A Jászsági alsó járás a vármegye északnyugati részében Heves vármegye hevesi járása, a Jászsági felső járás, Jászberény megyei város határának délkeleti szöglete, a Központi és a Tiszai közép járás között terül el. Kiterjedése 91.121 kat. hold. A járás - mely részben jászsági és részben pedig Heves- és Külső-szolnoki területekből szerveztetett - lakossága 43.049 lélek. népsűrűsége négyzetkilométerenként 82.1. A 1.24% természetes szaporodású járás sűrűbben lakott, mint a vármegye tiszántúli részei.

A járás a következő községekből áll: Jászalsószentgyörgy, Jászladány, Jászkisér, Jászapáti, Jászszentandrás, Tiszasüly. A Jászsági alsó járás területének egységes tömbjét az Újszász-Jászladány-Jászapáti-vámosgyörki vasútvonal szeli át. Jászapátinak egyébként autóbusz-összeköttetése van Jászberénnyel és Hevessel, Jászalsószentgyörgynek pedig Jászberénnyel. Úthálózata a következő: Jászapátit megyei utak kötik össze Jászszentandrással, Jákóhalmával, Hevessel és Jászkisérrel. A jászkiséri megyei út három felé: Tiszasüly, Besenyszög és Jászladány-Újszász felé ágazik el. Jászalsószentgyörgy határán a Szolnok-jászberényi útvonal halad át.

A Jászsági alsó járás községei közül Jászapáti, Jászkisér és Jászszentandrás a jászapáti (képviselő Hegedüs Kálmán), Jászladány, Jászalsószentgyörgy és Tiszasüly pedig a jászladányi (képviselő dr. Nagy Emil) országgyűlési választókerülethez tartoznak. Igazságszolgáltatás tekintetében a járás községei mind a Jászapáti kir. járásbírósághoz (járásbírósági elnök: Lengyel Miklós jb.) és a szolnoki törvényszékhez tartoznak.

Járási székhely: Jászapáti.

A közigazgatás vezetője: Ernyey Lajos főszolgabíró. Szolgabírák: dr. Khindl Ferenc, orvos: dr. Khindl Barna, irodafőtiszt: Szabó Béla, irodasegédtiszt: Skultéty Mária.

Jászalsószentgyörgy a Zagyva folyó balpartján fekszik, alacsony területen, ahol 1 méteres szintkülönbségek is alig észlelhetők. A község a Jászapátiban székelő kir. járásbíróság és kir. adóhivatal alá tartozik. Körorvos, állatorvos és gyógyszertár helyben van. Jegyzőségén 1 főjegyző, adóügyi jegyző, 1 segédjegyző, 1 ellenőr és 1 iktató teljesít szolgálatot. Képviselőtestülete 20 virilis és 20 választott tagból áll, Ingatlanvagyona 6 középület és 2 kat. hold rét. 5196 lakója (2580 férfi, 2616 nő) 660 kivételével belterületen lakik. A természetes szaporodás aránya 1.52% . Tanyái közül legnépesebbek a Nagyfertői-, Borsai-, Telekuti-, Valesztő-, Nádashalmi-, Boldogszéki-, Mornyikháti- és Papföldi tanyák. A lakóházak száma 1226. A lakosság túlnyomó többsége (5092 lélek) rk. vallású, van 16 ref., 4 gk., 84 izr. is. Rk. anyaegyháza az egri érsekség alá tartozik. A községnek kegyuri joga van, az egyház ügyeit a képviselőtestület intézi, mint egyházvédnökségi tanács. Az izraeliták a jászberényi anyakönyvi kerülethez tartoznak. Nevelésről a községi óvoda és a rk. felekezeti jellegű községi elemi népiskola gondoskodik, hol 10 tanteremben 10 tanító végzi az oktatást. Egy áll, továbbképző is működik. 8253 kat. hold területéből 6998 kat. hold szántó, 47 kat. hold rét, 219 kat. hold legelő, 47 kat. hold erdő, 8 kat. hold szőlő, 452 kat. hold terméketlen terület. Nagybirtok nincs. Üzemek: Erzsébet vízimalom, a Grosz Ármin-féle gőzmalom és az Erzsébet villanytelep. Az 1930-as kimutatás 134 önálló kisiparost és 14 kereskedést mutat fel. A kisiparosok között van 66 cipész és csizmadia, 13 szabó, 15 kovács, 7 asztalos és 7 kőműves, Kereskedései között legtöbb a vegyeskereskedés, de van vas-, bőr-, marha-, rőfös- és fakereskedés is. Hitelszövetkezete a Jászalsószentgyörgyi Hitelszövetkezet (mint az OKH tagja). 2 heti vására és 4 országos vására van állat- és kirakódóvásárral Nyersterményeiből sok jut a jászapáti és szolnoki vásárokra is. Közlekedését nagyobbrészt a Szolnoktól Jászberénybe vezető és a község belterületét érintő törv. hat. út bonyolítja le. Vasútállomása Felsőszászberek 7.5 km-re a községtől.

Jászalsószentgyörgy már 1330 körül önálló község volt saját egyházzal. A kemeji főesperesség fennhatósága alatt állott és papi tizedet is fizetett a püspöknek, majd az esperesnek. 1369-ben népes keresztény jász-szállás. (Megemlítik a források, hogy az itt lakó jászok úgy nyelvre, mint nemzetiségre teljesen elmagyarosodtak.) 1421-ben Szentgyörgyfalu a neve. 1466-ban Bertaszentgyörgy néven fordul elő egy határjárási oklevélben. Már ekkor az Abádi-család birtoka, kik kötelezettségük teljesítése céljából 1480-ban elzálogosították a Bessenyeieknek, majd 1483-ban Gecsei Györgyné Abádi Borbála mint saját birtokát adja zálogba Orbán győri püspöknek és testvéreinek. A mohácsi vészt követő zavaros időkben lakatlan puszta; 1553-ban mint királyi birtok Eger várának fizette a censust és a földesuri szolgáltatásokat. 1557-ben újra települ, 1570 körül Gerlaszentgyörgy a neve. A török világban a többi község sorsában osztozott s török katonák birtoka lett. 1660 körül Váczy György és István voltak birtokosai. Ujabbkori emelkedését bizonyítja, hogy 1704 körül önálló egyháza volt. Fejlődését 1708-ban a labanc-rác csapatok egyidőre megakasztották, mivel a falut felégették. 1720-ban 55 taksást és 4 armális nemest irtak össze. 1829-ben I. Ferenc király évi 4 vásár tartására kiváltságot adott a községnek, mely joga ma is érvényben van. A községhez tartozott Kisszállás pusztát 1852-ben a Földvári-családdal kötött szerződés alapján elcserélték azok Jenő nevű pusztájával Ez utóbbit a Kara nevű pusztával egyesítette a község. Jászalsószentgyörgy 1850 körül város volt, majd 1872-től kezdve ismét nagyközséggé fejlesztették vissza. A múlt század utolsó évtizedeiben a lélekszám azért nem emelkedett, mert azok a lakói, kik a karajenői pusztán birtokosok voltak, oda költözködtek ki. Ezek azután elszakadtak Jászalsószentgyörgytől és külön községet alkottak, mely község ma is létezik Pest megyében. A világháborúban a lakosság nagy számban vett részt, közülök 157 hősi halált halt. A román megszállás alatt állatállománya nagy veszteséget szenvedett.