[ Vissza ] [ Tovább ] [ Tartalomjegyzék ]  

 

[ Jászszentandrás ] [ Abádszalók ] [ A fejezet tartalma ]

Tiszasüly

(Follajtár Ernő és Gróf Imre)

Tiszasüly a Tisza folyó jobbpartján épült, azon a helyen, ahol a folyó nyugat felé nyúló hatalmas kanyara egy kelet-felé csapó kanyarban folytatódik. A telep a Tisza partjától dél felé húzódik a szabályozás alkalmával épített árvízgátak mentén. Határának nyugati része agyag- és homoktalaj, a keletié pedig a kanyarulat zúgában gyakran öntözött áradmánytalaj. A kir. járásbíróság és kir, adóhivatal székhelye Jászapátiban van. A községi körorvos és körállatorvos székhelye, gyógyszertár is helyben van. Közigazgatását 2 jegvző, 1 segédjegyző, 2 irodai alkalmazott látja el. A képviselőtestület 10 virilis és 10 választott tagból áll. A lakosság lélekszáma 3154 (1606 férfi, 1548 nő), a természetes szaporodás 1.8%. A népesség csaknem 50%-a él külterületen (1594). Tanyái közül népesebbek: Doda 194 lakos, Fiúági tanyák 181 lakos, Görbemajor 176, Leányági tanyák 272, Sülyi nagymajor 144, Tuzokosmajor 153 lakossal. Többi tanya: Csillagosmajor, Homorhát, Keresztmajor, Kispaulamajor, Kolopfürdő és Tamáshát, Vörösmajor. Házainak száma 598. Lakói közül 2811 rk., 1 gk., 187 ref., 11 ev., 44 pedig izr. hitű. A rk. anyaegyház az egri érsekséghez tartozik, a reformátusok a jászkiséri anyaegyházhoz tartoznak, az evangélikusok pedig a szolnokihoz. Izraelita hitközség helyben van. Közoktatását 2 rk. felekezeti elemi és 5 állami elemi népiskola látja el 7 tanteremben 7 tanerővel. A hat évnél idősebb analfabéták száma 547. Területe 15.977 kat. hold: 13.228 szántó, 670 kat. hold rét, 1049 kat. hold legelő, 90 kat. hold erdő és 900 kat. hold terméketlen. Kalászosokat, különösen sok rozsot termelnek. Egyre jobban terjed a kukorica és burgonyatermesztés. 3 nagybirtoka, 25 középbirtoka van. A kisbirtok átlagos területe 15 kat. hold. A község ipara és kereskedelme jelentéktelen. Nagyobb vállalata egy fürészmalom, hol 100 lóerős gőzgép és 40 munkás dolgozik. Kisebb iparos műhelye 1930-ban 33 volt: 5 cipész, 7 bognár, 1 szabó, 1 borbély, 3 asztalos, 2 építőmester, 5 gépész, 4 vegyeskereskedése van. A községnek állandó hetivására van, melyeken nyersterményeinek csak egy részét tudja értékesíteni. A lakosság gyakran látogatja a jászladányi vásárokat. Közlekedését nagyobbrészt a Jászladány felé vezető megyei kőút bonyolítja le. Kevésbbé jelentős hajóforgalma, mely Szolnokkal köti össze. Posta, távirda és távbeszélő helyben van.

Tiszasüly már a XIV. század közepén lakott hely, birtokosai ezidőben az Aba-nemzetségbeli Kompolthyak. A család 1399-ben a község területén levő Roffi nevű révre kapott adománylevelet. Templomát is ez a család építtette 1490 körül. 1421-ben Swlh, 1466 Sul néven fordul elő, ekkor a Besennyei-család kezében volt zálogjogon, de a Kompolthyak 1500-ban visszaváltották. 1518 körül Kompolthy Mihály és fiai egyezséget kötöttek az Országh-testvérekkel birtokaik öröklésére vonatkozólag. Ennek alapján Süly 1549-ben Országh Kristóf birtokába került. Lakossága ekkor a török zaklatásai miatt meglehetősen gyér. Országh Kristóf halála után 1589-ben nővére Török Ferencné, szül. Országh Borbála kapta a községet Miksa császártól adományul. Török Ferencné után Ungnád Miklós kezébe került a birtok leszármazás útján. 1576-ban tized fejében Süly 52 forintot fizetett. A török hódoltság alatt lakatlan puszta volt. Csak 1650 körül telepedett ott le egy-két jobbágy család. Az 1653 évi összeírásban 3 és fél portával szerepelt. Ez évben birtokosa a Gócza-család királyi adomány révén. E család a felvidékről hozatott a községbe jobbágyokat, de ezek rövid idő alatt tovább álltak. 1693-ban 30 férfi lakosa volt. A többi szomszédközség sorsában osztozott, mert 1703-ban a rác szabad csapatok felégették. Csak 1761 körül jönnek nagyobb számban vissza lakói. 1766-ban a neve Sülypuszta, lakossága 104 felnőtt és 57 gyermek. Az első tanítót 1818-ban fogadták, s 1872-ben építették fel az első iskolát. 1850-ben lakossága 972 lélek, ebből férfi 447, nő 495, rk. 820, ev. 130, izr. 32. A község közigazgatásilag 1872-ig Kőtelek községhez tartozott. 1872 március 5 óta önálló község. A forradalom idejében egy polgárát agyonlőtték. A román megszállás alatt a lakosság jószágállományát majdnem teljesen elvesztette.

[ Abádszalók ] [ Jászszentandrás ] [ A fejezet tartalma ] [ Fel ]