A Tiszai alsó járás a vármegye délkeleti szögletén, a Tisza és a Kőrös között terül el. Határai: északon a Központi, a Tiszai közép járás és Mezőtúr mezei város, keleten Békés, délen Csongrád és nyugaton Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegyék. Mesterszállás határa a járás területén kívül, Békésmegye és Mezőtúr közé ékelve fekszik. Területe 103.558 kat. hold, lakosságának száma 47.263 lélek, népsűrűsége négyzetkilométerenként 79.3, tehát valamivel magasabb a vármegyei átlagnál. A természetes szaporodás 0.91%.

A járás községei a következők: Cibakháza, Csépa, Kunszentmárton, Mesterszállás, Nagyrév, Szelevény, Tiszaföldvár, Tiszainoka, Tiszakürt, Tiszasas, Tiszaug. A Tiszai alsó járást észak-déli irányban a Szolnok-szentesi vasútvonal szeli át. A Tiszaparton fekvő községek forgalmának lebonyolításában számottevő szerepe van a tiszai hajózásnak és a Szolnok-kiskunfélegyházai vasútvonalnak is. Megyei úthálózat a a következő: Tiszaföldvár, Cibakháza, Kunszentmárton (Szentes felé); ehhez a vonalhoz kapcsolódnak: a Tiszaföldvár-mezőtúri; Tiszakürt, Tiszaug, Tiszasas, Csépa-szelevényi és Kunszentmárton-öcsödi utak. A községeket autóbuszjáratok kötik össze Tiszaföldvárral és Kunszentmártonnal.

A Tiszai alsó járás községei közül Tiszaföldvár, Cibakháza, Nagyrév, Tiszainoka a tiszaföldvári (képviselő: dr. Erődi-Harrach Tihamér), Kunszentmárton, Csépa, Mesterszállás, Szelevény, Tiszakürt, Tiszasas és Tiszaug a kunszentmártoni választókerülethez (képviselő: dr. vitéz Mezey Lajos). Igazságszolgáltatás tekintetében a szolnoki kir. törvényszék; Tiszaföldvár a szolnoki, a többi községek pedig a kunszentmártoni kir. járásbíróság (járásbírósági elnök: dr. Falböck István) illetékessége alá tartoznak.

Járási székhely: Tiszaföldvár.

A Tiszai alsó járás közigazgatásának vezetője Patrubány István főszolgabíró. Szolgabíró: Ambrus Károly, orvos: dr. Simon István, irodasegédtiszt: Fekete Sámuel.  

Cibakháza nagyközség a Tisza egy túlfejlett és a szabályozás alkalmával átvágott kanyarulata mellett fekszik. Határa a Tisza partjától keletre nyúlik a Körös folyóig. Alacsonyfekvésű területén hajdan a Tisza és Kőrös folyók árvizei látogatták évről-évre, behordták sötétszürke agyaggal és iszappal. A járás székhelyéhez, Tiszaföldvárhoz 7 km-re fekvő Cibakháza községi orvossal és gyógyszertárral rendelkezik. Jegyzőségén 3 jegyző, 1 segédjegyző és 2 irodai alkalmazott teljesít szolgálatot. Képviselőtestülete 20 virilistából és 20 választott tagból áll. A kunszentmártoni kir. adóhivatal és járásbíróság alá tartozik. A község ingatlan vagyona a jegyzői, orvosi, 4 tanítói lakás, 35 kat. hold szántó, 37 kat. hold legelő és 1 kat. hold erdő. 5859 lakosa (2930 férfi, 2929 nő) 3 német és 2 tót kivételével mind magyar. A szaporodás aránya 1.09%. A lakosság közül 2354 a pusztákon él. Legnépesebb tanyái: Bánomdülő, Gyügér, Sárszögpuszta és Újszőlő tanyák. Területén található lakóházak száma 1366. Polgárai közül 5225 rk., 7 gk., 516 ref., 74 ág. h., 15 g. kel. és 15 izr. hitű. A rk. anyaegyház a váci püspökség alá tartozik, az izr. anyakönyvi kerület székhelye Tiszaföldvár. A közoktatást 1 községi kisdedóvó, 3 állami és 1 magán elemi népiskola, 2 állami továbbképző, 1 közs. és 1 magán gazd. továbbképző iskola látja el. - A lakosság 95%-a őstermelő. 8414 kat. hold területén van 6333 kat. hold szántó, 193 kat. hold rét, 53 kat. hold szőlő, 373 kat. hold legelő, 30 kat. hold erdő, 32 kat. hold nádas, 729 kat. hold pedig be nem ültetett, nagyrészt vízállásos szikes terület, mely a szabályozás óta még jobban elszikesedett. Területéből 3238 k. hold a nagybirtok; 800 k. hold a középbirtokosság, a többi pedig a kis- és törpebirtokosok kezén van. A mezőgazdasággal foglalkozó lakosságnak több mint 3/4 része törpebirtokos és mezőgazdasági bérmunkás. Nagyobb iparvállalat a községben kettő van: 1 gőz és 1 motormalom. Kisiparosai: 20 cipész, 8 asztalos, 5 csizmadia, 1 rézműves, 2 pék, 2 papucsos, 8 kovács, 10 szabó, 1 takács, 5 borbély, 2 szobafestő, 10 hentes és mészáros és 2 kerékgyártó. Háziipara a kosárkötés. - A községben a Hangya szövetkezetén kívül 15 szatócs és 10 tojás és baromfikereskedés van. Piacait csakis a helybeliek látogatják és 4 orsz. vására is csak helyi jelentőségű. Árucseréjét nagyrészben Kunszentmárton, Tiszaföldvár, Szolnok és Kecskemét bonyolítja le. A Szolnok-tiszakürti autóbusz áthalad a községen. A legközelebbi vasútállomás Tiszaföldvár, hajóállomás pedig Nagyrév. Postája és távirdája helyben van.

A község neve 1465-ben fordul elő először. Ekkor a Kenecski-család birtoka, ugyanakkor a dunaföldvári apátnak is volt a község területén részbirtoka. Nevét valószínű Czibak Imre erdélyi vajdától kölcsönözte, aki egy ideig birtokosa volt. Víztől gyakran látogatott, buja legelői népes teleppé fejlesztették. 1522-ben Bessenyei Benedek szolnoki kapitány birtoka volt, kitől Vass László megyei alispán vette meg. A vétel jogellenességét hangoztatva, fiait perbefogták a Jenei-család tagjai. 1526-ban a pereskedés egyezséggel végződött, mely a Vass-család kihalása esetén a Jenei-családnak biztosította a falu birtokát. 1559-ben e birtokátruházást a király megsemmisítette és az elhalt család birtokait hű emberének. Zay Ferencnek adta, aki ezidőben szolnoki várkapitány volt. A törökök a jászberényi nahiéhoz csatolták, földjét pedig az ott állomásozó lovasok között osztották szét. 1572-ben a török nyilvántartás szerint a község 3500 oszporát jövedelmezett. Nagyobb birtoka volt e területen Hasszen Ali dizdárnak, a jászberényi vár ágyumesterének. 1578-ban a lakosság Ali olajbég pusztító hadai elől elmenekült. Még 1690-ben mint pusztáról tesznek róla említést, amikor I. Lipót a Sándor-családnak adományozott nagyobb területeket Cibakháza környékén. 1717-ben a nagy adókedvezmények ellenére is csak igen lassan népesült újra. 1741-ben a Földvári-család birtoka. A gazdálkodás intenzivebbé tételére és célszerűsítésére a Turchányi-család törekedett, mikor 1754/55-ben nagyobb birtoktestekkel adományozták meg. 1848-ban a község 132 főből álló nemzetőrséget szervezett polgárai közül. A szabadságharc alatt véres harcok színhelye volt. Különösen a Tiszához közel folytak gyakran csatározások. E harcok idején pusztult el addig jó állapotban levő hídja is. A szabadságharc után beálló békés fejlődést, melyet csak néha szakított meg egy, a szokásosnál nagyobb árvíz, a világháború és a román megszállás zavarta meg.