Jászapáti nagyközség azon a síkon fekszik, melynek nagy részét a Tarna törmelékei építették fel. A nagyjában sík területen kisebb, pár méteres magasságkülönbségeket észlelhetünk. Általában mondhatjuk, hogy területe északról-délre erősebben, nyugatról keletre pedig alig észrevehetően lejt. Jászapáti nagyközségben van főszolgabírói hivatal, kir. járásbíróság, kir. adóhivatal, ezenkívül a járási főorvos, a járás, az országgyűlési választókerület és a törvényhatósági bizottsági választókerület székhelye. Van 2 gyógyszertára, 5 ártézi kútja és 2 fürdője. Rendszeres tisztviselői és alkalmazottai között találunk 1 fő-, 1 adóügyi-, 1 közig. III-ad jegyzőt, 2 segédjegyzőt, 1 orvost, 1 állatorvost, 4 irodai- és 3 pénztári alkalmazottat és 1 útbiztost. A községi képviselőtestület 40 főből áll, kik közül 20 virilista, 20 pedig választott tag. A lakosság lélekszáma 12.390, (6098 férfi, 6292 nő, a természetes szaporodás 1 % ). A felekezeti megoszlás egyöntetüséget mutat. 12.028 egyén rk., 18 gk., 113 ref., 19 evang., 3 g. kel. és 209 izr. A rk. anyaegyház az egri érsekség alá tartozik. Az izraelita anyakönyvi kerület székhelye Jászberény. A lakosságnak 10%-a a külterületen él. Belterületen található 2871 ház, közülök 91 épült kőből. A község belterületén van 3 elemi iskola, külterületén 3 tanyai elemi iskola, a két helyen összesen 24 tanteremmel és 25 tanerővel A középfokú iskolákat 1 rk. reálgimnázium, 1 polg. leányiskola, képviseli. A szakoktatást 1 gazdasági ismétlőiskola és 1 iparostanonciskola látja el. Kultúrális intézményei közé tartozik a Jászapáti Kaszinó, a Gazd. és Polgári Kör, a 48-as Olvasókör, a Keresztény Földműves Munkáskör, a Rk. Nőegylet, a Hevesiványi Gazdakör és az egyesületek könyvtárai. 6 évnél idősebb analfabétáinak száma 1680. A lakosság főfoglalkozása a mezőgazdaság. Az őstermelésből élők száma 1930-ban 9000. A község 20.446 kat, hold területéből 15.067 kat. hold szántó, 104 kat. hold szőlő, 24 kat. hold erdő, 1106 kat. hold rét, 2978 kat. hold legelő és 993 terméketlen. A legelők és rétek nagysága, bár messze elmarad a szántóföldekétől, az állattenyésztést mégis nagyban előmozdítják. Állatállománya 1150 ló, 2140 szarvasmarha, 3000 sertés, 500 juh. A birtokmegoszlás a következő: 16 birtokos középbirtokon gazdálkodik, melyeknek összterülete 2400 kat. hold. 3455 kis- és törpebirtokos átlag 5-10 holddal rendelkezik. - Az iparos lakosság száma messze felülmulja a jászsági alsó járás többi községeiben található iparosok számát. 1930-ban az önálló iparűzők száma 300 volt. Köztük 20 szabó, 16 cipész, 15 kovács, 12 borbély, 10 ács, 8 asztalos, 5-5 lakatos, építő- és fuvaros, 4-4 hentes és szobafestő. Ezek úgyszólván az egész járás ipari szükségletének kielégítésére törekednek. Nagyobb iparvállalatok és gyárak: a Községi Villanytelep, a Szigeti-féle téglagyár, a Karácsonyi Mihály-féle malom és a Jászapáti Gőzmalom R. T. Háziipara: kosárfonás és női kézimunka. Kereskedelme is felülmulja a környékéét. Az üzletek száma 43. (20 vegyes-, 10 ruhanemű, 6 fa-cement- és mész-, 4 vaskereskedés és 3 dohányáruda). Hitel- és Pénzintézet 2 van a községben: a Tiszavidéki Hitelintézet és a Jászapáti Hitelszövetkezet (mint az OKH tagja). Piacait az egész környék sűrűn látogatja. (Hetenként 1 hetivásárt tart). Évente 4 országos vásár tartására van joga a községnek. A vásárok igen népesek és nagy forgalmat bonyolítanak le. A község nagyságát, valamint ipara és kereskedelme fejlettségét a közlekedési útvonalakat keresztező fekvésének köszönheti. A Vámosgyörköt és Újszászt összekötő vasútvonal mentén fekszik. Mint járási székhely az egész környék központja, úgyszólván minden községgel műút köti össze. Posta-, táviró- és távbeszélő állomása van.

Jászapáti keletkezése éppen úgy elvész a régi idők homályában, mint magának a jász népnek valódi eredete.

A legrégibb okmány amiben Jászapáti előfordul: egy Zsigmond király idejéből 1391. február 4-én Budán kelt okirat, amelyben Csáktornyai István nádor utasítja a budai káptalant, hogy Temesváry Miklósnak fia Miklós, és egy másik Miklósnak fia György unokatestvérek, valamint István fia Gazdag György és András Fia Márton apáthy-szállási ("Descensus seu terra apathy") királyi philisteusok között még I. Lajos király által ítéletileg tett osztály alapján a további viszályok elkerülése végett az apáthy-szállási földet négy egyenlő részre osztassa s az egyes osztályrészeket határjelekkel elkülönítvén, azokba az egyes birtokosokat iktassa be. A budai káptalan 1393 szeptember 23-ról kelt jelentése szerint alapi Kun György és Mihály őrkanonok káptalani kiküldöttek által ez a felosztás teljesítve is lett. Ezen okiratban említtetik, hogy Apáthy-szállásnak a Boldogságos Szűz Máriáról elnevezett kőből épült egyháza van és onnan indultak ki a mérésnél. (E két okirat valószínűen eredeti példányai Jászkisér község irattárában vannak, másolatai megvannak Jászapáti község irattárában is 31, 38, 43, irattári jel alatt.)

Fentiekből megállapítható, hogy Jászapátin már akkor templom lévén, e község úgynevezett megszállása, vagyis alapítása ennél régebbi időre tehető s legalább is az 1300-as évek elejére nyúlik vissza.

A következő biztos adat Jászapáti község létezésére egy 1438 január 9-én Héderváry Lőrinc akkori nádor által kiadott okirat, amelyben felhívja Apáthyról Horváth Imre fiát Endrét, hogy mutassa fel a fenti 1393. évi keletű levelet mert az Madarasy Endre fiát Bálint jászkiséri lakost is illette.

Egy 1438 augusztus 24-én Budán kelt okiratban Erzsébet királyné tudatja, hogy Berényszállás, Négyszállás, Árokszálláson és Apáthin lakó philisteusok bíróságát vagy ispánságát Berzeviczy Pohárnok Istvánnak adományozta.

Egy 1466. szeptember 7-én kelt s a budai káptalan által tett jelentés szerint határjárás volt Heves megye Ivány nevű falujára nézve, amelyben Jászapáti részéről Horváth Lukács és János apáthy-szállási kapitányok is résztvettek. A legnagyobb valószínűség szerint fenti Horváth Lukács nevű kapitány építtette a jászapáti templom baloldali tornyát, mert e torony keletfelé eső részén a következő felirat van bevésve az egyik kőbe: "Hoc opus fecit Fieri-Lukas-Horvát Capitaneus de Apti saliasa ad honorem nativitatis beate Mariae virginis 1493".

1501 április 25-én Budán Ulászló király a Palóczyak Heves megyei Ivány faluja s apáthi és kiséri philisteusok szállásai között királyi kiküldöttek által teljesített határjárásról ad ki oklevelet. Ebben az oklevélben Horváth Lukács jászkapitány özvegyeként Mártha és fiaként János van megnevezve.

1552-ben említtetik egy igen vitéz Horváth János nevű kapitány, aki valószínűleg a jászapáti Horváth Lukácsnak volt a fia, vagy unokája s Egerben lakott. Jászapáti községe ebben az időben igen népes község lehetett, minthogy az iratok ekkor több kapitányról emlékeznek meg.

A mohácsi vész utáni állapotok igen súlyos következményekkel jártak Jászapátira.

Jászapáti valószínűleg 1554 után, Szolnok várának elestével került teljesen török uralom alá. Az 1566. évi török pusztítás után Jászapátin mindössze 35 egész telkes jobbágy volt összeírva. A török hódoltság alatt Jászapáti a többi jász községekkel együtt a jászberényi palánkban lakó török tiszteknek volt hűbérül kiadva. Ezt igazolja egy a jászberényi irattárban lévő irat, amely szerint Mehmed-Ben Piri s később Piri-Ben Abdullah nevű jászberényi várbeli harcos Jászapátin 1700 oszpora jövedelmű szántóföldet bírt. A török idők alatt Jászapáti a hatvani Livában a jászberényi nahijében feküdt. 1572-ben 38 telkes jobbágyot számlált, 1577-ben pedig csak 36 forint censussal és egyéb szolgálmányokért fizetendő 37 forinttal szerepelt az összeírásban Jászapáti. Minthogy Jászapáti az állandó török-magyar csete-páték ütköző területén feküdt, ezért nincs kizárva, hogy ebben az időben teljesen elnéptelenedett. Bár még 1590-es évekről említve van bizonyos Kaszás Bálint nevű jászapáti lakos, akiről mint a királyi helytartótól adományt nyert egyénről van megemlékezés, bizonyos birtok feletti megegyezésben.

A törökkel együtt betört tatár hadak éhséget, pusztulást és mirigyhalált zudítottak az egész vidékre. Akik megmaradtak. azok valószínűleg elszéledtek Fülek, Gyöngyös és Szerencs vidékére. A török hódoltság első száz évéből nincs semmiféle irásos adatunk Jászapáti létére vonatkozóan.

1672-ben Jászladány és Szentgyörgy községek között határvillongás támadt. Ennek elintézésére öt jász községből, közte Jászapátiból is egy 26 tagú bíróságot hívtak össze s ennek ítélkezése alá terjesztették az ügyet. Tanuként is hallgattak ki jászapátiakat egy másik perben, amely Jászberény és Jákóhalma között folyt 1674-ben. A valószínűség tehát amellett szól, hogy Jászapáti községe valahogy élt, vagy tengődött a török hódoltság alatt is.

1678-ban Thököly Imre Tiszasülyön és Hevesiványon vonult át hadaival Gyöngyösre. 1686-ban az egész Jászság meghódolt a fejedelem előtt s követeket is küldöttek hozzá Kassára. Thököly megerősítette a jászokat régi kiváltságaikban. (Külön bírájuk, saját kapitányuk, továbbá szabad kereskedés, vám-, rév- és harmincadmentesség stb.)

Budavár visszafoglalása után 1686-ban nyilván az állandó hadakozások és a visszavonuló török sereg dúlásai folytán jóformán az egész Jász-kunság elpusztult, s csak lassan kezdett újjá éledni Jászapáti is. Az 1699. évi összeírás szerint Jászapátin 79 földes gazda találtatott. Ezek között csak 15 van jászapáti származásúnak megjelölve, míg a többi mind idegen helyekről való. Az itteni parochiát, amely jóideig lelkész nélkül volt, Várasszóy Mátyás plebános hozta rendbe, illetve alapította újra 1694-ben a hívek segítségével és adakozásával.

A jászapáti plébániahivatal birtokában levő régi anyakönyvekből megállapíthatók az akkori születési és elhalálozási számok és nevek. Ezekből a régi anyakönyvekből kitűnik az is, hogy 1709 őszétől 1710 elejéig pestisjárvány dúlt Jászapátin, amelyben mintegy 150 ember pusztult el. 1739-ben újra pestisjárvány volt a községben, amelynek megszünése emlékére állították fel a temetői kápolnát, ahova azóta is minden évben ünnepélyes menetben vonul fel a község lakossága.

Mikor - mint e könyv más helyén részletesen el van mondva -1702-ben I. Lipót elzálogosította az egész Jász-kunságot, Jászberényben tiltakozó gyűlés volt, amelyen Jászapáti részéről Baghy György bíró és Zsemberi András esküdt voltak jelen

Egy összeírás szerint, amelyet 1713-ban Goiza András bíró és Bíró Jakab jegyző írtak alá, a községnek 366 lakója volt. Ez az összeírás valószínűleg hiányos volt, - adózás végett állíttatván össze, - így valószínűleg nagyobb volt a lakosság száma.

1719-ben sokan elköltöztek Jászapátiból és Kunszentmártonban telepedtek le. Mikor 1823-ban leégett Kunszentmárton, Jászapáti 100 forintot küldött segítségül. Ezért hálából a kunszentmártoniak megküldték Kunszentmártonnak az apátiak által történt "megszállásokról" szóló irat hiteles másolatát.

Jászapáti dicsősége, hogy az 1746-ban végre bekövetkezett jászkun megváltás - az úgynevezett redemptió - alkalmából a reá eső 30.000 rhénes forintot és pedig: magáért Apátiért 17-et, Kocsérpusztáért 8-at és pestmegyei Kömpöc pusztáért 5-öt legelsőnek fizette le. A Jászságra kivetett 500 lovasból Apáti 58-at tartozott állítani, ennek nyomát megtaláljuk az 1745-ben felvett legelső jegyzőkönyvben. A megváltás idején Jászapáti község főjegyzője Pintér Ferenc, főbírája Balajthy Mátyás volt s a Jászságban Apáti megváltása érdekében Dósa Pál districtus-kapitány buzgólkodott a legtöbbet.

1745-ben kezdték meg a mai templom megnagyobbítási munkálatait s 1759-ben szentelték fel ünnepélyes keretek között.

1746-ban adományozta Mária Terézia Jászapátinak a város-jellget és ő adott évente 4 országos vásár tartására engedélyt.

1750-ben váltotta meg Jászapáti Hevesiványt az egri káptalantól, amelyet évek hosszú sora óta bérelt tőle. A megváltás 1200 Rh. forintért és a pestmegyei Kömpöc pusztáért történt. Hevesiványt az apáti lakosok jóideig közösen bírták s azt csak később osztották fel, még pedig több alkalommal.

A község lakossága közül többen résztvettek Mária Terézia háborúiban. De résztvettek az abban az időben már szokásos hadikölcsön jegyzésben is. Erről az 1759. máj. 6-i tanácsülési jegyzőkönyvben ezt olvassuk:

"Kik és mennyi számú pénzt Fölséges Asszonyunknak az mostani Szükségében Titulo Mutui Liga az lnteresse 6 pro Cento attanak, azok Neveket szerént Protocolláltattak ugy mint: N. Dósa Páll ur 1000 F., Kálmán György 500 F., Rusvay Istvány 200 F., Fekete Istvány 150 F., Mihályi Mátyás 100 F., Nagy Péter 50 F., Sa. 2000 F. Mely Summa Pénznek Interesse a Prima Januáry Anni Currentis 1759 fog folyni, amint az eő Kegyelmeknek arrul kiadott Quietantiájuk is megbizonyittya."

A község pecsétje az 1750. tan. ü. jkv. 69., 70. oldala szerint ettől az időtől kezdve ilyen volt: "Koronát két felől 2 orosz leány tart, kinek közepén lészen egy szöllő tő, egy kürt és egy páncélban felöltöztötött vitéz, jobb kezében kard".

1763-ban készült el Jászapáti ú. n. "Fundatiós könyve", amelynek megszerkesztésével Dósa Pál palatinalis Assessort és két tanácstagot bíztak meg.

1765-ben készült el az új városháza, amelyen később több átalakítást eszközöltek.

1757-ben szüntették be a templom körüli ú. n. cinteremben a temetkezést és kezdtek a mostani temetőbe temetkezni.

1767-ben alapították Jászapátin az ú. n. kis gimnáziumot, amely a piactéren állott s amelynek alapításában Dósa Pál akkori jász-kapitánynak igen nagy érdemei voltak. Ő ugyanis évente 100 Rh. forintot adott erre a célra. Az alapításban Litkei Máté akkori jászapáti plebánosnak is voltak érdemei. Ebben az időben csupán 4 alsó osztálya volt. A gimnáziumot 1779-ben Jászberénybe vitték át, de az intézetet Jászapáti még huzamos időn át tetemes anyagi segítségben részesítette.

1769-ben épült a mostani paróchia, amely azóta több átalakításon ment át. Legrégibb része a két kápláni szoba.

1808-ban nagy szárazság volt Jászapátin s e miatt nagy volt a gabonahiány. Máshonnan kellett gabonát hozatni a lakosság részére a község által felvett pénzen.

1812-ben kezdenek dohányt termelni Apátin.

1813-ban Tajti István és társai azért, mert ők mint személyükben országos nemesek, nem akartak adót fizetni s mivel erővel behajtották rajtuk, lázongani kezdtek. E miatt fiskális pert indítottak ellenük és számosakat elítéltek, néplázításért. Ez még jobban feltüzelt több nemes embert s folyt az állandó bujtogatás 1820. év nyaráig, amikor is annyira felizgatódtak a kedélyek, hogy július 31-én vasvillákkal, dorongokkal és egyéb "halálos-eszközökkel" felfegyverkezve felmentek Tajti István vezetésével a községházára s ott a községi főjegyzőt is bántalmazva arra kényszerítették a községi tanácsot, hogy 300 frt-ot adjon át és egy fogatot, mert ők mennek a császárhoz Bécsbe panaszt tenni sérelmeik miatt. A lázadók ezenkívül Kocséron a község hatvan hold köles vetését is teljesen összetapostatták. A lázadásnak Jászberényből egy század gyalogság és Egerből egy század huszárság vetett véget. Akit el tudtak fogni a lázadók közül, azokat nyomban a piacon megpálcázták. A többit is összefogdosták s aztán szigorú fogházbüntetéssel sujtották. Ez a lázadás a községnek több ezer rhénes forintba került, amit a vétkeseken hajtattak be.

1816. év nagyon vizes esztendő volt Jászapátin. 136 ház és istálló dölt össze. A házakat még ugyanazon év augusztusában felépítették.

1816-ban Jászapáti határa 20.638 hold volt. A község 56 épület tulajdonosa volt.

1825-ben Jászapátin 118 nemes, 769 földbirtokos és 559 földbirtok nélküli család volt. Az összes lakosság száma 7685 volt, akik közül csak egy nem volt katholikus.

1831-ben súlyos kolerajárvány pusztított Jászapátin. Ez ebben a században még kétszer megismétlődött.

A szabadságharc különösebben nem érintette a községet.

1850-ben telepedett le 3 zsidó család elsőnek Jászapátin. És pedig Weiszmann Möric Bessenyőtelekről, Wahl Móric Hevesről s Kohn Móric Gyöngyösről. Ezek előbb csak szabad lakhatást, tartózkodást, kereskedést és iparüzést gyakorolhattak, a község a polgári jog megadását fenntartotta.

1851-ben állították fel Jászapátin a cs. kir. járásbíróságot, az első járásbíró Móczár János volt.

1853-ban lett a község járási székhely s az első cs. kir. járási kapitány Vágó Ignác, aki azelőtt jász-kapitány volt.

1857-ben történt meg a község tagosítása.

Jászapáti községének Pestmegyében volt egy Kocsér nevű pusztája, amelyet 11620 kat. hold területtel 8000 forintért váltott meg annakidején. E pusztát jó ideig mint közlegelőt használta a község. Lassankint azonban főként jászapáti telepesekkel benépesedett és egyideig a szükséges közigazgatási teendőket a jászapáti előljáróság látta el. 1863-ban azonban 475 család között felosztotta a pusztát. 1877-ben pedig önálló nagy községgé alakult, sőt az ezen évben hozott I. törvénycikk kivette a jász-kun kerületből és Pest-Pilis-Solt-Kiskun-megyéhez csatolta. E község mintegy 95%-ban jászapáti telepítés.

1911-ben létesült újból Jászapátin gimnázium. Amint már említettük, ily intézmény már 1767-ben volt itt, de azt Jászberénybe vitték át. Minthogy Jászapáti községe rohamasan fejlődésnek indult, kultúrális szempontból életszükséglet volt az egész környékre ez iskola létesítése. E kir. kath. jellegű intézetet a vallásalap tartotta fenn.

A község a világháború vérzivatarjaiból harcias őseihez méltóan vette ki részét. Összesen 281 hősi halottjának emlékét őrzi meg kegyeletesen a feljegyzések szerint.

A kommün 1919 márc. 24. napjától 1919 aug. 1 napjáig tartott Jászapátin, amikor a románok bevonulása vetett annak véget. E nehéz időt aránylag elég simán úszta meg a község. A kommün utáni évtizedben a község igen szép fejlődésnek indult. Villanyvilágítás létesült még a mostani salgótarjáni áramba való bekapcsolása előtt. A lakosság saját áldozatkészségéből vízvezetéket is létesített. A községi u. n. Halastó megfelelő átalakításával és ártézikút fúrásával sportuszoda is létesült s a "Jössze" sportegyesület úszói nemcsak az országban szerepeltek kiváló eredménnyel, hanem a párisi főiskolai olimpiászon egyik úszója Fehér II. István bajnokságot is nyert országunk és e község dicsőségére.