Mesterszállás nagyközség Jász-Nagykun-Szolnok megye déli részén Békésmegye határában fekszik. Alacsony, csaknem tökéletesen sík területe a szabályozás előtt hatalmas ártér volt, melyen összefolyt a Berettyó és a Körös árvize és jellegzetes folyami üledéket hagyott maga után. A szabályozás idején a Körös zegzúgos és a Tiszától csak méreteiben különböző kanyarulatait átvágták, áradásait pedig gátakkal a kanyarulatok zúgaira korlátozták. Egészséges ivóvízzel a lakosságot 1 ártézi kút vize látja el. Orvos (kézigyógyszertárral) helyben lakik. A kir. adóhivatal és kir. járásbíróság székhelye Kunszentmárton. Képviselőtestülete 10 virilis és 10 választott tagból áll. Rendszeres tisztviselői és alkalmazottai: 2 jegyző, 1 orvos, 1 irodai alkalmazott. Vagyona 6 középület. Lakosainak száma 1930-ban 1696 lélek, 875 férfi, 821 nő, a természetes szaporodás aránya 0.,89%. A lakosságból 1601 rk., 2 gk., 83 ref., 10 ev. vallású. Lakóházainak száma 443. A rk fiókegyház a kunszentmártoni anyaegyházhoz tartozik. A község iskola- és egyházfenntartó kegyúr. Elemi oktatását 4 hatosztályú rk. felekezeti népiskola látja el 4 tanteremben 4 tanerővel. Kultúrális intézményei: a községi és a rk. ifjúsági könyvtár, a Kat. Kör, a Gazdaszövetség, a Polgári Olvasókör és az Ifjúsági Egyesület. Hat évnél idősebb analfabétáinak száma 800. A község területe 7826 kat. hold, ebből túlnyomóan nagy a szántóföldekre eső hányad (6533 kat. hold) melyeken igen kitünő búzát és rozsot, ezenkívül sok tengerit termelnek. Van még 421 kat. hold rét, 3 kat. hold szőlő, 270 kat. hold erdő és 599 kat. hold terméketlen terület. Birtokmegoszlása kedvező, amennyiben csak kis- és törpe birtok van a határban. Nagyobb ipartelepe egy gőzmalom, ahol átlag 3 ember dolgozik. Kisebb iparosok: 4 kovács, 3 bognár, 3 cipész, 2 csizmadia, 3 szabó, 2 gépész 1 lakatos, 1 szobafestő, 2 asztalos és 2 nőiruha készítő. Hitellel a mezőgazdákat a Mesterszállási Hitelszövetkezet, (mint az OKH tagja) látja el. Kereskedelme: 3 szatócs-üzlet. A község évenként 2 vásárt tart kirakódó- és állatvásárral, ezenkívül hetenként 1 hetivásárt is. Vasuti állomása nincs, a legközelebbi vasúti állomás Mezőtúr (18.5 km. távolságban). Mezőtúrral és Szarvassal törv. hatósági út köti össze. Posta-, táviró- és telefonállomása helyben van.

A község neve először az 1524. évi összeírásban található, amikor Kolbázszékhez tartozó kunszállás volt. 1537-ben királyi birtok. Ugyanez év (dec. elején) János király Czibak Imrével a Szent Koronát magukkal hozva, itt szállt meg, azután Tisza-Varsán felé folytatták útjukat. A község középnagyságú helység lehetett, mert az 1549. évi rovásos adóösszeírás szerint 12 kapu után 13 forint és 20 dénárt fizetett adóul. 1552-ben Egerhez adózott, míg 1558-ban a megye intézkedésére Gyula várához csatolták, ahova 12 forint hadisegélyt fizetett. Továbbra is a királyi korona javadalma maradt, az 1559. évi összeírás szerint jövedelmét Gyula várának kormányzója kezelte. Gazdagsága emelkedett, mert mint királyi birtok 16 kapu után adózott 17 forintot és 60 dénárt. 1566-ban ismét Kolbázszékhez tartozott és az ittlakó kunok a szomszéd birtokokat háborgatták. A nádor ekkor szigorúan megfedte őket. A kun telepek gyarapodtak, mert 1570-ben az akkori rovásos összeírás szerint 14 forint adót fizetett mind külön kunkapitányság, akkor 64 egész telkes lakosa és egy elhagyott telke volt. Tegzes pénzül 36 forintot fizetett. 1567-ben Ungnad Kristóf birtoka, kinek Rátz István és Pettke István nevű tisztjei 1570-ben az egész környéket sanyargatták. Elvittek 80 ökröt és 50 forintot a gyér lakosságtól. 1593-ban a török felégette a községet. Később a jászberényi török katonaság kapta zsold fejében, akik a megmaradt lakosságot egy évre felmentették az adófizetés alól. Mindamellett lassan elnéptelenedett. 1616-ban, sőt még 1629-ben is mint elpusztult helység szerepel az összeírásokban. A Rákóczi-felkelés alatt a labanc-rác csapatok megsarcolták a lakosságot. 1719-ben nagyobbszámú telepes jött a községbe. 1897-ig mint puszta Kunszentmártonhoz tartozott. 1897. .január 1. óta önálló nagyközség.