Nagyrév község a pest-megyei ókécskével szemben, közvetlenül a Tisza balpartján fekszik. Alacsony, sok helyen még mindig vizenyős területét csaknem minden oldalról víz veszi körül. Nyugaton és délnyugaton a Tisza élő ága öleli, északkelet-kelet felé pedig a folyó hajdani, a szabályozás idején átvágott kanyara választja el a szomszédos községektől. E túlfejlett kanyar délkeleti vége olyan közel jut a mai mederhez, hogy alig 1 km. széles terület választja el tőle. Nagyrév a kunszentmártoni kir. járásbíróság és adóhivatal alá tartozik. A legközelebbi körorvos és gyógyszertár a községtől 9 km. távolságra fekvő Cibakházán van. Jegyzőségén 2 jegyző és 1 irodai alkalmazott teljesít szolgálatot. A községi képviselőtestület 10 virilistából és 10 választott tagból áll. Ingatlan vagyona a községháza és a körorvosi lakás, földbirtokban pedig 44 kat. hold szántó és 14 kat. hold legelő. 1646 lakója (816 férfi, 830 nő) mind magyar. A lakosság természetes szaporodása 0.21%, ez a vármegye legalacsonyabb értéke. Legnépesebb pusztái a Külső-sáp, Újtagitanyák és Zsidóhalomnak nevezett tanyák. Házainak száma 484. Felekezet szerint: 569 rk., 1001 ref., 69 ev., 3 gk. és 1 izr. lakója van. A reformátusoknak anyaegyházuk van, a kath. leányegyház a cibakházai anyaegyházhoz tartozik. Az izr. anyakönyvi ker. székhelye Kunszentmárton. Közoktatását 1 közs. és 1 ref. felekezeti elemi népisk., 1 ref. ált. továbbképző és 1 közs. gazd. továbbképző isk. látja el. - A lakosság 95%-a őstermelő, 5201 kat hold területből 3552 kat. hold szántó, 277 kat. hold rét, 135 kat. hold szőlő, 546 kat. hold legelő, 17 kat. hold ártéri erdő, 7 kat. hold nádas és 539 kat. hold terméketlen. A tiszaszabályozás óta az árvízektől megkímélt sötétbarna áradmánytalaja jó termőföld, melyen a legkülönbözőbb gabonaféléket, de a hüvelyeseket, kukoricát és burgonyát is eredményesen termelik. Állatállománya 329 ló, 414 szarvasmarha, 1274 sertés és 49 juh. Nagybirtokos a község területén nincs. 6 középbirtokosa 1926 kat. hold területet foglal le a község területéből. A birtokosság java része 6-8 kat. holdon gazdálkodik. Iparosai közül 4 asztalos, 1 bognár, 1 borbély, 9 cipész, 3 kovács, 2 szabó, 1 molnár, 1 pintér. A Hangya szövetkezeten kívül van 2 rőfös-, 1 terménykereskedő, és 3 szatócs. Helyben állandó piac és minden csütörtökön hetivásár van, állatfelhajtás nélkül. Nyersterményeit nagyobbrészt az újkécskei, nagykőrösi és kecskeméti vásárokon értékesíti és áruszükségletét is itt szerzi be. Forgalmát a területén átvonuló megyei út és a Tiszán egy komp bonyolítja le. Szigetszerű fekvése miatt még a helyi forgalom nagyrészéből is kiesik.

Nagyrév község igen nagy multra tekint vissza. Nádasokkal körülvett szigetszerű fekvése, vízzel gyakran öntözött búja legelői miatt már a kőkorszakban is lakott hely volt. Kútásás, szántás alkalmával sok kőkorszakbeli házi- és hadieszköz, szerszám került itt napvilágra. Az első irott emlék, mely a községről említést tesz, 1311-ből való, amikor a Zoárd-nembeli Fugyi-család tagjai voltak birtokosai. Ez évben a család három tagja Miklós, Móric és Kadocsa beleegyezett a birtok eladásába. Az adásvételt tárgyaló oklevelet 1314-ben állította ki a káptalan. 1380-ban Nogrew név alatt fordul elő. Már ez időben is jó tiszai révje volt. 1498-ban Bessenyei Benedek, a későbbi gyulai kapitány kapta adományul 25 esztendei hűséges szolgálata jutalmául. 1515-ben gyulai Vass László, Külső-Szolnokmegye korabeli ahspánja vette meg Bessenyei Benedektől, Jenői Lászlótól és Lázártól. Később a Jenői- és Bessenyei-család női ága visszakövetelte, amiből egy 8 évig húzódó per származott, mely 1525-ben egyezséggel végződött. Az egyezség szerint némi váltságdíj fejében Vass István fiai maradtak a birtokosok. A török harcok idején sokat háborgatták az eddig szépen fejlődő falut. 1559-ben a község bírája, Böldi Tamás a megyénél bepanaszolja Bornemissza Benedek gyulai várkapitányt, amiért a falut 15 frt. és 40 dénárral megzsarolta. 1560-ban Gerche Bálintnak volt a falu területén 7 portája. 1638-ban Wesselényi Ferenc kérte Nagyrévet, miután Nagyrévi László halálával az e korban birtokló család férfiága kihalt. Kérelme azonban nem talált meghallgatásra, mert a női ág öröklési jogának elismerésével Nagyrévi Piroska lett az új birtokos, aki 1662-ben a falut Harangi János és Mátyás szoboszlai lakósoknak adományozta. A török hódoltság alatt a jászberényi nahijéhez tartozott, területét az ottani várbeli katonák között osztották fel. A török hódoltság után mint jelentékeny ref. község szerepel. 1733-ban már állott ref. temploma. Későbbi részbirtokosai Forgách grófné és a Recsky-család voltak. 1785-ben Mészáros Lászlóné szül. Harangi Erzsébet sógorának adta el részbirtokát. Így kerül 100 frt és 1 borjúért Nagy Ferenc és felesége Harangi Mária kezébe a község területéből egy kisebb rész. 1848-ban lakói közül mintegy 65-en szerepeltek a nemzetőrségben. A XIX. század folyamán elzárt helyzete akadályozta közlekedését a külvilággal, jó átkelőhelye pedig a hajóforgalom megindultával vesztett hajdani jelentőségéből.