Jászkisér 90-91 m. magasan fekszik a tenger színe felett. Keleti határában a régi vízmosások helyei jól fellelhetők. Hajdan a Tisza jóval közelebb folyt a községhez és határát árvízével évente elöntötte. Ezt igazolják azok a magas halmok is, melyek nyugati határa mentén 2-4 m. magasan emelkednek ki a térszínből. Ilyenek pl. a Paphalom, Magashatárhalom stb., melyeknek homoktalaját a víz rakta le. A kir. járásbíróság és kir. adóhivatal székhelye Jászapátiban van. A községnek 2 orvosa, 1 állatorvosa és gyógyszertára is van. A község ügymenetét 3 jegyző, 1 segédjegyző, 1 pénztári alkalmazott látja el. Képviselőtestülete 20 virilis s 20 választott tagból tevődik össze. Lakosainak száma: 7070, (3468 férfi, 3602 nő; a természetes szaporodás 0.86%), ebből 3860 rk., 3125 ref., 13 ev., 8 gk., 3 unitárius és 60 izr. vallású. A rk. anyaegyház az egri érsekséghez, a ref. egyház a dunamelléki egyházkerülethez tartozik. Kultúráját a következő intézmények fejlesztik: Népkönyvtár, Leventekönyvtár, Iparoskönyvtár, Olvasókör, Ref. Nőegylet, Rk. Leányegylet, Polgári Lövészegylet. Közoktatását 3 községi és 10 felekezeti elemi iskola látja el, 13 tanterem, 13 tanerővel. Kisdedóvó is van. Területe: 22.606 k. hold: 18.379 k. hold szántó, 23 k. hold szőlő, 106 k. hold erdő, 545 k. hold rét, 2316 k. hald legelő, 997 k. hold terméketlen. Kiterjedt legelőinek köszönheti különösen fejlett állattenyésztését. Állatállománya 665 ló, 2032 szarvasmarha, 751 sertés és 759 juh. Nagybirtok nincs, középbirtok 10 van, a kis- és törpebirtokok átlagos nagysága 1-50 hold. Két nagyobb ipartelepe: egy henger- és egy gőzmalom. Iparosai: 15 cipész, 10 kovács, 26 szabó, 6 asztalos, 13 kőműves, 1 órás, 5 lakatos, 9 borbély, 7 kerékgyártó, 1 szobafestő, 1 esztergályos, 2 szijgyártó, 2 bádogos, 1 kárpitos és 1 kötélgyártó, 16 szatócs és rövidárukereskedés van. Hitelintézetei: Jászvidéki Takarékpénztár és a Jászkiséri Hitelszövetkezet, (mint az OKH tagja). A községben hetenként egyszer hetivásárt, háromszor napivásárt és évente 4-szer országos vásárt tartanak. Közlekedési viszonyai kedvezők. Az Újszász-Vámosgyörk Hév vasút vonalán saját állomása van, marharakódóhellyel. Hajóállomása Szolnok. A Szolnok-Jászapáti-jászberényi kőút átszeli a községet, ezenkívül a Szolnok-Jászladány-hevesi út is belterületén visz keresztül. Posta, távirda és távbeszélőállomása helyben van.

Jászkisér nagyközség a hagyomány szerint a tatárjárás idején települt. A szomszédos falvak lakói a tatárok által üldöztetve a Tisza mocsaras berkeiben találtak menedéket, s az ő telepükből alakult ki a későbbi község. Nevét egy 1391 évi oklevél említi először, mely szerint a jászkiséri kunokat a minoriták ebben az évben térítették keresztény hitre. Ugyancsak ez az oklevél megemlíti, hogy a Boldogságos Szűz Mária tiszteletére kőből emelt szentegyháza is van. A XIV. században Heves megyéhez tartozott, neve ezidőben Kysir. Ezt az elnevezést a Kisér nevű tiszaágtól nyerte. 1409-ben Kürttel együtt mint népes jász-szállást említik egy oklevélben. Zsigmond király 1425-ben a Mócza-családbeli Miklósnak és fiainak, (Ferenc és Balázs) adományozta a községet. Az újabb családtörténeti kutatások szerint e Mócza-család a ma is élő Móczár családdal azonos. A község lakossága 1556-ban gyalog- és igásnapszámmal szolgált Eger vár megerősítésénél. 1557-ben sok menekült települt a régi lakossághoz. 1558-ban török katonaság szállta meg. 1572-ben Bali ben Ali jászberényi török katonának volt Kiséren 1700 oszporányi birtoka. A község területe ezidőben igen nagy lehetett, mert egy másik feljegyzés szerint 1574-ben Szafer-ben Abdullah, a jászberényi vár ágyus agája 35.200 oszporányi birtokot kapott belőle. A község lakosságának azonban valószínűleg nem maradt semmi földje, amelyen magát fenntarthatta volna. Ezt bizanyítja az a körülmény is, hogy határait a szomszédos községek rovására akarta növelni. Az így keletkezett birtokpörben 1582-ben Kisér és Szentiván községek között először a királyi kamara, majd Ernő főherceg döntött. Ezidőben hozzátartoztak Rassányháza és Halom nevű lakott puszták. Mai katholikus anyaegyháza 1710-ben alakult. Lakossága 1720-ban 84 taksás nemes, akiknek 2520 köböl szántóföldjük és 184 kaszás rétjük volt. A község 1818-ban városi rangot kapott. A Tisza és a Tarna folyó áradásai ellen 1839-ben hatalmas gátakat kezdtek építeni, a gátak építésének tervét Hegedüs János jászkun alkapitány szorgalmazta leginkább. Árvízvédelmi társulat alakult ebben az időben mely igen nagy összeget áldozott az árvízvédelemre. Lakóinak száma 1852-ben 4087, vallásra nézve főleg reformátusok. 1872-ben egyesült Pusztakürt nevű pusztával, területe ezáltal 6310 k. holddal nagyobbodott. A világháborúban 283 fia halt hősi halált. A proletárdiktatura idején a község főjegyzőjét kivégezték, s az értelmiség közül is többen csak nagy váltságdíj fejében menekültek meg a haláltól. A románok a megszállás alatt 7 embert végeztek ki, azonkívül elrabolták a lakosság az évi termését és 1500 darab jószágát.