A község és határa, mely hosszan nyúlik el keletről nyugati irányban, a vármegye ény.-i magasabb részein fekszik, ahová hajdan a hegyekről lefutó és sok törmeléket magával szállító Tarna kavicsot és sok homokot rakott le. E magasabb színt a község alatt mindig alacsonyabb lesz és végül észrevétlenül megy át az Alföld átlagos magasságába. Maga a telep a határ nyugati részén fekszik az u. n. Holt-Tarna mellett, közel a Tarna torkolatához. Jásztelek a jászberényi kir. adóhivatal és járásbíróság alá tartozik, közigazgatását 1 főjegyző, 1 jegyző, 1 segédjegyző és 1 irodai alkalmazott végzi. A legközelebbi körorvos és körállatorvos Jászjákóhalmán van. A községet több ártézikútja jó ivóvízzel látja el. A lakosság lélekszáma 2829, (1317 férfi, 1502 nő, a szaporodási arányszám 1.28%). A lakosság egy része tanyákon lakik, melyek közül legnépesebbek a Felsőtanya 179 lakóval, Középtanya 344 lakóval, a Keresztuti és Alsótanya 477 lakóval. Felekezet szerint: 2799 a rk., 7 a ref., 1 az ev., 12 pedig az izr. vallás híve. A rk. anyaegyház az egri érsekség alá tartozik. A községnek kegyúri joga van, az egyházi dolgokat a 28 tagú községi képviselőtestület gyakorolja. A közoktatás a rk. egyház kezén van, mely 3 elemi népiskolát és 3 továbbképző tanfolyamot tart fenn. A lakosság túlnyomó többsége mezőgazda. A birtokos lakosság mind kis- és törpebirtokos. 70 holdnál nagyobb birtoktestet a községben nem találunk. 5235 kat. hold területéből 4184 kat. hold szántó, 582 kat. hold legelő, 2 kat. hold szőlő, 73 kat. hold kert, 14 kat. hold erdő. 33 iparos és 8 szatócs van a helységben. A Szolnok-jászberényi út a községen halad keresztül, ez a forgalom legfontosabb lebonyolítója. A Holt-Tarnán és a Zagyván híd vezet keresztül. A község felé irányuló forgalom csupán 2 országos és állatvásárán élénkül meg jobban.

A község neve megalakulásakor (kb. 1515-ben) Mihálytelke volt. A falu ez időben a "Fügedi halmok" környékén terült el. A falu elnéptelenedése a mohácsi vészt követőleg történhetett. Mint gyér lakosú helység, censusát 1553-ban Eger várához fizette. Nyoma van, hogy a később visszatérő birtokosai 1557-ben a falu területét megszálló jászok voltak. Az örvendetes gyarapodás megakadt a török hódoltsággal. Lakosai a hatalmas adók miatt elköltöztek, helyükbe a török más helyekről hozott férfinépet. Ezek művelték a török katonáknak kiosztott földbirtokokat. A jászberényi nahiéhez tartozó palánkbeli katonaság a birtokosa hübéri jogon. Ilyen a helyzet már 1558-ban. A török adólajstromok (defterek) említik, 1566-ban is tehát lakott terület volt. 1572-ben Ali budai pasa parancsára a környéken kalózkodó rác szabadcsapatok felégetik. Ez évi összeírás szerint csak 2 jobbágya, de 156 elhagyott háza és telke volt. A török kiűzése után egy ideig kincstári terület. 1630 körül a Szoboszlón lakó Haranghy Jánosné, utánna családja örökölte. 1703-ban ismét a rácok támadták meg és tették lakatlanná. A község fellendítésére a Haranghy-család sokat áldozott. Az 1715. évi összeírás szerint 25 taksás nemese, 3Z2 köböl szántóföldje, 41 kapás rétje; 1720-ban már 40 taksás nemese, 555 köböl szántóföldje, 63 3/4 kaszás rétje, 20 kapás szőlője és 1 malma volt 30 forint jövedelemmel. 1718-ban ültettek lakói először szőlőt. A szabadságharc alatt lakósai a cibakháziakkal együtt vettek részt a szenttamási csatában. Hősi halottak száma a világháborúban 100.