A vármegye székhelyétől mintegy tízkilóméterre fekvő község a Tisza balpartján terül el. Főszolgabírósága és adóhivatala Szolnokon van. Két orvosa, gyógyszertára és postája helyben van, 1 főjegyzőn kívül 4 községi alkalmazott, 8 előljáró, 18 választott és 18 virilis tag intézi a község ügyeit. A lakosság száma 5222, ebből férfi 2662, nő 2560. Közülük 4543 rk., 679 ref. és ev. vallású. A természetes szaporodás 1.71%. A községben 1000 ház van, ebből 256 a földreformmal kiosztott házhelyeken Újtelepen. Tanyái: Szőlő, Alsóvarsány, Felsővarsány, Somsich-major, Preisik és tiszahajlati tanyák. A község területéből 7899 k. h. szántó, 105 k. h. kert, 179 k. h. rét, 20 k. h. szőlő, 910 k. h. legelő, 229 k. h. erdő, út és használhatatlan terület 793 h. hold. A majdnem kizárólag őstermelő lakosság nagy súlyt helyez az állattenyésztésre. Rk. és ref. egyháza helyben van. Négy elemi iskolájában 15 tanító 783 tanulót oktat. A községnek villanyvilágítása és ártézi kútja van, a szellemi szükségletekről a Katholikus Kör, Munkás- és Iparos Kör és Kultúrház (könyvtárral) gondoskodik. Hajóállomása és Szolnok felé autóbuszjárata van.

A községet 1880/81 években Fehér Miklós földművelésügyi államtitkár indítványára alapították mint telepet; közigazgatásilag Szolnokhoz tartozott. 1883-ban alakult önálló községgé és minthogy ez a terület valamikor II. Rákóczi Ferencé volt, kegyeletből Rákóczifalva nevet kapta. A település alkalmából 290 családfő 5-20 hold földet vásárolt holdankint 142 forintért, s e földek jórésze még ma is az eredetileg letelepedő családok kezei között vannak. A község határában volt egy nyolc teremből álló vadászkastély, mely a hagyomány szerint II. Rákóczi Ferencé volt. Ezt az épületet azonban - sajnos - lebontották és köveit elhasználták. 1933-ban véletlen folytán bronzkori emlékek kerültek napvilágra és az ezután eszközölt ásatások is igen szép eredménnyel jártak. A világháborúban a község 87 lakosa esett el.