Tiszaug nagyközség a Tisza folyó sarlóalakú morotvája mellett épült, alacsony, sík területen. A községtől nyugatra alig 1 km. távolságra húzódó átvágással a folyó egy zegzúgos kanyarulatát metszették át. E kanyar a hajdani morotvával együtt a teljes eliszaposodás és feltöltődés sorsára van ítélve. A kanyar zuga még mindig vizenyős, lapályos terület és az u. n. nyári-gátak védik a kisebb áradásoktól. A község sötétszínű áradmánytalaja a hajdani árvizek alkalmával rakódott le. A kir. járásbíróság és kir. adóhivatal székhelye Kunszentmárton. A körorvos székhelye Csépa, (9 km.), a legközelebbi gyógyszertár Tiszakürtön van (7 km.). Artézi kútja kitünő ivóvízzel szolgál a lakosságnak. A község ügyeit fő- és segédjegyzője vezetik. A községi képviselőtestület 10 virilis és 10 választott tagból áll. Lakosságának száma 1269, (637 férfi, 632 nő; a szaporodási arányszám 0.49%), 589 rk., 9 gk., 622 ref., 32 ev., 10 g. kel., 1 izr. Belterületen lakik közülök 938, a tanyákon 331. Népesebb tanyái: Felsőmajor 9, Kisbokros és Nagybokros tanyák 73, Svajcer tanya 94 lakossal; a szőlőkben 65 ember lakik. Lakóházainak száma 329. Közoktatási intézményei 1 községi, 6 osztályú, 1 tantermes elemi iskola 1 tanerővel és 1 ref. felekezeti 6 osztályú, 1 tantermes elemi iskola. Van a községben népkönyvtár és Kaszinó is. Az analfabéták száma 119. A katolikusok a csépai egyház hívei, a ref. anyaegyház helyben van. A község ingatlan vagyona 59 k. hold földbirtok és 4 középület. Területe 4352 k. hold, ebből 1761 k. hold szántó, 238 k. hold rét, 289 k. hold szőlő, 1417 k. hold legelő, 190 k. hold erdő, 29 k. hold nádas, 428 k. hold terméketlen. A birtokok nagyság szerinti megoszlása kedvező. Nagybirtok nincs, a 4 középbirtok összterülete 3138 kat hold. A kis- és középbirtok átlagos kiterjedése 5 k. hold. Ipara fejlődő. Egy motoros őrlőmalom 5 munkást, 1 cementgyára 4 munkást foglalkoztat. Iparosai: 2 kovács, 1 bognár, 1 pintér, 1 szabó, 1 asztalos, 3 ács, 3 cipész, 1 borbély. Kereskedéseinek száma 2. A Kecskemét-tiszaugi vonalon vasútállomása van, marharakódó nélkül. A községen keresztül vonul a Szolnok-kunszentmártoni műút. Határában a Tiszán 3 komp közlekedik. Hajóállomása is van. Kunszentmiklóssal autóbuszjárat köti össze.

A község területe mint puszta Tiszasas faluhoz tartozott a XIV. század elején. Igy birtokosai a Ráthold-nemzetséghez tartozó Nagy Leustach és utódai. 1350 körül királyi birtokhoz tartozó lakatlan puszta. Népesség csak 1450 körül telepszik le, mikor a Vezsenyi-család nyerte királyi adományban. Rövid ideig birtokolta 1500 körül Horváth Márk kapitány, majd Kinizsi Pál. A török időkben elnéptelenedett és a jászberényi katonák között osztották fel zsold fejében. 1697 körül, mint puszta Hwgh néven van említve. 1700 körül kezdődik a község alakulása, mikor is neve Wgh. A fejlődés kezdetén már elcsatolták Hevesmegyétől Csongrádhoz. Igy lakosai sokkal több terhet kellett, hogy viseljenek. 1720 körül nagyobbrészt már Újfalu-beli lakosok birták. Ugyanez évi összeírás szerint 6 jobbágya és 1 zsellére volt 70 frt jövedelemmel. 1733-ban már önálló református egyháza volt. Lakossága a gyakori áradások miatt lassan szaporodott: az 1827 évi adatok szerint 830 személv, ebből 98 rk. és 742 ref. hitű. 1850-ben már 9 zsidó is lakott a községben. Ez időben a Luby-család és gr. Tige Lajos a birtokosai.