[ Vissza ] [ Tovább ] [ Tartalomjegyzék ]  

 

[ A fejezet tartalma ] [ Vissza ] [ Tovább ]

A közművelődés fejlődése, iskolázás és hitélet.

Az ezredforduló körül a zsákmányoló-pásztorkodó magyarság körében az egyház hatása alatt hovatovább keresztény erkölcs és életfelfogás jutott uralomra. Szinte észrevétlenül bontakozott ki a magyarság új életiránya s szinte elszakíthatatlanul a nyugati kultúrkörhöz kapcsolódtunk.

A nagy átalakulást az Isten szolgálatának szentelt jámbor és tisztaéletű szerzetesek munkálták és mozdították elő. Minden bencés, premontrei, cisztercita - később pedig ferences és domokosrendi - kolostor egy-egy művelődési központ volt, melyek az ige szolgálata mellett hasznos mezőgazdasági és ipari ismeretekre tanították a népet, iskoláikkal pedig mint a mélyebb szellemi műveltség előőrsei jelentkeztek.

A monostori és káptalani iskolázás kezdetben csak a papnevelést szolgálta. Később, a fárai vagy plébánia iskolák létrejötte után a ministránsfiúk oktatásban részesültek. A fárai iskolában a plébános olvasásra és énekre tanította a növendékeket, a monostori iskolákban már a triviumot is előadták. A főurak gyermekeit rendszerint az egri püspöki udvarban nevelték. A műveltség emelkedését az írásbeliség terjedése is jelzi. Egyre több ember lesz jártas az írás mesterségében, a XIII. sz.-ban már a notáriusok, íródeákok is feltűnnek.

A templomok eleinte igénytelen, fából vagy vertfalból készült épületek voltak. Később a parókiális egyházakat már román vagy átmeneti stílusban kőből építették. E masszív templomok maradványait igen sok helyen megtaláljuk.

A nép hitélete mély és bensőséges volt. Különösen mélyre gyökerezett a Boldogságos Szűz tisztelete. A vasárnapot és az ünnepeket áhítatosan megülték, a bőjtöt szigorúan betartották. A házasságot templomban tanuk jelenlétében kötötték. Temetkezni csak a templomokban vagy a mellettük lévő bekerített helyeken volt szabad. Az előkelő nemzetségek temetkezőhelyül monostort emeltek. Őszinte és mély hitélet jeleként tárulnak elénk a hagyományozások és adományozások emlékei, amivel kegyes érzésű hívők az egyházat és az apátságokat támogatták. A kegyuraságok alá tartozó egyházakat a földesurak odaadó szeretettel karolták fel.

[ A fejezet tartalma ] [ Vissza ] [ Folytatás ] [ Fel ]