A Széll Kálmán után következett Khuen-Héderváry- és a Tisza-kabinet alatt sötét felhők borultak a politikai élet egére. A törvényhatóság hazafias aggodalmakkal eltelve látta a parlamenti harc elfajulását és a törvényhozás alkotmányos működésének megbénulását. Az országgyűlést az uralkodó 1905 jan. 5-én feloszlatta, nemsokára heves harcok kíséretében folytak le a képviselőválasztások. Ezen a választáson az egyesült ellenzék erőteljesen előretört és a vármegye összes kerületeit meghódította. A vármegye mandátumait a következő képviselők nyerték el: Szolnok: Nagy Emil (függ.), Törökszentmiklós: Somogyi Aladár (függ.), Kunszentmárton: Bozóky Árpád (függ.), Karcag: Madarász Imre (függ.), Mezőtúr: dr. Tóth János (függ.), Jászberény: gróf Apponyi Albert (nemzeti p.), Jákóhalma: Okolichányi László (függ.).

A június 26-án tartott közgyűlés a Fejérváry-kormány kinevezése miatt ünnepélyesen tiltakozott s az alkotmány védelme körül reá háramló jogok és kötelességek tudatában határozatilag kimondotta, hogy elérkezettnek látja az időt arra, hogy a törvényhatóságok küzdelembe lépjenek. A meg nem szavazott adók behajtását és meg nem ajánlott újoncok kiállítását megtagadta. A törvényhatóság megtiltotta összes tisztviselőinek a törvényellenes kormányintézkedésekben való közreműködést. Elhatározta a törvényhatósági bizottság azt is, hogy mindaddig, míg az ország élére alkotmányos minisztérium nem áll, minden hónapban rendkívüli közgyűlést tart.

A súlyos politikai krízis közepette Lippich Gusztáv főispáni állásából szabadságoltatta magát. A törvényhatóságot közel egy éven át az alispán vezette, a nemzeti ellenállás korában nem is volt törvényes főispánja a vármegyének. Az október 16-án tartott közgyűlés kimondotta, hogy a vármegye közönsége minden törvényes eszközzel megvédi hazánk ezeréves alkotmányát és állami önállóságát bárhonnan jövő támadással szemben. Helyeselte, hogy az egyesült ellenzék a királyi feltételeket visszautasította s kormányalakításra nem vállalkozott. A válságos helyzetre való tekintettel a közgyűlés a politikai természetű tárgyak előkészítésére és az alkotmánynak a törvényhatóság sáncaiban való megvédésére 40 tagú alkotmányvédő bizottságot választott.

A Fejérváry-kormány újból való kinevezésekor a törvényható-ság november 7-i közgyűlése az alkotmányellenes kormány működését törvénybeütközőnek minősítette. Az uralkodó november 21-én kelt legfelsőbb elhatározásával Lippich Gusztáv főispánt állásától felmentette s egyben Lenk Gyula ítélőtáblai bírót Jász-Nagykun-Szolnok vármegye főispánjává kinevezte. A december 7-én megtartott rendkívüli közgyűlés az alkotmányvédő bizottság javaslatára határozatilag kimondotta; hogy e főispáni kinevezésben az ország alkotmányának, törvényes közigazgatásának és a törvényhatóság önkormányzati szabadságának korlátozását látja s ezért Lenk Gyulát főispáni méltóságába nem iktatja be, tőle a hivatali esküt nem veszi ki és nem fogadja el. A főispáni installációs közgyűlés összehívását eltiltotta s megtiltotta a vármegye összes tisztviselőinek, hogy Lenk Gyulát közigazgatási és politikai téren hivatalos tevékenységükkel támogassák. A vármegyei közgyűlés a székház közgyűlési termét, a főispáni magánlakást és hivatalok ajtait bezáratta és lepecsételtette. Az irányban is intézkedett a törvényhatóság, hogyha Lenk Gyula erőszakkal kísérelne meg közgyűlést tartani úgy az alispán karhatalommal védje meg a törvényhatóság szabadságát és önkormányzatát.

Lenk Gyula a közgyűlés határozatával mit sem törődve, december 15-én csendőri karhatalommal megjelent a vármegyeházán, a lezárt és lepecsételt ajtókat erőszakkal kinyittatta, az ajtók zárjait átalakíttatta, azokhoz új kulcsokat készíttetett és december 23-ára közgyűlést hívott egybe. A vármegyeházát katonai kordon vette körül, az előcsarnokot és a közgyűlési termet csendőrök szállották meg. A törvénytelenség ellen tiltakozó bizottsági tagokat Lenk Gyula csendőrökkel eltávolíttatta a közgyűlési teremből, majd néhány "lojális" bizottsági tag jelenlétében letette az esküt.

A törvényhatóság december 29-én tartott közgyűlésén a december 23-án lefolyt eseményeket szabálytalannak, törvénytelennek és érvénytelennek, a főispáni beiktatásról Vezéry Ödön által felvett jegyzőkönyvet hamisnak nyilvánította. Vezéryt felfüggesztette s ellene fegyelmi vizsgálatot indított, Lenk Gyula ellen pedig bűnvádi feljelentést tett.

1906 elején változás állott be a megyei tisztikarban: Bagossy Károly alispánt a közgyűlés saját kérelmére egészségi okokból nyugdíjazta s az alispáni teendők ellátásával dr. Benkó Albert főjegyzőt bízta meg. A március 29-én tartott közgyűlés tiltakozott az országgyűlés törvényellenes feloszlatása, a kereskedelmi szerződések megkötése, a királyi biztosok kirendelése, az autonómia felfüggesztése és a sajtószabadság korlátozása miatt. Az alkotmányvédő bizottság feloszlatásáról szóló rendeletet irattárában helyezte el.

Áprilisban végre létrejött a megegyezés az uralkodó és a koalíció közt. Vármegyénk főispáni válsága is megoldást nyert, a király április 21-én dr. gróf Almásy Imre földbirtokost nevezte ki Jász-Nagykun-Szolnok vármegye főispánjává. Az installációs közgyűlés (május 12) a legmelegebb ünnepség keretében iktatta be az új főispánt. Az alkotmányosság helyreállításával a béke és a munka korszaka ismét beköszöntött. Nemsokára a közgyűlés az üresedésben lévő alispáni helyet is betöltötte: alispán dr. Benkó Albert, főjegyző pedig dr. Küry Albert lettek.

Az általános országgyűlési képviselőválasztások április végén folytak le, melyen a mandátumok sorsa semmit sem változott: volt képviselőiket választották meg a megye kerületei.

Az év kiemelkedő eseménye II. Rákóczi Ferenc és kuruc bujdosó társai hamvainak hazahozatala volt Rodostóból. Az országos ünnepségekben vármegyénk is méltóan kivette a részét.

Az 1907 novemberében megtartott törvényhatósági bizottsági tagválasztások után december 23-án folyt le a tisztújító közgyűlés, mely a lelépett tisztikart csekély változásokkal újra megválasztotta.

A következő évben megtartott első évnegyedes közgyűlését a törvényhatóság Horthy István emlékezetének szentelte s leleplezte a vármegye nagy férfiának Vágó Pál által a közgyűlési terem részére festett arcképét. Az ünnepi beszédet Bagossy Károly ny. alispán mondotta és meghatott szavakkal jellemezte a szilárd jellemű, önzetlen munkásságú férfiút, aki minden tehetségét házája, vármegyéje s egyháza szolgálatának szentelte. Horthy István példájából megtanulhatjuk, hogy miként kell a közügyeket szeretni és önzetlenül szolgálni.