Jász-Nagykun-Szolnok vármegye lakosságának - az 56%-os országos átlaggal szemben - 68%-a foglalkozik mezőgazdasággal. Az őstermelők részletes statisztikája:

Földbirtokmegoszlás. Általában azt lehetne mondani, hogy az egész megyére a tanyás kisbirtok jellemző. A kevés nagybirtok zöme a Tiszai alsó-, közép- és felsőjárásban található. Általában a birtokok tekintélyes része 20-80 k. h. között levő ideális kisgazdabirtok, illetve olyan kiterjedésű, melyet a család maga művel és abból rendes gazdasági viszonyok között tisztességesen meg is él. Természetesen sok a 20 holdon aluli birtok és hibát jelent, hogy az egészséges kisbirtokos-osztály mellett sok a teljesen vagyontatan földnélküli mezőgazdasági munkás és kubikos, akik legfeljebb csak kis parcellákat bérelnek. Különben a Jászság az egészséges földbirtokmegoszlás mintájául szolgálhat. Itt ritkaság már a 200 holdas birtoktest is. A régi Szolnokmegye területén, továbbá a Nagykunságban már nem ilyen ideális a helyzet, aránylag sokkal több a nagybirtok és 1000, sőt többezer holdas birtokok is előfordulnak. A megyében mindenesetre csak egy hitbizomány van, és pedig 3729 k. h. terjedelemmel. A birtokmegoszlás (50 k. holdnál nagyobb birtokok) 1930-ban:

A bérleti rendszert tekintve: a törpebérlet igen elterjedt a megyében. Kis- és középbirtokoknál a házikezelés az általános, csak itt-ott találni bérbeadott birtokot. A nagybirtoknál azonban már gyakori a bérbeadás. A földbér minden birtokkategóriánál magas, sok esetben évi 3-4 q búza haszonbért is fizetnek.

Földárak. Hivatalos kimutatás csak a 100 holdon felüli birtokok forgalmára vonatkozólag található.

Országos átlagot tekintve, ha az 1913. évi földárakat 100-nak vesszük, akkor az 1928. évi ár annak 82%-a, az 1932. évi ár annak 52%-a, az 1933. évi ár annak 46%-a, azaz kb. a fele volt. Ezek az árak azonban a mezőgazdaság mai jövedelmezőségi viszonyához mérve még mindig elég magasak. Általában véve: mivel a megyében a földszerzési vágy nagy s mivel csak kevés föld kerül eladásra, az árak ennek megfelelően igen magasak, legalább is az országos átlagárakon jóval felülemelkednek. Természetesen nagv befolyással van az áralakulásra a földnek a községhez való közelsége, termőképessége és talajösszetétele, továbbá a kultúrállapot, értve alatta a szántás gyakoriságát és mélységét, a föld gaz- és féregmentességét, trágyaerejét stb., melyek a megyében igen különbözők. Nagy különbség van pl. a törökszentmiklósi, mezőtúri határok kiváló földjei és Besenyszög avagy Túrkeve némely részének gyenge minőségű földje között. Az bizonyos, hogy a kisbirtok általában drágább, mint a nagybirtok, mivel erre több a pályázó.

A földbirtokok terhei. A földbirtokok összes és átlagos terhe a megyében 1929. dec. 31. és 1930. dec. 31. átlagban (zárójelben az országos átlagterhek)

A megye földbirtokainak összes bekebelezett terhe 1929 dec. 31-én 106,424.336 P. A magyarországiaké összesen 1.540,611.271 P. Jellemző, hogy az alföldi s talán éppen a szolnokmegyei birtokok vannak legsúlyosabban eladósodva és pedig annál nagyobb mértékben, minél kisebb a birtok. Megjegyzendő, hogy a számok állandóan változnak, mivel egyik évről a másikra 20-30%-os különbségek is állanak elő.

A megye földbirtokainak összes bruttóterhe 1931. jún. 30-án: 150,567.198 P, ebből 1 k. holdra esik 165 P. A megye földbirtokainak a hilelintézeteknél lévő kölcsönösszege 1932. végén: 91,858.313 P. Egy holdra eső hitelintézeti kölcsön a megyében 224 P. (Alföldi átlag 216 P, országos átlag 200 P.)

Üzemrendszer. A gazdálkodási, illetve termelési rendszert, - kivéve néhány jól kezelt nagybirtokot - az egyoldalú gabonatermelés jellemzi. Ennek a magyar kisgazda konzervativizmusán kívül legfőbb oka abban van, hogy úgy az éghajlati; mint a talajviszonyok a gabona-, különösen pedig a búza termelésének felelnek meg legjobban. A búzatermelés mellett háttérbe szorul a takarmánytermelés, aminek eredménye az aránylag kevés és rosszul tartott állat, egyúttal az elégtelen trágyázás.

A nagybirtoktesteken, különösen a tőkeerős bérlők kezében a belterjes rendszer tökéletes formában található fel. A föld ezeken a birtokokon kellő gyakori és mély művelésben, elég gazdag istálló- és műtrágyázásban részesül. A növénytermelés változatos, mindenből a legjobban bevált fajtákat termelik. A gépművelés általános; az állatállomány rendszerint nagy és jóltartott, némelyik nagyüzemből kiváló minőségű marhaanyag kerül exportra s az apaállatok jóságára mindenütt különös gondot fordítanak. Mégis a gazdaságok mintegy 90%-ában megvan az a nagy hiba, hogy a trágya kezelése hiányos, úgy az istállóban, mint a trágyatelepen és szántóföldön. A nagy középbirtokok nagyrészén a középterjes kezelés általános. Ez azzal magyarázható, hogy ez a birtokkategória a gazdálkodásra legalkalmasabb területeket foglalja el, ahol tehát ez a rendszer kifizetődik.

A középbirtok már jobban a külterjes irányzat felé hajlik, a kisbirtoknál pedig a külterjes művelés általános. A növényfajtára, az állatok minőségére és ezek tartására a kisbirtokon általában aránylag kevés gondot fordítanak. A talajművelés a mélység tekintetében nagyon hiányos. A trágyázás mennyiségét illetőleg kevesebb a hiba, de a trágya kezelése erősen kifogásolható.

Trágyázás. A tőkeerős nagybirtokokon minden negyedik, de legalább ötödik évben trágyázás alá kerül a föld, - elegendő, de nem mindég jóminőségű istállótrágyával. A középbirtokokon már a mennyiségben, de a minőségben is több a hiba. A kisgazdaságokban, mivel itt a birtok kiterjedéséhez képest aránylag több az állat mint a nagybirtokokon, többnyire van elég trágya, mely azonban, mint említettük, rosszul van kezelve.

A trágyázás mennyiségét tekintve, amennyiben a megyében szarvasmarhából 62.000, lóból 46.500, sertésből 19.000, juhból 11.000, azaz összesen 138.500 db. állatot veszünk, akkor, tekintve hogy a szántóföld kb. 680.000 k. holdat tesz ki, kereken 5 k. holdra esik egy állat illetve 1 k. holdra évente 18-20 q istállótrágya esik. Egy régebbi kimutatás szerint: 1 holdra 15 q istállótrágya esett. A megyében évente a szántóföldnek átlag csak 16%-a kerül trágyázás alá, amivel szemben Békésben 21, Csongrádban, 20, Pestmegyében pedig 33%. Tekintettel arra, hogy a trágya amellett, hogy nem is megfelelő minőségű, kevés is, - a megyében a földek trágyázását nem mondhatjuk kielégítőnek. Jobb trágyázás csak az alapon lenne várható, ha a gazdák több állatot tartanának, a takarmányozás jobb lenne, bővebb lenne az almozás, továbbá ha helyesebb lenne a trágyakezelés, - egyben ha több pillangósnövényt tudnának termelni. Azt a kérdést különben, hogy milyen trágyát és mennyit kell alkalmazni, az dönti el, hogy milyen a talaj összetétele, milyen annak művelése, milyen növényeket termelnek, illetve, hogy van-e pillangósnövénv a vetésforgóba beállítva. A műtrágyázás általában nincs nagyon elterjedve a megyében. Kellő minőségű szántás, illetve talajművelés híján a kisgazdaságokban ennek különben sem lehet nagy hatása. Sajnos, a gazdák a gyárakból sok esetben értéktelen anyagot kaptak és a sok csalódás elkedvetlenítette őket a műtrágya használatától. Sok esetben a kizsarolt földeken foszforsavas műtrágyát alkalmaztak, ahol. - más tápláló anyagok, az istállótrágya hiányában - ez egyedül nem érvényesülhetett. Tekintettel arra, hogy a megyében évtizedek óta általános a kalászosok termelése, ez alapon különben a foszforsavas műtrágyának van legtöbb jogosultsága.

Mezőgazdasági gépek. A megyében 1932-ben 1170 cséplőgép volt található. A vetőgép alkalmazása általános. Már a kisbirtok is 75-80%-ban géppel végzi a vetést, a nagyobb birtokon pedig szinte kivétel, ahol kézzel vetnek.

A kisbirtokon az ekén, boronán, hengeren kívül többnyire csak lókapát lehet találni. A kisgazdának a drágább gépek beszerzéséhez nincs elég tőkéje, de ami a legfőbb: nincs olyan igásereje sem, mely a nagyobb gépek vontatásához szükséges. Részben ebben van az oka annak is, hogy nem elég mély a talajművelés, pedig ez lenne a szárazság ellen a leghatékonyabb fegyver. Mintegy tíz évvel ezelőtt a kisgazdák derűre-borúra vették a traktort, melynek magas árát a kisbirtok később nem bírta el. A sok kicserélendő alkatrész beszerzése ís igen megdrágította a traktor használatát, az üzemköltség pedig általában többe kerül, mint az igásállat. Ez a körülmény sok gazdát döntött anyagi romlásba.

A nagyobb üzemekben a traktorok, gőzekék,tárcsás-porhanyítók, az extirpátorok, a rúgós-boronák és a legkülönbözőbb viszonyok között használható hengerek, a kapásnövények művelésénél használatos tökéletes fogatos-kapák, stb. a talajművelésnél mind feltalálhatók. A magtárak fel vannak szerelve a különböző céloknak megfelelő rostákkal, sőt sok helyen szelektorok is találhatók. Ahol víz bőven van, pl. a tiszaparti nagybirtokokon, ott - rendszerint a cukorrépatermeléssel kapcsolatban - már feltalálhatók az öntözőszerkezetek is.

Munkásügy. Az Országos Gazdasági Munkaközvetítő Iroda kimutatás szerint, a munkásigazolvánnyal, illetve cselédkönyvvel ellátotak száma a megyében:

A mezőgazdasági munkások helyzete az 1933. évi jó termés mellett az egész országban javult, különösen pedig azoknál, akiknek valami részesföldjük is volt, egyben az idénymunkások is kedvezőbb feltételek mellett szerződtek el az utóbbi évben. Mezőgazdasági munkás bőven van az egész megyében, e tekintetben a megye Békés után az országban a második helyen áll. A kubikosoknak is egyik főfészkük a megye; itt, nevezetesen Jászárokszálláson alakult meg az ország második földmunkásszövetkezete is. A munkások részben a mezőgazdaságban, részben az ármentesítő társulatok, az államépítészeti hivatal és a községek földmunkálataiban nyertek alkalmazást, de sok csoport távolabbi vidékre is elkerült. A munkások értelmesek, szorgalmasak, miért is azokat a nehéz technikával járó földmunkálatoknál, pl. vasútépítésnél is szívesen alkalmazzák. Nem követelők, munkabírásuk pedig igen nagy.

Növénytermelés.

A megye területének megoszlása művelési ágak szerint 1932-ben:

Egyik kimutatás szerint:

Fenti kimutatásokból kitűnik, hogy a mezőgazdasági termelésben a szántóföldi termelés van a túlsúlyban. A megye szántóföldi jellegére jellemző, hogy a magyarországi megyei városok közül legmagasabb a szántóterület aránya Kisujszalláson (87%) és Túrkevében (83.4%). Rét és legelő aránylag kevés van a megyében, erdő pedig alig van. Az alföldi és vele együtt a Jászkun puszták jellemzője a fátlanság, az erdőhiány. A fahiányt a nép rendszerint tőzeggel és náddal szokta pótolni. Néha még a trágyát is feltüzelik.

A tipikus szantóföldi területnek megfelelően a megye termékei főleg gabonafélék, elsősorban búza, azután árpa, zab és kukorica. Kisebb mértében szerepel: rozs, burgonya, köles, cukorrépa, takarmányrépa, lucerna, lóhere és egyéb mesterséges takarmányfélék. Jelentős még a megye dohány-, dinnye- és szőlőtermelése.

A szántóföldön termelt növények aránya 1930-ban: kenyérmag 50%, árpa 8%, zab 3%, tengeri 23%, burgonya 0.5%, mesterséges takarmány 9%.

Terméseredmények 1930-ban: