[ Vissza ] [ Tovább ] [ Tartalomjegyzék ]  

 

[ A fejezet tartalma ] [ Vissza ] [ Tovább ]

A közigazgatás rendezése.

A jászok és a kunok nem egyhamar törődtek bele, hogy Szolnok városa lett a megyeszékhely. Valósággal ellenséges irányzat fejlődött ki a közgyűlésen s a Szolnok elleni törekvések már az alakuló közgyűlésen erőteljes kifejezést találtak. Pap Mór azzal az indítvánnyal állt elő, hogy mivel Szolnokon a törvényhatóság gyűléseire alkalmas hely sincsen: a közgyűlés helyeztessék át Jászberénybe. Ezt a javaslatot a törvényhatóság nagy szótöbbséggel elfogadta, de a határozatot a belügyminiszter megsemmisítette s csak azt engedte meg, hogy a következő közgyűlés (szeptember 25-én) Jászberényben ülhessen össze. Ez a kérdés még néhányszor napirendre került s csak a székházépítés megindítása után vették le a szőnyegről.

A dúló pártharcok közepette igen nehéz volt Sipos Orbán alispán helyzete. A jászkunok volt alkapitányuktól törekvéseik erőteljes érvényesítését várták, a szolnokiak pedig a törvényes állapotok védelmét kívánták az alispántól. Sipos Orbán nagy energiája, erélyessége és taktikai érzéke hosszú ideig áthidalta az akadályokat.

Rendkívül sok nehézséggel kellett a közigazgatásnak is megküzdenie a megalakulást követő időkben. Az első évben az is megesett, hogy a honvédelmi minisztérium nem tudott rátalálni az új vármegyére. Miután a központi tisztikar a vármegye székhelyén működését megkezdte, legelsősorban is a hézagokat pótolták s újjászervezték az árvaszéket. Igen sürgős természetű volt az 1876 : VI. t.-c. által életre hívott közigazgatási bizottság megszervezése. Ez a bizottság október 1-én tartotta alakuló ülését.

1876-ban lépett érvénybe a méterrendszer; ezzel kapcsolatban a mértékhitelesítő hivatal szervezése már a vármegye feladata lett.

A közigazgatási teendők ebben a korban már olyannyira felhalmozódtak, a járás élén álló szolgabíró munkaköre oly széles volt, hogy az egy ember munkateljesítményét felülmúlta. Ezért úgy a vármegye, mint a közigazgatási bizottság segédszolgabírói állások rendszeresítését határozták el. Ezt a belügyminiszter jóváhagyta. 1878-ban a kinevezett segédszolgabírák megkezdték működésüket.

1877-ben lejárt a tisztikar mandátuma, a törvényhatóság sürgősen megtette intézkedését a tisztújítással kapcsolatban. A megejtett összeírások szerint a törvényhatósági választók száma l4.007 volt, így a törvényhatósági bizottság létszámát 518-ban állapították meg.

Az 1877 november 27-i közgyűlésen a vármegyei szabályrendelet újabb rendezést nyert s a tiszti állások lényegesen megváltoztak. Megszűnt a közgyámi, a két főorvosi és az alorvosi állás: ezzel szemben új főorvosi és öt járásorvosi állást szerveztek. Az ez évi XXIV. t.-c. értelmében megszűnt a vármegyei mérnöki hivatal, helyébe a megye székhelyén szervezett államépítészeti hivatal lépett.

A vármegye első általános tisztújító közgyűlését 1877 december 18-án tartotta. A jelölő bizottság kijelölései alapján mentek végbe a választások. A közgyűlés Sipos Orbánt közfelkiáltással újból megválasztotta alispánná. Főjegyző: Kerek József, jegyzők Nagy Ferene, Hajdu Sándor és Hegedűs Ferenc lettek. Tiszti ügyésszé Pólya Bélát, főszámvevőnek Halasy Kázmért, főorvossá dr. Kátay Gábort, árvaszéki elnökké Kiss Lászlót, levéltárossá Palotásy Jánost, szolgabírákká: Szombathelyi Endrét, Bárczay Gyulát, Benkó Albertet stb. választotta meg a közgyűlés.

A megyei ügyvitel és pénztárkezelés is fontos átalakuláson esett át: az 1878 május 23-i közgyűlés elhatározta a kettős könyvvitel bevezetését. A vármegye 1879. évi költségvetését 88.872 forintban állapították meg.

[ A fejezet tartalma ] [ Vissza ] [ Tovább ] [ Fel ]