvü lakossal. Járási hivatal székhelye. Szép góth egyházzal; hajdan ez országnak legjelentékenyebb városa volt.
Oslavan, 1300 szláv lakossal bir; ezenkivül szép várral s egyházzal; itt 1510-ig cisterczi apáczák laktak.
Itt egy szemtanú beszél kún betüs feliratu sirkövekről: e betük latinok nem voltak, mert igy a cseh történetiró ösmerte volna; mongol betük sem lehettek, mert – mint fentebb láttuk – e betüket a kúnok nem ösmerték, nem használták, – s igy hihetően a régi kún-székely betük valának.
39. (302. laphoz.)
1253. Jul. 23-ról. IV. Incze pápa a téritő Predikátor rendi szerzeteseknek bizonyos jogosítványokat enged.
Innocentius Episcopus … dilectiis filiis fratribus de Ordine Praedicatorum in terris Saracenorum … Bulgarorum, Cumanorum … Gazarorum … Tartarorum … Ungarorum maioris Ungariae, … salutem et apostolicam benedictionem…
Datum Asisii X. kal. Aug. anno undecimo.
Theiner I. 223. l. 425. sz.
40. (287. laphoz.)
1254. Nov. 14-ről Porokán. V. Béla a tatárok betörésének hire által indittatva, segélyért az apostoli székhez folyamodik s magát alaptalan vádaskodások ellen menti.
Sanctissimo in Christo Patri et Domino Innocentio … summo Ponfifici Bela … rex Hungarie reverentiam … devotam. Cum regnum Hungariae per pestem Tartarorum pro 408maiori parte in solitudinem sit redactum et … diversis infidelium generibus circumseptum, utpote Ruthernorum, Cumanorum, Brodnicorum a parte orientis, Bulgarorum et Bosnensium haereticorum a parte meridiei … rumores de Tartaris de die in diem nobis adveniunt, quod non solum contra nos, cui indignati sunt quam plurimum, eo quod post tantam laesionem eis subesse renuimus; cum omnes aliae nationes, contra quos reperti sunt vires suas, tributarias se eisdem constituerunt, et specialiter regiones, quae ex parte orientis cum regno nostro conterminantur, sicut Ruscia, Cumania; Brodnici, Bulgaria, quae in magna parte nostro domino antea subjacebant, imo etiam contra totam Christianitatem condixerunt … timemus … quod si ipsa gens venerit, et nostri nequentes vel etiam nolentes, saevitiam ferocitatis Tartaricae hostiliter sustinere, eorundem jugo, nobis etiam invitis, timore ducti, se submittant, sicut iam fecerunt sui praefati alii vicini … Nos … ad id, quod potuimus, recurrentes, propter bonum Christianitatis maiestatem regiam humiliando, duas filias nostrae duobus ducibus Ruthenorum et tertiam Duci Poloniae tradidimus in uxores, ut per ipsos et amicos nostros alios, qui sunt ex parte orientis, sciremus nova, quae multum latent, de Tartaris, ut sic eorundem conatibus … resistere valeamus Cumanos etiam in regno nostro recepimus, et proh! dolor, per paganos hodie regnum nostrum defendimus, et per paganos infideles Ecclesiae conculcamus; amplius propter defensionem fidei Christianae filio nostro primogenito Cumanam quandam thoro conjunximus maritali, ut perhoc vitaremus deterius, et ut occasionem aliquam nancisci possemus, per quam voleremus eosdem, sicut plures iam fecimus, ad Baptismi lavacrum convocare … aperite paterna viscera, manum competentis subsidii pro defensione fidei et utilitate publica, in tantae persecutionis tempore porrigendo…
Datum in Potoka in die Sancti Martini Episcopi et Confessoris III. Idus Novembris.
Fejér Cod. IV. 2, 218–224. Theiner l. 230.–232. l.
41. (235. laphoz.)
1258. Apr. 19-ről. IV. Sándor pápa a keleti kúnokat téritő Minoritáknak különbféle jogositványokat engedélyez.
Waddingi Ann. Minor. Romae 1732. T. IV. p. 84.
40942. (291. laphoz.)
1260. Váradi káptalan István if. királyhoz Mikolának, Filep fiának beigtatásáról jelentést tesz.
Excellentissimo Domino Suo Stephano, Dei gratia juniori regi Hungariae, Duci Transylvaniae, Domino Cumanorum, Capitulum Ecclesiae Varadiensis incolumitatem et orationes a Domino assiduat et receptas…
Fejér Cod. IV. 3, 28.–29. l.
Ez oklevél a muzeum kézirattárában a Széchenyi-féle oklevél gyüjteményben oly alakban foglaltatik, mint azt Fehér közölte, azonban a befejező rész s igy az évszám is az oklevél végéről hiányzik, hanem a Széchényi gyüjteményben s utánna Fehérnél is az oklevél kezdetében az 1269. évszám van odajegyezve; minek helyességét igazolja azon körülmény, mely szerint István if. királynak későbbi legtöbb okleveleiben az oklevél kezdetén a czimek között a „Dominus Cumanorum” előfordul.
43. (297. laphoz.)
1261. Sept. 3-ról. Zólyomból. IV. Béla a pataviai püspököt Ottót a kúnok megtéréséről értesiti.
B. Del gratia rex Hungariae Venerabili patri O. per eandem Pataviensis Ecclesiae Episocpo … Paternitatis vestrae litteras, sumptum rescripti Apostolici continentes, recepimus ea, qua decuit, honestate. Litteras etiam Sanctissimi Patris nostri, summi Pontificis, per religiosos viros Fratres – – Praedicatores, nuntios vestros nobis oblatos suscepimus reverenter. Et quidem ad hoc, quod inter alia in sumpto rescripti apostolici, vestris litteris inserto contineri inspeximus, de Cumanis scilicet, quos infideles esse, et fidei catholicae inimicos, tacita veritate, summo Pontifici … suggestum fore comperimus; Paternitati Vestrae breviter at veraciter respondemus: Quoniam iidem Cumani … abjuratis suae gentilitatis erroribus, accedentes ad veram lucem fidei orthodoxae, in sacro fonte lavacri baptismatis, ad quod universi indifferenter confluxerunt, aliquo non oxcepto, ipsius fidei charactere insigniri, et romanae Ecclesiae … incorporari salubriter meruerunt, et per Dei gratiam ipsam fidem catholicam firmiter meruerunt, et per Dei gratiam ipsam fidem catholicam firmiter profitentes, fratres Praedicatores, et alios religiosos viros, quorum salutaribus consiliis informari et imbui se exultant, inter se continuo retinent, et eos tamquam Patres spirituales totis 410desideriis, totisque affectionibus amplexantur; prout ex testimonio ipsorum Fratrum Praedicatorum et aliorum religiosorum, qui inter eosdem ad sanctam ipsorum informationem jugiter conversuntur, edoceri ex hys, quae diximus clare et lucide Paternitas Vestra potest…
Datum in Zolum Sabatho post festum S. Egydii.
Fejér Cod. IV. 3, 30–33. l.
44. (302. laphoz.)
1261. Sept. 9-ről. IV. Béla az egri püspökség régi birtokait és szabadságait előszámlálja s megerősiti.
Bela Dei gratia Hungariae etc. Rex. … ad universorum notitiam harum serie volumus pervenire, quod sancta mater Ecclesia Agriensis … nostris in temporibus per Tartarorum rabiem … funditus et in toto fuit destructa et combusta; bonis ipsius Ecclesiae omnibus et privilegiis sanctorum regum, super possessionibus et libertatibus emanatis, oblatis penitus et combustis … Volentes igitur … ecclesiam Agrientem deperditis restaurare privilegiis, super possessionibus … quarum quidem possessionum nomina sic declarantur … Item Pohanara, Tiszakeddi, et directa medietas Neusa eghaza vocatae, item Kevegyház et Nagytelek vocate, prope Turvicze existentes, magnis – – – secundum suas metas, per Beatissimum Regem Ludislaum donatae, et possestae pacifice per Ecclesiam Agriensem ab antiquo in comitatu Zonuck existentes; … Datum per manus discreti viri Magistri Pauli Albentis ecclesiae electi anno Incarnationis Domini MCCLXI. Quinto idus Septembris, regni autem nostri anno XXVI.
Fejér Cod. IV. 3, 39. l.
E három jelenleg a Nagykúnsághoz tartozó község és pusztákat illetőleg meg kell jegyezni, hogy I. István, I. László, III. Béla és II. Endre királyoknak az egri székesegyház alapitását és adományozását illeti oklevelei 1241-ben a tatárjárás alatt elégvén, ezekre nézve IV. Béla 1461-ben uj oklevelet állitott ki, melyben a birtokok határaikkal elősoroltattak, de ezen oklevél is nem sok idő mulva elégett. Majd V. István IV. Béla oklevelét ujra kiadta; ugyanezt átirták s megerősitették: III. László, I. Károly, Sigmond, IV. László, I. Mátyás és I. Ferdinánd, ennek 1560. Jul. 6-kán kelt oklevelében ez mondatik: „Item Pouhamara, Tkeddi, et directa medietas Nachaeghaza vocate, item Keveghaz et Nogteluk prope Turvize existentibus 411et mgis (integris) Weyz (vocatis) de duabus partibus Turvize secundum suas metas per beatissimum Ladislaum regem donatae et possessae pacifice per Ecclesiam Agriensem ab antiquo in Comitatau de Zounuk existentes.”
Póhumara az 1261. 1281. 1324. s 1560; Tisza vagy Túrkeddi az 1261. 1281; Kevegyház – a mai Túrkeve – csak az 1261. és az ezt megerősitő 1560-iki oklevélben emlittetnek. (Emlékkönyv Bartakovics egri érsek arany miséje emlékére Eger 1865. 181. l.) s hogy mindezen megerősitő oklevelek mellett a községek kún birtok és szállásokká váltak, igazolja ezt egy 1410-iki oklevél, mely szerint Balázs fiai pohamarai kúnok már I. Lajos király idejében (1342–82.) Pohamarán földet nyervén, ennek birtokába kérelmökre Sigmond király rendelete folytán éppen az egri káptalan által 1410-ben ellenmondás nélkül beigtattak; valamint egy másik 1395-iki oklevél, melyben Kolbázállásán és Pohamarán lakó nemes kúnok említtetnek.
45. (294. laphoz.)
1262. decz. 5.-ről. István ifjabb király atyjával IV. Bélával közelebb Pozsonyban kötött egyesség pontjait előszámlálja s azok megtartását hit alatt igéri.
Nos Stephanus dei gracia Junior Rex Ungarie, Dux Transilvanus, dominus Cumanorum, significamus omnibus, praesencium per tenorem, quod ad habendam, Reintegrandam et conservandam, nuper in Posonio habitam anno domini millesimo, ducentesimo LX° secundo kalendas – – – inter dominum regem, karissimum patrem nosturm, et nos pacis et concordie unionem, mediantibus venerabilibus patribus … cum consensu beneplacito, voluntate et approbatione universorum Baronum et nobilim nostrorum, necnon requisitio Principum Cumanorum consilio et habito assensu, salvo juramento … quod tunc apud Posonium … prestitimus, et modo … iuramus … nos contentos … hys, que … pater noster … nuper in composicione inter ipsum et nos in Posonio habita, in Ducatu terris … nobis dedit … promittimus contra ipsius coronam … vel … Bele ducis Ducatus … lesionem … nichil agere … per nos vel nostros Barones … vel Cumanos. …
Pro eo eciam, quod … pater noster promisit non sollicitare Cumanos nostros, allicere … ad se venire … Datum anno domini millessimo ducentesimo sexagesimo secundo, nona Idus Decembris.
Knauz Mon. Eccel. Strigon. I. 476–80. l.
41246. (295. laphoz.)
1263. IV. Béla Domonkos mesternek, ki néki azon örömhirt vitte hogy István királynak László fia született, Mohor unokája Ipolynak egész birtokát adományozza.
Bela dei gratia Hungariae … rex … Ad universorum notitiam tenore praescentium volumus pervenire, quod cum rex Stephanus, karissimus filius nostor, nato sibi primogenito, Duce videlicet Ladislao, ad annunciandum gaudium destinasset ad nos Dominicum Magistrum pincernarum suarum, Comitem de Zemlen, dilectum ad fidelem nosturm. Nos, qui profuso gaudio huiusmodi exultantes, ex officio suscepti regiminis tenemur annunciationem gaudii iam dicti, magna et supereminenti remuneratione ex ilaritate et liberitate regiae maiestatis reponere; consideratis fidelitatibus … magistri Dominici … volentes eidenm condigna reconpensatione, tum propter annunciationem gaudii praetacti, de qua plurimum fuimus ut decuit, gratulati, tum etiam propter obsequiosa merita ipsius … respondere, totam, possessionem Ipoliti, nepotis Mohor, sine herede decedentis … magistro Dominico … donavimus … Datum … anno domini millessimo ducentesimo sexagesimo tertio, regni autem nostri anno vicesimo octavo.
Fejér Cod. IV. 3, 138.–142. l.
47. (296. laphoz.)
1264. Febr. 2-ről. IV. Orbán pápa IV. Bélát eltiltja, hogy fija megtámadására hitetlen segélyhadakat ne használjon, hanem véle béküljön meg.
Belae ill. L. V. … tristes audivimus … quod inter te ac eundem primogenitum materia dissentionis exorta, ipse te contra Cumanorum, tuque contra eum paganorum de Livonia et aliorum infidelium vicinorum auxilium intenditis invocare, ad hostilem congressum ad invicem experiri … Celsitudinem tuam … requirimus et … obsecramus ac etiam nihilominus sub excommunicationis poena tibi districtius inhibemus, quod ad tam crudele propositum exequendum aliquo modo non procedas, sed … tu et idem primogenitus in tranquillo et svavi regimine fidelium, vestro dominio subditorum, sitis unanimes … Dat. Apud Urbem vet. IV. nonat Febr. Anno III.
Fejér Cod. IV. 3, 211–213. l. Theiner I. 265. l. 485. sz.
41348. (296. laphoz.)
1264. Julius 14-ről. IV. Orbán pápa az esztergomi és kalocsai érsekeknek meghagyja, hogy a felhivásukra megkeresztelkedni nem akaró kúnoknak Magyarországból kiüzése végett keresztes háborút hirdessenek.
Urbanus Episcopus … venerabilibus fratribus … Strigoniensi et … Colocensi Archiepiscopis salutem … carissimus in Christo filius noster B(ela) illustris rex Hungariae, … in ampliationem christiani nominis studiosus … advertens regnum Ungariae … propter incursum Tartarorum crudelium fuisse in cultoribus Catholicae fidei graviter diminutum, ac super hoc volens de qualicunque remedio providere, cum providendi de alio competenti votiva tibi non occureret promptitudo, Cumanos a cultu catholicae fidei alienos in regnum ipsum, ea, sicut asserit, conditione induxit, ut illi ex eis, qui pro exaltatione fidei ac restauratione regni eiusdem devotis ibi mentibus susciperent incolatum, renasci fonte baptismatis et cultores perpetui deberent fieri catholicae puritatis. Sed ecce idem Rex, prout ex relatiu sui nuncii specialis tristes accepimus, intentione sua laudabili enormiter remanet defraudatus, dum pauci, de Cumanorum, ipsorum maxima multitudine cum astutia multae fraudis ad ipsius regni coloniam transeuntes, qui ad baptismale lavacrum pervenerunt, fidem dampnabiliter, respuunt, quam in sacramento huiusmodi fallaciter susceperunt, reliquis, quorum numerus supra creditum est difussus, praedictam fidem ita ducentibus in contemptum, quod ipsi non solum ad eam converti renuunt, prout et praemissa conditione tenentur, sed corporis et sangvinis Dominici sacramentum … habere derisui, sacerdotibus Christianis illudere, ecclesias in stabula commutare ac etiam prophanare, nec non turpitudines horridas et nefandas in eis perpetrare praesumunt: uxores autem Christianorum et virgines aliasque solutas mulieres de sacro fonte renatas vi opprimunt, ac eis neqiter abutuntur, Christianos passim et indifferenter perimunt, si a nemine in talis perpetracione flagiti videantur; aliaque tam horrida seu terribilia visu et indigna relatu committunt, quod in illa parte regni praedicti, quae de ipsorum contagiosa praesentia maculatur, fides labitur, libertas conculcatur Ecclesiae, multisque pressuris et dispendiis regiae Serenitas afficitur dignitatis, propter quod imminet non immerito formidandum, ne profatum regnum processu temporis caderet a titulo Catholicae charitatis, si … spurcitia gentilium ibi … susciperet incrementum. Quare pro parte supradicti regis instanter petebatur a nobis, ut super his providere … curaremus … fraternitati Vestrae per apostolica scripta in 414virtute obedientiae sub excommunicationis poena districte praecipiendo mandamus, quatenus, si praemissa veritate nituntur, vos vel alter vestrum universos Cumanos praedictos per vos aut alios, sicut efficatius poteritis, moneatis; ut illi ex eis, quibus provenit perceptio gratiae baptismalis, fidem Catholicam firmiter et reverenter observent; reliqui vero infra certum terminum eis a vestra prudentia praefigendum, iuxta conditionem predictam sacramentum baptismatis, fidemque praefatam devoto corde suscipere non omittant, praedictis nequitiis et flagitiis a se penitus relagatis … Si vero ipsi cor suum posuerint adamantem … vos extune contra huiusmodi baptisatos Cumanos ad observationem fidei compellendos, nec non contra reliquos universos, qui viam veritatis effugiunt … de regno ipso eiusque finibus penitus expellendos, per vos et alios … verbum crucis tam in Ungaria, Polonia et Boemia, quam in Austria et aliis provinciis eidem regno adjacentibus praedicetis. Nos enim … omnibus … qui propter hoc, crucis assumpto signaculo, negotium huiusmodi … prosequentur, illam concedimus veniam peccatorum … quae transeuntibus in terrae sanctae subsidium in generali concilio a sede apostolica sunt concessa … Datum apud Urbem Veterem II. Idus Julii. (Pontificatus nostri) anno tertio.
Theiner i. 267.–70. l. 493. sz. Árp. k. uj okt. III. 91.–93. l.
49. (305. laphoz.)
1264. IV. Béla Nyárhid helységet a kúnoktól sok és nagy vétségeikért elveszi, s minden hozzátartozó földekkel a Csuth szigeten alapitott zárdának adományozza.
Bela dei gratia Hungariae, Dalm. Croatiae, Ramae, Serviae, Gallic. Lodom. Cumaniaeque Rex … Ad universorum notitiam tenore praesentium volumus pervenire, quod nos ante omnia saluti animae nostrae invigilantes, villam Narhid, in qua Cumani per nos fuerant constituti, propter plurimos et enormes excessus eorundem, ab ipsis auferendo, cum omnibus villis et terris, ad ipsam villam Narhid spectantibus, videlicet: villa Suran, Gyrok, Turmaskuz et Hidhelen; item terra Lauz, terra Uranus, terra Seurug, terra Machard, terra Busman et terra Kucha, totisque utilitatibus et pertinentiis suis in omni tributo pontis, quibus iidem Cumani possidebant et tenebant, in perpetuam 415Elemosinam salubriter concessimus, dedimus et donavimus Monasterio sancti Leustachii, quod in insula Chuth ordinis Praemonstratensis … perpetuo … possidendam … et eosdem villas et terras dicto monasterio nostro per fidelem nostrum Michaelem Comitem de Zoulum certis metis vallando, fecimus assignari. Metae autem earundem … hoc ordine distinquuntur. Incipit … Id etiam nolumus praetermitti, quod molendinum quatuor rotarum, quod iidem Cumani tenebant in fluvio Nytra, dedimus iam dicto monasterio cum villis et terris nominatis. … Datum per manus Magistri Farkasy Electi Albensis, aulae nostrae vicecancellarii, dilecti et fidelis nostri. Anno Domini Milesimo CC° LX° quarto, regni autem nostri anno vicesimo nono.
Esztergomi okt. tár 1863. I-ső füz. 52–56. l. töredékben közli Fejér IV. 3, 184. l.
Ezen Nyitra megyei Nyárhid falu 1221-ben ugy emlittetik, mint Erney bán birtoka, melyet ő Chanadin esztergomi érsek Surány nevű földjéért elcserélt.
Budai kam. Ltár N. R. A. fasc. 709. N°. 6. egyszerü másolat.
Ez oklevél során megemlitendő, hogy Pray (Dissert. in Ann. Vet. 114. l.) III. László 1272-ik évi oklevelének kivonatát közli jegyzetben annak igazolására, hogy a kúnok IV. Béla által a Csallóközben is letelepittettek; – azonban már Fuxhoffer (Monaster II. 14. l.) a fentebbi oklevelet V. Istvánnak tulajdonitja, és helyesen. Ez oklevélben István atyjának Bélának alapitó levelét erősiti meg az abban előszámlált birtokokra nézve, „in quibus Cumani per … Dominum Belam fuerant constituti”, s ebből következteti Pray s ennek nyomán Hunfalvy,[2] hogy a kúnok a mai Nagy- és Kiskúnságon kivül IV. Bélától még Csallóközben is nyertek telephelyeket.
Azóta a tudós Knauztól (Eszt. Okt. 1863. I. 52–56. l.) IV. Bélának fentebbi 1264-ben kelt alapitványi oklevele egész terjedelmében megjelent, mely szerint a kúnokat IV. Béla Nyárhid faluba s ennek tartozékaiban letelepitette, de igen sok és szörnyü kihágásaik miatt azokat tőlük ismét elvette, s most a csallóközi zárdának adományozza. A „cumani sunt constituti” kifejezés ha kir. adományozást nem látszik is jelezni, de azt igazolja, hogy a kúnok e falukba Béla által rendeltettek, szállittattak és telepittettek; hogy ez mely évben s mi indokból történt, az erről szóló oklevél hiánya miatt nem tudhatni. Annyit azonban állithatni, hogy e földeket a kúnok IV. Bélától nem első megszállásukkor s nem szállási földbirtokul nyerték, mert III. László 1279-ik évi oklevele a Bélától nyert szállásföldeket a Duna-Tisza-Körös-Maros közötti területre helyezi, s nem is történt, hogy a királyok ezen szállás földeknek csak egy részét bármi okból valaha a kúnoktól visszavették volna.
416A kúnok nyárhidi megtelepitése tehát csak azon időre vihető vissza, midőn 1261-ben Béla és fija István között harczra kerülvén a dolog, Bélának sikerült a kúnokat birtokadományozások által maga részére megnyerni, s ezek mellette nagy haddal fel is keltek, ennek jutalmául telepittettek le némely kúnok Béla által a nékik átadott Nyárhidon; azonban a dévai vereség után a kúnok tömegesen átpártoltak Istvánhoz, kit fegyvereikkel 1264-ben is segitvén, ebből állott azon sok és rendkivüli kihágás, mely miatt tőlök Béla Nyárhidat visszavette s azt a csallóközi zárdának adományozta.
50. (304. laphoz.)
1264. IV. Béla Koncha kúnnak kihalásából Nyitra megyei Neunchich földet Domonkos fiának Ivanka ispánnak adományozza.
Bela Dei gratia Hungariae, Dalmatiae, Croatiae, Romae, Serviae, Gallicie, Lodomerie, Cumanieque Rex. Omnibus presens scriptum inspecturis salutem in omnium salvatore. Ad universorum noticiam tam presencium, quam futurorum tenore presencium volumus pervenire, quod cum Koncha Cumanus heredum solacio destitutus decessisset, Iuuanka comes filius Dominici fidelis noster ad nostram accedens presenciam, humiliter nobis supplicavit, petens, ut terram dicti Koncha Cumani Nemchich vocatam in Comitatu Nitriensi existentem, ob merita serviciorum suorum, que nobis fideliter impendit cum omni diligentia, ex liberalitate Regia eidem confere dignaremur. Nos itaque attendentes, quod idem Iuuanka Comes fideliter nobis serviverat et servire poterit in futurum, dictam terram Nemchich vocatam, in eisdem metis et terminis, in quibus Concha Cumanus antedictus tenuit et possedit, et per eum suis heredibus perpetuo contulimus possidendam, ita tamen quod idem Iuuanka, Comes dictam tenuit et possedit, et per eum suis heredibus perpetuo contulimus possidendam, ita tamen quod idem Iuuanka Comes dictam terram alienare seu vendere non possit ullo modo, sed ipse et filii sui sub servicio proventuum suorum possidebunt, et eandem terram per fidelem nostrum Budon Comitem filium Alexandri eidem fecimus assignari. In cuius rei memoriam firmitatemque perpetuam presentes dedimus litteras duplicis sigilli nostri munimine roborando. Datum per manus magistri Farcasy Electi Albensis Aule nostro Vice Cancellary dilecti et fidelis nostri. Anno domini millessimo ducentesimo sexagesimo quarto, regni autem anno vicesimo mono.
Ez oklevelet a túróczi konvent Leskouchi Doboz fia István fiának Mykusnak kértére 1358-ban hitelesen átirta, s ez átiratra vonatkozólag mondja Cornides D.: „ez ipso originali a Domino Daniele Ivanka mecum communicato 417descriptum et cum patre Kaprinay collatum et quidem 1° Febr. 1778.” A m. k. egyetemi könyvtárban D. Cornides Diplomata Tom. VI. p. 185.–6; közölte Fejér Gy. Cod. Dipl. IV. 3, 183.–5. l. „ex originali Ivankaiano” azonban hiányosan.
51. (298. laphoz.)
1266. Mart. 23-ról. Mária (Margit) szigeten. IV. Béla fiával István if. királylyal kötött béke pontjait hiteles oklevélbe foglalva kiadja.
Nos Bela Dei gracia Rex Ungariae innotescimus universis praesentium per tenorem, quod carissimum nostrum filium Stephanum, Ducem Transilvanum, Dominum Cumanorum recepimus ad plenam dileccionem nostram paternam et amorem sincerum, quo pater consvevit dilectum filium amplexari … Promisinus … praedicto filio nostro carissimo, quod nec nos, nec domina Regina, concors nostra carissima, alliciemus, sollicitabimus aut recipiemus Cumanos, Barones, servientes vel aliquos homines suos praeter rusticos et villanos; qui filius noster similiter promisit nobis non sollicitare, allicere et recipree Barones, servientes nobiles et alias homines nostros praeter ruricolas inhabitandi gratia transmigrantes…
Actum et datum in insula Beatae Virginis anno ab incarnacione Domini MCCLXVI. Indictione VIIII. nono die Marcio exeunte…
Theiner I. 284. l. DXVIII. sz. Árp. k. uj okt. III. 128.–31. l. 88. sz.
52. (298. laphoz.)
1266. Mart. 23-ról. Mária szigeten. István if. király atyjával IV. Bélával kötött béke pontjait hiteles oklevélve foglalva kiadja.
Nos Stephanus Dei gracia junior Rex Hungariae, Dux Transilvanus, Dominus Cumanorum… Quia pater noster promisit nobis, quod nec ipse, nec domina Regina, mater nostra, nec Bela Dux, frater noster praedilectus, nec etiam domina Anna Ducissa, soror nostra carissima, allicient, sollicitabunt aut recipient Cumanos, Barones, servientes, vel aliquos homines nostros praeter rusticos et villanos…
418(Ez okmányban István ifj. király sorolja el, s erősiti ünnepélyes esküvel a fentebbi békeokmányban foglalt pontokat.)
Árp. k. uj okt. III. 136–139. l. 92. sz. Theiner I. 284. l.
53. (305. laphoz.)
1266. István if. király Parabuch ispánnak hű szolgálataiért több birtokot adományoz.
Stephanus Dei gratia junior rex Hungariae, Dux Transilvaniae, Dominus Cumanorum. Omnibus Christi fidelibus, praesentem paginam inspecturis, salutem in omnium Salvatore. Regalis culminis mansvetudo remediis et utilitatibus invigilat subditorum, qua dom prospicitur, dum dignis premiis adjunguntur, ex ipsorum opulencia regis gloria concrescit et augetur. Proinde universorum noticie harum serie declaramus: quod attendentes fidelitates et servitiorum merita, que nobis Parabuch comes a primevis puericie nostre temporibus exhibuit indefensse, in domo nostra famulando fideliter ac devote, qui eciam in nostris et regni nostri magnis et arduis negociis in Cumano et legacionibus nostris diversis in regno nostro et extra regnum multipliciter se totum insudavit beneplacito regio exponendo, omnia ad benignitatem animi revocantes, ut eius exemplo reliquos ad fidelitatis antidota fortius accendamus, terram Castri de Karassou, Kuke vocatam, et terras Castri de Kewe, Wolter et Belan vocatas, ac terram Castri de Tymes, Rety vocatam; praeterea de terra Popth vocata, quae iacet in Comitatu Tymisiensi, quam terram Keyran Dominus de Cumanis de genere Borechol, ex collatione carissimi Patris nostri, et nostra possidebat; ex consensu et beneplacito duorom filiorum suorum ac omnium cognatorum ejusdem, videlicet: Illan, Jardar, Michi, Chibuk et Ona Dominorum de Cumanis, ex nostro permissu, consensu, voluntate et collacione expost facto, eidem Parabnch Comiti medietatem vendidit pro quadraginta marcis, quas in exzemetis purpuris, deauratis et aliisrebus preciosis persolvit plenarie coram nobis, Cuius quidem terrae Popth medietas fuerat terra Udvarnicorum nostrorum; alia vero medietas fuerat Castrensium de Tymes. Item duas terras, obtentas a Domino rege, carissimo Patre nostro, Temerken vocatas, scilicet Muk Graeeci et Mike, origine Ismaelitis, sine haerede decedencium, et sitas iuxta Morisium in Comitatu Orodiensi, et terram Fulgudus de Comitatu Chanadiensi; nec non tres terras Wonuz appelatas, que quondam feurunt Paratorum 419arcuum nostrorum in Comitatu Chanadiensi, cum diversis et singulis litteris collatas sub compendio presertim inseri facientes, auctoritate eciam presentium innovando, ipsas collaciones dudum factas duximus confirmandas. Et ut ipse collaciones obtinere dignoscantur roboris perpetui firmitatem; et ne ullo unquam tempore aliquo ingenio contra ipsas litteras aliquas debeant adtemptari, nomina earundem terrarum mandamus penitus aboleri, et Parabuch nomine singulas ordinamus et statuimus appellari: Et quia beneficia regia favore debent benevolo solidari: omnes premissas terras contulimus cum omnibus utilitatibus et pertinentiis suis, et sub antiquis metis et limitationibus ipsi Parabuch Comiti, et suis heredibus, heredumque successoribus, perpetuo valiture donacionis titulo inviolabiliter duraturas. Ne igitur premissorum series successivorum mutacione temporum offuscari valeat, vel in dubium revocari, vel etiam ausu temerario per quempiam retractari: presentes ad perpetuam memoriam concessimus litteras, dupplicis sigilli nostri munimine roboratas.
Datum per manus Magistri Petri-Vicecancellarii dilecti et fidelis nostri anno Domini millessimo ducentesimo sexagesimo sexo.
Horváth P. Coment. 108.–111. l. Wagner után; Fejér Cod. IV. 3. 342–4. E MSS. Malyoianis Katona T. VI. p. 466. – –. Bárány Torontál m. oklev. 51. l. IV. „azonban mindegyiknél hiányosan közöltetvén, itt ez oklevél kipótolva adatik.
Ez oklevelet 1300-ban Prabuch fia István kértére a csanádi káptalan átirta; ez meg van a nemzeti muz. Soos család ltárában eredetiben, a m. k. egyetemi könyvtárban Koppi kéziratai között 264 l. Extract. Hist. ex protocollo Archivi Jasoviensis 1779. másolatban.
Parabuch grófról van még emlités 1268-ban, midőn István király néki Komárom megyében Vágh melléki Meger falut örök joggal adományozza. Budai kamarai levéltár fasc. 1532. N°. 3. hártyán irt eredeti, megjelent Fejér Cod. IV. 3, 488. l.
54. (306. laphoz.)
1267. István ifjabb király ajtónállójának Endrének, Iván fijának, atyja seregei ellen vivott csatákban tanusitott hős tetteiért Aranylábu-Bács falut adományozza.
Stephanus dei gracia Junior Rex Ungarie, dux transilvan. omnibus Christi fidelibus peresentem paginam inspecturis salutem in domino. Licet regia pietas manum munificam porrigere debeat universis, illos tamen, quorum experta probitas laudata est 420in prosperis et in adversis, principaliori debet prosequi munere et favore, ut alii eorum exemplis invitati ad fidelitatis opera forcius accedant. Proinde ad universorum noticiam harum serie volumus pervenire, quod licet magister Andreas Janitor noster filius Ivan, nobis et regno nostro in pluribus expedicionibus casibus et fortunis servierit fideliter et devote, nec rebus volens parcere, nec persone et ea enarrari nequeant per singula suo modo, quedam tamen in medium prodocimus et inseri volumus per presentes. Cum graves persecutiones per parentes nostros extra meritum nostrum pateremur, idem affectus sinceritate, obsequioso famulatu nobis reddidit adeo se devotum, quod pre ceteris mortis eventibus se ponebat. Et cum Ladislaus Woywoda et Iula frater eiusdem venissent cum Cumanis contra nos ad partes transilvanas, qui tamen inspirante divina gracia in fugam sunt conversi, contra insurgentes nobis cm fervore sume fidelitatis arma pertulit viriliter et potenter se dubiis fortune casibus exponendo. Et cum claustra castri Feketehalom adiisemus, derelinquentibus et deserentibus pluribus baronibus nostris et militibus ac omnibus nobilitus regni nostri, post non posse resistere nostris persequentibus inimicis; ipse nullo modo nos reliquit, sed pocius adherens nostro lateri in ipso castro in nocturnis et diurnis vigilys et in alys multis tam grata et acceta nobis servicia impendit, que vix possunt per singula recitari. Preterea cum contra Laurencium filium Kemyn conflictum haberemus, ante omnes alios milites nostros se pugne opponens, rectorem vexilli exercitus illius lancea sua prostravit et alios duos bonos milites prosternendo, ac ipsum Laurencium filium Kemyn capitaneum dicti exercitus persecutorem et maiorem inimicum nostrum et nostrorum, captum in armis suis et in equo suo cum predictis tribus militibus ad nos duxit. Demum cum versus Tyciam duxissemus gressus nostros, in conflictu Erney bani inter alios milites nostros prostratis multis militibus laudabiles exercuit milicias viriliter et potenter. Ad hec in Ilsuascek in conflictu, quo Herricus palatinus cum duobus filiis suis captus fuit, ipse non ultimus sed primus et eciam proxima et prior lancea sua fuit, ubi erunt coram oculis nostre maiestatis. Quamobrem in recompensationem fidelitatum et serviciorum ipsius volentes grata vicissitudine eidem occurere, licet pro modico reputemus, quod ad presens agimus, respectu eorum que facile intendimus et meretur, villam Aranlabovbach vocatam, que fuit Petri comitis filii Turey, que ab eodem propter notam infidelitatis sue manifestam, que nota est toto regno, fuit alienata et ada manus mostras devoluta, quam Bachkolda cumano consuleramus, et a filiis ipsius propter infidelitates ipsorum, quas iidem persequentes nos et 421nostros commiserunt manifeste, quia ad preceptum parentum nostrorum contra nos insurrexerant, moventes exercitum, nos fuerunt insecuti, si facile poterant, in ruinam nostram et iacturam nostrorum; auferentes et recipientes, predicto magistro Andree et suis heredibus heredumque successoribus, cum monasterio cum portu de Peturuarada utriusque partis Danubii cum foro et iudicio cum omnibus aliis utilittaibus ac pertinentiis suis ex nostra gracia speciali contulimus perpetualiter et inrevocabiliter possidendam. Ut igitur hec nostra collatio robur obtineat perpetue firmitatis, nec in aliquo cursu temporum per quempiam possit vel debeat in irritum revocari aut aliquatenus retractari, prefato, maistro Andree et suis posteris presentes concessimus litteras, duplicis sigilli nostri munimine roboratas. Datum per manus magistri Petri dilecti et fidelis nostri aule nostre Vicecancellary Anno domini millessimo ducentesimo sexagesimo septimo.
A budai kamarai levéltárban N. R. A: fasc. 647. N° 31. lévő s hártyán irt ép eredetiről zöld veres sinoron függő viasz pecsét töredékeivel: ugyanezt némi hibákkal kiadta Fejér Cod. Dip. IV. 3. 407.–9. l. „Monasterim beati Nicolai de Bach pedis aurei et possessiones eiusdem” emlittetnek egy 1291-ik évi oklevélben Fejér Cod. VI. 1, 167. l.
55.
1268. Az esztergomi káptalan bizonyságlevele arról, hogy a Mária királyné által Kelduchyn nevü kún közbenjáróinak Mártonnak és Györgynek adományozott Nyr nevü földnek birtokába a királyné parancsára nevezett Mártont és Györgyöt beigtatta.
A B C D
Gregorius prepositus et Capitulum Ecclesie Strigoniensis omnibus Christi fidelibus presentes litteras inspecturis salutem in domino. Ad universorum noticiam tenore presencium volumus pervenire. Quod cum domina Maria illustris Regina Vngarie, nobis per suas litteras precepisset, ut unum ex nobis cum Comite Rubyno villico Strigoniensi homine suo mittere deberemus, cuius testimonio idem Comes Rubynus terram ipsius domine Regine Nyr vocatam, quam Mortonus et Georgio interpretibus Kelduchyni cumani eadem domina Regina in prefatis suis litteris se contulisse scribebat, perambularet et statueret hominibus memoratis. Nos iuxia ipsius domine reginae mandatum unum ex nobis virum ydoneum et discretum, videlicet Wytkam presbiterum Ecclesie nostre Decanum ad terram misimus antedictam; qui demum rediens nobis redulit, quod cum dictus Comes Rubynus ad ipsam 422terram accedens, eandem per metas suas veteres, vocatis et presentibus hominibus reginalibus supra eadem terra Nyr residentibus, perambularet et circuiret, et prefatis Mortunus et Georgio assignare intenderet; Petrus filius Johannis de Nyr civis Strigoniensis in ipsa terra comparens, presentibus prefatis hominibus reginalibus de Nyr, et nominatim ex eisdem Georgio, Palen, Syka, Leguen et Petro filio Buchte ac alys ipsius terre vichinis et commetanis, terram hereditariam ad usum trium aratorum suffcientem, non cum metis seperatam, sed mixtim adiacentem, disctinctam cum herbis, in eadem terra Nyr dixerit se habere. Et tam dicti populi reginales, quam eciam aly commetanei eundem Petrum in ipsa terra Nyr affirmaverunt et confessi fuerunt habere terram quantitatis memorate. Predicti etiam Martunus et Georgius, quibus ipsa terra reginalis assignata extitit, terram prefati Petri, in eadem mixtim adiacentem, ut premisimus, cum feneto et alys utilitatibus ac pertinencys suis reliquerint et dimiserint eidem Petro pacifice sine aliqua inquietudine possidendam. In cuius rei testimonium et memoriam presentes nostras concessimus litteras sigilli nostri munimine roboratas. Datum per manus magistri Sixti Scolastici Strigoniensis anno domini M° CC° LX° octavo.
Knauz Monum. Eccl. Strigon. I. p. 560–1.
Az itt előjövő Kelduchyn kún hihetőleg egy személy Keldech kúnnal, a Gyula fiával, kiről e kötet 304. 389. lapján IV. Béla és III. Endre korából van emlités téve.
Munkánk 2-ik kötete szövegénél ez oklevél későbben, 1874-ben jelenvén meg, az abban fel nem emlittethetett; itt azonban az oklevéltárba felvétetett érdekességénél fogva, mivel ez Mária királyné által Mártonnak és Györgynek a Kelduchin nevü kún „interpres”-einek adományozott Nyr nevü föld birtokába beigtatását tartalmazza. E kifejezést: „Mortunus et Georgio interpretibus Kelduchini cumani” azok, kik a magyarországi kúnoknak nem magyar nyelvüségét a külföldi tudósokkal együtt vitatják, állitásuk igazolására mint uj és erős adatot egész buzgalommal felhasználják, mert ime – ugymond – itt világosan mondatik, hogy Kelduchin kúnnak „tolmácsra” van szüksége, mert magyarul nem tudott; tehát a kún nem magyar nyelvü nép.
Első tekintetre ez adat meglepőnek tünik fel; e véleményt azonban a latin fejtegető szótárak megczáfolják, melyekben az „interpres” szó többféle jelentése igy fordul elő: közbenjáró, alkudozó, magyarázó, fejtegető, tolmács. Már az maga gyanut ébreszthet, hogy az egy Kelduchin két tolmácsot tartott, vagy használt volna, s hogy ezek kúntolmácsi érdemeikért Mária királynétól földet nyertek volna adományba, ez alig hihető. Tekintsük meg az e korbeli viszonyokat, midőn IV. Béla és fija István között való régi gyülölség hosszu, véres harczokban tört ki, melyek alatt apa és fiu egyenlő hévvel s minden eszközökkel igyekeztek a kúnoknak győzelmet biztositó fegyvereit magok részére megnyerni; 423e szerint Márton és György „interpres”-sége abban állott, hogy mint közbenjárók, alkudozók a vitéz Kelduchint fegyvereseivel IV. Béla pártjára jutalom igéretekkel édesgették; s mint e munka II. k. 298. l. emlittetik, nemcsak a király, hanem Mária királyné is mindent elkövetett és sikerült is nekik a kúnok közül némelyeket, mint a Batsholda fiait megnyerni, ezek közé tartozott Kelduchin is, kivel a köbenjárást, alkudozást Márton és György sok fáradság után kedvező sikerre vezetvén, ezen a királyi család fontos érdekében tett interpresi szolgálataikért Mária által királynéi föld adományozásával jutalmaztattak; ezenkivül még a jutalmazás nagyobb mérvben, mint Batsholdánál, ugy Kelduchinnál is el nem maradt.
Ha szabad az egy korbeli Kelduchin és Keldech kún személyneveket ugyanazon egynek venni, ugy a Kelduchin megjutalmazását is kimutathatjuk, mivel III. Endrének egy 1292-ik évi oklevele szerint több (aranyos) maróti kúnok, ezek között Gyalma fia Keldech hét puszta birtokot Bars és Nyitramegyében IV. Bélától adományul nyertek; a fentebbi oklevél szerint Nyr birtok Esztergom megyében feküdvén, az ugyanezen megyebeli Marton és György a szomszéd Bars megyei Kelduchint és családja tagjait téritették át a király pártjára.
Az „interpres” szó jelentésére nézve figyelmet érdemel, hogy Rogerius szerint (Endlicher 260. l.) a magyarok azért is zúgolódtak a király ellen, hogy ha a kir. udvarba jöttek, a királyt látni se volt alkalmuk, csak távolról, és hogy „solum per interpretem loquendi habebant facultatem,” – ezt már csak nem fogják a kúnok magyartalanságát vitatók sem állitani, hogy Béla magyar király, magyar alattvalóinak nyelvét nem értvén, ezek vele csak tolmács által beszéltek volna; látni való tehát, hogy itt a közvetlen érintkezés hiánya volt a panasz oka, mert III. Béla óta a királyhoz panaszt csak irásban lehete beadni, melyre a király szinte irásban válaszolt; ez irásbeli folyamodási rendszer kifejtette az udvarnál a közbenjárói, mintegy udvari ügynöki szokást – interprességet, – mi a Béla magyarjainak, látva, hogy a kúnoknak hozzá szabad bemenetelük van, nehezen esett.
56.
1269. Jun. 2-ről. IV. Béla király előtt a monoszlai nemes családbeliek, ezek között Gergely a kúnok birája testvéreivel az ősi birtokokon megosztoznak.
Bela dei gracia Hungariae … Cumanieque Rex … Ad universorum … noticiam tenore presencium volumus pervenire, quod Nicolaus filius Andree, et Petrus filius Petri ab una parte, Comes Gregorius Iudex Cumanorum, Thomas et Stephanus filii Thomae fratris eiusdem Comitis Gregorii ab altera nobiles de Monuzlo coram nobis personaliter constituti – – – – Anno domini M° CC° sexagesimo nono, decimo kalendas Julii regni autem nostri ano tricesimo quarto.
424Hazai Oktár VII-ik köt. 114–6. l. két oklevélben.
Hazai oklevéltáraink megnyilván, az azokban felfedezett oklevelek ugy az átalános hazai, mint a kúnok történetére mind nagyobb világosságot nyujtanak. Ily nagy becsü adatot nyertünk a gróf Erdődy család galgóczi levéltárából nyilvánosságra jutott fentebbi oklevélben, midőn abban az első, eddig ösmert kúnok biráját monoszlói Gergely ispán személyében megnevezve találjuk. Fentebb láttuk, hogy István if. király a „kúnok ura” czimet 1260-ban felvevén, azt 10 évig, 1270-ben történt trónra léptéig viselte. – Ez időből az uj telepitvényes jászkúnok belkormányzatáról majd semmi adattal sem birunk, egyedül 1262-ben Menk kúnok vezére, 1266-ban Keyran kún főur s nemzetsége vannak emlitve. A fentebbi uj adatból azonban láthatjuk, hogy az országos és atyja ellen vivott harczias ügyekkel elfoglalt if, király István a kúnok feletti hatóságát nem közvetlen, hanem erre általa megbizott tiszt által gyakorolta, a ki 1269-ben s talán elébb is már 1237-ben élt monoszlai nemes Gergely ispán lévén, őt kell az eddig ismert adatok szerint az ezelőtt csak 30 évvel beköltözött kúnok első birájának tekintenünk; mely czimet és hivatalt már a következő 1270-ik évben Moys nádorra ruházva találunk.
A hazai okmánytár VII-dik kötetében közlött oklevelek szerint ugy látszik, hogy ezen Gergely a később Csupor nevet nyert családból származott, melynek egy sarjadéka Csupor Domokos alább 1357-ben előfordul.
57. (306. laphoz.)
1270. Nov. 17-ről V. István király megerősiti atyjának Bélának azon kiváltságlevelét, melyben Moys nádor részére vagyonairól szabad rendelkezhetési jog engedtetik.
Stephanus Dei gracia Hungariae … Rex … ad universorum … notitiam harum serie volumus pervenire, quod Moys Palatinus, Comes Supruniensis et Iudex Cumanorum … exhibuit nobis privilegium Domini Belae, illustris regis Hungariae … (1262-ik évről) Datum anno domini millesimo ducentesimo septuagesimo, decimo quinto kalend. Decembris, regni autem nostri anno primo.
Budai kam. Ltár Monial. VBuden. fasc. 46. sz. 8. hártyán irt eredetiről: kiadta Fejér Cod. V. 1, 42–44. l.
Érdekes ez oklevél azért, mivel – mennyire kinyomozni sikerült, – az ország nádora ugy, mint kúnok birája, legelőször ez oklevélben emlittetik.
Endlicher Mon. Árp. 529. l. ennek eredetije meg van Budai kam. ltár Monial. Poson. fasc. 63. sz. 2. Moys nádor 1272. év közepén meghalt.
Horváth P. latin munkája 170. lapja szerint a nádorok közül, ki a kúnok birája czimet viselte, első volt 1269-ben Ujlaky Lőrincz. Hogy ez adatot Horváth mi forrásból vette, eddig felfedezni nem sikerült. Van azonban 425a budai kamarai elvéltárban egy terjedelmes kézirat ily czim alatt: „Dignitariorum Regni Hungariae Saecularium Liber,” ennek 9-ik lapján kezdődik: „Catalogus Palatinorum,” s a 12. és 13. lapon következőleg van folytatva:
1267. 46-us. Laurencius I. de Hedrehvara Comes Simigh. Et de Kemluk. fasc. 633. N° 8. etc.
1268. idem fasc. 200. N° 28. propria expeditio etc. Comes solum Simighien.
1269. idem, omnium primus Iudex Cumannorum. Fasc. 358. N° 19. etc.
1270. idem – fasc. 472. N° 21. Et eodem.
1270. 47-us. Moys seu Moyses II. de Megyes et Iudex Cumanorum sub Stephano V° Comes Soproniensis Fasc. 585. N° 29. etc.”
A régi oklevelekben oly gazdag kamarai levéltár adatai felhasználásával készitett ezen jegyzéken nyilván mondatik, hogy Hédervári Lőrincz nádor vette fel először a „kúnok birája” czimet, azonban az idézett levéltári eredeti oklevélben ez nem foglaltatik; mert Lőrincz nádor e IV. Béla által 1269-ben kiadott oklevélben egyszer s következő szavakban jön elő: „notum facimus per presentes universis. Qúod cum inter nobiles de genere Salamon de villa Vata ex una parte, ut udvornicos nostros de Chollocuz de villis Leg et Poson super quadam terra paludosa suscitata fuisset materia questionis et ea prim … (olvashatlan) Laurencio palatino Comite Symigiensi dilecto et fideli nostro et postmodum coram nobis diucius fuisset ventilata” stb.
Hihetően a fentebbi jegyzék szolgált alapul Horváth Péternek, de az eredetit a levéltár ez időbeni elzártsága miatt nem használhatta, melyben pedig a fentebbi adat nem foglaltatik. Czech a nádorok sorozatáról szóló kézirati munkájában Ujlaky Lőrincz 1269-ik évi kúnok biróságát illetőleg Horváth P. munkájára s állitására kétkedőleg hivatkozik.
Hogy kik voltak a nádorok közül legelőször a kúnok birái s Ersébet királynéról Lehóczky Hungar. Stat. et Ord. Poson. 1796. Pars I. p. 253. minden forrás megnevezés nélkül ezeket irja: a kúnok első birája volt 1270-ben Moyses nádor, 1319-ben Farkas Tamás. 1458-ban Parlagi László „Iam An. 1228. Petrus Palatinus Iudex Cumanorum in Dipl … Elisabetha consors Ladislai. V. R. anno 1270. fuit Cumana de genere Kupchech et Mandula jam Kupche de Orbova dicta, ex his fuit etiam Humur (seu Ürményi) Archiep. Coloc. Item familia Uz de Panyit, de Kakat et Kolbászállyása, item Cseh de Kománafalva” … Frankl V. szerint 1228-ban Dénes és Moys voltak nádorok s XIII. században Péter nevü nádor csak 1278-ban fordul elő először; a kúnok még 1228-ban Magyarországon kivül lakván, a nádor birósága reájok ki nem terjedhetett. Ersébet királynéról pedig csak annyit tudunk, hogy kún fejedelem leánya volt, de hogy a Kupcsek és Mandula nemzetségből származott, sőt hogy a kúnoknál ily nemzetség lett volna, erről eddigi történelmünk nem emlékezik.
58. (307. laphoz.)
1272. Ersébet királyné a nagy Moys nádortól Mária királyné által elfoglalt falukat fijának Moys nádor s kúnok birájának visszaadja.
426Elisabeth Dei gratia Regina Hung. … cum die oppositionis coronae capiti nostro promisimus juramento, quod jura nobilium per antecessores nostros indebite alienata, et iniuste occupata, reddi faciemus et restituti…
Datum anno domini millesimo ducentesimo septuagesimo secundo.
Fejér Cod. V. 1, 237–8. l.
59. (315. laphoz.)
1272. Bruno olmüczi püspök X. Gergely pápának, ettől nyert megbizatás folytán több ország s ezek között Magyarország egyházi állapotáról jelentést tesz.
Sanctissimo parti domino G. Sacrosanctae Romanae Sedis Summo Pontifici B. Dei gratia Episcopus Olomicensis debitam reverentiam, devotaque pedum oscula beatorum … Haec … sunt pericula a Regno Hungariae Christianitati imminentia: Primum quod in ipso regno Cumani manutenentur, qui non solum alienigenis, sed etiam ipsius regni incolis atrociter sunt infesti, et modo apud alios minus solito preliandi, infantibus et senibus non parcentes, juvenes et juvenculos captivatos in sui ritus maliciae deducunt consvetudinem, ita quod potentiam suam taliter iam multiplicaverunt per eosdem, quod ipsi Ungariae certum ex hoc imminet periculum et iactura, et terris etiam convicinis. Item in eodem regno manifeste heretici et scismatici confoventur, terrarum prougi aliarum. Ecce ipsa Regina Ungariae est Cumana, proximi parentes eius gentiles sunt et fuerunt. Duae filiae regis Ungariae Ruthenis, qui sunt scismatici, desponsatae fuerunt. Soror iuvenis huius regis Vathatio est tradita, Ecclesiae inimoco…
Theiner I. 306. l. 535. sz Árp. k. uj okt. IV. 10.–19. l. 8. sz.
60. (230. laphoz.)
Kelet nélkül. Tamás a kúnok püspöke jelenti az esztergomi káptalannak, hogy az esztergomi polgárok s egyház között a békét helyreállitá.
427Reverendis in Chro patribus et dominis Capituli Strigon. Th. Cumanorum humilis minister salutem stb.
Esztergomi okt. II. 232. l.
61. (310. laphoz.)
Kelet nélkül. IV. Béla és V. István királyok Szabolcs megyei Ayac, Thos, Patroh birtokokat Thescenh és Boliar nevü kúnoknak adományozták.
Gr. Zichy cs. okt. I. 215. l. 1322-ik évi oklevélből.
62. (317. laphoz.)
1273. Jun. 8-ról. I. Károly siciliai király levele a magyarországi kúnok fővezéréhez Albrethez és más kún nemesekhez, melyben őket V. István halála után László királyhozi hü ragaszkodásra buzditja.
Sriptum est Magnifico viro Albret et alys nobilibus Cumanis dilectis amicis suis etc. Multiplicibus efferimus laudibus fidelitatis vestre constantiam, quam et erga clare memoriae dominum S(tephanum) Illustrem Regem Vngarie servavistis et servatis etiam incensanter erga iuniorem dominum Regem Ladislaum heredem ipsius filium carissimum strenne sibi et potenter contra hostes pronptis animis assistendo. Super que licet vestrum impleatis debitum, quo eidem iuniori Reginationis identitas vos astringit: nos tamen, qui honorem et exaltationem ipsius, non aliter quam nostros, prosequimur, constitutimur vobis exinde speciliter debitores, proponentes ausore Deo, collata et conferenda per vos nobis in ipso Rege servantia, condignis retributionibus iuxta meritorum vestrorum exigentiam conpensare. De impediendo (igy impendendo helyett) autem per nos dicto Regi subsidio contra hostes, scire vos volumus, quod sicut per nostros frequentes nuncios et litteras iam respondimus: parati semper sumus de gente ac rebus nostris magnifice ac potenter ei succurrere, quotienscunque fuerimus requisiti. Rogantes devotionem vestram actentius et ortantes, quatenus solitos vestre ferventis fidei a dictum Regem affectus pariter et effectus indesinenter continuare curetis; sicque vos in omnibus ad incrementum honoris eius spectantibus indefensis (igy) studiis exercere. Quod 428et apud ipsum et nos etiam pro multiplicatis meitis multiplicetur nobis cumulus premiorum. Datum apud Vrbem Ueterem VIII. Juny prime indictionis.
A „Registri Angioini A. 3, sz. a. Reg. Caroli 1. czimű kötetéből 90. l. u. o. Magyar diplom. Eml. Az Anjou korból I-ső köt. 1874. 34. l.
Ez oklevél e munka 2-ik kötetének III. László korára vonatkozó része megjelenése után adatott ki, még is ezt az oklevéltárba felvenni el nem mulaszthattuk, miután ebben egy érdekes adat foglaltatik arra nézve, hogy a kúnok ez időben mily döntő befolyást gyakoroltak az ország közügyeire. Ez oklevelet III. László királynak ipa Károly siciliai király V. István halála után 10 hónap mulva intézte „nagyságos Albrethez és más kún nemzetekhez kedves barátaihoz.” E levélben előjövő Albret név a kúnoknak e korban hires fővezére Alpra nevével azonos, kinek főrangú állását maga a „nagyságos” czim is mutatja. Kiemelvén Károly e levélben a kúnoknak elébb István, ennek halála után pedig fia László király iránt az által tanusitott állhatatos hűségét, hogy ellenségeiknek bátor lélekkel ellentállottak, s bár ez kötelességük volt, mivel őket az ifjú királyhoz nemzetiségük ugyanazonosságra csatolja: mindazáltal Károly király magát ez által különösen lekötelezettnek mondván, igéri, hogy a hű szolgálatokat méltóan fogja viszonozni, s értesiti a kúnokat hogy, mint ezt gyakori követei által és leveleiben már nyilvánitotta, kész a magyar királyt nemcsak sereggel, hanem pénzzel is, ha erre felszólittatik, nagyszerüen és hatalmasan segiteni; egész figyelemmel megkéri tehát a kúnokat és inti, hogy buzgó hüségük szokott indulataival a királyhoz állhatatosan ragaszkodjanak s eként hü szolgálataik szaporodásával irányukban a jutalmak halmazát is növeljék.
Károly szavát megtartá; több izben váltott követségek után 1277-ben Bursonai Jakab vezérlete alatt Lászlónak sereget küldött segitségül, mely csak a hires marchfeldi csata után tért 1278-ban vissza; de a kúnok hüsége sem ingadozott; a belviszály legyőzetett, majd Ottocár elébb leveretett, később megöletett s László trónja külellenségtől biztositva állott; míg nem Fülöp szentszéki követ által kicsikart eskü folytán hű kúnjait László király a keresztyén vallás elfogadására erőhatalommal kényszeritvén, az e miatti elégületlenség a hódi csata után a körösszegi véres jelenettel végződött.
63. (352. laphoz.)
1273. III. László Banai Mihály és Miklós testvéreket hű szolgálataikért Wasy és Zelebegh Komárom megyei földek birtokával jutalmazza.
Ladislaus dei gracia Hungariae … etc. Rex … consideratis fidelitatibus et serviciorum meritis Michaelis (filii Emerici de Bana) et fratris sui Nicolay fily Laurency patruelis, que 429ydem pro fidelitate Corone Regia nostre debita in diversis regni nostri expedicionibus, specialiter in defensione ecclesie sancti Laurency de Hay de preceptu nostro contra insultus Cumanorum cum offusione sangvinis ipsorum et morte quamplurimorum serviencium et cognatorum suorum et specialiter pro morte seu interfecione Sebasciani fratris ipsorum fideliter impenderunt, in recompensationem serviciorum suorum … terras Wasy cum remu seu portu in eadem habito et Zelebegh vocatas. … eidem magistro Michaeli et Nicolao fratri suo … dedimus. Donavimus … Datum … anno domini M° CC° LXX° tercio…
Hazai okt. VI. k. 190.–191. l. A hazai Okmánytár VI-ik kötete 1876-ban megjelenvén, az ebből átvett fentebbi, elébb ösmeretlen oklevél alapján kijavítandó e munka II-ik kötete 352. lapján foglalt azon állitás, miszerint a kúnok a hayi egyházat 1283-ban támadták volna meg, mert a fentebbi oklevél ezt már 1273-ik év végén emliti, s igy e hadjárat az 1273-ban III. László és anyja Ersébet közti viszály idejére teendő, midőn az Ersébet pártján volt kúnok az országban szerte prédáltak és pusztítottak.
64. (322. laphoz.)
1277. Oct. 6-ról Budán. III. László király Thavarnuk nevü földet, melyet elébb Thorzok nevü kúnnak adott, de ettől visszavett, testvérének Ersébetnek adományozza.
Nos Ladislaus dei gratia rex Hungariae tenore praesentium significamus quibus expedit universis. Quod nos ob devotionem quam habemus erga beatam virginem et salutem animae nostrae, quandam terram Thawarnuk vocatam, in medio possessionum domine Elisabethae sororis nostrae de insula beatae virginis adjacentem, quam Thorzok Cumano contuleramus, ab eodem penitus revocando et suas litteras irritando et revocando, eandem dominae Elisabethae et Ecclesiae beatae virginis dedimus, donavimus et contulimus perpetuo possidendam; unde volumus quod nullus tam de hungaris quam Comanis eandem sororem nostram vel officiales suos ratione ipsius terrae audent vel praesumat molestare. Super quo etiam eidem nostrum privilegium conferimus, cum presentes nobis fuerint reportate. Datum Budae tertio die beati Francisci confessoris anno domini millessimo ducentesimo septuagesimo septimo.
A fentebbi gyürü pecsét alatt kelt adománylevelet László király ugyan ez évben kiváltságlevél alakjában kiadta, mely 1447-ben a budai káptalan 430által hitelesen átiratott, ennek eredetije meg van a budai kamarai levéltárban V. Buden. Monial. fasc. 5. N° 4. Megjelent Árp. Uj. Okt. IV. 76–77. 80.–1. Cornides kézirataiból Czech.
65. (329. laphoz.)
1278. Septemb. 22-ről. III. Miklós pápa inti III. László királyt, hogy Filep apostoli követ intéseinek engedelmeskedjék.
Nicolaus Episcopus servus servorum Dei, carissimo in Christo filio … Regi Ungariae Illustri salutem et apostolicam benedictionem … licet universis et singulis regionibus … favorem Apostolicum … impendere teneamus … nunctamen nobilis Regni Ungarie necessitates Apostolice Sedi frequenter expositas precordialiter intuemur, auditas recolimus, et non sine cordis amaritudine sepius contemplamur. Condolemus enim tumultuosis motibus et sediciosis tumultibus illius, qui vel per dissidia simulctatum alterutrum dissident, vel congressus mutuos et bella plus quam civilia immaniter colliduntur. Ex quibus inter alia, dono pacis mortalibus cunctis accomodo libello dato repudii, graviter solium regale deprimitur, eiusque depresso regimine non solum in Regno ipso vastantur bona fidelium, sed iura Ecclesiarum et aliorum piorum locorum in direptionem veniunt, et libertas ecclesiastica dampnabiliter conculcatur; animarum quoque subsecuntur deploranda pericula, nefanda personarum excidia et alia fere innumera detrimenta. Quare non immerito accenditur zelus noster … querentes anxie oportunum in tante necessitatis articulo remedium adhibere: licet desideremus interdum, quod … nostram possemus illic exhibere, pressenciam et … ibi perosnaliter existentes …per evidentiam operis proprios explicaremus affectus; verumtamen, quia id conditio nostra non potitur, quia ingruentium undique negotiorum immensitas sive varietas non permittit, ad venerabilem in Christo fratrem Philippum Episcopum Firmanum … nostre convertimus deliberationis intuitum, et in suarum considerationem virtutum … nostre fluctuationis super hiis anxietas conquiescit. Nam cum, sicut experientie probatione didicimus, dederit ei Dominus os et sapientiam lingvamque adiecerit eruditam, ut sciat quando debeat proferre sermonem; cum etiam in eo vigeat rectitudo iudicii, consilii providentia, in zelo sobrietas, in agendo strenuitas, et experientia in arduis aprobata …Nos itaque … eum … ad Regnum ipsum, sibi legationis officio plene commisso in eodem Regno ac Polonie, Dalmatie, Croatie, Rame, Servie, Lodomerie, Gallitie et Cumanie partibus illi conterminis, ut in eis evellat et destruat, dissipet et dispendat, edificet et plantet in nomine Domini sicut viderit, expedire, de fratrum nostrorum 431consilio velut pacis angelum destinamus – – – – Quocirca Serenitatem regiam rogamus et obsecramus in domino Jesu Christo, quatenus eundem Episcopum …cum illuc Deo duce pervenerit, benigne recipiens et honeste pertractans, sibi tamquam Apostolice Sedis Legato pro ipsius sedis et nostra reverentia te constituas verbo benevolum et vultu serenum eius salubribus monitis et consiliis, ac hiis, que tibi ex parte nostra suaserit; ita efficaciter intendendo, quod Episcopus ipse Regio fultus auxilio, in exequenda sollicitudine legationis ei credite possit cum adiutorio Dei prosperari facilius, nosque tuam Celsitudinem dignis laudum preconiis proinde merito attolamus. Datum Viterbii X. Kalendas Octobris Pontificatus nostri anno primo.
Theiner I. 329. Árp. k. Uj. Okt. IV. 114.–117. l.
66. (329. laphoz.)
1278. Septemb. 23-ről. III. Miklós pápa Filep fermói püspököt apostoli követül Magyarországba küldi.
Fejér Cod. Dipl. V. 1, 485. Theiner I. 327. Árp. k. Uj Okt. IV. 110.–113. l.
67. (235. laphoz.)
1278. III. Miklós pápa a Minorita szerzet magyarországi főnőkének meghagyja, hogy szerzetesei közül néhányat a kúnok megtéritésére küldjön.
Nicolaus Episcopus etc. Dilecto filio … Ministro Provinciali ordinis fratrum Minorum regni Hungariae salutem etc. … discretioni tue praesentium auctoritate committimus, ut fratres eiusdem ordinis, quos ad hoc ydoneos esse cognoveris, de consilio aliquorum discretorum fratrum, tue provincie ad Cumanos, qui ad suscipendam fidem catholicam dispositi esse videntur, transmittere, valeas, ut eis predicent verbum dei, tibi et per te fratribus illis, qui iam missisunt illuc, vel quos propter hoc mitti contigerit, nichilominus concedentes, ut illos, qui ad ficem predictam, converti voluerint, possint iuxta ritum, quem in talibus romana observat ecclesia, baptisare. Datum. Viterbii nonis Octobris anno primo.
Theiner Mon. I. 337. l. DLI. sz. Árpád k. Uj Okt. IV. 163. l.
43268. (332. laphoz.)
1279. Junius 23-ról Budán. III. László király esküvel erősített oklevelében a r. catholicus hit megtartására, a kúnok megtéritésére s megzabolázására magát kötelezi.
Ladislaus dei gratia Hungariae, Dalmacie, Croatie, Rame, Servie, Gallicie, Lodomerie, Comanie, Vulgarieque (igy) rex, omnibus Christi fidelibus presentes inspecturis, salutem in auctore salutis. Divine visitationis exordium, quo nos dominus veros oriens visitavit ex alto, quo sancte matris ecclesie visceribus adunamur, lumine Catholice fidei illustrati, in progenitore nostro sancto Rege Stephano a sancta Romana ecclesia recognoscimus, ut debemus. In ipso enim hortodoxe fidei, divina afflante clementia, sacrum redolevit ungventum, in ipso alluvione celestis gracie pullulante, una cum reliquis Serenissimis Regibus Hungarie claro germine descendentibus, ab eodem Regni gubernaculum suscepimus et coronam. Et ut principatum fidei in sacrosancta Romana ecclesia consistere, eandemque Christi thalamum et trinitatis hospitium luculencius demonstraret, non a se vel ab alio, sed ab eadem Romana ecclesia matre omnium et magistra regni dyadema revelatione divina meruit obtinere, ut ab ea quasi quodam Capite principali dona sua in omne corpus diffunderet lux divina et exsortem se ministerii intelligeret esse divini, qui a Petri soliditate recederet deviando. Et quia nihil est, quod lumine clariore prefulgeat, quam in principe recta fides, cupientes toto mentis annisu tentoria fidei dominice ampliare eiusdem sanctissimi Regis Stephani progenitoris nostri vestigiis pro modulo inherentes, ut in archam domini sub unitate fidei inter ceteros Comanorum multitudinem, pro parte caractere dominico insignitam, suscepto baptismatis sacramento, quamvis adhuc in via morum errantem, reliquam etiam partem a ritu paganissimi (igy) ad agnitionem christiane fidei, mediante Venerabili et sanctissimo patre dno Philippo dei gratia Episcopo Firmano, apostolice sedis Legato, ejusque sancto ministerio, domini cooperante clementia, producamus, quatenus celeste Regnum proficiat per terrenum, sollenniter promisimus et iuravimus ad sacrosancta dei evangelia in presentia eiusdem Venerabilis dni Legati et omnium Praelatorum ac Religiosorum virorum et Satrapum nostrorum, qui aderant tunc praesentes.
Primo quidem iuravimus, quod fidem Catholicam et ecclesiasticam libertatem servaremus et teneremus ac teneri faceremus et servari in Regno nostro et terris nobis subjectis, quodque constitutiones et decreta sanctorum Regum pro genitorum nostrorum, et bonas consvetudines 433eorundem, nec non omnia alia et singula que nostri progenit ores in sua consve verunt coronatione iurare, inviolabiliter servaremus, Venerabilique patri dno Philippo, apostolice sedis Legato, et aliis, quibus ex officio competeret, assisteremus debito eum effectu iurisdictionis et potestatis nostre brachio, ad comprimendos hereticos de Regno et terris nobis subiectis.
Secundo iuravimus in in presentia predictorum, quod novem alios articulos, qui fidem Catholicam et ecclesiasticam libertatem, nec non Christianorum et Comanorum statum tangunt, effectualiter impleremus, et modo simili servaremus ac servari a nostris subditis faceremus.
Demum promisimus et juravimus Venerabili patri dno Legato prefato attendere et servari facere articulos infrascritos, quos pro cultu Justicie et unitate fidei observanda Uzuz et Tolon, principales Comanorum, pro se et universitate Comanorum, quorum vicem et consensum se habere dicebant, in presentia eiusdem dui Legati et nostra sollempniter et publice se facturos, servaturos sine reffragacione qualibet assumpserunt, et modis omnibus curabimus ac in nostrum suscipimus officium et ministerium Regie maiestatis sub obligatione regni nostri et nostra eosdem principales Comanorum et universos Cumanos, articulos infrascriptos fideliter servaturos, omnem ad hoc, quantum ad nostrum spectat officium, curam et operam impendendo.
Qui quidem articuli hoc ordine declarantur: ut scilicet universi Comani et singuli cujuscunque etatis et sexus, qui nondum sunt baptisati, volunt et desiderant recipere baptismatis sacramentum, et suscipere et tenere omnia ecclesiastica sacramenta, et quecunque alia servanda docet, tenet et predicat Romana ecclesia sacrosancta, et ydolorum cultura ar omnibus et singulis Paganorum ritibus dimissis et prorsus relictis, servare Catholice fidei unionem. Et quod descendent et recedent a tabernaculis suis et domibus filtrinis, et habitare et morari in Villis Christiano more, in edifficiis et domibus solo fixis, expressius assumpserunt, et conformare se in omnibus moribus et ritibus christianis promiserunt expresse. Preterea in Regno et terris nostro domino subiectis ab omnibus insolentiis et incendiis faciendis ac interfeccione Christianorum et eorundem sangvine effundendo retrahent penitus manus suas, et inantea ullo unquam tempore facient, nec pacientur fieri huiusmodi aliquatenus per suos famulos et subiectos. Preter hec iidem procuratores Comanorum eidem domino legato humiliter supplicarunt, quod ipse dnus Legatus procuret ordinare Inquisitores 434aliquos fidedignos, qui per singulas generationes eorum et generationum gradus sibi in invicem quacunque linea attinentes, et per omnes alios subiectos eorum inquirant et sciant super premissis omnibus et singulis veritatem, quam dno Legato et nobis referre et exponere teneantur: ut is qui in aliquo premissorum transgressor inventus fuerit, penam ecclesiasticam, quam meretur, ab eodem Venerabili patre et ecclesia ipsa recepiat et per nos temporalis vindicte debitam sentiat ultionem. Ceterum spedicti procuratores Comanorum procuratorio nomine pro se et pro eisdem Comanis renunciaverunt et abdicaverunt omnia Monasteria, ecclesias et possessiones Monasteriorum, ecclesiarum et omnium nobilium et ceterorum Christianorum, que et quas hactenus iniuste et minus debite occuparunt ac etiam tenuerunt, asserentes eosdem Comanos et se esse pratos ad remittenda et restituenda iuxta mandatum eiusdem dui Legati omnia et singula supradicta.
Promittimus etiam sub sponsione fidei et prestiti iuramenti ab obligationibus supradictis, ut premissa omnia et quecunque alia pro ampliatione fidei christiane et ecclesiastice libertatis ac sublimatione Regulis solii et statu pacifico Regni nostri, idem pater venerandus apostolice sedis Legatos in convocatione publica Regni nostri faciende vicesimo die post festum beati Johannis baptista duxerit ordinanda, acceptabimus, servabimus et attendi et servari ab omnibus nostre ditioni subiectis firmiter faciemus. Que omnia, videlicet tam raticulos prenotatos, quam alia, que in prefata convocatione per ipsum dnum Legatum fuerint ordinata et sollempniter publicata, ed eternam rei memoriam in nostris scriptis publicis sub bulla nostra aurea seriatim redig faciemus, ac sic redacta et bullata Legato trademus et tradi faciemus prafato. Quodsi per prefatos Comanos ad predicta et singula observanda et implenda exhortationibus, persvasionibus, racionibus et precibus forsitan inducere non possemus, recepimus, promisimus et iuravimus, quod in congregatione praedicta contra dictos Comanos indicemus et faciemus exercitum generalem de Regno et terris nobis subiectis, ad quem nostros et Regni nostri invitabimus et invitari faciemus amicos, ad conpellendum eos per dictum exercitum et alios quoslibet utiles modos brachio regie potestatis ad recipienda, facienda, ac etiam observanda omnia et singula supradicta. Si vero prefati Comani per nos de plano induci poterunt ad recipienda et servanda omnia et singula supradicta, promittimus sub obligationibus supradictis, quod eos faciemus clare necessarios obsides custodiendos et tenendos iuxta Regnum 435et terram nostram, ad mandatum et preceptum prefati dni Legati, in loco seu locis per illum seu illos, de quo vel quibus eidem dno Legato videbitur expedire.
In quorum omnium testimonium, memoriam et noticiam pleniorem, nec non perpetui roboris firmitatem presentes concessimus litteras dupplicis sigilli nostri appensione et munimine roboratas.
Datum Bude per manus Magistri Nicholay Aule nostre Vicecancellarii, dilecti et fidelis nostri. Anno Domini MCC. septuagesimo nono. nono Kal. Julii. Regni nostri Anno Septimo. –
Arm. II. caps. VII. N° 8.
Theiner vet. Momm. I. p. 339.–341. Jun. 24-re teszi.
Ez oklevél ugy látszik először jelent meg: Topographia m. regni Hung. Vien. 1718. p. 314. ez után közli: Pray Dissert. p. 115. Farlati Illyr. Sacr. V. 378. Raynald ad a. 1279. uro XXXI. Katona T. VI. p. 790. Horváth P. Coment. P. 66. Fejér Cod. Dipl. V. 2, 507. Endlicher Monum. P. 554. Farlat után. Ezen keresztségi oklevél emlittetik azon régi levelek között, melyeket a király által megerősités végett bemutatandó oklevelek átadásával megbizott Baky Endre és Szabó Gergely kiskún kerületi táblabiráktól Dósa Pál és Varró István jászkún kerületi küldöttek előtt Nánásy János a kiskún kerület részéről Bécsben 1745-ik évi febr. 25-én átvett, mint papiron irt egyszerü másolat.
69. (292–98. laphoz.)
1279. Jul. 8-ról. III. László király Mikud bánnak V. István alatt szerzett hadi érdemei tekintetéből a Doboka várához tartozó Dobokavárfalva helységre s más birtokokra, melyeket Mikud bán V-ik Istvántól nyert volt adományban, uj adomány levelet ád.
Ladislaus dei gracia Hungarie etc. Rex. … Ad universorum noticiam harum serie volumus pervenire. Quod Mykud banus, filius ocmitis Mykud … exhibuit nobis privilegium domini Stephani patris nostri carissimi, incliti regis Hungarie clare memoire, confectum super collacione ville castri de Doboka Dobokawarfalva vocate etc. Et petivit a nobis cum instancia, ut nos ipsum privilegium carissimi patris nostri ratificare, et predictas terras per ipsum patrem nostrum dicto Mykud bano collatas eidem relinquere etc. Ac fidelitates et servicia ipsius, que idem dicto patri nostro exhibuit etc. in presenti nostro privilegio exprimere … dignaremur. Cuius fidelitates et 436servicia, prout in privilegio eiusdem patria nostri, plenius vidimus contineri, taliter in presentibus duximus inferenda.
Quod cum dominus Rex Béla avus noster karissimus, habito iniquo consilio quorundam baronum suorum, dictum patrem nostrum de suo regno miserabiliter ad partes Transilvanas effugasset, exercitum Hungaricum et Comanicum, quem idem avus noster ad fugundum patrem nostrum miserat, idem Mykud banus et magister Emericus frater eiusdem ac ceteri barones patris nostri devicerunt. Ubi idem Mykud banus cum predicto magistro Emerico fratre sua laudabilia servicia cunctis intuentibus exhibuit et impendit.
Et cum idem Rex Bela maiorem exercitum preduce Laurencio filio Kemyni contra ipsum patrem nostrum destinasset, et idem pater noster cum predictis Mykud bano et magistro Emerico ad alys baronibus suis in Castrum feketeuholm vocatum se inclusisset, dicti Mykud banus et magister Emericus ac aly barones ipsius patris nostri de predicto Castro exeuntes, cum exercita avi nostri sub eodem castro viriliter pugnaverunt, et eodem exercitu devicto, triumphum laudabilem reportarunt, Laurencium filium Kemyni et alios complures captivando, et sic ipsum patrem nostrum de predicto castro suis virtutibus liberarunt.
Post egressum autem eiusdem patris nostri de predicto castro, tercium exercitum comanicum eiusdem avi nostri contra patrem nostrum transmissum, cuis dux Menk comanus fuerat, ydem Mykud banus et magister Emericus ac alii barones predicti patris nostri devicerunt.
Item quartum exercitum predicti avi nostri, cuius dux Erney banus fuerat, simliter devicerunt.
Postmodum autem exercitam dicti avi nostri, cuius dux Bela filius domina Anne, dux de Machon fuerat, quem contra patrem nostrum miserat iterato, in loco Iluazeg vocato, prenominati Mykud banus et magister Emericus ac aly barones patris nostri devicerunt, et laudabilem victoriam optimerunt. Henricum banum, tunc palatinum et alios quamplures, ex hominibus eiusdem avi nostri captivando, Preuchul theutonico, tunc Rectore castri Budensis et alys quampluribus captivatis et eciam interemptis. Ubi licet ipsi Mykud banus et magister Emericus multa fidelitatis servica impendissent, tamen idem Mykud banus inibi letalia vulnera est perpessus, sicut hecomnia in predicti patris nostri privilegio nobis plenius patuerunt. Constitit stb. Nos itaque pro tot et tantis servicys dicti Mykud bani stb. prefatam villam Dobokavarfalva vocatam … dimisimus et reliquimus ac eciam de novo contulimus 437atque tradimus prenetato Mykud bano collacionem per ipsum patrem nostrum … iam dudum factam … confirmantes. Statutimus insuper, ut quicunque nostrorum successorum predictam villam et terrast prefatas a prefato Mykud bano vel eius posteritatibus successu temporum auferre, revocare vel aliquo modo alienare attemptaverint, iram dei omnipotentis se senciant incurrisse, et sancte Dei genitricis, semper virginis Marie, et beatorum Apostolorum Petri et Pauli, nec non sanctorum Confessorum Stephani, Emerici atque Ladizlay anathemate feriantur. In cuius rei … Datum … anno domini M° CC° septuagesimo nono VIIj Idus July Indiccione septima regni autem nostri anno septimo.
Hazai Oktár VI. k. 240.–243. l.
A IV. Béla és fia István mint if. király között 1261.–1268-ig folyt viszályokkal rég irott történelmünk alig emlékezik, s az erre vonatkozó adatokat az e korbeli egyes oklevelekből kell összeállitani. Hogy e belháboru mily elkeseredettséggel folyt, mutatják az annak megszüntetésére a két fél között Pozsonyban, Poroszlón, Zsokolon s Máriaszigeten létrejött békekötések; magokról az apa és fia közöt lezajlott harczokról az eddig ismert oklevelek között a fentebbi nyújt legrészletesebb adatokat, melyekből érdeks lesz az események eddig hiányosan ösmert sorozatát összeállitani.
IV. Béla elhatározván, hogy Istvánt elfogatja s őt elsőszülöttségi jogától megfosztja, ellene erős sereget küldött, mely elől István Erdélybe menekült, de az őt üldöző magyar és kún hadak László vajda és testvére Gyula vezetése alatt Erdélybe is követték, hol azonban István serege által megverettek.
Ekkor Béla Kemény Lőrincz vezérlete alatt kúnokból még erősebb sereget inditott fija ellen, ugy hogy hivei az ellentállás lehetlenségét látva, őt nagy részök elhagyta; minek folytán István kevés hiveivel Brassó közelében a Feketehalmi várba menekült, melyet Kemény Lőrincz csakhamar ostrommal bekerített; azonban a várőrség a kúnok csapatait gyakori kirohanásaival több izben megverte, s végre Kemény Lőrincz visszavonuló hadait István, kinek seregéhez lassanként magyarok és szászok mind nagyobb számmal csatlakoztak. Dévánál utólérvén, itt Csák Péter által oly fényes győzelmet nyert, hogy maga Kemény Lőrincz is fegyverestől, lovastól elfogatott s István szerencséje kedvezőre fordult.
E nem várt veszteség feletti haragjában IV. Béla a kún Menk vezérlete alatt fija ellen uj erős kún sereget küldött, de ez is Istvánnak mindinkább erősbülő hadai által annyira tönkreveretett, hogy István vitéz seregével a Tisza felé vonult.
Ezen utjában ismét Erney bánnal találkozott, ki több főemberekkel a kir. hadak élén Istvánt megtámadta, azonban István hadainak vezére Csák Péter a királyi csapatokat véres csatában ugy megverte, hogy maga Erney bán is fogságba esett; – minek következtében István a Tiszán átkelve, a Duna felé tartott.
438Ekkor az öreg király személyesen hadra kelt István ellen, seregeik már csatára készültek, midőn István személye ellen harczolni nem akarván, fegyverét letette, s magát, bár győztes, atyja kegyelmére megadta.
E gyászos belháborúnak 1262-ben a posonyi béke vetett véget, melyről ismételve Pozsonyban, majd Poroszlón uj békeokmány készittettett, s ez 1263-ban a zokoli zárdában ujolag szentesittetett.
Ez után a kúnok egész tömege urok Istvánnak a pártjára visszaállott, s e miatt az egyháznagyok által szitott viszály ismét kitörő félen volt, s látva Béla, hogy István seregével magyar hadai nem mérkőzhetnek, fija kún csapatai ellenében tatár, lieflandi s más északi pogány hadakat hivott segélyül; végre a pápa IV. Orbán közbevetette magát, s 1266-ban Máriaszigeten a béke ujolag megköttetett, de ez ismét nem vala állandó.
IV. Béla megtudván, hogy fija István nejével és gyermekeivel a pataki várban tartózkodik, ezt véletlen bekeritteti ostrommal, azonban Istvánnak sikerült kimenekülni, hanem az if. királyné Ersébet László fiával s Sabina és Ersébet leányaival fogságba esett.
Ezt megtudva István, vitéz seregével a király hadai ellen indult, Isaszeghnél találkoztak 1267-ben, s IV. Béla fija által igen véres csatában legyőzetett, unokája macsói herczeg Béla elfutott. Henrik nádor két fiával fogságba esett: – az if. királyné Ersébet és gyermekei szabadságukat visszanyerték.[3]
70. (338–42. laphoz.)
1279. August. 10-ről. III. László király oklevele, melyben a kúnok egyházi, vallási, birtok, osztály, katonai szolgálat és törvénykezési ügyeiről intézkedik.
Ladislaus dei gracia Hungarie, Dalmacie, Croacie, Rame, Servie, Gallicie, Lodomerie, Cumanie, Bulgarieque rex. Omnibus Christi fidelibus presentem paginam inspecturis salutem in salutis largitore. Ad universorum noticiam, tam presencium quam futurorum volumus pervenire, quod cum venerabilis pater Philippus, dei gracia Firmanus episcopus, apostolice sedis legatus, ad nos et regnum nostrum specialiter ab eadem sede sancta, a Christi scilicet vicario fuisset destinatus, ipsius salubri svasione et sancta inductione concurrentibus, placuit dominis Cumanorum, scilicet Alpar et Uzur, et ceteris dominis de Comanis, ac simpliciter omnibus nobilibus de Comanis, et universitati, eorundem, ut ipsi relictis idolorum cultura et omnibus ac singulis paganorum ritibus prorsus dimissis, ad catholice seu orthodoxe fidei 439unionem convertantur, ac sacri baptismatis universi et singuli cuiuscunque etatis et sexus, qui nondum sunt baptisati, recipiant sacramentum et servent omnia ecclesia sacramenta, et quecunque alia docet, tenet et predicat ecclesia Romana sacrosancta. Et quia fides sine opere mortua, sicut legitur, reputatur, nos ut assumpte fidei sancte perfectio apud ipsos et in ipsis sumat inicium, et principale iaciat fundamentum, cum ad hocce eosdem dominus legatus quodammodo coarctaret, recepimus et prius de septem generacionibus eorundem Comanorum, prout sunt, septem obsides, que nos ad tempus faciemus obtineri. Quos quidem Dominos de Cumanis et nobiles Cumanorum et totam gentem eorundem, in regno nostro existentem, nos solenni et publica congregacione in regno nostro facta, et diligenti deliberatione cum baronibus et nobilibus regni nostri habita descendere fecimus, modo ac locis infrascriptis.
(1.) Videlicet a modo descendent et recedent a tabernaculis suis et domibus filtrinis, et habitabunt ac morabuntur in villis more Christianorum in edibus et domibus solo fixis.
(2.) preter abrasionem barbarum et abreviacionem capillorum, et habitum vestium eorundem, super quibus eosdem preter ipsorum voluntatem venerabilis pater dominus legatus, ad nostram devotam instanciam, lenitate paterne pietatis condescendens, invitos non coëgit, sed in aliis se moribus Christianorum conformabunt.
(3.) et quod in regno et terris nostris ab omnibus insolenciis et insidiis faciendis, ac interfectione Christianorum ac eorum sangvine effundendo, retrahent penitus manus suas.
(4.) et ut antea nullo unquam tempore facient, nec fieri permittent huiusmodi per suos famulos et subiectos. Et ut premissa per eosdem observentur, ordinabit dominus legatus inquisitores aliquos fide dignos, qui per singulas generaciones eorundem et generacionum gradus, quacunque linea sibi invicem attinentes et per alios omnes subditos eorum inquirant et sciant super premissis omnibus et singulis veritatem, quam nobis et eidem domino legato, imo ecclesie, referre et exponere teneantur, ut ille, qui in aliquo premissorum transgressor inventus fuerit, penam ecclesiasticam, quam meretur, ab ecclesia accipiat, et nihilominus per nos temporalis vindicte sentiat ultionem.
(5.) Et quia copiosa multitudo Comanorum copiosum terre spacium capiebat, statuimus, ut hi, qui cum generatione sua inter Danubium et Ticiam, aut iuxta fluvium Kriss, vel inter flumina Morus et Kris, aut ex utraque parto fluminis eiusdem, vel inter flumina Tymus et Maros 440aut circa eadem descenderant, et non alias, sed super eisdem fluminibus seu locis, sive terris, super quibus primitius quamlibet generacionem cum suis tabernaculis dominus Bela rex avus noster illustris rex Hungarie, inclyte recordationis, descendere fecerat, ibi et nunc descendant et resideant modo premisso, tanquam nobiles regni nostri; conferendo et dando eis ibi terras nostrorum uduarnicorum reginalium et alias terras condicionariorum aut hominum nobilium sine herede decedencium, quamlibet illarum cum pertinenciis et utilitatibus suis, sylvis videlicet, fenetis, piscaturis, quas eorum descensus concluserit, que nostre collacioni de iure dignoscuntur pertinere, remanentibus iuribus et possessionibus monasteriorum et ecclesiarum semper salvis.
(6.) Dedimus insuper et contulimus eisdem vacuas terras nobilium et iobbagionum castri, tales, que a tempore Tartarorum vacue perstiterunt et fructuosis utilitatibus carent, videlicet piscaturis et sylvis lucratiuis, ita tamen, quod iisdem nobilibus et iobbagyonibus castrorum nos pro talibus vacuis terris ipsorum aut iustum precium persoluemus, aut concambium equivalens conferemus, quas omnes iidem domini et nobiles de Comanis, de qualibet generacione ipsimet inter se diuident, pro modo et qualitate cuiuslibet sive statu.
(7.) Tales vero vacuas terras nobilium et iobbagionum castrorum, que fructuosis vigent utilitatibus et abundant piscaturis videlicet et sylvis indensis, quemadmodum est premissum, et eciam terras tales, super, quibus iidem nobiles et iobbagiones castri domicilia aut populos, seu villam habent, sive in aliis minoris utilitatis existant, easdem tales terras ipsi quidem nobiles et iobbagiones castri, quorum fuerint, libere et pacifice inter eosdem Comanos possidebunt, quod et predicti Domini de Comanis et generaliter omnes nobiles Comanorum consenserunt, ut ad presens inter ipsos et eosdem nobiles mutua compaternitas et cognacionis affinitas contrahatur, et maior inter ipsos dilectio et amicicia propagetur, verum iidem nobiles et Comani equali prerogativa libertatis gratulentur.
(8.) Precise expressimus, quod domini et nobiles Comanorum universi et singuli ad nostrum exercitum, ad quem nos personaliter accesserimus, venire teneantur, sicut ceteri nobiles regales servientes[4] et si qui ex iisdem negligentes existiterint, eandem ulcionem, idemque 441iudicium pacientur, quam vel quod incurrent alii nobiles regni nostri, qui non veniendo existiterint negligentes.
(9.) Ceterum, super articulo restitucionis captivorum Christianorum, quem dominus legatos precipuum et maximum pre ceteris mente reputabat, ad nostram et venerabilium patrum episcoporum et ceterorum prelatorum ac baronum nostrorum instanciam, idem dominus legatus paternaliter condescendit hoc modo: quod captivos, quos in regno et terris nostris Christianos quoquo modo retinebant, precise et absolute reddere, nec retinere tenebuntur, alios vero captivos suos, in extraneis regnis captivatos, retinebunt.
(10.) Ad hec: quia predicte septem generaciones Comanorum in diversis locis, et in pluribus processibus, utpote domini archiepiscopi Colocensis, et venerabilium patrum dominorum Varadiensis, Agriensis, Chanadiensis et Vaciensis episcoporum residebunt et descendent, volumus, eodem domino legato annuente, ut unus quisque eorundem venerabilium patrum accedat ad generacionem in sua diecesi descendentem, cum uno barone nostro, et duobus servientibus de regni nobilibus fide dignis, et idem nondum baptisatis sacri baptismatis imponat sacramentum, et tum super captivis, qui in regno et terris nostris fuerint captivati, remittendis, quam eciam super vacuis terris nobilium pretaxatis, quas modo premissio eorundem Cumanorum descensus incluserit, videant et inquirant omnimodam veritatem, et demum nobis fideliter debeant remandare, ut nos eisdem nobilibus regni nostri, quorum t erre fuerint, sciamus in precio vel in concambio respondere.
(11.) Nec hec pretermittimus, quod iidem domini de Comanis et nobiles et universitas Comanorum, iudicio Palatini regni nostri, qui fuerit pro tempore constitutus, subiacebunt, sicut tempore Bele, avi nostri fuerat institutum, qui quoslibet cum incolis regni nostri in omnibus articulis iudicabit, assidente ei iudice seu principe, qui iin generacione qualibet fuerit institutus, prout a tempore avi nostri exstiterat observatum; hoc duntaxat excepto, quod si lis inter duos nobiles Comanos super effusione sangvinis vel aliquo casu inciderit, extunc eundem solus iudex illius generacionis, qui de parte rei existiterit, iudicabit, nihilque in eorundem duorum nobilium Comanorum litibus precipere poterit Palatinus, et, si alter huiusmodi duorum inter se litigancium sententiam iudicis sue generationis refutaret, ad nostram presenciam evocando, extunc eosdem duos nos personaliter, assidente nobis 442similiter iudice generacionis sue, iudicabimus iusticia mediante: hoc specialiter declarato, quod si in alterum talium duorum nobilium Comanorum effusio sangvinis immineret, et idem pertinens ad mortem, ad nos confugere posset incidenter, extunc huismodi effusionem sangvinis, ex hoc, quod ad nos pervenit, evadet, sed nihilominus debebit exsulari, et sic manendo extra regnum, tamquam exul requiret graciam redeundi ab iis, quos excesserat, si poterit obtinere, sed interim donec obtinebit, non in regno, sed extra regnum permanebit, si vero persona excedentis talis fuerit, pro qua intercessores, de dominis et nobilibus Comanorum statim, cum ad nos confugerit, accesserint veniam super exulacione excedentis postulantes, extunc talis excedens ab huiusmodi exilio erit absolutus, sed de rebus et bonis suis, et in quem excessit, ut premisimus, statisfaciat.
(12.) Porro assumsimus et assummimus, quod neminem de servis eorundem dominorum et nobilium de Comanis, si ad nos venerit, recipiemus, nec barones nec nobiles regni nostri eosdem recipere poterunt vel tenere, imno eosdem servos cum universis rebus suis, apud quoscunque inventi fuerint, restitutere tenebuntur, villas eciam, quas a quibusdam exiis, que nostre collacioni de iure spectant, abstuleramus, eisdem a quibus abstulimus, restitui faciemus.
(13.) Ceterum quoniam predicti domini de Comanis et nobiles Comanorum una ac eadem cum regni nobilibus perfruantur libertate, statuimus, ut sicut a tempore sanctorum regum progenitorum nostrorum super regni nobiles et eorum populos, nec per nos, nec per regni barones descensus fieri debebit violentus: ita ac eorundem populos, nec per nos necper dominam reginam, karissimam consortem nostram et nostros barones descensus violentus fieri non possit, nec debeat, ullo modo.
(14.) Insuper eciam terras seu possessiones, quas hactenus ex collacione progenitorum nostrorum et nostra, cum privilegiis eorundem et nostro, vel aliquibus aliis evidentibus instrumentis iuste et pacifice possidere dignoscuntur, ea possidere valeant et habere.
Ut igitur series huismodi ordinacionis per nos facte robur obtineat perpetue firmitatis, presentes concessimus litteras duplicis sigilli nostri munimine reboratas. Datum per manus discreti, viri magistri Nicolay aule nostre vicecancellarii, dilecti et fidelis nostri. Anno domini MCCLXXIX. Quarta idus Augusti regni autem nostri anno septimo.
443Endlicher Monum. r. Hung. Árp. 559.–565. l. után.
Ez oklevelet először Beel M. igtatta be: „Notitia geograph. Hist. Districtuum Cumano-Jazygum” czimü s a m. n. muzeumban meglévő kézirati munkájába, melynek érdekében ő a Jászkúnságot 1730-ban beutazta, de, hogy hol jutott ez oklevélhez, nem emliti; előfordul azon oklevelek között, melyeket kiváltságaik megerősitése alkalmával a jászkúnok 1745-ben felmutattak; felmutatták azonban egyszerü másolatban, mely – ugymond – „a főméltóságu magyar királyi (a hivatalnév kimaradt) levéltárában létezik;” majd ugy látszik Subich Ferenc helytartósági titkár közölte ezt a bécsi cs. k. titkos levéltárból a jászkún kerületek közönségével 1765. előtt, mert Koppi a m. n. muzeumi könyvtári kéziratai; miscellanea 45. ezt mondja; „in transumto Jászberényini 1° July 1765. ex archive Jazygum et Cumanorum per Ord. Notar. Joannem Terjeky confecto,” – Praynak a m. kir. egyetemi könyvtárban őrzött kéziratai: tom. XVI. p. 56. ez oklevél kezdetén e jegyzet olvasható: „Copia a magnif. D. Subich S. Princ. Alberti Secretario mihi communicasta”; majd Pray 1775-ben megjelent: Dissert. hist. crit. In ann. Vet. Hunn.” Cz. munkája 117-ik lapján ez oklevelet „ex originali” közli: Fejér Cod. Tom. V. vol. II. p. 519. e jegyzettel kiséri: „E secretiori Aúg. Domus Tabulario pervenit ad manus Prayi per M. D. Schubich Ser. Princ. Alberti Sécretarium”; kiadták ezt még katona Hist. Crit. T. VI. p. 796.; Kovachich Suppl. Ad Vest. Comit. I. p. 36; megvan Cornides után kijavítva a Széchényi Okl. gyüjt. T. III. N° 39. s az 1790-iki országgyülés iratai között; Pray után közölte Horváth Péter Comentatio p. 73., Endlicher Monum. P. 559. magyarul kiadta Palugyay III. k. 9. l. Dr. Fekete Jászkún tört. 32. l. Hornyik J. Kecskemét v. tört. I. 119. l.
Az eddigiek oda mutatnak, hogy az eredeti a bécsi cs. k. udvari titkos levéltárban őriztetik, hol azonban tett kutatás után is feltalálható nem volt; vagy lehető, hogy a vaticani levéltárban van letéve, mivel László király elébbi 1279. Jun. 24-kén kelt oklevele végén világosan azt igéri, hogy a Jul. 14-re hirdetett országgyülés végzéseit arany pecsétes oklevélbe fogja foglalni s ezt Filep pápai követnek kezéhez fogja átadni; ha ez igy csakugyan megtörtént, ugy ezen arany pecsétes oklevél a veticani levéltárból fog még idővel előkerülni, talán azon másik arany pecsétes oklevéllel, melyet a fentebbi 1229-iki oklevél szerint II. Endre még a Moldvában lakott kúnok részére állitott ki; ezeket azonban jelen évben Fraknói Vilmos és Pesty Frigyes jeles történet iróink Rómában siker nélkül keresték.
Alter Fr. phil. Miscel. Wien 1799. 180. l. szerint ez oklevélnek a bécsi udvari könyvtárban két másolata van meg, melyeket Alter és Pray által eredetiből közlött szöveggel a vonatkozó eltérésekre nézve összehasonlitott. Endlicher forrás megnevezés nélkül közli: Alter adatai nyomán különben azt látjuk, hogy ő a fentebbi másolatokból irta le. Az oklevél kelténél azonban eltérés van. Endlicher példánya szerint „quarta” a bécsi mindkét másolat szerint „nono Idus Augusti” áll.
44471. (336. laphoz.)
1279. III. László Latibort és fiait Sárosi Demeternek a Nógrád megyei Kurtus föld miatti háborgatástól eltiltja, s e földet az 1279. Jul. 14-én a nemesek és kúnokkal tartott országgyüléskor bárói és nemesei előtt ujolag nevezett Sárosi Demeternek adományozza.
Ladislaus dei gracia Hungarie, Dalmacie, Croaticie, Rame, Servie, Gallicie, Lodomerie, Comanie Bulgarieque rex. Omnibus Christi fidelibus presentem paginam inspecturis salutem in domino sempiternam. Ad universorum noticiam tenore presencium volumus pervenire, quod cum Latybor et filii sui filii iobagionum nostrorum de Tvruch Demetrium Comitem de Sarus fidelem nostrum super terra Kurtus iuxta Kurtus adiacenti in comitatu Neugradiensi existenti, quam eidem Comiti Demetrio ob merita serviciorum suorum in omnibus expedicionibus regni nostri impensorum, contuleramus, in causam evocasset, et ipsa causa coram nobis fuisset ventilata, tandem quia dictam collacionem ipsi comiti Demetrio in recompensacionem serviciorum suorum factam fuisse comperimus sub castro nostro Jauriensi, quod per regem Boomorum inimicum nostrum et persecutorem regni nostri rupta pace et vinculo streugarum dissoluto occupatum fuerat, in expugnacione eiusdem castri impederat, necnon aliis quibuslibet locis temporibus opportunis, habita deliberatione diligenti coram omnibus Baronibus et nobilibus regni nostri, qui ad congregacionem nostram convenerant, quam anno domini domini M° ducentesimo septuagesimo nono vicesimo secundo die festi Johannis Baptiste cum nobilibus et comanis ac aliis incolis regni nostri habebamus, coram eisdem baronibus et nobilibus regni nostri dictam terram Kurtus cum omnibus utilitatibus et pertinenciis suis ipsi comiti Demetrio ac suis heredibus perpetuo relinquentes pacifice et quiete possidendam, ac ipsam collacionem nostram prius factam innovando confirmandam, et eosdem Latibor ac filios suos ad terram eorum propriam in Turuch existentem transmisimus ad servicium consvetum nobis impendendum, silencium perpetuum dicto Latibor et filis suis super repeticione dicte terre imponendo, cassatis omnibus litteris ipsius Latibor et instrumentis quovis modo impertitis et optentis et in irritum revocatis. In cuius rei memoriam firmitatemque perpetuam presentes concessimus litteras dupplicis sigilli nostri munimine roboratas. Datum per manus discreti viri magistri Nicolai aule nostre vicecancellary dilecti et fidelis nostri. Anno domini millesimo ducentesimo septuagesimo nono, regni autem nostri anno septimo.
445A m. n. muzeumban őrzött ép hártyán irt eredetiről, melyen a rongált pecsét zöld piros selyem zsinóron függ.
72.
1280. A hay-i káptalannak bizonyságlevele, hogy László a Farkas fia Bodrog megyei földjét Gyopult Teprez nevü kúnnak 20 márkáért eladta.
A B C D
Magister Symon Prepositus et Capitulum Ecclesie Beati Laurency de Hoy omnibus Christi fidelibus presens scriptum inspecturis salutem in umnium salvatore. Ad universorum noticiam tenore presencium volumus pervenire, quod Ladislaus filius Farcasy fily Mordar, quondam Comes Falconariorum domini Regis de villa Turda, ad nostram accedens presenciam, quandam terram suam hereditariam Gyopul vocatam, sitam in Comitatu Budrugiensi, quam a parte orientali terre Voyosfeu, Teke vocate; a parte meridionali terre Kokot et Tywised; a parte occidentali Paka; a parte vero septemtrionali terra Ecclesie nostre Pypa vocata separant et distigvunt, cum omnibus utilitatibus et pertinencys suis, prout proavi et avi sui possederunt, presentibus Budy curiali comite, Stephano et Iwan Comitibus Judicibus Nobilium de Budrug, Hunta de Lekeche, Waltero Villico de Vdwart, et Magistro Petro filio Loys, una cum cognatis ejus de Paka, et volentibus vendidit Teprez Cumano, Wochun, Aglazlo et Ladislao filiis eius, ac eorum heredibus heredumque successoribus viginti marcis plene receptis ab eisdem; perpetue et irrevocabiliter possidendam. Assumpsit insuper idem Comes Ladislaus, quod Tepremez et filios eius predictos ob omnibus racione dicte terra molestare seu impetere volentibus, expedire propriis laboribus et expensis; prout se ad id spontanea obligavit voluntate. In cuius rei memoriam et perpetuam firmitatem ad peticionem parcium presentes concessimus litteras nostri sigilli munimine roboratas. Datum anno domini M° CC° octuagesimo. Dyonisio custode, Lazaro Cantore, Jacinto quondam Decano, Magistro Johanne, Blasio presbitero et aliis fratribus in Ecclesia Dei famulantibus.
Árpád k. Uj Okt. XII. 313.–4. l.
Ez oklevél szinte a 2-ik kötet szövege megjelenése után adatván ki, azt ide felvenni szükségesnek találtuk, s róla a 3-ik kötetben bővebben lesz szó.
44673. (303. laphoz.)
1281. III. László Endre egri püspöktől jogtalanul elvett egyházi jószágait visszaadja.
Ladislaus Dei gratia Hungariae … rex … Regiae majestati congruit iram temperare … accedens ad nostram praesantiam … pater Andreas … episcopus Agriensis … contra eundem … actiones feceramus severas, et processus iuris ordine non servato in gravamen Ecclesiae Agriensis, maxime vallem Agriensem devastando et depopulando, et fere omnes populos ecclesiae dictae Agriensis educendo in quandam terram ecclesiae praedictae Agriensis Scenholmbuda vocatam, sub nostra protectione congregando et ab eadem ecclesia penitus aufferendo. Item quasdam possessiones eiusdem Ecclesiae … Pouhomora, Turchedi et Nogteluk prope Teroize (Túrvize) inter villam Tur et Turparstuha (Túrpásztó) existentes similiter auferendo et nostris sequacibus condonando … sententiam per nos latam contra praedictum Andream Episcopum et Ecclesiam Agriensem … revocamus in his scriptis, et possessiones omnes et singulas … restituimus eidem Ecclesiae … rovocantes omnes donationes nostras et traditiones cuiuscunque factas … quas ex nunc et prout extunc cassas … enunciamus … Datum Agriae … anno domini millessimo ducentesimo octuagesimo primo, regni autem nostri anno nono.
Fejér Cod. V. 3, 80.–83. l. helynevek kihagyásával. Schmitth Episc. Agr. Jaurini 1763. I. 184. l.
74. (350–53. laphoz.)
1282. Zólyom. III. László király Thomay fijának Sige ispánnak a kúnok ellen Hódnál vivott csatában tanusitott vitézségét jószágadományozással jutalmazza.
Ladislaus dei gracia Hungarie, Dalmacie, Croacie, Rame, Servie, Gallicie, Lodomerie, Comanie, Bulgarieque rex. Omnibus Christi fidelibus presentes litteras inspecturis salutem in salutis largitore. Ad universorum noticiam tenore presencium volumus pervenire, quod nos consideratis fidelitatibus et serviciorum meritis Comitis Sygue fily Thomoy, que nobis indefesse fidelitatis studio solerti cura exhibuit propter corone fidelitatem et regie studio solerti cura exhibuit propter corone fidelitatem et regie remuneracionis ob respectum, specialiter tunc quando generalem conflictum in Houd habuimus, idem Comes Sygue coram oculis nostre maiestatis concernentibus ad aciem ipsorum inimicorum nostrorum se imposuit, letaleque 447vulnus acceptavit. Nos igitur s. a. t. Datum in Zolum per manus discreti viri magistri Bartholomei aule nostre Vice Cancellary dilecti et fidelis nostri anno domini M° CC° LXXX° secundo.
A m. n. muzeumi Kállay levéltárban I. Károlynak hártyán irt hiteles átiratából. Érdekes ez oklevél, mert ez a hódi csata évében adatott ki, s igy hogy e csata 1282-nél később nem történt, megállapitja.
75. (357. laphoz.)
1283. Márt. 15-ről. Budán. III. László Iwan és Kuchmek nevü kúnoknak megengedi, hogy Bechesnicha földjüket szegénységük miatt eladhassák.
Nos Ladislaus Dei gratia Rex Hungarie memorie comendantes significamus universis, quibus expedit, presentium per tenorem. Quod Iwan et Kuchmekchristiani Cumani fratres seu cognati Ityk Cumani ad nos accedendo dixerunt nobis, quod essent depauperati ultramodum, propter quod terram ipsorum que ipsos contingeret, et in Bechesnicha existentem, excepta parte terre Ityk cumani portione. Datum Bude in crastino reminiscere. Anno domini M. CC. Octuagesimo tertio.
Kivülről: Pohozinga.
Szalay Ágoston pesti régiséggyüjteményében N° 15. alatt levő s hártyán irt ép eredetiről – leszakadt pecsét jeleivel; – megjelent Fejér Cod. VII. 5, 595. l.
76. (354. laphoz.)
1283. Pesten. III. László Rathold nemzetségbeli Domonkosnak s többeknek hü szolgálatait megjutalmazza.
Ladislaus Dei gratia Hungariae etc. Rex … Ad universorum … noticiam harum serie volumus pervenire: Quod nos consideratis fidelitatibus et fidelium servitiorum preclaris meritis Dominici et Ladislai, filiorum Stephani; Rorandi et Deseu, filiorum Leustachii; Reynoldi et Nicolai filiorum Oliverii, magistrorum 448de genere Ratholth, dilectorum et fidelium nostrorum, nobis in diversis expeditionibus regni nostri laudabiliter ac devote exhibitis et impensis; specialiter autem tunc, cum Comani, temeraria et vesana presumtione inducti, contra nostram Maiestatem surrexerant, et nos levato exercitu nostro ad expugnandos, debellandos et compescendos eosdem Comanos personaliter accesseramus; iidem Comani hostiliter contra nos et exercitum nostrum irruentes, nobiscum bellum inierunt; inquo pello seu pugno iidem Dominicus, Ladislaus, Rorandus, Deseu, Raynoldus, et Nicolaus magistri, tanquam leones intrepidi cum ipsis Cumanis pugnaverant, occidentes et vulnerantes quam plures ex eisdem; ubi Laurentius frater eorundem, filius eiusdem Stephani laudabiliter debellando, vitam suam, pro fidelitate sacre corone regie debita terminavit. Nos igitur etc. Datum in Pesth … anno Domini MCCLXXX tercio.
Fejér Cod. V. 3, 165.–167.
77. (359. laphoz.)
1284. Január 1-ről. III. László Rofoyn ispánnak hü szolgálataiért Moch falut, melyet Alpra fiaitól ezek hütlensége miatt elvett, adományozza.
Ladislaus dei gracia Hungarie, Dalmatie, Croacie, Rame, Servie, Gallicie, Lodomerie, Cumanie Bulgarieque Rex, Omnibus Christi fidelibus tam presentibus quam futuris presentem paginam inspecturis salutem in omnium salvatore. Ad universorum noticiam tenore presencium volumos pervenire, quod nos consideratis fidelitatibus et servitiorum meritis comitis Rofoyn, que plurimum nobis tunc cum Rolandum et Stephanum filios Thome et ipsum Comitem Rofoyn ad conterendam Achonis seviciam filii Pauli, qui zelo infidelitatis contra nostram insurrexerat maestatem, miseramus, ubi quidam cognatus ipsius Rofoyn comitis Petrus nomine est interfectus, et tres servientes eusdem extiterunt vulnerati. Secundo in expugnatione castri Seelench nobis concernentibus per continuos ictus lapidum idem comes Rofoyn in manu graviter fuit vulneratus pro fidelitate nobis inpendenda, – demum cum perfidia gentis Cumanice contra nos in perniciem nostri honoris et regni nostri se armarant, ad quorum perfidiam reprimendam Rolandum Woywodam Transilvanum et magistrum Stephanum predictos ac ipsum Comitem Rofoyn in prima acie nostri exercitus duxeramus transmittendum, idem Comes Rofoym nobis intuentibus mortem non formidans se fortunis casibus submittendo 449pro tuicione nostri regni et corone quatuor vulnera letalia supportavit, in eisdem vulmeribus ipsos Cumanos hostes regni nostri ad partes remotas effugando fideliter impendit et devote, et presertim pro morte Ladislay fratris eiusdem, qui in expugnatione castri Adrian, quod Nicolaus filius Pauli et fratres eiusdem contra nos detinebant, destruendo incolas regni nostri de eodem, cuius castri expugnacionem Nicolao electo fideli nostro commiseramus; demum pro morte Nicolay similiter fratris eiusdem, qui in bello, quod idem Nicolaus electus de pracepto nostro contra Syan filium Alardi in pratibus Transilvanis pro conservatione incolarum fecit pratis illius, extiterunt intefecti. In recompensationem igitur tot et tantorum serviciorum eiusdem Comitis Rofoyn, licet multo ampliora mereretur, quandam villam Moch vocatam, quam primo Alpra tempore domini Stephani patris nostri karissimi et postmodum idem et fily eiusdem temporibus predicti patris nostri et nostris iusto titulo donationis possederunt, simul cum terra Myhalloka ac terra castri ad eandem villam pertinentibus cum omnibus utilitatibus et pertinentiis suis universis auferendo a filiis eiusdem propter infidelitatem, quam conera nos et regnum nostrum committere intendebant, eidem Comiti Rofoyn et per eum suis heredibus heredumque suorum successoribus dedimus, donavimus, et contulimus iure perpetuo ac irrecovabiliter possidendam. In cuius rei memoriam firmitatemque perpetuam presentes concessimus litteras duplicis sigilli nostri munimine roboratas. Datum per manus venerabilis patris Thome miseratione divina Episcopi Wachyensis aule nostre Cancellary dilecti et fidelis nostri. Anno domini millesimo CCC° LXXX° quarto, regni autem nostri anno 1° tercio, in calendis January Indictione duodecima. Venerabilibus patribus Lodomerio Strigoniensi, Johanne Colocensi, Johanne Spalatensi Archiepiscopis, Dyonisio Jauriensi, Thymotheo Zagrabiensi, Andrea Agriensi, Petro Vesprimiensi, Jooka Syrmyensi, Gregorio Chanadiensi, Bartholomeo Varadiensi et Petro Transilvano Episcopis Ecclesias Dei feliciter gubernantibus, Nicolao Palatino et Comite Posoniensi, Johanne bano tocius Sclavonie, Laurencio magistro Tawarnicorum nostrorum, Lorando woywoda Transilvano et Comite de Zonuk, Petro magistro dapiferorum nostrorum, Jacobo magistro Agasonum nostrorum et Comite de Borsod et aliis quam pluribus Comitatus regni nostri tenentibus et honores.
A budai kamarai levéltárban N. R. A. Fasc. 1504 N° 2. alatt ép hártyára irt eredetiről zöldpiros selyem sinoron függő töredezett viasz pecséttel közölte; hiányosan Fejér Cod. V. 3. 258–261. l. Széchényi ered okl.
450Moch falu kettő van; az Esztergom megyeit V. István Alpra kún vezérnek; és a komárom megyeit 1274-ben Erzsébet királyné Zuard Lőrincznek adományozta (Budai kam. Ltár N. R. A. fasc. 938. N° 3); 1284-ben az Esztergom megyeit Rofoyn nyerte adományba.
Alpra fiainak itt emlitett hűtlensége bizonyosan az Oldamur seregeihez való csatlakozásból állott.
78. (357. laphoz.)
1284. April 7-ről. Nyitrai káptalan Ivan és Kuchmeg kúnok kérelme folytán László király parancsára Bars megyei Rasnicza földnek határait megjáratja és leirja.
Universis Chri fidelibus quibus presentes patuerint Nitriensis Ecclesiae Capitulum salutem … Significamus vobis, quod Ivan et Kuchmeg christiani Cumani de comitatu Borsiensi, ad nostram accedentes presentiam, litteras Ladislai illustris Regis Hungariae et domini nostri nobis exhibuerunt, hunc tenorem continentes, quod nos hominem nostrum cum homine eiusdem domini regio Mikus nobili de Babindon ad circuiendam terram eorundem Cumanorum Rasnicha vocatam in comitatu Borsiensi existentem, mitteremus. Nos igitur … nostrum misimus hominem ad id exequendum, qui demum rediens ad nos unacum eodem homine ipsius domini regis, concorditer propositum existit per eosdem, quod ipsam terram reambulassent, notrorum invenissent, excepta Itok fratris eorundem, similiter christiani Cumani, quam quidem terram expermissione[5] et voluntate eiusdem domini regis, prout in litteris patentibus ipsius nobis constitit evidenter, Magistro Michaëli et Farcasio fratri suo filiis Dama … pro viginti et una marca, ab eisdem coram nobis plenarie perceptis, iure perpetuo vendiderunt possidendam, et huic venditioni predictus frater ipsorum Itok et Tescench, quidam alter christianus Cumanus, frater predicti Kuchmeg … consensum praebuissent … Cuius quidem terre metae hec ordino distingvuntur … Datum VII. Idus mensis Aprilis anno domini millesimo C° C° octagesimo quarto…
A B C
Esztergomi okt. II. f. 144.–5. l.
45179. (358. laphoz.)
1285. Január 8-ról. III. László György mesternek a Simon fiának több rendbeli hü szolgálatait a sóvári uradalom adományozásával jutalmazza.
Ladislaus Dei gracia Hungarie etc. Rex etc. Consideratis fidelitatibus et serviciorum meritis, quae nobis M. Georgius, filius Symonis … exhibuit … Primo videlicet quum Rolandus, filius Mark, per suam infidelitatem terram nostram Scepusiensem, una cum Gylnichbania et terram Nyr, ultrapartem de Thezaël, usque ad partem Transilvanam, contra nostrum regiam Maiestatem potentialiter occuparet, et detineret; dictus M. Georgius, una cum aliis Baronibus nostris, videlicet cum M. Finta de precepto nostro, dum contra ipsum irruisset; idem Rolandus in eodem conflictu extitit interemtus; cuius post mortem cognatus eiusdem nomine Gregorius, quum predicta occuparet, idem M. Georgius cum aliis nostris fidelibus contra ipsum viriliter dimicando, captivavit, cundemque nobis adduxit, quem nos propter suam infidelitatem fecimus decollari … item in expeditione nostra quam contra infideles Comanos nostros habuimus, idem M. Georgius ante oculos nostrae Maiestatis in ipsos, tanquam leo fortis irruit, ubi equi subsidio destitutus, in ipsa area certaminis acerbissime preliavit et diversa vulnera ibidem recepit sagittarum atque lancearum. Ceterum quum ad Dormanum ad colloqium sub spe pacis accessisemus, ubi quosdam Barones nostros captivavit; idem M. Georgius nobis fidelissima obsequia ibi exercuit et impendit; et unum de sociis Dormani eiusdem captum adduxit. Insuper quum nostros homines fideles Transilvanos unacam Cumanis nostris contra Dormanum et Bulgaros missemus, M. Georgium eiusdem exercitus capitanem preficientes; idem M. Georgius loco in eodem grata obsequia exercuit et condigna honori regiae Maiestatis. Licet maiora et potiora mereretur etc. Datum … anno domini MCC. octuagesimo quinto.
Fejér Cod. V. 3. 274.–277. l. Árpád k. Uj Okt. XII. 434–437. l.
Koppi a m. k. egyetemi ltárban lévő kézirataiban 266. l. ez oklevelet közölvén, a Dorman szóhoz széljegyzetben e magyarázatot teszi: „Ducem Cumanorum,” később pedig e szavakhoz: „unacum Cumanis nostris” e széljegyzet áll: quia non omnes Cumani cum Dormano.
80. (365. laphoz.)
1287. Mart. 12-ről. IV. Honorius pápa levele III. Lászlóhoz, hogy a tatárok, saracenek, neugerok és pogányok tévelygéseit s szokásait elhagyva, a keresztyén egyház és erkölcsökhöz térjen vissza.
452Honorius Episcopus etc. Carissimo in Christo filio L. Regi Ungariae Illustri salutem etc. … sicut diversis scripturis et relatibus ac alias fama divulgante amare percepimus, tu desertis progenitorum … vestigiis, fallibili collusione degenerans, licet interdum eiusdem matris exhortationibus acquiescere ore pratenderes, tamen in ruinam sponse prosilire dinosceris, dum deum contempnere non vereris, vel revereri contempnis, et alias in precipitium te devolvis, destructionem fame proprie non aspernans, cuius notabiliter prodigus, positus es in notabile spectaculum gentibus, ut tanquam criminosus merearis a singulis denotari, pro eo maxime, quod religione christiana postposita, vel potius obiecta, in contemptum divini nominis te cum Tartaris, Sarracenis, Neugeris et Paganis conversatione damnata confederare te diceris, specialiter vivendi cum eisdem Neugeriis norma sumpta; et abiecta, immo potius carceri tradita immaniter uxore propria, videlicet Carissima in Christo filia nostra E. Regina Ungarie illustri, deseviens in te ipsum et Regiam domum Ungarie, que consevit claris germinibus fecundare, in ipsius domus exterminium thorum fedare non metuis coniugalem, sique si premissis veritas suffragatur, degis divina et humana lege vetiti criminis labe pollutus in scandalum hominum … unde … Celsitudinem regiam monemus, rogamus et hortamur attente, per apostolica tibi scripta, mandantes, quatenus eorundem Tartarorum, Sarracenorum, Neugeriorum et Paganorum ac aliorum infidelium dimissis erroribus … que docet et servat universalis ecclesia … devote conversionis studiis amplexaris; et enadem Reginam resumens, et in securo statu conservans, eam, ut tenirs, maritali affectione pertractes, ita quod tu per hec … efficatius ad amorem eius allectus … dicta domus Ungarie reluceat titulis solite claritatis. Et, ne videatur correctio paterna tepescere circa filium deliquentem… Archiepiscopo Strigoniensi … per alias diversas litteras nostras iniungimus, ut … te a sic nephandis erroribus retrahat et ad viam salutarem studiosa operatione deducat. Et si dicti Tartari, Sarraceni, Neugerii et Pagani dampnatos suos conatus contra katholicos fidei possessoret exercitare voluerint… contra predictos Tartaros, Sarracenos, Neugerios et Paganos ac alios adherentes eisdem, vel eosdem in hiis quomodolibet confoventes …per se vel per alium seu alios student sollicite proponere verbum crucis, et contra te specialiter, nisi predictam Reginam resumperis, et eam ut predicitur, tute tractaveris, exerceat censuram ecclesiasticam auctoritate nostra munitus; et nichilominus certis Regibus, Ducibus, Comitibus, et Baronibus ac populo illarum partium scribimus, ut super hiis Archiepiscopo assistant eidem, nec cessabimus, quantumcunque invite, si oportuerit, quod non credimus, ad tuam correctionem partes apostolicae 453sollicitudinis, sicut expediet, adhibere. Per hoc autem, quod te in presenti littera cum solite benedictionis eloquio salutamus, quia nondum de huiusmodi tuis actibus patet nobis veritas narratorum, scutum alicuius confidentiae non assumas, quominus hominis et canonis sententiis, si eas fortan incurreris, sis ligatus. Datum Rome apud sanctam Sabinam IIII. Idus martii, pontificatus nostri anno secundo.
(In margine: Ista littera postquam fuit bullata et registrata, fuit remissa domino (pape) et postea mutata, sed nondum remissa ad Regestum.)
Theiner Mon. I. 353.–4. Fejér Cod. V. 3, 358.–61. l. Árp. k. Uj Okt. IV. 299.–300. l.
81. (354. laphoz.)
1287. Aug. 21-ről. Székesfehérváron. III. László király Cheme fiát Dénest hü szolgálataiért az unghi vár jobbágyai közül kivévén, nemességgel felruházza.
Ladislaus Dei gratia Hungariae etc. Rex. Universis Christi fidelibus salutem et graciam. Ad universorum notitiam harum serie volumus pervenire; cum condam Antecessorum nostrorum temporibus non solum aliqua, sed multa inordinata et confusa penitus in praeiudicium coronae regiae fuerint adinventa: placuit ipsorum debita servitia sub certa pensione designare maxime, ut nostri nobiles et milites in nostro exercitu se a morte et sangvine non pecusarent. Cum Dyonisitus, filius Cheme, jobbagio castri Ungh vocati, fidelis et dilectus noster, in nostro exercitu esset in Hood, cum ex infidelibus Cumanus Stephanum humassemus, caput et alia membra ipsius Dionysii se a morte in nullo pro nobis periculo excusaverunt, et do sui proximi ac famuli in eodem essent interemti, et Nos pro tuo servitio – – – satisfacere volentes – – – Comitem Dionysium … una cum duabus villis suis Cheppel et Moscyha vocatis, in eodem Comitatu Ungh existentibus, de jobbagionatu Castri nostri praenotati exemimus, et nobilitavimus in medio Baronum nostrorum et sub tutelam vexili nostri statuimus – – – Datum Albae in crastino S. Regis Stephani … anno domini MCCLXXXVII…
Fejér Cod. Dipl. V. 3, 353.–4. l.
82. (355. laphoz.)
1287. III. László király Dénes a Jurk fia részére Radván helységre vonatkozó határigazitás és jutalmazási levelet ad ki.
454Ladislaus Dei gracia Hungarie etc. Rex … Nos … attendentes fidelitates et servitia meritroia eiusdem (Dioniysii filii Jurk) que nobis in diversis expedicionibus Regni nostri impendit laudabiliter et devote, et specialiter … eciam in Conflictu, quem contra perfidiam Cumanorum in loco Hod vocato oportuit nos habere, suas fidelitates sangvine proprio demonstravit; peticiones etc. Datum etc. Anno Domini M° CC° octuagesimo septimo.
Árpád k. Uj okt. XII. 453–4. l. Fejér Cod. V. 3, 354. l.
83. (235. laphoz.)
1288. Sept. 3-ról. IV. Miklós pápa a kúnok között téritőknek különbféle jogositványokat enged.
Ripoll. Bullar. Tom. II. p. 22.
84. (356. laphoz.)
1288. III. László Tholpos Tamás mesternek több hü szolgálatait Vesveres és Várhegy földek adományozásával jutalmazza.
Ladislaus Dei gratia Hungariae et c. Rex Omnibus Christi fidelibus etc. Quod magister Thomas Tholpos dictus, serviens magistri Laurentii filii Laurentii ad nostram accedens presentiam … Nos igitur considerantes multiplices et laudabiles famulatus magistri Thomae, quos exhibuit nobis in diversis expeditionibus regni nostri, et specialiter tunc, in Houd perfida gens Cumanorum ausu temerarie contra nos convenerat, idem magister Thomas in arena ipsius certaminis nobis cernentibus strenuos et laudabiles exhibuit famulatus, lethalia vulnera supportando: praeterea etiam cum pro reducendis Cumanis, qui clandestine deregno nostro aufugerant, de finibus et termini Tartarorum, quos nemo preadecessorum nostrorum peragraverat, ultra Alpes collecta multitudine Baronum et Nobilium regni nostri accessissemus, dictus Magister Thomas nobilis fidelia exhibuit servitia et accepta; demum tunc … Ut igitur nostrae donationis seu confirmationis serios robur obtineat perpetuae firmitatis, nec ullo unquam tempore possit vel debeat per quem recractari, praesentes concessimus litteras duplicis, sigillli nostri novi, quod propter bonum, pacificum, 455perpetuum statum regni nostri de Praelatorum et Baronum nostrorum consilio fecimus innovari, priora et autentica sigilla nostra propter perturbationes et dissensiones regni nostri, quas ipsum regnum nostrum et nos perpessi sumus, propria in persona confringendo roboratas. Datum … an. Domini MCC octuagesimo octavo…
Fejér Cod. V. 3. 409–412. l.
A kúnoknak 1283-ban moldvai rokonaikhoz menekülését (356. l.) a fentebbi oklevélen kivül, igazolja III. Lászlónak egy elébbi, még 1286-ban kelt oklevele is, mely szerint Vanyarcz nevü földet rendel visszaadatni több nógrádi nemeseknek azon hü szolgálataikért, melyet ugy köz, mint különös hadjáratai alkalmával s főleg az Alpokon túl a tatárok határszélein tettek.
(Fejér Cod. V. 3, 314. l. Hazai Oktár V. 316. l.)
A hazai Okmánytár 1876-ban megjelent VI-ik kötete 8317. l.) egy más érdemes oklevelét is ösmerteti III. Lászlónak, melyet a király 1280-ik évben nov. 11-én Zalánkeménen adott ki, mely szerint a király, midőn az országából visszamenő – recedentes – kúnok ellen indult s a Dunán alól megszállott, Marcell fia Severid előtte megjelent, s néki testvére Miklós elleni panasza folytán ennek Ibrán és Kozmateleken lévő birtokrészeit átadta.
Ez oklevél kelte megelőzi az Oldamur 1282-iki kún hadjáratát két évvel s ezen 1280-ik évi egykoru adat azt mutatja, hogy a kúnok már 1280. nov. 11-ike előtt az országból eltávoztak s ellenök maga a király a Dunán alól ment seregével, Hogy ez eltávozás az ekkor hazánkba beütött moldvai kúnok visszavonulására, vagy a hazai kúnok czélbavett kiköltözésére vonatkozik-e? biztosan elhatározni alig lehet. – Hanem miután az 1283-ban Oldamurhoz visszakivánkozott hazai kúnok visszahozatala végett a király nem az Aldunához, hanem az Alpokon tul a tatár határszélekhez ment, ezen a király által személyesen vezetett 1282-ki aldunai hadjárat egy más, eddig ösmeretlen eseményt tüntet előnkbe.
Jelesen Fülöp pápai követ erélyesen sürgetvén, hogy az 1279-ik évi oklevélben hit alatt igért rendezése s megtéritése a kúnoknak foganatosittassék, az ellenök különben is ellenszenvvel viseltető egyházi és világi főurak irányukban erőhatalommal s zaklatással léptek fel; minek folytán a kúnok elhatározták, hogy inkább kivándorolnak rokonaikhoz, mintsem ősi vallásukat s szokásaikat elhagyják. E végett hihetően Arbucz és Dormán (?) fővezérük alatt Erdélyen át megindulnak, azonban itt Péter erdélyi püspök az esztergomi és kalocsai érsek parancsára Árbuczot két unokájával elfogván, erre a kúnok az Alduna felé vették utjokat, hogy Bulgáriában lévő rokonaiknál keressenek menedéket. Ez alatt a király sereget gyüjtvén, utánnuk indult az alvidékre s az e táborozásban részt vett Severid részére Zalánkeménen adta ki ugy a fentebbi, mint egy másik oklevelét. (Id. m. 319. l.)
45685. (306. laphoz.)
1288. A csanádi káptalan bizonyságlevele, hogy Borchovl nemzetségbeli Keyrannak fiai pobdi részbirtokukat Mena nemzetségbeli Péternek, János fiának 15 márkáért eladták.
Capitulum Ecclesie Chenadiensis omnibus Christi fidelibus tam presentibus, quam futuris noticiam presencium habituris salutem in Domino sempiternam. Ad universorum noticiam harum serie volumus pervenire: quod Vchugam et Ivanchuch fily Keyran de genera Borchovl, simul cum commetaneo ipsorum Stephano filio Comitis Porobuch coram nobis personaliter constituti ab una parte; Johanne filio Petri de genere Mena ex altera; ydem Vchugan et Ivanchuk partem terre Popd iure ipsos contingentem, que patri ipsorum a Bela felicis recordacionis Rege Hungarie fuerat collata et donata, dixerunt vendidisse Johanni memorato pro quindecim marcis, quas ab eodem professi sunt plenarie recepisse, commetaneo suo Stefano predicto in nullo contradicente. Ut igitur huius vendicionis series rata et firma perseveret, nec etiam per aliquem cognatorum vel consangvineorum ipsorum, vel per aliquos extraneos in irritum possit revocari, ad instanciam artium presentes concessimus litteras sigilli nostri munimine roboratas. Datum anno domini millesimo ducentesimo LXXX° octavo Augustino Preposito Ecclesie Sancti Salvatoris, Petro Cantore, Gregorio Custode, Symone Archidiacono de Caratu, Paulo Archidiacono de Kewe, Sebastiano sacerdote et ceteris existentibus.
Budai kamarai levéltár N. R. A. fasc. 1533. N° 18. megjelent: Árpád k. Uj Oktár IX: 486. l.
Keyran előjött már fentebb az 1266-ik évi oklevélben.
86. (349. laphoz.)
1289. Spet. 1-ről. Apoldián. III. László Péter erdélyi püspök magát előtte igazolván az iránt, hogy a király rokonát Árbuczot az érsekek parancsára fogta el, Sz. Mihály egyház elvett jószágait visszaadja.
Ladislaus Dei gratia Hungarie etc. Rex. Omnibus Christi fidelibus praesentum paginam inspecturis salutem in eo, qui salutem operatus est in medio terrae. Ad universorum notitiam volumus pervenire, quod cum Venerabilis pater P. Dei gratia Episcopus Transilvanus, ex praecepto et mandato Ven. Patrum, Lodomerii videlicet Strigoniensis et Joannis Colocensi D. gr. ecclesiarum Achiopiscoporum, dicentium auctoritatem sedis apostolicae se habere, et non ex proprio motu et voluntate sicut ydem Archiepiscopi praenotati – – coram nobis 457sunt confessi, Arbuz, Cumanum, Cognatum nostrum, et duos nepotes eiusdem ac Mojus Vojvodam nostrum Transilvanum, dilectos et fidelet nostros captivasset, et propter hoc solum possessiones donatitias … scilicet villam Clusvar cum suis pertinentiis et villam Albensem … nec non et alias donationes nostras – – – priviligiis nostris consolidatus ecclesiae praelibatae alienassemus, revocando, tandem eodem ven. Patri nostram gratiam et dilectionem obtinente: et per omnia immunem se nobis in executione praedicti et iniuncti sibi mandati exhibente et redente, possessiones praelibatas – – … reddendas duximus … Datum in Apoldya inferiori in festo S. Egidii Abbatis … anno Domini MCCLXXXIX…
Fejér Cod. dipl. V: 3, 454.-–. L. Árpád k. Uj Okt. IV. 336.–7. l.
87. (375. laphoz.)
1290. Május 20-ról. IV. Miklós pápa Benevenutot eugubiai püspököt Magyar- s ezzel szomszéd országokba apostoli követül küldi.
Theiner Mon. I. 361. l. Árpád k. Uj Okt. IV. 354–6. l.
88. (375. laphoz.)
1290. Máj. 20-ról. IV. Miklós pápa III. László magyar királyt inti, hogy Benevenuto apostoli követ tanácsaira hajóljon.
Nicolaus Episcopus srevus servorum Dei carissimo in Christo filio L. Regi Ungarie illustri salutem et apostolicam benedictionem – – – Credimus … Regiam retinere memoriam, qualiter olim felicis recordacionis Nicolaus Papa tertius, praedecessor noster, ad tuum et Regni Hungariae statum pacificum et tranquillum, solerter intendens, ac ferventer cupiens, ut sedatis omnino, quibus Regnum ipsum tunc temporis operiebatur, fluctibus procellosis, quosque adhuc prohdolor turbo continuate turbationis adauget, Regnum ipsum ad votive stationis contingeret commoda revocari, venerabilem fratrem nostrum … Firmanum episcopum ad regnum ipsum duxit fiducialiter destinandum, commisso in eo sibi legations officio, ut circa statum huiusmodi posset facilius et efficacius provideri; pieqne memorie Honorius Papa, quartus predecessor noster, cum ad eius notitiam pervenisset, quod tu vesanis adherens consililis, Christiana religione postposita, tueque salutis consideratione neglecta, in Divine Maiestatis contemptum cum Tartaris, Sarracenis, Neugeriis et paganis conversationis damnate commercio confederationem duxeras inendum, nefaria vivendi 458specialiter cum ipsis Neugeriis norma sumpta; quodque carissima in Christo filia nostra E. inclita Regina Ungarie, uxore tua, inpudenter obiecta, thorum eius fedare presumpseras coniugalem, reddendo te proinde Deo et hominibus odiosum, te ad vite laudabilis studia, et salubris conversationis effectum revocare desiderans, tibi paternas et affectione plenas suas litteras destinavit, te ad hoc per se ac alios, etiam salutaribus monitis et attentis exhortationibus inducendo, ut dampnatis Tartarorum et aliorum predictorum erroribus penitus derelictis, predictam Reginam, quam indigne abieceras, non indigne resumeres, ac eam in securo statu conservans et retinens, ipsam maritalis affectionis studio petractares. At tu per abrupta indeviotionis, oberrans et ad inobedientie detestande duritiem te convertens, huismodi monitionibus et exhortationibus … parere humiliter, prout nobis clamoris validi revelat assertio, nun curasti: Nos autem de tuo et eiusdem regni statu sollicite cogitantes, et cupientes admodum personam tuam – – – ad meliora consilia et ad actus recucere sulutares, venerabilem fratrem nostrum Benevenutum Episcopum Eugubinum, exhibitorem praesentium – – – ad to ac prefatum Regnum Ungarie, commissio sibi in eo ac in nonnullis aliis partibus plene legacionis officio, tamquam pacis angeluna destinamus. Serenitatem igitur Regiam rogamus, monemus et hortamur attente, quatemus Episcopum ipsum – – – benigne recipiens, – – – verba eius devote audias et intelligas diligenter, ac eius salubribus monitis – – – promptis animis acquiescas – – – alioquin dissimulare non poterit Sedes ipsa, quin contra te tuosque in hac parte fautores procedat spiritualiter et temporaliter, prout iustitia exiget et viderit. Datum Rome apud Sanctum Petrum XIII. Kalendas Junii, Pontificatus nostri anno tertio.
(In margine: Legatio ista non habuit effectum.)
Theiner. I. 361.–2. l. Árpád k. Uj Okt. IV. 357.–9. l.
89. (384. laphoz.)
1291. Jun. 23-ról. Budán. Szász nemzetbeli Gaan és társai, kik Erdélyben a gyulafejérvári egyházat felégették, országgyülésen kiközösitéssel büntettetnek.
… Archiepiscopus Colocensis et … Episcopi … Sacerdotibus universis, in Ducatu Transylvano … salutem … Dispendia seu destructiones regni et venerabilium Ecclesiarum … sentes in generali congregatione omnium Praelatorum et Baronum, nec non omnium nobilium de singulis provinciis et … Cumanorum praesente regia … tu … titit pro 459bono et utilitate comuni et juramento firmatum ut regalia et ecclesiastica jura ac nobilium nullus audeat occupare … Nosque auctoritate Dei omnipotentis de voluntate regia et Baronum ac omnium nobilium et etiam Cuman … eadem … ator maxime Ungarorum stb. Datum Budae in quindenis Pentecostes in convocatione Domini Regis hungariae Generali A. MCCXCI.
Fejér Cod. VII. 4, 219.–221. l.
90. (388. laphoz.)
1292. Jul. 5-ről. Péter, Keldech és Cuchmek özvegye Jula moronthi keresztyén kúnok IV. Bélától nyert Bars megyei birtokaikat Endre és Miklós mester földjeiért az esztergomi káptalam előtt elcserélik.
A B C
Universis praesentes litteras inspecturis Captitulum Ecclesiae Strigoniensis salutem in domino sempiternam. Ad universorum notitiam tenore presentium volumus pervenire. Quod magister Andreas et Nicolaus filii Comitis Andreae filii Joance de Guymer ab una parte et Petrus filii Beler, Keldech filii Gyolma, ac domina Jula relicta Cuchmek, habens secum, parvulum filium suum nomine Nicolaum, videlicet Cumani christiani dicti de Morouth nomine suo et vice Johannis filii Itek et Byter filii Tescench de Thos, et omnium aliorum cognarorum suorum absencium Cumanorum, ex parte quorum adhoc factum in litteris Capituli Agriensis habebant plenum mandatum, ad nostram praesentiam accedentes dixerunt, ut praedicti Cumani terras sive possessiones eorum ad praesens vacuas et habitatoribus destitutas in comitatu Borsiensi existentes, quas ex donatione Domini Belae regis quarti piace memoriae possidebant, videlicet Hyzer, Buzech, Pathbanteluk, Sylle, Colbaz et Wezeken nuncupatas actertiam partem terre Behosnycha vocatae, eisdem Magistro Andreae et Nicolao et eorum posteris in permutationem et concambium terrarum infrascriptarum dedissent et statuissent, simul cum suis utilitatibus omnibus in perpetuum possidendas, privilegium ejusdem domini Belae regis, cujus auctoritate praedictas terras tenebant, eisdem Magistro Andreae et Nicolao spontanee coram nobis manualiter assignantes. Et e converso iidem Magister Andreas et Nicolaus duas terras seu possessiones eorum, unam videlicet Bese suam haereditarian de comitatu Borsiensi, et aliam Belad de comitatu Nitrensi suam empticiam ambas plenas populis et refertas cum certis metis et antipuis terminis 460limitatas, eidem Petro et suis fratribus et cognatis Cumanis aliis memoratis, pariter, cum suis pertinenciis transdederunt et assignarunt iure perpetuo habendas pacifice ac tenendas. Insuper inter utramque parten ordinatum et obligatum exstitit amicabiliter ac assumptum, ut super factis predictorum terrarum Bese et Belad appellatorum eosdem Cumanos et eorum posteritates ab omni lite et contencione iidem filii comities Andree et eorum succesores expedient suis laboribus et expensis. Et e contrario iidem Cumani et eorum posteritates eisdem filius comitits Andree traditarum, quemadmodum est praemissum, facient etiam ilud idem in plena possestione et pacifica tenuta illarum terrarum et possetionum ac utilitatum suarum se ambe partes mutuo et vicissitudinarie in perpetuum indempniter conservantes. In cuis rei memoriam et perpetuam firmitatem presentes litteras ad petitionem et instantiam partium predictarum sigilli nostri appensione et munimine dedimus roboratas. Datum per manus discreti viri magistri Cypriani eccl. nre lectoris anno domini millesimo ducentesimo nonagesimo secundo tertio nonas July.
Sárga, kék, veres selyem sinóron függő viasz pecsét ily felirattal: S. minus Capituli Strigoniensis.
Budai kamarai levéltári eredeti hártyáról. Árpád k. Uj Okt. XII. 534–5. l.
91. (378. laphoz.)
1292. Jul. 21-ről. Az esztergomi káptalan előtt Ubul fija Mihály azon hütleneknek, kik László király iránti hű ragaszkodásáért az ő fiainak birtokait elfoglalták, ünnepélyesen ellentmond.
Nos Capitulum Ecclesiae Strigoniensis damus pro memoria, quod nobilis vir, Michaël, filius Vbul de genere Semyén, ad nostram praesentiam accedens, publica demonstravit, ut eo tempore, quo ipsum Michaelem et filios suos, viri potentes, eorum scilicet inimici, de suius possesionibus non secundum judicium, sed per potentiam et violentiam expulissent, alios ex filiis suis in Poloniam, alios in Rutheniam effugantes, ipsum Comitem Michaëlem et Mychk iuniorem filium suum usque in Strigonium elongando pro eo, quod idem Comes Michaël et filii sui maiores, Domine suo Ladislao tercio, bonae memoriae, quondam illustri Regi Hungariae, tunc regnanti, familiariter adhaerebant, et eidem adhuc viventi fideliter serviebant. Idem Dominus rex Ladislaus, inter vivos existent, predictis adversariis suis infestus fuerat manifeste, et etiam tunc temporis persequebatur, cum proh dolor! A suis infidelibus extitit interfectus stb. …
461Fejér Cod. VI. 1, 219.–221. l.
Hogy László királynak itt emlitett ellensége „a hatalmas férfiak” Omode nádor volt, ez kétségtelenül igazolja I. Károlynak 1312. Jun. 26-án kelt oklevele, melyben e kifejezés áll: „contra eundem Omodeum Palatinum, infidelem ipsius Domini Ladislai Regis,” ismét: „contra eundem Omodeum, tanquam infidelem regis et regni.” … Lásd Fejér Cod. VIII. 1442.–444. l.
Van ezen kivül a gróf Keglevich család levéltárában I. Károly királynak egy 1325-ben kelt eredeti oklevele, melyben a meghalt „Kopaz” nádor jószágait hütlenségi czimen eladományozván, ennek éltében elkövetett bünei között emliti, hogy „László király meggyilkoltatásában is ő volt a fő tényező.” E tényre vonatkozó adatok mind nagyobb számban napfényre kerüléséből ki fog tünni, hogy vagy nem a kúnok ölték meg III. Lászlót, vagy ha ők, ugy ők e czélra csak felizgatott eszközök valának a magyar oligarchia hatalmas kezében.
Thuróczy Chron. 81. f. melyben III. László megölését a kúnoknak tulajdonitja, világosan ellenkezik a mindjárt következő 82. fejezettel, melynek vége felé határozottan e szavak olvashatók: „midőn pedig László király az ország bárói által megöletett volna: Endre herczeg szerencsésen megkoronáztatik,” – vagy talán a 81. fejezet későbbi hamisitása a szövegnek és tényeknek!
92.
1296. Oct. 26-ról III. Endre király Oliver fiának Miklós mesternek érdemeit kúnok által birt Szabolcs megyei Coas nevü földdel jutalmazza.
Andreas Dei grat. Hungarie etc. Rex. … M. Nicolaus filius M. Oliverii, magister pincernarum, Comes de Zathmar … in recompensationem aliqualem suorum obsequiorum nobis … inpensorum, quamdam terram Cumanorum, Iteg videlicet et Georgii , sime herede decedentium, Coas vocatam, vacuam et habitatoribus destibutam in Comitatu de Zabauch existentem, cum omnibus utilitatibus et pertinentiis suis, ac sub eidem metis et terminis, in quibus per eosdem Cumanos limitata fuerat et possesa, eidem M. Nicolae … contulimus … anno Domini MCCXCVI. Regni autem nostri anno VI. VII. kalendas novembris.
Fejér Cod. T. VI. 2, 25.–27. l.
94.
1299. April 10-ről. VIII. Bonifácz pápa a kúnok közt téritő Predikátoroknak jogokat enged.
Ripoll. Bull. T. II. p. 58.–9.
1300. Aug. 4. Lube regedei kún és neje Berta luttenbergi szőllejüket Styriában admonti benczés apát Engelbertnek 20 márka fillérért eladja.
Ich Chunrat von Lutenberch vergih und offen an disem brief das Lůbe der Volbe von Rakerspurch und sein hausfrowe Perhta einen weingarten datz Lutenperch, der sein und ier gewesen ist, verchouffet hat dem erbaerem herren, dem apt Engelprecht von Agemund, und seinem goteshous umre zwaintzich mark pfenningen, und ward ich des aptes půrgel umbe die selben pfenningen, und hat auch der apt gewert der selben pfenningen gäntzlich und ze rechten tagen, und sint im die selben pfenningen worden, und den leuten, den der weingart von im stünd ze pfande, und hat der voergenant Valbe und sein housfrowe und seinev chint den selben weingarten voer mir und mit meiner hant ufgeben, wand ich sein perchmaister bin und herre, und han ich den selben weingarten gelihen dem apt und dem goteshous, und empfing den Reicher der Dorner von meiner hant dazt Lůtenperch an des aptes stat, und auch dar nah der apt selbe datz Graetz. Des sint gezing, die da bei gewesen sint – – – Der chauffe gechach datz Lutenberch, do von Christes geburd waren tousent jar und dreu hundert jar an sanct Oswaldes abent, und han ich dar über nach des Valben bet mein insigel gehangen an disen brief zu einem urchunde.
P. Jakob Wichner Gesch. d. Bendiktiner-Stiftes Admont 1297.–1466. 1878. p. 8. 216.[6]
[1] Az Oklevéltár a szövegnél később jelenvén meg, ebben amarra kellő helyen hivatkozás nem történhetett, mi most itt utólagosan pótoltatik.
[2] Kún Codex értek. 23. l.
[3] Fejér Cod. V. 2. 96. 95. VII. 5, 588. IV. 3, 407. 68. 69. 160. 210. 221. 407. 410. 415. V. 1, 228. V. 2, 169. VI. 2, 389. Árp. uj okt. IX. 13. III. 128. 136. IV. 25. XII. 8.
[4] „Nobiles Hungarie universi, qui servientes regales dicuntur” IV. Béla 1262-ki oklevele Endliecher Monum. 512. l.
[5] Lásd fentebb a 75. számu oklevelet.
[6] Fentebb (I. 272. II. 106. 279. l.) láttuk, hogy a régi német irók a kúnokat valv, valb néven emlitik, Petz szerint azért, mert sárga arczúak valának; azt is láttuk, hogy V. István mint ifjabb király és Styria herczege 1253-ban IV. Béla által Styriába küldetvén, itt ő nagy számu magyar és kún hadak élén a kormányt átvette, míg nem Ottokár fellépésével az osztrák és stájer csapatok elől kénytelen volt Magyarországba visszavonulni, minek következtében 1260-ban véres csaták vivattak. Hogy V. Istvánt a kúnok Styriába mily tömegesen kisérték el, abból lehet látni, hogy ott közülök többen letelepedve, birtokot is szereztek. E styriai kúntelepeknek még 1300-ban is találunk a fentebbi oklevél szerint nyomaira, mert Lübe regedei kún, neje Berta és gyermeke luttenbergi szőllejöket, melyet elébb zálogba vetettek, almonti benczés apát Engelbertnek 20 márka fillérért eladták. E kún nejének Berta neve a ker. vallás bevételére enged következtetni.