1932-ben termett a megyében:

Összehasonlításul megemlíthető, hogy 1932-ben Pestmegyében 1.4 millió, Békésmegyében 1.3 millió és Csonka-Magyarországon összesen 17.5 millió q búza termett. Ebből kitűnik a megye magas búzatermelési aránya. Megjegyzendő, hogy fenti adatok az 1932. évi gyenge terméseredményt tüntetik fel. Jól kezelt birtokon kedvező gazdasági évben a termésátlagok k. holdanként: búzánál 12, árpánál 12, rozsnál 10-12, tengerinél 15, cukorrépánál 160, tarlórépánál 250 q körül mozognak.

Rét és legelő. A rét és legelő általában mostohagyermeke a gazdaságoknak s mindkettőből aránylag kevés található. Rétek főleg a Tisza és a Zagyva mentén vannak; általában a túlvizes helyeket hagyják meg réteknek, melyeken csak savanyú fű terem. A legelők pedig rendszerint olyan szíkes területeket foglalnak el, melyek szegénységüknél fogva szántóföldnek nem lennének alkalmasak. A könnyen kiszáradó természetű talajon gyér füvezet jellemzi a legelőket. A tanyás települések arányában fogy a legelő és rét területe és nő a mesterséges takarmánytermelés. A legelők feltörésével eltűntek a régebbi híres ménesek is a pusztákról. Különben úgy a magán-, mint a közlegelőket túlterhelik állatokkal, így a különben is gyér füvezet rövid idő alatt letipródik s jóformán csak mozgási területévé válnak az azon bolyongó sovány jószágnak. A legelőfásítás még mindig nincs kellő mértékben elterjedve.

Gyümölcstermelés. A megye gyümölcstermelése ezidőszerint még jelentéktelen, legalább is exportviszonylatban nincs szerepe, de abban fejlődés föltétlen tapasztalható. Hogy a gyümölcstermelés úgy a kis-, mint a közép- és nagybirtokon is elhanyagolt, annak egyrészt az az oka, hogy a megye száraz klimája, sok kötött és szíkes talaja ez ágnak nem kedvez, másrészt, hogy még nemrégiben is általános volt az a felfogás, hogy a férgesség ellen nincsen védelem. Ha a gyümölcsfák permetezése olcsóvá és általánossá tétetnék, a termés és minőség gyors feljavulása meghozná a kívánt fordulatot.

A gyümölcstermelésnek különben két főterülete van a megyében: 1 a Jászberény - Jászapáti vonalon felül eső kis északnyugati rész, ahol a gyümölcstermelés újabb eredetű s ahol a gyümölcstelepítések serényen folynak; 2. a Tiszaroff - Tiszabura - Abádszalók - Tiszaszentimre kerület, mely régebb eredetű úgy szőlőben, mint gyümölcsben s központjának Tiszabura tekinthető. Ezenkívül a megye gyümölcsterületei még: a Tiszai alsójárás, a Tiszazúg, pontosabban: Tiszaföldvár, Cibakháza, Nagyrév, Tiszakürt, Tiszaug, Tiszasas, Csépa, Szelevény és Kunszentmárton, - Csépa főpiaccal. A megye gyümölcstermelését illetőleg legnagyobb baj jelenleg az átmeneti állapot, ami azt jelenti, hogy a termelés a helyi szükségletet túlhaladja, de még korántsem olyan fejlett, hogy a nagykereskedő felkeresse és hogy onnan exportálni lehessen. Az is baj, hogy az értékesítés kérdése sincs megoldva. Az árut a termelőnek sokszor az igen távoli, 50-60 km.-re eső Kecskemétre, sőt Budapestre kell befuvarozni, vagy azt faluzó, kocsizó kofák vásárolják fel, akik gyakran szintén e piacokat keresik fel, hogy megfelelő árat kapjanak. A megye gyümölcstermése tehát egyelőre legfeljebb a kecskeméti piacon keresztül jut jelentőséghez s közvetlen exportról ezidőszerint alig beszélhetünk. Hogy a megyéből közvetlenül lehessen exportálni és ezt a különben is kényes és könnyen romló árut ne kellessen gyakran oly messze fuvarozni, esetleg többször átrakni, annak előfeltétele az lenne, hogy egy-egy termelő, vagy legalább is egy-egy község az egyes gyümölcsfajtából egységes, jóminőségű, hogy úgy fejezzük ki: exportképes standardárut legalább 1 vagon mennyiségben termeljen, mert ez a tétel az exportminimum. Ha ezt a mennyiséget több helyről kell összeszedni, már akkor sem érhető el kedvező ár és nem szívesen foglalkozik vele a nagykereskedő. Fentebbi feltételek ma Szolnokmegyében legfeljebb 5-6 szolnokkörnyéki termelőnél, egy-két községben s esetleg a jászberényi földmívesiskolánál találhatók meg. A megye felső, északnyugati részében azonban, mint említettük, szép fejlődés tapasztalható, amit főleg egy-két ottani faiskolának lehet köszönni és így remélhető, hogy 5-6 év mulva innen is megindulhat az export.

Ma a megyében rendszeres, nagyszabású gyümölcstermelésről már csak azért sem beszélhetünk, mert egy-egy jelentékenyebb gyümölcstermelő községben, pl. Csépán, vagy Fegyverneken legfeljebb 2-3.000 számbavehető termőfa van. Ezzel szemben pl. Kecskeméten 1.1 millió, Nagykőrösön 1.3 millió gyümölcsfa található. Szolnokmegyében a különböző gyümölcsfajtákból összesen mintegy 640.000 db. fáról szól az 1929. évi kimutatás (ez a szám is magasra van becsülve), ezzel szemben Pestmegyében 4-5 millió, Vasmegyében pedig 1.5 millió gyümölcsfa található.

Nagy szerepet játszik a visszamaradásban az értékesítés már említett szervezetlensége is. Ennek pedig a termelés várható javulásával feltétlen együtt kell haladnia, annál is inkább, mivel az értékesítés tökéletes megszervezése az ilyen könnyen romló, nehezen szállítható árunál különös fontossággal bír. A szövetkezeti értékesítés is alig van megszervezve. Ez irányban történt ugyan a közelmultban egy kísérlet a Gyümölcstermelők Országos Egyesülete és egy szövetkezet közös kezdeményezésében, de ez nem járt eredménnyel, részben a termelők huzódozása, részben az anyagiak. illetve a garancia hiánya miatt. A Hangya terményértékesítő akciójára, mely már ebben a megyében is megtette a kezdő lépéseket, - a fiókhálózat bevonásával nagy szerep vár. Egy ilyen szövetkezeti szervezkedés a kérdés megoldására kifejezetten hivatottnak is látszik.

A megye gyümölcstermelésében, a termelési és éghajlati viszonyok figyelembevétele mellett, a legtöbb remény a már eddig is elterjedt kajszibarackhoz fűzhető. Almában legjobban terem a télipiros-pogácsa, az asztrakáni és az ú. n. zeliz-alma. A cseresznye és meggytermés hozama még nem jelentős s kivitelben alig szerepel A megye délkeleti részén, a Berettyó mentén szépen fejlődik a szilvatermelés, de itt sajnos nem exportfajtákat kultiválnak s csak kedvező évben kerül nagyobb tétel a piacra. Jelentős szerepe van még a megye - főleg Jászfényszaru - dinnyetermelésének. A szőlőtermelés szintén jelentős és egyes helyeken, különösen Jászberény vidékén szép fejlődést is mutat, de exportviszonylatban már azért sem nagyon számít, mivel a hangsúly itt nem a csemegeszőlőtermelésen, hanem a borszőlőn van. A megye gyümölcstermelésének követendő irányát az Országos Pomológiai Bizottság a Földmívelésügyi Minisztérium .jóváhagyásával a megye . két fő gyümölcstermelő körzetére vonatkozólag külön tárgyalja. (Felső-Jászság, illetve Nagy-Kunság és Berettyó-vidék.)

Szőlő. A homokos területeken sok, talán a kelleténél több is a szőlő. A régimódi, kevert fajták ültetését az utóbbi időben legtöbb helyen felváltotta az a jobb rendszer, amely mellett az egyes szőlőfajtákat elkülönítve ültetik. A talaj előkészítésében, a fajták megválasztásában ma már alig van hiba, mivel mindenütt kialakult a megfelelő fajfa és a hozzáértés is egyre nő. A szőlő metszése, további kezelése, permetezése és trágyázása sem hagy sok kívánnivalót hátra. De a bor kezelése a legtöbb helyen, megfelelő helyiség, - de különösen a hordó kezelését illető szakismeret - hiánya miatt, nagyon is kifogásolható. Ugyanabból a szőlőből, illetve fajtából szűrt bor, ugyanannál a gazdánál, ahány hordóban áll, annyiféle - többnyire hibás - ízt mutat és így piacképessége gyenge. Jászberény környékéről némely évben mégis jelentős borexport történik, elsősorban Svájcba.

A megye szőlészete az 1933. évben:

Összehasonlításul (1933):

Kertészkedést a gazdaságok a megyében többnyire csak olyan mértékben űznek, és pedig elég primitíven, amennyire azt a saját szükségletük megkívánja. Kereskedelmi kertészet csak kivételesen fordul elő, de ahol be van vezetve, ott mintaszerű.

Állattenyésztés. A megye állatállománya az 1930, illetve 1934. évi adatok szerint:

1930-ban 1 km²-re, illetve 1000 lakosra esett:

A szarvasmarhaállomány az utóbbi években jelentős csökkenést mutat. 1000 holdra esett 1930-ban 81.7 szarvasmarha, illetve 36.1 tehén.

A tehénállomány megoszlása 1930-ban:

Látható, hogy a szarvasmarhák, helyesebben a tehenek legnagyobb része a kisgazdák kezén van s csak egy-két uradalmi tehenészet visz fontosabb szerepet. A Jászságban, főleg Jászárokszálláson és Jászberényben a kisgazdák kezén jó szarvasmarhaállomány van és a többi községek, gyakran a lefejő-tehenészetek is innen pótolják az anyagot.

A köztenyésztést tekintve, a szarvasmarhánál a pirostarka (szimentáli jellegű) tenyészirány jutott az utóbbi időben vezető szerephez, mely ma már körülbelül az állomány 90%-át képviseli. Csak néhány helyen, így főleg Kunmadaras és Tiszaszentimre vidékén található még fehér magyar-fajta tenyészet. Egyik régebbi kimutatás szerint a tehénállományból:

A szíkes talajú, tehát kevés takarmányt és gyér legelőt adó birtokokon megmaradt a fehér magyar marha, melynek tenyésztésére mind több és több gondot kezdenek fordítani, hogy azt gyorsabb fejlődésűvé és jobb hízóvá tegyék. Némely helyen tejelési irányban is fejlesztik ezt a fajtát és ez is sikerrel kecsegtet. A magyar marhát általában két irányban akarják kitenyészteni és pedig: 1. igás jellegben, de gyorsabb fejlődéssel és jobb hízással; 2. hús-tejelő, illetve tejelő-hús jellegben.

Fentebb említett áttérés a pirostarka irányra körülbelül 30-40 évvel ezelőtt indult meg. Az első kereszteződés termékeit olyan tartásban részesítették a gazdák, amilyenben része volt az igénytelen, hosszúfejlődésű magyar marhának. Ma már több az igényesebb fajta tenyésztéséhez szükséges hozzáértés és így jobb az állomány is. A pirostarka marha tenyésztésénél a cél legtöbb helyen az, hogy ez a fajta mindhárom irányban (iga, tej, hús) hasznothozó legyen. Ilyen igények, illetve kívánalom mellett a gazdák természetesen csak közepes eredményt és minőséget érhetnek el.

Tejgazdaság. Az 1930. évi adatok szerint:

1000 k. holdra esik 25.3 fejt tehén. Átlagos tejhozam a megyében 5.6 liter, alföldi átlagban 5.8, országos átlag 6.1 l.

Tejüzemek. A 19.000/925. F. M. rendelete alapján álló gyüjtőtelepek és fölözőállomások száma 6, a feldolgozó üzemek száma 11. Ezek közül szövetkezeti alapon működik 4, a szövetkezeti tagok száma 350, a szövetkezeti tagok tulajdonában levő tehenek száma 678. Fenti tejüzemek közül gőzfejlesztéssel 1, hűtőgéppel 8, pasztőrkészülékkel 3, fölözőgéppel 7 rendelkezik. A 17 tejüzembe termelőktől 27.600 hl., más üzemekből 2.146 hl. tej érkezett; ebből lefölözésre 19.206, feldolgozásra 1.201, teljes tejként eladásra 1.319 hl. tej került.

Mint más megyében, úgy itt is van vármegyei szarvasmarhatenyésztő, törzskönyvelő és tejelést ellenőrző egyesület. (Szolnok.) A megyében, és pedig két körzetben 23 tehenészet, illetve 580 db. tehén állott 1934-ben ellenőrzés alatt. Amíg a tejelési átlag a megyében évi 1800 liter, illetve napi kb. 5.6 l., addig az ellenőrzés alatt álló teheneknél évi 4.520 (napi 11.6) kg. tej, 3.86% zsírtartalommal. Érdekes, hogy a magyarországi tenyész- és ellenőrzőegyletek között az elért termelési nagyságot tekintve első helyen a csanádmegyei áll, évi 4.662 kg. átlag tejhozammal s mindjárt utána második helyen a szolnokmegyei következik 4.250 kg-mal. Ezzel az eredménnyel a szolnokmegyei egyesület felülmúlta a dunántúliak eredményét, mindenesetre azon az alapon, hogy ebben a megyében még kevés tehén áll ellenőrzés alatt. Figyelemreméltó, hogy a törzskönyvelés munkája az utóbbi időben a kisgazdák istállóiban is megkezdődött. Igy pl. Jászárokszálláson és Törökszentmiklóson már 60 db. kisgazdatehén áll ellenőrzés alatt.