A vármegye északnyugati szögletében Jászberény határa körül szarvalakban elterülő Jászsági felső járást nyugaton Pest-Pilis-Solt-Kiskun-, északon Hevesmegye, keleten a Jászsági alsó járás, Jánoshida és Jászfelsőszentgyörgy közti szakaszon pedig Jászberény határolják. Kiterjedése 87.679 kat. hold. Lakossága 45.171 lélek.

Népsűrűsége négyzetkilométerenként 99.8, ezzel az országos és megyei átlagot felülmúló arányszámmal Jász-Nagykun-Szolnok vármegye legsűrűbben lakott területeként ismerjük meg. Természetes szaporodása 1.21%.

A Jászsági felső járás községei: Alattyán, Jánoshida, Jászárokszállás, Jászdózsa, Jászfelsőszentgyörgy, Jászfényszaru, Jászjákóhalma, Jásztelek és Pusztamonostor. A járás nyugati részét Pusztamonostor és Jászfényszaru mellett a Hatvan-szolnoki, Jászdózsa és Jászárokszállás mellett pedig a Jászapáti-vámosgyörki vasútvonal metszi. A járást átszelő megyei utak Jászberényből sugarasan ágaznak szét: Jászberény-Jásztelek, Alattyán, Jánoshida, Jászberény-Jákóhalma, Jákóhalma-Jászdózsa-Jászárokszállás, Jászberény-Jászárokszállás és Jászberény-Pusztamonostor-Jászfényszarú irányába. Jászárokszállást, Jászdózsát, Jákóhalmát és Jászapátit, Jásztelkét, Alattyánt és Jánoshidát, végül Jászfelsőszentgyörgyöt autóbuszjáratok kötik össze Jászberénnyel.

A Jászsági felső járás községei kivétel nélkül mind a jászjákóhalmai (képviselő dr. Czettler Jenő) országgyűlési választókerülethez, igazságszolgáltatás tekintetében pedig a szolnoki kir. törvényszék s a jászberényi kir. járásbíróság (járásbírósági elnök: dr. Uchlyrik Albin) illetékessége alá tartoznak.

Járási székhely: Jászberény.

A közigazgatást dr. Koller Andor főszolgabíró vezeti. Szolgabíró: dr. Véniss Pál, orvos: dr. Schlegel László, irodasegédtisztek: Beleznay Andor és Lajkó József.  

Alattyán nagyközség a Zagyva folyó balpartján fekszik a folyó egy gyenge ívű kanyarulata mentén. Egész területe síkság, melynek tengerszínfeletti magassága 90-91 méter. A község maga valamivel magasabban fekszik környezeténél, de ez a magasságkülönbség alig észlelhető. A község a jászberényi kir. adóhivatal alá tartozik. A körorvos és körállatorvos székhelye Jászalsószentgyörgyön van és a legközelebbi gyógyszertár is ott található. Közigazgatását két jegyző, egy végrehajtó, két bíró, két tanácsos, egy pénztárnok és egy közgyám látja el. A községi képviselőtestület 12 virilistából és 12 választott tagból áll. A község ingatlan vagyona: községháza, főjegyzői lakás, adóügyi jegyzői lakás, kántortanítói lakás, két tanítói lakás, egy óvónői lakás és 82 kat. hold földbirtok. 2565 lakója (1263 férfi, 1302 nő) közül 186 lélek lakik külterületeken. Természetes szaporodás 1%. Tanyái nincsenek. A házak száma 621. Lakói közül 2548 lélek rk., 5 ref., 4 ev., 8 pedig izr. vallású. A rk. anyaegyház az egri érsekséghez tartozik. Egy községi kisdedóvó kivételével iskolái fenntartásáról a rk. egyház gondoskodik (elemi népiskola négy tanteremmel és öt tanítóval és az ezzel párhuzamosan működő általános és gazdasági továbbképző iskola). A lakosság közül 1934-ben 1948 tud írni és olvasni. - Polgárai 90%-a őstermelő. - A 6218 kat. hold területén van 4562 kat. hold szántó, 402 kat. hold rét, 773 kat. hold legelő, 47 kat. hold erdő, 4 kat. hold szőlő, 327 kat. hold pedig terméketlen vagy be nem ültetett terület. Szántóin kerti veteményeket, kukoricát, burgonyát, de különösen sok kalászost termelnek. Nagyobb birtokosa a csornai praemontrei prépostság (1264 kat. hold). A többi 293 birtokos közép és kisbirtokon gazdálkodik. Ezek között legtöbb az öt-hat holdas törpebirtokos. Az uradalom és középbirtokosok földjén 260 bérmunkás és napszámos dolgozik. Nagyobb iparvállalata nincs. A kisiparosok közül 8 cipész, 4 szabó, 7 kovács, 4 asztalos, 4 borbély és 3 ács. Három vegyeskereskedése van. Jellegzetes háziipara, mellyel főleg a téli időszakban foglalkoznak: a vászonszövés, kosárfonás és seprőkészítés. Egy malma nyersterményeinek elenyészően csekély részét dolgozza fel. A községnek állandó piaca, hetenként 2 kirakodó és évente 2 országos vására van állatvásárral. E vásárokon a lakosság nyersterményeinek csak egy részét tudja értékesíteni és ezért úgy mezőgazdasági terményei, de különösen állatai eladása és nagyobb igényeket kielégítő iparcikkek beszerzése céljából Jászberénybe jár. Legfontosabb útvonala a Jászberényből Szolnok felé vezető megyei műút, mely a községen halad keresztül. Vasútállomása nincs. A személyforgalom megkönnyítését szolgálja az autóbuszjárat, mely Szolnokkal köti össze. Postája, távirdája és távbeszélő állomása helyben van.

Először Halajtián, majd Alathiány néven említik a községet a régi krónikákban. Jelenlegi nevén először a pápai tizedjegyzésekben fordul elő 1332/37. években. Már ekkor önálló község Hevesmegyében, plebániája a hevesi főesperességhez tartozott. Papja négy garas adót fizetett a főesperesnek. Feltünően pontos a község hely és területi meghatározása egy 1421. évi határjárási okmányban. Fejlődését elősegítette a királyi adomány, mely 1444-ben a Semsey-családnak, névszerint Lászlónak és Rudolfnak adományozta. Ők, minthogy bizalmas királyi emberek voltak, jelentős hellyé emelték; 1449-ben, mint vámszedőhely szerepelt. Családi egyenetlenkedés miatt utóbb a király (1465-ben) Kérrel együtt a Bolyokiak családjának adta. Rövid idő mulva - egyezség útján - az apolyi Csirke-család a község birtokosa. Ők aztán elzálogosították előbb dengelegi Pongrácz Istvánnak, majd a veleszi konventnek. A tulajdonképpeni birtokbavételhez szükséges királyi hozzájárulást csak 1477-ben kapta meg a Csirke-család. Nemesítési okmányuk is ez évben kelt. Ugyanekkor kun telepeket is találunk e területeken, melyek Kolbáz zékhez tartoztak. A mohácsi csata után újabb birtokosok merültek fel. 1549-ben az összeírás tanusága szerint kizárólag kuriális nemesek birtokolták, akik itt is laktak. Ugyanekkor a királynak is voltak itt birtokrészei. Ezek egy részét Tiszaburával együtt 1553-ban I. Ferdinánd Zákai Balázs szarvaskői várnagynak adta elmaradt jövedelmei fejében. A község protestáns egyháza 1576 körül már fennállott. Papja ez évben kelt nyugtájával igazolta, hogy járandóságát felvette. Lélekszáma is nagy lehetett, mert 33 tizedfizető polgáráról tudunk. A török hódoltság alatt a lakosság nagyobbik fele elköltözött. A földbirtokokat a közeli várak katonasága között osztották fel. 1625-ben Subich Pál szolgabíró nyerte nádori adományul. Mellette 1650-ben a morvaországi praemontrei rendnek is voltak birtokai. Adója 1674-ben 50 forintott tett ki és ezt az összeget nyomasztó szegénysége ellenére is kifizette. 1700 körül morva telepesek nyomait mutathatjuk ki. 1711/14-ig licentiátusa volt. 1748-tól gyorsabb fejlődés köszöntött be. Plebániája újból felépült, régi fatornyos temploma helyett pedig, - mely 1766-ban elpusztult - 1773/81 években újat épített. 1810-ben a király a Tahy-családnak adományozott a község területéből nagy birtoktesteket. - A világháborúban 520 polgára vett részt, kik közül 84-en hősi halált haltak. A világháború után a román megszállás 1919 decemberéig tartott. - A régi nemesi családok leszármazottai közül még a Maár, Budai-családok és Tamássy Pál c. kanonok laknak a környéken. Itt született és itt élt Gecse, Árpád festőművész is.