Szelevény község a Kőrös folyó jobbpartján, a megye legdélibb zúgában fekszik. Területe mély ártér, melyet a Tisza-Köröszúgi Ármentesítő Társulat kezelésében levő 36 km. hosszú gátak védenek az árvizektől. Az alacsony térszínből csak két magaslat emelkedik ki, az u. n. Szőlős- és Öthalom, melyeknek építőanyaga a Tiszából hajdan kifujt homok. Mocsarait nagyrészt a belvizek lecsapolására szolgáló csatornák segélyével lecsapolták és így az egész területen a szikes talajoktól eltekintve intenziv földművelés folyhat. A Tiszai alsó járásban fekvő község a kunszentmártoni kir. járásbíróság és kir. adóhivatal alá tartozik. Jegyzőségén 2 jegyző, 1 segédjegyző és 2 irodai alkalmazott teljesít szolgálatot. Képviselőtestülete 14 virilistából és 14 választott tagból áll. 2501 lakója közül 1281 férfi, 1220 nő, a természetes szaporodás aránya 0.24%, A lakosság több mint fele (1404 lélek) a tanyákon lakik, ezek közül a legnépesebbek a Haleszszőlő, Horváth-puszta, Rét, Ötmalom és Hosszúhát nevű tanyák. A házak száma 550. A község egyéb ingatlan vagyona 127 kat. hold föld, melyből 56 kat. h. legelő a lakosság szükségleteit szolgálja. A lakosságból 2409 lélek rk., 77 ref., 7 ev., 6 gk., 2 pedig izr. hitű. A rk. anyaegyház a váci püspökség alá, a református fiókegyház a kunszentmártoni anyaegyház alá tartozik. Az izr: anyakönyvi kerület székhelye Kunszentmárton. A közoktatást 4 állami és 1 rk. elemi és 4 ált. állami továbbképző látja el. A község 16.606 kat. hold határából 12.606 kat. hold szántóföld, 1040 kat hold rét, 255 kat. hold szőlő, 1894 kat. hold legelő, 36 kat. hold erdő és 967 k. ;hold terméketlen területet találunk. A birtokmegoszlás a következő: 3 nagybirtokos és 20 középbirtokos van, 50-100 holdon 27, 20-5 holdon 71, 15-20 holdon 31, 10-15 holdon 38, 6-10 holdon 42, 3-6 holdon 61 és 1-3 holdon 70 lakos gazdálkodik. Önálló kisiparosok: 2 kőműves, 3 kovács, 1 szabó, 1 borbély, 3 cipész, 3 asztalos, 2 szélmolnár, 1 szikvízgyártó, 1 hentes és mészáros. Van 3 szatócs és Hangya szövetkezet. Minden csütörtökön hetivására van növendék-állat felhajtással. A lakosság a kunszentmártoni és csongrádi piacokat is látogatja. Legfontosabb közlekedési útvonala a Szolnok-Tiszaug-kunszentmártoni megyei út. A határán keresztülfolyó Körös folyón át a forgalmat Kunszentmártonnál egy közuti és egy vasúti híd és a község határában egy gazdasági komp bonyolítja le. Vasútállomása: Kunszentmárton. Határához közel van még 2 megálló: az egyik Almásymajor rakodóhellyel, a másik Gyalupuszta rakodóhely nélkül. Posta és távbeszélő állomás helyben van.

A község neve először 1389-ben fordul elő Zelebyn név alatt. A XIV. századi pápai tizedlajstromokban a mai Gyalu és Istvánháza nevű puszták mint önálló falvak fordulnak elő. 1469-ben Gyalun a Jeneiek kompot állítottak fel, mely átvezetett a Körösön. Az erről szóló oklevélben a király beleegyezett a komp felállításába. 1535-ben mint Fráter György legelője szerepel. 1541 szeptember 18-án Izabella királyné kíséretével Budáról jőve Gyalu nevű királyi birtokon szállt meg. Ezidőben jobbágyai még teljes számmal lakták. A falu elpusztulása az 1541/46. évekre eshetett. Az 1545. évi török adólajstrom már csak szállásoknak nevezi e területeket. 1635-ben az újraéledt község Csongrád-megyéhez, 1647-ben Pestmegyéhez tartozott. 1647/49. években a pozsonyi országgyűlés előbb Heves, majd Borsodmegyéhez csatolta. 1680-ban lakossága Thököly körül csoportosult. 1709-ben lakói Rákóczi utasítására északabbra húzódtak a portyázó és pusztító rácok elől. 1796-ban ismét Csongrádmegyéhez tartozott. A napoleoni háborúk idején 6 frt és 52 dénár adót vetettek ki a fejlődő községre. A község ekkor 5 birtokos nemesé volt, kik 344 frt és 38 dénár hadisegélyt fizettek. 1848-ban az ismét Hevesmegyéhez csatolt község polgárai közül 30-an szolgáltak a nemzetőrségben. 1848 után Szelevény, Istvánháza és Gyalu nevű pusztákkal együtt Csépa községhez tartozott. A Bach-korszakban önálló község lett külön biróval és jegyzővel. 1884. október 2-án kelt miniszteri rendelet értelmében Szelevény puszta önálló nagyközséggé alakult. A XIX. század utolsó évtizede és a XX. század eleje a békés fejlődés jegyében zajlott le. 1885/90-es években sok népvándorláskorabeli emléket találtak a község területén. 1911-ben épül szép gótstilű temploma. A világháború után különösen a vörös terrorcsapatoktól szenvedett sokat, akik 1919. május 1-én a községben szabad rablást rendeztek és 3 polgárt nemzeti érzésük miatt kivégeztek. 10 nappal később átvágták Tiszasasnál a folyó gátját, ami olyan nagy árvizet okozott, hogy csupán a magas fekvésű templom, községháza és 13 ház menekült meg az árvíz pusztításai elől. 1923-ban újra felépült.