[ Vissza ] [ Tovább ] [ Tartalomjegyzék ]  

 

[ A fejezet tartalma ] [ Vissza ] [ Tovább ]

Az 1848/49. évi események.

1848 március 3-án az országgyűlés Kossuth Lajos indítványát elfogadta s ezzel nemzeti reformtörekvéseinket teljes siker koronázta: A márciusi események után évszázados küzdelmeink célját: a magyar szabadság biztosítását, a parlamentáris kormányzatot és a felelős független minisztériumot kivívtuk. A nagy események hírét lelkesedéssel fogadta vármegyénk lakossága is. A jászok március 23-án népgyűlést tartottak Jászberényben, magukévá tették a márciusi ifjak tizenkét pontját és lelkesen üdvözölték a pesti központi bizottmányt. A nagykunok Kisujszálláson gyűltek össze s határozataikat pesti mintára tizenkét pontban foglalták össze. Elfogadták a márciusi pontokat, s üdvözlő irattal fordultak a szabadságukat kivívott bécsi polgárokhoz. Követelték főkapitányuk, Szluha Imre, elmozdítását és kimondották, hogy bizalmatlanok országgyűlési követeikkel szemben és azokat haladéktalanul visszahívják. Kerületük székhelyét a távoli Kunszentmártonból Kisujszállásra helyezték át. Illésy János nagykunkapitány vezetésével küldöttséget menesztettek Kossuth Lajoshoz, a nádorhoz és a miniszterelnökhöz.

A Jászkun kerületek április 4-én szabad ég alatt közgyűlést tartottak. Ekkor már Szluha főkapitány lemondott, helyébe a nádor Szentkirályi Móricot, az ismert reformert nevezte ki.

Az 1848. évi országgyűlés a jászkunokra vonatkozólag a XXV. t.- cikket fektette le, a kerületek népképviseletét pedig az V. t.-cikkben szabályozta. Eszerint úgy a tisztviselőket, mint a kerületi és országgyűlési képviselőiket titkos szavazással választják. A kerület élén a nádori főkapitány áll. A közigazgatás meglévő formáit és módjait, úgyszintén a redemptióból eredő magánjogi viszonyokat a törvény egyelőre érvényben hagyta. A jászkun kerületek az országgyűlésre négy követet választanak. Az erre vonatkozó törvényt Szenkirályi Móric dolgozta ki.

A kerületek igazságszolgáltatása is gyökeresen átalakult: megszünt a nádori biróság, a Jászkun-törvénykezés felebbviteli fóruma a hétszemélyes tábla lett. A hétszemélyes táblához a nádor Taczman Károlyt nevezte ki a Jászkun-ügyek előadójául. A nádori bíráskodás megszüntetése miatt nyugtalankodó küldöttséget Deák Ferenc igazságügyi miniszter nyugtatta meg.

A Jászkun-kerületek rövidesen megválasztották kerületi képviselőiket, a községi jegyzői hivatalt is a legtöbb helyen új emberekkel töltötték be. Az új közgyűlés június 5-én ült össze.

Heves-Külső-Szolnok vármegye a szentesített új törvényeket május 1-én tartott gyűlésén hirdette ki s megválasztotta a követválasztási és ideiglenes közigazgatási bizottmányokat. Az első népképviseleti országgyűlési képviselőválasztás júniusban ment végbe területünkön. Az abádi kerület Recsky Andrást, a mezőtúri Borbély Lajost, a szolnoki Graefl Józsefet küldötte a parlamentbe. Jászberény egyhangúan Kossuth Lajost kérte fel követül, de a nagy hazafi nem fogadta el Jászberény mandátumát, s így később a város Illés Jánost választotta meg. Az árokszállási kerületben Pethes József, a karcagiban Papp Móric, a turkeviben pedig Szentkirályi Móric lettek képviselők.

A Jászkunkerület tisztújítása a következőképen zárult: nádori alkapitány Kálmán Sándor, Jászkerületi kapitány Pethes Mihály; a Nagykun-kerület kapitánya Hajdu Mihály lett.

Ezalatt a nemzetőrség összeírása és szervezése lázas buzgalommal folyt, a mezőtúri zászlóaljban a Tiszamellék 4800 nemzetőre gyült össze. A Jászkun-kerületek a nemzetőrök kiállítása mellett junius 5-iki közgyűlésükön egy huszárezred szervezését és ellátását szavazták meg. A rácok megmozdulása után a Jászság és Nagykunság öt nemzetőr-századot állított fegyverbe, melyek a főkapitány parancsnoksága alatt egyesültek a kiskunsági zászlóaljakkal. Többször felváltott nemzetőreink a lángban álló déli végeken táboroztak s vitézül helytálltak a rácokkal szemben. Heves-Külső-Szolnok vármegye nemzetőreit Bleskovics Gyula alispán vezette. Külső-Szolnok vármegye népe nagy lelkesedéssel ragadott fegyvert. Törökszentmiklóson például oly sokan jelentkeztek, hogy sorshúzással kellett megállapítani, ki maradjon otthon.

1848 nyarán a nemzetiségi vidékeken minden felől fellángolt a felkelés tűze, s így szükségessé vált a magyar honvédség megszervezése. Szeptemberben megindult a toborzás s megszervezték a Jászkun Lehel huszárezredet is. A Csehországban állomásozó nádorhuszárok nagy része hazatért: sokan hazaszöktek, Desseffy Dénes hadnagy pedig századával utat tört magának a magyar határ felé.

1849 első negyedében a magyar sereg hadmozdulatainak nagyrésze vármegyénk területén folyt le. Külső-Szolnok megye székhelyét ekkor Tiszafüredre helyezte át s a Középtiszamellék legfontosabb pontját, Szolnokot, az osztrákok megszállták. Az osztrák csapatok egy része a Jászságig nyomult. Windischgrätz ekkor a jászkun kerületek ideiglenes biztosául Babarezy Antalt nevezte ki, aki hódolásra szólította fel a jászkunokat. Az első ember, aki a felhívásnak engedelmeskedett, a kerület főkapitánya: Szentkirályi Móric volt. Helyébe később a magyar kormány Patay Józsefet nevezte ki.

1849 tavaszán a magyar sereg támadásba ment át s vármegyénk területén, Szolnokon vívta ki szabadságküzdelmünk első döntő jelentőségű győzelmét. Damjanich és Vécsey zászlóaljai átkeltek a Tiszán és súlyos csapást mértek március 5-én Karger császári tábornok hadosztályára, amely szétverve Abony felé futott. A csata után Damjanich visszavonult a Tisza balpartjára és Cibakházánál egyesült Klapka hadosztályával. A dicsőséges szolnoki győzelem megalapozta Görgey tavaszi hadjáratát. A nagy katonai sikerek hatása alatt a nemzetgyűlés Debrecenben kiadta a függetlenségi nyilatkozatot, amelyet Heves-Külső-Szolnok vármegye bizottmánya és a jászkunok közgyűlése, a nép határtalan lelkesedésétől kísérve, hirdetett ki.

A katonai helyzet azonban rövidesen megváltozott, az előnyomuló orosz-csapatok elől a honvéd hadosztályok az Alföld délkeleti részébe vonultak vissza s 1849 júliusában a hadműveletek színtere már ismét közelesett vármegyénk területéhez. Az orosz veszéllyel szemben Kossuth általános népfelkelést hirdetett. A nagykunok Szentágotánál szálltak táborba, s csak Túrkeviből több mint 1100 ember fogott ekkor fegyvert. A kun népfelkelők bevonultak Debrecenbe, ahonnan az oroszok Tokaj felé visszahúzódtak. Az orosz hadak előnyomulását azonban már a népfelkeléssel kiegészített honvédség sem tudta megakadályozni.

Heves-Külső-Szolnok vármegye bizottmánya Dévaványán, a Jászkun-kerületek közgyűlése pedig Kunszentmártonban ülésezett utoljára. A világosi fegyverletétel után véget ért az alkotmányos élet s a kegyetlen megtorlás ideje következett el.

[ A fejezet tartalma ] [ Vissza ] [ Folytatás ] [ Fel ]