Vezseny nagyközség alacsony, hajdan árvizek által évente látogatott területét három oldalról a Tisza folyó veszi körül és csak nyugati oldalán lehet szárazföldön megközelíteni. Sötétszürke agyagos talaján igen sok a rossz lefolyású és szikes terület. Legnagyobb nádas mocsara a 159 k. hold kiterjedésű Bócér nevű mocsár. A község maga 91 m. tengerszín feletti magasságban a kanyar bejáratánál fekszik. Belterületét úgy a kanyar zugában, mint dél felé 3-4 méterrel alacsonyabb területek környezik. A községtől nyugatra már valamivel magasabb a térszín. Legtöbb tanyája itt fekszik, mert e területeket a hajdani árvizek ritkábban öntötték el. A kir. járásbíróság és a kir. adóhivatal székhelye Szolnok. A körorvos székhelye Tiszavárkony, gyógyszertára pedig helyben van. A községben vízvezeték van, 13 ártézi kút látja el jó ivóvízzel a lakosságot. Jegyzőségén 2 jegyző és 1 segédjegyző teljesít szolgálatot. Képviselőtestülete 12 virilis és 12 választott tagból áll. Lakóinak száma 1814. (907 férfi, 907 nő), közülük 640 él külterületen. A természetes szaporodás arányszáma 0.11%, ez a vármegye legalacsonyabb értéke. Házainak száma 578. Lakosai közül 547 rk., 1231 ref., 15 ev., 5 gk. és 9 izr. vallású. A ref. egyház a Dunamelléki ref. egyházkerülethez, a rk. fiókegyház a tiszavárkonyi anyaegyházhoz tartozik. Alsóbbfokú népoktatási intézményeik: 1 ref. felekezeti és 1 községi elemi népiskola, 4 tanteremben 4 tanerővel. Ezeken kívül van egy nyári menedékháza. Kultúrintézményei: 2 közkönyvtár a Ref. egyház kultúrházában, Polgári Olvasókör, Polg. Ifjúsági Egyesület, Szőlőbeli Ifj. Egyesület, Ref. Ifj. Egyesület és Leányegyesület. Analfabéták száma.: 238. A község területe 4999 kat. hold, ebből 2808 kat. hold szántó, 289 kat. hold szőlő, 29 kat. hold erdő, 159 kat. hold nádas, 959 kat. hold rét, 217 kat. hold legelő és 531 kat. hold terméketlen. Birtokviszonyai elég kedvezőek, amennyiben 1 nagybirtoka van csak 1517 kat. hold területtel, 1 középbirtoka 803 kat. hold területtel; a kisbirtokok átlagos kiterjedése 6 kat. hold. Állatállománya 248 drb ló, 306 szarvasmarha, 569 sertés és 626 juh. Hitelszükségletét a Vezsenyi Hitelszövetkezet (mint az OKH tagja) látja el. Van a községben 1 ács. 3 asztalos, 1 bognár, 6 borbély, 7 cipész, 1 mészáros, 1 kádár, 2 kerékgyártó, 5 kovács, lakatos és 3 kőműves. Háziiparszerűen a kosárfonást űzi a lakosság. 5 szatócsüzlet látja el áruval a lakosságot. A községnek hetenként egy hetivásár tartására van joga. A Szolnok-kiskunfélegyházai vasúti vonalon vasútállomása, a Tiszán pedig hajóállomása van Vezseny-Tiszaföldvár névvel. Tiszaföldvárral és Rákóczifalvával 2 kompjárat bonyolítja le a forgalmat, Tiszavárkonnyal és Tiszaföldvárral pedig megyei út köti össze.

A község már 1284-ben lakott hely. Az első lakói bessenyők lehettek, ezektől vehette a község is nevét a "b" hangnak "V"-vel való felcserélése kapcsán. 1450-ben a Vezsenyi-család birtoka, 1466/72-ben Vezseny néven szerepel. 1479-ben Mátyás király Kinizsi Pál kapitánynak adományozta. 1510 után sokáig Horváth János kapitányé. A hódoltság alatt a jászberényi várbeli katonák között volt területe felosztva. Népessége csak részben hagyta el. Az 1693 évi összeírás szerint a helység prédikátorának 10 forint jövedelme volt földbirtokból. Ugyanez évben Bertholty István adományba nyerte a helységet. 1697-ben 160 férfi lakosát irták össze. A fejlődést teljesen megakasztotta a rácok pusztítása. Ezek pusztították el a községhez tartozó Beőkönye dülőn elterült Kisdebrecen községet is. Az 1715 évi összeírás szerint csak 11 jobbágya és 11 zsellére volt a községnek 202 köböl szántófölddel, 65 kaszás réttel és 1 malom 10 forint jövedelemmel. Református temploma 1733-ban épült. 1741-ben a királyi ház iránti hűsége jutalmául Podmaniczky János kapta. Akkoriban a Tisza áradása miatt nagy terület volt víz alatt, meglepő volt így a vidék nádtermése. A lakosság nagyobbrészt halászatból élt, felhagyva az intenziv gazdálkodással. Az 1827 évi összeírás szerint 12 rk. és 1279 ref. lakosa és 182 háza volt. Már ekkor ismét nyoma van erősebb földművelésnek. A lakosság hagymatermesztéssel az 1827 évtől kezdve foglalkozott. Nagyjelentőségű révje a Duna-Tisza közét kötötte össze. A világháborúban 286 fia vett részt, ezek közül 63 hősi halált halt. A hősök emlékművét (Monumentális alkotás, Harkay Pál műve) 1927-ben leplezték le. A forradalom alatt a község templomát és iskoláját rommá lőtték. 38 házát a községnek az átszakadt Tisza-gát miatt az árvíz döntötte romba. Temérdek állat pusztult el. A román megszállás alatt 4 ember életét vesztette.