Jászfényszaru nagyközség a vármegye északnyugati részében, a Zagyva folyó partjain terül el, míg tanyái legnagyobb részben a Galga folyó mellett feküsznek. Határa síkság, melyen csak 2-3 m.-nyi magasságkülönbségek észlelhetők. Alacsonyabb részein félig kiszáradt mocsarak és szikes tavak vannak, milyenek a Sóstó, Kopasz, Garos, Agyagos, Simon és Fehérlapos nevű mocsarak. E tavak némelyike a Zagyva folyó morotváinak látszik. A folyóval való kapcsolatukat már nagyon régen elveszthették. A község a jászberényi kir. járásbíróság és adóhivatal alá tartozik. Körorvos, gyógyszertár és állatorvos helyben van. Közigazgatását 2 jegyző, 2 bíró, 5 irnok, 7 tanácsos látja el. A képviselőtestület 20 virilistából és 20 választott tagból áll. A község ingatlan vagyona 709 kat. hold földbirtok, községháza, iskolák, tanítói, jegyzői és orvosi lakások. Földbirtokát nagyobb részt kishaszonbérbe adja. Legelői úgyszólván kivétel nélkül a lakosság hasznára szolgálnak. 7797 lakója (3896 férfi, 3901 nő) 4 német kivételével mind magyar anyanyelvű. A szaporodás arányszáma 1.51 %. A házak száma 1696. 1690 lélek a tanyákon lakik. Legnépesebbek a Homokdülő, Csányi-határkő, Simondülő, Csonthalomdülő, Borjujárásdülö, Winkler tanya, Sipóci laposdülő, Virágoshalomdülő nevű tanyák. Lakói közül 7665 rk., 5 gk., 28 ref., 10 ev., 89 izr. hitű. Rk. anyaegyháza az egri érsekséghez, illetőleg a felső-jász esperesi kerülethez tartozik. A községnek kegyuri joga van és így terhei közé tartoznak a rk. templom és iskolák fenntartása, valamint az egyházi javadalmasok fizetése. Az izraeliták a jászberényi anyakönyvi kerülethez tartoznak. Közoktatását 2 belterületi és 2 tanyai rk. elemi népiskola látja el. A lakosság főfoglalkozása az őstermelés. A kereső őstermelő lakosság 1478 lelket tesz ki, akik közül 6 középbirtokos, a többi (334 napszámos és bérmunkás kivételével) kis- és törpebirtokos. 12.240 kat. hold területén van 7580 kat. hold szántó, 2861 kat. hold rét, 608 kat. hold szőlő, 303 kat. hold nádas, 610 kat. hold legelő, 74 kat. hold erdő, 973 kat. hold pedig be nem ültetett vagy terméketlen terület. Terményei között a kalászosok a legfontosabbak. Kisebb mennyiségben tengerit, szőlőt, burgonyát, gyümölcsöt és kerti veteményeket is termelnek. Nagy súlyt fektetnek a tejtermelésre. Az uralkodó tenyésztési irány a szarvasmarhánál a simentháli, a sertéseknél a mangalica, a lónál a gidrán. A gidrán a gazdaságban nem vált be egészen és így újabban a nónius-fajt kezdik meghonosítani. Gyáripara nincsen. Nyerstermékei kisebb részét 2 malma dolgozza fel. 86 kisiparosa (18 cipész, 9 asztalos, 6 ács, 12 szabó, 9 kovács, 5 bognár, 5 hentes, 3 kőmíves) és 14 vegyeskereskedője van. Hitelintézete a Jászfényszarui Hitelszövetkezet, (mint az OKH tagja). Állandó piaca, hetivására, évenként 4 országos vására van. Nyerstermékeit részben e vásárokon, részben Jászberényben vagy Budapesten értékesíti. A község a Szolnok-Hatvan között közlekedő vasútvonal mellett épült és így közlekedése nagyrészét vasúton bonyolíthatja le. Közlekedési útjai a belterületektől 4 km. távolságra vezető Szolnok-hatvani országút és a községen átvonuló Jászberény-zsámboki megyei út. A Zagyván és a Galgán át a közlekedést fahidak könnyítik meg.

A község valószínűleg 1330-40 körül keletkezett, a jászok letelepedése idején. Neve eredetileg Fewenszaru, Foewenszaru volt. Kezdettől fogva a Jászkun területekhez tartozott. A hagyomány szerint nevét a határában, a fövényben talált kürttől nyerte, melyet Lehel kürtjével azonosítottak. 1450 körül a szomszédos községekből jobbágyok költöztek a helységbe, a többek között Ceglédről, Bercelből és Rimiócról is jöttek új lakosok. Ezt bizonyítják a mai napig fennmaradt családnevek, u. m. Czeglédi, Berezeli, Rimóczi stb. A mohácsi vészt követő időkben elnéptelenedett. Rétjeit 1535 körül Fráter György birta, 1553-ban Eger várához csatolták a közelgő török veszedelemre való tekintettel. Ide fizette ezután a centsusát is. Új földesurának, Balassa Jánosnak is fizetett a község rendes jószágadót. Fejlődésében nagyon hátráltatta az a körülmény, hogy hol az egri, hol a gyulai vár tisztjei zsarolták. Ez ellen 1558-ban Jászberényben panaszt emelt a község az ott székelő jász-kun kapitány előtt. Veli szandzsák-bég portyázásai következtében 1557 év végén elpusztult és 1575-ig mint lakatlan hely szerepel. Nemsokára ezután menekült jobbágyok szállották meg, kik 6 évi adómentességet nyertek. 1590 körül ,jászberényi török katonák között osztották fel. Ezek birtoka maradt míg a török uralom alól fel nem szabadult. A mai község 1692-ben alakult ki. Az 1715-ik évi összeírás szerint 104 nemese, 1832 köblös szántóföldje, 240 kaszás rétje, 176 kapás szőlője volt. Örvendetes a javulás 5 év mulva, mikor már 115 taksás nemese, 2483 1/3 köb. szántója és 2 malma volt 51 forint jövedelemmel. Lakossága 1750 körül megfogyott, mert kb. 60 család vallási és birtoklási ügyek miatt elköltözött a mai Kiskunfélegyháza helyére. 1831-ben mezővárosi jelleget nyert I. Ferenc királytól és engedélyt hetivásár tartására. 1848-ban országos vásártartási jogot kapott, évenként 4 vásárra. Az 1848 évi szabadságharcban a lakosság közül mintegy 80 egyén szolgált a nemzetőrségben. A világháborúban 2186 polgára vett részt, kik közül 189 hősi halált halt, 68 pedig megrokkant. A forradalom idején sok kereskedőt és gazdát raboltak ki, emberéletben azonban nem esett kár. A román megszállás 1919 november 19-ig tartott, mely 60.000 q gabonától és 100 darab marhától fosztotta meg a községet.