A megye lótenyésztését régóta az állam irányítja és pedig igen jó eredménnyel. Lótenyésztéssel különben a legtöbb kisgazda szívesen foglalkozik. Domináló fajta az angol félvér. A jászberényi m. kir. méntelephez tartozó ménállomások száma 1932-ben 42, az állomási méneké 156, a bérméneké pedig 24, tehát összesen 180 volt.

Sertésben, melynél az állomány 70-75%-a kisgazdakézen van, az egész megyében, illetve köztenyésztésben a mangalica, azaz a zsírsertés az uralkodó és pedig igen jó minőségben. Ezt legjobban a kereskedőknek a szolnokmegyei sertésvásárok iránti állandó nagy érdeklődése mutatja. A hatóság a jó apaállatokra nagy súlyt helyez, a nép pedig, még a zsellér is előszeretettel foglalkozik ezzel a nem nagy igényű, sok zsírt szolgáltató fajtával. Hússertéstenyésztés csak néhány helyen, főleg ott folyik, ahol bőven van lefölözött tej.

A juhászat terén általában a fésűsgyapjas-merinó tenyésztés van elterjedve. Található azonban a megye területén finom posztógyapju-juhászat is, főleg egy-két nagybirtokon. Házi használatra is előszeretettel tartják a juhot a tanyásgazdák. A juhtenyésztés általában ott van elterjedve, ahol a talaj szíkes természetű, tehát ahol más állattal a legelőt a füvezet alacsonysága miatt nem lehetne jól kihasználni. A megye juhtenyésztése különben az utóbbi években állandó visszaesést mutat, az alacsony gyapjuárak s a mindig kevesebb és gyengébb legelőterület következtében.

Az egész vármegyében, főleg pedig a kisgazdák kezén, kiválóan fejlett baromfitenyésztés található, melynek a tanyarendszer különben is kedvez. A magyar kisgazda felesége a keltetésben, a kisbaromfi felnevelésének sok türelmet és gondosságot igénylő munkájában páratlanul ügyes, pl. már május elején tud hízott libát küldeni a piacra. Általában el lehet mondani, hogy a magyar kisgazda jólétének egyik alapja: a baromfitenyésztés.

A megye baromfiállománya 1928. évi adatok szerint:

A baromfi és baromfitermékek értékesítése is meglehetős szervezetlen és további fejlesztésre szorul. Az áru legnagyobb részét faluzó, kocsizó kofák, ú. n. tikászok vásárolják fel és viszik azt, úgy ahogy a gyümölcsöt, Budapestre vagy Kecskemétre.

Selyemhernyótenyésztés 1932-ben 55 községben, illetve 745 termelőnél folyt és 17.642 P keresetet eredményezett.

Állategészségügy. Az 1900 : XVII. t.-c. alapján állategészségügyi szolgálatot 1933-ban a megyében 1 törvényhatósági, 6 járási, 2 városi állatorvos végzett. Mellettük működött 6 városi, 10 községi és 13 körállatorvos. Le van telepedve még 20 magánállatorvos, úgy hogy a megyében összesen 58 állatorvos található.

A törvényhatósági m. kir. állatorvos jelentése szerint az 1933. évben előfordult állatbetegségekkel kapcsolatban: lépfene, sertésorbánc és sertéspestis (vész), továbbá sercegő üszög ellen a szokott mértékben történtek zárlatok, illetve oltások, - és pedig kellő eredménnyel - nemcsak a nagybirtokokon, hanem a kisgazdák istállóiban is. Veszettség és juhhimlő ellen szintén kedvező eredménnyel oltottak; utóbbi ellen egy-két esetben zárlat, illetve általános beoltás is el volt rendelve. Takonykór, száj- és körömfájás, bivalyvész és tenyészbénaság az utóbbi időben nem fordult elő. Rühösséget csak elvétve tapasztaltak a vásárokon és a tavaszi állatvizsgálatokon, s a továbbfertőzés elkerülésére mindenkor eredményes óvintézkedést tettek. Gümőkórtól mentesnek 1933-ban a karcagi mezőgazdasági szakiskola tehenészetét nyilvánították. Itt megjegyzendő, hogy a tuberkulozis-mentesség megállapítása irányában az egész országban sok helyen folynak a vizsgálatok, de azt eddig csak kevés tehenészetre mondták ki. Baromfikolera és pestis ellen serényen folytak az oltások, de nem mindig kellő eredménnyel; gyakori volt a baromfihimlő, diftéria és ragadós nátha is, - sok elhullással. A megyében elvétve előfordult többi betegségek: mirigykór, sugárgomba, ú. n. sertésinfluenza. A kir. és helyhatósági állatorvosok népművelési előadások keretében számos alkalommal ismertették az új (1928 : XIX.) állategészségügyi törvényt, avagy a védőoltás, az állatszavatosság, a marhalevél stb. mibenlétét és szakszerű tanáccsal látták el az érdeklődő gazdákat.

Mezőgazdasági termelésünk szerepe Budapest élelmiszerellátásában. 1929-ben a bpesti sertésvásárra érkezett Szolnokmegyéből összesen 47.335 db. sertés. A bpesti marhavásárra érkezett a megyéből:

A megye a bpesti nagymarhafelhajtásban 1930-ban Szabolcs- és Pestmegye után harmadik, a borjufelhajtásban Pestmegye után a második helyen szerepel. Az utóbbi években, - részben a tejgazdaság jövedelmezőségének romlása miatt, - ez visszaesett. 1931-ben megelőzte Somogy- és Fehérmegye, 1932-ben pedig Zala- és Békésmegye is. Hasonló, bár nem oly nagyméretű a visszaesés a borjufelhajtásban. is. 1930-ban az összes budapesti nagymarhafelhajtásban a megye 8.5%-kal szerepelt. A Budapestre felszállított tej a törzskeret alapján évi 5,961.910 l.

Kisebb mezőgazdasági terméket a megyéből különféle szállítóeszközön 1930-ban pl. összesen 15.217 q mennyiségben hoztak fel őstermelői igazolvánnyal ellátott termelők a budapesti vásárcsarnokokba és nyilt piacokra. A felszállított élelmiszerekben legnagyobb mennyiségben szerepelt: baromfi (különösen liba), tojás és gyümölcs (különösen szilva). Tejtermékek és konyhakerti termények (paradicsom, hagyma) csak kis mennyiségben szerepeltek. Fentieken kívül természetesen nagyban kerülnek felhozatalra gabonafélék, száraz hüvelyesek és egyéb termékek is.

Mezőgazdasági szakoktatás. A szakirányú iskolázást az 1868. évi , XXXVIII. t.-c., illetve az 1921 : XXX. t.-c. alapján létesült s a vallás- és közoktatásügyi minisztérium fennhatósága alatt álló, ú. n. "önálló gazdasági népiskolák" és az ú. n. "gazdasági továbbképző iskolák" képviselik. Ez iskolák három évfolyamúak s a tanulók ide hat elemi; vagy más iskolázás után, 12-15 éves korban kerülnek. Ez iskolák felállításánál a cél az volt, hogy a gazdák gyermekeit különválasszák, és már jókor gazdasági ismeretekben részesítsék. Az alapelgondolás, a szakirányú tanítás helyes, de hiba, hogy a gyermekek túl fiatal korban kerülnek ide, holott bebizonyosodott, hogy szakirányú képzés csak 15-16 éves kor után szokott eredményes lenni. Az iskola különben nem tisztán szakirányú, mert abban részben közismereti, részben gazdasági irányban is folyik az oktatás.

Az önálló gazdasági népiskolák olyan nagyobb helyeken létesülnek, ahol legalább 200 tanköteles gyerek van, illetve ahol a község maga fenn tudja tartani az iskolát. Az ilyen iskoláknak külön épületük, főhivatású tanerejük és átlag 20 holdas kísérleti telepük van, melyet a község bocsájt rendelkezésre. A heti óraszám nyáron 4, télen 9. Ilyen önálló gazdasági népiskola a megyében a következő helyeken van: Dévaványa, Fegyvernek, Jászberény, Jászladány, Kisujszállás, Kunmadaras, Kunszentmárton, Nagykörü, Szolnok, Tiszaföldvár, Túrkeve.

Gazdasági továbbképző iskolák ott vannak, ahol legalább 40 iskolaköteles gyermek van, de a község saját erejéből nem tudja fentartani az iskolát. Ezeknél nincs külön iskolaépület, nincs főhivatású tanerő, 2 hold 600 -ölnyi kísérleti telepen dolgoznak s az óraszám is kevesebb (nyáron 4, télen 7). Ilyen gazdasági továbbképző iskola Szolnokmegyében 1933-ban 76 volt 4470 fiú- és 4447 lánynövendékkel és összesen 90 k. holdnyi kísérleti teleppel.

Az ország 11 mezőgazdasági szakiskolája közül (azelőtt földművesiskola) kettő található a megyében és pedig: Jászberényben (alapítva 1896) 210 holdas gazdasággal és Karcagon (alapítva 1897-ben) 300 holdas birtokon. A szakiskolák 2 évfolyamúak, 30-50 ifjú befogadóképességűek és internátussal vannak egybekötve. E szakiskolák célja elsősorban a kisgazdák és bérlők fiainak kiképzése, másodsorban részére gazdatisztek képzése; általában az odaküldött ifjak gazdasági nevelése, szakképzése, illetve kulturális, gazdatársadalmi, szociális és hazafias nevelése, - egyszóval modern kisgazdaképzés. Ez iskolák tanterve helyes és az azokban folyó elméleti és gyakorlati munka mellett a kiképzés sikeres, baj csupán, hogy a kiképzés igen sokba kerül s ha az ezekből kikerült ifjút sokszor már nem elégíti ki az otthoni szűk keret.

Az iskolánkívüli mezőgazdasági továbbképzés ügye sajnos gyengén áll a megyében. Fenti két tanintézet szokott ugyan a szomszédos községekben évente több propaganda-előadást, ú. n. vándorgyűlést tartani. Ez alkalommal az illető község gazdakörében előadást tartanak, amit vita követ, utána a hősök szobrához vonulnak, este pedig mulatságot rendeznek, de pl. rendszeresített téli továbbképző tanfolyamokról alig beszélhetünk. Az utóbbi három évben a jászberényi szakiskola rendezett ugyan háromhónapos téli gazdasági tanfolyamokat és pedig elsőnek Jászárokszálláson, az ottani plebános kezdeményezésére. Az ilyen tanfolyamoknak igen nagy jelentőségük van s éppen ezért a karcagi iskola is tervbevette a jövő évre az ezirányú működést. A Földmívelésügyi Minisztérium is fel akarja újítani azt a régebbi rendszert, hogy számos községben tartsanak egy-két napos, illetve egy-két órás téli gazdasági előadást. Megemlíthető még, hogy gazdakör a nagyobb községekben sűrűn található, melyek egyikét-másikát a földmívelésügyi minisztérium könyvtárral is ellátta.

Téli gazdasági iskola, vagy kimondottan szakirányú mezőgazdasági (szőlészeti és borászati avagy tejgazdasági) iskola a megyében nincs.

Tanyavilág. A török idők pusztítása után az Alföld s vele Szolnokmegye, főleg a Nagykunság, pusztasággá változott s csak 1750 körül kezd új életre kelni. Királyi és főkapitányi kedvezmények nyujtása mellett a Jászság népesebb községeiből telepesek jöttek a lakatlan kunpuszták benépesítésére s a szomszédos vármegyék szabad lakosságából is telepedtek e vidékre. A megmaradt régi községek a török után is kitartottak a régi gazdasági formák, a határközösség mellett, az újabban telepített községek határaiban azonban egyéni birtokokra tagolt földeken folyt a gazdálkodás - földközösség nélkül. Ez a rendszer, illetve az alföldi községek egymásközötti nagy távolsága, a nagy határok lettek azután a tanyarendszer kialakulásának alapjai. A Nagy- és Kiskunság több helyén már a XVIII. sz. második felében is ú. n. "tanyaszállásokra", "tanyaföldekre" osztott területeket művelnek, de ugyanakkor a régi Jászkun városok és helységek is még mindig nyomásokra (két-, néha háromnyomás) osztják belső határaikat s csak a távolabbi pusztákat osztják tanyaszállásokra.

A tanyavilág kulturális, szociális, egészségügyi, stb. hátrányairól e helyen csak annyit, hogy az alföldi magyar parasztot tanyás mivolta magábavonulttá, zárkózottá, bizalmatlan természetűvé teszi. Részben ennek tulajdonítható a gazdasági visszamaradottság és az is, hogy a szövetkezeti szervezkedéssel szemben fásultak.

Volt a megyében 1930-ban 57 a Hangyához tartozó fogyasztási szövetkezet 37 az OKH-hoz tartozó hitelszövetkezet; 2 az OMTK-hoz tartozó tejszövetkezet; 2 az IOKSz-hoz tartozó ipari szövetkezet; 4 a Fructus-hoz tartozó gyümölcsértékesítő és szeszfőző szövetkezet.

Az értékesítés megszervezése e vidéken már csak azért is fontos lenne, mert mint ismeretes, a baromfitenyésztés és a gyümölcstermelés a tanyarendszer mellett igen virágzó lehet. Magyarország baromfiexportját 2/3 részben most is a tanyavidék szolgáltatja. A Hangyának az élőállat, baromfitermékek, gyümölcs és kisebb mezőgazdasági termékek értékesítésére irányuló akciójába a megye területén mintegy 30 fiókszövetkezet kapcsolódott be s a Hangya baromfitermékforgalmának legnagyobb része valóban e megyéből kerül ki.

A megye lakosainak száma az 1930. évi adatok szerint 412.509. Ebből tanyán, pusztán, telepen, azaz ú. n. külterületen lakik 121.174, azaz a lakosság 29.4%-a. Ennél több tanyai, illetve kültelki lakos csak a jóval nagyobb Pestmegyében található és pedig 290.620 lélek. Tanyán él Magyarországon 1,055.945 lélek (a pusztákkal együtt 1,604.842 lélek), azaz a lakosság 12.2%-a, - ezzel szemben ebben a megyében, mint említettük, a lakosság kerek 30%-a. Főbb tanyahelyek a megyében: Törökszentmiklós 12.371, Jászberény 10.429, Mezőtúr 10.371, Karcag 5.775, Tiszaföldvár 5.456, Szolnok 4.714, Dévaványa 4.237, Fegyvernek 4.295, Árokszállás 3.707, Kisujszállás 3.234, Túrkeve 3.132, Cibakháza 2.354 tanyai lakossal, de ezeken kívül még több 1000 lakóson felüli tanyahely van.

Általában véve: ahol Jászok laknak, ott általános, illetve igen elterjedt a tanyarendszer. A régi Szolnokmegyében és a Nagykunságban már nem dívik olyan nagy mértékben, de azért itt is sűrűn feltalálható. A kistanyás (5-10-20 holdas) állandó tanyai lakos. A nagyobb birtokú (20-25 holdon felüli) gazda azonban télre bevonul abba a községbe, melynek határában a földje fekszik.

Magyar Statisztikai Szemle évfolyamai - Magyar Statisztikai Évkönyv évfolyamai. - Statisztikai Havi Közlemények. - A Földmívelésügyi Minisztérium, a Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium, az Országos Mezőgazdasági Kamara, a Duna-Tiszaközi Mezőgazdasági Kamara, a Gazdasági Felügyelőség (Szolnok) a Gyümölcstermelők Országos Egyesülete és a Szarvasmarhatenyésztő Egyesületek Orsz. Szövetsége adatközlései. Demográfiák, szakmunkák, szakcikkek, közvetlen információk, stb.