Tiszavárkony nagyközség közvetlenül a Tisza partján épült, tanyái azonban hosszan elnyúlnak nyugatra Jászkarajenő felé. A község 92 m. magasan épült a tenger felszíne felett. Területe csaknem teljesen sík. Legalacsonyabb térszíne ott, ahol a községből kiinduló és Jászkarajenő felé vezető út a vasútvonalat metszi. (88 m.). E minimális magasság-különbség is csak nehezen észlelhető. Lapályos, vizenyős természeténél és talajösszetételénél fogva ki kell emelnünk az előbb vázolt területekből a község északkeleti határát, az u. n. Várkonyi Felsőrétet. E szikes, vízállásos terület a Tisza mentén északra húzódik és hatalmasan kibővülve folytatódik itt a Tiszáig benyúló Pestmegye területére. A kir. járásbíróság és kir. adóhivatal székhelye Szolnok. A körorvos székhelye és gyógyszertár is helyben van. Jegyzői irodájában 2 jegyző és 1 irodai alkalmazott teljesít szolgálatot. Képviselőtestülete 12 virilis és 12 választott tagból tevődik össze. Lakóinak száma 2233, (1129 férfi, 1104 nő), a természetes szaporodás 1.85%. Lakosainak majdnem 50%-a él külterületen. Népesebb pusztái Domokos major, Kantha-dülő és Kereszt-dülő. A házak száma: 531. A lakosság vallásszerinti megoszlása: 1519 rk., 691 ref., 4 ev. és 17 izr. Rk. és ref. egyháza van, az előbbi a váci püspökséghez, az utóbbi a dunamelléki ref. egyházkerülethez tartozik. A községben az elemi oktatást 1 rk. felekezeti és 3 áll. elemi iskola látja el; 6 tanteremben, 6 tanerő 400 tanulót oktat. Az írni és olvasni nem tudók száma 225. A lakosság szellemi életének fejlesztéséről gondoskodik a 3 Népkönyvtár, a Szőlőhegyi Olvasókör, Rk. Népkör, Polgári Olvasókör és az Egyetértés Olvasókör. Területe 6274 k. hold, melyből 4519 k. hold szántó, 160 k. hold szőlő, 20 k. hold erdő, 601 k. hold rét, 570 k. hold legelő, 370 k. hold terméketlen. Terményei gabonafélék, főleg a rozs és búza. Meglehetősen fejlett állattenyésztése is. Állatállománya 256 ló, 479 szarvasmarha s 293 sertés. Birtokmegoszlása kedvező, nagybirtoka egyáltalán nincsen, a 9 középbirtok összterjedelme 2786 k. hold, a kisbirtokok átlagos kiterjedése 8, a törpebirtokoké átlag 2 k. hold. Iparát 3 kovács, 2 cipész, 2 csizmadia, 2 mészáros, 1 borbély, 1 férfiszabó és 1 bognárműhely képviseli. Hiteligényeit a Tiszavárkonyi Hitelszövetkezet, (mint az OKH tagja) látja el. Kereskedései: Hangya Fogyasztási és Értékesítő Szövetkezet és 4 szatócsüzlet. Hetenként 1 hetivásárt, évenként 1 országos vásárt tart. Legközelebbi két vasútállomás a 4 km-re lévő Tiszavárkony-megálló és a 10 km-re eső Vezseny-állomás. Hajóállomása a Tiszán helyben van. Posta-, távird állomása nincs.

Első említése 1059-ből való, amikor I. Endre és Béla a kor felfogása szerint az ország birtoklása fölött e helyen megegyeztek, 1098-ban Kálmán király és Álmos herceg között ugyanezen a helyen megismétlődött a megállapodás. Így feltehető, hogy már ekkor lakott terület volt, királyi kastéllyal és egyéb épületekkel. A földesura ebben az időben a titeli prépost. Venczel cseh király 1301 augusztus 12-én kelt oklevelével a Ráthold István fia Kakas mesternek adományozta tiszamelléki Várkonyt. (Villa Warkun, Portus fluvii Tycie de Warken) 1344-ben ismét a titeli prépost a birtokosa. 1347-ben Nagy Lajos király Miklós pécsi püspök kérésére a Poroszló és Várkony közötti révet a poroszlóiak javára megszüntette. 1397-ben Zsigmond király sókamarai hivatalt állíttatott fel, melyet a szegedivel együtt említenek. 1441-ben a király újból megerősítette a titeli prépostot Várkony birtokában. 1459-ben Mátyás király a község területén a Tisza partján táborozott és itt békélt meg nagybátyjával, a börtönéből kiszabadult Szilágyi Mihállyal. 1550-ben, mint császári birtok a töröknek adózott. A község a hódoltság alatt teljesen elpusztult, lakói Borsodmegyébe menekültek. A budai pasa parancsára előrenyomuló szegedi szandzsákhoz tartozó katonaság alatt a jég többhelyen beszakadt a Tiszán. 1631-ben nagykőrösiek bérelték Várkony legelőit. Még 1699-ben is puszta, lakatlan hely, birtokosa Berthóty István, ugyanebben az időben Nagy András jászkun harcosnak is volt itt 1/2 fundusa. 1719 után lassan benépesült. 1720-ban a község határának egyrészét nógrádmegyei nemesek birták, a többi allódium volt. 1723-ban nagyobb számú nemes telepedett Várkonyba. 1733-ban péli Nagy János elégedetlen protestans jobbágyokat telepített ide, több hevesmegyei községből. 1745-ben a Radits-család kapott kisebb birtokrészt. Népessége 1827-ben 756 rk., 537 protestáns és 4 izr. 1850-beli összeírás szerint lakói sok birkát és szarvasmarhát tenyésztettek. Házainak száma ez évben 291 volt. A világháborúban 550 fia vett részt, 85 közülük hősi halált halt. 1919-ben a románok és a vörös katonák közötti harcban a középületek erősen megrongálódtak, azonkívül átszakították a Tisza védőgátjait, emiatt az egész határ víz alá került. Terményben és állatállományban nagy veszteség érte ekkor a községet.