[ Vissza ] [ Tovább ] [ Tartalomjegyzék ]  

 

[ A fejezet tartalma ] [ Vissza ] [ Tovább ]

A törvényhatóság élete a századforduló évtizedeiben.

Az 1892. évi képviselőválasztások élénk pártmozgalmak kíséretében zajlottak le. Szolnok Polonyi Géza lemondása folytán Justh Gyulát, Jászberény gróf Apponyi Albertet, Karcag Madarász Imrét, Mezőtúr dr. Ádám Sándort (később dr. Tóth Jánost), Kunszentmárton dr. Tóth Ernőt, Törökszentmiklós dr. Magyary-Kossa Gézát, Jákóhalma pedig Márkus Józsefet választotta meg. A megye mandátumait mind az ellenzék: a függetlenségi és a nemzeti pártok nyerték el.

Változás köszöntött be a megye vezetésében is: Ujfalussy Sándot Szathmár vármegye főispáni székét foglalta el; utódául a király Almásy Gézát nevezte ki, akit törvényhatóságunk október 29-én tartott közgyűlésén ünnepélyesen iktatott be. - Az év végén Kunhegyes rendezett tanácsú város nagyközséggé alakult vissza.

A következő év tavaszán nagy elemi csapás érte a vármegye egyik virágzó községét, Jászladányt. A népes helységben tűz ütött ki s a dühöngő szélviharban több mint 300 épület a lángok martalékául esett.

A nyár közepén Szolnokon és a tiszamenti községekben kolerajárvány ütötte fel a fejét. Az epidemia ellen a vármegye a legszigorúbb óvintézkedéseket és közegészségügyi rendszabályokat léptette életbe. Sikerült is a járványt hamarosan elfojtani. A kolera elleni küzdelem lázas izgalmai felőrölték Hajdu Sándor alispán idegzetét, felfüggesztése után nyugalomba vonult, rá nemsokára pedig elhalt.

A milleneum előtti évek eseményeinek középpontjában az egyházpolitikai reformok álltak. Az állami anyakönyvvezetés bevezetésének, a vallás szabad gyakorlatának és a zsidó felekezet recepciójának kérdései vármegyénkben is heves hullámokat vertek. A törvényhatóság kebelében lefolyt harc eredménye az lett, hogy az egyházpolitikai reformok érdekében a közgyűlés felirattal fordult a kormányhoz és a miniszterelnökhöz.

Kossuth Lajos halála (1894) mély gyászba borította vármegyénket. Temetésén a vármegye minden helysége képviseltette magát, történelmi nevezetességű községeink és városaink (Szolnok, Tiszavárkony, Túrkeve és Mezőtúr) pedig földet is küldtek Kossuth Lajos sírjához. Törvényhatóságunk április 5-én tartott közgyűlésén áldozott a legnagyobb hazafi emgékének, halhatatlan érdemeit jegyzőkönyvben örökítette meg, családjához részvétiratot intézett, Turin városának pedig 500 forintos Kossuth-alapítványt adományozott.

Ugyanez a közgyűlés töltötte be az ezideig behelyettesített alispáni széket Bagossy Károly vm. főjegyzővel.

A megyei közigazgatás teendőinek körét az 1894 : XII. t.-c. lényegesen kibővítette. Törvényhatósági és járási mezőgazdasági bizottságok alakultak, a legeltetőtársulatokat stb. pedig átszervezték.

Pótolhatatlan veszteség érte törvényhatóságunkat 1894 végén, amikor Horthy István vm. biz. tag közigazgatási bizottsági tagságáról lemondott. Vármegyénk törvényhatósága, melynek története a Horthy-névvel elválaszthatatlanul összeforrt, egyhangú lelkesedéssel azt a határozatot hozta, hogy közügyeink terén szerzett hervadhatatlan érdemeiért, példaszerű ügybuzgalmáért, önzetlen működéséért háláját és elismerését azzal fejezi ki; hogy arra kéri: az általa fényesen betöltött közigazgatási bizottsági tagságát ne hagyja el s foglalja vissza. Horthy István azonban szilárd jellemének megfelelően a közbizalom ily fényes megnyilvánulásával szemben is megmaradt elhatározása mellett.

Az egyházpolitikai törvényjavaslatok decemberben nyertek szentesítést (1894 : XXXI., XXXII., XXXIII. t.-cikkek), a kötelező állami anyakönyvvezetésről szóló törvény 1895 október 1-én lépett érvénybe az állami anyakönyvi kerületek megszervezése után.

A vármegye ebben az évben a Tiszai Felső járás székhelyét Kenderesről Kunhegyesre helyezte át. A december 21-én megejtett tisztújításon általában a régi tisztviselők nyerték el a közgyűlés bizalmát. (Alispán: Bagossy Károly, főjegyző: dr. Benkó Albert.)

A magyar nemzet ezeréves fennállását a vármegye minden helysége és intézménye bensőségesen megünnepelte. .Az ünnepségek hosszú sorozatának fénypontja a törvényhatóság május 14-én tartott díszközgyűlése volt. A fényes ünnepségen Horthy István főrendiházi tag vezetésével megjelent a megye társadalmának színe-java. Az ünnepi beszédet Almásy Géza főispán tartotta. A közgyűlés hódoló felirattal fordult az uralkodóhoz. Méltóan kapcsolódott az örömnap ünnepségeihez a vármegyei közkórház megnyitása. A budapesti díszfelvonuláson vármegyénk bandériuma feltűnést keltett. A milleneumi kiállításon mezőgazdaságunk értékei nagy elismerést arattak.

Az ezredéves évforduló alkalmából a törvényhatóság elhatározta a megye történetének megiratását, de a szép terv csak most, e Monográfia által valósult meg. Tisztviselőiről sem feledkezett meg: a millenáris esztendőt a tisztviselőknél két nyugdíjévnek számította be.

1896-ban Tisza-Abád és Tisza-Szalók községek Abádszalók néven egyesültek. Mesterszállás-puszta, Csorba-puszta és Kunszentmárton rendezett tanácsú város községgé alakultak át.

Az év végén mentek végbe a képviselőválasztások a következő eredménnyel: Szolnok Kiss Ferenc szabadelvű, Kunszentmárton dr. Hajdu József szabadelvű, Törökszentmiklós dr. Magyary-Kossa Géza szabadelvű, Jákóhalma Márkus József szabadelvű Karcag Madarász Imre függetlenségi, Mezőtúr dr. Tóth János függetlenségi, Jászberény gróf Apponyi Albert nemzeti párti. Ezen a választáson az eszközeiben nem válogatós kormánypárt erőteljesen előretört a vármegyében.

1898. évi őszi ülését a szerencsétlen véget ért Erzsébet királynő emlékének szentelte a közgyűlés. Ez évben a politikai élet viharai kötöttek le minden érdeklődést. Megbukott báró Bánffy Dezső miniszterelnök és utána Széll Kálmán alakított kormányt. A politikai élet változásai vármegyénk vezetésében is éreztették hatásukat: hetedfélévi működés után Almásy Géza visszavonult, s a főispáni széket a kormány Lippich Gusztávval töltötte be. Az új főispán az 1899 június 6-i közgyűlésen tartotta székfoglalóját.

Az 1901 év folyamán megtartott képviselőválasztások alkalmából Szolnok Kiss Ferencet (szabadelvű), Törökszentmiklós Borbély Györgyöt (szabadelvű), Kunszentmárton Baghy Bélát (szabadelvű), Karcag Madarász Imrét (függ.), Mezőtúr dr. Tóth Jánost (függ.), Jászberény gróf Apponyi Albertet (nemzeti) és Jákóhalma Okolichányi Lászlót (függ.) küldte a parlamentbe. 1902-ben időszaki választáson Szolnok mandátumát Kreutzer Balázs ellenében dr. Kiss Ernő nyerte el.

A XX sz. első évei csendes alkotó munkában teltek el. A vármegyei ügykezelés jelentős rendszerváltozáson ment át. A közigazgatási eljárást megreformálták, megszűnt a vármegyei pénztár is. A haladás terén jó példával járt elől a törvényhatóság, mely elhatározta a telefón-hálózat kiépítését. 1901-ben a törvényhatóság megállapította a vármegyebeli községek és a hozzájuk tartozó puszták nevét. Legtöbb, különösen összetett helységnevünk ekkor nyerte mai ortográfiai alakját. A december 21-én tartott tisztújító szék alispánná Bagocsi Károlyt, főjegyzővé Benkó Albertet egyhangúan választotta meg.

1902-ben a Lippich Gusztáv főispán és dr. Kohner Adolf buzgólkodása folytán megalakult a szolnoki Művész-telep. A nagy kulturális jelentőségű művészegyesületet a kezdet nehézségein vármegyénk 40.000 koronás kölcsöne segítette át.

1903-ban törvényhatóságunk a vármegyei tiszti-, segéd- és kezelőszemélyzet, a vármegyei közkórházi személyzet és a szolgák illetményeinek szabályrendeletét alkotta meg.

[ A fejezet tartalma ] [ Vissza ] [ Tovább ] [ Fel ]