E szórványos tanyákból alakult község a Tiszai közép járás székhelyétől, Törökszentmiklóstól, 15 kilométer távolságra fekszik. Területe síkság, melyen a legnagyobb magasságkülönbség is csak alig haladja meg az 1 m.-t. A szabályozás előtt a Tisza árvize igen gyakran behatolt területére és a víz visszahúzódása után a Tisza ártereire oly jellemző humuszbő áradmánytalajt hagyott maga után. Lakosságának lélekszáma 1364, szaporodás évi 2.4%. Jegyzőségén 2 jegyző és 1 irodai alkalmazott van foglalkoztatva. Körorvosa ugyan nincs, de egy magánorvos telepedett le a községben. A községi képviselőtestület 10 virilistából és 10 választott tagból áll. A kir. adóhivatal székhelye Mezőtúr, a törv. hat. választókerület székhelye Fegyvernek. A lakosság nagyobb része a tanyákon lakik. A belterületeken 1926-ban csak 223 ház volt 337 lakóval. A felekezeti megoszlás a következő: 375 lélek rk., 986 ref. és 2 izr. hitű. A református anyaegyház a tiszántúli püspökséghez tartozik. A katholikusok a fegyverneki anyaegyházhoz tartoznak A közoktatást 3 elemi népiskola látja el (1 ref. és 2 községi), melyekben 1-1 tanítóval folyik a tanítás. - A lakosság 97%-a mezőgazda. A 7284 kat. hold területű községben van 6663 kat. hold szántó, 96 kat. hold rét, 204 kat. hold legelő, 296 kat. hold pedig terméketlen. A birtokmegoszlás a következő: 14 középbirtokos 100-400 kat. hold területen gazdálkodik és lefoglal a község területéből 2973 kat. holdat. A hátralevő birtokosság közül 65-nek van 10 kat. holdon felüli és 34-nek ezen aluli birtoka. Kisiparosok: 3 cipész, 1-1 hentes, ács, asztalos, szabó, fényképész, kerékgyártó, borbély. Van fogyasztási (Hangya), hitelszövetkezete és piaca. Terményei legnagyobb részben Törökszentmiklóson kerülnek piacra. Legfontosabb kereskedelmi útvonala a Kuncsorba-tiszaroffi műút, mely a község közepén vonul végig északdéli irányban. Posta a községben nincs és levélforgalmát Fegyvernek bonyolítja le.

Kuncsorba területe már a XIII. század elején a szabad kunok birtoka volt. A község jelenlegi belterületén már ekkor telep keletkezett, melynek Csorbajános-szállása volt a neve. E kun községet a törökök teljesen elpusztították. A XVIII. században Csorba-puszta a kunszentmártoni redemptusok birtokába került és 1848-ig osztatlan legelő volt. 1871-ben már tagosított magántulajdonban levő terület. A hatalmas tiszamenti puszták közepén elterülő község a megye egyik legfiatalabb telepe. A tagosítás után a közigazgatási ügyek nehézkes lebonyolítása tette szükségessé az önálló községgé való szervezkedést. Kunszentmártontól, melynek egykor pusztája volt, 1893-ban szakadt el. Az átalakulás sok zökkenővel ment végbe. Az új nagyközség vitézen vett részt a világháborúban és 55 hősihalottjának emlékét szép szoborművel örökítette meg.