Kunszentmárton a Körös folyó balpartján fekszik. Négyszögalakú határa csaknem tökéletesen sík, alacsonyfekvésű terület, melynek felszínét folyami üledékek borítják. A községben székel a kir. adóhivatal és járásbíróság. Közigazgatását 1 főjegyző, 2 jegyző, 2 segédjegyző, 4 irodai és 1 pénztári alkalmazott látja el. A községi képviselőtestület 20 virilistából és 20 választott tagból áll. Körorvos és körállatorvos és 2 gyógyszertár van a községben. A vízszükségletet 8 artézi-kút látja el, melyekből vízvezetéke is van egyes házakhoz. A község ingatlan vagyona 28 középület, 58 kat. hold szántó és rét, 391 kat. hold legelő és 72 kat. hold erdő, javarészben bérbeadva. A legelőket és a homokbányáját közösen használja a község. 11.351 lakója (5508 férfi, 5843 nő, a szaporodási arányszám 0.78 % ), 2 német, 4 tót és 1 oláh kivételével mind magyar anyanyelvű. A lakosság jelentékeny hányada kültelkeken lakik, melyek a határban szerte-szét vannak szórva. A lakott kültelkek a következők: Érközi-tanya 502 lakóval, Gyalupuszta 628 lakóval, Istvánháza 382 lakóval, Jakrovi tanya 450 lakóval, Köttönyi tanya 590 lakóval, Paptelek 61 lakóval, Telekparti tanya 195 lakóval, Ugari tanya 196 lakóval és Vekéri tanya 173 lakóval. Felekezetek szerint van 10,653 rk., 18 gk., 380 ref., 84 ev., 14 g. kel. és 202 izr. lakós. A katholikus anyaegyház az egri érsekséghez tartozik, az egyház ügyeit a képviselőtestület intézi. A községnek kegyuri joga van és az összes egyházi kiadásokat pótadóval fedezi. Közoktatását 1 közs. kisdedóvó, 7 állami és 1 magán elemi, 5 állami és 1 magán ált. továbbképző, 1 gazd., 1 iparos tanonciskola, 1 társulati polgári fiú- és leányiskola látja el. A község 14.581 kat. hold területéből 11.523 kat. hold szántó, 751 kat. hold rét, 40 kat. hold szőlő, 924 kat. hold legelő, 77 kat. hold erdő, 1092 kat. hold terület az utak és házak helyeit, továbbá szikes és futóhomokos területeket képvisel. A mezőgazdasággal foglalkozó birtokos lakosság közül 12 középbirtokos, a többi kis- és törpebirtokos. A községnek faiskolája is van 5 kat. holdon. Az állattenyésztés céljait szolgálja két tagban lévő 300 kat. hold közlegelője. A község ipari szükségleteit igyekszik ellátni 315 önálló iparosa. Nagyobb vállalata a Mátray-féle gőztéglagyár. A községben 54 kereskedést találunk. Helyi viszonylatban nagy forgalmáról tanuskodik 4 országos kirakó- és állatvására. A község felé irányuló forgalom főútvonala a Baja-erdőhegyesi tranzverzális út és a megyei törvényhatósági út. A Körösön át egy közúti és egy vasúti híd vezet. Utóbbin halad keresztül a község területén áthaladó HÉV vasút.

A községre vonatkozó első említés 1212-15-ből való, ekkor neve Mortunfalva volt. Egy bírósági eljárásból 1215-ben Mihály ispán mint Mortwufalwa-ból való birtokos van említve. Ez időben még nem kun szállás. Ebből a korból említi a Váradi Regestrum is egy birtokperből kifolyólag. Körülbelül 1260-ban települtek be a kunok. 1447-ben Hédervári Lőrinc nádor oklevele szerint Zenthmarton szállásban lakó Layos Jakab kun a Körös vizén való halászásával a birtokosnak 1000 arany forint kárt okozott. 1535. május 5-én Ferdinánd király a községet Radich-Bosyth-család hűtlensége (János király párti volt) és kihalása után egyéb igénylők mellőzésével Vásárhelyi Györgynek és nejének, Mezőtarkáni Annának adományozta. A község ekkor már a mai nevén szerepelt. 1541 szeptember 18-án Izabella királynő ( János király özvegye) a Szent Koronával a községben tartózkodott, mikor is kíséretéből egy előkelő lengyel meghalt. Az elvégzett vallási szertartásokért a helybeli plébános dús adományt nyert a bőkezű királynétól. Kun szállásai Kolbázszékhez tartoztak. A török előnyomulása miatt a végszükségben lévő Eger várához adózott 1552-ben. Birtokosa ekkor Peres Boldizsár, aki 5 kapu után 5 és 1/2 forintot adózott. A bíró esküje szerint a többi lakos szegény (a török közben felégette a községet, lakói nagyobbrészt elmenekültek) és adót nem tud fizetni. Peres Boldizsár hűtlensége miatt Ferdinand király 1557. novemberében Pejkes Péter és Székely Márton odavalósi nemeseknek adományozta a falut. 1557-ben a megyei gyűlés határozata szerint Gyula várához csatoltatott, ahová a rákövetkező évben 37 forint adót fizet hadisegély címén. Ugyanezen év végén Zokoly Márton nyert adományt bizonyos birtokrészekre, de Gyula-vár kormányzó kapitánya a királyi adománylevelet kérte tőle, mielőtt a birtokot átvette. Ezt nem tudta felmutatni. Közben Peres Boldizsár kegyelmet nyert vétkére és birtokait visszakapta: az 1561. évi adólajstrom szerint 63 kaput kitevő birtoka után 39 forint és 60 denár adót fizetett. Ugyanez összeírás szerint részbirtokos volt Lajos Mihály kun 1 kapu után 1 forint adót fizetve. A község bírájának adójából 20 denárt elengedtek. Az 1572. évi összeírás szerint a legnagyobb kun község több száz lakossal. Ez évben királyi adománykép Ungnad Kristóf kapta, aki Dobó István számadáskönyve szerint szolgálmányok fejében 3 évre 35 fejős tehenet kapott a telep lakóitól. A török hódoltság alatt a jászberényi nahijéhez tartozó palánkbeli katonák kapták 1500-2000 oszpora jövedelem szerint felosztva. Így névszerint ismert Hasszán ben Ali palánkbeli katonának 1700 oszporányi szántóföldje volt a községben. A török uralom alól 1693-ban szabadult fel. 1709-ben lakói rövid időre kénytelenek elmenekülni a portyázó labanc-rác rabló csapatok elől. A község területére - a községi adattár tanusága szerint - 1719-ben Jászapátiból telepítenek lakosságot. A község fejlődését megakasztotta az 1737 évi pestis pusztítása. 1807-ben mezővárosi jellege van, a Földváry-család birtokában. A város egy részét 1823-ban tűzvész pusztította el. 1873 január 1-től 1897 júl. 1-ig rendezett tanácsú város, amikor nagyközséggé fejlődött vissza.