Nagykörü a Tisza folyó jobb partján, lapályos helyen fekszik. Területe nagy részét a szabályozás előtt évente meglátogatta a folyó árvize. A Tisza, mint tipikus kanyargós, középszakaszjellegű folyó siet át keleti határán. E területeken alkotott kanyarulatai közül a szabályozás alkalmával kettőt átvágtak. Ma mindenfelé árvízgátak kísérik, melyek nagy részét mentesítették az árvizektől. Az árvízgátak és folyó közötti részek ma is vízjárta áradmánytalajok, melyek közül a két átvágás következtében minden oldalról vízzel határolt Sárszög és Bereg területei a legalacsonyabbak. Ez utóbbin egy magasabban fekvő halom található, melyet a Tiszából kifujt homok épít fel. Az árvízgátakon átlépve, homokos és sötétszürke agyagos talajra bukkanunk. A kir. járásbíróság és kir. adóhivatal székhelye Szolnok. A községi orvos, állatorvos székhelye és gyógyszertár is helyben van. Jegyzőségén 2 jegyző, 1 segédjegyző 1 irodai- és egy pénztári alkalmazott teljesít szolgálatot. A képviselőtestület 12 virilista és 12 választott tagból áll. A lakosság lélekszáma 3654, (1797 férfi, 1857 nő, a szaporodás aránya 1.62%). A népesség közül 683 él a külterületeken. Tanyái közül népesebbek Pernyéshát, Csataszög, Foklaposa, Berek- és Forráspart. A házak száma 819. A község vagyona 9 középületből, 6 kat. hold szántóból és rétből, 5 kat. hold kertből, 4 kat. hold szőlőből és 7 kat. hold erdőből áll. Lakói közül 3546 rk., 6 gk., 68 ref., 9 ev., 24 pedig izr. vallású. A rk. anyaegyház az egri érsekséghez tartozik. A közoktatást 2 állami és egy rk. elemi népiskola, 1 ált. és egy gazdasági továbbképző látja el. Ez iskolák működése eredményeképen 1930-ban a 6 évesnél idősebb analfabéták száma mindössze 376 volt. A község területe 9356 kat. hold, melyből 6605 kat. hold szántó, 674 kat. hold rét, 236 kat. hold szőlő, 655 kat. hold legelő, 150 kat. hold erdő, 2 kat. hold nádas, 48 kat. hold kert, 986 kat. hold pedig terméketlen, vagy be nem ültetett terület. Állatállománya 661 ló, 717 szarvasmarha, 1499 sertés, és 201 juh. A községben 1 nagybirtok, 5 középbirtok, számos kis- és törpebirtok, 8 vegyes-, 1 rőföskereskedés, 7 cipész 8 kőműves és ács, 5 asztalos, 5 hentes, 4 mészáros, 3 kerékgyártó, 7 kovács, 4 borbély, 3 szabó és 3 gépész van. Egyetlen nagyobb iparvállalata egy hengermalom. A mezőgazdasággal foglalkozó lakosság télen szívesen foglalkozik kenderszövéssel. A községnek állandó piaca és állandó hetivására van. Nyersterményeit e vásárokon kívül a fegyverneki, törökszentmiklósi és szolnoki piacokon értékesíti. Legfontosabb közlekedési útvonala a vármegyei törvényhatósági közút, mely a város belterületén halad keresztül és Szolnokra vezet. A Tisza másik oldalával a pityókai rév, a bereki és sárközi kompok tartják fenn a közlekedést. A községnek állomása van és a Tisza folyón bekapcsolódik a Szolnok-Tiszasüly közötti hajóforgalomba.

A község az 1300-as évek elején alakult. A sváb területekről beköltözött Guth-Keled nemzetségbeli Lothar báné volt a monostorral rendelkező falu. 1318-ban Károly Róbert a bán fiainak hűtlensége miatt a birtokot Kompolty Péternek adományozta Kürümonostora néven. Kompolty Péter sebesi főispán a királyné tárnokmestere volt. A község temploma már 1330 körül megvolt és egyházi hatásköre egész Jászberényig terjedt. 1335-ben az egri káptalan előtt Kompolty Péter fiai Gergely és István osztozkodtak a községen és a hozzátartozó szolganépen. 1473 jún. 2-án Kompolty János özvegye Margit asszony kapta az osztozkodáskor s a káptalan emberei a birtokba be is iktatták.

A török időkben lakossága gyarapodott. 1576-ban 57 tizedfizető lakosa van. A török kiűzése után a kamara rendelkezésére egy Enczinger nevű osztrák katonatiszt a birtokos a kincstár mellett. Az 1697 évi összeírás szerint lakossága 118 férfi. Vagyoni helyzetük a körülményekhez képest kedvező. (274 drb tehén, 616 mérő gabona). 1899 évi összeírás szerint a helység papjának nagykiterjedésű birtoka volt. 1715-ben 12 jobbágy- és 2 zsellér lakost, 60 köböl szántóföldet, 8 kaszás rétet, 12 köböl irtványterületet irtak össze. Szembetünő a gyarapodás 5 év mulva (1720-ban), ekkor lakossága 29 jobbágy, birtokuk, 595 1/4 köböl szántó, 215 kaszás rét, 1 malom 20 forint jövedelemmel. A gyarapodása még nagyobb arányokat öltött a Nyári-család földesurasága alatt (1741). Az árvíz által látogatott területek javítására sokat áldozott 1745 körül Ugronovics (Ledenczi) Kristóf, az új földesúr, aki felesége Tharochy Apollonia révén jutott e területhez. Lakossága 1827-ben 1361 rk. 1852-ben már 16 izr. is lakott a községben. A szabadságharcban 44 polgára vett részt. 1856-ban a Tisza szabályozása által a község földrajzi helyzete megváltozott. A Tiszát átvágták és a mélyebben fekvő részeket gátakkal védelmezték az áradások ellen. Birtokosai a Szerdahelyi grófok különös súlyt helyeztek az állattenyésztésre. A világháborúban 885 fia vett részt. A hősi halottak száma 137, kiknek emlékét az 1929-ben felállított hősök emlékszobra őrzi. A forradalom alatt nehány kereskedőt kifosztottak. A román megszállás idején négy polgára vesztette életét. Terményben az 1919 évi zab- és árpatermést, jószágállományából 1200 darabot raboltak el a megszállók.